Ranschburg Zoltán: „Zsolti bácsi” ügye nagyon rosszul érintheti a Fideszt, Semjén Zsolt komoly politikai hibát követett el

Jámbor András volt országgyűlési képviselő a Facebook-oldalán reagált arra a tüntetésre, amelyet a Tisza Párt és az uniós migrációs paktum ellen tartottak pénteken kora este Budapesten.

Hangsúlyozta, hogy a tüntetőket nem tekinti ellenségeinek, hiszen velük együtt élünk ebben az országban.

A volt képviselő a politikusokra és a sajtóra hárította a felelősséget. „És akkor jönnek ezek az undorító szélsőjobboldali politikusok és az őket kiszolgáló lapok, mint például a PestiSrácok. Amely mindenfajta bizonyíték nélkül tegnap elkezdte azt terjeszteni, hogy migránsokat szállítottak Magyarországra Lengyelországból.

Jámbor szerint a bevándorlás nehéz kérdés, de nem lehet róla még több félelemkeltéssel beszélni, hanem „az emberséget, a józan észt helyre kell hozni ebben a témában”. Egy konkrét példát is hozott arra, hogy szerinte mi lehetne a vita kiindulópontja. Egy Afganisztánból elmenekült anya és gyerekei történetét említette példaként, akiknek azért kellett távozniuk, mert a családfő keresztény hitre tért. „Az apa eljutott Németországba. Utána jött a két nő. 35 napon keresztül éheztették a magyar hatóságok őket a tranzitzónában. Ételhez csak a társaik emberségéből jutottak.”

Dull Szabolcs a közösségi oldalán reagált arra, hogy Németh Balázs luxizással vádolta Magyar Pétert, miután a miniszterelnök egy balatoni hajón készült fotót osztott meg.

„Politikailag pikáns és aligha nyerhető a Fidesznek: Németh Balázs Magyar Pétert vádolja luxizással" - írja Dull a bejegyzésében, majd öt pontban fejtette ki a véleményét.

„1. Magyar Péter kitett egy fotót, amelyen egy balatoni hajón olvasgat. Tipikus vasárnapi tartalom, amely pörgeti az algoritmust.

2. A fotónak annyi a kommunikációs célja, hogy a miniszterelnök a »magyar tengeren« pihen és Churchillt olvasgat.

3. A fideszes Németh Balázs egy fotóval válaszolt (ő is az örök szerelmének nevezi a Balatont), amelyen ő is Balatonon van, de nem »elektromos luxusjachton«.

4. A luxizás eléggé szúrja a magyar emberek szemét, de jelenleg inkább a fideszes, NER-es szokásként rögzült a luxizás a választói fejekben.

5. Így pikáns, aligha szerencsés és aligha nyerhető a Fidesz számára, ha egy fideszes képviselő most szeretne Magyar Pétert luxizóként beállítani.”

- áll Dull Szabolcs bejegyzésében.

Dull posztjában a Fidesz-frakció szóvivőjére, Németh Balázsra utal, aki az elmúlt hetekben több, Magyar Pétert személyesen támadó bejegyzést is közzétett. Korábban például a miniszterelnök olaszországi útját kritizálta a nehéz költségvetési helyzetre hivatkozva.

A Válasz Online és a Partizán közös műsorában, az Elemzőben Lakner Zoltán politikai elemző Benyó Ritának fejtette ki véleményét a TISZA-kormány első heteinek legfontosabb eseményeiről, Sulyok Tamás köztársasági elnök leváltásának tervétől kezdve az uniós pénzekről szóló megállapodáson át a pártokon átívelő korrupciós botrányig.

Lakner szerint a kormány Sulyok Tamás és más közjogi méltóságok menesztésére valószínűleg nem egy hagyományos felmentési eljárást fog indítani, hanem egy speciális, egyszer használatos jogszabályt alkot majd. A politológus úgy látja, a miniszterelnök körvonalazta, hogy lesz majd egy általános, felmentő jogszabály, ami nemcsak Sulyok Tamást, hanem másokat is érinteni fog.

Lakner szerint a TISZA-kormány mostani lépései nem az intézmények kiüresítését, hanem éppen azok működőképességének helyreállítását célozzák. „Nem mindegy, hogy azért avatkozol bele az alkotmányos rendbe, hogy kiüresítsd, degradáld az intézményeket, vagy azért, hogy helyreállítsd azt a helyzetet, amelyben az intézmények működni képesek” – jelentette ki.

Úgy véli, az érintett tisztségviselőknek volt idejük bizonyítani, de nem éltek vele. „Szerintem ők a sanszukat ez ügyben eljátszották” – tette hozzá.

„Én egyelőre nem találkoztam egyetlen olyan politikai kérdéssel sem, sem szakpolitikaival, sem értékkérdéssel, amiben akármilyen politikai választóvonal vagy vitapont kirajzolódott volna” – mondta.

Álláspontja szerint a frakciót jelenleg egy közös, történelmi küldetéstudat tartja össze. „Van egy nagy, a rendszerváltás véghezvitelének a közös élményét megélő közösség, ami most egy másik nagy közös élményben van benne, hogy ők újjáépíthetik a demokratikus Magyarországot.”

Hozzátette, hogy Magyar Péter tudatosan a „mediánszavazónak” politizál, és az elmúlt 16 év pusztítása után szerinte rengeteg olyan ügy van, ahol a kormány és a választók széles köre is egyet fog érteni, így a valódi irányválasztást jelentő kérdésekig csak később jutnak majd el.

Emlékeztetett rá, hogy 1990 óta tíz országgyűlési választást tartottak, a tíz választást követően hat esetben kétharmados többséggel rendelkező kormány alakult, és abból öt egypárti kétharmad.

„Ez olyasmi, amin egyszer túl kellene lendülnünk” – mondta. Úgy látja, egy vezető számára nem csupán altruizmusból fakadhat egy önkorlátozó rendszer létrehozása, hanem saját politikai örökségének védelméből is.

„Szerintem az egy létező, és nem altruista politikusi megközelítés, hogy olyan szisztémát hozok létre, ami azért korlátozó a hatalomgyakorlást illetően, hogy ne lehessen szétszedni mindent apró darabjaira” – fejtette ki.

Az uniós pénzekről kötött megállapodás kapcsán Lakner Zoltán úgy véli, annak lényege, hogy a TISZA kormány kinyitotta azt az ajtót, amit az Orbán-kormány „nagyon kemény munkával és elég nagy zajjal rávágott saját magára”. A puszta normalizálódás tényét is történelminek nevezte.

A politológus szerint a magyar diplomácia alapvető változáson ment keresztül. „A Magyar Péter által vezetett új magyar kormány arról ad folyamatosan jelzéseket, hogy nem vétózással akar érdekérvényesíteni, hanem tárgyalással” – állapította meg.

Majd idézte az új kormányfő által felvázolt hozzáállást: „Lesznek vitáink, de mindig itt leszünk. És velünk mindig lehet majd beszélni, meg lehet beszélni a dolgokat, nem fogunk mindig egyet érteni, de tárgyalni fogunk folyamatosan.”

Ennek belpolitikai következménye is van: egyrészt összehasonlíthatóvá teszi a mostani és a korábbi kormány teljesítményét, másrészt a felelősség is átszáll az új vezetésre. „Innentől kezdve az uniós pénzek lehívásáért, felhasználásáért, jó elköltéséért viselt politikai felelősség szép csendben lassan elkezd áthelyeződni a Magyar Péter által vezetett kormányra” – magyarázta.

Lakner szerint a Fidesz támogatottságának drámai zuhanása több okra vezethető vissza, többek között arra, hogy „majdhogynem kihúzták a konnektorból a propagandagépezetet”, és a választók az erőtlenséget látják. „Engem ez folyamatos ámulattal tölt el, amit látunk” – mondta. A Závecz Research legutóbbi mérésére is szóba került, ami 18 százalékra mérte a pártot.

Az elemző ugyanakkor felvetett egy fontos kérdést a jövőre nézve: „milyen az a pártrendszer, ahol tulajdonképpen ez a 70 százalékos támogatottság van a kormányzat mögött”, és ahol nincs hitelesnek látott politikai alternatíva. „Ez a fajta ellenzék nélküliség, amifelé tartunk, ez fel fog vetni olyan kérdéseket is, amelyekkel majd valamit kezdeni kell” – tette hozzá.

Az ukrán-magyar megállapodásról szólva Lakner úgy látja, a megegyezés mögött elsősorban a politikai szándék megváltozása áll. Szerinte a korábbi 11 pontos magyar követeléslista több eleme is irreális volt, vagy már teljesült. Úgy véli, a megállapodásra mindkét országnak szüksége volt: Ukrajnának az uniós csatlakozási tárgyalások miatt, Magyarországnak pedig azért, hogy javítsa uniós érdekérvényesítő képességét.

„Megint csak azt tudom mondani, úgy tudunk ott lenni az asztalnál, hogyha hajlandóak vagyunk legalább a közös álláspont dimenziójába bemenni, aztán lehet ott nekünk külön véleményünk, de legalább egy közös valóságértékelést el kell fogadnunk” – mondta.

„Pont nem az a helyes politika, hogyha kiszorítjuk őket a csatlakozási tárgyalásból, hanem az, hogyha behúzzuk őket a csatlakozási tárgyalásba, mert akkor lehet ezt valójában tőlük számon kérni” – fejtette ki.

A képviselői fizetések csökkentésére vonatkozó javaslatot Lakner Zoltán szimbolikus és költségvetési szempontból is értékelte. Bár a 4 év alatt 50 milliárd forintos megtakarítás a teljes költségvetéshez képest nem tűnik soknak, bizonyos területekhez, például a gyermekvédelemre fordított 17 milliárdhoz képest már jelentős összeg. Szerinte fontos üzenetértéke van annak, hogy „az állam egy ilyen helyzetben spórol önmagán”.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet a polgármesteri fizetések csökkentésének lehetséges negatív hatásaira, például arra, hogy a kis településeken „rekrutációs problémát” okozhat. A korrupciós kockázat növekedésével kapcsolatos felvetésre reagálva megjegyezte, hogy a magas fizetés sem garancia a tisztességre. „Az előző országgyűlések képviselői viszonylag magas fizetés mellett is többen azért bírtak korruptak lenni” – tette hozzá.

A parkfenntartási korrupciós botrány kapcsán Lakner arról beszélt, hogy az előző rendszerben egy „kooptált ellenzék” működött, amelynek anyagi érdekei is fűződtek a status quo fenntartásához. „Szóval azért ne tegyünk úgy, mintha nem ezt néztük volna másfél évtizeden keresztül, hogy van egy kooptált ellenzék” – szögezte le. Az MSZP-t külön is említette, ahol szerinte egy belső hálózat évtizedeken át meghatározó szerepet játszott.

Szerinte ez a belső hálózat akadályozta meg, hogy a párt Botka László vagy Ujhelyi István vezetésével megújuljon.

Lakner Zoltán a botrány társadalmi feldolgozásával kapcsolatban a legnagyobb kihívásnak a közvélemény számára azt tartja, hogy képesek legyünk elfogultság nélkül szemlélni az eseményeket, még akkor is, ha számunkra szimpatikus emberek bizonyulnak bűnösnek, vagy éppen ellenfeleinkről derül ki, hogy ártatlanok. A folyamat előfeltétele a közbizalom helyreállítása az igazságszolgáltatási intézmények iránt.

„Az, hogy az ügyészség szelektíven nyomoz, időben is szelektíven végez vagy nem végez el különböző tevékenységeket, hát ez biztos, hogy nem erősíti ezt a bizalmat” – állapította meg.

Lannert Judit új oktatásügyi miniszter az első interjúját a Balzac nevű, diákok által készített YouTube-csatornának adta. A T-Tudok Oktatáskutató Központ alapítója a Tisza-kormányban való munkát nagyon izgalmasnak nevezte, és jó csapatnak tartja a kormányt. A politikai szerepvállalásról elmondta, kutatóként került a székbe, ami nagy változást hozott az életébe, hiszen korábban inkább olvasgatott és irogatott, most pedig egész nap tárgyal és kommunikál.

„Nem véletlenül egy kutató voltam, tehát szeretek elmélyülni, olvasni és írni, de hát nagyon izgalmas ez a mostani történelmi pillanat, és ennek részese lenni, ez nagyon jó” – fogalmazott.

Azzal a kritikával kapcsolatban, hogy sosem tanított iskolában, azt mondta, gyakran éppen előnynek számít, ami hátránynak tűnik, mert így kicsit messzebbről tud ránézni a rendszerre. Hozzátette, hogy pályafutása elején két évig nevelőtanárként dolgozott egy gyermekotthonban tizenéves fiúk mellett, ahol többek között korrepetálta és segítette őket.

Szerinte a tétre menő, főleg lexikális tudást számonkérő értékeléseket, mint az érettségi vagy egy dolgozat, könnyen „meg lehet hekkelni” az AI segítségével. Emiatt a tanulás folyamatát kellene a középpontba helyezni. „Az lenne a lényeg, hogy hogyan jutunk el A-ból B-be, hogyan gondolkodunk, hogyan akarunk megoldani egy problémát, és nem az, hogy bebiflázunk tényeket, adatokat, mintha egy műveltségi versenyen lennénk” – jelentette ki.

Az AI veszélyeiről úgy vélekedett, hogy az kiiktathatja a gondolkodási folyamatot az iskolából. Példaként említette azt a helyzetet, amikor a pedagógus az AI-jal készíttet egy tesztet, a diák pedig szintén az AI-jal oldatja meg azt. „Itt teljesen eltűnt a pedagógus és a tanuló közötti folyamat, és a gondolkodás folyamata is” – mondta. Szerinte az AI-hoz fel kell nőni, és csak magas szintű szövegértéssel és logikai gondolkodással lehet jól használni.

Úgy látja, a 21. századi kompetenciák, mint a kritikai gondolkodás, a kreativitás, a kommunikáció és az együttműködés elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ember ne váljon robottá, és az AI-t partnerként, ne pedig helyettesítőként használja. A gyermeki kreativitás és az AI kapcsolatáról egy meglepő álláspontot fogalmazott meg:

Ezt a PISA-felmérések adataira hivatkozva állította, amelyek szerint a korai, erőltetett számítógép-használat ronthatja a digitális szövegértést. Szerinte érvényes az elv, hogy „a több az kevesebb, illetve hát fordítva, a kevesebb több lenne”.

A kisgyermekkorban a mozgás, a levegő és a társas kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, mert a képernyőbe bújás rontja az érzelmi intelligenciát. Úgy véli, az AI-hoz 12-14 éves korban lehet eljutni, addig sokkal inkább offline kellene létezni.

Az érettségi rendszerét illetően elismerte, hogy a jelenlegi, adat- és lexikális tudásközpontú vizsga nem a jövő útja.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a lexikális tudásra is szükség van, a kettőt egyensúlyba kell hozni. „Ismeretek nélkül nem tudunk kompetenciákat se fejleszteni, tehát ez nem egy vagy-vagy, csak arról van szó, hogy mi csak az ismeretekre súlyozunk” – mutatott rá a jelenlegi rendszer aránytalanságaira.

Az érettségit mint hagyományt és rítust nem dobná ki, mert szerinte fontos pillanat egy fiatal életében. „Én úgy emlékszem az én érettségeimre, és akkor úgy éreztem, hogy mindent tudok. Az egy olyan pillanat az ember életében, hogy úgy érzi, hogy valamit elért. Szerintem ezt az érzést ne vegyük el a jövő generációjától” - fogalmazott. Ugyanakkor a reformját elkerülhetetlennek tartja.

A PISA-adatokra hivatkozva elmondta, Magyarországon kiugróan erős a kapcsolat a családi háttér és a tanulási eredmények között, ami gátolja a társadalmi mobilitást és a humán erőforrás kiaknázását. A megoldást nem felülről jövő törvényekben, hanem a fejekben történő változásban és a helyi közösségek bevonásában látja. Szerinte ehhez forrásokat is kell biztosítani, például segítő szakemberek – gyógypedagógiai asszisztensek, szülői koordinátorok – bevonásával, hogy a terheket levegyék a pedagógusok válláról.

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumi felvételi rendszert szintén komoly problémának tartja, amelyet szerinte az elit mozgat, hogy elkülönülhessen.

Kompetenciamérési adatok alapján állítja, hogy az elitiskolák jobb hátterű diákokat válogatnak ki, de nem feltétlenül fejlesztik őket gyorsabb ütemben, mint más intézmények. „Az sem fair, hogy egy háromórás teljesítményen múljon egy ennyire fontos valami.”

A csökkenő gyereklétszám miatt szerinte a rendszer egyre céltalanabbá válik, és a kérdést mindenképpen meg fogják vizsgálni.

A szabad iskolaválasztás megszüntetését politikailag kockázatosnak tartja, helyette azt a célt tűzte ki, hogy „minden iskola legyen jó”.

A finn iskolarendszerről azt mondta, a finnektől sokat lehet tanulni, de látni kell, hogy az egy más történelmű, egy homogént társadalom. „Nem véletlen, hogy a magyar iskolaszerkezet hasonlít a közép-európai iskolaszerkezetre, a németre, az osztrákra. Azért, mert sokkal hierarchikusabb társadalom van itt Közép-Európában, ezt is figyelembe kell venni.”

„Sokkal több idejük legyen arra, amit igazán szeretnek. Az, ami az elmúlt 16 évben, de azért kicsit előtte is volt, azért eléggé megnyomorította a gyerekeket.”

„Azt várom, hogy vidámabbak lesznek, felszabadultabbak” – mondta, hozzátéve, hogy fontosnak tartja, hogy a fiatalok bizakodóbbak legyenek, és jobb jövőképük legyen.

A diákok túlterheltségével kapcsolatban ismét a „több néha kevesebb” elvét említette. „A magyar gyerekek tanulnak szinte a legtöbbet Európában, és ha összehasonlítjuk, hogy ezzel nagyon-nagyon sok tanulással csak a közepes eredményt érjük el, akkor azt gondolom, hogy itt hihetetlen hibákat követünk el.”

A rugalmasságra példaként a 45 perces tanórákat hozta fel. „Alsó tagozaton miért kell 45 percet ott ülni? Lehet, hogy 20 perc után elfáradnak, akkor ki lehet menni az udvarra, játszani és visszamenni. És lehet, hogy 50 percig utána tudnak valami mást csinálni.”

A felsőoktatásról, különösen az alapítványi egyetemekről (KEKVA-k) elmondta, hogy maga az alapítványi forma nem ördögtől való, mert rugalmasságot biztosíthat, a probléma az volt, ahogyan az előző kormányzat ezt a modellt a közpénz magánvagyonná alakítására használta. A megoldást egy kétlépcsős folyamatban látja: először az összeférhetetlenségek megszüntetése a kuratóriumokban, majd egy új, átlátható finanszírozási és működési modell kidolgozása az egyetemekkel közösen.

A hallgatóközpontú egyetem fontosságát is kiemelte, ami nemcsak a minőségi oktatást, hanem a hallgatói képviseletet, a mentális egészségügyi szolgáltatásokat és a megfizethető kollégiumokat is magában foglalja.

A diákokkal való partnerségről elmondta, hogy a Gyermek- és Ifjúsági Részvételi Csoport létrehozásával már elindultak ezen az úton. A cél egy olyan folyamat kialakítása, ahol a fiatalokat biztonságos térben hallgatják meg, véleményüket eljuttatják a döntéshozókhoz, majd visszacsatolást is kapnak.

Végül a tanári pálya presztízséről beszélt. Szerinte a béremelés mellett kulcsfontosságú a szakmai autonómia és a jó munkahelyi környezet megteremtése. Úgy véli, a fiatalokat az vonzza majd a pályára, ha az iskola egy jó hangulatú, innovatív tanulószervezetté válik. „Pedagógusnak lenni az nagyon jó, ha nem kötjük gúzsba őket” – zárta gondolatait.