SZEMPONT
A Rovatból

Olcsóbb lenne segíteni a családoknak, mégis inkább elveszik tőlük a gyerekeket



Szakemberekkel folytatott beszélgetéseinkben sokszor halljuk, hogy a kiemelések megelőzése nem csak a gyerekek és szüleik érdeke, de hosszú távon az állam is jobban jönne ki anyagilag, mint egy óriásira duzzadt szakellátás működtetésével. Ez megjelenik az Európai Bizottság egyik ajánlásában is, ahol azt írják, “a szegénység és a társadalmi kirekesztés következményeinek kezelése sokkal nagyobb költséggel jár, mint a korai beavatkozás, a kiemelés megelőzése”.

Ha viszont mindezt konkretizálni akarjuk, nincs könnyű dolgunk: amikor gyermekvédelemmel foglalkozókat kérdeztünk erről, többnyire azt a választ kaptuk, hogy “mindig ezt mondják, de soha senki nem számolta ki rendesen”. Ez nem mindenhol van így, például egy itt idézett 2008-as tanulmány szerint Angliában nyolcszor többe kerül egy gyereket intézményben elhelyezni, mint nevelőszülőnél, és tizenkétszer drágább, mintha otthon maradna.

Ennek ellenére megpróbáltuk összeszedni, mennyibe kerülhet Magyarországon egy gyerek ellátása gyermekotthonban vagy nevelőszülőnél, és mi minden segíthetne abban, hogy több gyerek maradhasson otthon.

Mi mennyi?

Ha számolni akarunk, két szintet kell elkülöníteni:

a szakellátást (ezen belül a gyermekotthonokat és nevelőszülői ellátást) és

az alapellátást (a gyerekek családban tartását).

Szilvási Léna, a nevelőszülői hálózatot fenntartó SOS Gyermekfalvak minőségirányítási igazgatója szerint egyértelmű, hogy az első a drágább, azon belül is az intézményi ellátás. “Az államnak éveken át teljes ellátást kell biztosítania az intézményekben, napi 24 órában. Fizetnie kell az étkeztetést, az egészségügyi ellátást, amire rárakódik rengeteg ellenőrzési és adminisztratív funkció is”. A speciális gyermekotthonokban mindez még drágább, hiszen kevesebb gyereket több munkatárs lát el, sőt gyakran biztonsági őröket alkalmaznak, ami jelentősen megdobja a bérköltségeket. A nevelőszülői ellátás abból a szempontból olcsóbb, hogy az államnak nem kell ingatlant fenntartania, rezsit fizetnie.

Az SOS-ben néhány éve az Emmivel együttműködve próbálták kiszámolni a különböző ellátástípusok költségeit. Szilvási elmondása szerint akkor arra jutottak, hogy

az állam nagyjából évi kétmillió forintot költ egy-egy állami szakellátásban élő gyerekre.

A bentlakásos intézményeket és a nevelőszülőket nem számolták ki külön, de Szilvási szerint a nevelőszülői ellátásra évi 1,5 millió forint körüli összeg jött volna ki, a lakásotthonira pedig kétmilliónál több.

Az SOS Gyermekfalvak ennél többet, 2,4 millió forintot költ évente egy gyerekre. “Ebben benne van a nevelőszülő bérétől a nevelőszülői tanácsadó és a szakmai vezető munkaidején át a táboroztatásig minden, ami közvetlenül a gyereknél hasznosul. Nincs benne például a gazdasági adminisztrációra vagy az adománygyűjtésre fordított pénz”.

Ehhez képest az SOS-hez hasonló civil fenntartók évi egymillió forint állami normatívát kapnak gyerekenként. Szilvási szerint ez nem biztosít egyenló feltételeket és súlyos alulfinanszírozottságot jelent, hiszen állami feladatot látnak el, ami – a minisztérium munkatársaival végzett számításaik alapján – bizonyítottan kétszer ennyibe kerül. Az egyházi fenntartók ennél többet, gyerekenként nagyjából 1,7 millió forintot kapnak, amiből “kihozzák azt, ami minimálisan kihozható”. (Mindez összefügg azzal is, hogy az elmúlt években látványosan előretörtek az egyházak a gyermekvédelemben. Erről itt olvashatsz bővebben).

Szilvási szerint “más országokban, például Ausztriában konszenzusosan elfogadták, mennyibe kerül az ellátás, az állam 70-80-90 százalékban finanszírozza azt, a civileknek pedig csak a többit kell hozzátenniük adományból. Ez egy egészségesebb versenyt alakít ki a szolgáltatók között, jobb lehetőséget teremt arra, hogy az ellátórendszer rugalmasan tudjon reagálni a felmerülő szükségletekre”.

Ötven forint jut uzsonnára

Ha elfogadjuk, hogy az állam nagyjából kétmillió forintot költ minden, állami szakellátásban levő gyerekre, és csak a közel 21 ezer kiskorú ellátottal számolunk, éves szinten majdnem 42 milliárd forintot kapunk. A 2019-es központi költségvetésben ennél kevesebb jut például az önkormányzatok kulturális feladatainak támogatására (38 milliárd), vagy a bünetetés-végrehajtás személyi juttatásaira (40 milliárd).

Ez tehát egy szabad szemmel is jól látható összeg, a minőségi ellátáshoz mégis kevés, ami akkor válik világossá, ha közelebbről megnézzük, mire, mennyi pénz jut egy-egy intézményben.

Vegyük például a Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot, amelyhez nevelőszülői hálózat és többnyire 10-12 fős lakásotthonok tartoznak. Ezek a rendszerváltás után terjedtek el Magyarországon, és bár valóban élhetőbbek egy tömegintézménynél, a három-négyágyas szobában elhelyezett gyerekek ugyanúgy egymást váltó gyerekfelügyelőkre és nevelőkre vannak bízva, sokan egyszerűen csak mini intézeteknek nevezik őket. A Fejér megyei intézmény 2014-ben elfogadott és 2016-ban frissített Lakásotthon/Csoport Gazdálkodási Szabályzatából jól látszik, a hétköznapokban mennyire kevés jut a gyerekek ellátására fejenként:

Élelmiszerre napi 700 forint, ebből az ebéd a legbőségesebb, arra 311 forintot költhetnek. A tízórai és az uzsonna ehhez képest csak 50 forint, a reggeli alig 110, a vacsora pedig 182 forint. (Igaz, a gyerekek egy része ingyenes étkezést kap az iskolában).

Fodrászatra havi 450 forint.

Kulturális kiadásokra havi 1000 forint, ebből kell fizetni a “minél színesebb, gazdagabb, változatosabb programokat”, a külső iskolai programokat, kirándulásokat is.

Születésnapra 2000 forint, névnapi ünneplésre 1000 forint alkalmanként.

Telefonálásra havi 500 forint, a hívásokat egy füzetbe kell rögzíteni.

Tehetséggondozásra, felzárkóztatásra havi 1000 forint.

A 2017-es költségvetési beszámolóban le is írták, hogy “szigorú, több esetben a gyermekek ellátását és a szakmai munka színvonalát veszélyeztető takarékossági intézkedésekre kényszerültünk, mert az intézmény költségvetése évek óta alultervezett (…), alapvető karbantartások maradnak el (…) tartalékainkat feléltük, szükséges volna a pótlás”.

A beszámoló szerint “szükséges és indokolt lenne” a fenti összegek emelése, “a pénztelenség enyhítése és a mozgástér növelése támogatói segítséggel valósult meg”, a dolgozóknak gyakran kellett önkéntes munkát végezniük. Elmaradt az ágyneműk, törölközők, lakástextíliák pótlása, a munkavállalói elvándorlás pedig sosem látott méreteket öltött 2017-ben. Ráadásul, bár ez a beszámolóban nem szerepel, egy családjából kiemelt, traumákat átélt gyereknek egyéni fejlesztésre, pszichés támogatásra lenne szüksége, amit szintén ritkán tudnak megkapni.

A szakellátásra költött, összességében tetemes összeg tehát intézményekre és gyerekekre vetítve máris nem tűnik olyan soknak. Ha hozzávesszük a többi problémát a dolgozók képzetlenségétől, fluktuációjától és alacsony fizetésétől a fiatal felnőttek ellátási nehézségeiig, jogosnak tűnik a felvetés, hogy ezt a pénzt hatékonyabban is el lehetne költeni. Különösen úgy, hogy az intézményi ellátás bizonyítottan hosszú távú károkat okoz a gyerekeknek, ami még az agyműködésükben is mérhető. (Erről ebben a már idézett cikkünkben írtunk bővebben).

Egy gyerek, két gyerek, három gyerek, aztán elszakad a cérna

Ha már ilyen alacsony színvonalú, mégis viszonylag drága az intézményi ellátás, ami ráadásul családok szétválasztásával és óhatatlanul a gyerekek traumatizálásával jár, valóban logikusabbnak tűnne elkerülni minden kiemelést, amit csak lehet. A Fejér megyei beszámolóban is szerepel, hogy az esetek többségében “a szülők életkörülménye, életvitele” miatt kellett intézkedni, és hogy a gyerekek családban tartása érdekében “egyre nagyobb feladat hárul az alapellátás szakembereire”.

Ők az önkormányzatok alkalmazásában álló családsegítők, akik közvetlen kapcsolatban vannak a rászorulókkal, és az a dolguk, hogy rendszeres látogatással, tanácsadással nyomonkövessék a családok életét, segítsenek a végzetes problémák megelőzésében. Ez egy nehéz feladat, ami jól képzett, érzékeny embereket kíván, mégis olcsóbb műfaj, mint az intézményi ellátás, hiszen az államnak itt nem kell lakhatásra költenie. Egy családsegítő fizetéséből, utazási költségeiből sokkal több gyereket el lehet érni, mint bármilyen intézményi vagy nevelőszülői ellátással.

Szilvási Léna szerint ideális esetben egy családgondozó harminc családdal, nagyjából ötven gyerekkel foglalkozik egyszerre, persze ez függ a problémáik súlyosságától és attól is, mennyit kell utaznia hozzájuk. “Minél kevesebb eset tartozik hozzájuk, annál intenzívebb és eredményesebb munkát tudnak végezni. Általában azonban ennél több családot kell ellátniuk, és a szükségesnél ritkábban járnak ki”. Ebben a korábbi cikkünkben egy Heves megyei családgondozó mondta el, hogy képtelenség rendesen nyomonkövetnie a hozzá tartozó 45 család sorsát, így többnyire csak tűzoltásra marad idő.

“Úgy gondolom, minden elsőgyerekes anyának intenzív segítséget kellene adni, ha sok körülötte a kockázati tényező, vagyis alacsony iskolázottságú, szegénységben él, nehéz gyerekkora volt. Ez legalább a magyar lakosság húsz százalékát jelenti. El kellene érni, hogy értsék és jól neveljék első gyereküket, amihez a szülőknek is támogatásra, megértésre van szükségük. Ehelyett most többnyire minimális támogatást kapnak, aztán vállalnak még egy gyereket, majd még egyet, és a harmadiknál elszakad a cérna” – mondta Szilvási.

Eredetileg a védelembe vételt is arra találták ki, hogy intenzív szociális munkával segítsék a nehéz helyzetben levő családokat, hátha így elkerülhető a gyerekkiemelés.A valóságban azonban ez inkább fenyegetésként és büntetésként, semmint segítségként működik, ahogy ebben a cikkben is bemutattuk. Ráadásul a családsegítők és ügyfeleik viszonya sokszor egyáltalán nem partneri, hanem hierarchikus, megértés és törődés helyett inkább ellenőrzésekről és szankciókról szól. Ennek nem az az oka, hogy minden településen szörnyű emberek dolgoznának családsegítőként. Inkább arról van szó, hogy mivel jelentős részben az ő javaslatukon múlik, mit tesz a gyámhivatal a gyerekekkel, a családok eleve ferde szemmel néznek rájuk. Ráadásul ez is egy rosszul fizetett, alig megbecsült szakma, amely állandó forrás- és munkaerőhiánnyal küzd. (Nemrég Krémer Balázs szociológussal is beszélgettünk arról, miért lettek mára az emberek segítőiből jobbára rendfenntartók)

Ha ki is emelnek egy gyereket a családjából, ideális esetben előbb-utóbb visszatérhetne a szüleihez. Csakhogy a hatósági döntés után általában kevés figyelem jut a vérszerinti családra, egy általunk megkérdezett, dunántúli család- és gyermekjóléti központban havonta tudnak kijárni hozzájuk. Nem véletlen, hogy az igazató (aki kérte, hogy ne nevezzük meg) közel tíz év alatt mindössze öt hazagondozással találkozott. Szilvási szerint a gyerekkiemelés után sem szabadna elengedni a szülők kezét, és arra várni, hogy ők kezdeményezzenek. “Ehelyett intenzíven kellene támogatni őket abban, hogy kövessék a gyerek fejlődését”. Az említett központ vezetője viszont úgy érzi, semmilyen eszközük nincs arra, hogy igazán motiválni tudják ezeket a szülőket.

Szilvási azt az esetet hozta fel példaként, amikor egy kislány már születésekor nevelőszülőhöz került, mivel fiatal szülei nem tudták vállalni a gondozását. Négy év elteltével az apja úgy érezte, kellően megerősödött ahhoz, hogy hazavigye, és az időközben eltűnt anya nélkül is felnevelje. “A gyerek négy éven át teljesen más közegben nevelkedett, ahol hozzászokott egyfajta kifejezésrendszerhez, majd hirtelen bekerült egy másikba. Honnan tudná az apa, hogyan lehet megoldani egy ilyen helyzetet, hogyan közelíthetne érzelmileg a lányához, és hogyan lehetne érzékeny szülő? Ilyen esetben a családsegítőnek kellene odaállnia, segíteni a szülői kompetenciák fejlesztésében, a rokonok, ismerősök, óvoda bevonásával. Az lenne a cél, hogy kialakuljon az apa körül egy szoros háló. Ehhez képest a családsegítő 2-3 hetente tudja meglátogatni, és gyakran nem történik más, csak ellenőrzi, jól elvan-e a gyerek”.

Ha lenne anyaotthon, nem kéne kiemelni a gyereket

Több, jól képzett, megfizetett és elismert családgondozóval tehát biztosan nagy lépést lehetne tenni a gyerekek otthon tartása felé. Ehhez azonban más szakemberekre is szükség van: pszichológusokra, fejlesztő- és gyógypedagógusokra. Ilyen végzettségű embereket azonban nehéz elcsábítani az állami szektorban elérhető fizetésekkel, főleg igazán problémás területekre.

Ebben a dunántúli központban például heti két órában dolgozik pszichológus, aki így hetente két emberrel tud foglalkozni. Jó esetben ezek a tanácsadások nem egyszeri alkalmak, hanem rendszeresen ismétlődnek, szinte terápiás jelleggel. “Gyakran találkozunk a szülőknél pszichés problémákkal, sokaknál zavartságot veszünk észre, esetleg gyógyszer- vagy alkoholfüggőséget. Ez egyre nagyobb arányban fordul elő, de mi nem vagyunk egészségügyi szakemberek, tehetetlenek vagyunk. Ettől függetlenül mi még jól is jártunk, hogy két órában tudunk foglalkoztatni egy pszichológust. Ugyanennyi időre tudtunk felvenni egy fejlesztőpedagógust is”.

Más szolgáltatásokat is hiányol, például a gyerekek korai fejlesztését segítő Biztos Kezdet Gyerekházat, ami egyáltalán nincs a közelben, és anyaotthont is, ami egy órányira van ugyan, de általában nincs üres férőhely. Pedig utóbbi jó megoldás lenne olyan esetekben, amikor például csak az apa veszélyeztető, de az anya el tudná látni egyedül a gyerekeket. Mivel nincs más lehetőség, sokszor ilyenkor is kiemelésre kerül sor.

A védőnői hálózat ugyan elég kiterjedt, de Nógrádban például a körzetek 27 százaléka betöltetlen. Hevesben ez az arány 13, Borsodban és Baranyában 9 százalék, vagyis pont a hátrányosabb helyzetű térségekben magasabb a betöltetlen állások száma, ráadásul sokszor nekik is alig van kapacitásuk családlátogatásra.

A szakemberek más eszközöket is hiányolnak, amelyek nem közvetlenül a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódnak. Ilyen például a széles szociális bérlakásrendszer, amelynek hiányáról már többször írtunk az Abcúgon, és bemutattuk azt is, milyen sokat tud segíteni ott, ahol létezik.

Boszniában százmilliókat spóroltak

Hasonló problémákkal más országokban is küzdenek, és ha társadalmi szintű változást nem is sikerül elérni, néhány kisebb projekten keresztül jól látszik, milyen hatékony lehet az intenzív családtámogatás. Ilyen a Hope and Homes for Children alapítvány “ACTIVE” nevű programja, amely 2003 óta fut Bosznia-Hercegovinában. Ez egyrészt a gyerekkiemelések megelőzését, másrészt a már kiemelt gyerekek hazagondozását célozza.

Az alapítvánnyal kapcsolatba kerülő családokat egyszerre sokféle területen segítik: az életkörülményeik, a családi és szociális kapcsolataik, a viselkedésük, a fizikai és mentális egészségük javításában, az oktatásukban, valamint a munkaerőpiaci helyzetük és a háztartási gazdálkodásuk fejlesztésében.

A családokat egy szociális munkásokból, pedagógusokból és pszichológusokból álló csapat segíti, közösen hozzák létre a személyre szabott gondozási tervet. Ennek keretében átlagosan hét hónapon keresztül intenzíven dolgoznak a szülőkkel és a gyerekekkel is: a szociális munkás általában 18-szor, a pedagógus vagy a pszichológus pedig 6-18 alkalommal látogatja meg őket, általában egy-másfél órára. A családok adományokat is kapnak, például gyerekruhát és konyhai eszközöket, arra viszont figyelnek, hogy ne függjenek túlságosan a tőlük kapott segítségtől.

A programról készült összegzés szerint 2003 és 2010 között 500 gyereket és közel 400 felnőttet támogattak, 98 százalékban sikerült megelőzni a kiemelést, és a családok 88 százaléka a támogatás befejezését követő évben is fejlődési pályán maradt. Ami a hazagondozást illeti, a gyerekek 82 százalékát sikerült visszajuttatni a családjába, 14 százalékuk pedig gyermekotthonból nevelőszülőkhöz került.

Hét év alatt 441 ezer eurót költöttek a programra, vagyis majdnem 150 millió forintot, ami gyerekenként alig 300 ezer forintot jelent. Úgy becsülik, hogy a támogatás nélkül a gyerekek 32 százaléka került volna bentlakásos ellátásba, ami sokkal többe, négymillió euróba, azaz több mint egymilliárd forintba került volna. Vagyis a bosnyák államnak majdnem tízszer annyit kellett volna a gyerekekre költenie, mint amennyiből megelőzték a nevelésbe vételt.

Hosszú távon még többe kerül

Az állami gondozás költségeinek van egy másik, még nehezebben számszerűsíthető része. Nemzetközi felmérések az utóbbi évtizedekben több országban is kimutatták, hogy a szakellátásban felnövő gyerekek oktatási, munkaerőpiaci, egészségi és jóléti kilátásai sokkal rosszabbak a velük egykorú, családban élő gyerekeknél.

Az alacsony iskolai végzettségű, vagy rossz minőségű képzéseket végző, munkanélküliséggel, függőségekkel és bűnözéssel fenyegetett fiatalok hosszú távon újabb költséget jelentenek az államnak, ami a segélyezési, az egészségügyi vagy a büntetés-végrehajtási kiadásokban jelenhet meg.

Magyarországon nem ismerünk pontos adatokat az állami gondozottak életesélyeiről, de éppen ezek javítására találták ki az utógondozói rendszert, ami – európai szinten is egyedülálló módon – 25 éves korukig nyitott számukra. Ezzel azonban – ahogy ebben a cikkben írtunk róla – szintén nagyon sok baj van:

a legproblémásabb gyerekeknek, akik leginkább védtelenek a a kriminalizációval, a kábítószerrel vagy a prostitúcióval szemben, sokszor fel sem ajánlják az utógondozást,

a rendszer nem ösztönzi a gyerekeket arra, hogy valóban hasznos dolgot tanuljanak,

tizennyolc évesen érzelmileg sem tartanak ott, hogy saját lábra álljanak, általában nincsenek szoros bizalmi viszonyaik,

az állami gondozásban felnőttek sokszor olyan hétköznapi dolgokkal sincsenek tisztában, mint a bankszámlanyitás módja, vagy hogy mit jelent a TB-kártya.

A címlapi kép illusztráció, 2015-ben, egy gyerekkiemelésről szóló riporton készült. Fotó: Mudra László


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk