prcikk: Rezsiemelés: díjemeléssel, módosított költségvetéssel, rendkívüli közgyűlésekkel készülnek a társasházak | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Rezsiemelés: díjemeléssel, módosított költségvetéssel, rendkívüli közgyűlésekkel készülnek a társasházak

Nem elképzelhetetlen, hogy másfélszeresére növekszik a közös költség. Persze csak akkor, ha megszavazzák a lakók. Ha nem, megindulhat a társasházak lepusztulása.


Hogyan lehet igazságosan elosztani a társasházakban a növekvő rezsiköltségeket? Számít-e, ha valaki korábban kicseréltette a saját lakásában a nyílászárókat, ha egyszer egyetlen, közös számla van? Figyelembe veszik-e, hányan élnek egy lakásban? Hogyan érvényesíthető a nagycsaládosoknak járó többletfogyasztási kedvezmény egy 20-30 lakásos, egy mérővel mért társasházban? Össze lehet-e a nyári szabadságok alatt hívni a közgyűléseket, és ha kevesen jönnek el, legitimek lesznek-e az ott született, húsbavágó döntések? Meddig maradhatnak ki a rezsiemelésből a távhős lakásokban élők? Mennyivel növelik meg a társasházak költségét a katából kieső, és emiatt áremelésre kényszerülő szerelők, festők, liftkarbantartók, egyáltalán, hajlandóak lesznek-e olyan munkákat is elvállalni, ahová biztosan számlát kell adniuk? Rengeteg a kérdés, kevés a válasz. Társasházi szakemberekkel beszélgettem.

Garami Anna, közös képviselő

– A kollégákkal már dolgozunk azon, hogyan tudjuk zökkenőmentessé tenni az átállást. Vannak olyan feladatok, amiket augusztus közepéig el kell végeznünk, viszont a rendelet meg múlt héten jött ki.

Van olyan kollégánk, aki a szabadságáról jött vissza, a nyaralását volt kénytelen elhalasztani.

És nemcsak az adminisztratív munka, a számítások jelentenek gondot, de például közvetíteni is kell. Az eddigi jó szakembereket, akik mostanáig katás számlát adtak, valahogy rá kell bírni, hogy más vállalkozási formában, de maradjanak.

– Milyen buktatók lehetnek?

– A társasház egy nagy, energetikailag is összefüggő rendszer. A közösen megfizetendő energiaköltség esetében például, hiába takarékoskodik az egyik lakó, ha a másik a nyitott ablakon engedi ki a meleget, amit a központi kazán megtermelt. Itt hogyan tudunk igazságosak lenni? És tudni kell, hogy a közös költség az, amit utoljára fizetnek meg a lakók. A nem fizető lakó helyett is a többiek állják a költségeket, s ha behajtásra kerül a sor, akkor a behajtás költségeit is a közösből kell fizetni.

– Ha rendesen is fizetik, hogyan tudják felosztani a kétféle díjszabást igazságosan a lakók között? Egy nagyon kicsi lakás lehet, hogy önmagában nem is lépi túl a kvótáját, míg egy nagyobb pedig fölé kerülhet, ezáltal megugrik a fűtési díja. Van erre igazságos módszer?

– Ha nincs egyedi mérés, csak a légköbméter maradhat ez egyetlen megoldás.

– Tehát megtörténhet, hogy kiugró különbségek lesznek házon belül a költségek elosztásában?

– Előfordulhat. De a konkrét elszámolást, az esetleges kedvezményeket, illetve az igazságosság szempontjai figyelembe vevő megoldásokat mi csak előkészítjük. Hogy konkrétan a lakók mit és hogyan döntenek a közgyűlésen az rajtuk múlik.

– Mit érzékelnek a lakók irányából?

– Elkezdtek ötleteket mondani, hol lehetne spórolni. Például az éjszakai vészvilágítást kapcsoljuk le. Vagy a lépcsőházakat szellőztető ventilátort vagy kapcsoljuk le, vagy működtessük ritkábban. Jó vagy rossz ötleteket mondanak, de érezhető, hogy ezen gondolkodnak. Nagyon aggódnak.

Nincs elég információjuk, féltik a megélhetésüket, különösen a téli hónapokban.

Volt, aki összekeverte a saját villanyszámláját a házéval, más meg távfűtött lakásban lakik, de azt mondta, inkább venne egy kályhát. Nem megfelelő a tájékoztatás. Mi igyekszünk segíteni konkrét információkkal a megbeszéléseken.

– Pedig éppen a távfűtést nem érinti az energiaár-emelés...

– Igen, de kételkednek. Nem hisznek el már semmit. Azt mondják, „miért éppen mi maradnánk ki belőle?”.

– Most jól járnak a panelprogramos házak?

– Igen is, meg nem is. A fűtésen sokat spórolnak, az biztos. Ám itt a távfűtés miatt jelenleg nem fogják a lakók ezt érzékelni. Sajnos a panelprogram két éve lezárult, jelenleg a kormánynak nincs pénze, a lakóknak még annyi sem.

– Akkor itt nem is várható szemléletváltás. A fűtés továbbra is jön a csövön, nem érdekeltek mondjuk egy jobb ablak vagy egy szigetelés felrakásában...

– A fűtésnél lehet így lesz. De az áramnál már más a helyzet. A liftek például áramot fogyasztanak, mint ahogy a ház szellőzőrendszere, világítása is.

– A központi kazános házaknak viszont fontos lenne a szigetelés.

– Most csináltam egy háznak a teljes energetikai felújítását. Ez egy EU-s pályázat volt, sok év kellett hozzá, előtakarékosság, pályázatok megírása. Ehhez például közös költséget is kellett emelni. De végül is sikerült. Tehát vannak más források is, amiket ki kell használni, csak figyelni kell a lehetőségeket és végig kell vinni.

– Ott most biztosan örülnek, mert jelentősen lerövidülhetett a megtérülési idő az új árak mellett.

– Igen. Azon gondolkodunk, hogy telepítsünk-e napkollektort a nyári hónapok melegvíz fogyasztásának biztosítására.

Czabarka Mihály társasház-felújítási stratéga

– Rengeteg társasházkezelővel, képviselővel van tapasztalatom, és rengeteg kérdés, félelem merül fel a beszélgetéseink során. Például volt ez a rezsicsökkentésnek nevezett politikai termék, ahol előírták, hogy a rezsicsökkentés általi megtakarítást a közös képviselőnek ki kellett hirdetnie és a beszámolóban társasházi közgyűlésnek el kellett fogadnia.

Itt csupán az volt a szépséghiba, hogy ez tényleges megtakarításként csupán az első évben jelentkezett, mert a további években már a csökkentett árral terveztek a házak eleve, tehát nem jelentkezett valódi megtakarítás, amit fel lehetett volna osztani.

Ez csak egy PR tevékenység volt, amit elvégeztettek a közös képviselőkkel. Ráadásul most kiderült, hogy ezek a számok még igazak sem voltak.

A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosítása, 2013 (részletek)

„43/A. § (1) A közös képviselő vagy az intézőbizottság - többletdíjazás felszámítása nélkül - a rezsicsökkentések végrehajtásához kapcsolódóan tájékoztatja a tulajdonostársa(ka)t

a) minden hónap 15. napjáig, legalább 45 nap időtartamra kifüggesztve - az 1. mellékletben meghatározott formában és tartalommal - írásban, figyelemfelkeltő és a fogyasztók által jól látható módon elhelyezett hirdetmény útján a közös tulajdonú épületrészeket érintő, valamint a 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentések eredményeként a társasház tekintetében jelentkező megtakarításokról költségnemenkénti bontásban,

(...)

(6) Ha a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása során megállapítja az (1) bekezdésben foglaltak megsértését, a kiszabott fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére a közös képviselő vagy az intézőbizottság köteles, a társasházat helytállási kötelezettség nem terheli. A bírság megfizetéséért az intézőbizottság tagjainak felelőssége egyetemleges.

A társasházkezelőknek eddig volt egy bevett éves munkaterve, működési ciklusa. A tavaszi időszakban, a beszámolók elkészítése után tartották meg a közgyűléseiket és utána, nyár elejétől kezdődhetett a döntések végrehajtása, például a felújítások kivitelezése. Ezt a Covid felborította, mert két éven keresztül sem lehetett év közben közgyűlést tartani, ezeket egy nyári szűk ablakban lehetett megtartani. Idén meg a rezsiemelés és a KATA atombombája borít fel mindent, újra nyári közgyűléseket kell tartani. Nyári szünet van, szabadságon vannak az emberek. Az eleve alacsony tulajdonosi érdeklődés megkérdőjelezi, hogy szabad-e egyáltalán ilyenkor közgyűléseket tartani?

Megnehezíti a helyzetünket, hogy nemcsak az időzítés a rossz, de információink is alig vannak, egymástól kérdezgetik a társasházkezelők, hogy most akkor hogy lesz, mint lesz? További gond, hogy amíg a társasházak éves költségvetésekkel dolgoznak, ezeket az energiaárakat decemberig rögzítették, ami után felülvizsgálják. Ezek szerint előfordulhat, hogy háromhavonta változtatni kell a költségvetésen?

– Hogyan lehet igazságosan elosztani a költségeket, van-e erre terv, javaslat, algoritmus?

– A költségosztásnak vannak szabályai, melyeket a társasházak a Szervezeti és Működési Szabályzatukban rögzítenek. Egy ilyen változásnál nyilván az is változik, tehát itt ezeket a szabályokat is mind módosítani kell. Az sem tiszta, hogy, hogyan jelenthető be, hogyan jelenik meg és számolható el, ha az egyik fogyasztó nagycsaládossá válik?

– Társasházaknál mennyire lehet út az energetikai korszerűsítés?

– Nagyon megnőtt a napelem telepítésben gondolkozó társasházak száma. Olyan is előfordul, hogy valaki nem közös rendszerben, hanem egyedi megoldásokban gondolkozik; számukra még öt hónapig még elérhető az Otthonfelújítási Támogatás. Szóba kerülhet esetleg a közös fűtési rendszerről való leválás. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy hogyan lehet ezt meglépni, egyáltalán meg lehet-e lépni, és a rendszerről leváló tulajdonosnak a későbbiekben részt kell-e vállalnia a közös fűtési rendszer karbantartásában, fenntartási költségeiben vagy sem?

Hiszen attól kezdve más arányban oszlanak meg a költségek, kérdés ilyenkor az, hogy kényszeríthet-e a leváló tulajdonos másokat arra, hogy onnantól kezdve ők egy főre esően több költséget vállaljanak? Ezek eldöntendő kérdések.

Nagyon hasznos a homlokzati hőszigetelés, vagy a tető, födém hőszigetelése, illetve a közös nyílászárók cseréje.

De hatékony megoldás adott esetben a régi közös kazán cseréje, a fűtési rendszer (hálózat)felújítása, strangok szabályozása, szelepek beépítése, és persze az egyedi mérésre való áttérés is.

– Miben gondolkozhat az, akinek például nem túl hatékony gázkonvektorai vannak?

– Sok lehetőség van. A legegyszerűbb egy jobb hatásfokú konvektor. De lehet akár parapetes minikazán, elektromos fűtés is. Ebben az esetben főképp a hőszivattyúra gondolok. Léteznek az ún. levegő-víz hőszivattyúk, amihez persze radiátorok kellenek (vagy padlófűtés), de egyszerűbb az ún. levegő-levegő típus. Ezeket szokták hűtő-fűtő klímáknak is nevezni, melyekhez a változatlan feltételek mellett kínált H-tarifa lehet az optimális anyagi megoldás is, hiszen egyenlőre annak az ára sem változott, akárcsak a távfűtésé.

– Mire figyeljen az a lakó, aki belevág egy korszerűsítésbe a társasházban?

– Fontos szempont az, hogy egy társasházban mindenről a közgyűlés dönt. Ha valaki egy közös fűtési rendszerben, ahol nincs költségosztás és a közgyűlés hozzájárulása nélkül cserélteti ki a nyílászáróit abban a reményben, hogy ezzel a saját rezsiköltségét csökkenti, nem biztos, hogy eléri a célját! Ugyanis itt arról van szó, hogy ha ő kevesebbet akar fizetni, akkor milyen módon lehet ezt kiszámolni? Ha nincs egyedi mérés, akkor előfordulhat, hogy változatlan fűtési költséget fizet.

Szóval az a legjobb, hogy egy ilyen beruházás előtt mindent tisztáz a társasházzal, azt is, hogy adott esetben mennyit fizet a beruházás után.

Valószínűleg energetikus szakember bevonására is lesz szükség. Ha ezt elmulasztja, és a többi tulajdonos leszavazza, hogy kevesebbet fizessen, megteheti, hogy bíróságon szerez érvényt az igazának, de ott is szakemberre lesz szüksége, és maga az eljárás sem olcsó. Jobb tehát mindenről időben közös döntést hozni.

De az az igazság, hogy energetikailag nagyon nehéz ezt pontosan kimérni. Ha valaki kicseréli a nyílászáróit, de a szomszédai nem, az ő melege a falakon keresztül a hidegebb lakások felé fog távozni, máris nem egyértelmű a nyereség. De ez arra is igaz, ha simán valaki letekeri a fűtést. Ilyenkor bizonyos szintig a szomszédai „fűtik” a hideg lakást is. Ezek mind buktatók. De dönthet a társasház a költségek megosztásáról és korrekciójáról, ehhez kell egy beruházás és ezt ki kell olvastatni évente többször, aminek szintén van díja. Emellett jogszabály rendelkezik, milyen korrekciókkal lehet figyelembe venni a kiolvasott nyers adatokat.

Ennél egyszerűbb a helyzet, ha valakinek egyedi fűtése van. Kicserélteti a nyílászáróját és a saját számlájában látja, mennyit spórolt meg, nincs közösködés. Elvileg. De persze az elválasztó falakon ugyanúgy átszivárog a meleg, tehát száz százalékosan igazságos megoldás nincsen.

Váradi Zoltán társasházkezelő

– Ez egy botrányos intézkedés. A lakóink egy része idézhetetlen módon kommentálja a történteket, mások kétségbe vannak esve. Azt mondják, hogy nem fogják tudni ezt kifizetni. Miközben konkrét számokat meg nem ismernek.

– Most önöknek is egy csomó dolga akadt. Hogy zajlik az átállás?

– Őszintén szólva, nem tudom.

A fórumainkon még nem jelentkezett senki egy elfogadható képlettel, hogy a kedvezményeket hogyan érvényesítsük.

A légköbméter vagy négyzetméter arányos elosztás mellett hogyan lehet a nagyobb családokat figyelembe venni, például. Persze jelenleg ez sem megy. Mi nem vagyunk hatóság, nem tudjuk ellenőrizni, valójában hányan élnek egy-egy lakásban.

– Hogyan tudják figyelembe venni egyedi mérés híján azt, ha valaki korábban kicseréltette az ablakait? Az ő fogyasztása akár 30%-al is kevesebb lehet.

– Nem tudom, őszinte leszek, fogalmam sincs.

– Tudom, hogy energetikailag rendkívül nagy a szórás, tehát ostoba lenne azt megkérdezni, hogy ez mekkora költségnövekedést jelent lakásonként. De esetleg egy tól-ig értéket tud mondani?

– 10-15% és akár 30-35% közöttire becsülhető, állapottól függően.

– Eddig kötelező volt kirakni a rezsicsökkentésből eredő megtakarítást közlő hirdetményt a társasházakban. Mit fognak augusztustól kirakni?

– Nagyon jó kérdés. Nem tudom.

– Hatályban maradt ez az előírás? Mert ha hatályos, akkor kötelező kirakniuk valamit...

– Ez a másik kérdés.

– Korábban voltak, akik leváltak a közös távfűtésről. A mostani rendelkezéseket nézve ez most nem tűnik jó biznisznek.

– Igen. De az meg érthetetlen, hogy a távhőt miért vették ki az áremelés alól. Ott is fogy az energia.

– Az energiaáremelés mellett a kata-szigorítás is kihívást jelent. Ha a két intézkedés hatásait összeadjuk, milyen arányú közös költség emelkedés várható a társasházaknál, nagyságrendileg?

– Erről elvileg szavazni kell, ráadásul nagyon gyorsan. Erre nálunk sem idő, sem energia nem lesz, mert nem egy épületet kezelünk. Nyilván egyetlen ház esetében meg lehetne oldani.

Az a kérdés, amit nem látunk tisztán, hogy ha egy kormányrendelet növeli meg a terheket, ezt egy közgyűlés ignorálhatja? És ha nemet mondanak, akkor mi lesz? Miből fogjuk a költségeket fizetni?

Már eddig is, az alacsony közös költségek miatt elmaradó felújítások következtében a társasházak műszaki állapota folyamatosan romlott. Így hát én azt látom, hogy a társasházaknak a jelenlegi szinthez képest plusz 50%-ot biztosan emelni kellene.

– Ez rengeteg pénz.

– Igen.

– Mi lesz, ha nem tudják ilyen arányban megemelni a közös költséget?

– A ház üzemeltetéséhez szükséges berendezések karbantartását el kell végezni. Például egy elöregedett elektromos hálózatot is le kell cserélni, ha az már nem bírja el a mai terhelést, mert leéghet az egész. Ilyenkor nem lehet húzni az időt, meg kell rendelni a munkát, adott esetben milliós tételben, mert 6-8-15-20 család biztonságáról van szó. De például egy lift esetében kötelezően előírt karbantartás van. Ezeket nem hagyhatjuk el. A példánál maradva, ha a lift felújítása a pénzügyi gondok miatt elmarad, akkor csak azt lehet tenni, hogy leállítjuk a liftet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Megnevezte az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese, hogy kik állhatnak a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akció mögött
Telkes András szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Szerinte a politikai ellenzék megfigyelése azt jelzi, hogy a hatalom megrendeléseit teljesítik.


Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese a HVG-nek adott interjúban teljesen életszerűnek nevezte azt, amit Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) volt főnyomozója a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akciókról mondott.

A volt hírszerző szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Ezt szerinte az is bizonyítja, hogy az AH főigazgatójának levele, amelyben hosszabb ideje tartó nyomozásról írt, lényegében lebuktatta a szolgálatot.

„Én nem tudom, mit lehet évekig nyomozni egy most 19 éves fiú után. Egy ilyen levelet egy felkészült elemző bármelyik szolgálatnál megír fél óra alatt” – fogalmazott Telkes, aki szerint a levél egy „nagy halom üres állítás, ami semmivel sincs alátámasztva”.

Szerinte egyetlen titkosszolgálat sem kezdene magától egy ilyen akcióba.

„Nincs olyan szolgálat, amely önmagától egy ilyen akcióba belekezdene, ilyet csak politikai utasításra indítanak el”

– jelentette ki. Úgy véli, ez azért lehetséges ma Magyarországon, mert a szolgálatok már nem nemzetbiztonsági, hanem állambiztonsági jelleggel működnek, amelyeket mindig a politika irányít. Ezzel szemben egy nemzetbiztonsági szolgálatot hagynak önállóan tevékenykedni, mert feltételezik róla, hogy képes felmérni a kockázatokat.

„Ebben az esetben is azért gondolom, hogy ezek állambiztonsági jellegű szolgálatok, mert egy demokráciában a politikai ellenzék nem lehet tárgya a titkosszolgálatok munkájának”

– mondta. Hozzátette, a titkosszolgálat akkor avatkozik be, amikor a rendszer már nem demokrácia, és a kormány egyenlőségjelet tesz az ellenzék és az ellenség közé.

„A magyar szolgálatok elsőszámú célpontja a hazai ellenzék lett”

– állítja a volt főigazgató-helyettes, aki szerint az akció a nemzetbiztonsági törvény lábbal tiprása.

Telkes András egyértelmű parancsnoki láncot feltételez az ügy mögött, szerinte egy ilyen akcióról a legfelső szinten is tudniuk kell.

Úgy gondolja, az ügyben érintett lehet a miniszterelnök, Rogán Antal miniszter, Bíró Marcell nemzetbiztonsági főtanácsadó, Farkas Örs államtitkár, valamint a szolgálatok vezetői.

A volt hírszerző szerint bár a titkosszolgálati és rendőrségi állomány döntő többsége az esküjéhez hű, és nem venne részt ilyesmiben, a parancsuralmi rendszerből nehéz kilépni. Úgy véli, valószínűleg kiválogattak egy lojális munkatársi csoportot a feladatra, akiknél nem kellett tartani kiszivárogtatástól. Felvetette, hogy az akciót fedőcégek vagy „baráti” biztonságtechnikai cégek bevonásával is végezhették.

„Az egész emlékeztet engem arra, ahogy az orosz szolgálatok – az SZVR, a GRU és az FSZB – használják a hackercsoportokat”

– tette hozzá, párhuzamot vonva az orosz módszerekkel, ahol bűnözői csoportokat is bevonnak a műveletekbe.

Az akció lebukását Telkes a dilettantizmusnak és a koordináció hiányának tulajdonítja. Úgy látja, a végrehajtók „egymásra futottak”, és nem volt megfelelő jogi felkészültség sem. A gyermekpornó vádját például semmivel nem alapozták meg, miközben szerinte léteznek olyan szoftverek, amelyekkel könnyedén elhelyezhettek volna ilyen tartalmakat a célpontok gépére.

„A dilettantizmus végigkísérte az egész folyamatot, állandóan keresték a megfelelő gyanúsításokat és azután azokhoz próbálták az »bizonyítékokat« összelapátolni”

– fogalmazott.

A „Henry” néven futó ügynököt szerinte ugyanaz a „hatalmi arrogancia” jellemezte, mint a Fideszt, és a beszervezés minden szakmai szabályát megszegték. Nem térképezték fel a célpont személyiségét, és a bratyizás is hiba volt. „Az ügynökkel nem lehet bratyizni” – szögezte le. A legsúlyosabb hibának mégis azt tartja, hogy Henry kulcsfontosságú információkat fecsegett ki a még nem megbízhatónak tartott célpontnak.

Az ukránkém-vádat bizonyítani hivatott videóval kapcsolatban Telkes azt mondta, „folyik a szerecsenmosdatás”, és megpróbálják elsikálni a szolgálatok saját szerepét. Szerinte ha az AH valóban külföldi kémtevékenységet észlelt volna, kötelessége lett volna értesíteni a Tisza Pártot.

„Az igazán gusztustalan azonban a 19 éves Gundalf kihallgatása”

– mondta, hozzátéve, hogy az AH-nak nincs rendőrségi jogosítványa, így a fiatalembernek nem lett volna kötelező részt vennie a kihallgatáson, ahol hatalmas pszichés nyomás alá helyezték. A volt hírszerző szerint a videóból egyértelműen kiderül, hogy Gundalf nem ügynök, és a kihallgatás célja a „gyanakvás csírájának elültetése” volt. Hősiesnek nevezte Gundalf és társa, Buddha tettét, akik bizonyítékot akartak szerezni, de lehallgatták őket. „Micsoda stresszhelyzet lehetett, hogy nincs kihez fordulni, mert nincs olyan hatóság, amely meghallgatná és megvédené őket?” – tette fel a kérdést.

Telkes András szerint a kormányzat politikája a Tiszával szemben két szálon futott: egy titkos és egy nyilvános szálon. Utóbbi része volt az eszkaláció, amelynek során a szolgálatokkal írattak meg olyan jelentéseket, melyek szerint Ukrajna fenyegeti a magyar kritikus infrastruktúrát vagy finanszírozza a pártot.

Úgy látja, később az orosz szál is megjelent, amikor „minden bizonnyal orosz segítséggel” megvágtak egy nyilatkozatot, hogy az Orbán-család elleni fenyegetésként lehessen bemutatni. Ebbe a láncba illesztette az ukrán pénzszállítók elleni akciót is, ami szerinte több bűncselekmény gyanúját is felveti. „Ennek lett volna a következő logikus lépése az Orbán elleni merénylet” – vázolta fel a lehetséges eszkalációs láncot.

A volt hírszerző szerint sok jel utal arra, hogy az oroszok beavatkoznak a magyar választási kampányba, de nem gondolja, hogy ez szolgálat-szolgálat szintű együttműködés lenne. Inkább azokkal léphetnek kapcsolatba, akik a propagandát és a kampányt irányítják. Úgy véli, a nyugati szolgálatok azóta figyelik Szijjártó Péter és más, orosz kapcsolattal gyanúsított személyek telefonjait, amióta kiderült, hogy Magyarország Szlovákia belügyeibe avatkozott. „Most pedig megkezdődött a csepegtetés, és valószínűnek tartom, hogy még előkerülnek hasonló dokumentumok” – jósolta.

Az akcióban a gyermekprostitúciós részleg bevonását azzal magyarázta, hogy a lehallgatásból kiderült, Henry megbukott, és gyorsan kellett cselekedni. „Ezért kérték ész nélkül az NNI-t hogy intézkedjen, nem akarták, hogy az egész nyilvánosságra kerüljön” – mondta. A cél szerinte a számítógépek gyors megszerzése volt, hogy bejussanak a Tisza rendszereibe, de ez a titkosítás miatt nem sikerült.

A Tisza Világ applikáció feltörésével kapcsolatban is valószínűnek tartja az AH közreműködését.

Egy esetleges rendszerváltás esetén egy független bizottság felállítását javasolja a törvénytelenségek feltárására, és a szolgálatok megtisztítását. Bár szerinte a papíralapú bizonyítékokat megpróbálhatják megsemmisíteni, a többszörösen tárolt dokumentumok eltüntetésének kicsi az esélye.

Telkes úgy látja, Pintér Sándor belügyminiszter „a partvonalra van szorítva” az ügyben, és valószínűleg nem is tudott róla. Szerinte a miniszterben nem bíznak, ezért vonnak be inkább olyan szerveket, mint a TEK vagy a NAV.

A jövővel kapcsolatban úgy vélekedett, ha a Fidesz nyeri a választást, Pintér távozik, és az ország tovább halad a „belaruszi úton”. „Ha a Fidesz győz, az egyben azt is jelenti, hogy tovább haladunk a belaruszi úton: a Nyugat bizalmát nem lehet visszaállítani, nincs más, mint menni ezen az úton, ami a szolgálatok szempontjából azt jelenti, hogy végleg bebetonozódik ez az állambiztonsági jellegük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Brutális elvonások, politikai alapon osztott pénzek: így nullázta le a Fidesz 16 év alatt a magyar önkormányzatokat
Gémesi György szerint egy polgármesternek minden év gyomorgörccsel indul, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét. A kormány ugyanis több pénzt vett el a településektől, mint feladatot. Az önkormányzatiságból nem sok maradt. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Az 1989-es rendszerváltás egyik nagy vívmánya az önkormányzati rendszer megteremtése volt. Kezdetben az önkormányzatok több forrásból, és sokkal több jogkörrel igazgatták a helyi ügyeket, melyeket fokozatosan üresítettek ki az egymást követő kormányzatok. Az Orbán-korszak alatt mindez felgyorsult, az önkormányzatiságról a közéleti kérdésekben tájékozott embereknek jó eséllyel a forráshiány jut eszébe. Holott nem kellene, hogy így legyen, végsősoron ez az a terep, ahol nap mindannyian a mindennapjainkat éljük.

Mi történt a NER évei alatt ezzel a rendszerrel, és hogyan tovább. Korszakértékelő sorozatunkban Gémesi Györgyöt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét kérdeztük, aki 1990 óta, vagyis 36 éve áll Gödöllő élén.

— Mi volt a helyzet az önkormányzatoknál 2010-ben, a startvonalon? Milyen problémákat kellett volna megoldani?

— Már akkor is súlyos alulfinanszírozottság volt. Volt néhány olyan feladat, ami állami feladat lett volna, de az önkormányzatok látták el, és a megvalósításához szükséges pénznek csak a fele érkezett meg. Tipikusan ilyen volt a közoktatás. De a települések nem azért akartak a közoktatástól megszabadulni, mert nem tudták ellátni a feladatot, hanem azért, mert az állam nem finanszírozta azt, és ez feszültséghez vezetett. Ettől függetlenül a teljes államosítás megtörtént. Sajnos a közoktatás területén az állam nem tudta költséghatékonyabban ellátni a feladatot, mint korábban az önkormányzatok, holott vagy ötvenmilliárd forinttal több pénzt fordított rá.

— Volt valamilyen ígéret vagy program a Fidesz részéről 2010-ben az önkormányzatokkal kapcsolatban?

— Ígéret volt bőven, egy jól működő önkormányzati rendszert ígértek. Ehhez képest

nagyon erőteljes centralizáció következett.

Pozitívum volt az adósságkonszolidáció, mert a települések a forráshiány miatt kényszerültek hitelfelvételre. De ezzel párhuzamosan az állam egyre több feladatot vont magához az oktatásban, az egészségügyben, a szociális területen, az okmányirodai ügyintézésben, a gépjárműügyekben és az építéshatóságban. Ez szűkítette az önkormányzatok mozgásterét, miközben nem járt jobb feladatellátással.

— A feladatok elvonásakor pénzt is vitt el az állam?

— Igen. A szakértők szerint összességében több pénzt vitt el, mint amennyit korábban ezekre a feladatokra költöttek. Ezt ma már nehéz pontosan utánkövetni, de legalább annyit elvitt, mint amennyit a rendszerre fordított.

— Úgy tudom, már a rendszerváltozás óta folyamatos tendencia volt, hogy az állami költségvetés egyre kevesebb pénzt hagyott az önkormányzatoknál. Ez a probléma tehát nem 2010-ben indult.

— Ez mindig kézenfekvő tartalék volt a költségvetés számára. Az MDF-kormány idején még 100 százalékos SZJA-visszatérítéssel indult a rendszer, később pedig a gépjárműadó és az iparűzési adó is saját bevételi forrást jelentett. Aztán fokozatosan kevesebb forrás maradt helyben. A Bokros-csomag komoly megszorítást hozott, majd 2009-ben a Bajnai-csomag is. Igaz, 1998 és 2002 között volt némi többletforrás, de az inkább a bérekben jelent meg.

A rendszer így fokozatosan kiüresedett: folyamatos elvonások voltak, miközben új feladatokat is kaptak az önkormányzatok, forrás nélkül.

— 2010 után újabb feladatok és pénzek kerültek ki a rendszerből. Mi maradt egyáltalán az önkormányzatiságból?

— Nem sok. Sok hivatal már nem önálló, 2000 fő alatt társulásokban látják el a hivatali munkát. Maradtak a köztisztviselők, az utak, járdák, vízelvezetés fenntartása mint alapfeladat, a szociális feladatok egy része, valamint a kulturális feladatok, amelyek viszont nagyon alulfinanszírozottak: az állam ezek költségének 10–15 százalékát sem adja oda. Emellett maradt az államigazgatási feladatok egy része is.

— Egy önkormányzat tehetőssége korábban nagyban függött az iparűzési adóbevételektől, ami nagy különbségeket okozott. Törekedett a rendszer valamiféle kiegyenlítésre, vagy a különbségek végig megmaradtak?

— A különbségek megmaradtak, de a szolidaritási hozzájárulás eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kis települések közszolgáltatásait és fejlesztését segítse. Ezzel önmagában nem volt baj, hiszen a nagyobb, adóerőképesebb településektől vonták el.

Csakhogy ez a hozzájárulás az eredeti 45–60 milliárdról 5-6 év alatt 400 milliárdra nőtt.

Ez elfogadhatatlanul magas, és már az erősebb gazdaságú településeket is megkopasztja. A fő probléma a mértéke.

— Létezik máshol a világon a szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló konstrukció?

— Nem nagyon. A finanszírozási rendszerek eltérnek, de az ritka, hogy a településeket ilyen módon adóztatják. Egy bizonyos határig ez még védhető lenne. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azt javasolja, hogy egységesen az iparűzési adó 15 százaléka legyen, ami nagyjából 200 milliárdra csökkentené a jelenlegi 400 milliárdot. Ez már kezelhetőbb volna. Viszont

ez a pénz nem jut vissza a megjelölt célokra.

Azt feltételezzük, hogy a 400 milliárdból csak 10–15 százalék jut el ténylegesen a településekhez, a többi a központi költségvetés bevétele lesz.

— Gyakorlatilag akkor ez nem is szolidaritási hozzájárulás, hanem egyfajta...

— ...extra adó, amit az állam elvesz, és nem a megjelölt célra fordít.

— Ez mióta van ez a rendszer?

— 2017 óta létezik. A COVID idején viszont megfelezték a kis- és középvállalkozások iparűzési adóját, ami sok településnél gyakorlatilag a bevételek megfelezését jelentette. Voltak települések, amelyek kompenzációt kaptak, mások nem. A megyei jogú városok extra támogatást kaptak, a többi település nem. Visszatérő probléma, hogy

nem átlátható, mely települések kapnak támogatást.

Például a Magyar Falu Program esetében is inkább a kormánypárti települések jártak jól.

— Nem normatív alapon történnek ezek a támogatások?

— Így van. A finanszírozásban vannak anomáliák, és ezek hátterében a politikai hovatartozás áll. Korábban is létezett ilyen „csókos pénzrendszer”, de a Fidesz megjelenésével ez sokkal durvább lett.

— Létezik olyan önkormányzati lobbi vagy érdekképviseleti erő, ami tárgyalásra tudja bírni a központi hatalmat?

— Van az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, de ez inkább kirakatszervezet. Érdemi egyeztetés alig van, inkább csak tájékoztatást kapunk. A tényleges befolyásunk nagyon csekély.

— Mit lehet mégis tenni?

— Nem tüntethetünk és nem is sztrájkolhatunk, mert választott tisztségviselők vagyunk. Nyilatkozunk, konferenciákat rendezünk, szövetségeket kötünk, civil szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt lépünk fel. Van némi mozgástér, de a hatékonysága csekély.

— Amikor egy polgármester nem kormánypárti, de a képviselő-testület többsége igen, több helyen a fideszes testület polgármesteri jogköröket von magához. Hogyan lehetséges ez?

— A jogszabály bizonyos hatáskörök elvonását lehetővé teszi, de nem mindent. Az aláírási jogot és a település képviseletét nem lehet elvenni. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kisebbségben lévő polgármestert így korlátozni tudják. Ez nem jó, mert a polgármester a település legközvetlenebb legitimációval rendelkező szereplője.

— Időnként felröppennek hírek arról, hogy bizonyos kistelepülések önkormányzatiságát megszüntetnék. Az biztos, hogy ahol mindenki mindenkit közelről ismer, probléma lehet a személyeskedés és az önkényeskedés. Ez lehet a megoldás?

— Ez létező probléma. Kellene egy erősebb szabályozás, ami ezt korlátozza. Nem egyszerű kérdés az sem, hogy jó-e ez a nagyon tagolt, 3100-3200 településes rendszer, de ezt a hatékonyság szempontjából végig kell gondolni. A településszám kérdése a jövőre nézve nem egyszerű.

— Mi a helyzet azokkal a településekkel, melyek az átlagnál gyorsabban növekednek? Ennek szabályozására fogadtatta el a parlamenttel Navracsics Tibor az identitásvédelmi törvényt.

— Ilyen például a közép-magyarországi régió, a balatoni övezet egy része és Nyugat-Magyarország is, ahol sokan külföldön dolgoznak, de itthon élnek. A települések nem bírják ezt szolgáltatásokkal. Megszületett ugyan ez a bizonyos identitásvédelmi törvény, de az

ezt a problémát nem tudta kezelni, viszont arra alkalmas volt, hogy adott esetben egy kisebbséget ki lehessen rekeszteni adott településről.

Ez így elfogadhatatlan, ezt a törvényt másképp kell megcsinálni, ha egyáltalán kell. Ha már törvényt alkotunk, akkor a túlnépesedést kellene kezelni vele. Mert az emberek odaköltöznek, ahova akarnak, ez önmagában rendben van, csak a településeknek ehhez infrastruktúrát kellene tudniuk biztosítani.

— Közben az önkormányzatok is hozzájárultak a túlnépesedéshez, amikor belterületbe vontak ingatlanokat.

— A külterületi telek és a belterületi telek ára között óriási különbség van, ezzel lehetett játszani. Ennek a következménye az lett, hogy egyes agglomerációs településeken már nem lehet normálisan élni, mert túlnépesedtek. Építési övezeteket hoztak létre, beköltöztek az emberek, de közben például bölcsődét már nem tudnak építeni, és nyaranta van olyan település, ahol még ivóvízkorlátozás is előfordul. Ha helyben maradna az adó, és azt fejlesztésre lehetne fordítani utakra, járdákra, oktatásra, szociális szolgáltatásokra, akkor a települések sokkal könnyebben tudnák kezelni a hirtelen megnövekedett lakosságszámot.

— Ha a választások után változások lennének, mi az, amit mindenképpen meg kellene oldani, milyen rendszer lenne ideális?

— A Magyar Önkormányzatok Szövetségének van egy elfogadott anyaga, ezt elküldtük a választáson induló pártoknak. A véleményünk szerint új önkormányzati törvényre van szükség. Ez nem dobná ki a régi rendszer értékeit, de újraszabályozná a feladat- és forrásmegosztást a települések és a kormány között, rendezné a középszintet, a régiót, és

visszaadna bizonyos feladatokat, például a közoktatás egy részét, a gyámügyet vagy az építéshatóságot.

Emellett a finanszírozást is újra kell gondolni. Vannak akut teendők 2026-ra, mert sok település nem fogja kibírni az év végéig, utána pedig a következő 5–10–15 év önkormányzati irányait kell kijelölni. A szolidaritási adó maradhat, csak ne ekkora összegben. A megyei közgyűlésekre pedig továbbra is szükség van, mert vannak olyan feladatok, amelyeket regionálisan lehet ellátni. Persze beszélni kell a kistérségekről, a járások együttműködéséről, a polgármesterek együttműködéséről és az önkormányzati középszintről. Itt a megfelelő nagyságrendet kell megtalálni.

— Volt valami visszajelzés bármelyik párt részéről ezzel az anyaggal kapcsolatban?

— Még nem, csak most küldtük el.

— Volt ráció abban, hogy öt évre hosszabbították az önkormányzatok mandátumát, így általában nem egyszerre vannak az önkormányzati és a parlamenti választások?

— Az ötéves ciklus jobb, mert az önkormányzati szint más mező, mint a parlamenti. Több idő, több körültekintés, több előkészítés kell, és kell idő arra is, hogy valaki bele tudjon nőni a feladatba.

— Ha a ’90-es évek elején felvázolt rendszert vesszük alapul, abból mennyi maradt meg az önkormányzatiságból, és mennyi lenne az ideális?

— Ma már másról szól a világ, ezért újra kell gondolni a rendszert. Vannak alapok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, de sok mindent igen. Alapkérdés például, hogy az önkormányzati vagyon az államé-e. Ma az Alaptörvény szerint az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része. Pedig 1990-ben külön önkormányzati vagyon volt: a községháza a községé volt, a település saját vagyonaként gyarapodott. Ha viszont minden az államé, akkor elvész az ösztönzés, hogy a helyiek a sajátjukból is fejlesszék a települést.

— Miben reménykedik az elkövetkezendő két-három évben? Mit szeretne látni egy év múlva, és mit öt év múlva?

— Azt, hogy a települések biztonságban tudjanak működni, az odatelepített feladatokat el tudják látni, és meglegyen ehhez az állami forrás.

Ne gyomorgörccsel kezdje az évet egy polgármester azért, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét.

Ezek pedig ne politikai alapon dőljenek el, hanem normatív forrásokból. Emellett annyi bevételt kellene helyben hagyni, amiből fejlődni is lehet. A mostani rendszerben a szolidaritási adó mellett minden iparűzési adótöbbletet is elvesz az állam. Ez valójában kettős adóztatás.

Korszakértékelő sorozatunk eddigi részei:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter napi három órát alszik, azt sem tudja, mikor volt utoljára szabadnapos – videón a Tisza Párt vezetőjének egy napja
A Telex stábja egy teljes napon át követte a TISZA Párt alelnökének országjárását. A három megyét érintő körúton a politikus a választási esélyekről is beszélt még szombaton.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



A Telex stábja két héttel a választás előtt egy teljes napot töltött Magyar Péterrel, végigkísérve országjárásának hat helyszínét három megyén keresztül. A nap hajnalban indult, és éjfél előtt ért véget.

A TISZA Párt elnöke elmondása szerint nem emlékszik, mikor volt utoljára szabadnapja. „Hát nem lesz már szünnap” – tette hozzá, jelezve, hogy a kampány hajrájában napi hat, hét, sőt akár nyolc-kilenc helyszínt is felkeresnek. A sűrű tempó megviseli, ezt maga is elismeri.

„Le vagyok amortizálódva, azt kell, hogy mondjam” – fogalmazott. A politikus azt is elárulja, hogy két hónapja tudott utoljára edzőterembe vagy futni menni.

Azt mesélte, hajnali kettőkkor feküdt le, de ötkor már fel is kelt. Ilyenkor szöveget ír, sajtót olvas, és néha már fél hétkor hívogatja a kollégáit.

A politikus még mindig maga kezeli a közösségi oldalait. Elmondása szerint a kormányoldalról már szinte mindenhonnan letiltották. „Egy év kellett nekik, hogy rájöjjenek, hogy amikor mindig odaszólok, akkor kiröhögik az oldalaikat több ezren” – mesélte, hozzátéve, hogy a miniszterelnök és a kormány hivatalos Facebook-oldala után nemrég az Instagram-oldalukról is letiltották.

A szombati nap első állomása Őrbottyán volt, ahol a helyi jelölt, Szimon Renáta nem kívánt nyilatkozni a stábnak. Magyar Péter ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy a jelöltjeik rengeteget nyilatkoztak már, de a párt kommunikációját a párt szervezi.

„Egyelőre még nem a sajtó szervezi a Tisza Pártnak a kommunikációját” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy nem kellene a szabad sajtónak úgy tennie, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol a médiafelületek 70 százalékát nem az állami propaganda tartja fenn. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén a megválasztott képviselők rendelkezésre fognak állni.

A nap folyamán robbant a hír, hogy a kormány nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a TISZA Párt egykori informatikusát hallgatják meg. Magyar Péter épp a kocsiban értesült a fejleményről.

„Pont maguk bizonyítják be, hogy mire használták a titkosszolgálatokat”

– reagált, felvetve a kérdést, ki oldotta fel a felvétel titkosítását, és hogyan kerülhetett az a kormány YouTube-csatornájára. Szerinte az ilyen anyagok kiszivárogtatása nevetségessé teszi a magyar titkosszolgálatokat.

A riport forgatása előtt három nappal jelent meg a Direkt36 interjúja Szabó Bencével, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozójával, aki arról beszélt, hogy a magyar titkosszolgálat próbálhatta meg bedönteni a TISZA Pártot. Magyar Péter ezt „game changernek”, fordulatot hozó pillanatnak nevezte.

Elmondása szerint több mint egy éve értesült a titkosszolgálati akcióról, de úgy döntöttek, kivárnak, és egy független igazságszolgáltatás és egy átvilágított nemzetbiztonság felállása után vizsgálják ki az ügyet. A fideszes vádra, hogy a pártjukban külföldi szolgálatoknak dolgozó emberek lehetnek, úgy reagált: „Minket nem a külföldi szolgálatok fenyegetnek, hanem a magyar szolgálatok jelenleg, akik pártutasításra járnak el.”

A kampány során Magyar többször is éles kritikával illette Orbán Viktort. A miniszterelnök győri kiabálásáról azt mondta: „ott látszott, hogy nála ott eltört valami.”

Szerinte a kormányfőt elzárták a valóságtól, és most szembesül azzal, hogy „már nagyon nincs vele az ország.”

A beszédeiben használt gúnynevekről, mint a „wannabe császár”, úgy vélekedett, hogy ezeket a politikai kommunikációban az emberek jobban megjegyzik, mint a milliárdos összegeket.

A nap során Gyálon, Tatabányán, Oroszlányban, Móron és Székesfehérváron is tartott lakossági fórumot, a helyszíneken támogatók és érdeklődők várták.

Magyar Péter a kampány érzelmi terhéről is beszélt. „Néha egyébként a bizalmat nehezebb elviselni lelkileg, mint az ordibálást, meg a gyűlöletet, mert az lepattan az emberről, de amikor egy ilyen nagy szeretetet, meg reményt érez az ember, az nagyon megható, és egyben megterhelő is” – mondta.

Amikor arról kérdezték, hogy vereség esetén beül-e majd a parlamentbe, magabiztosan válaszolt pártjai esélyeiről.

„Nem fog veszíteni a TISZA” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte a Fidesz „még csalással sem nagyon tud nyerni”, és lélekben már feladták a küzdelmet.

Úgy véli, a kormányváltás után az „iratmegsemmisítők még nagyobb kapacitásra kapcsolnak majd”.

A nap végén, Székesfehérváron Magyar megkérdezte a stábtól, hogy a miniszterelnökhöz is mennek-e egy hasonló egynapos forgatásra. A riporter elmondta, hogy keresték Orbán Viktor stábját, de visszautasították a kérésüket. „Sad story” – reagált Magyar Péter éjfél előtt nem sokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Az elmúlt időszakban a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?
A politikai elemző a 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb felméréseire reagált Facebook-posztjában. A két intézet egyaránt a Tisza Párt erősödését és közel 20 százalékpontos, vagy azt meghaladó előnyét mérte a Fidesszel szemben.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



Török Gábor a Facebookon reagált a 21 Kutatóközpont friss felmérésére. Mint írta, a kutatás tulajdonképpen ugyanazt mérte, mint pár napja a Medián: az elmúlt hetekben tovább erősödő Tiszát és közel 20 százalékpontos különbséget. A politikai elemző szerint az óriási kampányzaj, az állandó győzelmi jelentések és a kavargó hamisított eredmények közepette is érdemes realistának lenni.

Posztjában feltette a kérdést:

„De legyünk realisták: az elmúlt időszakban (a Medián évtizedek óta, a 21K a legutóbbi EP-választáson) a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?”

Török Gábor szerint „ha ezeknek a kutatásoknak csak a fele igaz/pontos, akkor bizony már csupán a Tisza győzelmének a mértéke kérdéses”.

A 21 Kutatóközpont szerda reggel publikált felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

A kutatóintézet március 25-én nyilvánosságra hozott adatai szerint nemcsak országosan, de több, korábban fideszesnek számító választókerületben is a Tisza Párt jelöltje vezet, például a bajai központú Bács 6-os körzetben 49–45, illetve 50–45 arányban. A kutatásuk rekordmagas, 83 százalékos részvételi hajlandóságot is jelzett, a Tisza-tábor különösen mobilizáltnak tűnik.

A Medián egy hete publikált kutatása alapján a TISZA növelni tudta az előnyét a februári méréshez képest, a teljes népesség körében 46 százalék, a pártot választani tudóknál 56, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 58 százalék az eredményük. A Fidesznél ezek a számok 30, 36, illetve 35 százalék, ami azt is jelenti, hogy csökkent a szavazóik száma.

A 21 Kutatóközpont friss felmérésére már Magyar Péter is reagált:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk