Pintér Károly a példátlanul szoros amerikai elnökválasztásról: Bizonytalanság lesz, főleg a nagyarányú levélszavazások miatt
Ami biztos: magyar idő szerint hajnalban zárnak az Egyesült Államokban a szavazóhelyiségek. De minden idők legszorosabb versenye zajlik, a két jelölt között még az utolsó pillanatban is minden közvéleménykutató hibahatáron belüli különbséget mért országosan, és a legtöbb csatatérállamban is.
Pintér Károllyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetőjével arról beszélgettünk, mikorra születhet meg a végeredmény, és van-e bármi kapaszkodó azzal kapcsolatban, ki az esélyesebb.
– Bár a választás ma zajlik, de nem is biztos, hogy csak ezen a napon múlnak a dolgok, hiszen a korai szavazással a voksok nagy részét már leadták. Láthatunk, sejthetünk valamit most, mi lesz a végeredmény?
– Én úgy látom, hogy nem lehet ebben a pillanatban megmondani, ki nyeri ezt a választást. Bárki, akinek erről határozott álláspontja van, inkább a reményeit vagy a tippjét fogalmazza meg, nem valós tények vagy információk alapján jósol. Annyira szorosak a csatatérállamok közvélemény-kutatási adatai, hogy bármilyen egyértelmű jóslást eléggé fenntartásokkal kezelek. Egy átlagos közvélemény-kutatásnak, még a jó minőségűeknek is, minimum 3 százalék a hibahatára. Tehát ez azt jelenti, hogy bármit is jelent ki egy közvéleménykutató, abban plusz-mínusz összesen 6 százalék benne van. Gondoljon bele, 6 százalékos szórás! Tehát,
Ha ezeknek a közvélemény-kutatásoknak az átlagából indulunk ki, az látszik, hogy tényleg nagyon-nagyon-nagyon szoros az állás. Meglepő lenne, ha a csatatérállamok bármelyikében fölényes győzelmet aratna bármelyik jelölt. Szerintem lesz olyan állam, ahol 1%-nál kisebb lesz a különbség, és valószínűleg a többi államban sem lesz ez egy vagy maximum két százalékkal több. De hogy kinek a javára, ez itt a nagy kérdés, és ebben magam sem tudok állást foglalni.
– Ráadásul ezeknél a bizonyos csatatér-államoknál van a legnagyobb esély a torzításra. Bár az elektori rendszer azért lett kitalálva, hogy igazságosabb legyen a rendszer, de mára ez az arányosság legnagyobb akadálya. Emiatt történik meg, hogy olyan jelölt tud időről időre választást nyerni, akire országosan kevesebb szavazatot adnak le. Történhet ilyen most is?
– Simán megtörténhet, de hozzá kell tennem, hogy most a közvélemény-kutatások országosan is nagyon szorosak. Míg az elmúlt két választásnál vitán felül állt az, hogy a demokrata jelölt több szavazatot fog kapni országosan, most még ezt sem lehet teljesen biztosra venni, ugyanis
De ez, ahogy korábban is mondtam, bőven hibahatáron belüli előny. Bár meglepődnék, ha Donald Trump megnyerné országosan az összes szavazatok többségét, de a jelenlegi ismereteinkbe ez is belefér. Az sem lenne vaskos meglepetés. Van egy olyan elmélet, miszerint Trump azokban az államokban erősödött valamennyit, amelyek egyébként erősen demokrata többségűek, elsősorban New Yorkban és Kaliforniában. Harris egyébként meggyőzően vezet mind a két államban, és vitán felül meg fogja nyerni ezeket az államokat, tehát ez a választás kimenetele szempontjából nem számít semmit.
– De ezeken a helyeken hiába erősödik Trump valamicskét, ha ott Harris nyer, akkor a győztes mindent visz alapon, az így szerzett szavazattöbblet elvész számára.
– Így van. Csak oda akarok kilyukadni, hogy az a fölényes többség, amit mind Hillary, mind Biden hozott Trumppal szemben, mára már nincs meg. Biden 7 millióval kapott több szavazatot négy évvel ezelőtt, mint Trump, ami fölényes győzelem lett volna. Ehhez képest tudjuk, hogy azon a hetvenvalahányezer szavazaton múlott a győzelme, amivel a négy csatatér-államot sikerült Trump elől elhalásznia.
Ezek alapján olyan elmélet fogalmazódott meg az elmúlt két elnökválasztás tapasztalatai alapján, hogy Trump mindig jobban szerepel, mint ahogy a közvélemény-kutatások alapján várnák. Ez persze vagy igaz 2024-ben, vagy nem. Ha viszont így lenne, akkor simán lehet, hogy ez a szorosnak mért állás egy sima Trump-győzelmet eredményez, hiszen ha Trump valóban akár csak egy-két százalékkal erősebb mindegyik csatatér-államban, vagy azok zömében ahhoz képest, amit most mérnek, akkor simán elvihet a hét csatatérállamból hatot, vagy akár hetet, és az elektori kollégiumban sima győzelmet arathat, annak ellenére, hogy ettől ez még ugyanúgy egy szoros választás marad természetesen.
– A korábban kifejezetten a demokratákkal szimpatizáló Elon Musk stabilan átállt Trump mellé. A pénzén kívül ennek a lépésnek lehetett-e például valami hatása a választókra? Hiszen ő egy ikonikus ember. Bármennyire is megosztó a személyisége, de egész karrierjével az amerikai álmot szimbolizálja. Azt az amerikai álmot, ami lám, még mindig él.
– Számomra mindig is egy nagy kérdés volt az, hogy a különböző celebfiguráknak az egyik vagy másik jelölt melletti állásfoglalása mozdít-e érdemben bármit a kampányon. Nem zárom ki persze, hogy van olyan rajongó, aki azért szavaz Kamala Harrisre, mert Taylor Swift vagy Beyoncé, a másik híres énekesnő kiállt mellette. Ugyanúgy el tudom képzelni azt is, hogy vannak, akik Elon Muskért rajonganak, vagy tisztelik őt annyira, hogy ha ő ennyire Trump-párti, akkor ők is Trumpra szavaznak. De nem gondolnám, hogy ez mondjuk több százezres nagyságrendű elmozdulást jelentene. Gyakran a már eleve meglévő szimpátiáknak a megerősítéséről van szó inkább, mint mondjuk bizonytalan szavazók elmozdításáról. Bár az is igaz, hogy
Naponta kisorsol egymillió dollárt azok között, akik Trump-párti szavazók.
– Mikor jönnek ki az első olyan exit pollok, amikre már azért érdemes felkapni a fejünket?
– Amerikában nem létezik kampánycsend, tehát nincs olyan jogszabály, ami megtiltaná bárkinek, hogy akár a választás napján exit pollokat készítsen és publikáljon. Ugyanakkor viszont nagy az információéhség. Én azt hiszem, hogy már az éjszaka során, de lehet, hogy már az este során ki fognak jönni különböző adatok, ha máshonnan nem, a keleti parti államokból. De ezekből még semmilyen érdemi következtetést nem nagyon lehet levonni. Nyilván lesznek részvételi adatok. A részvételi adatokat elég jól be lehet saccolni, hiszen több mint 80 millióan már leadták a szavazatukat, és ez becslések szerint körülbelül a várható részvételi aránynak a fele. Arról is vannak egymással részben vitatkozó teóriák, hogy a nagyobb részvételi arány kinek kedvez.
Főként a szegényebb, nem fehér szavazók, elsősorban feketék, hispánok nagyobb arányú részvétele mindenképpen Harris számára lenne biztatóbb, de ezek megint csak indirekt feltevések. Szerintem a választás után közvetlenül, tehát hazai idő szerint szerda reggel még nem leszünk közelebb a megfejtéshez, kivéve azt az esetet, ha a közvéleménykutatók többsége tévedett, és valójában valamelyik jelölt mellett lényegesen nagyobb támogatottság áll, mint amit az eddigi mérések valószínűsítettek. Amennyiben van egy ilyen, eddig nem detektált elmozdulás, akkor elképzelhető, hogy valaki egyértelmű győzelmet arat, ahogy történt ez 2016-ban Trump esetében, akkor már másnap reggelre egyértelmű volt, hogy Trump győzött.
2016-ban messze nem szavaztak még ennyien levélben. A Covid-időszak és a 2020-as választás következménye, hogy népszerű lett a levélben, illetve az előre szavazás. Legalább két olyan állam van, Pennsylvania és Wisconsin, ahol ezeket a szavazatokat el sem kezdik számolni addig, amíg le nem zárták az urnákat. Pennsylvaniában négy éve is eltartott még egy hétig, mire összeszámolták a levélszavazatokat.
Én most inkább egy elhúzódó számolgatást valószínűsítek, elhúzódó bizonytalanságot a végső eredmény kimondásában, de ez sem biztos. Ugyanúgy lehetséges az is, hogy egyik vagy másik jelölt elektori értelemben meggyőző győzelmet arat. Azért mondom, hogy a szavazási eredmények tekintetében szerintem mindenképpen szoros választás lesz, de ettől még előállhat az elektori kollégium szintjén egy egyértelmű végeredmény viszonylag gyorsan.
– Időről időre felmerül, hogy talán el kéne hagyni az elektori rendszert, és közvetlenül kellene megválasztani az Egyesült Államok elnökét, így nem állna többet olyan helyzet elő, hogy az a jelölt válik elnökké, akire számszerűen kevesebben szavaztak. Mi ennek az akadálya?
– A legelső akadálya az, hogy alkotmánymódosítás lenne szükséges ehhez, viszont az amerikai alkotmányt módosítani igen-igen nehéz. Az alapító atyák úgy találták ki az amerikai alkotmánymódosítás rendszerét, hogy ahhoz gyakorlatilag konszenzus közeli politikai egyetértés kell, hiszen a kongresszus mindkét házának kétharmados többséggel kell megszavazni a módosítást, az elnöknek pedig alá kell írnia (ugye akár meg is vétózhatja...). De még ez sem elég hozzá, mert utána a tagállamoknak is ratifikálni kell, méghozzá minősített, háromnegyedes többséggel. Tehát 38 államnak a jelenlegi 50-ből ratifikálnia kell a kongresszus és az elnök által már jóváhagyott alkotmánymódosítási javaslatot ahhoz, hogy az az alkotmányba kerüljön. Ez egy nagyon nehéz, hosszú akadályverseny.
Egyrészt van egy hagyománytisztelet, hiszen ezt még az alapító atyák találták ki, amit meg kell őrizni, mert az alapító atyáknak nagyon erős kultusza van Amerikában. De vannak, akik gyakorlati érvekkel is támogatják az elektori kollégiumot, nevezetesen azzal, hogy a rendszer mégiscsak felértékeli a kisebb államokat, hiszen minden államnak annyi elektora van, ahány képviselője és szenátora, viszont minden államnak két szenátora van. Például az egészen jelentéktelen lakosságú államoknak, mint Alaszka, Wyoming vagy Észak-Dakota, szintén van három elektora, és ezt a három elektort ők a saját államuk szavazati eredménye szerint ítélik ide vagy oda egyik vagy másik jelöltnek.
Van egy mondás, miszerint a két parti városi elitek el tudnák dönteni bármilyen választás végeredményét, és akkor senkit nem érdekel, hogy a közép, a két part közötti Amerika mit gondol és kit támogatna jobban. Az elektori kollégiumot ilyen értelemben reprezentatívabbnak tartják az amerikai politikai nézetek sokféleségét tekintve, mint egy sima nemzeti népszavazást, ahol teljesen mindegy, hogy melyik régió vagy állam melyik jelöltet támogatja. Tehát ezért sem látok arra reális esélyt a belátható jövőben, hogy eltörölnék vagy lényegesen megváltoztatnák az elektori kollégiumot. Ennek ellenére az elektori kollégium jelenlegi működését holnap meg lehetne változtatni minden alkotmánymódosítás nélkül, ugyanis az sehol nincs benne az alkotmányban, hogy az elektoroknak 100%-ban kell az állami szavazásban győztes jelöltet támogatni. Ez nem alkotmányos előírás, ezt az egyes államok törvényei szabályozzák, nem is véletlenül az 50 államból 48-ban van csak ilyen szabály. Van két állam, egyik sem jelentékeny, Maine állam északkeleten és Nebraska állam középnyugaton, ahol például képviselői körzetenként számolják a szavazatokat, és képviselői körzetenként nyerhet egyik vagy másik jelölt.
Tehát ott a kisebbség is tud elektori szavazatokat szerezni. Ha ezt a rendszert bevezetnék a másik 48 államban, vagy akárcsak a 48 állam döntő többségében, sokkal kiegyensúlyozottabb és egyben sokkal szorosabb lenne az elektori kollégium eredménye is. Csupán 48 államnak kellene egyforma módon módosítani a saját jogszabályait, nem mintha ez olyan egyszerű lenne.
Tehát igazából az államok bizonyos értelemben féltékenyek egymásra, és azért nem osztják meg az elektori szavazataikat, hogy megőrizzék a saját relatív fontosságukat az elektori kollégiumon belül. De még egyszer mondom, egy ilyen változtatást az alkotmány nem akadályozna.
