Maduro, a botcsinálta diktátor, aki Chávez halálával került Venezuela élére, de hatalmát csak diktatúrával, a lakosság elüldözésével és kifosztásával tudta megőrizni
Hajnalban robbanásoktól visszhangzott Caracas: az Egyesült Államok villámakciót indított Venezuela ellen, Donald Trump elnök pedig nem sokkal később közölte, hogy a különleges egységek elfogták Nicolás Madurót és feleségét, Cilia Florest, akiket kirepítettek az országból. A venezuelai kormány azonnal „imperialista agressziónak” minősítette a támadást, szükségállapotot hirdetett, és „életjelet” követelt az elnökről - írja a Reuters.
Több elemzés az 1989-es panamai katonai beavatkozáshoz hasonlítja a mostani akciót, amelynek során Manuel Noriega elnököt fogták el és vitték az Egyesült Államokba. Az amerikai kormány a jogalapot egy 2020-as vádemelésre alapozhatja, amelyben az igazságügyi minisztérium Nicolás Madurót és több magas rangú venezuelai tisztségviselőt „narco-terrorizmussal” és kábítószer-csempészettel vádolt meg. A vádirat szerint a venezuelai vezetés egy „Cártel de los Soles” nevű kartellnek nyújtott védelmet. Akkor 15 millió dolláros, átszámítva közel 5 milliárd forintos nyomravezetői díjat tűztek ki Maduróra.
De ki az az ember, akinek a sorsa ma hajnalban fordulópontot vett?
Nicolás Maduro 1962-ben született Caracasban, munkáscsaládban. Pályáját buszsofőrként és szakszervezeti aktivistaként kezdte, majd a kilencvenes években a börtönben ülő Hugo Chávez egyik leghangosabb támogatójaként lépett a politikai színtérre. A chavizmus hullámán emelkedett fel: volt a Nemzetgyűlés elnöke, 2006 és 2012 között pedig külügyminiszter.
Chávez 2012-ben nevezte ki alelnökévé, és halála előtt őt jelölte meg utódjának. Politikai identitását mindvégig ehhez a kötődéshez igazította. „Chávez gyermeke vagyok, itt vagyunk mi, Chávez gyermekei” – mondta a La Jornada című lapnak egy korábbi interjúban. Chávez 2013-as halála után szoros versenyben nyerte meg az elnökválasztást.
A 2018-as és a 2024-es elnökválasztásokat a nemzetközi megfigyelők és a nyugati kormányok jelentős része nem ismerte el. A tavalyi szavazás után az ENSZ és a Human Rights Watch is súlyos jogsértéseket, tömeges letartóztatásokat és a tüntetők elleni erőszakot dokumentált. Madurót tavaly januárban harmadszor is beiktatták, de a nemzetközi nyomás folyamatosan nőtt rajta, ami a mostani katonai akcióban csúcsosodott ki.