SZEMPONT
A Rovatból

„A cölibátus lehet jó dolog is, ha valakit erre teremtettek, de az én esetemben nem ez volt a helyzet”

Polgár Róbert katolikus papként évekig élt kettős életet, végül harmadik gyermekének születése után kérte a felmentését. Történetéből dokumentumfilm készült, ennek apropóján beszélgettünk vele.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. október 22.



Polgár Róbertet 2019-ben meggyőző fölénnyel választották meg a Zala megyei Murakeresztúr polgármesterének. Győzelmének értékét tovább növeli, hogy a férfi néhány évvel korábban még katolikus papként szolgált ugyanott, miközben titokban családja volt.

A kettős élet teljesen felőrölte, így végül kérte a felmentését, ami miatt akkor rengetegen csalódtak benne. Ma mégis ő vezeti a települést, elmondása szerint ugyanazzal a szemlélettel, mint amivel a gyülekezet élén állt.

A nem mindennapi történetből A döntés címmel dokumentumfilm készült, amely először a Verzió filmfesztiválon lesz látható novemberben, utána pedig az HBO Max kínálatába is bekerül.

– Mikor és miért határozta el, hogy pap szeretne lenni?

– Érettségi környékén fogalmazódott meg bennem komolyabban a gondolat, de már előtte, általános iskolásként is eszembe jutott. Bár gyakorló katolikus családban nőttem fel, nem ez volt a legfőbb előzménye, sokkal inkább az, hogy olyan példaképekkel találkoztam a tanulmányaim során, akik vonzóvá tették a hivatást. A végső döntést viszont csak akkor hoztam meg, amikor jelentkeztem a szemináriumba.

– Érezte előzetesen annak a súlyát, mivel fog járni a cölibátus, vagy csak azután szembesült vele, hogy közvetlenül megtapasztalta?

– Azt gondolom, hogy ha valaki beleszeret egy hivatásba, nem a buktatóira koncentrál, inkább mindent megtesz azért, hogy teljesüljön a kitűzött célja. Nekem is ez volt az elsődleges, nyilván felmerült a cölibátus témája is, de nem jelent meg olyan súllyal akkor, mint amekkorával később bírt a számomra. Ehhez hozzátartozik, hogy nagyon fiatal voltam még: 18 évesen vonultam be és 24 évesen szenteltek pappá, a szemináriumban töltött évek pedig nem azt az időszakot jelentették, amikor az ember mélyebb kapcsolatba kerül nőkkel. Az akkori nevelés el is szigetelt azoktól a lehetőségektől, hogy szerelmesek lehessünk.

Papként aztán már gyakrabban adódtak olyan helyzetek, amikor mondjuk egy beszélgetés révén közelebb kerülhettem valakihez. Fontos, hogy ez az egész elsősorban nem a szexualitásról szól, hanem arról, hogy az ember talál egy lelki társat. A párommal is sokáig hosszú beszélgetésekben és levelezésekben merült ki a kapcsolatunk.

– Hogyan ismerkedtek meg?

– Az első lelkipásztori helyemen, Siófokon találkoztunk, ahol egy évig voltam káplán, ő pedig cserkészvezető. Ekkor még semmilyen szexuális együttlét nem történt. Utána Olaszországba kerültem, az intenzívebb kapcsolatunk az alatt kezdődött, hogy én három évig jogi tanulmányokat végeztem kint. Gyakorlatilag a távolság, a jelenlétének a hiánya erősítette meg a kapcsolatunkat.

– Már a kezdeti szakaszban is érzett bűntudatot?

– Nem, inkább jó érzés volt szeretni valakit. Persze tudtam, hogy ezt végső soron nem lenne szabad, de ez inkább feszültséget okozott, mint bűntudatot. Közben viszont azt is éreztem, hogy az egésznek köszönhetően közelebb kerültem Istenhez, a vele való párbeszédhez. Persze nehéz is volt, mert nap mint nap meg kellett osztanom, hogy nem tudom betartani a cölibátusról tett fogadalmam, közben viszont azt is éreztem, hogy az Isten mindezek ellenére szeret.

– Mikor gondolt először arra, hogy feladja a hivatását, és mik voltak a legerősebb érvek emellett?

– Először akkor, amikor a nagyobbik lányunk iskolába ment. Nyilván éreztem, hogy kevés időt töltök otthon, a gyerekeknek apára, a jelenlétemre lenne szükségük.

A legkisebb fiú lett, rajta különösen látszott, hogy nincs előtte apai példakép, és ez rosszat tesz a fejlődésének. Amikor a középső gyerekünk abba a korba lépett, hogy már fel tudta fogni értelmileg, mi a helyzet velem, akkortájt döntöttem úgy, hogy kilépek. Mondhatjuk, hogy ők számítottak legtöbbet a döntésem során.

– Mennyire volt nyílt titok a rokonai, a falubeliek, illetve a feljebbvalói körében, hogy kettős életet él? Hányan tudtak róla?

– A legszűkebb családom előtt nem volt titok, és persze helyben is terjednek az ilyen hírek, szóval többen tudtak róla, hogy családom van. De a kettős életem csak még nagyobb nyomást helyezett rám azzal kapcsolatban, hogy a munkámat 120 százalékos erőbedobással végezzem: azt gondoltam, hogy ha kiderül, így talán nagyobb eséllyel meg tudnak bocsátani nekem. A feljebbvalóimat sem érte váratlanul a döntésem, már előzetesen értesültek róla, hogy vannak gyerekeim, és próbáltuk közösen kezelni a helyzetet. Nagyon emberségesek voltak, mert nem függesztettek fel egyből, inkább hagyták, hogy megérjen bennem a gondolat a kilépésről.

– Hogyan fogadták a döntését a településen?

– Nem örültek neki, mivel nagyon jó volt a kapcsolatom a közösséggel. Volt, aki megértette, másban viszont dühöt szított ez a dolog. Nem volt egyszerű helyzet senkinek sem.

„A katolikus közvélemény számára csak az érdekes, ami történt: egy ember, egy pap sajnálatos bukása” – az idézet egy önről szóló blogbejegyzésből származik. Bukásként éli meg a történteket?

– Abszolút nem. Az elején én se tudtam hogyan kezelni, hogy az egyik pillanatban még sikeres pap voltam, a következőben pedig már az emberek véleményének kereszttüzében találtam magam.

Nagyon nehéz volt ez feldolgozni, de bukáskánt egy pillanatig sem éltem meg a dolgot. Ez egy olyan élethelyzet, amibe bárki kerülhet, papként és civilként egyaránt. Egyszerűen adódnak olyan szituációk, amikor váltani kell. Igyekeztem jó pap lenni, a saját területemen a maximumot kihozni a tevékenységemből. Nem buktam el, egyszerűen hoztam egy döntést, mivel rendeznem kellett az életemet.

– Mit gondol, a katolikus papok mekkora részének lehet titkos viszonya? Mit tanácsolna nekik, kövessék az ön példáját és ők is kérjék a felmentésüket?

– Nem szeretnék becslésekbe bocsátkozni, illetve tanácsokat adni sem, mivel kívülről nagyon könnyű az ilyesmi. Fontos, hogy a film sem azzal a céllal készült, hogy kritikával illesse az egyházat, mindössze elmeséli az én személyes kálváriámat, elgondolkodtat, illetve megnyitja a cölibátusról való beszélgetést.

– Egyértelműen kiáll a cölibátus eltörlése mellett?

– A cölibátus lehet jó dolog is, ha valakit erre teremtettek. Inkább olyan szempontból kellene átgondolni, hogy adott esetben szabadon lehessen dönteni arról, valaki cölibátusban akar papként szolgálni, vagy házas emberként. Más felekezeteknél működik a dolog, ilyen irányú gondolkodást a katolikus egyház esetében is el tudnék képzelni. Vannak papok, akik be tudják tartani a cölibátust és aszerint is élnek, míg az én esetemben nem ez volt a helyzet. Pedig azt gondolom, hogy ha a cölibátus mellőzésével szolgálhattam volna tovább, számos olyan jó dolgot tudtam volna megélni a közösségemmel, ami közelebb vezeti őket Istenhez. Végső soron ez egy pap feladata: úgy prédikálni az embereknek, hogy eljusson hozzájuk az evangéliumi örömhír.

– Van esély arra ön szerint, hogy belátható időn belül változik a szabályozás?

– Folyamatos vita zajlik a cölibátusról, de azt látom, hogy jelenleg nincs átütő többsége a változást akaróknak.

A mai világban nagyon nehéz cölibátusban élni, mégis azt látjuk, hogy a katolikus egyház részéről egyelőre komolyan ragaszkodnak hozzá.

Nem vagyok jós, így nem tudom, mi kellene hozzá, hogy ez megváltozzon, de az biztosan nem árt, ha nyíltan beszélünk a nehézségeiről. És persze az örömeiről is, mivel őszintén hiszem, hogy azoknak, akik tiszta szívből meg tudják élni a cölibátust, rengeteg örömük van benne.

– Milyen a viszonya a katolikus egyházhoz a kiugrása óta? Templomba szokott járni?

– Szoktam járni, családdal is. A munkámból adódóan előfordul, hogy olyan rendezvény van épp, ami miatt nem jutok el, de ha tehetem, nem hagyom ki a vasárnapi szentmiséket. Hívő vagyok, szeretem a Jóistent és úgy érzem, ő is szeret engem. Nyilván nem vagyok tökéletes, van rengeteg hibám, de az a tény, hogy kiléptem a szolgálatból, nem távolított el Istentől.

– Miért indult el a polgármesteri posztért, és minek köszönheti ön szerint a győzelmét?

– A teológia mellett közösségszervezést is tanultam, ehhez értek, polgármesterként pedig voltaképpen hasonló feladatot látok el, mint korábban. Ez ráadásul pótolja a közösséggel végzett munkám hiányát is, amit a kilépésem által elvesztettem. A megválasztásom egy visszajelzés arról, hogy a korábbi teljesítményem végső soron nem volt olyan rossz.

– Annak a visszaigazolása is lehet a megválasztása, hogy még azok is megbocsátottak, akik korábban nehezteltek önre?

– Van ilyen is, olyan is. Ez egy másik feladatkör, az embernek sokat kell dolgoznia azért, hogy jó legyen a településnek, különösen válság idején. Én mindent megteszek ennek érdekében, ha valahol segíthetek, segítek is. Még az sem érdekel, mit gondolt rólam az illető annak idején: azokhoz is tiszta szívvel tudok viszonyulni, akik haragudtak rám.

– Miért mondott igent arra, hogy dokumentumfilm készüljön a történetéből?

– Vizkelety Márton operatőr és Ugrin Julianna producer keresett meg a film ötletével még a döntésem előtt, másokhoz hasonlóan előttük sem maradt titok a történetem. Látták a kettős életemet, a küzdelmemet, és azt mondták, hogy ők ezt felvennék, filmet készítenének belőle. Márton kérdezte, megengedem-e, hogy miközben dolgozom, jelen legyen egy kamerával.

Azt válaszoltam, hogy rendben van, de csak akkor lehet ebből bármi, ha úgy döntök. Tehát a forgatás úgy kezdődött meg, hogy elvileg a fióknak készült az anyag. Aztán telt az idő és rájöttem, hogy ezzel talán segíteni tudunk más embereknek, akik hasonló helyzetben vannak – ismét hangsúlyoznám, hogy nemcsak papoknak, hiszen az élete során bárki kerülhet válságba.

Szerénytelennek tűnhet, de nekem kicsit Szent Ágoston vallomásait juttatta eszembe ez az egész: ő is rengeteg embernek segített azzal, hogy leírta, hogyan jutott el Istenhez óriási küzdelmek árán. Talán az általam tett vallomásnak is hasonló jelentősége lesz valaki más számára.

– Nem volt nehéz ennyire kitárulkozni a nagy nyilvánosság előtt?

– Természetesen nehéz volt, de szerettem volna változtatni azon, hogy az emberi életben tabuként kezelünk bizonyos témákat. Ilyen lehet akár egy szerelem, vagy bármilyen más dolog által okozott válsághelyzet.

Minden ilyen helyzetre van megoldás, csak a megfelelő helyen kell keresni, valamint elsősorban nyíltan beszélni kell róla, mivel a gyógyulás a szembenézéssel kezdődik el. Nekem nagyon sokat segített ebben a folyamatban, hogy elmondhattam a történetemet.

– Elégedett a mostani életével, boldognak érzi magát?

– Ahhoz, hogy egy ember motiváltan éljen és legyenek álmai, mindig kell lennie úgy 10 százalék elégedetlenségi résnek, amiért érdemes hajtani. De alapvetően boldog és elégedett vagyok, az emberi élet úgyis csak a halállal teljesedik be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, milyük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk