A Budapest Schoolról mi is írtunk korábban: ez az a hely, ahol nincs klasszikus értelemben vett tanrend és tantárgyak, az oktatás projektalapon megy. Az általános iskoláik, iskolai előkészítőik ma már organikusan nyílnak, a középiskola viszont a létrejöttével egy kicsit kilóg a sorból. Az ötletgazdáknak, Halácsy Péternek (a Prezi egyik alapítójának), Halmos Ádámnak, Vészi Gábornak, akik anno kitalálták a Budapest School-féle modellt és 2015-ben megalapították az első sulit, már régóta ott volt a fejükben, hogy kellene egy középiskola is, ami egy természetes evolúciós folyamat része. Korábban sokan kérdezték is már tőlük, lesz-e, és hogy mikor lesz. Ezen kívül van egy nagyon ambiciózus törekvésük is, amibe szintén jól adaptálható, nevezetesen hogy legyen 2000 tanulójuk országszerte, ami már egy igencsak jól látható szám - tudtuk meg Babocsay Ádám marketing- és stratégiai igazgatótól.

A Budapest Schoolnál

abban hisznek, hogy az iskola milyenségét az ott lévő emberek határozzák meg.

Mivel eltérő hátterű és tapasztalatú tanárokkal dolgoznak, mindegyik közösségnek van egyfajta saját színezete. Az iskoláik mikroiskolák, ami azt (is) jelenti, hogy mivel limitált a helyszínek mérete, sosem fognak feltöltődni például nyolcévfolyamos intézményekké. Egy iskolában maximum 20-an, 40-en vagy 50-en tanulnak, ugyanis az alapítók a mikroközösségekben hisznek igazán. Tehát, ha több lesz a tanuló, akkor több helyre is lesz szükség.

Az idén elinduló középiskolát is 50 főre optimalizálták eredetileg – ez tűnt reális koncepciónak, de nem is akarják egyből naggyá építeni. Kíváncsiak rá, hogy az a tudás, ami felhalmozódott az általános iskolákban, hogyan konvertálható át eggyel nagyobbakra, a 12-14 évesekre (mintha egy hatosztályos gimi első pár évfolyamáról beszélnénk), magyarázza a szakértő.

A műhelyek ötletével a középiskolai irányvonal szintén különbözik az általános iskoláiktól: lehet jelentkezni érdeklődés alapján a digital making, a STEM, a média, kommunikáció és művészetek, valamint a globális kompetenciák műhelybe. Ettől a csoportosítástól azt remélik, hogy

egymásra találnak azok, akiknek hasonló az érdeklődési köre és erősödik a közösség-élmény is.

De természetesen lehet olyan projekteket is létrehozni, amikben fuzionálnak a különböző műhelyek, tehát lehetséges az átjárás köztük.

500 négyzetméteren 50 gyerek vidáman elfér, a tervek szerint nem is lesznek klasszikusan osztott terek a Belgrád rakparti iskolában. Egyébként sem a korosztály-logika szerint működik a suli, ellentétben a közoktatással, ami abszolút a sztenderdizálás felé megy. A gyerekek azonban nem egyformák, így nem is mindenkinek ugyanazokra a sztenderdekre, ugyanarra a fajta oktatásra van szüksége.

Még a „legmamutabb” vállalatok is rájöttek arra, hogy ki kell szolgálni az egyéni igényeket, az autóipartól kezdve a nagy ruhamárkákig – ezzel szemben az oktatás valahogy elmaradt a megújulással. Nemcsak Magyarországon, de az egész világon mindenhol.

A Budapest Schoolnak ugyanakkor alapelve, hogy nem az a fontos, hogy a gyerek egy láthatatlan sztenderdhez képest hol tart, hanem hogy egy-egy műveltségi területen belül mire képes, eltérő fejlődéssel és tempóval. Ilyen pici rendszerben sokkal könnyebb rugalmasnak lenni, ha valami nem működik, azonnal eldobni és keresni helyette valami újat.

Az egyik első dolog, amit a koncepció részeként ki kellett találniuk, az az volt: hogyan és kiket vesznek majd fel. A felvételi folyamat decemberben indult (azóta folyamatosan lehet jelentkezni), mindenképpen azzal a céllal, hogy ne a pontszámokra épüljön, ellentétben az állami iskolák központi felvételijével és azzal, amit jó néhány másik alternatív iskola is képvisel. A jelentkezők először egy projektfeladatot kapnak, egy listából válogathatnak az érdeklődésüknek megfelelően. Például olyanok közül, hogy szedjenek szét egy elektronikus eszközt, majd az egyik alkatrészéből, ami tetszik, építsenek valami mást, és mondják el, mit csináltak. Vagy járjanak utána annak, hogyan lehet száz legókockából a leghosszabb hidat építeni, vagy stop motion technikával készítsenek egy filmet, és mondják el, milyen technikai problémákkal találták magukat szembe. A projektről egy körülbelül ötperces videót kell visszaküldeniük, majd egyhetes angolozás jön a Duolingo programmal, ahol főleg az számít, önmagukhoz képest mennyit haladtak a gyerekek, és hogy mennyire eltökéltek.

A következő szint már a szóbeli forduló, ahova tízesével-tizenkettesével hívják be a gyerekeket, és egy egész napot eltöltenek velük. Ez azért jó és szükséges, mert egyrészt a felvételi nap szervezőinek van ideje megismerni őket, másrészt a gyerekeknek is kell ennyi idő ahhoz, hogy feloldódjanak. Beszélhetnek a saját projektjükről, adhatnak visszajelzéseket egymásnak. Délután pedig kapnak egy közös projektet, aminek az eredményét a délután megérkező szülők is láthatják, hiszen ők sem „lecsatolt részei” a folyamatnak.

Babocsay Ádám szerint sokféle motivációval érkeznek hozzájuk a szülők és a gyerekek. „Az egyik, hogy látnak valamit a gyerekükön, ami miatt úgy érzik, hogy egy olyan rendszerben kellene lennie, mint amilyen a miénk. Szeretik azt, ha a gyerek kommunikál, felfedez és mindezt együtt teszi másokkal, nem baj, ha angolból vagy matekból egy kicsit le van maradva a többiekhez képest, mert másban meg sokkal jobb. Tehát

nem aggódnak azon, hogy az előre meghatározott sztenderdekhez képest hogy halad a gyerekük, bár az a tapasztalat, hogy a szülők többségének ezt a legnehezebb elengedni.

Nem szeretik és akarják azt, ami ma a közoktatásban zajlik, de attól is félnek, mi történik, ha a gyerek nem a megszabott úton halad előre.”

A középiskolai nyílt napokon az egyik legneuralgikusabb pont, hogy mi lesz az érettségivel. „Akarunk is más sulit, de azért félünk, hogyan fog a gyerek leérettségizni – ez jelzi, hogy sok esetben milyen skizofrén állapotban vannak a szülők is, mert attól félnek, mi lesz a gyerekkel kimeneti oldalon. Holott az érettségi nem válasz mindenre. Egy gyerekről tizenegynéhány éves korában még nem nagyon lehet megmondani, tovább fog-e tanulni, és ha igen, itthon teszi-e, vagy belekezd valami egészen másba.

A magyar érettségi rendszer kizárólag a magyar oktatási rendszerrel kompatibilis, ezen kívül jó nyelvvizsgára, emelt szintű érettségire nem ad megfelelő felkészítést.

Emiatt a közoktatás mellett is kénytelenek a szülők külön erőfeszítéseket és pénzt beletenni, hogy a gyerek a végén jól érettségizzen és a pontszámai alapján bekerüljön egy jó magyar egyetemre.”