SZEMPONT
A Rovatból

Olcsóbb lenne segíteni a családoknak, mégis inkább elveszik tőlük a gyerekeket



Szakemberekkel folytatott beszélgetéseinkben sokszor halljuk, hogy a kiemelések megelőzése nem csak a gyerekek és szüleik érdeke, de hosszú távon az állam is jobban jönne ki anyagilag, mint egy óriásira duzzadt szakellátás működtetésével. Ez megjelenik az Európai Bizottság egyik ajánlásában is, ahol azt írják, “a szegénység és a társadalmi kirekesztés következményeinek kezelése sokkal nagyobb költséggel jár, mint a korai beavatkozás, a kiemelés megelőzése”.

Ha viszont mindezt konkretizálni akarjuk, nincs könnyű dolgunk: amikor gyermekvédelemmel foglalkozókat kérdeztünk erről, többnyire azt a választ kaptuk, hogy “mindig ezt mondják, de soha senki nem számolta ki rendesen”. Ez nem mindenhol van így, például egy itt idézett 2008-as tanulmány szerint Angliában nyolcszor többe kerül egy gyereket intézményben elhelyezni, mint nevelőszülőnél, és tizenkétszer drágább, mintha otthon maradna.

Ennek ellenére megpróbáltuk összeszedni, mennyibe kerülhet Magyarországon egy gyerek ellátása gyermekotthonban vagy nevelőszülőnél, és mi minden segíthetne abban, hogy több gyerek maradhasson otthon.

Mi mennyi?

Ha számolni akarunk, két szintet kell elkülöníteni:

a szakellátást (ezen belül a gyermekotthonokat és nevelőszülői ellátást) és

az alapellátást (a gyerekek családban tartását).

Szilvási Léna, a nevelőszülői hálózatot fenntartó SOS Gyermekfalvak minőségirányítási igazgatója szerint egyértelmű, hogy az első a drágább, azon belül is az intézményi ellátás. “Az államnak éveken át teljes ellátást kell biztosítania az intézményekben, napi 24 órában. Fizetnie kell az étkeztetést, az egészségügyi ellátást, amire rárakódik rengeteg ellenőrzési és adminisztratív funkció is”. A speciális gyermekotthonokban mindez még drágább, hiszen kevesebb gyereket több munkatárs lát el, sőt gyakran biztonsági őröket alkalmaznak, ami jelentősen megdobja a bérköltségeket. A nevelőszülői ellátás abból a szempontból olcsóbb, hogy az államnak nem kell ingatlant fenntartania, rezsit fizetnie.

Az SOS-ben néhány éve az Emmivel együttműködve próbálták kiszámolni a különböző ellátástípusok költségeit. Szilvási elmondása szerint akkor arra jutottak, hogy

az állam nagyjából évi kétmillió forintot költ egy-egy állami szakellátásban élő gyerekre.

A bentlakásos intézményeket és a nevelőszülőket nem számolták ki külön, de Szilvási szerint a nevelőszülői ellátásra évi 1,5 millió forint körüli összeg jött volna ki, a lakásotthonira pedig kétmilliónál több.

Az SOS Gyermekfalvak ennél többet, 2,4 millió forintot költ évente egy gyerekre. “Ebben benne van a nevelőszülő bérétől a nevelőszülői tanácsadó és a szakmai vezető munkaidején át a táboroztatásig minden, ami közvetlenül a gyereknél hasznosul. Nincs benne például a gazdasági adminisztrációra vagy az adománygyűjtésre fordított pénz”.

Ehhez képest az SOS-hez hasonló civil fenntartók évi egymillió forint állami normatívát kapnak gyerekenként. Szilvási szerint ez nem biztosít egyenló feltételeket és súlyos alulfinanszírozottságot jelent, hiszen állami feladatot látnak el, ami – a minisztérium munkatársaival végzett számításaik alapján – bizonyítottan kétszer ennyibe kerül. Az egyházi fenntartók ennél többet, gyerekenként nagyjából 1,7 millió forintot kapnak, amiből “kihozzák azt, ami minimálisan kihozható”. (Mindez összefügg azzal is, hogy az elmúlt években látványosan előretörtek az egyházak a gyermekvédelemben. Erről itt olvashatsz bővebben).

Szilvási szerint “más országokban, például Ausztriában konszenzusosan elfogadták, mennyibe kerül az ellátás, az állam 70-80-90 százalékban finanszírozza azt, a civileknek pedig csak a többit kell hozzátenniük adományból. Ez egy egészségesebb versenyt alakít ki a szolgáltatók között, jobb lehetőséget teremt arra, hogy az ellátórendszer rugalmasan tudjon reagálni a felmerülő szükségletekre”.

Ötven forint jut uzsonnára

Ha elfogadjuk, hogy az állam nagyjából kétmillió forintot költ minden, állami szakellátásban levő gyerekre, és csak a közel 21 ezer kiskorú ellátottal számolunk, éves szinten majdnem 42 milliárd forintot kapunk. A 2019-es központi költségvetésben ennél kevesebb jut például az önkormányzatok kulturális feladatainak támogatására (38 milliárd), vagy a bünetetés-végrehajtás személyi juttatásaira (40 milliárd).

Ez tehát egy szabad szemmel is jól látható összeg, a minőségi ellátáshoz mégis kevés, ami akkor válik világossá, ha közelebbről megnézzük, mire, mennyi pénz jut egy-egy intézményben.

Vegyük például a Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot, amelyhez nevelőszülői hálózat és többnyire 10-12 fős lakásotthonok tartoznak. Ezek a rendszerváltás után terjedtek el Magyarországon, és bár valóban élhetőbbek egy tömegintézménynél, a három-négyágyas szobában elhelyezett gyerekek ugyanúgy egymást váltó gyerekfelügyelőkre és nevelőkre vannak bízva, sokan egyszerűen csak mini intézeteknek nevezik őket. A Fejér megyei intézmény 2014-ben elfogadott és 2016-ban frissített Lakásotthon/Csoport Gazdálkodási Szabályzatából jól látszik, a hétköznapokban mennyire kevés jut a gyerekek ellátására fejenként:

Élelmiszerre napi 700 forint, ebből az ebéd a legbőségesebb, arra 311 forintot költhetnek. A tízórai és az uzsonna ehhez képest csak 50 forint, a reggeli alig 110, a vacsora pedig 182 forint. (Igaz, a gyerekek egy része ingyenes étkezést kap az iskolában).

Fodrászatra havi 450 forint.

Kulturális kiadásokra havi 1000 forint, ebből kell fizetni a “minél színesebb, gazdagabb, változatosabb programokat”, a külső iskolai programokat, kirándulásokat is.

Születésnapra 2000 forint, névnapi ünneplésre 1000 forint alkalmanként.

Telefonálásra havi 500 forint, a hívásokat egy füzetbe kell rögzíteni.

Tehetséggondozásra, felzárkóztatásra havi 1000 forint.

A 2017-es költségvetési beszámolóban le is írták, hogy “szigorú, több esetben a gyermekek ellátását és a szakmai munka színvonalát veszélyeztető takarékossági intézkedésekre kényszerültünk, mert az intézmény költségvetése évek óta alultervezett (…), alapvető karbantartások maradnak el (…) tartalékainkat feléltük, szükséges volna a pótlás”.

A beszámoló szerint “szükséges és indokolt lenne” a fenti összegek emelése, “a pénztelenség enyhítése és a mozgástér növelése támogatói segítséggel valósult meg”, a dolgozóknak gyakran kellett önkéntes munkát végezniük. Elmaradt az ágyneműk, törölközők, lakástextíliák pótlása, a munkavállalói elvándorlás pedig sosem látott méreteket öltött 2017-ben. Ráadásul, bár ez a beszámolóban nem szerepel, egy családjából kiemelt, traumákat átélt gyereknek egyéni fejlesztésre, pszichés támogatásra lenne szüksége, amit szintén ritkán tudnak megkapni.

A szakellátásra költött, összességében tetemes összeg tehát intézményekre és gyerekekre vetítve máris nem tűnik olyan soknak. Ha hozzávesszük a többi problémát a dolgozók képzetlenségétől, fluktuációjától és alacsony fizetésétől a fiatal felnőttek ellátási nehézségeiig, jogosnak tűnik a felvetés, hogy ezt a pénzt hatékonyabban is el lehetne költeni. Különösen úgy, hogy az intézményi ellátás bizonyítottan hosszú távú károkat okoz a gyerekeknek, ami még az agyműködésükben is mérhető. (Erről ebben a már idézett cikkünkben írtunk bővebben).

Egy gyerek, két gyerek, három gyerek, aztán elszakad a cérna

Ha már ilyen alacsony színvonalú, mégis viszonylag drága az intézményi ellátás, ami ráadásul családok szétválasztásával és óhatatlanul a gyerekek traumatizálásával jár, valóban logikusabbnak tűnne elkerülni minden kiemelést, amit csak lehet. A Fejér megyei beszámolóban is szerepel, hogy az esetek többségében “a szülők életkörülménye, életvitele” miatt kellett intézkedni, és hogy a gyerekek családban tartása érdekében “egyre nagyobb feladat hárul az alapellátás szakembereire”.

Ők az önkormányzatok alkalmazásában álló családsegítők, akik közvetlen kapcsolatban vannak a rászorulókkal, és az a dolguk, hogy rendszeres látogatással, tanácsadással nyomonkövessék a családok életét, segítsenek a végzetes problémák megelőzésében. Ez egy nehéz feladat, ami jól képzett, érzékeny embereket kíván, mégis olcsóbb műfaj, mint az intézményi ellátás, hiszen az államnak itt nem kell lakhatásra költenie. Egy családsegítő fizetéséből, utazási költségeiből sokkal több gyereket el lehet érni, mint bármilyen intézményi vagy nevelőszülői ellátással.

Szilvási Léna szerint ideális esetben egy családgondozó harminc családdal, nagyjából ötven gyerekkel foglalkozik egyszerre, persze ez függ a problémáik súlyosságától és attól is, mennyit kell utaznia hozzájuk. “Minél kevesebb eset tartozik hozzájuk, annál intenzívebb és eredményesebb munkát tudnak végezni. Általában azonban ennél több családot kell ellátniuk, és a szükségesnél ritkábban járnak ki”. Ebben a korábbi cikkünkben egy Heves megyei családgondozó mondta el, hogy képtelenség rendesen nyomonkövetnie a hozzá tartozó 45 család sorsát, így többnyire csak tűzoltásra marad idő.

“Úgy gondolom, minden elsőgyerekes anyának intenzív segítséget kellene adni, ha sok körülötte a kockázati tényező, vagyis alacsony iskolázottságú, szegénységben él, nehéz gyerekkora volt. Ez legalább a magyar lakosság húsz százalékát jelenti. El kellene érni, hogy értsék és jól neveljék első gyereküket, amihez a szülőknek is támogatásra, megértésre van szükségük. Ehelyett most többnyire minimális támogatást kapnak, aztán vállalnak még egy gyereket, majd még egyet, és a harmadiknál elszakad a cérna” – mondta Szilvási.

Eredetileg a védelembe vételt is arra találták ki, hogy intenzív szociális munkával segítsék a nehéz helyzetben levő családokat, hátha így elkerülhető a gyerekkiemelés.A valóságban azonban ez inkább fenyegetésként és büntetésként, semmint segítségként működik, ahogy ebben a cikkben is bemutattuk. Ráadásul a családsegítők és ügyfeleik viszonya sokszor egyáltalán nem partneri, hanem hierarchikus, megértés és törődés helyett inkább ellenőrzésekről és szankciókról szól. Ennek nem az az oka, hogy minden településen szörnyű emberek dolgoznának családsegítőként. Inkább arról van szó, hogy mivel jelentős részben az ő javaslatukon múlik, mit tesz a gyámhivatal a gyerekekkel, a családok eleve ferde szemmel néznek rájuk. Ráadásul ez is egy rosszul fizetett, alig megbecsült szakma, amely állandó forrás- és munkaerőhiánnyal küzd. (Nemrég Krémer Balázs szociológussal is beszélgettünk arról, miért lettek mára az emberek segítőiből jobbára rendfenntartók)

Ha ki is emelnek egy gyereket a családjából, ideális esetben előbb-utóbb visszatérhetne a szüleihez. Csakhogy a hatósági döntés után általában kevés figyelem jut a vérszerinti családra, egy általunk megkérdezett, dunántúli család- és gyermekjóléti központban havonta tudnak kijárni hozzájuk. Nem véletlen, hogy az igazató (aki kérte, hogy ne nevezzük meg) közel tíz év alatt mindössze öt hazagondozással találkozott. Szilvási szerint a gyerekkiemelés után sem szabadna elengedni a szülők kezét, és arra várni, hogy ők kezdeményezzenek. “Ehelyett intenzíven kellene támogatni őket abban, hogy kövessék a gyerek fejlődését”. Az említett központ vezetője viszont úgy érzi, semmilyen eszközük nincs arra, hogy igazán motiválni tudják ezeket a szülőket.

Szilvási azt az esetet hozta fel példaként, amikor egy kislány már születésekor nevelőszülőhöz került, mivel fiatal szülei nem tudták vállalni a gondozását. Négy év elteltével az apja úgy érezte, kellően megerősödött ahhoz, hogy hazavigye, és az időközben eltűnt anya nélkül is felnevelje. “A gyerek négy éven át teljesen más közegben nevelkedett, ahol hozzászokott egyfajta kifejezésrendszerhez, majd hirtelen bekerült egy másikba. Honnan tudná az apa, hogyan lehet megoldani egy ilyen helyzetet, hogyan közelíthetne érzelmileg a lányához, és hogyan lehetne érzékeny szülő? Ilyen esetben a családsegítőnek kellene odaállnia, segíteni a szülői kompetenciák fejlesztésében, a rokonok, ismerősök, óvoda bevonásával. Az lenne a cél, hogy kialakuljon az apa körül egy szoros háló. Ehhez képest a családsegítő 2-3 hetente tudja meglátogatni, és gyakran nem történik más, csak ellenőrzi, jól elvan-e a gyerek”.

Ha lenne anyaotthon, nem kéne kiemelni a gyereket

Több, jól képzett, megfizetett és elismert családgondozóval tehát biztosan nagy lépést lehetne tenni a gyerekek otthon tartása felé. Ehhez azonban más szakemberekre is szükség van: pszichológusokra, fejlesztő- és gyógypedagógusokra. Ilyen végzettségű embereket azonban nehéz elcsábítani az állami szektorban elérhető fizetésekkel, főleg igazán problémás területekre.

Ebben a dunántúli központban például heti két órában dolgozik pszichológus, aki így hetente két emberrel tud foglalkozni. Jó esetben ezek a tanácsadások nem egyszeri alkalmak, hanem rendszeresen ismétlődnek, szinte terápiás jelleggel. “Gyakran találkozunk a szülőknél pszichés problémákkal, sokaknál zavartságot veszünk észre, esetleg gyógyszer- vagy alkoholfüggőséget. Ez egyre nagyobb arányban fordul elő, de mi nem vagyunk egészségügyi szakemberek, tehetetlenek vagyunk. Ettől függetlenül mi még jól is jártunk, hogy két órában tudunk foglalkoztatni egy pszichológust. Ugyanennyi időre tudtunk felvenni egy fejlesztőpedagógust is”.

Más szolgáltatásokat is hiányol, például a gyerekek korai fejlesztését segítő Biztos Kezdet Gyerekházat, ami egyáltalán nincs a közelben, és anyaotthont is, ami egy órányira van ugyan, de általában nincs üres férőhely. Pedig utóbbi jó megoldás lenne olyan esetekben, amikor például csak az apa veszélyeztető, de az anya el tudná látni egyedül a gyerekeket. Mivel nincs más lehetőség, sokszor ilyenkor is kiemelésre kerül sor.

A védőnői hálózat ugyan elég kiterjedt, de Nógrádban például a körzetek 27 százaléka betöltetlen. Hevesben ez az arány 13, Borsodban és Baranyában 9 százalék, vagyis pont a hátrányosabb helyzetű térségekben magasabb a betöltetlen állások száma, ráadásul sokszor nekik is alig van kapacitásuk családlátogatásra.

A szakemberek más eszközöket is hiányolnak, amelyek nem közvetlenül a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódnak. Ilyen például a széles szociális bérlakásrendszer, amelynek hiányáról már többször írtunk az Abcúgon, és bemutattuk azt is, milyen sokat tud segíteni ott, ahol létezik.

Boszniában százmilliókat spóroltak

Hasonló problémákkal más országokban is küzdenek, és ha társadalmi szintű változást nem is sikerül elérni, néhány kisebb projekten keresztül jól látszik, milyen hatékony lehet az intenzív családtámogatás. Ilyen a Hope and Homes for Children alapítvány “ACTIVE” nevű programja, amely 2003 óta fut Bosznia-Hercegovinában. Ez egyrészt a gyerekkiemelések megelőzését, másrészt a már kiemelt gyerekek hazagondozását célozza.

Az alapítvánnyal kapcsolatba kerülő családokat egyszerre sokféle területen segítik: az életkörülményeik, a családi és szociális kapcsolataik, a viselkedésük, a fizikai és mentális egészségük javításában, az oktatásukban, valamint a munkaerőpiaci helyzetük és a háztartási gazdálkodásuk fejlesztésében.

A családokat egy szociális munkásokból, pedagógusokból és pszichológusokból álló csapat segíti, közösen hozzák létre a személyre szabott gondozási tervet. Ennek keretében átlagosan hét hónapon keresztül intenzíven dolgoznak a szülőkkel és a gyerekekkel is: a szociális munkás általában 18-szor, a pedagógus vagy a pszichológus pedig 6-18 alkalommal látogatja meg őket, általában egy-másfél órára. A családok adományokat is kapnak, például gyerekruhát és konyhai eszközöket, arra viszont figyelnek, hogy ne függjenek túlságosan a tőlük kapott segítségtől.

A programról készült összegzés szerint 2003 és 2010 között 500 gyereket és közel 400 felnőttet támogattak, 98 százalékban sikerült megelőzni a kiemelést, és a családok 88 százaléka a támogatás befejezését követő évben is fejlődési pályán maradt. Ami a hazagondozást illeti, a gyerekek 82 százalékát sikerült visszajuttatni a családjába, 14 százalékuk pedig gyermekotthonból nevelőszülőkhöz került.

Hét év alatt 441 ezer eurót költöttek a programra, vagyis majdnem 150 millió forintot, ami gyerekenként alig 300 ezer forintot jelent. Úgy becsülik, hogy a támogatás nélkül a gyerekek 32 százaléka került volna bentlakásos ellátásba, ami sokkal többe, négymillió euróba, azaz több mint egymilliárd forintba került volna. Vagyis a bosnyák államnak majdnem tízszer annyit kellett volna a gyerekekre költenie, mint amennyiből megelőzték a nevelésbe vételt.

Hosszú távon még többe kerül

Az állami gondozás költségeinek van egy másik, még nehezebben számszerűsíthető része. Nemzetközi felmérések az utóbbi évtizedekben több országban is kimutatták, hogy a szakellátásban felnövő gyerekek oktatási, munkaerőpiaci, egészségi és jóléti kilátásai sokkal rosszabbak a velük egykorú, családban élő gyerekeknél.

Az alacsony iskolai végzettségű, vagy rossz minőségű képzéseket végző, munkanélküliséggel, függőségekkel és bűnözéssel fenyegetett fiatalok hosszú távon újabb költséget jelentenek az államnak, ami a segélyezési, az egészségügyi vagy a büntetés-végrehajtási kiadásokban jelenhet meg.

Magyarországon nem ismerünk pontos adatokat az állami gondozottak életesélyeiről, de éppen ezek javítására találták ki az utógondozói rendszert, ami – európai szinten is egyedülálló módon – 25 éves korukig nyitott számukra. Ezzel azonban – ahogy ebben a cikkben írtunk róla – szintén nagyon sok baj van:

a legproblémásabb gyerekeknek, akik leginkább védtelenek a a kriminalizációval, a kábítószerrel vagy a prostitúcióval szemben, sokszor fel sem ajánlják az utógondozást,

a rendszer nem ösztönzi a gyerekeket arra, hogy valóban hasznos dolgot tanuljanak,

tizennyolc évesen érzelmileg sem tartanak ott, hogy saját lábra álljanak, általában nincsenek szoros bizalmi viszonyaik,

az állami gondozásban felnőttek sokszor olyan hétköznapi dolgokkal sincsenek tisztában, mint a bankszámlanyitás módja, vagy hogy mit jelent a TB-kártya.

A címlapi kép illusztráció, 2015-ben, egy gyerekkiemelésről szóló riporton készült. Fotó: Mudra László


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor az ágybotrányról: Ez már Orbán Viktor politikai örökségének a része lesz
A politológus szerint egy ilyen ügy nem maradhat következmények nélkül a miniszterelnökre nézve sem. Akkor is a nevéhez fog tapadni, ha az eszköz végül a hatalom megtartásában segít.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 12.



Török Gábor politikai elemző a Facebook-oldalán tett közzé néhány gondolatot a magyar politikai kampányok állapotáról és Magyar Péterrel szemben napok óta lebegtetett, magánéleti jellegű ügy lehetséges hatásairól. Bejegyzése elején megjegyzi, hogy bár egy elemzőnek szerinte nem dolga a moralizálás, a közélet „romlása, hanyatlása kiüti a szemet”. Úgy látja, a mostani helyzet új fejezetet nyithat a kampánytémák történetében.

„Régen a kampányokban arra vártunk, hogy Horn Gyula leül-e Orbán Viktorral vitatkozni, vagy mik lesznek a pártok nagy ígéretei, most meg, ugye, erre... Persze, voltak már magánéleti jellegű kampánytémák, minden oldal tudja sorolni, de azért ez esélyes arra, hogy új fejezetet nyisson” – írja a radnaoimark.hu oldalon két nappal ezelőtt megjelent rejtélyes ágy kapcsán.

Az ügy lehetséges hatásairól szólva az elemző kifejti, hogy az alapvetően a tartalomtól és az arra adott reakcióktól függ. Úgy véli, a léc és az ingerküszöb is magasan van, de létezhet olyan tartalom, ami már védhetetlen. „Egy választási kampányban minden veszteség/nyereség számít, ha csak párszázezer embert megmozdít, a rendezőnek már megérte. De ha nem éri el ezt a szintet, akkor onnantól kezdve minden attól függ, hogy mit kezdenek vele a felek. Lehet hatástalanítani, visszafordítani, átértelmezni és még egy csomó mindent. Onnantól olyanná válik, mint az eddigi témák” – állapítja meg.

Török Gábor szerint nem szabad azt gondolni, hogy egy ilyen ügy a kormányoldal számára teljesen veszélytelen lenne. Úgy véli, a többség azt gondolhatja, hogy egy ilyen fajsúlyú téma Orbán Viktor hozzájárulása nélkül nem kerülhetne elő.

„Ha valóban kikerül végül valami a nyilvánosságba, ez már – nyilván a főszereplők mellett és után – a politikai emlékezetben összekapcsolódik a miniszterelnök nevével is. Bizonyára lesznek, akik ünneplik majd érte, de akárhogy is, ez a politikai örökségének a része lesz. Egy olyan országban, ahol a politikusok szeretik azt a látszatot kelteni, hogy ismerik a határokat (...), ez nem biztos, hogy szívesen vállalt következmény – akkor sem, ha az eszköz végül a hatalmi kérdés megoldásában segíteni fog”

– fogalmaz.

Végül egy kampánytechnikai gondolatot is megosztott. Emlékeztetett, hogy a Fidesz a múltban az ellenfeleket érintő nagy ügyeket előre keretezni szokta. „Most, ha valóban az jön, ami, akkor két dolog lett volna a Fidesz érdeke: előhangolni és a manipuláció viszontvádját gyengíteni, de legalább nem erősíteni. Érdekes módon egyik sem történt meg, sőt, még a legutóbbi hetekben is mesterséges intelligenciával készült videók sokaságával állt elő a kormányfő is. Ha van egy ilyen »all in« felvételük, akkor éppen a mesterséges intelligencia elleni harc élharcosának kellett volna lenniük, hogy a megtámadott kevésbé sikeresen tudja ezt az érvet használni. De pont ellenkezőleg: mintha a Fidesz ágyazott volna meg annak, hogy a közvélemény mindent az AI számlájára írjon akkor is, ha nem az. Ez legalábbis furcsa” – zárja gondolatait Török Gábor.

Az elemző már korábban is foglalkozott a honlapon felbukkant ággyal:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Holnap valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is
A politikai elemző arra reagált röviden, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt ellen a jelek szerint intim jellegű lejárató kampány indulhat szerdán.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 10.



Rövid posztban reagált kedd este Török Gábor arra, hogy szerdán intim lejárató kampány indulhat Magyar Péter ellen.

„Ami a hírek szerint holnap jön, az - ha tényleg jön - többek között arra is alkalmas lehet, hogy belássuk: a politika megfigyelése, elemzése tényleg nem matematika, sokkal inkább embertan” - írta a Facebookon a politikai elemző. Mindezt hosszabban is kifejtette:

„Emberek cselekszenek, döntenek, választanak jó vagy rossz, szép vagy csúnya eszközöket, támadnak és reagálnak, sikeresen vagy sikertelenül - és ezt, valamint az ezekre adott szavazói válaszokat, előzetesen tudni és számítani szinte lehetetlen, legfeljebb "gondolni" lehet (valamit).”

„Mára ennyit, aztán holnap - ha tényleg az jön, amit gondolunk - valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is”

- zárta sorait Török Gábor.

Az elemző azután osztotta meg gondolatait követőivel, hogy előbb elindult a radnaimark.hu oldal, amin egy széttúrt ágy látható, és egy felirat: Coming Soon, vagyis magyarul hamarosan. Nem sokkal ezután Magyar Péter arról posztolt, hogy régóta zsarolják és fenyegetik videófelvételekkel, lejáratással. A Tisza Párt vezetője szerint február 11-én, vagyis éppen a Partizánnak adott interjúja második évfordulóján jelenhet meg róla egy felvétel, amin az akkori barátnőjével látható intim helyzetben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szokatlan bőrbetegségek, rejtélyes immunrendszeri problémák – egy gödi aktivista a Samsung-gyár eltitkolt veszélyeiről
A kormányhivatal azt állítja, minden rendben, de a helyiek szerint az őket jogosan megillető információkat sem adják ki. Kecskés Krisztina szerint meg kellene vizsgálni az akkumulátorgyár közelében élők egészségügyi állapotát.


A kormányhivatal szerint a gödi Samsung-gyár „működése nem veszélyeztette a környezetet”, ők pedig mindig eljártak az esetleges szabálytalanságokkal szemben, „szakmai alapon, mindenfajta politikai befolyástól mentesen”. Így reagáltak a Telex hétfői oknyomozó cikkére, amely szerint a kormánynak a titkosszolgálatot is be kellett vetnie, hogy kiderüljön, igazat mondanak-e a dél-koreaiak, majd miután egyértelműen kiderült, hogy mérgezik a dolgozókat, „nemzetgazdasági érdekből” úgy döntöttek, hogy nem záratják be a gyárat, és hallgatnak a felmerült problémákról. Szijjártó Péter egy nap hallgatás után szemenszedett hazugságnak nevezte, hogy lobbizott volna a gyár további működéséért, Orbán Viktor pedig egyetlen ezzel kapcsolatos kérdésre sem válaszolt szentendrei fóruma előtt.

A GÖD-Ért Egyesület évek óta küzd azért, hogy minél több adatot megszerezzen a hatóságok ellenőrzései során talált szabálytalanságokról, de folyamatosan falakba ütköznek. Az egyesület alapító tagjával, Kecskés Krisztinával beszélgettünk.

— Volt új információ a Telex cikkében, amit eddig nem tudtak, vagy csak sejtettek?

— Az volt új, hogy a kormány tudtával történt mindez a rengeteg szabálytalanság.

Magukról a szennyezésekről folyamatosan tudtunk, egyrészt mi magunk nyomoztuk ki őket, másrészt adatigényléssel szereztük meg az információkat.

Rengeteg büntetést szabtak ki a Samsungra az elmúlt évek alatt, ezeket 2018 óta próbáltuk adatigénylésekkel és minden lehetséges módon megszerezni, és fel is vannak tüntetve a honlapunkon. Ott bárki megnézheti, hogy milyen munkaügyi, környezetszennyezési, zaj- és más témákban, munkavédelmi, biztonsági kérdések miatt szabtak ki büntetéseket a Samsungra.

— Tudomásuk volt arról, hogy a gyárban a szennyezőanyagok határértékének 520-szorosát is mérték?

— Konkrétan erről nem, hiszen a büntetést kiszabó határozatokból csak maga a büntetés ténye és típusa derült ki. Arról volt tudomásunk, ami miatt feljelentést is tettünk, hogy fekete por van a gyár tetején, és hogy zajszennyezés van. Ezekre bizonyító jegyzőkönyveket is beadtunk. A konkrét számokról tehát nem volt információnk, hiszen ezek nem nyilvános adatok.

— Arról sem tudtak, hogy a menedzsment azokat a dolgozókat, akik már sok szennyezőanyagot szívtak be, más részlegbe helyezte át?

— Nagyon sok dologról hallottunk, amit ott dolgozók elmeséltek nekünk. De ehhez senki nem adta, nem adhatta a nevét, hiszen általában titoktartási nyilatkozatot írattak velük alá, ezért mi ezeket az adatokat nem is tehettük közzé. Mi csak olyan információkat hoztunk nyilvánosságra, amelyek általunk is bizonyítottak voltak. De hallottunk arról, hogy mennyire nem kímélik a bent dolgozókat.

— Gondolom, még most is kapcsolatban vannak ottani dolgozókkal.

— Igen, de mi nem ezen az úton haladunk. Mint egyesület és mint magánemberek is, kifejezetten a magyar jogszabályok alapján a hatóságokat faggattuk, bombáztuk beadványokkal, adatigénylésekkel. Azok az információk, amiket mi közzé tudtunk tenni, a magyar jogrend alapján megszerezhetőek. Éppen az a nagy baj, hogy

az utóbbi egy évben már a jogszabály szerint minket megillető, teljesen jogos információkat sem adják ki hatóságok és a kormányhivatal.

Pont az a Pest Vármegyei Kormányhivatal, amelyik most közzétett egy közleményt, hogy ők mindent a legnagyobb rendben tesznek. Ez egy teljesen valótlan állítás, sajnos.

— Akkor sem adják ki az adatokat, ha azok közérdekűek, például a környéken élők egészségéről szólnak? Az állampolgárnak joga van az egészségével kapcsolatos összes információhoz.

— Olyannyira nem, hogy én személyesen is sok adatigénylést nyújtottam be az évek során, mivel a gyár hatásterületén élő ügyfél vagyok, már 2023-ban megszerzett ún. „ügyféli jogállással”. Ennek ellenére volt, hogy a Környezetvédelmi főosztály Zajvédelmi osztálya az előre leegyeztetett iratbetekintést is megtagadta előlem.

A legfrissebbet is visszadobták. Mindig találnak valamilyen okot,

aktuális kúriai döntést vagy újabb ÁKR (Általános Közigazgatási Rendtartás) paragrafust, amire hivatkozva elutasítanak. Most felszólítottak, hogy igazoljam, hogy ügyfél vagyok, és hogy egyébként is csak iratbetekintésre lenne jogosultságom. Ezt a kérelmet most újra beadtam, de még nem jött rá válasz. Az általam kikért, és most az atlatszo.hu által már perre vitt adatigényléseknek is az a tartalma, ami nagyon is ránk tartozik: szerettük volna tudni, hogy az október 7-i bírósági ítélet után a kormányhivatal milyen határozatot hozott, milyen ellenőrzéseket végzett azzal kapcsolatban, hogy a Samsung betartja-e az ítéletet, miután megszűnt a környezethasználati engedélye. Ezeket az információkat nem adják ki nekünk.

— Önök végeztek saját méréseket a környéken, vagy egészségügyi felméréseket a lakosság körében?

— Az egészségügyi felmérés nagyon bonyolult, ahhoz orvos és egészségügyi intézményi partnerek kellenének, netán állami akarat. De a szennyezések felderítésében mi voltunk az elsők: 2022-ben mi találtunk NMP-t a kertek kútjainak vizében, azokat a vizsgálatokat mi végeztettük. Itt az én szomszédomban is találtak, a gyártól 600 méterre. Zajmérési jegyzőkönyveket nyújtottunk be, amelyek a nagyon erős, jogszabálysértő zajszennyezést bizonyították. Nem arról van szó, hogy egy kicsit valami zúg néha, és az valakit zavar, hanem hogy általában éjjel hajnali háromkor felébrednek a lakók, és öt óráig egyfolytában a morajt hallgatják, vagy a mindenféle váratlanul felerősödő és impulzusos ipari zajokat. Ezt mi többször bizonyítottuk igazságügyi szakértői jegyzőkönyvekkel.

Az, hogy ez a gyár szennyez, számunkra egyáltalán nem kérdés, viszont a hatóság ezeket egyáltalán nem vizsgálta ki.

A kormányhivatal mai közleménye, mely szerint mindent a legnagyobb rendben tettek, arról

ki merem jelenteni, hogy hazugság.

Az első években még csak-csak: eleinte azt írták, hogy elrendelték a zajcsökkentő intézkedéseket. A jámbor lakosság másfél éveket várt, hogy a Samsung majd végrehajtja három ütemben az előírt intézkedéseket, de nem javult a helyzet. Később volt még egy ilyen sorozat, de annak a végén sem csökkent a zaj, hiszen közben folyamatosan telepítették az új zajforrásokat. A hatóság azóta már ki sem vizsgálja a benyújtott panaszainkat, amiből ezernél több érkezett a városból, azaz csak az egyesületnek ennyiről van tudomása az elmúlt évekből. Amikor benyújtunk egy hivatalos mérési jegyzőkönyvet arról, hogy éjszakai zajhatárérték-túllépés van, arra az a válasz, hogy cserébe bemutatnak egy Samsung által végzett mérést, amely szerint minden megfelelő. Ilyen szinten teszi a dolgát a hatóság, ami elképesztő.

— Ismer olyan embert, akinek egészségkárosodása, megbetegedése lett?

— Igen, ismerek, de nyilván nem árulhatom el, csak annyit, hogy

vannak például szokatlan típusú bőrproblémák, bőrpanaszok, amelyekkel gödiek járnak a Mária utcai Bőrklinikára. Tudok olyanról is akinél immunrendszeri problémák jelentkeztek, aminek nincs magyarázata.

De egyelőre nincs az az orvos közel s távol, aki azt mondaná, hogy ez igazolhatóan a Samsung miatt van. A zajjal kapcsolatban én felkerestem az orvosomat, és elmondtam neki, hogy évek óta olyan stresszállapotot idéz elő ez a helyzet, hogy éjszaka nem lehet pihenni, nem lehet normálisan aludni, és hogy ettől kimerültek vagyunk. Azt mondta, hogy ő ezt tudja, látja is rajtam, azt is, hogy a vérnyomásom is megemelkedett, ám ő hiába ír erről egy papírt, az nem lesz bizonyíték, vagy legalábbis nem egy erős bizonyíték, hiszen előtte nem mértem fel, hogy milyen az, amikor teljesen jól vagyok, vagyis milyen volt a normális egészségi állapotom.

A megoldás az lehetne például, hogy a gyár egy kilométeres körzetében élő embereket megvizsgálják:

vagy a kormányhivatal előír egy ilyen széleskörű vizsgálatot, vagy a Samsung azt mondja, kicsit gyanús vagyok magamnak, hogy itt néha különböző anyagok kerültek a talajba és a levegőbe, ezért a kétségek eloszlatása céljából végezzünk egy egészségügyi felmérést a lakosság körében.

— A Samsung SDI nemrég 133 milliárd forintot kapott a kormánytól. Tudják, hogy ezt a pénzt mire kapta és mire költi?

— Bizonyára a fejlesztésekre. Folyamatban van a bővítés, aminek a környezethasználati engedélyezési eljárásához szerdai határidővel lehet lakossági észrevételeket beküldeni. Bizonyára arra kapta a támogatást a gyár, hogy tovább bővüljön. Mindez akkor történik, amikor a kormány tökéletesen tisztában van vele, hogy a lakosság ellenállása egyre fokozódik. Ráadásul akkor ítélték oda ezt az összeget szemrebbenés nélkül, amikor a bíróság éppen visszavonta a gyár környezethasználati engedélyét, vagyis éppen fellélegezhettünk volna, remélve, hogy valami változhat.

— Arról van tudomásuk, hogy ebből a 133 milliárd forintból valamennyit a hiányosságok felszámolására akarnak fordítani?

— Egyáltalán nem, és semmiféle kormányzati kommunikáció nem is kapcsolódott ehhez, különösen, hogy ez még a mostani konkrét esetek kirobbanása előtt történt, tehát ez a pénz egészen más célt szolgált. Soha fel nem merült, hogy látszat CSR-tevékenység (babacsomagok és játszótér) helyett a Samsung bármilyen érdemi intézkedést tenne a lakosság védelmében. Hogy egy fontos példát mondjak: az egyesületünk a megalakulása, 2020 óta küzd azért, hogy véderdő létesüljön a város és a gyár közé (Van egy erre alkalmas 4-500 méteres parlagon lévő terület.). De erre sem a kormány, sem a Samsung nem mutat semmiféle hajlandóságot. Ez teljesen döbbenetes, hiszen a fák megköthetnék a sokszorosára nőtt szén-dioxid-kibocsátást, és a talajban legalább részben akadályozná a Duna felé tartó szennyezésekett. Mivel a gyár magasabban fekszik, mint a város, minden a Duna felé tart, tehát a kertjeink alatt halad át bármiféle esetleges szennyezés, akár egy ipari balesetből adódóan is.

— Önök nyújtottak be észrevételt a bővítéshez, hogy azt a környezet- és egészségvédelmi szempontoknak megfelelően építsék meg?

— A Göd-ÉRT Egyesület minden lehetséges fordulóban benyújtott nagyon komoly, szakértői véleményekkel megerősített anyagokat. Hivatalból kaptunk is rá valamiféle választ, erre mi ismét jeleztük a ki nem vizsgált problémákat, aztán mégis minden további nélkül kiadták az engedélyt.

— Mit remélnek attól, hogy a Telex most megjelentette ezt a cikket?

— Ha távolabbi jövőbe nézünk, reméljük, hogy a Samsung európai megrendelői, azok az autógyárak, akik innen veszik az autóikba a „zöld” akkumulátorokat, elgondolkodnak azon, mennyire szeretnének egy ilyen céggel a jövőben együttműködni. Emellett reménykedünk abban, hogy lesznek változások az országban. Ami az akkumulátoriparban hirtelen, pár év alatt nagyon sok településsel megtörtént, abban kell, hogy legyen változás, hiszen egyre több helyen tapasztalják ugyanezt, hogy a kormányhivatal nem a lakosok érdekében lép fel. És még egy dologban reménykedünk: hogy a gödi lakosok, akiknek egy része eddig nem észlelte, vagy nem akart tudomást venni a problémáról, jobban elgondolkodnak azon, mennyire vagyunk mi is veszélyben. Hiszen

senki nem lehet olyan naiv, hogy azt gondolja, hogy ami a gyáron belül ilyen koncentrációban jelen van a levegőben, az nem jut ki.

Nagyon úgy tűnik, hogy az elmúlt években mi már nagyon sok NMP-t és más, levegőbe kerülő veszélyes anyagot is elszenvedtünk.

— A Szuverenitásvédelmi Hivatal 2024 szeptemberében elkezdte vizsgálni az egyesületüket. Együttműködtek Lánczi Tamás hivatalával?

— Nem. Küldtünk egy olyan választ, amelyben elmondtuk, hogy a teljes tevékenységünk nyilvános, a mérlegbeszámolóink, és minden tevékenységünk elérhető a honlapunkon és nyilvános felületeinken. Olyan szinten alaptalan és döbbenetes volt a vád, aminek nyilván a megfélemlítés volt a célja, hogy visszautasítottuk. A mai napig felháborítónak tartjuk, hogy egy civil emberekből álló egyesülettel szemben, akinek a támogatói szintén gödi lakosok vagy környező szimpatizánsok, akik a személyes jövedelmükből adakoznak, egyáltalán elő mertek állni ilyen váddal.

— Mit gondol, miért kerültek a hivatal látókörébe?

— Mi voltunk az elsők, akik azzal a céllal alakultunk meg, hogy az akkumulátorgyárak visszásságait felderítsük, mivel személyesen érintett minket. Aki mindig ott van a hatóságok nyakán, beadványokat nyújt be, demonstrációval tiltakozik, tiltakozik minden lehetséges csatornán, az nyilván nem tetszik a hatalomnak.

— Úgy gondolja, hogy a saját és a környezetük egészségének megóvása szuverenitásvédelmi kérdés?

— Nem, ez egy normális állampolgári viselkedés. De úgy tűnik, hogy a hatalomnak ez nem tetszik. Nyilván nem örülnek, ahogy a Telexet is már mindenféle büntetésekkel és feljelentésekkel fenyegetik.

— Sikerült megfélemlíteni Önöket?

— Igazából nem, mert nem találtak volna semmit.

— Volt olyan hatása a hivatal fellépésének, ami eltántorított embereket Önöktől?

— Nem. Sőt! Hiszen annyira jogszerűen és átláthatóan működünk, sokan ismernek minket személyesen is, és látják, hogy az egyetlen célunk az egészségünk és a jogbiztonság megőrzése. Szóval azt kell mondjam, inkább több támogatónk lett, és még több szimpatizánsunk. Bár nagyon sokan – akárcsak önvédelemből is – hallgatnak a Samsung-témáról a városban, de amikor megnyertük a pert a gyár működésének felfüggesztésére vonatkozóan, akkor meglepően sokan gratuláltak! Akkor éreztük meg, hogy amivel 7 éve küzdünk, nappalokat és éjszakákat sem kímélve, annak legalább van elismerése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Ha a kormány valóban szexvideóval próbálja majd lejáratni Magyar Pétert, az tényleg orosz minta lesz
Egy 27 évvel ezelőtti orosz botrány ismétlődhet meg az Oroszország-szakértő szerint, amivel egy kényelmetlen főügyészt némítottak el. Szerinte az egyik legfőbb kérdés, hogy az állami média részt vesz-e a lejáratásban, és hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak milyen szerepük volt vagy lesz a történetben.
DKA - szmo.hu
2026. február 11.



„Ha a kormány valóban szexvideóval próbálja majd lejáratni Magyar Pétert, az szerinte „tényleg orosz minta lesz - szó szerint” – írja Rácz András történész, Oroszország-szakértő a Facebook-oldalán. Emlékeztetett arra, hogy

Oroszországban már történt egy sok szempontból elég hasonló eset.

A szakértő felidézte, hogy 1999 kora tavaszán az orosz belpolitika mély válságban volt, az ország az 1998-as részleges államcsődből próbált kilábalni, az infláció 35%-os volt, a lakosságot pedig irritálták a Borisz Jelcin elnökhöz köthető korrupciós botrányok. Az országot ekkor már egyre inkább az elnökhöz közel álló oligarchák irányították, és a korrupcióból kivették a részüket az elnök családtagjai is.

„De volt egy bökkenő, mégpedig a főügyész, Jurij Szkuratov” – írja Rácz, aki szerint bár Szkuratov sem volt szent. A kilencvenes évek végére az ügyészség közel jutott ahhoz, hogy elkezdje feltárni több, Jelcin elnökhöz közel álló, fontos állami vezető korrupciós ügyeit. Szkuratov vizsgálataiban érintve volt Vlagyimir Putyin, az FSZB akkori vezetője is.

Rácz András úgy folytatja: „ráadásul 1999 februárjában Szkuratov feltárta egy, még orosz léptékkel is pofátlan korrupciós séma létezését: ez volt a FIMACO nevű vállalat, amin keresztül az orosz felsővezetés az IMF-től kapott hitelekből közel 50 milliárd (!) dollárnyi pénzt talicskázott ki offshore számlákra 1993-tól kezdve. Szkuratov az információkat átadta a svájci főügyésznek, Carla del Ponténak is - és várható volt, hogy óriási botrány robban majd ki.”

A történész szerint Szkuratov ezután, 1999 februárjában hirtelen bejelentette lemondását, amit később visszavont, jelezve, hogy nyomást gyakorolhattak rá. A sorsa másfél hónappal később pecsételődött meg.

„1999 áprilisában Vlagyimir Putyin FSzB igazgató és Szergej Sztyepasin belügyminiszter közösen tartottak egy sajtótájékoztatót, amin beszámoltak egy, a főügyészt érintő magánéleti botrányról, konkrétan egy szaunában készült szexvideóról. Az állami irányítás alatt álló RTR televízió le is hozott főműsoridőben néhány képkockát a felvételből. A képeken egy Szkuratov főügyészre eléggé hasonlító férfi élvezte két, jóval fiatalabb nő társaságát, akik közül egyik sem a felesége volt...”

Ezek után Szkuratov pozíciója tarthatatlanná vált, Jelcinnek pedig lett ürügye a leváltására. Ahogy a szakértő fogalmazott, az állami erőszakszervezeteket és az állami médiát használták egy kényelmetlenné vált politikai szereplő nyilvános megszégyenítésére és elmozdítására.

Rácz András mindezt annak kapcsán írta, hogy a „fél NER-média” azon gondolkodik, milyen videó jelenhet meg Magyar Péterről. A TISZA elnöke ugyanis kedden azt írta Facebookon, hogy a párt alelnökének, Radnai Márknak a nevével fémjelzett weboldalt – melyen csupán egy szobát mutató kamerafelvétel látható, középpontban egy franciaággyal és széttúrt ágyneművel, és egy coming soon (hamarosan következik) felirattal – azért hozhatták létre, hogy őt lejárassák. Úgy sejti, egy olyan felvételt terveznek nyilvánosságra hozni róla, amelyen a volt barátnőjével látható intim együttlét közben.

Rácz András úgy véli, a valódi kérdés az lesz, hogy az állami média részt vesz-e a lejáratásban, és hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak milyen szerepük volt vagy lesz a történetben.

Harmadik kérdésként azt teszi fel, hogy „akarunk-e olyan politikusok vezetése alatt élni, akik elfogadható eszköznek tartják a politikai ellenfelek szexvideókkal történő lejáratását.”

A történész szerint ugyanis kétség sem férhet hozzá, hogy ahogyan az orosz főügyész elleni lejáratás, úgy a Magyar Péter ellen esetlegesen készülő akció sem valósulhatna meg a legfelsőbb politikai vezetés utasítása nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET: