Political Capital: Magyar Péternek egyelőre Magyar Péter a legnagyobb politikai ellenfele

Tóth Ildikót a Cápák között befektetőjeként ismerte meg a közönség, majd ő volt, aki Hadházy Ákosnak küldött képeket a NER-feleségek luxuséletéről. A 24.hu-nak adott interjúban beszélt arról, milyen volt Orbán Viktor szomszédjának lenni, és megosztotta véleményét a rendszerhez köthető nők költekezési szokásairól.

Az üzletasszony állítása szerint Orbán Viktor valójában már két éve nem lakik a Cinege úti ingatlanban, Lévai Anikó azonban időnként megjelent ott. Bár ő maga sosem járt a házban, barátai elmondása alapján úgy tudja, az egy nagyon elegáns, miniszterelnökhöz illő ingatlan, tele 20. század eleji magyar festők képeivel. Tóth Ildikó nem számít arra, hogy a volt miniszterelnök visszaköltözik a házba, sőt, jóslata szerint más sors vár rá.

Lévai Anikóval való kapcsolatáról elmondta, hogy udvariassági köszönőviszonyban vannak, gyakran találkoztak a kerületben. Úgy jellemezte a volt miniszterelnök feleségét, hogy teljesen más életet él, mint a NER-hez köthető többi nő. Nem járt testőrökkel, nem volt nála luxusholmi, a külsőségek nem fontosak neki – állította. De hozzátette, hogy Lévai Anikó a család tokaji birtokát és földjeit imádja, és egy olyan több kilométer hosszú pincéről is tud, amely tele van muzeális borokkal, és amelyről úgy tudta, Lévai Anikó tulajdonában van.

Az üzletasszony szerint a szomszédokat is megfigyelték. Egy esetet is felidézett, amikor egy lemerült riasztó furcsa hangja miatt harminc TEK-es jelent meg a kertjükben reflektorokkal. Bár úgy véli, hogy ez normális dolog, mert egy miniszterelnök tudni akarja, kik a szomszédai.

Elmondása szerint a környéken lakik Tanács Zoltán és Magyar Péter is, korábban pedig Orbán Ráhel is a közelben élt. Azt is megemlítette, hogy nemrég látta, amint Orbán Gáspár pakolja ki a holmikat a Cinege úti házból.

Tóth Ildikó beszélt arról is, hogy dühös, amiért a rendszerváltáskor dédelgetett reményeit elárulták. Szerinte az Orbán-család vétke ez.

A luxuskiadások is szóba kerültek, ezek közül Hatvanpusztát említette, ami különösen bántotta, de más pletykákat is megosztott.

Elmesélte egy Louis Vuitton-eladó történetét Várkonyi Andrea költekezéséről, ami szerinte még az eladót is megdöbbentette. Összehasonlításként Katalin hercegnét hozta fel, aki szerinte jóval visszafogottabban öltözködik. A NER-feleségektől pedig hiányolta a társadalmi szerepvállalást, amit például a francia elnök feleségénél látni vél.

Üzleti tapasztalatairól szólva elmondta, hogy a NER-esekkel soha nem üzletelt, mert „életveszélyesek”. Egy külföldi befektetőnek segített egy Tiborcz Istvántól vásárolt Andrássy úti ingatlan ügyében, de állítása szerint minden lehetséges negatívum előjött a tranzakció során. Azt is elárulta, milyen módszerrel lehetett szerinte kivédeni a cégfelvásárlási kísérleteket: egy külföldi, EU-s cég bevonásával kivédhető volt szerinte.

Arról, hogy miért kezdett el képeket küldeni a volt független országgyűlési képviselőnek, Hadházy Ákosnak, azt mondta, nem tartja magát árulónak. Elmondása szerint ők nem a barátai, és nem is ismerősei, és ő ugyaúgy felháborodott rajtuk, mint bárki más.

A célja az volt, hogy a nehezen érthető korrupciós ügyek helyett kézzelfoghatóvá tegye a luxizásukat. Úgy véli, egy 15 milliós táska történetét mindenki megérti, ellentétben az eltűnt uniós százmilliókról szóló cikkekkel.

A NER-feleségekről alkotott véleménye lesújtó. Szerinte köztük nem igazán találni művelt értelmiségi nőket, sokan csak a könnyű élet reményében házasodtak. Állítása szerint a nők között egészségtelen rivalizálás folyt, egymásra licitálva költötték a pénzt. Ezt szomorúnak tartja, mert a magyar történelem tele van olyan nemesi feleségekkel, akik tettek a hazájukért.

Az interjú végén beszélt arról is, hogy családja, különösen az édesanyja, rettegett a leleplezések következményeitől. A jövőbeni szerepvállalásáról elmondta, nincsenek politikai ambíciói, de amíg igazságtalanságot lát, hallatni fogja a hangját, akár a jelenlegi hatalommal szemben is.

Via: 24.hu-nak

Egy jogállami fordulat nem valósulhat meg a titkosszolgálatok működésének átfogó reformja nélkül – erről beszélt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Szabó Máté Dániel, a TASZ szakmai igazgatója. A szervezet szerint a jelenlegi szabályozás nem biztosít valódi garanciákat sem a titkos megfigyelések engedélyezésében, sem azok utólagos ellenőrzésében, ezért egy új kormánynak ezen a területen is érdemi változásokat kell végrehajtania.

„Magyarországon hiányoznak azok a garanciák, amik megakadályozzák azt, hogy a titkosszolgálatokat politikai célokra használják fel. Kontrollmechanizmusok nem működnek, az engedélyezés rendszere nem működik, a végrehajtás ellenőrzésében nincs olyan kontroll, ami ezt korlátok közé szorítaná” - mondta a szakértő.

Példaként említette a Pegasus-ügyet, amelyben a TASZ hat ügyfelet képvisel, valamint a választási kampányban nyilvánosságra került eseteket, mint a Gundalf-ügyet, vagy azt, amikor Panyi Szabolcs újságíró egy forrásával folytatott beszélgetéséről készült hangfelvétel szivárgott ki.

A műsorban elhangzott, hogy az Orbán-rendszer 16 évében 18 906 esetben engedélyezték a titkos megfigyelést a szolgálatoknak, amit Szabó Máté Dániel azzal egészített ki, hogy „az is fontos, hogy 50 esetben nem. Csak 50 esetben nem.”

A szakmai igazgató szerint az engedélyek száma az évek során folyamatosan emelkedett, a végén már egy munkanapra három-négy is jutott. Az engedélyeket az igazságügyi miniszter adta ki, aki ezt a jogkörét egy időben Völner Pál parlamenti államtitkárra delegálta, aki később egy korrupciós ügy gyanúsítottja lett.

Elmondása szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok kezdeményezik a megfigyelést, az igazságügyi miniszter pedig szinte mindig megadja az engedélyt. Volt olyan négy és fél éves időszak, amikor a 6200 kérelemből mind a 6200-at jóváhagyták.

Úgy látja, a hatályos előírások túl tág mozgásteret hagynak a szolgálatoknak: „Azt mondja a törvény, hogy akinek a nemzetbiztonsági megfigyelése szükséges, annak engedélyezni kell. És az igazságügyi miniszter dolga az, hogy mérlegre tegye a megfigyelés ellen, meg szemben szóló érveket.”

Szabó Máté Dániel szerint most lehetőség van arra, hogy a rendszerváltás egyik régi adósságáról érdemi vita kezdődjön. Egyrészt egy új kormánynak ki kell építenie azokat a garanciákat, amelyek megakadályozzák a visszaéléseket, másrészt a múltat is fel kell tárni.

„Ha itt rendszerváltás volt, ahogy ez a kormány állítja, akkor tárja fel a jogsértéseket, és tárja fel a rendszer működését úgy, hogy abból következtetni lehessen levonni arra, hogy hol lehet ezt a rendszert kijátszani, a titkosszolgálatok hol tudták úgy kijátszani, hogy azok az események, amelyek napvilágra kerültek, megtörténjenek.” A múltfeltárásnak szerinte az is feladata, hogy kárpótolják az érintetteket, és tájékoztassák őket arról, hogy jogszerűen vagy jogellenesen figyelték-e meg őket.

Állítása szerint a legfőbb strukturális gond, hogy az engedélyezés nem egy független bírói szerv, hanem a végrehajtó hatalomhoz tartozó igazságügyi miniszter hatásköre.

„Több, mint tíz éve a strasburgi emberi jogi bíróság állapította meg, hogy ez a rendszer, ahol egyrészt az igazságügyi miniszter engedélyez, másrészt pedig utólag nem kapnak tájékoztatást az érintettek arról, hogy őket jogellenesen vagy jogszerűen megfigyelték őket, akkor sem, amikor már nem fűződik érdek ahhoz, hogy ezt titokban tartsák, az jogellenes, ezt meg kell változtatni.”

Rendszerszintű problémának nevezte azt is, hogy az engedélyező miniszter nem is rendelkezett információval arról, milyen technológiát alkalmaznak a megfigyelés során.

„Azt kell belátni, hogy egészen másfajta beavatkozást jelent az érintett magánszférájában az, hogyha lehallgatják egy telefonbeszélgetését, vagy egy időszakban az összes telefonbeszélgetését, vagy pedig az, hogyha egy kémprogramot telepítenek a telefonjára, ami viszont a teljes 24 óráját követhetővé teszi” – magyarázta.

Szerinte az engedélyezőnek a beavatkozás súlyosságát is mérlegelnie kellene, de erre információ hiányában nem volt lehetősége.

A megfigyelés célpontja többnyire soha nem tudja meg, hogy az állam megfigyelte, ami Szabó Máté Dániel szerint azért probléma, mert így nem tudja érvényesíteni a jogait. „Ha már nem fűződik nemzetbiztonsági érdek ahhoz, hogy eltitkolják előtte, mert kiderült az az információ, amit akartak, lefolytatták azt az eljárást, amit akartak, vagy kiderült, hogy felesleges volt a megfigyelés, mert nem derült ki semmi, akkor erről proaktívan tájékoztatni kellene az érintetteket” – mondta.

Példaként említette, hogy a TASZ ügyfelei évekig pereskedtek azért, hogy egyáltalán kiderüljön, megfigyelték-e őket, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság pedig 2050. december 31-ig titkosította azokat az ismereteket, amelyekből kiderülne, milyen jogszabály alapján jártak el.

Javaslatcsomagja három pillérre épül: „Bírósághoz kell rendelni az előzetes engedélyezést, meg kell teremteni az utólagos információs kárpótlás lehetőségét, és ha most lezárult ez a rendszer, akkor tárjuk fel azt, hogy mi is történt az elmúlt években. Ne csak ezeket a nyilvánosságot kapott eseteket ismerjük, hanem a rendszer működését alapvetően.”

Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a parlament keddi ülésén beszélt az egészségügy helyzetéről és megújításáról. Napirend előtti felszólalása elején kijelentette, a magyar egészségügyről ma csak őszintén érdemes beszélni, majd egy súlyos diagnózissal kezdte mondandóját.

A kórházakban szavai szerint évtizedes műszaki, pénzügyi, szervezeti és bizalmi adósság halmozódott fel.

„Ki kell mondanunk, a magyar egészségügy nagyon beteg” – fogalmazott a miniszter.

„Miért hagyja, hogy a Tisza frakció folyamatosan verbálisan bántalmazzon?” – Takács Péter, a Fidesz volt egészségügyi államtitkára már a felszólalása legelején félbeszakította magát a parlament keddi ülésén.

Majd rögtön utána ez is elhangzott: „Az emberek a realitások talaján hozzák majd meg a döntéseiket.” Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a válaszában a gyógyszeráfa-csökkentésről azt mondta, az a költségvetésnek 7 milliárd forintjába került, majd odaszólt Takácsnak, hogy a sógorától megkérdezhetné, mennyi pénz 8 milliárd forint.

A Tisza-frakció felállva tapsolta meg a minisztert.

Itt láthatjátok a szenvedélyektől sem mentes vitát:

Török Gábor politikai elemző hétfő este hosszan elemezte a Facebookon a Tisza-kormány és a Fidesz politikai helyzetét. Először arról fejtette ki bővebben a gondolatait, amit már hétfő reggel is megírt a friss Medián-kutatásra reagálva: a Tisza Párt mézeshetei véget értek.

Úgy látja, a kormányzás szempontjából valóban ez történt, mert a választásokat követő „bab is hús” korszak után

Olyan időszak következik, amikor a kormány nem támaszkodhat csak az elmúlt 16 év bírálatára, miközben a választói elvárások jelentősek és sokfélék, az ígéretek és a lehetőségek között pedig nagy a távolság.

A politológus szerint „valóban új szakasz jön a kormányzásban”, ahogy ez a korábbi, tavaszi kormányváltások után is történt 1990-ben, 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben és 2010-ben.

Ugyanakkor hozzáteszi, hogy ez a szemléletbeli váltás „mindaddig politikailag nem igazán érdekes, amíg nem lesz olyan politikai erő, amely ki tudja használni a kormányzás nehézségeit, problémáit, a széttartó választói igényeket”.

Az elemző szerint a jelenlegi helyzet és a korábbi kormányváltások utáni időszakok között komoly különbség van, mivel korábban mindig volt egy vagy több erős ellenzéki párt, amely „okkal, valós reménnyel” várta a kormányból kiábránduló szavazókat. „A kínálat most nagyon más képet mutat” – írja.

Török szerint a baloldali térfél „szinte teljesen üres: egyelőre csak hamva van, de híre nincs”. Egy új, életképes jobboldali párt megalakulását vagy a Tisza Párt szakadását pedig olyasminek tartja, ami „legfeljebb a politikai fantáziákban létezik”.