SZEMPONT
A Rovatból

„Nővérke, meg fogok gyógyulni?” – egy egészségügyi dolgozó jelentése a frontvonalból

„Egyre többen jönnek és egyre fiatalabbak. Már kezd átláthatatlan lenni a hatalmas váróterem, amely feltehetőleg reggelig így fog maradni.”
AKUT Szakasz, Baji Anikó – Címkép: Hospital Clinic/Flickr - szmo.hu
2021. április 01.



Van, aki azért panaszkodik, mert a maszk alatt nem kap levegőt, de van, aki ezekben a percekben a vírus okozta tüdőgyulladás miatt fullad egy kórházban és az oxigénmaszk nélkül mozdulni sem mer.

Van, aki azért bánkódik, mert egyedül, bezárva érzi magát, de van olyan is, aki egy kórházi ágyon fekve imádkozik, hogy lássa még egyszer a családját, miközben elemészti a magány.

Van, aki azért panaszkodik, mert nem akarja, hogy arcának 3/4 részét maszk borítsa és szeretné, ha az nem takarná el őt a külvilág elől. De van olyan is, akinek ezekben a percekben húznak fehér leplet a testére és arcára, aki ma örökre lecsukta a szemét és nem marad más, mint egy féltve őrzött fájdalmas emlék.

03:00

Nem tudok aludni, megint alvászavarokkal küzdök. Megpróbáltam korán lefeküdni, de rövidre sikerült álmatlan alvás után felébredtem. Olyan ez, mint amikor az ember belesétál a félmaratonba, mert nem bírja egyben lefutni a távot. Az agyam folyton kattog, egyszerűen nem tud kikapcsolni. Több mint egy éve éljük a járvány által ránk erőszakolt életet, amelyből egyre nehezebb kikeveredni.

Bármennyire is próbálok koncentrálni valami másra, az élet visszahúz és egymás után ugranak fel előttem az arcok, a nevek, igaz történetek és a történetek mellé helyezhető emberek, akikért küzdünk minden nap.

Egyre szürreálisabb a valóság, amely ha egy könyvbe csomagolt történet volna, nem tudnám letenni, de ez sajnos egy eleven történet, és bár elcsépelt a narratíva, mégis azt gondolom, hogy ez a mi generációnk története és háborúja.

05:00

Túl hideg van a bringázáshoz, ezért a BKK zsúfoltságát elkerülve, gyalog indultam el a kórházba. Menet közben felpattintottam a facebookot és olvasgattam a híreket és a kommenteket. Volt, aki minket okolt azért, mert nem tud fodrászhoz járni, és szerinte mi csak parádézunk a kórházakban, mert le vagyunk fizetve.

Volt, aki idegen ember gyászán vihogott és kérdőre vonta az elkeseredett embert, hogy vajon mennyi pénzt kap azért, mert szerinte hazudja a fájdalmát. Volt egy-két kolléga, aki megpróbált egy-egy segítséget kérő kommentre reagálni, de azonnal odasereglett pár facebooker és miután beleoltották szerencsétleneket a világháló gödrébe: “maraggyá már nem tudc te semit tesa. Csak jáccátok a bazári majmot mert ez a feladatotok.” kiröhögték a kétségbeesett próbálkozást. Volt, aki meggyőződésből állította, hogy a PCR pálcán halálos méreg van, és fejpénzt kapunk a pozitívnak hazudott esetek után.

Amikor egy szakember megpróbálta cáfolni a képtelen állítást, akkor csípőből odavetett 2 emoji birkát és egy kupac szart, amellyel rövidre zárta a maga intelligens módján az elfajulásig el sem jutó nézetkülönbséget, mert erre már reagálni sem lehet. Szinte minden COVID témájú poszt alatt megtalálható ez a sajátos, kevésbé konstruktív kommunikáció, amelynek egyetlen célja, a sértegetni akarás. Nemes cél, tényleg…

06:30

Reméltem, hogy nyugodt éjszakát veszünk át hajnalban és tudjuk rendezni az osztályt, de nem így lett. A megfigyelő helyiségben minden ágyon feküdtek betegek. Arcukon a százas maszkkal, fullra tekert oxigén mellet küzdöttek a levegőért. Az elkülönítőben csendesre húzva csipogott a monitor és a hajnali félhomályban egy idősebb beteg várta az osztályra helyezést és a megváltást.

Törékeny karjai a paplanon, kezei összekulcsolva, egymásba kapaszkodva pihentek. Majdnem 100 esztendősen érte utol a járvány.

Néztem a dekurzus lapon a születési évet és azon gondolkodtam, hogy mennyi mindent élt át ez az idős ember. Fiatal felnőttként vészelte át a második világháborút, ha Pesten élt, akkor a három hónapon át tartó ostromot is. Megtapasztalta a milyen a fegyverekkel vívott harc, a halálfélelem és az éhezés. Később meg kellett tanulnia egy szigorúan ellenőrzött rendszerben élni, majd ismét rákényszerítette az élet a félelem és fegyverropogás elől való menekülésre.

Végignézte, ahogy Budapest felépül, plázák és üvegpaloták nőnek a semmiből, a fekete-fehér színt kap és a világ kinyílik Európa mostoha szeglete előtt. Sajnáltam, hogy nem ismerhettem meg az életet és fájlaltam, hogy csak a végállomás előtti megálló lehettem.

A fokozott beáramlás napok óra tart, szűnni nem akaró erővel érkeznek egymás után a fulladásra panaszkodó betegek. "Egy hete kezdődtek a panaszaim… Tíz napja lázasodtam be… Azt gondoltam, csak kimerültem, azért nem bírom a terhelést, de mára már elkezdtem fekve is fulladni…" Kivétel nélkül mindegyiknek koronavírus-fertőzés okozta kétoldali tüdőgyulladása volt.

12:00

Lélegzetvételnyi időnkben az adatsorokat nézzük és a korábban nálunk megfordult betegek státuszát böngésszük a rendszerben. Egyre több fekete megjelölés ugrik fel, ami nagyon kétségbe ejtő. A fekete jelölések mögött fiatalabbak és idősebbek, anyák, apák, nagyszülők és azok gyermekei vannak. Az adatsoroktól sem kapunk megnyugtató pillanatokat, hiszen látványosan emelkedik a gépi lélegeztetésre szorulók száma. Minden 8. ember, aki kórházi felvételt igényel, az intenzív osztályos felhelyezésre kerül.

Ez borzalmasan erős mutató és egyben ijesztő is. Pár perces pihenésre szánt időzésünket a tetra rádió hangos csipogása töri meg. Egy légzési elégtelen házaspárt hoznak ismét, akiket be fogunk tolni a sokktalanítóba egy másik házaspár helyére, akiket sikerült elhelyeznünk a vizsgálatok után. Hallgatólagosan elfogadott egyezség alakult ki köztünk a házaspárok, családok vizsgálata esetén. Ha úgy hozza a sors, hogy megtehetjük és nem ütközik morális akadályokba a közös vizsgáló használata, akkor egyszerre vizsgáljuk őket, hogy addig is együtt maradhassanak. A csapat ketté válik. Az egyik team elkezdi felkészíteni a sokktalanítót a házaspár fogadására, a másik pedig re-triázsolja (a mért paraméterek: pulzus, vérnyomás, szaturáció) a már felvett betegeket, akik a folyosón várakoznak az oxigénpalackok mellé tolt ülő és fekvő helyeken, valamint az elkülönítő helyiségekben.

A mentő befutott a várt betegekkel. A pár mindkét tagja nagyon gyenge állapotban van, mindketten súlyos tüdőgyulladás tüneteivel érkeznek. A sokktalanítóba kijelölt csapat ádáz küzdelmet vív azért, hogy megfelelő szintre hozza mindkét beteg oxigénszintjét. Az egyik ápoló kirohan és “kell a gép, NIV-re kell tenni a bácsit” csatakiáltással elviharzik mellettem. – A néni? A néni hogy bírja? – kérdeztem utána. – Ő jobban tűri, de lehet, a másik gép is kelleni fog! – Mindkettő hátul van, most rakták készre. – Majd utána fordulva siettem, hogy segítsek a gépeket átvinni.

A fektetőben még most is teltház van, minden ágyon fekszik beteg, de stabilak és fali oxigén mellett állapotuk kielégítő. Futtában jelezzük a kirendelt ápolónak, hogy elvisszük a két gépet, aki a vállamra veti a légzőkört (a cső, amelyen keresztül az oxigén áramlik) és szedegeti a lehullott vezetéket, hogy ne pereceljek el. “Lesz mindjárt három hely, ha végeztetek, akkor képalkotó után jöhetnek a 3-as, 4-es ágyra!” – szólt utánam.

14:00

A tábla frissült, új betegek érkeztek. A délelőtti beáramlásban érkezett betegek nagyobb részét haza tudtuk engedni, de sokan sajnos kórházi kezelésre szorultak. Többen sírva hívták fel rokonaikat, hogy félnek és bent kell maradniuk a kórházban. Riadtan néznek ránk és félve teszik fel a kérdéseiket. “Nővérke, meg fogok gyógyulni? Meddig kell gépen lennem?” – Teszik fel egymás után a kérdést. Mindenkit biztatunk és mindenkivel eltöltünk pár percet. Azok, akik hazamehetnek szintén kétségbeesve keresik a lehetőséget, hogy beszélhessenek velünk.

Mindegyiket úgy engedjük el, hogy a lelkükre kötjük: ha úgy érzi, hogy rosszabbul van, azonnal jöjjön be! Ne feküdjön sokat a hátán, ha tud, forduljon az oldalára és hasra. Szedje rendesen a felírt gyógyszereket és igyon bőségesen folyadékot, egyen, amennyit tud, és ígérje meg, hogy mentőt hív, ha baj van, ha rosszabb! Ígérje meg!

Egyre többen jönnek és egyre fiatalabbak. Már kezd átláthatatlan lenni a hatalmas váróterem, amely feltehetőleg reggelig így fog maradni. Egyik mentős átadás után jelzi, hogy biztos jönni fognak még, nagyon-nagy a forgalom. Megkérdeztem tőle, hogy szeretne kávét inni, de csak rázta a fejét, hogy nem lehet, mert kidiktálták nekik a következő feladatot.

17:00

A telefonom megállás nélkül csipog, csörög és jelez. Egyre több ismerősöm és ismerősök ismerőse keres meg. “Segíts kérlek” – Szinte minden mondat így kezdődik. Mintha megbolydult volna a város, mindenki kétségbe esve keresi a gyengélkedő rokonát. Van pár lopott percem, felnézek a rendszerre és sorban az első kettő keresett betegre rákeresek. Itt vannak, jól vannak, biztonságban, már kezelik őket. – rövidre húzott tájékoztatás, de több, mint a semmi és adott esetben megnyugtató válasz. Én is megőrülnék, ha a helyükben volnék.

Ahogy a gép előtt ülök, rákeresek egy korábbi betegemre. Egy fiatal betegre, akiről tudtam, hogy nagyon komoly bajban van. Néztem a monitort, s amikor váltott a kép behunytam a szemem. “Istenem, add, hogy még a belgyógyászaton legyen”. De nem! Nem, sajnos nem. az intenzívre helyezték és már gépen van. Lábammal hangosan dobbantottam a földön és kiszakad belőlem az ingerültség: A rongyos rohadt életbe! Mi a csodát vétett ez a kölyök, hogy ide került? Miért? A mellettem ülő rezidens elszörnyedve tapadt a monitorra. – Ez az a srác? – Igen, az, válaszoltam elkeseredve. Megnéztük a röntgenjét, amelyen súlyos progressziót írtak le, a laborjára pedig szavakat sem találtuk. Meredten bámultunk előre és próbáltuk elhinni, hogy van visszaút, hogy az ITO összeszedi valahogy szegény srácot.

Közben hoztak még 3 légzési nehézséggel küzdő beteget. Próbáltunk gyorsak lenni, hogy legyen mindig üres hely, de ezt a tempót ember nem képes tartani. A házaspár időközben osztályra került, de sajnos más-más részlegre. Az ápolónő, akik felügyelte őket az épület elé menekült egy szegletbe és sír, mert a búcsú megviselte. Gondolkodtam, hogy odamegyek hozzá, de tudtam, hogy most senkire nincs szüksége, hogy ez az az időpont, amikor egyedül szeretne lenni. Kinéztem rá jelezve, hogy itt vagyunk, vele vagyunk, de reakciójával a feltételezésemet megerősítette.

19:00

Az öltözőben ülök és a szüleimmel beszélek. Jó volt hallani a hangjukat, mert ez maga az élet. Igen, az élet, a kapcsolat és az érintkezés lehetősége. Elpityeredve mondogattam nekik, hogy nem para, minden rendben, miközben a rongyosra gyűrt nedves zsebkendőt galacsinná gyűrtem a kezemben. A srácra gondoltam és a házaspárra, a sokadikra, akiknek előttünk hullott darabokra az élete. Próbáltam megérteni, felfogni, de nem ment. Lehet, soha nem fogom megérteni, mert ez már az a szint, amit nem lehet.

20:00

A buszmegállóban várom a buszt, mert nincs elég erőm, hogy hazamenjek gyalog, taxira meg nincs pénzem. Egy busz állt meg előttem, teljesen ki van tömve. Én erre fel nem szállok, te jó ég! Ránéztem az órámra, 20:00 óra. Már él a korlátozás ideje. De az csak egy dolog. Úgy álltak a buszon az emberek, akár a heringek. Vártam még egy buszt, ami szintén tele volt, meg még egyet. Elképesztő!

Megértem, hogy mindenki feszült, hogy mindenki unja és elege van a bezártságból. Megértem! De legalább ésszerű keretek közt lenne elegetek…

  • Ha teheted, ne menj tömegbe!
  • Ha teheted, ne szállj fel tömött járműre!
  • Ha teheted, ne vásárolj zsúfolt közértekben!
  • Ha teheted, tarts ki még egy picit és ne most add fel!
  • Ha beteg vagy, vagy tünetes, akkor ne menj emberek közé!
  • Ha úgy érzed, hogy a lázad nem szűnik gyógyszer mellett, akkor hívj mentőt bevisznek az első sürgősségire.
  • Ha úgy érzed, hogy a legcsekélyebb mozgásra is elkezdesz fulladni, azonnal hívj mentőt, ne várj türelmesen, mert magától ez nem oldódik, nem szűnik meg.

Mi nem tehetjük meg, hogy otthon várjunk türelmesen, ezért arra kérünk, hogy helyettünk is tartsatok ki otthon még egy picit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy Attila Tibor: Most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson
A politikai elemző szerint „most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”


Nagy Attila Tibor politikai elemző Facebook-bejegyzésében vizsgálta meg a magyarellenes román elnökjelölttel összebarátkozó Orbán Viktort. Az elemző posztjában úgy fogalmazott:

„Míg Magyar Péter legutóbbi hangfelvételét nem tartottam különösebben nagy dolognak és olyannak, ami különösebben ellentétben állna a kormányfő és más kormánytagok a harmadik világháborút emlegető nyilatkozataival, Orbán Viktor tihanyi beszédéről már mást gondolok. A romániai magyar politikai térben értetlenséget, vihart váltott ki, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő Tihanyban egyetértőleg idézett a magyar politikában magyarellenesnek minősített George Siminontól. A beszédben a hatalompolitika győzedelmeskedett, vagyis:

Orbán komolyan számol azzal a lehetőséggel, hogy a romániai elnökválasztás második fordulóját is Simion fogja nyerni, ezért jobb neki már most gesztust gyakorolni.”

Nagy Attila Tibor kiemelte:

„Csakhogy eddig úgy tudtuk, hogy George Simion magyarellenes - hogy-hogy akkor egyetértőleg idézi őt Magyarország miniszterelnöke? Fura, hogy erre a problémára sem a kormányfő, sem a beszédírója nem gondolt. Persze, lehet azt gondolni, hogy George Simion és Orbán között több a hasonlóság, mint a különbség a globalisták, az EU bürokratái elleni harcban, csak akkor kár volt korábban a Fidesz részéről és a kormánypárti médiarendszerben folyamatosan »magyarellenes« jelzővel ellátni George Siminont.

Mert most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson. Most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”

„Orbán Viktor tihanyi beszéde legfeljebb akkor bizonyulhat majd – legalábbis a magyar-román kapcsolatokban – hasznosnak, ha George Simion megnyeri a romániai elnökválasztást. De ha nem...” – írta posztja végén az elemző.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kiss-Benedek József: A magyar kormány sohasem fogja beismerni, hogy kémeket küldött Ukrajnába
A körülmények azonban arra utalnak, hogy amit az ukránok állítanak, igaz lehet – mondja a biztonságpolitikai szakértő, aki három évtizeden át dolgozott a katonai hírszerzésnél. Mivel Ukrajnában hadiállapot van, az elfogott házaspár súlyos büntetésre számíthat.


Pénteken az Ukrán Biztonsági Szolgálat közleménye szerint lelepleztek egy magyar katonai hírszerzés által működtetett kémhálózatot, amelynek célja az ukrán védelmi rendszerek feltérképezése volt. Az ügynökség szerint a hálózat két tagját őrizetbe vették, és azt állítják, hogy közvetlenül a magyar hírszerzés megbízásából dolgoztak.

Az SBU szerint nemcsak az S–300-as légvédelmi rakétarendszerek pozícióira volt kíváncsi Budapest, hanem azt is vizsgálták, hogyan reagálna a lakosság, ha magyar katonák vonulnának be Kárpátaljára. A magyar kormány visszautasította az állításokat, lejáratókampányról beszél, és válaszként kiutasított két ukrán diplomatát, akik Szijjártó Péter szerint fedésben dolgozó ukrán kémek voltak. Az ukránok erre szintén kiutasítottak két magyar diplomatát. Igaz lehet az ukránok állítása, azaz valóban magyarok kémkednek Ukrajnában? Erről beszélgettünk Kiss-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel, a Katonai Felderítő Hivatal nyugállományú ezredesével.

– Elképzelhető, hogy valóban magyar hírszerzők dolgoztak Ukrajnban?

– Úgy gondolom, hogy ennek van némi alapja. Különben miért utasított volna ki a külügyminisztérium két ukrán diplomatát? Elég nyilvánvalóan kémkedésről van szó, ami azt jelenti, hogy a magyarok indították, és ebben nagy valószínűséggel magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok érintettek. Két fő, állítólag egy család, tehát férj és feleség. Őket őrizetbe vették. Folyik a kihallgatásuk, vagy tesznek vallomást, vagy nem. Nyilván hosszabb időn keresztül végezték ezt a tevékenységet, és az is valószínűsíthető, hogy egy jó ideje már figyelik őket az ukránok.

– Mennyire bevett dolog, hogy nem ellenséges szomszédos országba kémeket küldjön egy állam?

– Teljesen bevett dolog, gyakorlat.

– Az is lehet, hogy Magyarországon például szlovák kémek dolgoznak?

– Nem biztos, hogy szövetségen belül kémkednének, de Ukrajna nem szövetséges ország, és itt azért egy háborúban álló országról van szó. Ezzel kapcsolatban vannak hírigényei a magyar hírszerző szolgálatoknak is, akik ezt végrehajtották.

– Előfordulhat, hogy más NATO-szövetségesek is rádolgoznak az ukránokra?

– Nem hiszem, hogy ebben a stílusban dolgoznának, de mi szomszédok vagyunk. A NATO-n belül sem Portugália feladata az, hogy információkat gyűjtsön Ukrajnáról.

– Az ukránok szerint a kémhálózat tagjai azt is megpróbálták felmérni, hogyan fogadná a lakosság, ha esetleg magyar csapatok lépnének ukrán földre.

– Ez szerintem már inkább politika. Ez a politikai hírszerzés kategóriájába tartozik. Nyilván felmérik ezeket a dolgokat, politika megrendelésére a hírszerzés gyűjt olyen adatokat, amire a politika kíváncsi.

– De milyen céllal gyűjthet ilyen adatokat, hiszen a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy nem akarnak belesodródni a háborúba?

– Egy dolog az, hogy mit hangsúlyoz, egy másik dolog a valóság. A kommunikáció és a valóság nem feltétlenül esik egybe. Attól, hogy mi barátok vagyunk, attól még kíváncsiak lehetünk arra, hogy a másik oldal különböző dolgokat hogyan képzel el, pláne egy háborús helyzetben.

– Előfordulhat, hogy a valódi megrendelő nem is a magyar kormány?

– Azt nem hiszem, hogy ne a magyar kormány lenne a megrendelő.

– Vannak olyan spekulációk, hogy inkább orosz érdek ilyen módon kémkedni.

– Spekuláció lehet, de akik végrehajtották, az eddig nyilvánosságra került adatok alapján a magyar kormányhoz kötődnek, és nem máshoz.

Hogy aztán ezt a magyar kormány továbbadja-e, azt nem tudom, de a helyzet az, hogy itt inkább a magyar érdekeknek megfelelő adatgyűjtés folyik.

Nem hiszem, hogy nekünk kellene az ukránok ellen hírszerzési adatokat gyűjteni közvetlenül a határ mentén az oroszok részére, akik egyébként meglehetősen otthon vannak Ukrajnában.

– De nekünk mi érdekünk van abban, hogy olyan adatokat gyűjtsünk, hogy milyen fegyverzet található Kárpátalján?

– Szomszéd országról van szó, és azért kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi van ott pontosan. Jó, ha tudjuk, hogy mi van a szomszédos országban.

Ez a katonai hírszerzés feladata. Amiben benne van az is – ez teljesen természetes –, hogy érdekel bennünket, milyen haditechnikai eszközök vannak a határ túloldalán.

– Az elhárításnak viszont az a feladata, hogy a kémeket elkapja. Ez most itt megtörtént. Mi várható? Őket elítélik, vagy kicserélhetik valakikre?

– Ezt nem tudom megmondani, ezt majd a bíróság fogja kimondani, de szeretném megjegyezni, hogy Ukrajnában hadiállapot van. Ez a cselekmény, ha ez megtörtént, ha igaz, akkor kémkedésnek minősül, és hadiállapotban ezeket nagyon súlyosan büntetik.

– Egy olyan ország, amelyik jelenleg élet-halál harcát vívja egy hatalmas ellenséggel szemben, miért jelentene veszélyt ránk? Okos dolog-e kémkedni vele szemben?

– A kémkedés a második legősibb mesterség a világon, folyik az békében és háborúban egyaránt. Vannak szervezetek, amelyeknek ez a feladata. A hírszerzési szolgálatokat azért tartják, hogy információkat szerezzenek az ország érdekének megfelelően. Az elhárításnak meg az a feladata, hogy megakadályozza ezeket. Tehát ezek dolgoznak. Hogy most ez erkölcsös-e, az egy teljesen más kérdés. Ha a kormányzatnak szüksége van rá, akkor természetesen igen.

– Ezek szerint a magyar kormányzatnak szüksége volt ezekre az adatokra?

– Ha a magyar kormány hajtotta végre, és ez igaz, akkor nyilvánvalóan igen. Ha nem, akkor lehet, hogy egy fake news, és lehet, hogy csak az ország lejáratását szolgálja, ezt én most nem tudom megmondani.

– Korábban azt mondta, hogy amit eddig tud, abból arra következtet, hogy ez valószínűleg igaz lehet.

– Nagyon úgy néz ki, hogy ez igaz lehet azok alapján, amik megjelentek különböző hírügynökségeknél.

– Mi alapján gondolja mindenképpen, hogy igaz? Én például ezt nem tudnám kihámozni.

– Én ezen a területen dolgoztam több mint 30 évet, tehát körülbelül ki tudom hámozni, hogy mi az, ami érdekes, és

ezek az adatok, amikről itt szó van, beleillenek a képbe.

– De ezt az ukrán elhárítás is tudja, és adott esetben tud ilyen ügyet kreálni.

– Hogyne tudnának. Azért mondom, hogy ha igaz, és nem egy kreátum. Csak ha az elhárítás ezeket az embereket már figyelte, nem beszélve arról, ha beismerő vallomást tesznek, akkor azért nem biztos, hogy azt kell mondani, hogy ez nem igaz.

– A magyar fél be fogja valaha ismerni, ha valóban kémkedés történt?

– Nem. Nem fogja beismerni, de az az ukrán bíróságot nem hiszem, hogy befolyásolja. Meglátjuk, hogy az ukránok milyen bizonyítékot tesznek közzé. Ha vannak terhelő bizonyítékok, és azokat elfogadja a bíróság, akkor onnantól kezdve teljesen mindegy, hogy mit mondanak a magyarok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Hogy Gyurcsány Ferenc női álnéven megjelentetett egy könyvet, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár
A DK-n belül sem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc - mondja a politikai elemző, aki szerint Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t. Magyar Péter hangfelvétele alááshatja az ellenzéket háborúpártisággal vádoló Fidesz-kampányt.


A héten egymást érték a váratlan fejlemények a politikában. Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen a honvédelmi miniszter szerinte bevallja, hogy a kormány háborús üzemmódra állítaná át az országot. Gyurcsány Ferenc húsz évnyi permanens kampány után bejelentette: lemond minden tisztségéről, visszavonul a közélettől, a választásokon sem indul, és az is kiderült, Dobrev Klára és ő elválnak egymástól. Eddigi felesége pedig a DK élére pályázik.

És kirobbant a kémbotrány, az ukránok szerint magyar kémhálózatot lepleztek le Kárpátalján, akiknek a feladata többek között az volt, hogy felmérjék, hogyan fogadnák ott magyar katonák megjelenését. Válaszul a kormány kiutasított két ukrán diplomatát és látványos kommandósakcióval csapott le valakire, akiről azt mondták, ukrán kém. A Fidesz már egyenesen azzal vádolja a Tiszát, hogy összejátszik az ukrán titkosszolgálattal. Somogyi Zoltán elemző értékelte a történéseket.

– Nem akármilyen sűrű napokat élünk. A héten robbant ki a Magyar Péter által bemutatott hangfelvétel-botrány, aztán jött Gyurcsány Ferenc visszavonulása, majd kémügy. Kezdjük Gyurcsánnyal. Az utolsó emlékem róla, a lakóautós országjárása, amely függetlenül a politikai megítélésétől, bennem egyértelműen részvétet keltett. Várható volt a lemondása?

– Várható volt, és korábban jobb lett volna. Most azért okozott mégis meglepetést, mert napokkal előtte a DK egyes képviselői a momentumos Orosz Annát támadták, hogy miért mond le. Ha tudtak volna Gyurcsány szándékáról, egy kicsit halkabbak lettek volna.

– Inkább politikai oka lehetett vagy személyes?

– Mindkettő. Ami politikailag értelmezhető vagy indokolható, hogy Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t, és új lendületet is adhat pártnak.

– Viszont talán nem véletlenül nevezték a DK-t Gyurcsány-pártnak. Ez is egy személyre épülő párt, és hiába Dobrev Klára minden tehetsége, hiába volt eddig Gyurcsány felesége, biztos, elég ennyi? Túl tudja élni a DK Gyurcsányt?

– Ezt majd meglátjuk. Szerintem a Gyurcsánnyal való elégedetlenség már megvolt a DK-n belül is.

Nem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc. Hogy női álnéven megjelentetett egy könyvet, amiről azért azonnal el is mondták, hogy az az ő könyve, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár,

mint amin egy politikusnak kellene, akinek a pártját meg kellene mentenie, mert a bejutási küszöb környékén van. Ráadásul amikor Gyurcsány Ferenc volt a DK arca – például a 2018-as kampány volt ilyen –, akkor alig jutott be a párt a parlamentbe. Egy évvel később Dobrev Klára teljesen váratlanul négy DK-s mandátumot szerzett az EP-választáson, úgy, hogy csak kettőt vártak. Ilyen szempontból ő egyben tudja tartani a DK-t, amennyire most lehet.

– A héten Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy 2023-as hangfelvételt, amin a honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy szakítanak a békementalitással, átállnak a háború felé vezető út nulladik fázisra. Gulyás Gergely "lepkefingnek" minősítette a hangfelvételt, Orbán Viktor pedig azt mondta, ebben nincs semmi újdonság, háború zajlik, ütőképes hadseregre van szükség. Én sem értem igazán, hogy mi a valóban botrányos a hangfelvételben.

– A probléma, hogy a baloldalt állítja be az Orbán-kormány folyamatosan háborúpártinak, magukat meg békepártinak.

Ez a narratíva nem engedi meg, hogy a kormány bármilyen értelemben háborús felkészülésről beszéljen.

Most azonban az van azon a hangfelvételen, hogy eddig békeszakaszban voltunk, de most már a háború nulladik szakaszában kell, hogy lépjünk. Hogy ez ártani fog-e a kormánynak, az a TISZA kampányától függ.

– De ez nem értelmezhető úgy, hogy eddig egy békés Európa kellős közepén éltünk, viszont manapság a háború itt van a szomszédunkban, tehát nekünk is háborús üzemmódra kell átváltanunk. Nem értelmezhető ez a beszéd így?

– Így is értelmezhető, a kormány így is akarja értelmezni, de úgy is értelmezhető, hogy akkor fejezzétek be az ellenzéket háborúpártisággal vádoló kampányt. Viszont ezzel aláássák a kormányzat eddigi kampányát.

Most egyelőre az van, hogy két értelmezés harcol egymással: a kormány értelmezése az, hogy ne adják oda a hatalmat a háborúpárti ellenzéknek. Az ellenzék értelmezése, mármint Magyar Péteré, meg az, hogy rosszul mennek az országban a dolgok. A két értelmezés közül, amelyik nyer, az fog kormányt alakítani jövőre.

Most a kormányzat értelmezése áll támadás alatt, azt mondja a TISZA, hogy ez az értelmezés hazug.

– Nyilván nem segít a kormányzatnak ebben a küzdelemben az ukrán kémbotrány sem. Az SBU szerint a magyar kémhálózat tagjai Kárpátalján a haditechnika elhelyezkedése mellett arra is kíváncsiak voltak, hogyan fogadná a lakosság, ha netán magyar erők lépnének ukrán területre. Persze, hogy ez mennyire igaz, egyelőre óvatosan kell kezelni, de nyilván nem használ egy ilyen hír a kommunikációs küzdelemben.

– Ezt én is óvatosan kezelném. Egyelőre azért nem nyilatkoznék erről, mert sokkal jobban kellene tájékozódni, de biztos, hogy nem jó a kormánynak, ha erről olyan egyértelmű részletek derülnek ki, amelyek az ukrán álláspontot erősítik meg.

– Ez viszont kapóra jön Magyar Péteréknek. Viszont az ellenzéknek itt vigyázni kell a lukra futással, nehogy úgy járjon, mint a Magyar Hang nemrég Aszad elnök gépével.

– Ez igaz, viszont szerintem a kormány a külpolitikában is elég rosszul áll, mert Trump eddigi politikája semmilyen módon nem segíti a kormány céljait.

– Az nem képzelhető, hogy annak idején Ruszin-Szendi Romulusz ezzel a hangfelvétellel kopogtatott be a Tiszához?

– Ezt a tiszásoktól kellene megkérdezni. A politikában minden elképzelhető: ez is, meg az ellenkezője is.

Az biztos, hogy ez a hangfelvétel nagyon érdekes, és nagy kérdés, hogy mi minden van még a birtokában az ellenzéknek.

– Most van május. Kevesebb mint egy év múlva lesznek a választások, és megint ott tartunk, hogy a kormány minden téren újfent defenzívába került.

– A kormányzatnak a legnagyobb problémája az, hogy mondhat bármit, amíg az emberek úgy ítélik meg, hogy rosszul megy a gazdaság, és rosszul megy az ő soruk, addig ez a teljesítmény nem lesz elég arra, hogy a TISZA-párttal meg tudjanak mérkőzni.

– Miközben Magyar Péter gőzhengere is lejjebb kapcsolt.

– Ebben nem vagyok biztos, amit ő országjárásban csinál, azt nagyon nehéz megítélni. A negyedik hulláma jön annak, hogy nap mint nap megy egyik településről a másikra, ez is egy teljesen új fejlemény, és ezt nem is fogjuk látni innen, hogy ez mennyire hat ott, a helyszíneken.

Nekem az a tippem, hogy erőteljesen hat ez a fajta személyes jelenlét.

– A kézigránát-ügy és most a kiszivárgott beszéd után elképzelhető, hogy Orbán lecseréli Szalay-Bobrovniczkyt?

– Inkább az valószínűsíthető, hogy nem engedheti meg magának, hogy lecserélje, mert az egy beismerés lenne. Azt aztán majd meglátjuk, hogy ez mennyire fog sikerülni neki. Nyilván mérik a honvédelmi miniszter elfogadottságát, hogy mennyire tekintik az emberek botrányosnak, ami körülötte történik, és lehet, hogy lesz egy pillanat, amikor már a miniszterelnök nem tudja tartani, és el kell engednie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
New York Times: Erdő Péter a három legesélyesebb jelölt között volt a pápaválasztás első körében
A később pápává választott Robert Prevost, Pietro Parolin és Erdő Péter kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban, írja az amerikai lap. Erdő Pétert egy konzervatív szövetség támogatta, de hamar világossá vált, hogy nem győzhet.


A New York Times több mint egy tucat bíborossal készített interjút, hogy feltárja, mi történt a zárt ajtók mögött. A cikkből kiderül, hogy első nap a konklávét megnyitó elmélkedés elhúzódott, emiatt az első szavazás csak késő este kezdődött.

A voksok nem hoztak egyértelmű eredményt: három esélyes maradt versenyben. Köztük volt a 72 éves magyar Erdő Péter, aki mögött egy konzervatív szövetség állt, köztük több afrikai támogató.

De a New York Times szerint hamar világossá vált, hogy a magyar jelölt nem győzhet egy olyan konklávén, amelynek tagjait nagyrészt Ferenc pápa nevezte ki.

Rajta kívül sokan szavaztak Pietro Parolinra, a 70 éves olasz bíborosra, aki Ferenc pápa alatt gyakorlatilag a Vatikánt irányította. Azonban az első szavazáson ő sem kapott elsöprő támogatást. Az olasz tábor megosztott volt, ráadásul többeknek nem tetszett, hogy Parolin nem fektetett kellő hangsúlyt a közös tanácskozásokra – ezek Ferenc pápa kormányzási stílusának fontos részei voltak.

És a legesélyesebbek között ott volt a később pápává választott Robert Prevost is, aki korábban misszionáriusként dolgozott, majd egy szerzetesrendet vezetett, ezután perui püspökként szolgált, végül a Vatikán befolyásos szereplőjévé vált. Így sok olyan elvárásnak megfelelt, amelyeket a különböző bíborosi csoportok fontosnak tartottak - írja az amerikai lap. Azzal, hogy látszólag egyszerre képviselte Észak- és Dél-Amerikát, Prevost két kontinens bíborosai körében is népszerű volt. Amikor a többiek kikérdezték a latin-amerikai bíborosokat, akik jól ismerték őt, tetszett nekik, amit hallottak róla. A konzervatívok is úgy látták, hogy nem megosztó.

„Prevost bíborosban megvolt minden olyan tapasztalat, amit kerestünk”

– mondta Vincent Nichols, Anglia bíborosa. „Egy igazi misszionárius szívével rendelkezik, mély tudással és széles világlátással. Püspökként vezetett egy egyházmegyét, így közvetlen kapcsolatban volt a hívekkel, ugyanakkor dolgozott a Kúriában is – abban a római hivatalrendszerben, amely az egyház kormányzását segíti.”

Másnap világossá vált, hogy Prevostnak esélye van megszerezni a szükséges támogatást. Amikor a délutáni szavazáson elérte a 89 szavazatot – azt a kétharmados többséget, amely ahhoz kell, hogy valakit pápává válasszanak –, a terem tapsviharban tört ki, és mindenki felállt. „És ő csak ült tovább!” – mesélte a lapnak egy bíboros. „Valakinek fel kellett húznia. Mindannyiunk szemébe könny szökött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: