Pintér Károly: Kamala Harris félig indiai, félig fekete, sok múlik azon, mennyire tudja megszólítani a fehér, munkásosztálybeli szavazókat

Bangó Sándor, a Szőlő utcai javítóintézet egykori lakója és az ottani bántalmazási ügy egyik koronatanúja, valamint ügyvédje, Liresits András a KlikkTv Mélyvíz című műsorában adott interjút.

A beszélgetésben Bangó Sándor arról beszélt, hogy egy kormányváltás után már nem fél annyira, ezért

Bangó Sándor az interjúban felidézte, hogy már hatévesen szexuális abúzus áldozata lett egy nevelőszülőnél, aki rendőrként dolgozott. „Csak arra emlékszem igaziból, hogy nagyon sokszor megvertek ott, akkor bezártak a szobába. Éheztettek minket” – mondta, hozzátéve, hogy a bántalmazás után egy fürdőszobában tért magához, ahol mindent vér borított.

Ezt követően rövid időre édesanyjához került, de miután az anyát és őt is bántalmazta a nevelőapa, az asszony pszichiátriára került, Sándor pedig visszakerült az állami gondozásba.

Életének egyetlen, kevesebb mint egy évig tartó boldog időszakaként egy agárdi befogadóotthonra emlékezett vissza. Később rossz társaságba keveredett, drogozni és bűnözni kezdett, így került a Szőlő utcai javítóintézetbe. Állítása szerint a drogok egyfajta menekülést jelentettek számára. „Mert ha a droghoz nyúlsz ilyen lelki állapotban, akkor elfelejtődik a minden lelki bánatod” – fogalmazott.

A Szőlő utcai intézetben a volt igazgató szexuálisan bántalmazta őt – állította Bangó Sándor. Elmondása szerint a férfi fokozatosan építette ki vele a kapcsolatot, majd az irodájában, ami egy hálószobára emlékeztetett, szexuális aktusokra kényszerítette.

A fiatalember szerint ez számára akkoriban „természetes” volt, mivel már gyerekkora óta ahhoz szokott, hogy a testét kell adnia alapvető dolgokért, például ételért cserébe. Hozzátette, a volt igazgató azt ígérte neki, hogy cserébe korábban szabadulhat.

A bántalmazás lelkileg azért sem viselte meg annyira, mert az igazgató egyfajta apafiguraként viselkedett vele. „És lehet, hogy azért nem bántott ez lelkileg. Mert kevés olyan ember foglalkozott úgy velem, mint ő. És úgy kedvelt engem, mintha fia lennék” – magyarázta.

A beszélgetés legmegrázóbb része az volt, amikor Bangó Sándor

Elmondása szerint az intézet pszichiátere folyamatosan emelte a gyógyszeradagját, azzal az indokkal, hogy „beteg ember” és „hangokat hall”. Egy ilyen, erősen begyógyszerezett állapotban vitték le a volt igazgató szobájába, ahol sötét volt.

Azt hitte, az igazgató várja, de egy idegen férfi erőszakolta meg. Ez az élmény sokkal traumatikusabb volt számára, mivel semmilyen érzelmi kötődése nem volt az elkövetőhöz. „Miután végzett, ez a csávó felkapcsolta a villanyt, felöltözött, és kiment” – idézte fel a történteket. Akkor még nem ismerte fel a férfit, de később a közösségi médiában meglátta, és a szeme alapján azonnal azonosította.

Bangó Sándor szerint a kormányváltás adta meg neki a bátorságot, hogy most már névvel is vállalja a vallomását. Mint mondta, korábban félt a következményektől.

Liresits András, az áldozat ügyvédje elmondta, hogy tavaly novemberben és decemberben már tettek vallomást az ügyészségen, de akkor Bangó Sándor még nem nevezte meg „Zsolt bácsit”. Az ügyvéd közölte, hogy egy másik tanú is tudja a nevet, de ő fél beszélni.

Most, hogy Sándor elszánta magát, már felvették a kapcsolatot az ügyészséggel, és a következő hetekben sor kerül a folytatólagos tanúkihallgatásra. Liresits hangsúlyozta a nyomozás jogi nehézségeit, utalva arra, hogy egy tanú vallomása önmagában kevés lehet. „A jogi egyetemen az első latin mondat, amit megtanítanak a joghallgatóknak, az az, hogy egy tanú nem tanú” – mondta, kiemelve a további bizonyítékok és áldozatok jelentkezésének fontosságát. Hozzátette, hogy a jogállamiság elvei szerint a tisztességes eljárás mindenkit megillet. „Még Zsolti bácsinak is kijár.”

Bangó Sándor a jövőjéről is beszélt: jelenleg két helyen dolgozik, egy konditeremben és egy autista gyerekekkel foglalkozó iskolában.

A lelki feldolgozásban a zene segíti a legtöbbet, és hamarosan egy tehetségkutató műsorban is szerepelni fog. „A zene nem tud becsapni téged, nem tud bántani téged. Az mindig ott van, hogyha segítségre van szükséged” – mondta. Azt is elárulta, hogy a nyilvánosság miatt sok bántó kommentet is kap, ami lelkileg megviseli. „Mert ha egy ember beszél a fájdalmairól, az nem ezt érdemli.”

Arra a kérdésre, hogy szerinte mikor derülhet ki a nyilvánosság számára a név, azt válaszolta: „Egy fél év maximum. Szerintem.”

A Patriota Extra című műsorban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és L. Simon László, korábbi kulturális államtitkár beszélt a TISZA Párt várható kultúrpolitikájáról, a jobboldali kultúra jövőjéről és a Fidesz-kormány elmúlt éveinek kulturális teljesítményéről.

L. Simon László azzal kezdte, hogy rendkívül örül annak, hogy ismét lesz önálló kulturális minisztérium, mert szerinte erre nagyon régóta szükség lett volna. Úgy vélte, bár 2010-ben értette a nagy humán minisztérium létrehozásának logikáját, az utolsó ciklusban a kulturális és oktatási területek széttagolása kifejezetten rossz hatást ért el. „Az, hogy most lesz egy új, önálló Kulturális Minisztérium, az mindenképpen a terület fölértékelődését fogja magával hozni, de persze ez csak a lehetőség, ez a keret, majd meglátjuk, hogy ebből mit lehet kihozni” – mondta, hozzátéve, hogy egy református lelkész miniszterből akár még jó is kisülhet.

Vidnyánszky Attila ezzel szemben sokkal borúlátóbban fogalmazott. Azt mondta, leginkább a valós szándékokra lenne kíváncsi, mert bár a miniszter úr sok szépet mondott az ország egyesítéséről, ő egészen mást tapasztal. A Nemzeti Színház igazgatója szerint bár szépen hangzanak a miniszter szavai, ő és a környezete egészen mást tapasztal.

Állítása szerint a színházi területtel kapcsolatban egyetlen konkrétumot sem lehet tudni, csak annyit, hogy „legyen több pénz, meg legyen igazságosabb a pénzosztás”.

Felmerült Nagy Ervin lehetséges államtitkári szerepe, és az a pletyka is, hogy a Nemzeti Színház vezetését szánhatják neki. Vidnyánszky elmondta, hogy próbált a színésszel kapcsolatba lépni. „Én Ervinnel szerettem volna beszélni. Kértem. Jeleztem bárhol hajlandó vagyok leülni vele. Egy kicsit arról a képről, ami a fejében van a jövő kapcsán. Egy kicsit a problémákról, mindenhol kosarat kaptam, és megfutamodott” – állította.

L. Simon szerint ugyanakkor képtelenség, hogy Nagy Ervin a Nemzeti Színház igazgatója legyen, mivel parlamenti képviselőként ez a pozíció összeférhetetlen.

Vidnyánszky Attila szerint a jobboldali kormányzat alatt a színházi területen komoly eredmények születtek, példaként említette a Dériné programot és a Lázár Ervin programot, amelyeken keresztül tömegekhez juttatták el a színházat.

„Hogy lehet igazságosabb egy pénzosztás, ha nem tudjuk, hogy ki mennyiből és hogyan működik, és amit kap külföldről, azt miért kapja. Mit kérnek azért, hogy annak fejében, amit onnan küldenek?” – tette fel a kérdést.

L. Simon László önkritikusan megjegyezte, hogy vannak területek, ahol valóban szükség van a finanszírozási struktúra átalakítására. Tarthatatlannak nevezte például a szimfonikus zenekarok finanszírozását, ahol szerinte a fővárosban „hihetetlen mértékű túlfinanszírozás van”, míg a pécsi vagy szolnoki zenekarok alulfinanszírozottak. Kiemelte a múzeumi területen dolgozók méltatlanul alacsony bérét is, ami miatt szerinte már a régészeti feladatellátás is veszélybe került. „Ne legyünk szemellenzősek, ne tagadjuk le azt, hogy a kulturális területen óriási nagy gondok vannak” - jelentette ki.

Az interjúban szóba került a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli vita is. Vidnyánszky Attila, aki maga is tagja az NKA-nak, meglepő őszinteséggel beszélt a pénzosztásokról.

Arra a kérdésre, hogy voltak-e felelőtlen pénzosztások, igennel válaszolt. „Különben hazudnék, tehát muszáj, hogy ezt mondjam. És olyan értelemben fáj az egész, mert az ember nevét adja hozzá” – tette hozzá.

L. Simon László ezt annyival egészítette ki, hogy a szakmai kollégiumok döntései és az egyedi támogatások között óriási a különbség. Míg a kollégiumok szakmai alapon, viszonylag kis összegekről döntenek, addig más projektek óriási összegeket kaphattak.

Miközben azt látod, hogy egy évben restaurálásra elköltünk mondjuk 150 millió forintot a nemzeti kulturális alapból, a közben Isten tudja, hogy milyen szempontok mentén egy-egy projekt kap egy-két milliárd forintot, ez nehezen védhető” – jelentette ki.

A jobboldal választási vereségével és megújulásának szükségességével kapcsolatban L. Simon László egy fontos korrekciót tett. A felvetésre, hogy a jobboldali értelmiség eltávolodott a párttól, úgy reagált:

Szerinte a politika hibát követ el, amikor politikai lojalitást vár el a támogató értelmiségtől. Úgy látja, a Fidesz az elmúlt években úgy gondolta, a szavazatmaximalizáláshoz nincs szüksége a kulturális elitre.

„A kormánypárti politika úgy gondolta, hogy a szavazat maximáláshoz nem Vidnyánszky Attilára van szüksége, hanem Győzikére, meg erre az aranyfogú csávóra, akinek nem tudom a nevét” – mondta. Hozzátette, ha valaki megnézné a Fidesz eredményváróinak közönségét 2010-től napjainkig, azt látná, hogy a Széchenyi-díjas tudósok és Kossuth-díjas művészek „szépen lassan kikoptak”.

Vidnyánszky Attila szerint az ország lelkiségében továbbra is konzervatív és jobboldali, és ez nem fog egyhamar megváltozni. Úgy véli, a TISZA Párt szavazóinak jelentős része is jobboldali ember.

Az interjú végén a kultúra és a politika szétválasztásának kérdésére Vidnyánszky Attila egyértelmű nemmel válaszolt. „A világ legjobb butasága, aki ezt mondja, hogy szét lehet választani. Nem lehet” – szögezte le. Szerinte a művészet mindig az életről, a valóságról mond véleményt, ezért elkerülhetetlenül politikus.

„Mert egyszerre lehet ugyanazon nagy kérdések kapcsán ilyen narratívát, meg olyan narratívát is hallani, látni például a budapesti színházi, vagy a magyar színházi kínálatban” – zárta gondolatait a kultúrpolitika kérdéskörével kapcsolatban.

Jámbor András szerint a 70 ezer forintos vesztegetési gyanú, amelyben Sára Botond érintett, valójában sokkal magasabbra vezet. A politikus azt állítja, az ügy „valójában Orbán Viktor öccsének vendégmunkásokat közvetítő cégéhez vezet” - írja a Facebookon.

A Központi Nyomozó Főügyészség szerdán több helyen is házkutatást tartott, majd közölték, hogy Sára Botond főispánt hivatali vesztegetés elfogadásával gyanúsítják.

Jámbor András a bejegyzését azzal kezdi, hogy szerinte megkezdődött az elszámoltatás, majd hozzáteszi: „Nem gondoltam volna, hogy 70 ezer forint összértékű borokért viszik el az első fideszes politikust.”

Ezután rátér a lényegre, és azt állítja, hogy „az ügy valójában Orbán Viktor öccsének vendégmunkásokat közvetítő cégéhez vezet.” Hozzáteszi, hogy sajtóhírek szerint már korábban is felmerült, hogy a miniszterelnök testvére a családi befolyást használhatta üzleti előnyszerzésre.

Jámbor három lehetséges forgatókönyvet vázol fel.

A második eshetőségnek azt tartja, hogy „A nyomozóhatóság azt gondolja, a 70 ezer forintos bor csak a kezdet, és a további kutatások alatt több bizonyítékot fognak találni.”

Végül harmadik lehetőségként említi, hogy Jámbor szerint „azt gondolják a nyomozók, hogy Sárán keresztül el tudnak jutni felsőbb kapcsolatokig.”

Bejegyzését azzal a következtetéssel zárja, hogy az eset egyértelmű jelzés. „Mindenesetre ez most konkrét üzenet: nincs érinthetetlen ember. Orbán öccsének ügye, egy fideszes politikus 70 ezer forintos korrupciója is célkeresztben van” – írja Jámbor András.

A 24.hu interjút készített filmrendezővel, aki a családjával 2021-ben költözött az Egyesült Államokba. A kivándorlásról szóló nehéz döntést azután hozta meg, hogy a rendőrség házkutatást tartott az otthonában egy a NER-től látszólag teljesen független ügy miatt, ő azonban úgy véli, az összefüggések nagyon is világosak.

Szász János szerint a családját ért öt évvel ezelőtti házkutatás volt az utolsó csepp a pohárban, ami a kivándorlás melletti döntéshez vezetett.

Az eljárás hivatalosan egy dokumentumfilm miatt zajlott, amit egy magyar orvoscsoport által szétválasztott bangladesi sziámi ikerpárról forgatott. A konfliktus állítása szerint nem az orvosokkal vagy a szülőkkel, hanem egy magánszeméllyel van. A feljelentő kilétét nem fedheti fel, mivel az illető zárt tárgyalást kért. „A neve egyébként a bírósági iratokban sem jelenik meg, mindenütt csak úgy hivatkoznak rá, hogy »az 1-es számú tanú«, persze mindenki tudja, hogy ki ő” – fogalmazott a rendező.

A filmrendező szerint az egész történet akkor kezdődött, amikor Orbán Viktor meghirdette a kultúrharcot, és egy cikkben elkezdték feszegetni, hogy ő vajon igazi magyar-e. Ezt egy korábbi, a Berliner Zeitungnak adott interjújára vezeti vissza, amelyben a magyarországi szélsőjobbos tendenciákról beszélt. Ezt követően szerinte egy folyamatos lejáratókampány indult ellene.

A projekt körüli légkör annyira elmérgesedett, hogy kiszállt belőle. Ezt követte a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi átalakítása, ahol huszonöt évig tanított. Azt mondta, minden nap őrlődött a maradás és a távozás között. „Nagyobb árulás-e, ha maradok, vagy az, ha felmondok, és cserben hagyom a diákjaimat?” – emlékezett vissza. Végül a távozás mellett döntött, és

Szász János elmesélt egy esetet, amikor az elutazásuk előtt egy filmbemutató után két, magát ügyvédnek mondó férfi lépett hozzá és a feleségéhez. Azt tanácsolták nekik, hogy

A rendező hozzátette, hogy bár korábban ezt túlzásnak gondolta volna, a Gundalf-ügy kirobbanása után már nem lepődik meg rajta. Állítása szerint három tanúja is van az esetre.

A magyar filmgyártásról szólva egyetértett azzal, hogy Andy Vajna halála egy korszak végét jelentette. Bár elmondása szerint nem volt népszerű, amikor a Vajna-korszakban filmet vállalt, ma már sokan visszasírják azt az időszakot. „Én sohasem szégyelltem azt, hogy közel álltam Andy Vajnához, azt gondolom, minden hibája ellenére az egy nagyon fontos korszaka volt a magyar filmnek” – mondta. A Vajna utáni korszakot, a Petőfi-filmet és az Aranybulla-sorozatot élesen kritizálta. Szerinte történelmi filmekre szükség van, de a tehetségnél nincs fontosabb. Úgy véli, a jelenlegi kulturális vezetés tönkretette a magyar filmet és kultúrát.

Álláspontja szerint a felelősöknek nem elég lemondaniuk. „Felelniük kell. Bocsánatot kellene kérniük, és kimondani, hogy szégyellik magukat, de ezt soha nem fogják megtenni.”

A Tisza Párt választási eredményével kapcsolatban azt mondta: „Ne hülyéskedjen, halál boldog vagyok!” Elmondása szerint az első pillanattól, Magyar Péter partizános interjújától kezdve hitt benne. Lenyűgözte Magyar Péter kampánya, és a családjával az időeltolódás ellenére is hajnalban keltek, hogy kövessék az eseményeket.

Abban bízik, hogy a lojalitás helyett újra a szaktudás lesz a legfontosabb erény. „Ha újra nyíltan, demokratikusan, szakmai elvekre épülve fog működni az SZFE, boldogan tanítanék ott, de semmi másra nem vállalkoznék” – tette hozzá.

A hazatérés kérdésére azt válaszolta, hogy valamilyen formában biztosan tervezi. Hiányzik a lánya, a hazája, a kultúrája és a barátai. Különösen fájónak élte meg, hogy a könyveit itthon kellett hagynia. „Persze, megvan minden ebook-olvasón is, de az nem ugyanaz, mint kinyitni a családban generációk óta öröklődő, rongyosra olvasott József Attila-kötetet, és érezni az illatát” – mondta.

Van egy nagy álma, amit szeretne megvalósítani: filmet forgatni Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből. Állítása szerint a film előkészületei már a végén jártak, amikor az SZFE-s felmondása után leállították a projektet.

– zárta az interjút.