prcikk: „Nem tényező a korkülönbség” – Hogyan lehet boldog párkapcsolat egy 25 éves férfi és egy 52 éves nő között? | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Nem tényező a korkülönbség” – Hogyan lehet boldog párkapcsolat egy 25 éves férfi és egy 52 éves nő között?

Ádám és Dina példája megmutatja, hogy a kor tényleg csak egy (esetükben két) szám, ami semmit nem jelent, ha igazán szeretik egymást. Most a Szeretlek Magyarország olvasóit is beavatják a „titkukba”.


Az utóbbi időben sok olyan kapcsolatról olvasni, ahol a nő idősebb, mint a férfi. Ismert és átlagemberek között is egyre gyakoribbnak tűnik a jelenség, olyannyira, hogy már pszichológusok is vizsgálják az okokat.

Dina és Ádám két éve vannak együtt. Szerelem volt első látásra: társkereső applikáció, hosszú telefonbeszélgetés, személyes találkozó, együtt alvás, kapcsolat. Mondhatni a legtipikusabb 21. századi párkapcsolat hagyományos forgatókönyve. Ami különlegessé teszi, az a bűvös 27 év. Nem ennyi idősek, hanem ennyi a kettejük közötti korkülönbség. Beszélgetve velük egyébként ez az utolsó dolog, amit gondolnék róluk.

Ádám 25 éves, Dina 52.

Okoz-e ez bármilyen fennakadást a mindennapjaikban, családi vagy baráti körükben, szűkebb-tágabb környezetükben? Nehezíti-e ez a rövidebb-hosszabb távú tervezést, áthidalható-e az életkorból adódó kulturális különbség, vagy épp hiányzik-e a közös, generációs élmény? Ezekről beszélgettünk velük.

– Természetesen itt vannak a saját kérdéseim, amikkel készültem, de nem bírom megállni, hogy ne azzal kezdjek: mik szoktak lenni az első kérdések, amikor valaki megtudja a köztetek lévő korkülönbséget?

Dina: Más, ha élőben, és más ha online, például TikTok-live-ban találkoznak velünk. Élőben jóformán senki nem szól hozzá semmit, se ismerősök, se barátok, se idegenek. Persze elmondjuk a helyzetet, de ezzel vége is. 2021 végén volt egy súlyos betegségem, a semmiből jött egy hasnyálmirigy-gyulladásom, 2 és fél hónapig kórházban voltam. Covid is volt akkor, és egyedül Ádi jöhetett be látogatni. Néhány kórteremtársammal összebarátkoztam, és ők rákérdeztek, hogy a fiam-e.

De mikor elmondtam, hogy a párom, az ő reakciójuk is az volt, hogy nincs ezzel semmi gond. És másoktól is mindig ezt kapjuk vissza.

És online mi a helyzet?

Ádám: „Te anyukáddal live-ozol?” „Hány év a korkülönbség?” „Ti tényleg együtt vagytok?” „És mióta?” Illetve „terveztek-e gyereket?” – ez az, amit már kicsit unok. Először azt szokták kérdezni, hogy akarunk-e közösen, és miután elmondjuk, hogy nem, külön rákérdeznek, hogy na, és én akarok-e.

– Az azért szerintem is érdekes, hogy mióta vagytok együtt, és hol, hogyan történt a megismerkedés...

Ádám: Most márciusban volt két éve, hogy megismerkedtünk a Tinderen.

Dina: Azt sem szoktuk titkolni, hogy ez kalandnak indult. Érett, intelligens, józan nőnek tartom magam, de mindig is jobban vonzódtam a fiatalabb korosztályhoz. Általában véve is fiatalosabb, életvidámabb, optimistább voltam, mint a negyvenes-ötvenes kortársaim, akik sokszor tele vannak terhekkel, cipelik a „puttonyukat” az élet nagy súlyaival, én pedig ezzel nem azonosultam. Már fiatalabb koromban is fiatalabb fiúk tetszettek. Így a tinderes korhatárom is elég tág volt, és nem is vártam volna soha, hogy ha egy fiatalabb sráccal matchelünk, abból valami komoly legyen.

Ádám: Én pedig akkor jöttem ki egy komoly kapcsolatból, diploma előtt voltam, akkor kezdtem dolgozni, ennek okán sem akartam semmi komolyat. Egy kapcsolat volt az utolsó, ami hiányzott az életemből, ráadásul az előzőek nem is voltak feltétlenül jók. De ez abszolút megváltozott! Dinával először írásban kezdtünk beszélgetni, aztán telefonon csevegtünk 6-7 órát. Már ekkor megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk. Az érdekes szituáció volt, mert pont nőnap volt, feljöttem vidékről vonattal, és sehol nem kaptam virágot, így az aluljáróban vettem egy szál tulipánt.

Dina: Előtte az egész hétvégét végigkommunikáltuk, és azonnal egy hullámhosszra kerültünk, én pedig már alig vártam a hétfőt, amikor találkozunk...

@dina_es_adam Olcsóbb a keksz, mint egy autó, nem? ? #parkapcsolatidolgok #relationshipthings #hungariancouple #magyarpar #tiktokpar #tiktokcouple @D_i_n_a @pakaiadam ? ♬ Famous piano songs for comedy and cooking programs - moshimo sound design

– Akkor ha jól értem, ez szerelem volt, nemcsak első látásra, de első hallásra, sőt első csetelésre is.

Dina: Eléggé, igen! Vagy ha nem is azonnal szerelem, az mindenképpen lenyűgöző volt, hogy felhívtuk egymást, és hajnali ötig nem tettük le a telefont! Aztán ez élőben is folytatódott, mert pont olyanok voltunk, amit elképzelt a másik, és a kémia is azonnal megvolt.

Ádám: Aztán ha akartam volna sem tudtam volna hazamenni, mert a Covid is összekötött minket...

Dina: Valóban. Meló után Ádám odajött a munkahelyemre, azután hozzám mentünk, és mivel nemsokára nyolc óra volt, muszáj volt ott aludnia. Itt egyébként még mindig a „kaland” szakaszban tartottunk, de hamarosan mondta Ádi, hogy szeretné, ha többször is találkoznánk.

– Azt mondjátok, hogy a környezetetekben mindenki gyorsan elfogadja a kapcsolatotokat. De mi a helyzet veletek? Nektek egy pillanatig sem volt szokatlan az érzés egy ekkora korkülönbségű emberrel?

Ádám: Azt hiszem, nem. Egy dolog volt érdekes. Amikor kinyílt az ország a Covid után, először jöttünk be a Deák térre, és akkora tömeg volt, amit előtte még életemben nem láttam. Ott én, bevallom, kicsit zavarban voltam. Egyáltalán nem azért, mert szégyelltem volna Dinát, de akkor, kézen fogva sétálva tudatosult bennem, hogy ez ilyen szinten komoly. De ezt még ugyanaznap meg is beszéltük, és ezután soha többé nem okozott gondot.

Dina: Na de kinek az ötlete volt, hogy ez legyen komoly?

Ádám: Hát, ezt én akartam komolyabbá tenni...

Dina: Ezt azért hangsúlyozzuk ki! (nevet) Én még napokig, hetekig mondtam, hogy ez őrültség, és úgysem lesz ebből semmi, hisz más életszakaszban is vagyunk stb. De őt ez nem érdekelte, azt mondta, ne foglalkozzunk vele.

Én érett nőként nem kezdeményeztem volna, de miután ilyen jól éreztük magunkat, nem okozott gondot komolyan venni.

Nálam egyébként ott dőlt el sok minden, amikor 9 hónappal a megismerkedésünk után a súlyos betegségemmel kórházba kerültem, és 75 napot töltöttem benn, közte a karácsonyt és újév napját is. Ekkor ugyan maximálisan együtt voltunk már, de a második héten megmondtam Ádámnak, hogy 23 évesen nem muszáj végigcsinálnia ezt egy 50 éves nővel. Mert neki nem feltétlenül az a dolga, hogy minden nap bejárjon a kórházba, és lényegében kézben tartsa az életem.

De kitartottunk egymás mellett, és ez nagyon fontos mérföldköve volt a kapcsolatnak.

Ádám: Ugyanakkor nagyon fontos szempont: hogy én sosem éreztem Dinát annyi idősnek, amennyi valójában. Még csak négy hónapja voltunk együtt júliusban – a Covid is tombolt – amikor már elhatároztuk, hogy amint lehet, elmegyünk Szerbiába az Exit Fesztiválra bulizni. Én addig soha életemben nem csináltam ennyire spontán dolgot, de akkor fogtuk magunkat, és kivezettünk. Aztán '22-ben is voltunk a Balaton Soundon, idén is tervezzük, szóval nem érezhető a korkülönbség, mert ugyanannyira vágyunk bulizni, ugyanolyan zenéket hallgatunk... Nekem a közeli barátaim közül is maximum egy van, akivel annyira passzol az ízlésem, mint Dinával. Mondhatnám, hogy furcsa volt, hogy van köztünk 27 év, és ugyanazokat a dolgokat szeretjük, de bennem ez nem is így fogalmazódott meg.

Nem is volt tényező a korkülönbség, csak a felismerés, hogy úristen, valakivel ennyire passzolok.

Voltak nekem korombeli párkapcsolataim, de sokakkal a randiig sem jutottunk el, mert olyan különbözőek voltunk – hiába voltunk egy korosztály.

– Akkor viszont ez egy nagy szerencsének és egy komoly közös nevezőnek tűnik: Dina sokkal jobban megérteti magát a fiatalabb generációval, míg, ha jól értem, Ádám pedig inkább az idősebbekkel, tapasztaltabb emberekkel jön ki jól.

Ádám: Nálam nem szűkül ez le ennyire, én mindenkivel jól ki tudok jönni. Ez talán oda vezethető vissza, hogy én a szüleim egyedüli és viszonylag kései gyereke vagyok. Ha társaságba mentünk, többnyire az ő baráti körük volt ott, kevesebb gyerek, én pedig körbe voltam véve tőlem jóval idősebb emberekkel, és ez hathatott a gondolkodásmódomra, jobban megértem magam az idősebbekkel. De mára persze a barátaim 99 százaléka velem egyidős vagy fiatalabb nálam.

– Egy kapcsolatba mindenki „viszi” a saját barátait. Nálatok nem okozott gondot, hogy a baráti körök között egy generációnyi különbség van?

Dina: Sokszor megyünk úgy bulizni, hogy a legjobb barátnőm is velünk jön, vagy éppen Ádám barátai tartanak velünk, és tök jól megvagyunk egymással. Úgy szeretnek engem a srácok...

Ádám: Engem meg a te barátnőid...

Dina: Igen, a barátnőim imádják! Amit Ádám tanúsított a kórházi idők alatt, arra a nővérem azt mondta, hogy „ha valaha szakítotok is, ő biztosan a fogadott fiam lesz”.

Ádám: Az első évben úgy mentünk el a Balatonra, hogy mi ketten voltunk, és jött velünk Dina legjobb barátnője is, egy szobában is aludtunk. Tavaly pedig egy kb. 20 négyzetméteres szobában volt a szállásunk a Balaton Soundon, ahol a lábunknál alig volt már hely, ott pedig a legjobb barátom volt velünk egy szobában, és ebben a felállásban elmentünk a Strand Fesztiválra is – tökéletes összhangban.

Dina: Nyilván azért lehet ez, mert én valóban lazább vagyok, jól el lehet velem beszélgetni, és azt hiszem, egyáltalán nem érezni a korkülönbséget.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Ádám Pakai (@pakaiadam) által megosztott bejegyzés

– Amikor te, Ádám, eljutottál odáig, hogy elmondd a szüleidnek, hogy van valakid, semmilyen meglepődést nem okozott?

Ádám: Anyukám Dinánál idősebb, de nagyon fiatalos felfogású ő is. És abszolút nem érdekelte, hogy köztünk mekkora a korkülönbség.

Dina: Nagyon szeretjük egymást, és nagyon jó barátnők is vagyunk. Hála istennek, nem az a típusú nő, aki úgy van vele, hogy „úristen, mi lesz, ha nem lesz unokám!” Mostanában hónapok óta mondja, hogy „Dincsi, én úgy örülök, hogy nem egy huszonéves kiscsajjal van Ádi, hanem veled!” Ez annyira jól esik!

Ádám: Ezt nyilván azért is mondja, mert tényleg szeret. Nekem volt olyan barátnőm, aki csak egy évvel volt nálam idősebb, de anya látta, hogy abban a kapcsolatban nem volt minden harmonikus, nem is feltétlenül illett hozzám annyira.

Dina: Egy anya természetesen akkor boldog, ha látja, hogy a fia is boldog. Mivel látja, hogy Ádi tök happy, teljesen kiegyensúlyozott, ezért szeret engem is. Meg persze jól ki is jövünk, nagyon sokat nevetünk együtt.

– A minap velem egykorú barátnőmmel valahogy megtaláltuk a YouTube-on gyerekkorunk nagy rajzfilmslágereit, és elkezdtünk nosztalgiázni a közös (bár persze térben távoli) fiatalkorról, generációs élményekről. Ilyen korkülönbség mellett a ti kapcsolatotokból nem hiányzik ez?

Dina: Számomra ez megdöbbentő, de Ádám rengeteg mindent tud, ami az én fiatalkoromban – akár születése előtt – volt, pont anyukája és apukája miatt. Főleg zenében nyilvánul ez meg, olyan együtteseket is hallgat, mint például a Neoton...

Ádám: Együtt megyünk techno-buliba és együtt megyünk retróbuliba is... (Nevetnek.)

Dina: De ugyanez igaz mesékre, mozifilmekre is. Olyan tehát nincs, hogy valamit a generációs különbség miatt ne értenénk meg. Az is érdekes, hogy olyan dolgokra emlékszik vissza, amit én a fiatalabb generációval éltem át. Ádám kedveli akár a High School Musicalt, akár a Star Wars-t – én meg ezt a „másik oldalról” ismertem.

– Ha jól értem, Dina, akkor Ádám korosztályának bulizenéi nem állnak annyira távol tőled.

Dina: Hát, hamarabb jártam ilyen buliba, mint ő, tulajdonképpen én vittem el. (Nevet.) Diákkorom után középkorú nőként is elkezdtem eljárogatni a barátnőimmel, akkor fedeztem fel magamnak az elektronikus zenei bulikat. Te ilyenekre nem nagyon jártál...

Ádám: Én fesztiválokra jártam inkább. Néha egyetemi bulikra is, de hétvégente általában hazamentem, vidéken pedig nem voltak annyira szórakozóhelyek.

Dina: Ez tehát jól jött ki, hogy én vittem el ezekbe a bulikba a barátnőmmel, akivel egyidősek vagyunk.

@dina_es_adam Kinek ismerős? ?? #parkapcsolatidolgok #nőkvsférfiak #magyarpar #tiktokpar @D_i_n_a @pakaiadam ? ♬ France Accordion Swing - MIZUSATO Masaki

– Egy kapcsolatban óhatatlanul változunk valamennyire, hatással vagyunk egymás személyiségére. Volt olyan, amit ti a kettőtök változásában a köztetek lévő korkülönbség számlájára írtok? Van olyan speciális dolog, amit egy 27 évvel idősebb/fiatalabb embertől tudtok tanulni?

Ádám: Nem akarom, hogy az a kép alakuljon ki rólam, hogy „koravén” lettem volna, ne éltem volna a fiatalok átlagosnak mondható életét. Dina inkább „belevitt” olyan dolgokba, amik addig kimaradtak. Én 2018-ban jöttem fel vidékről Budapestre, de egyetemistaként örültem, ha arra volt pénzem, hogy a hetet túléljem.

Dina: Így leginkább a városi élet pörgését tudtam valamelyest megismertetni Ádámmal.

Ádám: Amit talán a korkülönbség és a tapasztalat hozományának mondhatok, az a vezetés. Én 2020 augusztusában tettem le a jogsit, majd '21 márciusában jöttünk össze. Addig szépen elvezetgettem a 3000 fős falumban és a 30 ezres Jászberényben, és azt gondoltam, sosem fogok kocsiba ülni Pesten. De Dina elhatározta, hogy ezt a tartást kiöli belőlem, én pedig, mint egy autós oktatóhoz, beültem mellé tanulni a 15. kerületben – rá fél évre meg már rutinosan vezettem a 6. kerület szűk utcáin.

Dina: Ezzel, úgy érzem, egy biztonsági érzetet és önbizalmat adtam neki, ami nekem nyilván a tapasztalatomból adódott.

Ádám: De Dina nagyon sok olyan dolgot is tanított, ami a munkájából jött, a számlázás rejtelmeit például. Az élettapasztalatából adódóan tanultam sokat, és szerintem mind a ketten formálódtunk is egymás mellett.

Dina: Ádám pedig nekem a türelmet tanította meg. Igaz, ez nem a korából, hanem inkább a természetéből fakad. Ő nagyon békés, szeretetteljes és nyugodt, és mellette én is sokkal inkább azzá váltam.

Ádám: Emellett Dina nagyon nyitott és kíváncsi típus. Én nagyon szeretek fényképezni, múltkor elmentünk közösen fotózni, és nagyon sok mindent kérdezett róla, amit meg tudtam neki tanítani. Ugyanígy meg tudom mutatni neki a TikTok-videók rejtelmeit, az Insta-posztolás apróbb titkait. Amit egy bizonyos szinten persze ismert, hisz mindkét platformot használta, de tudtam újat mutatni. Ugyanakkor fontos volt, hogy ezekre mind nagyon nyitott volt. És ezeken kívül is tudnánk sorolni egy csomó mindent, amit egymás révén tanultunk meg.

- Ha szabad egy érzékenyebb kérdéssel folytatni: beszélgettek néha a közép- és hosszabb távú jövőről?

Ádám: Ezt sokszor megkérdezik tőlünk: mi lesz akkor, ha eltelik mondjuk húsz év? Erre van egy mottóm, amit Avicii egyik számából kölcsönöztem: „Úgy éld az életed, hogy legyen mire emlékezned!” Falun, egy kisebb közegben felnőve mindig azt éreztem, hogy kicsit burokban vagyok, és nem tudtam hibákat elkövetni. Ha ne adj' isten ez a kapcsolat véget ér egyszer, akkor is tanultam belőle. Másrészt ha együtt lennék egy korombeli lánnyal, és tervezgetnénk a jövőt, akkor sem garantálná semmi, hogy mondjuk valamelyikünket nem üti el egy busz.

Nem tudom, mi lesz húsz év múlva, de egy 25 éves lány mellett sem tudnám.

Dina: Ez nagyon érdekes Ádámtól, nekem sokáig tartott megszokni, hogy ő ennyire elfogadja a helyzetet, és nem izgul azon, hogy mi lesz a jövőben. Elfogadja azt, hogy nem feltétlenül ugyanazon a szakaszon vagyunk az életünk útján. Az fontos, hogy mi alapvetően örökre gondolkodunk, amíg csak együtt lehetünk.

Azzal tisztában vagyok, hogy egy igazi akadálya lehetne a kapcsolatunknak: ha ő családot szeretne. Lehet, hogy 30 évesen jön neki egy ilyen érzés, ezt nem lehet tudni előre. Megbeszéltük, hogy ha ilyen lesz, akkor szól nekem, és én tudomásul veszem. Ahogy most ismerem, szerintem nem lesz ilyen, de ha mégis, azt el kell fogadnom, és már most tudom, hogy ezzel számolnom kell akár 60 vagy 65 évesen. Tudom, hogy én is más voltam 20-25 évvel ezelőtt, és fontos az is, hogy ma már leginkább megélni szeretem a pillanatot – nem kis részben azért mert egy éve egy hajszál választott el attól, hogy ma ne legyek itt.

Ádám: De az is előfordulhat, hogy te cserélsz majd le egy fiatalabbra, én is idősödöm azért, leszek negyven is egyszer, az meg már nagyon sok... (Nevetnek.)

– Minden mondatotokon átüt, hogy nagyon nyitottak vagytok. Egy-két közös kedvencet fel tudtok sorolni, akár filmben, zenében? Valamit, ami teljesen jól áthidal 27 év korkülönbséget is.

Ádám: Sok zene van, amiről a korkülönbség ellenére mindkettőnknek vannak jó emlékeik, a kocsiban is sűrűn hallgatjuk azokat. Ilyen például a Roses, vagy elektronikus zenében Robin Schultz vagy Nigel Stately.

@dina_es_adam 5 dolog, amitől falra mászok Ádámtól?De a legjobb, hogy napokig kellett ezeket írni, mert szerencsére nem sok ilyen van?? #couple #tiktokcouple #5dolog #tiktokpar #magyarpar ♬ Famous piano songs for comedy and cooking programs - moshimo sound design

– Nem szeretném megtörni ezt a nyilvánvaló harmóniát, de van azért olyan kedvenc is, ami nem közös, sőt az egyikőtök mondjuk kifejezetten utálja, míg a másikotok rajong érte?

Dina: Ha felállítunk két végletet zenében, Ádi el tud menni akár a mulatósig is, ahová én nem. Én viszont az erősebb techno felé, amit már Ádám nem szeret annyira. Vagy például én már halálra unom a retró zenéket, amik ugye nekem a fiatalkorom slágerei, míg Ádám nagyon szereti őket. De szerencsére a két végpont között elég széles sávban találkozik az ízlésünk.

Ádám: Sorozatban Dina jobban szereti a „csajosabb”, Szex és New York típusú sorozatokat, én viszont imádom a démonos horrorokat, amitől viszont Dina kivan.

Dina: De itt is erősebb a közös pont, mondjuk a Jóbarátok, vagy az Így jártam anyátokkal, amit pont Ádi ismertetett meg velem.

– Biztos nem kevesen vannak, akik azt gondolják (vagy eddig az interjúig azt gondolták), hogy 27 év korkülönbséggel nehezen működik egy párkapcsolat, de a jelek szerint ez egyáltalán nem így van. Van valami, amit szerintetek meg tudtok osztani a jó kapcsolat „titkáról”, ami az elsőre nehezítőnek tűnő tényező ellenére is remekül működik?

Ádám: Van az a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Arra már rájöttünk, hogy ez nagyon nem igaz. Egy darabig izgalmas tud lenni egy olyan kapcsolat, de nem hosszú távon.

Dina: Én több mint 50 év alatt Ádámon kívül még sosem éltem át senkivel azt, hogy valamiről pont ugyanazt gondolom, pont ugyanazt akartam mondani, ugyanaz a kedvencem, ugyanazt szeretem... Gyakran panaszkodtam, hogy miért van ez a nagy korkülönbség köztünk, miért nem születtél te hamarabb, és Ádámnak van erre egy nagyon jó mondása. Ő azt mondta egyszer:

„azért, mert Isten először megteremtett téged, és utána rögtön engem akart, csak kiment egy cigire, és hát nála más az időszámítás, és véletlenül eltelt közben 27 év”.

Ugyan én vagyok csak hívő, Ádám nem, de ebben valahogy mind a ketten hiszünk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint teljesen félreérti a Fideszt, aki azt hiszi, hogy trükkökhöz folyamodna egy vereség után
Az elemző szerint a jelenlegi kormánypárt a többség akaratával szemben sosem politizál, bármennyire is elmegy a falig. A hatalom átadása után azonnal a visszatérésen dolgoznának, és nagyon kemény ellenzékiségre kellene tőlük számítani.


Török Gábor politológus a Facebookon elemezte, mire lehet számítani a Fidesztől egy esetleges választási vereség után.

A politológus szerint, amióta a Tisza Párt a választás esélyesének látszik, egyre több találgatás hangzik el azzal kapcsolatban, hogy egy vesztes választás után milyen trükkökre készülhet a kormánypárt.

„A régi vagy egy csonka parlament összehívása még az új megalakulása előtt, kétharmados döntések villámgyors áterőltetése, félelnöki vagy elnöki rendszer bevezetése - minden kombináció elhangzik ezekben a napokban.”

Bár szerinte ezek között vannak alkotmányellenes, „necces” és politikailag kockázatos, de végigvihető forgatókönyvek is, mégis úgy véli, hogy „a Fidesz rendszerének és logikájának teljes félreértése az ezekről való fantáziálás”.

Török Gábor kifejti, hogy a Fidesz politikai kormányzást folytat, amelyben a céljaihoz keres eszközöket.

„Ha többsége van, érvényesíti, ha szükségesnek, érdekének lát egy változtatást, gyorsan meglépi. Nem riad vissza attól sem, hogy a politikai versenyben az aktuális ellenfeleit mindenfélével megvádolja, vagy éppen kétes hitelességű dokumentumok alapján beszéljen az ellenfél terveiről” – írja, majd hozzáteszi, hogy az orbánizmus arról híres, hogy mindent megtesz a hatalompolitikai céljaiért, és ha van ereje, még a falat is arrébb tolja.

A politológus szerint ugyanakkor van egy erős ellensúlya a Fidesz eszközhasználatának, ez pedig a népakarat, ami a legtisztábban egy választáson tud megnyilvánulni.

„Nem az állítom, hogy mindenféle meghatározás alapján igaz lenne a kormánypárt vezetőinek mély demokratikus elkötelezettsége, de azt igen, hogy a klasszikus, többségi definícióknak bizony megfelel. Lehet (sőt, biztos), hogy nem tartják annyira fontosnak a hatalmat korlátozó intézményeket vagy éppen a konszenzusos demokrácia logikáját, de a többség akaratával szemben nem szívesen politizálnak”

– állítja Török.

Ezért ha a Fidesz elveszíti a választást, Törököt nagyon meglepné, ha olyan trükközésbe kezdenének, amely ezt a döntést felül akarná írni. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy

a hatalom átadásának másnapjától minden erejükkel arra összpontosítanak majd, hogy a lehető leghamarabb visszaszerezzék az elvesztett többséget.

A posztját azzal zárja:

„ha a Tisza nyeri a választást – én alapvetően (közjogi és nem kommunikációs értelemben) sima hatalomátadásra és nagyon kemény ellenzékiségre számítok a Fidesz részéről.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Mitrovits Miklós: Kádárista, III/III-as módszerekkel próbálják megsemmisíteni a TISZA Pártot
A történész a Facebookon fakadt ki a Tisza Párt elleni titkosszolgálati művelet miatt. Állítja, a hatalom az egykori állambiztonság legdurvább eszköztárát veti be Magyar Péterék ellen.


Mitrovits Miklós történész a Facebookon fejtette ki véleményét a TISZA Párt elleni, általa titkosszolgálati akcióknak nevezett eseményekről. Bejegyzésében azt írja, amit az elmúlt héten tapasztalt, az szerinte

„nem kémelhárítás, hanem klasszikus kommunista-kádárista III/III-as tevékenység az ellenzék megsemmisítése céljával.”

A történész történelmi párhuzamot vonva kifejti, hogy a Kádár-rendszerben is hasonló módszerekkel dolgoztak.

„A Kádár-rendszerben a BM III/III. Csoportfőnökség volt az, amely az állampárt közvetlen irányításával igyekezett minden ellenzéki tevékenységet ellenőrzése alatt tartani, illetve lehetőség szerint felszámolni. A III/III legfőbb eszköze az ún. bomlasztó tevékenység volt. Ennek során a céljuk az ellenzékiek politikai tevékenységének megakadályozása, alakulóban lévő csoportjaik, szervezeteik bomlasztása, folyamatos és totális ellenőrzésük volt”

– idézi fel a posztban, hozzátéve, hogy ennek érdekében ügynököket szerveztek be vagy küldtek az ellenzék soraiba.

Mitrovits szerint a megszerzett információk alapján az állambiztonság stratégiát dolgozott ki a tagok elbizonytalanítására, az eszköztár pedig „az egyéni elbeszélgetéstől az egzisztenciális fenyegetésen át a rendőrhatósági zaklatásig illetve végső soron a bebörtönzésig terjedt.”

Személyes hangvételű bekezdésében arról ír, 12 éves volt a rendszerváltáskor, és bár azóta egyik kormánnyal sem szimpatizált, de azt állítja,

nem gondolta volna, „hogy 48 évesen, 36 évvel a rendszerváltás után visszatérünk a kádárizmusba, ráadásul abból is a legrosszabb részt sikerül megismételni.” A bejegyzést azzal zárja, hogy örömtelinek tartja, hogy ezúttal szerinte kudarcot vallottak és lebuktak az akció végrehajtói. „Már csak megbukniuk kell! Szerencsére erre is van történelmi példa”

– fogalmaz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Oroszország minden lehetséges eszközzel igyekszik Orbán Viktort hatalomban tartani
Az Oroszország-szakértő szerint a magyar kormány a Kreml legerősebb bástyája az EU-ban és a NATO-ban. Az orosz beavatkozásnak fokozatos eszkalációs jellege van, és a végén radikális megoldások is jöhetnek.
Getty Images - szmo.hu
2026. március 30.



A 444.hu Helyzet van című műsorában beszélt Rácz András, a Corvinus docense, a poszt-szovjet térség és a nemzetközi biztonságpolitika szakértője arról, hogy Moszkva milyen eszközökkel avatkozhat be a magyar választási kampányba a jelenlegi kormány hatalomban tartása érdekében.

A szakértő szerint az nem meglepő, hogy Oroszország minden lehetséges eszközzel igyekszik Orbán Viktort hatalomban tartani, és az sem, hogy a beavatkozásnak „van egy ilyen fokozatos eszkalációs jellege”.

A néhány hete a Washington Postban megjelent, egy esetleges álmerényletről szóló cikk kapcsán Rácz elmondta, az az orosz külső hírszerző szolgálat (SVR) egyik anyagára hivatkozik, amely szerint a választásoknak nem Orbán Viktor az esélyese, ezért a kampányt érzelmi síkra kell terelni. „És valami olyasmit csinálni, esetleg egy önmerényletet, ami az érzelmi síkra tereléssel meg tudná fordítani a közhangulatot” – idézte a javaslat lényegét.

A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a külföldi beavatkozások során mindig több orosz ügynökség dolgozik párhuzamosan, amelyek nem is feltétlenül tudnak egymásról, így az SVR javaslata csak egy a lehetséges forgatókönyvek közül. Rácz szerint az, hogy a katonai hírszerzés (GRU) mellett az SVR is jelen van, „abszolút a magyar választások jelentőségét jelzi”.

Úgy véli, „Moszkva számára Orbán Viktor kormánya az a leges-legerősebb pozíció, amit az Európai Unió és a NATO befolyásolásában valaha elértek”. Ezt azzal magyarázta, hogy míg például az osztrák Szabadságpárti kormány csak az EU-t tudta befolyásolni, addig Magyarország EU- és NATO-tag is, így Moszkva szempontjából értékesebb.

A szakértő szerint nem valószínű, hogy egy ilyen érzékeny, „kinetikus műveletet” koordinálnának a magyar kormánnyal, mivel Moszkva a magyar biztonsági szervekben alapvetően nem bízik azok NATO-kötődései miatt.

Az, hogy a terv nyilvánosságra került, radikálisan csökkenti a siker esélyét, de Rácz szerint elméletileg egy súlyos merénylet akár ürügyet is adhatna egy rendkívüli állapot bevezetésére.

Rácz András szerint több jel is utal az oroszok aktív jelenlétére a kampányban. Ilyen volt szerinte a két hadifogoly hazahozatalának kommunikációja, ami „egy teljesen egyértelműen koordinált magyar-orosz információs művelet volt”.

Emellett oroszokhoz köthető troll- és botfarmok tolnak meg hamis tartalmakat, valamint láthatóak a nyomai a mesterséges intelligencia használatának is. Példaként az „aranykonvoj” ügyét említette, ahol a kormánysajtóban megjelent, AI-jal generált képeken a magyar rendőrök ukrán egyenruhában, a rendőrautók pedig orosz mintázattal jelentek meg. „Erős a gyanú, hogy ott bizonyos illusztrációk ehhez az aranykonvojhoz, ezek nem magyar szerkesztőségekben készültek” – mondta, hozzátéve, hogy ez akkor fordulhat elő, ha cirill betűkkel adják ki a parancsot az MI-nek.

A szakértő szerint 13 nappal a választások előtt valószínűtlen, hogy pusztán információs eszközökkel meg lehetne fordítani a trendeket.

Az információs hadviselés azonban katalizátorként működhet, ha a kormányzat annak alapján jogi lépéseket tenne az ellenzékkel szemben. Rácz András szerint elképzelhető még, hogy deepfake technológiával készített, kompromittáló felvételek jelennek meg billegő körzetek esélyes ellenzéki politikusairól.

„A következő 13 napban tulajdonképpen elég meglepő lenne, ha nem lépnének valami radikálisabbat, mint ami eddig történt.”

Kiemelte, a magyar helyzet azért is különleges, mert itt Oroszország nem kormányt váltani akar, hanem az aktuális kormányt hatalomban tartani, ami azt jelenti, hogy a magyar biztonsági szervek részéről kisebb ellenállással kell számolniuk.

Az Orbán-kormány és Moszkva viszonyáról a szakértő azt mondta, az nem bizalmi alapú.

„Orosz oldalról az Orbán kormány iránt morális alapú bizalom nincs. Nem is volt sosem” – jelentette ki, emlékeztetve, hogy Moszkvában nem felejtették el Orbán Viktor politikai karrierjének első 20, erősen oroszellenes évét. A fordulatot 2009 novemberére, a szentpétervári találkozóra datálta.

A kapcsolatot szerinte nem a bizalom, hanem a nyomásgyakorlás jellemzi, pozitív ösztönzőkkel (pénz, például Paks vagy az energiaüzletek) és nem ismert negatív ösztönzőkkel. „Tehát itt ez nem egy bizalomalapú viszony, ez egy szervilis viszony, ez egy alárendelt viszony” – fogalmazott.

A Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti, kiszivárgott telefonbeszélgetésről szólva Rácz András a magyar külügyminiszter hangvételét egy „farokcsóváló kis kutyáéhoz” hasonlította. Megdöbbentőnek nevezte, hogy egy külügyminiszter ennyire felkészületlen legyen, és egy nem biztonságos telefonvonalon kérjen választási beavatkozást egy másik országtól.

Különösen élesen kritizálta, hogy Szijjártó a magyar nemzeti érdekkel indokolta, hogy egy magyarellenes szlovák párt parlamentbe jutásához kért orosz segítséget. „Hogy a viharba lehet az magyar nemzeti érdek, hogy egy, a párt identitását részben magyar ellenességre alapozó szlovák formációt bejuttassunk a szlovák parlamentbe, és ehhez orosz segítséget kérünk. Hol ebben a nemzeti érdek?” – tette fel a kérdést.

Szijjártó szerepét úgy határozta meg, mint egy „menedzser”, aki nem hoz önálló döntéseket, csak végrehajtja a feje fölött, a Karmelitában született utasításokat.

Az Orbán Viktor kampányrendezvényein megjelenő, fekete ruhás, az ellentüntetőket akadályozó csoportokat a poszt-szovjet térségből ismert jelenséghez hasonlította. „Ezek az ilyen bérelhető verőemberek. Jellemzően a kormánypárt érdekében lépnek föl, jellemzően elég erőszakosan, és ezt azért tudják megtenni, mert amikor ezek ott vannak valahol, a rendőrség pont nincs ott” – magyarázta, hozzátéve, hogy ez az erőszak kiszervezésének tipikus autoriter mintázata.

A beszélgetés végén Rácz András kitért arra is, hogy lehetséges-e másfajta Oroszország-politika. A szakértő szerint a válasz egyértelműen igen. Úgy véli, egy esetleges kormányváltás után az új kabinet ugyanúgy megörökölné az energiafüggőséget, de szerinte a szervilis magatartás véget érne.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Így épült fel 16 év alatt a Fidesz-médiabirodalom, és így omolhat össze egy kormányváltás után
Urbán Ágnes szerint a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást. Egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Ha az elmúlt 16 évre leginkább jellemző kifejezéseket akarnánk összeszedni, az elsők között biztosan ott lenne az a szó, hogy propaganda. Tény, hogy soha nem vált ennyire ketté a nyilvánosság, mint az Orbán-korszakban, ahogy soha nem sikerült egyetlen kormánynak sem a képére formálnia a magyar sajtóviszonyokat a rendszerváltozás után.

Hogyan jutottunk el idáig, mennyire hatékony ea fideszes médiabirodalom a podcastok és YouTube világában, hogyan lehet egy esetleges Tisza győzelem esetén leépíteni mindezt? Korszakértékelő sorozatunkban Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével beszélgettünk.

— Igazat mondok, ha azt állítom, hogy az aggodalomra okot adó jelenségek a magyar médiavilágban valójában nem 2010-ben kezdődtek?

— Igen. Azonban 2010 után sokkal látványosabbá és erősebbé váltak azok a problémák, amelyek a magyar médiarendszert jellemzik, és jellemezték korábban is.

Utólag látszik igazán, hogy sok minden már korábban félrecsúszott.

Ezt annyiban árnyalnám, hogy hiába lehetett látni néhány problémát az 1990-től 2010-ig tartó időszakban is, ott azért joggal gondolhatták sokan, hogy ezek csupán egy fejlődő demokrácia gyermekbetegségei. Ahhoz, hogy a négy évtizednyi kommunizmus után beinduljon egy igazán jól működő, demokratikus alapokon nyugvó médiarendszer, egy jól működő nyilvánosság, egy jól működő sajtó és annak a közhatalom-ellenőrző funkciója, idő kell. Kell szakmai fejlődés, strukturális átalakulás, egy fejlődő médiapolitika. Akik már időben érzékelték a diszfunkcionalitás jeleit, hogy milyen típusú problémák vannak Magyarországon, azok is abban reménykedtek, hogy ezek előbb-utóbb megoldódnak, a rendszer korrigálja saját magát. Azt valószínűleg senki nem gondolta, ami 2010 után történt.

— Mik voltak azok a legfontosabb történések, amik a 2010-es startvonalnál jellemezték a magyar médiarendszert?

— Ezt muszáj 2008-nál kezdeni. Akkor volt egy globális pénzügyi-gazdasági válság, ami nagyon rosszul érintette a médiát. A hirdetési bevételek hirtelen zuhanni kezdtek, és kiderült, hogy a magyar, és nemcsak a magyar, hanem a kelet-közép-európai médiarendszerek is nagyon sérülékenyek. Ezzel párhuzamosan zajlott egy olyan folyamat, amit nem lehet színtisztán évszámhoz kötni:nyilvánvalóvá vált, hogy a digitális platformok, kiemelten a Google és a Facebook (ma már Meta) a hirdetési bevételek egyre nagyobb részét szerzik meg. Tehát nagyon súlyos üzleti modellproblémák zúdultak a médiára. Ez azért fontos, és ezért kellett 2010-et valójában itt indítani, mert az egész közép-kelet-európai régió 2010-re már kevésbé tűnt vonzónak a külföldi befektetőknek. Nem érezték már azt az óriási növekedési potenciált és vonzerőt, amit a rendszerváltás után gondoltak, amikor egymás után jöttek ide a külföldi befektetők. 2010-ben, amikor az Orbán-kormány hatalomra került, elindult az a típusú térfoglalási szándék, amit utólag különösen jól tudunk dokumentálni, de valójában már akkor látható volt, hogy a Fidesz próbált minél erősebb pozíciókat szerezni a médiapiacon.

Itt a kereslet találkozott a kínálattal: a kormányközeli befektetők (akkor még elsősorban Simicska és köre) megpróbáltak minél több tulajdont szerezni a médiapiacon, miközben a külföldi befektetők már érezték, hogy nem feltétlenül érdemes hosszú távon itt maradni.

Amikor kaptak egy jó ajánlatot, és természetesen a Fidesz-közeli befektetők akkor már abban a helyzetben voltak, hogy tudtak nagyon jó ajánlatot adni, szépen elkezdték eladogatni a cégeiket. A professzionális külföldi befektetők elkezdték eladni a cégeiket a kormányközeli befektetőknek. Ez okozta tulajdonképpen a magyar médiapiac strukturális átalakulását: óriási erő koncentrálódott a Fidesz környékén. Olyan befektetők vonultak ki, mint a német ProSiebenSat.1 (a TV2 akkori tulajdonosa), a Metro International (a Metro újság tulajdonosa), a Deutsche Telekom (az Origo tulajdonosa), a finn Sanoma-csoport: ez volt az egyetlen, amely nem kormányközeli befektetőnek adta a portfólióját, hanem Varga Zoltánnak, ebből lett a Central Médiacsoport. Továbbá kivonult a német Funke Gruppe is a lappiacról. Teljesen átrendeződött a magyar médiapiac, és szerintem ez volt az igazi nagy váltás a 2010-es évek elején.

— Maradjunk még egy kicsit a startvonal előtt. Két dologra emlékszem: az egyik, hogy a Fidesz már a 2002-es veresége után felismerte a saját média fontosságát, és elindította a Hír TV-t és a Heti Választ. A másik pedig Majtényi László lemondása az ORTT éléről, ami rávilágított a pártok hátsó szobás megegyezéseire a médiapiacon, jóval az Orbán-korszak előtt.

— Egyrészt azzal teljesen egyetértek, hogy a Simicska-féle építkezés elkezdődött a 2002-es bukás után, de lássuk be: ehhez eleinte nem kellett az a nagyságrendű tőke, ami később a teljes hatalomátvételhez, a nagy portfóliókhoz, a TV2 átvételéhez kellett. Simicska üzletemberi érdemeit nem szeretném csökkenteni: szerintem ő klasszisokkal okosabb és képességesebb ember volt, mint azok, akik ma a Fidesz körül vannak.

A helyzetfelismerése, hogy médiabirodalmat kell építeni a Fidesz köré politikai értelemben jó felismerés volt.

Az más kérdés, hogy én egészen mást gondolok a média függetlenségéről és a jól működő nyilvánosságról, de tény, hogy a Fidesz hatalmi szempontjai szerint ez jó döntés volt. A maga akkor még moderált eszközeivel ellenzékből ezt valamennyire el is tudta indítani. Az igazi szintlépés viszont 2010-ben, hatalomra kerüléskor jött. Azt nem is mondtam, hogy lényegében a teljes plakátpiacot is megszerezték, ami nagyon fontos volt a közvélemény befolyásolása szempontjából. Hirtelen olyan nagyságrendű tőkéhez jutottak, vagy fértek hozzá, amellyel tényleg nagyban lehetett csinálni azt a manővert, amit 2002 környékén elkezdtek. Szóval igen, a kettő összefügg,

csak a nagyságrend változott.

A Majtényi-féle lemondásról pedig: egyrészt abszolút tiszteletre méltó lépés volt, másrészt nagy vészjelzés a magyar társadalom számára, hogy egy tisztességes értékrendet képviselő és felkészült jogász egy intézmény élén, nincsen felkészülve arra, hogy a politika „meghekkeli” a szakmai munkát. Az akkori két legnagyobb párt, az MSZP és a Fidesz úgy „lezsírozta” a rádiós frekvenciapályázatot, hogy az elnöknek és a szakmai előkészítésnek érdemi tere nem maradt. A döntéshozó a kuratórium volt, és a kuratóriumba pártembereket delegáltak. Azaz pártdelegáltakból állt össze a testület az akkori törvény szerint. Hiába volt szakmai előkészítés az ORTT hivatala részéről, a pártok képviselői ezzel nem foglalkoztak, megcsinálták a saját háttérdealjeiket.

Akkor láttuk igazán élesen, hogy a politika elkezdte a saját játszmáját a médiapiacon.

Ez a Fidesz részéről eléggé stratégikus játszma volt, a szocialisták pedig szerintem teljesen vakon mentek bele. Nekem az a tippem, hogy intellektuálisan sem értették, miben vannak és mihez adják a nevüket, szavazatukat. Látszik is az azóta elért teljesítményükből, mennyire voltak képesek stratégiai szinten gondolkodni bármiről is. Szerintem mi, mint magyar társadalom, akkor kaptunk először ízelítőt abból, milyen az, amikor a politika igazán keményen belép a médiarendszer működtetésébe, és felülírja a piaci viszonyokat.

— Az Orbán-kormány egyik első törvénye a Rogán Antal által jegyzett a médiatörvény volt 2010 nyarán. Ez már akkor red flag volt sokaknak.

— Volt ebben egy trükk: két médiatörvény volt, mi az anyagainkban is „a 2010-es médiatörvények”-ként hivatkozunk rájuk. Az egyik valóban egy nyári törvény volt; ezt a szakmai nyelv „médiaalkotmánynak” hívta. Nem nagyon tartalmazott konkrétumokat, ilyen értelemben indokolt a médiaalkotmány elnevezés. Alapelveket fektetett le, amelyek egyébként egészen szépek voltak, abba nagyon nem lehetett belekötni. De red flag volt abból a szempontból, hogy látszott: a médiával nagyon akarnak foglalkozni. Aztán jött a december:

a nagy, hosszú, több mint 200 paragrafusból álló médiatörvényt akkor nyújtották be és fogadták el. Ez alapította újra a közszolgálati médiát, ez törölte el a médiakoncentráció-szabályokat. Lényegében megteremtette azt a rendszert, amit ma is ismerünk.

Erre viszont nagyon beindult a felháborodás: akkor voltak az első médiatüntetések, igaz csak kicsi létszámmal, pár száz emberrel, de a magyar társadalom egy része már megértette, hogy ez veszélyes irány.

— És ott volt még az MTI hírszolgálatának ingyenessé tétele is.

— Ezzel valójában kivéreztették a hírügynökségi piacot, mert forprofit szereplőként nem lehet egy ingyenes szolgáltatással versenyezni. Volt akkor még a Független Hírügynökség néven működő szervezet; azokat azonnal be kellett zárni. De a másik trükk, ami szerintem

a Fidesz egyik leginnovatívabb lépése média területen az volt, hogy a közmédia elkezdte a rádiós hírblokkok gyártását, amit nagyon-nagyon alacsony összegért kínált a rádióknak.

Ez egy szolgáltatás, amit a rádiók szívesen igénybe vesznek, mert ha egy rádió a frekvenciapályázatában beígéri, és rendszerint be kell ígérni, hogy lesz hírszolgáltatás, az nagyon költséges: kell hírszerkesztő, hírolvasó, ráadásul minden nap. Ez óriási tétel egy zenei rádió költségvetéséhez képest, ezért nagyon sokan örömmel veszik igénybe az MTVA szolgáltatását, ahol nemcsak előkészítik a híreket, de szépen fel is mondják minden órában, és elküldik. A rádióknál a technikusnak csak meg kell nyomnia a gombot, és kész a hírblokk. Ez egészen elképesztően kreatív és innovatív beavatkozás volt, aminek szerintem nem lehet eléggé túlbecsülni a jelentőségét.

A közönség egy jelentős része, amelyik rádiót hallgat, és még mindig nagyon sokan hallgatnak rádiót, igazából teljesen mindegy, milyen rádiót kapcsol be, jó eséllyel ugyanazt a standardizált hírblokkot kapja.

Nagyon kevesen vannak, nem tudjuk pontosan hányan és kik, akik ezzel szembe mennek, és bevállalják a saját hírszerkesztőség működtetését, fenntartását.

— Mennyi idő alatt borult meg végzetesen a médiavilág? Mikor lehetett azt mondani, hogy ez már annyira torz, hogy annak politikai következményei is vannak?

— Erre nem tudok egzakt választ adni. Abban sem vagyok biztos, hogy mondhatunk olyat, hogy végzetesen megborult. Egyrészt rengeteg olyan független és minőségi médiaszolgáltatás indult Magyarországon, amelyek elképesztően nagy munkát végeztek, és végeznek. Majdnem mindegyik 2010 után, az Orbán-rendszerben indult: 444, Telex, Magyar Hang, Válasz Online, Átlátszó, Direkt36, Partizán. Illetve ide sorolható a Klubrádió, amely frekvenciáit elvesztve online rádióként működik tovább mind a mai napig.

— Ezek a független médiumok jellemzően reakcióként indultak el a hatalom lépéseire, mint a felvásárlások, a KESMA létrehozása vagy a Klubrádió elhallgattatása. Mégis, mi volt a megbillenés csúcspontja?

— Szerintem ez egy folyamat volt. Ahogy a Fidesz csavargatta a médiarendszert és egyre nagyobb nyomást helyezett rá, az is egy folyamat volt, ahogy erre a szereplők reagáltak. Onnantól kezdve, hogy az Átlátszó elindult 2011-ben, odáig, hogy a Telex csak 2020-ban. Talán a Telex volt az utolsó nagy indulás. Különböző szereplők különböző időpontokban hoztak nagyon fontos, bátor és jó döntéseket, de a Fidesz beavatkozásai sem egyszerre érintettek mindenkit. Ne felejtsük el, hogy például 2014 februárjában a Klubrádió még tudott budapesti frekvenciát nyerni, de 2021-ben már át is kényszerültek az online térbe. Ez is mutatja, hogy

a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást: részben ahogy megjött az étvágyuk, részben ahogy javultak a lehetőségeik, egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény.

Ezek összeadódtak; ez nem pontszerűen írható le, hanem egy hosszú folyamat volt.

— Ezek az új platformok, főleg a YouTube-csatornák, mint a Partizán, egy olyan generációhoz szólnak talán leginkább, amely már nem a hagyományos médiából tájékozódik. Nem veszíti el lassan a hatását az az összegründolt médiabirodalom, amit a Fidesz a 2010-es években felépített?

— Teljesen átalakult a fogyasztói szokás, máshol lehet elérni a közönséget. Ezt a médiafogyasztási kutatások is mutatják. Nem szoktam az NMHH-t reklámozni, de az évente elkészített, általában decemberben megjelenő médiapiaci jelentésük szakmailag jól összerakott anyag, számtalan módon használom. Pontosan mutatja, mennyire látványosan csökken a hagyományos média közönsége, és mennyire mennek a fogyasztók nem egyszerűen az internet felé, hiszen ezen már 20 éve túl vagyunk, hanem kifejezetten a digitális platformokról tájékozódnak.

A közösségi média válik a hírfogyasztás fő forrásává,

és nagyon mennek a streaming-szolgáltatások, podcastok, hasonlók. Valóban drámai átalakulás történt.

— Tegyük fel, hogy kormányváltás történik. Hogyan lehetne visszabillenteni a médiarendszert egy egészségesebb állapotba, ha ott van a nyakunkon a KESMA és az állami média?

— Szerintem összesen két intézmény van, amihez hozzá kell nyúlnia egy új kormánynak: az egyik a médiahatóság, a másik a közmédia. A KESMÁ-val nem kell foglalkozni. A KESMA magánkézben van: egyszerűen annyit kell tenni, hogy le kell állítani az állami forrásokat. Ezek állami reklámpénzekből élnek. Az egész KESMA-problémát rá kell bízni a piacra.

Mély meggyőződésem, hogy a KESMA portfóliójának nagy része heteken-hónapokon belül eltűnne egy kormányváltás után, egyszerűen azért, mert finanszírozhatatlan.

Valószínűleg lesznek olyanok, amelyek életképesnek bizonyulnak, mondjuk a Retro Rádió biztosan el tud működni anélkül is, hogy irtózatos állami pénzek mennének bele. De ezt tényleg a piac láthatatlan kezére kell bízni, ahogy a közgazdasági tankönyvekben is van. Ezzel a politikának nem lesz aktív teendője. Az viszont nagyon fontos teendő, hogy az állami reklámpénzeket le kell állítani, és egy nagyon átlátható, tisztességes rendszert kell kialakítani, hogy a jövőben az állami reklámpénzek ne torzítsák a médiapiacot

.

— Mi a teendő tehát az médiahatósággal és az állami médiával?

— Ezek be vannak betonozva a médiatörvénybe. Plusz a konkrét személyek, legalábbis a médiahatóságnál, kilenc évre be vannak betonozva: a Médiatanács öt tagja.

Ez nagyon kemény dió lesz, persze rendkívül sok függ attól, hogy feles vagy kétharmados felhatalmazással nyer-e valaki.

Nagyon sok függ attól is, és erre semmilyen előrejelzést nem tudok mondani, mert nem ismerem a szereplőket, hogyan gondolkodnak, hogy a különböző pozíciókban ülő emberek, akár a Médiatanács öt tagja, akár a közmédia vezetői, megérzik-e, hogy a magyar társadalom nem kér ebből többet, és szépen maguktól azt mondják: oké, megértettük az üzenetet, lemondunk, és nem állunk a változások útjába. Most nyilván arról a forgatókönyvről beszélünk, hogy a Tisza nyer. Ez az egyik forgatókönyv. A másik, hogy elkezdenek harcolni a pozíciójukért, hogy továbbra is szolgálhassák a Fideszt, gyakorlatilag ezt csinálták eddig is.

Akkor nagyon nehéz jogi helyzet lesz a Tisza számára.

Én csak remélni tudom, hogy van arra vonatkozó munkacsoportjuk, amely kidolgozza a különböző forgatókönyveket, végiggondolja a lehetőségeket. Valójában erről semmit nem tudok. És nem vagyok jogász, emiatt jogi szemmel sem tudom megmondani, pontosan milyen lehetőségek vannak akkor, ha tényleg beleállnak. Mondok egy példát a Tisza Párt esetében: lekapcsolják az állami hírszolgáltatást, tehát a közszolgáltatást leállítják addig, amíg helyre nem tudják állítani a valódi, minőségi tartalomszolgáltatást. Tehát lehet, hogy van egy ilyen forgatókönyvük is. Egyszerűen megnyomnak egy gombot, elsötétül a képernyő, és elhallgatnak a rádiók. Az a tippem, vagy inkább remélem, hogy ez azért nem az első számú forgatókönyv, hanem mondjuk a C vagy a D. Mert valószínűleg mindenki számára az lenne a legjobb helyzet, ha a jelenleg pozícióban ülő vezetők felismernék, hogy van az a pillanat, amikor félre kell állni. És ha most nyer a Tisza Párt, akkor valószínűleg ez egy ilyen pillanat lesz.

Nem vagyok biztos abban, hogy ezek az emberek mindent kockára akarnak tenni.

Nekik már jó egzisztenciájuk van, hiszen rengeteget kerestek az elmúlt másfél évtizedben. Szerintem ha józanul végiggondolják, akkor lehet, hogy sokkal engedékenyebbek és konstruktívabbak lesznek, mint ahogy azt most előzetesen elképzeljük.


Link másolása
KÖVESS MINKET: