180 milliós Lild-bírság egy kifliért, érinthetetlen NER-es cégek - Kitálalt a GVH vezető közgazdásza
A Gazdasági Versenyhivatal belső működéséről és a politikai nyomásról beszélt a Partizánnak Berezvai Zombor, a GVH versenyközgazdasági és Piackutatási Irodájának vezetője. A közgazdász szerint az utóbbi egy évben a korábbi szakmai viták látványosan eltolódtak a politika irányába, ezért vállalta a nyilvános megszólalást annak tudatában is, hogy ezzel – elmondása alapján – megsértheti a hivatal etikai szabályzatát.
Úgy beszélt, hogy a médiaszerepléseket előzetesen engedélyeztetniük kell, most azonban ezt nem tette meg, és számol a következményekkel.
Ennek ellenére fontosnak érezte, hogy beszéljen a tapasztaltakról, mert az elmúlt egy évben szerinte a GVH-nál is nagyon eltolódtak a dolgok a politika irányába.„Korábban szakmai érvekkel lehetett hatni arra, hogy egy ágazati vizsgálati jelentésben mi szerepeljen, mostanában erre egyre kisebb az esély.”
Szerinte a kontroll erősödése abban is megjelenik, hogy a kommunikációs vezetés beleír és átír szövegrészeket az ágazati jelentésekben.
Azt mondta, egy konkrét anyagba pozitív értékelés került az árréscsökkentésről, és állítása szerint jelezték feléjük: ezt nem is ildomos bírálni. Úgy fogalmazott, ő közgazdászként amellett érvelt, hogy egy intézkedés esetében nem elég a rövid távú árcsökkenés tényét nézni, a mellékhatásokat is fel kell tárni. „Ha arra köteleznénk a kiskereskedőket, hogy holnaptól mindent ingyen adjanak, az rövid távon mindenkinek jó lenne, de meg kell nézni a káros hatásokat is” - jelentette ki.
Ugyancsak beavatkoztak egy fúziós ügyben, ahol három szereplőből kettő egyesült volna.
A részletekről – például hogy pontosan ki és milyen befolyással bírt – bővebben nem kívánt beszélni, de azt állította, a hivatal belső működésében erős lett az önkorrekciós reflex: sokszor már előre elkerülnek minden olyan megfogalmazást, ami politikailag kényes lehet.
A hivatal eljárásairól szólva példaként hozta fel a Nitrogénművek-ügyet, amelyben szerinte valóban történt jogsértés, ugyanakkor a rekordméretű bírságot nem tartja arányosnak. „Nem “koholt” ügyről beszélünk, de hogy ez a GVH történetének legnagyobb bírsága lett, azt nem tartom reálisnak” - jelentette ki.
„A túlzó bírságolás sokszor olyan cégekkel szemben jelenik meg, akiket a kormányzat nem kedvel.”
Egy másik ügyben a Lidlnél kiszabott büntetést említette.
Szerinte a a Magyar Élelmiszerkönyvben erre nincs is külön szabály, de a GVH azt mondta, az vonatkozik rá, ami a kenyérre. „Maga az ügy önmagában nem problémás, de hogy ezért 186 millió forint bírságot szabunk ki, majd utána az összes külföldi kiskereskedő ellen elindítunk hasonló eljárást – az szerintem nem egészen fair.”
Aztán ennél is súlyosabb állításokat tett. „Összességében az látszik, hogy azokkal a cégekkel szemben, akiket a kormányzat nem kedvel – leginkább külföldi kiskereskedők, építőipari cégek, bányatársaságok –, indítottunk esetenként olyan ügyeket is, amelyek teljesen megalapozatlanok voltak: találtunk rá valami formális megalapozást, elindítottuk, de már az indítás pillanatában tudtuk, hogy meg lesz szüntetve. Ez nagyon sok erőforrásba kerül, elvonja a kapacitást értelmes ügyektől, miközben adófizetői pénzt égetünk: vizsgálók hónapokig dolgoznak valamin, amiről végül jelentést írunk, hogy miért kell lezárni – holott megindítani sem kellett volna.”
A munkahelyi légkörről azt mondta, sok kiváló szakember dolgozik a GVH-ban, és a gazdaság jelentős részén a hivatal érdemi, szakmai munkát tud végezni. Ugyanakkor szerinte jelen van egy általános politikai nyomás, ami a felső vezetést is érinti, és ez óvatosságra, olykor önkorlátozásra késztet.
A kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban kettős mércét érzékel. Úgy látja, míg a kormány árstopjairól, árrésstopjáról vagy védett árakról nem kommunikálhattak kritikusan, addig a főváros taxirendeletének áremelését közleményben bírálták. Szerinte az ilyen ellentmondások azt mutatják, hogy a hivatal az ellenzéki szereplőkkel szemben határozottabban lép fel.
„A kormánnyal szemben nincs fellépés, ellenzéki szereplőkkel szemben erősebb.”
Saját, a hivatalon kívül készült tanulmányai miatt – mondta – többször kapott jelzést a vezetéstől. A népegészségügyi termékadóról (chipsadó) szóló elemzésének médiavisszhangja után például azt kérték tőle, hogy a nyilatkozatait egyeztesse előre. Egy, a benzinárstop hatásait vizsgáló tanulmány összefoglalóját pedig csak úgy tehette közzé, hogy a szakmai profiljából kiveszi a GVH-s munkaviszonyra utalást.
„Az üzemanyagár-sapkáról” szólva azt állította, számításaik szerint rövid távon valóban olcsóbb volt a benzin a beavatkozás idején, de a kivezetés után tartósan magasabb szint alakult ki, mint amennyi a bevezetés nélkül lett volna. Ezt a következtetést úgy fogalmazta meg, hogy a rövid távú nyereség hosszabb távon fogyasztói veszteségbe fordult.
A GVH elnökéről, a nemrég ismét 6 évre kinevezett Rigó Csaba Balázsról kijelentette: személyesen tisztességesnek tartja, és szerinte amiben lehet, szakmai döntéseket hoz. Úgy vélte viszont, hogy a politikai légkör a vezetőt is erősen korlátozza, különösen kényes időszakokban. „Összességében tisztességes és jó embernek tartom. Nem gondolom, hogy lopna, csalna vagy hazudna, de érzem, hogy rajta is ott van a politikai nyomás.”
A hivatal függetlensége kapcsán azt hangsúlyozta, a vezető személye és a közvélemény elvárásai egyaránt meghatározóak: ha nincs társadalmi felháborodás a függetlenséget sértő gyakorlatokra, nő a politikai nyomás.
„A nemzeti versenyhatóságok mozgástere természetesen véges” – tette hozzá –, az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatósága a több tagállamot érintő nagy ügyekben lép fel, így a GVH ilyen esetekben együttműködésre és ügyátadásra kényszerül.
„Ha három részre osztjuk a gazdaságot: van a “neres” rész, ahol nem nagyon tudunk mit tenni; van egy rész, ahol megpróbálunk a kormányzati narratívának megfelelően valamennyire “ellenségesen” fellépni – jogsértéseket találni, magasabb bírságot szabni; és van a harmadik rész, ahol tényleg lehet rendesen versenyt érvényesíteni. Ezekben a kartell- és fogyasztóvédelmi ügyekben a GVH tényleg értéket alkot.”
„A multinacionális cégeknek bizonyos szempontból mindegy, hol van egy lokáció: lehet Varsóban vagy Budapesten. De ha azt látják, hogy a lengyel politika kiszámíthatóbb, kevesebb az adó, kevesebb az állami beavatkozás, nincs árstop, ami megnehezíti a termelők piacra jutását, akkor oda fognak beruházni. Ha pedig azt látják, hogy Magyarország “futottak még” ország, sokféle kockázattal, akkor itt értékesítenek ugyan, de nem ide hozzák a befektetéseiket és a magas hozzáadott értékű munkákat, mert félnek a politikai befolyás kockázataitól” - fogalmazott.
„Rövid távon több lesz a kartell és a visszaélésszerű magatartás, magasabb árakat tapasztalnak a fogyasztók. Hosszú távon – ha visszanézünk 10–15 évre – látszik, hogy Magyarországon lényegében nem volt érdemi termelékenységnövekedés, kisebb volt, mint bárhol máshol az EU-ban. Ennek oka sok esetben a versenyhiány. Ha nincs elég verseny, nincs termelékenységnövekedés, ebből nincs GDP-növekedés, jövedelemnövekedés, elszegényedés következik.”
A hivatal szerepéről úgy fogalmazott: önmagában nem tudja megoldani a gazdaság problémáit, de hozzájárulhat egy versenyképesebb, gazdagabb ország felépítéséhez.
