Pénzzel vennék rá az apákat, hogy otthon maradjanak
A norvég családtámogatási politikából sokat tanulhatnának a magyar törvényhozók arról, hogyan ösztönözhető a nők visszatérése a munkaerő-piacra már a szülés utáni két éven belül, vagy arról, hogyan lehetne egyenlőbb a családi munkamegosztás. Egy friss kutatás szerint, ha Magyarországon is lenne a gyermekgondozási szabadságnak egy olyan része, amit csak és kizárólag az apák vehetnek igénybe – és ha nem teszik, bukják a támogatást -, az mind a családokra, mind a nők és férfiak munkaerő-piaci egyenlőségére pozitívan hatna.
A norvég, és összességében: a skandináv családtámogatási rendszer legfőbb különlegessége a többi európai ország családpolitikájához képest a kifejezetten az apák számára elkülönített gyermekgondozási szabadság, azaz az “apakvóta” intézménye.
Ez annyit jelent, hogy a családoknak – a gyermek születése után egy évig – járó fizetett gyermekgondozási szabadságból 10 hét kizárólag az apáké. De az ellátásnak van egy olyan szakasza is, amit az apa és az anya szabadon oszthat el egymás között, tehát a gyerekkel otthon töltött apai időszak ennél a minimális 10 hétnél jóval hosszabb is lehet.
A norvég családtámogatási rendszert az apakvóta teszi igazán progresszívvá,
mert az ösztönzi a család és háztartás körüli teendők – lényegében a fizetetlen munka – családon belüli egyenlőbb elosztását,
mert elősegíti, hogy a nők gyermekvállalás után könnyebben visszatérhessenek a munkaerőpiacra,
és mert – a gyermek számára is kedvezően – növeli az apák szerepét a gyermekgondozásban, erősíti az apa-gyerek kapcsolatot.
Ezeket emelte ki a norvég családtámogatási rendszer méltatásaként az a kutatás, amelyet “A skandináv családtámogatási modell jó gyakorlatainak feltérképezése” címmel készítettek egy nemzetközi projekt keretében, az Ampók Alapítvány felkérésére Füstös Mónika és Sáfrány Réka kutatók.
A Norvég és EGT Alapok finanszírozta projekt kifejezetten a magyar családpolitikai döntéshozás számára próbált szakpolitikai ajánlásokat megfogalmazni arról,
mik azok az elemei a skandináv családtámogatási rendszernek, amelyek sikerrel átültethetőek lennének a magyar rendszerbe,
annak érdekében, hogy a magyar családpolitika is a nemek közötti egyenlőtlenségének csökkentése, és a kétkeresős-kétgondozós családmodell irányába haladjon.
A teljes tanulmány itt olvasható.
Magyarországon nyoma sincs Norvégiának
“A magyar rendszer elsődlegesen a gyermek otthoni, illetve alapvetően az anya általi gondozását ösztönzi és tekinti kiindulópontnak”
– jellemzi a tanulmány a magyar családtámogatási rendszert, és egy korábbi cikkünk riportalanyai is ezt erősítették meg.
Ezt az állítást igazolja, hogy különféle gyermekgondozási juttatások egészen a szülés után három évig elérhetők a szülők számára, amit a berögzült társadalmi nem szerepek és a férfiak és nők közötti bérszakadék miatt leginkább – és jellemzően teljes egészében – az anyák használnak ki.
Magyarországon egyszeri kifizetések vagy huzamosabb ideig folyósított támogatások formájában támogatja a gyerekvállalást az állam. A legbőkezűbb támogatásra a munkaviszonnyal rendelkezők számíthatnak – nekik keresetarányosan jár a gyermekgondozási díj -, a nem dolgozó szülők viszont csak sokkal alacsonyabb, fix összegű gyermekgondozást segítő ellátásra (a korábbi gyes) jogosultak. A keresetarányos ellátás is limitált: a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százalékánál -2017-ben 178 500 forintnál – nem kaphat havonta többet a szülő. A gyed legkorábban a gyermek fél éves korától 2 éves koráig jár.
A lehetőség megvan, de kicsi a hajlandóság
Arra ugyan 1982 óta Magyarországon is lehetőség van, hogy az apák is gyesre mehessenek és hosszabb időre otthon maradhassanak kisgyerekükkel, a kutatók szerint azonban
ez nem sokat ér, ha nincsenek a szabályozásba építve olyan ösztönzők, amik a gyerekgondozási és a háztartási feladatok megosztása felé tolnák a szülőket, vagy a munkaadóknak megkönnyítenék a gyerekük gondozásában részt vállalni akaró apák foglalkoztatását.
Jelenleg jószerével csak egy szűk, jellemzően jobb módú, értelmiségi réteg körében fordul elő, hogy az első, az anyák számára elkülönített fél év (amiért a csecsemőgondozási díj jár) után az apák vegyék igénybe a gyermekgondozási szabadságot.
A kutatás szerzői szerint ennek oka, hogy a férfiak és nők közötti jövedelemkülönbség miatt hiába választaná egyre több család, hogy a gyerekkel az apa maradjon otthon, a keresetkiesés miatt ezt nem vállalják be.
A jövedelemkülönbség problémája “nem fog egyik pillanatról a másikra megoldódni” – mondják, ezért van szükség olyan politikai intézkedésekre, amelyek ösztönzik, hogy a nők visszamenjenek dolgozni, az apák pedig otthon maradjanak. Ilyen volna norvég mintára az apakvóta bevezetése.
Az itthoni hosszú, három éves gyermekgondozási szabadság mellett a norvég minta alapján bevezetett 10-14 hetes apakvóta arányaiban még mindig nem közelítené jelentősen az apák szerepvállalását az anyákéhoz. Idővel viszont általánossá és elfogadottabbá tenné a társadalomban, hogy az apa is otthon maradjon egy időre a gyerekkel, míg az anya visszamehet dolgozni – vélik a szerzők.
Miért nem jó így a gyed extra?
A kisgyermek melletti munkavállalást ösztönző intézkedéseket a magyar kormány is tett az elmúlt években.
Ilyen volt például 2014-ben a gyed extra bevezetése, ami azt jelentette, hogy a gyeden lévő szülő először a baba egy, 2016 óta viszont már fél éves korától visszamehet dolgozni úgy, hogy nem kell lemondania a gyermekgondozási díjról, és közben még a fizetését is megkapja. A gyed extrát a két szülő közül bármelyik igénybe veheti.
A kutatók szerint azonban az intézkedés, hiába a jó szándék, épp a családon belüli női-férfi egyenlőség ellenében hat akkor, ha a gyed extrát az apa veszi igénybe úgy, hogy miközben teljes állásban dolgozik, az anya – juttatások nélkül – egyedül van otthon a gyerekkel. Ez a felállás jogilag ugyan támadhatatlan,
“A nőket azonban hosszabb távon kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja, ha a családon belül a férfi kezében összpontosul szinte az összes gazdasági erőforrás.”
– hangsúlyozta a kutatás.
A szerzők szerint ezt a problémát az küszöbölhetné ki, hogy – a norvég szabályokhoz hasonlóan – az apa csak akkor vehetné igénybe a gyed extrát az anya helyett, ha az anya munkába áll. Ebben az esetben maximum otthoni, vagy részmunkaidős munkavégzés jöhet szóba az apának a teljes munkaidős helyett, hiszen az anya munkavégzésének megfelelő időt a gyerekkel kell töltenie.
Se túl rövid, se túl hosszú
Az apakvóta bevezetése mellett azt is javasolják a tanulmány szerzői, hogy a gyermekgondozási szabadság rövidüljön le háromról két évre. Szerintük ezzel hatékonyan növelhető lenne a nők munkaerő-piaci aktivitása, és több gyerek egymás utáni vállalása esetén sem esnének ki olyan hosszú időre a munkahelyükről, ami a visszatérésüket veszélyeztetné.
A jelenlegi három év szerintük túl nagy kiesést jelent, főleg ha egymás után több gyerekkel is otthon maradnak ennyi ideig, de azt is elismerik, hogy a Norvégiában bejáratott egy év túl drasztikus vágás lenne.
Ráadásul ahhoz, hogy két éves kor körül megkezdődhessen a gyerekek bölcsődei ellátása, sokkal több bölcsődére lenne szükség.
