SZEMPONT
A Rovatból

Petschnig Mária Zita: „A közérdek helyett Orbán Viktor személyes érdeke, a NER-tagok jóléte áll a gazdaságirányítás központjában”

A közgazdász szerint Magyarország lecsúszásának oka, hogy nálunk nem az számít, ki milyen értéket képes teremteni, hanem az, politikailag hogyan fekszik. Nagyinterjú.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. augusztus 25.



Petschnig Mária Zitát először talán '93-ban hallottam nyilvánosan beszélni arról, mit csinált rosszul a kormány. Érthetően és világosan magyarázta el. Azóta rendületlenül mondja és mondja, és a mindenkori kormányok rendületlenül adják neki a munkát: van mit kritizálni a tevékenységükön.

– Mit csinált jól a Fidesz 2010 óta?

– Például a gazdaság kifehérítésében vannak eredmények, amit a NAV-hoz bekötött pénztárgépekkel, a szigorúbbá váló ellenőrzésekkel értek el. A másik, hogy 2012 után komolyan vették az EU túlzottdeficit-eljárásra vonatkozó szabályát, és 3% alatt tartották az államháztartás hiányát a bruttó hazai termékhez viszonyítva. Jól csinálták még, hogy az államadósságon belül csökkentették a devizahányadot, ami azelőtt 50% is volt, és levitték 17%-ra. Ez sajnos 2020 óta megfordult, most már 25%-nál tartunk. Továbbá az eva helyett, ami már szinte tarthatatlan volt, a kisvállalkozások támogatására bevezették a katát. Viszont a mostani kivezetése érthetetlen. Nem tudni, miért. Az idei költségvetésben több mint 200 milliárd forint van beállítva a katából. Ennek nagyjából a fele be is jött az első félévben. De amikor megkérdezték Gulyás Gergelyt, hogy mennyi többletet várnak a kata felszámolásától, azt mondta, hogy 50 és 300 milliárd közöttit, ami azt jelentette, hogy fogalmuk sincs róla.

– Tavaly ősz óta egyre többen mondják, hogy nagy ára lesz a választási osztogatásnak. De valóban akkor kezdődtek a bajok?

– A laza, osztogató költségvetési politika körülbelül ‘17-től érhető tetten, párosulva a laza monetáris és jövedelempolitikával. Ezt hívták „túlnyomásos” gazdaságpolitikának, amivel a növekedést hajszolták. 2018-ban választás volt, utána egy évvel zajlottak az EP választások. Az azt követő évben meg önkormányzati választások voltak, vagyis komoly politikai oka volt annak, hogy a világgazdaság konjunktúrájára a magyar kormány még további keresletélénkítéssel rátegyen.

A folyamatos laza költségvetési politika után úgy gondolták, hogy ‘20-ban vissza tudnak térni a szigorhoz, ezért 1 százalékra tervezték a GDP arányában a hiányt, de akkor jött a Covid.

Végül ebből 7,8 % lett. Nálunk olyan nagy lezárások nem voltak, mint másutt, nem volt nagy fennakadás a termelésben, ezért más országokhoz képest kiemelkedő növekedést produkáltunk, 2021-re 7,1%-ot. Ebben az erős konjunktúrában nem lett volna szabad ilyen nagy deficitet produkálni, de már megint választásokra készült a kormány. Tehát a ‘21 őszétől felpörgő jövedelemkiáramlás csak rátett a korábbiakra. Ezek mind politikai alapú döntések voltak, nem gazdaságpolitikaiak.

Orbán nagyon félt a ‘22-es választások elvesztésétől, ezért egyfolytában növelte a kedvezményeket.

Hiszen eredetileg a 13. havi nyugdíj esetében csak arról volt szó (és a költségvetésben is ennyi szerepelt), hogy most csak az első és a második hétre járó összeget adják vissza, tehát fél havi nyugdíjat. Aztán azt mondta, hogy majd megbeszéli a Vargával, és majd az egész hónap meglesz. Ugyanez volt a fegyveres testületek díjazásával is. ‘23-’24-ben lett volna az az emelés, amit előrehoztak az idei évre.

Az az eszement ötlet, ami példátlan a világgazdaságban, hogy visszaadják a személyi jövedelemadót, benne sem volt a költségvetésben.

Ez például több mint 600 milliárd forintot jelentett. Óriási és növekvő összegekről döntöttek, ahogy közeledett a választás és úgy vélték, hogy romlanak a politikai esélyeik.

– Ebből számomra az derül ki, hogy ha a politikai szempontok helyett tiszta gazdaságpolitikát folytatnak (ami persze sehol nem vegytiszta), akár lehetett volna jól is csinálni ezt...

– Lehetett volna jól csinálni, igen. De ők vakon bíztak a túlnyomásos gazdaságban. Abban hittek, hogy nem hozza majd azt, amit tankönyvszerűen hoznia kellett, mégpedig a nagyobb inflációt.

– Korábban miért nem hozta?

– A 2010-es évtizedben azért nem, mert a világban mindenhol alacsony volt az infláció. Tehát a külső infláció hűtötte a magyar inflációt is. Persze a teljes igazság az, hogy ‘17-ben már a negyedikek voltunk az EU-ban infláció méretét tekintve, ‘18-’19-ben pedig a másodikak lettünk. Tehát már akkor relatíve magas volt nálunk az infláció, de ez akkor még csak 3 százalék körül alakult, tehát tényleg nem volt nagy. Valóban úgy tűnt, hogy folytatható a túlnyomásos gazdaságpolitika. De ‘17-től elkezd romlani a külkereskedelmi mérleg. Még aktív, de romlik. Ugyanis a túlnyomásos gazdaságnak csak az egyik következménye az infláció. A másik az importnövekedés. A meglóduló hazai beruházási és fogyasztási kereslet egy olyan országban, ahol az importhányad nagyon magas a bruttó hazai terméken belül, növeli az importot is. És ‘21 nyarától a külkereskedelmi mérleg már negatív, ami alapvetően befolyásolja a folyó fizetési mérleget is.

– Jól gondolom, hogy ciklusokon átívelően az egymást követő kormányok a versenyképességet nem a magas hozzáadott értékben, hanem az olcsó munkaerőben látják? És jól gondolom, hogy ez egy idő után már a felzárkózás akadályává vált? Ez magában foglalja azt is, hogy az EU-tól hozzánk érkező támogatások is többet érhettek volna, ha ilyen beruházásokba mennek inkább. Nem beszélve arról, hogy magasabb hozzáadott érték magasabb béreket is jelenthetett volna...

– Teljesen egyetértek, az uniós pénzeket nagyon rossz hatékonysággal használtuk fel. Ez látszik azon is, hogy a 2010 és 2020 közötti adatok szerint a 11 volt szocialista ország körül mi a 7. helyen vagyunk az unió átlagához való felzárkózást tekintve. Ha viszont 2004-től nézzük, akkor már az utolsók.

Ezalatt a 16 év alatt mi csak 13%-ponttal közeledtünk az unió átlagához, miközben a Baltikumban 20-30%-pontos javulás is volt.

És igen, az olcsó bérekkel való manipuláció meghatározó volt, de annyiban újított emellett az Orbán-kormány, hogy tudatosan gyengítették a forintot. Tudatos árfolyamrontás volt a jegybank részéről. Meg is mondta Matolcsy, hogy nem foglalkozik az árfolyammal, mintha az árfolyam nem hatna az inflációra. Noha a jegybank első számú kötelessége a valuta vásárlóerejének védelme.

A gyenge forint jó az exportőröknek, és ha az export megy, abból növekedési többlet van, ezt versenyképesség erősítő tényezőnek tekintették. Másrészt a gyenge forinton keresztül profitált a jegybank, és ebből hozta létre az alapítványait. Olyan módon, hogy azt a devizatartalékot, amit megvett mondjuk 280 forintért, azt a később gyengülő forintárfolyamon átértékelte, és így százmilliárdokat söpört be.

– Erre joga volt?

– Amikor a jegybanknak nyeresége van, akkor szabály szerint ezt be kell fizetnie a költségvetésbe. És a jegybank tényleg nyereséges lett, ami céljuk is volt, noha egy jegybanknak nem kell semmiféle nyereséget felmutatni. Zömében ebből az árfolyamkülönbségből lett nyereséges, viszont

eszük ágában sem volt befizetni ezt a pénzt a költségvetésbe, hanem hoztak egy szabályt ami szerint a jegybank nyereségéről a jegybank igazgató tanácsa dönt.

– Ez hogy írhatta felül a törvényt?

– Magyarországon minden lehetséges.

– Visszatérve az árfolyamrontásra mint versenyképesség növelő eszközre. Nekem déjà vu érzésem van. Azt érzem, hogy erre csak akkor van szükség, ha önmagában nem is annyira versenyképes az a termék, amit exportálunk. Mint a KGST-ben, amikor bóvlit exportáltunk, olcsón. Ellenben egy világszínvonalon teljesítő gazdaságnak nincsen erre szüksége.

– Igen, ezzel egyetértek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az évtized második felétől a jegybank folyamatosan írogatott arról, hogy probléma van az ország versenyképességével - a gyenge árfolyam mellett is. Pontokba is szedték az ajánlásaikat, legutóbb 330 pontot fogalmaztak meg a Nemzeti Versenyképességi Tanács részére arról, hogy mit kellene tenni az ország versenyképességének javítása érdekében.

Csupán az a baj, hogy ez a 330 pont zömében mind szembe megy a kiépített NER-rel.

A NER rendszerének működtetése gyenge versenyképességünknek és lecsúszásunknak a kiváltója. Nemcsak arról van szó, hogy a pénzeknek nem presztízsberuházásokra kellene nagy arányban fordítódnia, hanem arról is, hogy hogyan történik a források kihelyezése és felhasználása.

Amikor az elosztásnál nem az számít, hogy milyen értéket képes teremteni az adott vállalkozó, hanem az, hogy politikailag hogyan fekszik, akkor a versenyképesség ösztönzése nulla. Mert nem kell kapkodnia magát a vállalkozónak, hogy jobb legyen a konkurenciánál, hiszen úgyis az övé lesz a pénz.

Az a leginkább romboló körülmény, hogy Magyarországon a piacgazdaság húzó-hajtóerejét kapcsolta ki Orbán Viktor, nevezetesen a versengést. És most, amikor az Európai Unió ezt számonkéri és a jogállamiságot akarja helyreállíttatni, akkor lényegében erről van szó. Én benne voltam a rendszerváltásban. Az előző rendszerrel is az volt a legnagyobb gond, hogy nincs hatékony tőkeműködés. És azért nincs, mert mindent politikailag irányítanak. Nincs érdekeltség, nincs a versenynek piaci hajtóereje. És most ugyanitt tartunk. Mondjuk nem az egész magyar gazdaságban, de meghatározó területeken erről van szó. És amikor ilyen ötletekkel állnak elő, mint az extraprofitadó például, az azt mutatja a befektetőknek, hogy itt távlatosan nem érdemes gondolkodni. Tehát akik a piacban gondolkodnak, és mondjuk külföldi működő tőkét hoznának ide, azok is megfontolják, hogy egy ilyen gazdaságba belépjenek-e.

– Ezért nem prioritás nálunk az euró bevezetése?

– Nem a közérdek áll a gazdaságirányítás középpontjában, hanem az egyéni érdek. Orbán Viktor személyes politikai és gazdasági érdeke. A NER-tagok jóléte is azért, hogy Orbán politikáját támogassák. Ez lett 2010 után - egyre erősebben - a gazdaság-, illetve a kormánypolitika középpontjába állítva.

– Ez a „nemzeti tőkésosztály”?

– Igen, és közben rámegy az ország. Itt azért sokan, több százezren nagyon jól élnek. Nem nagy erőfeszítésekkel nagyon jól élnek, csak az a baj ezzel, hogy nem a versenypiaci teljesítményük alapján, hanem azért, mert közel vannak a tűzhöz.

– Visszatérve az euróra. Egyáltalán: lett volna elvi lehetőség a bevezetésére? Volt pár olyan év, amikor megfeleltünk a feltételeknek, csak a politikai döntés hiányzott?

– Egyrészt 2004-ben szó volt arról, hogy 2008-ra bevezethetjük, de akkor is voltak problémák. 2002 választási év volt, szokás szerinti kiköltekezéssel. Ezt helyre kellett hozni, a megszorítások miatt azonban a növekedés elakadt. Olyan értelemben, hogy bár nálunk 5% körüli volt ekkor, de a világgazdaság száguldott, és a többi felzárkózó ország akkor már 6-7%-al nőtt. Aztán 2005-ben, amikor Gyurcsány készült a választásokra, megint kiszakadt a költségvetés.

Nagy megszorítások kellettek már 2006 második felében, és mire 2008-ben nagyjából rendeződtek volna a sorok, bejött a világválság.

2010 után például az infláció tekintetében voltak jó évek. Az euróövezetben ugyanis az a követelmény, hogy az adott állam inflációja az uniós átlagtól csak 1,5 százalékkal térhet el. Volt év az évtized közepén, amikor 0,4 volt a magyar infláció. A másik követelmény, hogy alacsony legyen a kamat, ezt is tudtuk hozni, és az is stimmelt, hogy a deficit 3% alatt legyen.

A negyedik követelmény, az adósságráta. Ott 60% a követelmény, de ezt nem veszik annyira szigorúan, ha azt látják, hogy az adósságráta csökkenőben van. Ez is megvolt, főleg, mivel Orbán Viktor 2010 után ezt tette meg a gazdaságpolitikájának központjává, ezért számolták fel a magánnyugdíjpénztári rendszert is.

És valóban, a ‘18 előtti években lehetett volna magyar euró. De legalábbis az euró előszobájába, az ERM-2-be bizonyosan be tudtunk volna lépni.

Itt két éven keresztül kell bizonyítani, hogy folyamatosan tudjuk tartani a paramétereket, ám ehhez már kaptunk volna extra segítséget is.

A horvátok mellett most már a románok és a bolgárok is jelzik a szándékukat a belépésre.

De nálunk inkább beleírták az alaptörvénybe, hogy a magyar fizetőeszköz a forint. Már akkor, 2011-ben lehetett tudni, hogy Orbánéknak eszük ágában sincsen bevezetni az eurót.

Mert ha a forint van, akkor azzal tudnak játszani, tudják az árfolyamot alakítani. Hiszen, ha nincs forint, akkor nincs önálló monetáris politika, árfolyampolitika, akkor nem tudják mindazt eljátszani, amiről beszéltünk.

– Tudunk olyan számítást végezni, hogy mennyit veszítünk azzal, hogy nem vezettük be az eurót?

– Feltételezéseket kellene tenni, de a feltételezések mindig megkérdőjelezhetők, hogy helyénvalóak-e.

– És azt sejthetjük, hogy az EU-val folytatott huzavona mennyibe kerül? Most már óriási támogatási összegek nem érkeznek meg.

– Tavaly április 30-ig kellett leadni a Helyreállítási Tervet, amit már 2020 novemberétől elkezdték Magyarországon összeállítani. Mi az elsők között, április elején beadtuk a magyar elképzelést. Április 24-én Orbán kilátogatott Ursula von der Leyenhez, előtte azt mondta, pénzügyekről nem lesz szó, mert minden rendben van.

Másnap azonban Gulyás Gergely bejelentette, hogy az alapnak nem kérjük a hitel részét. Azzal magyarázta, hogy nem akarják eladósítani az országot.

Viszont május 11-én új tervet nyújtottak be, amiről eredetileg két hónapon belül valamit mondani kellett volna az Európai Bizottságnak, de ezt a határidőt meghosszabbították szeptember 30-ig. Megállapodás a mai napig nincsen, holott Varga Mihály már idén januárban optimistán nyilatkozott a küszöbön állásáról. Persze magyarázták a csúszást mindennel. Először azzal, hogy a magyar „gyermekvédelmi törvény” miatt nem jönnek a pénzek. Ez nem volt igaz, ezt Navracsics is cáfolta.

Aztán azt mondták, hogy fogalmuk sincs, mit kér az EU, amivel Varga Judit állt elő. Ez sem volt igaz, az unió pontosan meghatározta, mit vár el. Ám ezzel nem akartak szembesülni, mert a NER-kormányzásnak nem lett volna kedvező.

Közben meg rájött a kormány, hogy a hitel rész is kell. A támogatási, helyreállítási projekt 15,3 milliárd eurót jelentene. Ebből 5,7 a támogatás és 9,6 a hitel, aminek a kamata egészen elenyésző, főleg ahhoz képest, mint annak a kamata, amivel esetleg ezt a hitelt pótolni tudnánk. A múlt évtől a hiányzó forrásokat újból a külső hitelpiacokról pótoljuk, amihez fel kellett emelni az eredetileg tervezett devizahitelkeretet a tavaly is és idén is. Tavaly 3 százalékot kellett kb. a hitelért fizetni, de idén már 5-6%-ot, legutóbb már 10%-os volt a hozam, és nem látni a végét! Ha lesz esetleg megállapodás októberre, abból pénz csak később folyik be. És addig azt mondják, hogy a költségvetés előfinanszírozza a programokat, ami, ha a költségvetés deficitjét szaporítja, akkor növekszik az államadósság.

Azt tudom mondani, hogy nagyon-nagyon sokba kerül ez a harc az unióval.

Biztosan lemaradunk, nem növekszik a versenyképességünk, mert az a kamat, amit a felvett hitelekre fizetnünk kell, a GDP arányában is emelkedik. A következő évi költségvetés nagyon optimista. Borzalmas költségvetés, de azt jelzi, hogy a kamatráta, ami 2,3% volt a GDP-hez képest, jövőre már az irreálisan kedvező feltételezések mellett is 3%-ra megy fel. De ebben még nem szerepeltek az idei hitelfelvételek. Tehát a pénzügyminisztérium számításai szerint is növekszik a kamatszolgálat, ami ezermilliárd feletti. Sőt, 23-ra már 2000 milliárd fölötti lesz. Óriási pénz! Összehasonlításul: a mostani megszorítások értéke 2300 milliárd forint körüli. És ezek a kamatterhek a versenytársainkat nem fogják sújtani.

– Amiről eddig beszélgettünk, abból nekem az következik, hogy tizenkét év gazdasági szabadságharcának az eredménye egy gyenge forint, fényévekre kerültünk az euró bevezetésétől, versenyképességben az utolsók lettünk és a tartós lemaradásunk biztosított. Ön a cikkében államcsőd felé vezető útról ír. Megérte?

– Tisztázzunk valamit. Mit jelent az államcsőd? Azt, amikor egy ország fizetésképtelenné lesz. Forintban korlátlanul tudunk fizetni, mert a jegybank korlátlanul tud forintot teremteni. De devizában nem tudunk korlátlanul törleszteni, ha nem kapunk újabb forrásokat. Én nem arról írtam, hogy itt államcsőd lesz, csak azt jeleztem, hogy ráléptünk az államcsőd felé vezető útra. Bokros Lajos bedobta, hogy amennyiben nem kapjuk meg az uniós pénzeket, akkor itt államcsőd lesz. Idáig szerintem nem fogunk elmenni, mert az tényleg a teljes összeomlást jelentené, és ezt azért Orbán nem kockáztatja. Mehetne segítségért az IMF-hez is persze, de oda nem megy, mert korlátoznák és ellenőriznék. Bár már oly sokszor fordult a véleménye, hogy semmit sem lehet kizárni.

Megítélésem szerint államcsőd nem lesz, de a leszakadásunk folytatódik.

– Ön is írja, hogy miközben Navracsics Tibor a pénzekről tárgyal, Orbán folyamatosan gyengíti a magyar pozíciókat, hol egy tusnádi beszéddel, hol Trump mellett bukkan fel, például. Ön szerint Orbán Viktor nevével el lehet adni egy gyökeres (gazdaság)politikai fordulatot?

– A piac, ha lát rá elfogadható garanciát, akkor igen. Mert a piacnak sem érdeke, hogy Magyarországon államcsőd legyen. Nehezen, vitathatóan, hiteles emberek kellenének hozzá, de el lehetne adni.

– Mi lesz így a magyar felzárkózással?

– Amikor Nagy Márton miniszter lett, azt találta mondani, hogy amennyiben az EU átlaghoz képest 3,5 százalékpontos növekedési előnyt tartani tudunk, akkor 2030-ra az Európai Unióhoz fel tudunk zárkózni. Ekkora növekedési különbség azonban soha nem volt. Amikor nagyon jól ment ‘17 és ‘19 között, akkor 2,8% volt a különbség - a javunkra. Most, a második negyedévben egy 6,5%-os növekedést mutattunk – főleg a választások megnyerése érdekében felpörgetett fogyasztásnak köszönhetően, - de ez is csak 2,5%-ponttal volt több, mint az EU növekedési üteme. Kiszámoltam, hogy ha mi mondjuk 4%-al növekszünk, ami elég jó dinamika, Ausztria meg csak 2-vel, akkor Magyarország 2047-re éri utol Ausztriát.

– De csak ebben az egy adatban.

– Csak ebben, igen. Az egy főre jutó GDP tekintetében. ‘33-ra utolérhetnénk a mai Ausztriát.

– Nem hiszem, hogy ‘33-ban úgy fog az ország kinézni, mint most Ausztria... Meg aztán az osztrák GDP 2%-a az több, mint a magyaré, mert az osztrák gazdaság nagyobb. Tehát óvatosan kell a számokkal dobálózni, mert nem ugyanannyit jelent még ugyanaz a szám sem.

– Igen, az így is van. Ezért is ilyen lassú a felzárkózás üteme.

– Végül nézzünk a sok szám mögé, lássuk az embereket. Itt állunk egy bizonytalan tél előtt, elviselhetetlen energiaárakkal, óriási a veszélye, hogy sokan nem fogják bírni ezeket a terheket tovább fizetni.

– 2010 után csökkenésnek indult a leszakadó rétegek aránya, de ez most újból növekedni fog.

Nagyon nagy családi tragédiák lesznek. Ha itt kikapcsolják a gázt, meg a villanyt a tél közepén, az tragédiákhoz vezethet.

De azt láttuk eddig, hogy az Orbán-kormányt ez nem érdekelte. Nem tudom, lesz-e ebből társadalmi robbanás. Egyéni tragédiák egészen biztosan, de hogy ez összeáll-e egy társadalmi mozgalommá, nem tudni. Sajnos az ellenzék sem nyújt olyan meggyőző teljesítményt, amire rá lehetne bólintani. Nem látok embert és szervezeteket sem, aki vagy ami mellé oda lehetni állni, ami a Fidesz alternatívája lehetne. Nem tudni mi lesz, de hogy nagy bajok lesznek, az egészen biztos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos a NER-luxizásról: Olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak
Ha nem lenne Matolcsyné vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszébe sem jutna, hogy létezik Birkin táska - mondja a független képviselő, aki szerint a célja nem a hergelés, hanem annak bemutatása, mit is jelentenek az ellopott milliárdok.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 10.



400 ezres borjúbőr Church's cipő, 1 milliós Dolce & Gabbana nadrág, 5 milliós Cartier nyaklánc, 29 milliós Cartier óra, 120 milliós Hermès Birkin táska... Sorozatosan mér csapásokat a NER-világ ékszerekkel és luxuscikkekkel kirakott világára Hadházy Ákos.

De miért szaporodtak meg ennyire ezek a fotók? Honnan jönnek a képek? Miért van egyre nagyobb visszhangjuk? És hogyan reagálnak a szereplők? A NER-luxizás tanulságairól beszélgettünk.

– Újabb és újabb posztokat tesz közzé, amelyekben különböző NER-közeli szereplők ruházatát, ékszereit, kiegészítőit vizsgálja. Akad köztük néhány igazán figyelemre méltó darab is, és az biztos, hogy egyik sem olcsó. Miként lehet ezek nyomára bukkanni, és hogyan lehet ezeket beárazni?

– Skrabski Fruzsina, aki Novák Katalin szakértői bizottságának tagja volt, egyszer kiírta, hogy ha nem lennék én, akkor ő nem is értené ezeket a luxusmárkákat, sőt, talán nem is tudná, hogy léteznek ilyenek. Magamról is ezt kell mondanom:

ha nem lenne Matolcsyné, vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszembe sem jutna, hogy léteznek ilyen táskák vagy papucsok.

Természetesen nem vagyok ezek szakértője. Például azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy Birkin táska.

– De akkor hogy találja meg ezeket?

– Elolvasom a nekem küldött üzeneteket. Szerencsére nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy elküldik a véleményüket, információikat. Vannak honfitársaink, akik figyelemmel követik a hölgyek és olykor urak saját maguk által posztolt Instagram- vagy Facebook-bejegyzéseit, és akik tényleg értenek ezekhez a kiegészítőkhöz. Ők hívják fel a figyelmemet ezekre, és ők küldik el a fotókat is.

Ma már vannak képfelismerő szolgáltatások, így ellenőrizni is tudom az információkat.

Ráadásul gyakran mellékelik a linkeket is, amelyek alapján meggyőződhetek róla, hogy az adott darab tényleg annyiba kerül.

– Annak idején, talán a 2010-es évek közepén Habony Árpád táskája volt az első ilyen megdöbbentő eset, de az talán csak pár százezer forintos tétel volt. Azóta viszont jócskán más a szint a NER-es luxusholmik piacán...

– Különösen annak fényében, hogy a Fidesz annak idején támadta az előző kormányt, mondván, hogy luxuskormány. Ehhez képest most ez tényleg visszás. Persze minden alkalommal el kell mondanom: nem az a baj, ha valaki gazdag. Az viszont már problémás, ha ezzel hivalkodik, az ízléstelen és helytelen. De ami igazán visszatetsző, az az, hogy

olyanok hivalkodnak a vagyonukkal, akik ezt a vagyont nyilvánvalóan a politikai kapcsolataiknak köszönhetik.

És még valami: korábban is posztoltam hasonló tartalmakat, és azoknak is volt visszhangja, de messze nem akkora, mint most. Ez azt mutatja, hogy talán van egyfajta változás a levegőben, egyre többen döbbennek rá, hogy ez így nincs rendben. Valószínűleg ez összefügg azzal is, hogy az általános életszínvonal nem emelkedik, sőt, inkább csökken, a magyar gazdaságot sokkal mélyebben érintette a válság, mint azokat az országokat, ahol kompetens, demokratikusan működő kormányok vannak.

– Úgy tűnik, két dolog mozgatja meg igazán az embereket. Az egyik az infláció, a napi megélhetés költségei, a másik pedig ezek a fényűző javak. Ami a kettő felett van, például a több százmilliárdos vagyonok, az már túl elvont számukra. Könnyebb felfogni egy egymillió forintos nadrágot Mészáros Lőrinc feleségén, mint 1400 milliárd forintot a család zsebében.

– Szokták mondani, hogy hergelem az embereket, de szeretném, ha megértenék, mit jelentenek azok az ellopott milliárdok, amelyekről régóta beszélek. Ezek a „néhány milliós” papucsok, táskák, ruhák jobban megragadják az emberek figyelmét, mert kézzelfoghatóbbak. Az ellopott milliárdokat nehezebb felfogni, mert azok olyan nagyságrendek, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva.

Matolcsy feleségének Birkin táskáit, vagy azokat a lakásokat, luxusvillákat, amiket bemutattam, valóban könnyebb megérteni, mint azt a több százmilliárd forintot, amit az adófizetői pénzekből kisíboltak.

Rendszert kell váltani. Tudni kell ezekről. A rendszerváltásnak ma nem azt kellene jelentenie, hogy visszatérünk a kommunizmushoz vagy a szocializmushoz, hanem azt, hogy legyen következménye a dolgoknak. Az ellopott állami százmilliárdoknak, ezermilliárdoknak is következménye kell, hogy legyen.

– Lázár János tavasszal honosította meg a „luxizás” kifejezést a politikában. Mintha összebeszéltek volna...

– Valószínűleg nem ez volt a szándéka, de úgy gondoltam, ha már szóba hozta, akkor menjünk rá erre a témára. Ez egy véletlennek tűnő, de mégis helyes kommunikációs fogás lehetett a részéről.

– Nem gondolja, hogy Lázár ezzel a húzással ki akarta fogni a szelet az ön vitorlájából?

– Nem volt világos akkor sem, és most sem az, miért hozta ezt szóba. A Fidesznél ritkán történik bármi véletlenül. És ami véletlennek tűnik, az sem biztos, hogy az. Az is lehet, hogy Lázár saját magát akarta ezzel fényezni, de az is, hogy a kritikusabb fideszes szavazókat akarta megszólítani. Most sem vagyok biztos benne, hogy eljutunk oda, mint a kínai kommunista párt, amely időnként példát statuál, ha nő az elégedetlenség. Lehet, hogy ez annak volt az előjele, de nem látjuk a folytatást.

Nem tűnik úgy, hogy Mészáros Lőrinc ideje lejárt volna, és Matolcsyt sem vonták felelősségre.

Az igaz, hogy a kis Matolcsy Dubaiba távozott, az apjáról viszont nem tudunk biztosat, de lehet valóságalapja annak, hogy amnesztiát kaptak.

– Amióta közöl divat- és ékszerposztokat, tapasztalt valamit? Rejtőzködőbbek lettek a NER szereplői? Visszafogottabbak?

– Vannak jelei annak, hogy egyesek próbálnak óvatosabbak lenni. Csakhogy ezek a képek el vannak mentve. Egyébként olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak.

– Ez új fejlemény, hogy szivárogtatnak, hiszen korábban a rezsim egy zárt rendszer volt.

– Korábban is előfordult, én akkor is közöltem ilyen képeket. Csak akkor nem volt akkora visszhangja. Sok esetben nem is tudom név szerint, hogy kitől származnak a képek. Ez mutatja, hogy nem arról van szó, hogy valaki jó pontot akar szerezni egy esetleges új hatalomnál. Egyszerűen még azokat is felháborítják ezek a dolgok, akik benne vannak ebben a közegben.

– Itt a nyár, indulnak a jachtok a Földközi-tengeren. Vagy lehet, hogy idén mégiscsak megfogadják Gulyás Gergely tanácsát, hogy „kevesebb yacht, több szerénység”?

– A yachtokról nem tudok, de ha megnézzük, hogy Mészáros Lőrinc hogyan utazott New Yorkba meccset nézni, hogyan repült magánhelikopterrel a reptérre, és milyen luxusszállodában szállt meg (abban, ahol Kevin a „Reszkessetek, betörők!”-ből is megszállt), az nem arra utal, hogy megértették volna, mi a probléma. Vagy ott van Mészáros Andrea, aki „fanyalgókról” beszélt, miközben

ötmilliós nyakláncban jelentette be, hogy 200 millió forintot osztanak szét nyaralási támogatásként.

Az, hogy ezt egy 850 ezer forintos szoknyában tette, nem éppen szerénységre vall.

– Próbálta már kiszámítani, hogy mondjuk a Matolcsy család ökológiai lábnyomát hogyan lehetne „ledolgozni”? Hány éven át kellene nekem például PET palackot gyűjteni és tömegközlekedéssel járnom és komposztálnom, hogy lenullázzam azt, amit ők elhasználnak egy kéthetes nyaralás alatt?

– Ez nagyon nehéz, de amikor ilyen összegekről beszélünk, érdemes kiszámolni, hogy egy átlagos bérrel hány ezer évig kellene dolgozni, hogy valaki ilyen vagyonhoz jusson. Ilyenkor nagyon tanulságos történelmi párhuzamokat lehet levonni.

– Van még „tartalékban” ilyen képe vagy története? Mikor jön ki az új anyag?

– Lehet, hogy már a héten kiteszünk egy újabbat.

– Azt mondta, „kiteszünk”. Többes számban. Hányan dolgoznak ezen?

– Van egy kis stábom, akik segítenek a munkában. Például az árak ellenőrzésében, mert ahogy mondtam, nem vagyok ezek szakértője. Néha magam is megdöbbenek, és megkérem a kollégákat, hogy nézzenek utána. Sajnos a legtöbbször kiderül: az ár tényleg annyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a jövő évi választásról: Reménytelen lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre
A politikai elemző egy több szempontot figyelembe vevő értékelés után árulja el, hogy mit gondol, ki és milyen arányban nyerhet a 2026-os választáson.


Török Gábor a közösségi oldalán közzétett egy többféle szempontot elemző előrejelzést arról, hogy mi várható szerinte a 2026-os választáson. A politikai elemző szerint azonban a jelenlegi információkat vette alapul, és ezekből vont le következtetéseket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindezek folyamatosan változnak majd, ezért a prognózisát rendszeresen frissíteni kell majd.

Azt írta:

"Miután az előző posztban arról írtam, hogy a politikai elemzés és az előrejelzés milyen viszonyban állnak egymással, és hogy utóbbit - számos ok miatt - nem érdemes igazán komolyan venni, most mégis előállok egy prognózissal.

Ez az előrejelzés azonban - bár bizonyára sokaknak ez lesz csak fontos vagy érdekes - nem arról szól, hogy ki nyeri meg a következő választást, hanem arról, hogy mit tudunk ma a helyzetről, és ez alapján mi látszik valószínűnek.

Nem a végkövetkeztetéssel érdemes tehát vitatkozni, mert az tényleg szubjektív és bizonytalan, hanem azzal, hogy mi számíthat és ami számíthat, ott ma mit látunk.

Ez tehát egy pillanatkép, amit mondjuk havonta érdemes lesz majd frissíteni, annak fényében, ami már addigra mögöttünk lesz. Jó hír: ahogy haladunk majd előre az időben, egyre okosabbak leszünk, hiszen ami ma beláthatatlan jövő, akkor már politikai tudás lesz.

Majd hozzátette:

"Mindezt persze nehéz - vagyis reménytelen - lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre, de ez pont egy olyan szépsége/élvezete az elemző szakmának, amit kár lenne kihagyni."

Török szerint bár a TISZA Párt jelenleg vezet, és ha most lenne a választás, akkor több szavazatot kaphatnának, de a jövő évi választásig még sok minden befolyásolja a végeredményt. Többek között a jelöltek személye, a kommunikáció, a propagandára költhető keret, a gazdasági helyzet, és a még hátralévő időszakban kiosztható pénzek is. Mindezeket figyelembe véve úgy látja, hogy a Fidesznek van esélye a nyerésre. Azt is megírta, mi kellene ahhoz, hogy a TISZA Párt legyen a nyerő.

Részletek itt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Három napja áram nélkül Pomázon: olvadozó mélyhűtők, csend, romantikus vacsora gyertyafénynél
A postás, mint régen, felkiabál a házaknál, ahova levél érkezett. Három betonoszlopot is kidöntött a szél, várni kellett a speciális munkagépekre, majd arra, hogy megkössön a beton. A polgármester szerint van tanulság, amit érdemes levonni.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 11.



„Ha áram van, minden van” – így szólt a kilencvenes évek egyik hirdetése. De mi van, ha nincs? A pomázi Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán utcában hétfőn ment el az áram, és csütörtök délutánig sem jött vissza.

Az utcák csendesek, ahogy egy kertvároshoz illik. Ha nem tudnám, hogy itt már harmadik napja ez a helyzet, semmi sem tűnne fel. Szülők sétáltatják gyermekeiket, nyugdíjasok beszélgetnek a házak előtt. Máshol éppen autót szerelnek a ház előtt. Nyugalom van, szinte idilli. Persze, amikor szóba kerül az áramszünet, kiderül, már nagyon várják, hogy vége legyen a nomád életnek.

A legtöbben ki sem merik nyitni a fagyasztót, reménykedve abban, hogy a hőszigetelése még tartja a hűvösséget, és talán nem romlanak meg a benne tárolt ételek.

Azért némi kétségem támad, hogy több mint 72 óra után mi lehet a hűtőkben, az a néhány centis hőszigetelés ekkora csodákra nem képes, de nem akarom elkeseríteni beszélgetőtársaimat.

Egy nyugdíjas nő mesél a viharról: az utcában is fákat csavart ki, a szomszédja most is darabolja az udvarán, szerencsére az épületekben nem esett kár. Előkerültek a gyertyák, és várnak, más nem is tudnak csinálni. Két férfi a garázsuk előtt szerel egy Skodát. Éppen a vége felé járnak. Megkérdem, hogyan tudnak dolgozni áram nélkül? Kiderül, hogy akkumulátoros szerszámaik vannak, szerencsére a lámpa is akkuval megy, és fel is volt töltve. Amúgy a szerelésnek lassan a végére érnek, kell az autó, az idősebb férfi azzal jár dolgozni. Ott tudja tölteni a telefonját.

A postás csengő híján felkiabál a házakba – meséli nevetve, könyékig olajosan. Rákérdezek, hogyan tud így megfürdeni, mielőtt dolgozni indul? Van még egy kicsi meleg víz a bojlerban, takarékoskodnak, de ha elfogy, marad a hideg víz.

Odébb, egy másik garázs előtt fiatal nő takarít éppen. Megszólítom. Kiderül, a 13 éves lánya éppen táborban van, így hát az otthoni kalandtáborból kimaradt. Az áramszünet romantikus oldaláról mesél.

Esténként gyertyafényes vacsorát rendeznek a férjével, nincs zaj, nincsenek ingerek, internet sincs, közösségi média sincs, lelassult és elnyugodott minden.

„De íme, itt jő” - mintha egy színdarab lenne, megérkezik a férje egy nagy csokor vörös rózsával. Átadja a feleségének, megölelik egymást. Nem tudom nem megkérdezni, hogy a romantikus vacsoráknak köszönhető-e a csokor, de nem – szerinte neki van a legcsodálatosabb felesége, egyébként is hozott volna most neki. Home office-ban dolgozna, de pont erre a hétre vett ki szabadságot, nincs izgulás tehát emiatt sem.

A garázsok előtt kisebb aggregátor, valaki innen oldja meg az áramellátását, nyilván korlátozottan. Amikor le akarom fényképezni a készüléket, az emeletről rám kiabálnak, hogy nincsen ehhez jogom. Hiába magyarázom, hogy nem a tolvaj, hanem az újságíró vagyok, nem sikerül meggyőznöm a lekiabálót.

Sokkal barátságosabb egy idős asszony. Számára az áramszünet a mindenki által említett hűtőgondok mellett leginkább a tévé hiányát jelenti, ami nem is fog megoldódni egyhamar.

Az áram ugyan visszajön most már talán hamarosan, de a szintén leszakadt kommunikációs kábeleket csak később kötik vissza, az nem az áramszolgáltató feladata.

Az utca végében most is dolgoznak: előbb az oszlopot kell felállítani, utána az áramszolgáltató vezetékeit helyezik rá vissza, és csak utána jöhetnek a társbérlők: a televíziós és internetszolgáltatók.

Pomáz polgármesterével, Leidinger István azt mondja, hogy összesen kilenc helyen volt áramkimaradás a településen, egy 20 kilovoltos vezeték szakadása miatt. Ezekből mára már csak a zeneszerzőkről elnevezett utcák maradtak. Ott ugyanis két villanyoszlopot is kidöntött a szél, tehát a helyi vezeték is elszakadt. És itt jön a nagy gond: a villanyoszlop visszahelyezésekor betonozásra is szükség van.

A beton elvileg 28 nap alatt köt meg teljesen, a szilárdsága 50 százalékát is csak három nap után éri el.

Megfelelő adalékokkal ezen lehet valamennyit gyorsítani. Végül szárazbetonnal és megfelelő eljárással sikerült ezt pár napra rövidíteni. Ha sikerül az oszlopot körbebetonozni, és az stabil lesz, akkor lehet szó arról, hogy a vezetékekkel biztonságosan megterheljék az oszlopot. Ezt eldönteni, hogy mikor lehetséges, a szakemberek dolga.

És hogy mik a tanulságok?

„A 112-es rendszer gyakorlatilag összeomlott, és telefonálni nem lehetett, a telekommunikációs rendszerek összeomlottak, ha hétfőn 15 és 19 óra között valakinek mentőt kellett volna hívni vagy kigyulladt volna a háza valakinek villámcsapás következtében, nem tudott volna segítséget hívni” - mondja a polgármester. Emellett szerinte a tűzoltóság kommunikációja is összeomlott, az úgynevezett EDR-rendszer, amit használnak, az sem működött.

A legkritikusabb órákban az a megoldás maradt, hogy az embereknek be kellett sétálni a tűzoltóságra segítséget kérni.

További tanulság az, hogy a gallyazásokat akár lakossági tiltakozások ellenére is el kell végezni, nem szabad hagyni, hogy a távvezetékeket a fák veszélyeztessék. Vannak jogszabályok, szabályok, amik előírják, hogy mekkora védőtávolságot kell biztosítani az adott vezetékek körül, ahova nem ültethető fa, hogy a szolgáltatás zavartalanul tudjon működni. Ha ez nincs meg, akkor történik az, ami most történt.

Arra a kérdésemre, hogy lesz-e erre pénz, a polgármester annyit tudott mondani, hogy „jó kérdés”.

„Nem tudom még, hogy honnan, de erre pénzt kell fordítanunk, és át kell gondolnunk a védelmi struktúrát.”

A polgármester szerint itt lakosságnak is van feladata: villamos vezetékek alá ne ültessenek fákat, mert annak bizony ilyen következményei lehetnek.

Rákérdezek arra is, hogy az események után összeülnek-e a településvezető kollégákkal és a katasztrófavédelemmel, hogy átbeszéljék a tapasztalatokat, amire a polgármester egy vallomással válaszol.

„Előző életemben tűzoltóparancsnok voltam, és minden olyan nagyobb esemény után, ami hozott tanulságokat, én mindig készítettem egy összefoglaló jelentést javaslatokkal, hogy mit kellene átgondolni. Ugyanezt fogom csinálni, és ezt természetesen el fogjuk küldeni a Belügyminisztérium felé, a kormányzat felé, mert ezekkel bizony foglalkozni kell.”

Vissza az Erkel utcába: a kanyaron túl munkagépek. Már éppen levonulóban vannak. Áll az oszlop, a vezetékek is felkerültek már. Ezek szerint kellőképpen megkötött a beton. Néhány utcabeli kérdezgeti a szakembereket: mikor lesz készen a vezeték? Készen vannak, ők már végeztek – hangzik a válasz –, most már az E.ON dolga, hogy visszakapcsolja a vezetéket. Még nagyon sok helyen dolgoznak ezek a brigádok, tehát arra még várni kell egy kicsikét.

Az új oszlop mellett a földön fekszik a kettétört régi. A földön darabokban a televíziós kábelek. Még sok idő, amíg minden helyreáll Pomázon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fotók: Fagyoskodva indult az EFOTT - gumicsizmában, kabátban buliztak a sárban a fesztiválozók
A lenge nyári szettek egyelőre a táskákban várják, hogy előkerülhessenek, a fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az utóbbi napok időjárása.


A lehűlés közepén, szerdán indult a 2025-ös EFOTT Fesztivál a Velencei-tónál. A tipikus, rövid, lenge fesztiválos szettek viszont egyelőre még a táskák alján maradtak.

A sukorói fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az előző napok időjárása: júliushoz képes elképesztően hideg volt, kellett bizony a hosszúnadrág, a pulcsi, a kabát, sőt még a gumicsizma is, hiszen napok óta esett már.

A hangulat azért visszahozott némi nyári életérzést, bulizni ugyanis így is lehetett, ráadásul a jelmezes fesztiválozók is örülhettek, hiszen legalább nem sültek meg a különféle szettekben. A Mikulás-jelmez pedig még találó is volt.

Mutatjuk fotósunk, Nagy Bogi képeit az első napról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: