Oszkó Péter: Brutális árat fizetünk a bizalmatlanságot keltő gazdaságpolitikáért
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter egy Facebook-bejegyzésben próbálta közérthetően elmagyarázni, mit jelent az az állítása, hogy rengeteg pénzbe kerül az országnak a szerinte bizonytalanságot és bizalmatlanságot előidéző gazdaságpolitika.
A volt pénzügyminiszter egy grafikonra hivatkozva azt írta, nem csak az a kérdés, mekkora egy ország államadóssága, hanem az is, hogy arra mekkora kamatot kell fizetnie. Szerinte ugyanis a grafikonon, amelynek függőleges tengelye a GDP-arányos államadósságot, a vízszintes pedig a GDP-arányos kamatköltséget mutatja, Magyarország helye 2024-re „teljesen elcsúszott”.
Lehet tehát az olaszoknak a GDP 140 százalékát közelítő, vagy a görögöknek a GDP 150 százalékát meghaladó adósságuk, de még ők is csak a GDP 3-4 százaléka közötti kamatot fizetik ki rájuk, míg mi közel a GDP 5 százalékát fizettük ki kamatok formájában egy fele akkora adósságállományra már 2024-ben is és ez az adat azóta csak romlott.” Hozzátette, hogy a környező régiós országok a nálunk valamivel alacsonyabb adósságállományukra az általunk fizetett kamatok töredékét kell, hogy fizessék.
A poszt végén Oszkó előre reagált a lehetséges kritikákra is. „És a potenciális értetlen kommentelőknek előre jelzem, hogy nem, ez nem a háború következménye (és nem is az évekkel ezelőtti covid járványé), mert az ugyanúgy érinti az összes más régiós országot és mi hozzájuk képest állunk borzalmasan rosszul. Ezt kizárólag magunknak köszönhetjük” – zárta gondolatait.
A hivatalos adatok szerint a magyar államháztartás GDP-arányos kamatkiadásai a 2019-es 2,2 százalékról 2023-ra körülbelül 4,7 százalékra ugrottak, miközben forintban mérve 2023-ban közel megduplázódtak, 2024-ben pedig további 14,3 százalékos növekedést mutattak. A bruttó államadósság 2024 végén a GDP 73,5 százaléka volt. A magas magyar kamatterhet a jegybank és nemzetközi intézmények is kockázatnak tartják: az MNB és az IMF szerint a 2023–2024-es inflációs sokk, a forintkötvény-hozamok emelkedése és az inflációkövető lakossági papírok súlya erősen növelte a kamatszámlát, ami tartósan magasan tarthatja a hiányt.