SZEMPONT
A Rovatból

Orosz Bernadett: Azt érzem, hogy a hitemet veszítettem el, ami régen rossz, tudom

Az őt brutálisan bántalmazó volt párjára kiszabott enyhébb ítélet sokként érte, legszívesebben mesterséges kómában vészelné át a következő hetet. Szerinte ahhoz, hogy ne történjenek ilyen esetek, mindenekelőtt ratifikálni kell az Isztambuli Egyezményt.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. április 18.



Hat évvel ezelőtt járták be a sajtót azok a szörnyű fotók, amiket Orosz Bernadett készített magáról, közvetlenül azután, hogy brutálisan bántalmazta volt párja, egy korábbi alezredes. A férfit most jogerősen 1 év 4 hónap börtönre ítélte a bíróság, ami fél évvel kevesebb, mint amennyit az elsőfokú ítélet kiszabott rá. Az enyhébb büntetés oka, hogy nem kapcsolati erőszak, hanem folytatólagosan elkövetett testi sértés miatt ítélték el. A bíróság szerint ugyanis

bántalmazójával nem éltek együtt, így nem minősültek élettársaknak, hiába volt Bernadett menyasszony, hiába volt a kapcsolat komoly.

A bíró azt is megállapította, hogy „vizuálisan rossz képet mutatott a sértett, sokkal súlyosabbnak látszottak a sérülései, mint amilyen valós sérüléseket szenvedett.” Az ítélet hírére sokan felháborodtak, Orosz Bernadett is csalódott. Arról kérdeztük, hogyan élte meg az elmúlt hat évet, miért tartja igazságtalannak az ítéletet, és miért fontos szerinte az Isztambuli Egyezmény ratifikálása. Azt is elmondta, mi történt vele azóta, és hogyan él most a gyerekeivel.

– Hogy van most?

– Egyedül a bocsánatkérés enyhíthetné ezt az ítéletet, de ez nem történt meg. Az elmúlt lassan hat év alatt is folyamatosan csak támadó magatartást tanúsított velem szemben a volt partnerem, hárította a felelősségét, ami igenis az övé, és ahogy a médiából értesültem, „szegény” még sírt is, hogy neki be kell vonulnia a börtönbe. Úgy érzi, ő az áldozat. Volt lehetősége, hogy ne tegye meg, amit tett, ő mégis azt választotta, hogy megteszi. Elmondtam, többször is, hogy három tényező együttállásának köszönhetem az életem, és ha valamelyik a háromból nem teljesült volna, akkor nem tudnék most itt beszélni.

– Nem tudom, hogy ezt a mondatát a bíróság figyelembe vette-e, amikor kiszabta a büntetést, hiszen minősített esete a bántalmazásnak, ha életveszélyes módon valósul meg.

– Vádalkuként az ügyészség is három év hat hónap letöltendő börtönbüntetést javasolt első körben, amit nem fogadott el, és még további három évig abuzált a hatóságon keresztül, és végül enyhítették a büntetését egy év tíz hónapra. Nem létezik igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás Magyarországon. Az én esetemben hátráltató tényező volt az is, hogy nem fogadta el a bíróság kapcsolati erőszakként, ami történt.

Pedig az első bántalmazásig a menyasszonya voltam. Mi ez, ha nem kapcsolati státusz?

Nem éltünk együtt, nem voltunk házastársak, élettársak, egyenesági rokonok, emiatt nem lehetett a bíróság szerint érvényesíteni vele szemben a kapcsolati erőszak törvényi tényállását, ami súlyosabb büntetési tételt jelenthetett volna. És még nem említettem az orvosszakértőt. Az első körben eljáró szakértő engem meg sem vizsgált személyesen. De a történtek után egy, maximum két hónappal leírta, hogy maradandó egészségkárosodást szerinte nem szenvedtem, amit csak egy év távlatából lehet bizonyosan megállapítani, ezt több orvos is kijelentette.

Ezek szerint nem maradandó egészségkárosodás a hátsó kérgi szemlencse-csere egy műlencsére?

Közel száz leletem bizonyítja, illetve öt orvosszakértő, szemben az első körben eljáró szakértővel, de nem vették figyelembe ezeket a szakértői véleményeket, és nem értem, hogy miért nem. Mindenki tudja, hogy a biztosító nem a saját pénze ellensége. Van egy életbiztosításom, és be is nyújtottam a kárigényemet. Még a biztosító szakértője is leírta, hogy a második és a harmadik bántalmazáskor maradandó egészségkárosodást szenvedtem. Ezt szintén benyújtottam. Mégis a médiából azt hallom, hogy a fényképeken látható sérüléseim nem olyan súlyosak. Holott leletek bizonyítják az ellenkezőjét. A bal fülemre sem hallok úgy, mint régen, illetve az orrom folyamatos gyulladásban van, az orrsövényem még egy műtétre vár, mert nemcsak orrcsonttörést szenvedtem, hanem az orrsövényen is tört, és annak a helyreállítása még nem történt meg. Illetve a tartós stressz és egy korábbi autoimmun betegségem hatására kialakult az 1-es típusú cukorbetegség nálam. Ez a betegség, ami leginkább emlékeztet arra a napra, amikor az inzulint beadom magamnak, vagy cukorszintet ellenőrzök, rendkívül megerőltető lelkileg.

– Úgy érzi, ezt mind nem vették figyelembe?

– Én nem értem, hogy miért nem, és miért ő szemszögéből nézik a dolgokat? Sajnálni kellene őt, mert elveszítette a munkahelyét. Hát nem kellett volna az életemre törnie, ez a legfőbb oka annak, ami történt. Én is elveszítettem a munkahelyemet, és három évig nem tudtam dolgozni. Ha nem lett volna tartalékom, akkor lehet, hogy még a gyermekeimet is elveszítem.

És az egészségügyi helyreállító műtétek díjait is nekem kellett megtérítenem.

Ő a jó hírnév megsértése miatt polgári pert indított ellenem, és a múlt héten találkoztunk az Egri Törvényszéken. Benyújtotta három havi bankszámlakivonatát, a teljes kivonatot, mert személyes költségmentességet kért. Lehet, hogy megfosztották a katonai egyenruhától meg a rendfokozatától, viszont a katonai járadékot az adófizető állampolgárok pénzéből havonta kapja, ami több mint 400 ezer forint. Nekem nagyon nagy segítséget jelentett volna, ha kapok egy ilyen összeget, a mai napig nagy segítség lenne, de nekem ez a lehetőségem nem volt meg. Ráadásul a bankszámlakivonatok tartalmából kiderült, hogy rendszeresen jár dohányboltba, lottózóba, étterembe, van egy 200 ezer forintos tétel egy nyaralásról, hotelben töltött pár napot, moziba, wellnessezni jár. Mindezt itt, Miskolc környékén. Ha véletlenül összefutnék vele, rettenetesen félnék, nem is tudom, hogy mit tennék félelmemben.

– Ön szerint Magyarországon mit kellene csinálni, hogy jobban megvédjék a kapcsolati erőszak áldozatait?

– Ratifikálni kell az Isztambuli Egyezményt, tehát nem kell a spanyolviaszt feltalálniuk.

2020-ban anyák napján utasították el az egyezmény ratifikációját, arcul csapva az édesanyákat és nagymamákat.

Elegendő lenne, ha ratifikálnánk, és elkezdenék érzékenyíteni, különösen a hatóságokat, mert a mai napig nem tudják, hogy mivel állnak szemben. Ezt a legjobban az Egri Törvényszéken a múlt héten lezajlott tárgyalás bizonyította be számomra. Egy idős, tekintélyes bíró volt, azon a bizonyos, jó hírnév megsértése miatt a támadóm által indított kártérítési per bírája. És ott azt mondta nekünk, hogy a pályafutása során látott már olyat, amikor két fél megegyezett egymással, visszamentek a tárgyalóterembe és még kezet is fogtak. Láttam a pártfogó ügyvédemet, ő nem nézett rám, de az arcára volt írva, hogy ez nem az az eset, nem az a helyzet, ahol ez megtehető. És én akkor először lehajtottam a fejem, mert nem akartam, hogy az a vád érjen az elkövető jogi képviselőjétől, illetve tőle, hogy talán megjátszom magam, megpróbálok empátiát kiváltani a bíróból.

Folyt a szememből a könny, és némán sírtam.

– Hogyan tovább? Mit fog tenni?

– Mielőtt ez velem történt, talán túlzóan is optimista voltam, mindig csak a jót kerestem. Rengeteg energiát adtam, és akik engem ismertek, úgy ismertek, hogy ha én a fejembe vettem valamit, azt megvalósítottam. Ez az életemre törő elkövető is többször mondta a kapcsolatunk során, hogy velem úgy érzi, hogy meg tudná váltani a világot, egy lottó főnyeremény vagyok neki. És amikor ez történt velem, még utána is, ez a céltudatosság a közügyre irányult, és arra, hogy érvényesítsem az igazamat. Bíztam abban, hogy egy igazságos ítélet születik. És még azt sem mondhatom, hogy csalódott vagyok. Tegnap hallottam az ítéletet, és valahogy abba a katatón állapotba kerültem, mint amikor történt a cselekmény, 2019. november 9-én.

Nem érzek se jót, se rosszat.

2019-ben, mielőtt ki tudtam menekülni a folyosóra, azt megelőzte egy olyan állapot, hogy semmit nem éreztem már. És most ebbe az állapotba kerültem vissza. És egy egyszerű, nyugodt, tehát fizikai és érzelmi biztonságban lévő életet szeretnék. Eddig végig az elmúlt évek alatt igazán erre törekedtem, hogy a gyermekeimmel csak ezt tudjam megélni. És most a hatóság azt érzékelteti velem, hogy nincs létjogosultságom. Szeretném, ha egy hétig valami mesterséges kómában tartanának, aztán felébredve talán jobb lenne minden, nem tudom. Pedig még most kellene igazán küzdenem. De jogi képviselő nélkül ezt nem tehetem meg, mert úgy vagyok vele, hogy semmi nem történik ok nélkül, mindennek megvan az oka. Akár jelentkezhet is még valaki a rendelkezésre álló határidőn belül, különben már nincs értelme.

– A gyermekei mennyi idősek voltak akkor?

– A két legkisebb, Zoárd volt öt éves, Kincső pedig három és fél éves.

– Ha ehhez hozzáadom azt a hat évet, amennyi idő azóta eltelt, ez bizony a gyerekkor nagy része. Hogyan élték ők át ezt a gyerekkort az édesanyjukkal?

– Számukra is rendkívül megterhelő volt. A mai napig féltenek, hogyha nem érnek el telefonon, vagy mondom, hogy mikorra jövök, és esetleg késésben vagyok. Egyébként mindig itthon vagyok, itthon érzem magam biztonságban, sötétedés előtt én már itthon vagyok.

– Az elmúlt hat évben képes volt arra, hogy bárkivel kapcsolatra lépjen?

– Igazán próbálkoztam, és volt egy hosszabb kapcsolatom. De sajnos valamiért vonzom azokat az embereket, akik nem képesek sem szeretni, sem tisztelni.

– Ön szerint az ember megtanulhatja felismerni valakiben azt, hogy szunnyad benne egy bántalmazó én?

– Igen. Az elmúlt lassan hat év során jobban beleástam magam a témába. Nagyon fontos volt számomra, hogy megértsem mindenféle szempontból ezt a jelenséget. Kovács Balázst, és a Bennfentes sorozatát ajánlom mindenkinek, vele tudok a legjobban azonosulni.

– Tehát időben fel lehet ismerni?

– Igen. Egy sémára működnek. A lúgos orvos például nem ismerte nyilván a támadómat, de

mind a kettő ugyanazt a sémát követte, ahogy az összes kóros nárcizmusban szenvedő.

Én például Kovács Balázsnak köszönhetően tudom, hogy az ellenem elkövető kóros nárcizmusban szenved, grandiózus nárcisztikus, és pszichopata is egyben.

– Kap valamilyen segítséget?

– Hát igazán a hitem az, ami alábbhagyott, és ebben nem tud szakember segíteni. Egy klinikai szakpszichológus próbált, talán tavalyelőtt, jó pár alkalmat beszélgettünk. Én nem tudok haragot érezni más iránt, ez a legfőbb problémám, hogy mindenért magam okolom. Próbálta elérni azt, hogy érezzek haragot, mert akkor talán az egyfajta áttörést jelentene, de valamiért csak magamat tudom okolni, mert hiába nem rossz szándék vezetett, de akkor is az én döntésem vezetett valamilyen szinten ide.

– Mennyi idő kell, hogy egyszer túljusson ezen?

– Nem tudom. Én eddig rendkívül optimista voltam. Minden embert a hit és a szokásrendszere határoz meg.

Azt érzem, hogy a hitemet veszítettem el, ami régen rossz, tudom.

Egész életemben csak a hitem volt, és valahogy vissza kellene szereznem, de nem tudom, hogyan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás egyetlen posztban beszólt Rákay Philipnek és Balásy Gyulának is
Új filmjének bejelentése mellett Lengyel Tamás kemény politikai-üzleti utalásokat is tett a közösségi médiában. A színész Rákay Philip mellett Balásy Gyulát és a NER-hez köthető „kitartott oligarchákat” is bírálta.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Lengyel Tamás egy keddi bejegyzésben számolt be legújabb filmje, Az örökség elkészültéről. A színész a posztot azzal a felütéssel indítja, hogy „Jó hát nem Rákay Philip volt a producere a nyolc éve dédelgetett filmtervünknek, mert akkor nem annyi lett volna a film költségvetése, mint a producer úr két autója, hanem valószínűleg milliárdos nagyságrend.”

A színész szerint a független filmekkel foglalkozó Vertigo Média látta meg a lehetőséget a projektben.

„Végre elkészült Az örökség című trhillerünk.”

A színész ezután felvetette, hogy vajon az ő alkotásuk sikeresebb lesz-e a kormányközeli producer filmjénél.

Lengyel szerint az biztos, „hogy a filmben, amikor harcolni kell nem egy narrátor érkezik elmesélni, mit kellene látnunk, mint az Aranybullában, hanem komoly verekedés van.”

Az akciójelenetek forgatásának nehézségeiről szólva bevallotta, hogy eléggé megterhelő volt.

A színész a forgatási nehézségeket egy politikai párhuzammal zárta: „Mondhatom, eléggé tele is volt a gatya, mint ahogy Balasy Gyulának tegnap, vagy a többi érdemtelenül, verseny és szakmaiság nélkül meggazdagodott és kitartott oligarchának most.”

A szóban forgó filmben szerepel még rajta kívül többek között Molnár Áron és Mucsi Zoltán is. Az új magyar thriller előzetesét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fotógaléria: Ellepték a mémek az internetet a Balásy-interjú után
A tegnap nyilvánosságra került interjú után elszabadultak a mémgyárak. Jobbnál jobb alkotások látnak napvilágot.


Egyetlen interjú, egy elcsukló hang és egy nyilvános, könnyes bejelentés elég volt ahhoz, hogy május 4-én este a kormányzati kommunikáció egyik legfontosabb alakja és cégbirodalma mémmé váljon az interneten. Balásy Gyula, akinek cégei az elmúlt évtizedben szinte az összes nagy állami kommunikációs tendert elnyerték, a Kontroll című online műsorban közölte, hogy önként és ingyenesen felajánlja az államnak teljes médiaportfólióját.

Az interjú után az internetet elárasztották a mémek. Lilu műsorvezető Instagram-sztorija önmagában is szállóigévé vált:

„Haver, te nem felajánlod a vagyonod, hanem visszaadod.”

A választások előtt nagyot ment az a kalendár, amiben napról napra gyűjtötték az újabb és újabb napvilágra került NER és kormányhoz köthető visszaéléseket, most hasonló módon elkezdődött egy ilyen gyűjtés.

Összeszedtünk egy kis válogatást a legjobbakból:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Geszti Péter elmagyarázza, hogyan kereshetett Balásy Gyula ennyi pénzt, és felteszi a kérdést: hol lehet a többi?
A dalszerző-reklámszakember egy posztban fogalmazott meg súlyos állításokat Balásy Gyuláról. Szerinte a 2015 után bevezetett 15%-os jutalékrendszer torzította a piacot és károsította az államot.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Geszti Péter dalszerző-reklámszakember egy közösségi médiában közzétett bejegyzésben fejtette ki véleményét a kormányzati kommunikációs költésekről és annak vélt rendszeréről. A poszt apropóját az adta, hogy Balásy Gyula, a kormányzati kommunikáció kulcsszereplője egy hétfői interjúban bejelentette, cégcsoportját és magántőkealapokban lévő vagyonának jelentős részét felajánlja a magyar államnak.

Geszti a posztját egy drámai felütéssel kezdi: „Megborult az első dominó. Hamarosan dől a többi is. Szinte magától.” A bejegyzés visszatérő mondata, hogy „Balásy sír”, de a szerző szerint nincs ok az örömre, mert a probléma az egész rendszert érinti. „De mi sem nevetünk” – teszi hozzá.

A dalszerző felidézi, hogy állítása szerint 2015 után az állami reklámtendereken egy fix, 15 százalékos ügynökségi jutalékot vezettek be. Úgy véli, ez az arány „messze fölötte volt a piaci átlagnak, hiszen a nagyobb cégek akár 2-3%-ért is vállaltak ilyen munkát komoly megrendelések esetén”. A poszt írója szerint ez a gyakorlat egyszerre torzította a piacot, károsította meg az államot, és „brutális fix nyereséget biztosított a kijelölt csókosoknak”.

A bejegyzés szerint az állam vált a legnagyobb hirdetővé az országban, ami felveti a kérdést a visszacsorgatott pénzekkel kapcsolatban.

„Adja magát a kérdés, hogy mindazok a cégek, amelyek kijelölésre kerültek, mennyi alkotmányos költséggel kellett, hogy számoljanak, vagyis mennyit kellett visszatömni megrendelőik zsebébe?”

Geszti Péter szerint ezek a „pénzszivattyúk” nélkülözhetetlenek voltak a NER korrupciós rendszerének működéséhez.

A szerző úgy látja, a korábban ismeretlen Balásy Gyula súlytalansága miatt válhatott ideális, problémamentes közvetítővé. „Kellett valaki, aki bevállalta a szakmailag védhetetlen médiaelhelyezéseket, például azt, hogy egy - egy útszakaszon rendszeresen eszetlen mennyiségben jelent meg ugyanaz a plakát.” Ezt a gyakorlatot Geszti „totálisan felesleges pénzszórásnak” nevezi, amely szerinte ráadásul árt az üzenetnek.

A poszt szerint a túlzásba vitt kormányzati hirdetések sokakat elidegenítettek. „A mindent ellepő kormányzati hirdetésektől egyre többen fordultak el undorodva, és az ilyen »túlhirdetés« nemcsak a politika felé terelte a korábban közélettel nem foglalkozó választókat, hanem felbőszítette a későbbi szavazók nagy részét.”

Geszti Péter úgy fogalmaz, a megrendelő ezzel saját magának ártott. A dalszerző szerint a közpénz nem volt szempont. „De a közpénz nem számított, orrán-száján dőlt a propaganda, mert közben csengett a fix jutalék. De kinek?” – teszi fel a kérdést.

A bejegyzés számszerűsíti is a vélt profitot. Azt állítja, Balásy Gyula cégein 2017-től legalább 1200 milliárd forint közpénz folyt át. Ennek 15%-os jutalékát 180 milliárd forintra teszi, majd hozzáteszi: „Ebből 1500 Ferrarit lehet venni. Balásynak egy tucat sincs. Ki járhat a többivel? Egy feltaláló? Egy gázszerelő? Egy utcai harcos?” A legfrissebb sajtószámítások szerint egyébként Balásy államnak felajánlott cégei 2017 óta 92,5 milliárd forint osztalékot fizettek ki.

Geszti Péter szerint a történet a pénzügyi oldalon túl morálisan is siralmas. Felteszi a kérdést, „hogy milyen emberek azok, aki a gyűlöletkampányokat kitalálták, kivitelezték, akik bevállalták a védhetetlent?”

„Mi lehet a lelkiismeretük helyén? Egy széf?”

A poszt konkrét példákat is említ, szerinte voltak, „aki bombákat nyomtattak az utcai hirdetésekre fenyegetésként, és kampányvideókban magyar apákat küldtek AI üzemmódban meghalni egy kitalált és sosem létezett háborús frontra”.

Geszti szerint a kampányok készítői „cselekvő bűntársak lettek abban, hogy szénné abuzálták a magyar társadalmat”. Majd felteszi a kérdést: „És vajon mikor jön el a pillanat, amikor előkerül a rémisztő mondat: parancsra cselekedtem?”

A posztot a refrén ismétlésével és egyfajta figyelmeztetéssel zárja: „Balásy sír. Felkészül Matolcsy, Mága, a tizedes meg a többiek…”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Ókovács Szilveszter kiakadt: Miféle csőcseléket szabadítottak az országra?
Az Operaház főigazgatója szerint egy férfi az autójában egyedül ülő 12 éves lányát támadta meg szóban. A gyerek éppen egy iskolai vizsgára tartott, amikor az inzultus érte.


„Miféle csőcseléket szabadítottak az országra?!” – ezzel a kérdéssel kezdte felháborodott hangvételű Facebook-posztját Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója kedden. Bejegyzésében arról írt, hogy reggel csak egy pillanatra ugrott fel édesanyjához, ezalatt „a lányom egyetlen percre egyedül marad a kocsiban, lehúzott ablakokkal.”

Elmondása szerint a 12 éves lány ünneplőben várakozott, egy iskolai vizsgára készült, és egy makettet tartott az ölében. „Csend a kisvárosi utcán, csend a kocsiban. Tanulás van” – jellemezte a helyzetet.

Ekkor, mint írja, egy férfi sétált el az autó mellett, és a következőket sziszegte befelé:

„Mocskos igazgató! Húzzatok el innen végre!”

Ókovács Szilveszter szerint a férfi tudatában volt annak, hogy ő maga nincs a kocsiban. „De nem vagyok ott, és ő azt pontosan látta, hogy kipattantam. Azért ilyen bátor a 12 éves megszeppent lánnyal.”

A főigazgató hangsúlyozta, hogy elege van az ismétlődő támadásokból.

„Elegem van a sokadik incidensből. Nem adtam rá okot, hogy inzultálják a gyermekemet.”

Saját munkájáról azt állította, „politikamentesen végzem feladatom a munkahelyemen, ahova 25 éve léptem be.” Ugyanakkor hozzátette: „van magánvéleményem, az még nekem is lehet.”

A történteket a jelenlegi közéleti hangulattal hozta összefüggésbe. „Erre most ez folyik a széjjelordított Szeretetország és az európai magasabb standardok szerinti kulturáltság jegyében…”

Végül a felelősséget firtató kérdéseket tett fel:

„Ki és mikor fogja visszatuszkolni a kartáccsal tüzelő agresszivitást a palackba?”

Feltette a kérdést azt is, vajon „lesz-e arra is bátor, aki emberséges és élhető jelszavakkal kampányolt?” Posztját a nyitómondat megismétlésével zárta: „És igen: miféle csőcseléket szabadítottak az országra?!”


Link másolása
KÖVESS MINKET: