„Nem tényező a korkülönbség” – Hogyan lehet boldog párkapcsolat egy 25 éves férfi és egy 52 éves nő között?

Február 6-án egy moszkvai lépcsőházban lőtték le az orosz katonai hírszerzés, a GRU egyik legfontosabb emberét, Vlagyimir Alekszejev altábornagyot. A merénylet után kórházba szállították, és bár a hivatalos közlés szerint életben van, állapotáról azóta sem adtak ki részletes tájékoztatást. Az 1961-ben egy ukrajnai faluban született Alekszejev a különleges erők, a Szpecnaz ranglétráját megmászva lett 2011-ben a GRU egyik első vezetőhelyettese.

A joviális külső mögött azonban a GRU legkeményebb műveleteiért felelős vezető állt.

amely során több, a Kreml számára túl önállónak ítélt szakadár parancsnokot likvidáltak. Meghatározó szerepet játszott a 2016-os és 2020-as amerikai választásokba való orosz beavatkozási kísérletekben, amiért felkerült az Egyesült Államok szankciós listájára. Később az Egyesült Királyság és az Európai Unió is büntetőintézkedéseket vezetett be ellene, miután kiderült, hogy az ő emberei próbálták novicsokkal megmérgezni Szergej Szkripal volt GRU-ügynököt és a lányát, írta a hvg.hu.

Amikor Prigozsin lázadása kitört, Alekszejev személyesen tárgyalt vele Rosztov-na-Donuban. A megbeszélésről készült felvétel szerint Prigozsin azt követelte, hogy adják át neki Szergej Sojgu védelmi minisztert és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt. Alekszejev erre nevetve csak annyit válaszolt:

„Vigyed őket”

Prigozsin halála után a Wagner egy részét a szintén Alekszejev által létrehozott Redut nevű zsoldosseregbe olvasztották be.

A nyomozás eddig négy gyanúsítottat azonosított. A lövész Ljubomir Korba volt, akit a tábornok szomszédja, Zinajda Szerebrickaja engedett be a lépcsőházba. Viktor Vaszin szállást adott neki, fia, Pavel pedig a megfigyelésben segédkezett. A gyanúsítottak háttere azonban jócskán bonyolítja a képet: Vaszin és fia az orosz haderő nyugalmazott tisztjei, sőt, az idősebb Vaszin korábban az FSZB egyik fedőcégénél dolgozott. Szerebrickaja a luhanszki szakadár területről származik, és a merénylet után a hatóságok szerint Ukrajnába szökött.

Korba négyszer lőtt, de a három találat egyike sem bizonyult végzetesnek. Menekülés közben a pisztolyt csak félig süllyesztette egy hókupacba, és több térfigyelő kamerába is belenézett. A kétbalkezes végrehajtás alapján nehéz eldönteni, hogy valódi ügyetlenségről van-e szó, vagy egy hírszerző szerv szándékos megtévesztéséről, amivel elterelné magáról a gyanút. Az orosz titkosszolgálatok, különösen az FSZB és a GRU közötti rivalizálás közismert.

Az üggyel kapcsolatban egyelőre csak annyi biztos: Moszkvában, február 6-án lelőttek egy orosz tábornokot.

A Polymarketen 59–39-re vezet Magyar Péter Orbán Viktorral szemben – miközben a platformot Magyarországon január óta blokkolják.

Török Gábor politikai elemző a Facebookon hívta fel a figyelmet a fejleményre, hogy szerinte: „Nyílik az olló a Polymarketen: OV [Orbán Viktor - a szerk.] benézett 40 százalék alá” – kommentálta Török, hogy a nemzetközi, blokkláncalapú előrejelzési platformon Orbán Viktor választási győzelmi esélye 39 százalékra esett, míg Magyar Péteré 57 százalékon áll - legalábbis állt akkor, ugyanis azóta Magyar Péter már még jobban elhúzott.

Magyar-Orbán 59:39

Török Gábor ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a platformon látható számok nem tekinthetők hagyományos közvélemény-kutatásnak.

– tette hozzá.

Még érdekesebb dolgokat láthatunk, ha a pártversenyre megtett téteket nézzük. Ebben még jobban elhúzott a Tisza.

A Polymarket Magyarországon január óta hivatalosan nem érhető el, legfeljebb VPN-szolgáltatással lehet hozzáférni. A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága rendelte el a polymarket.com domain és aldomainjeinek blokkolását „tiltott szerencsejáték szervezése” gyanújával. Néhány nappal később a hatóság a rivális Kalshi elérését is korlátozta.

A predikciós piacok nemzetközi szinten is a hatóságok fókuszába kerültek már a múltban. A holland szerencsejáték-felügyelet például február 17-én szólította fel a Polymarketet a helyi működés beszüntetésére, és heti 420 ezer eurós bírságot helyezett kilátásba. A piacok forgalma eközben dinamikusan nő, január közepén napi 700 millió dollár körüli rekordot ért el.

A berettyóújfalui körzetben található Told kisebbségi önkormányzatának képviselője, Balogh Jenő „Jaga” a Partizán videójában beszélt arról a dilemmáról, ami szerinte sok roma választót foglalkoztat a közelgő választások előtt. A riport felvezetőjéből kiderült, hogy Balogh korábban már a Tisza Párt felé hajlott, de a térség egy másik befolyásos roma vezetője, Varga Ernő leült vele beszélni, és meggyőzte, hogy „mégis érdemesebb a biztosat választani”.

Balogh Jenő az interjúban megerősítette, hogy továbbra is kettősség van benne.

„Érzelmileg a Tisza felé vonzódom, az mindenféleképpen hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy nem” – jelentette ki. Állítása szerint, amikor Magyar Péter beszél, akkor érzi magát igazán magyarnak.

„Viszont ha a másik párt megszólal, ott cigány vagyok. Nem érzem azt, hogy része vagyok a magyar társadalomnak. Nem érzem. És ha kimegyek egy meccsre, nem azt akarom hallani, hogy rohadt cigányok, büdös cigányok, mocskos cigányok, tudod? Mert én is szeretem a focit.”

Felidézte Lázár János kijelentését is, hogy a romák képezik a tartalékot az olyan munkáknál, amiket a magyarok nem végeznek el, például a vonatok mosdóinak takarítását. Balogh Jenő ezt bántónak találta, de azt is hozzátette, hogy a miniszter bocsánatot kért, amit ő el is fogadott. Ennek ellenére úgy érzi, a megkülönböztetést leginkább a politika szintjén tapasztalja. „600 éve itt vagyunk, úgy érzem, hogy azért eléggé sokunk integrálódott; az építőiparban nagyon sokunk ott van. És megálljuk a helyünket, mindig is volt tiszteletem, becsületem a munkahelyen. Sosem kaptam megkülönböztetést. Csak a politikától kaptam mindig megkülönböztetést” – mondta.

Ezt azzal magyarázza, hogy a 2008-2009-es gazdasági válság idején az építőipar, ahol a hozzá hasonló, alacsony iskolai végzettségű emberek dolgoznak, teljesen összeomlott. Úgy véli, Orbán Viktor volt az, aki újra beindította a gazdaságot, és ezzel munkát adott a közösségének.

„Jött ő – egy politikai messiás, ha megnézzük, egy gazdasági messiás –, és újra elkezdett dübörögni a gazdaság. És akkor éreztük azt, hogy ez a kormány jó” – emlékezett vissza. „Mivel neki köszönhetem, hogy a gyerekeimet felneveltem, és munkát biztosított; a semmiből felhozta az országot, és leérettségiztettem mind a három gyerekemet. És bőségesen maradt.”

Szerinte a 2010-es években jól éltek, bár az elmúlt két-három évben a drágaságot nagyon megérzik. „Hozzám hasonló ember érzi, hogy drágaság van. Reggel elmegyek, a reggelit megveszem, ebédet megveszem, jövök hazafelé, már másnap reggelre szinte nem is marad a napszámomból” – vázolta a jelenlegi helyzetet.

Ez azonban azon nem változtat szerinte, hogy volt egy jó időszak.

Mindezek miatt most őrlődik a Tisza és a Fidesz között.

Balogh Jenő szerint a Tisza Párt „egy demokratikus, szép, egyenlő jövőt hirdet”, és Magyar Péterben Martin Luther Kinget látja. „Őt látom benne – »van egy álmom«, hogy egy napon olyan országban élünk, ahol az emberek nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján lesznek megítélve” – mondta. Ezt az érzelmi kötődést azonban felülírja a racionális félelem.

„Mert azért 15 év kormányzás alatt azért kialakul érzelmileg egy párthoz kötődés. Még innen is, a gettó közepéből is. Ha eltávolodok tőle, valahol szégyenérzetet fogok érezni, tudod? Olyan érzésem van, mintha szembeköpném. Kötelességemnek tartom valahol, hogy őt támogassam. Az Öreget. Hogy adjunk még egy utolsó négy évet ennek a rendszernek.”

Úgy látja, egy esetleges kormányváltás gazdasági összeomlással járna, mivel az építőipar szavai szerint a Fideszé. „Építőipar egyenlő Fidesz. Ha Orbán Viktor elbukja a választást, a hozzám hasonló emberek másfél–két évig munkanélküliek lesznek” – jósolta. „Ezért ragaszkodunk hozzá kézen-közön.” 

Állítása szerint egy Tisza-győzelem után a Fidesz minden eszközzel akadályozná az új kormányt, és attól is tart, hogy ez akár polgárháborúhoz is vezethet.

„Nehéz a döntés, hogy cserbenhagyjuk-e ezt a rendszert, aminek – legyünk őszinték – sok jót köszönhetünk; és támogatunk egy másik rendszert, ami érzelmileg hat, és azt mondjuk, hogy azzal az emberrel haladunk egy úton, és nem tudjuk, hogy milyen meglepetés vár az úton vele, vagy ezzel a biztos rendszerrel, Orbán Viktor miniszterelnök úrral megyünk tovább – ami kiszámítható.”

„Jelentsük ki nyugodtan: ’89 óta nem volt még ilyen. A történelemkönyvekben fogják ezt a választást jegyezni. ’89 óta ez az első – a 2026. április 12-én esedékes – választás, hogy nagyot üt. Ezt innen, a gettó közepéből  is látjuk, hogy van tétje. És mindenki el fog menni. A falunkban száz százalékos szavazás lesz.”

A roma vezető arról is beszélt, hogy a jelenlegi politikai helyzet a közösségeket és a családokat is megosztja. „Itt családok fordultak egymás ellen. Akik szerették egymást, tudod?” – fogalmazott. „Az egyik oldal azt mondja, hogy pusztuljon el a Tisza, a másik oldal, hogy a Fidesz pusztuljon el.”

Elmondása szerint a saját családjában is van fideszes és tiszás is, és ha nyíltan állást foglalna bármelyik oldal mellett, barátságok és rokoni kapcsolatok mennének tönkre.

„És valahol benne van az, hogy ne legyen harc, ne legyen háború, ne legyen polgárháború; hagyjuk meg ezt a rendszert így, ahogy van. És akkor a béke megmarad mindannyiunk között.”

Arról is beszélt, képviselőként erkölcsi kötelességének érzi, hogy a Fidesz-közeli közösségével maradjon, és ne tűnjön árulónak. „Ha nem akarok árulóként feltűnni, akkor ugyanazt a vonalat kell kövessem, amit ők visznek.  Egyértelműen a mi feladatunk, mivel Fideszhez közeli pártban vagyunk, a roma kisebbségeknek az, hogy tartsuk össze a népet, a népünket, és egyértelműen hajoljunk a Fidesz felé” – mondta.

Tudja, hogy a döntése helyben sokakat befolyásolhat. „Ha én most azt kommunikálom a közösségem felé, hogy fideszes vagyok, akkor van egy bizonyos rációja, hogy azt mondják: "Igen, hát megy a Jaga, megyünk utána mink is." De meg is bomolhat a kör. „Egyelőre csak én vagyok így, hogy 50 százalék tiszás, 50 százalék fideszes."

Bár Varga Ernőnek igent mondott, hogy a Fidesz támogatásán dolgozik, még mindig bizonytalan.

„Valahogy helyeseltem a végén, oké, de amikor hazaértem, csalódott voltam saját magammal szemben, tudod? Hogy nekem a meggyőződésem a Tisza. Én őbenne akarok hinni érzelmileg. De az elmém meg azt mondja, hogy nem lesz munkánk.”

Végül úgy fogalmazott, döntését a választás napján, a szavazófülkében fogja meghozni. „Ott, a fülkében fog eldőlni. Hogy vajon érzelmileg döntök, vagy aszerint, amit az eszem mond, a Fidesz mellett” – zárta gondolatait.

Míg Orbán Viktor évértékelő beszédében a halál vámszedőinek nevezte a Shellt és az Erstét, ismét Brüsszelt tette meg fő ellenséggé, és büszkén beszélt arról, hogy 15 év alatt majdnem 15 ezer milliárdot vontak el a bankoktól, a multiktól és az energiacégektől, Magyar Péter sorra vette a gazdaság, az egészségügy, az oktatás problémáit, részletezte, hogyan orvosolná ezeket a TISZA, és azt ígérte, Magyarország ismét az európai fősodor része lesz.

Milyen üzenetet közvetített a két hétvégi évértékelő a gazdaságról, és hogyan értékelheti az elhangzottakat az üzleti világ? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákossal, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökével.

— Orbán Viktor évértékelő beszédében büszkén közölte, hogy 14.596 milliárd forintot vettek el a bankoktól és a multiktól, és ebből fedezik a lakossági támogatásokat.

— Én nem hívnám ezt a beszédet évértékelésnek. Korábban, évtizedekkel ezelőtt valóban volt értékelés. Részt is vettem olyanon, amikor Orbán Viktor még ellenzékben, a parlamenten kívül, meghívott körben elmondta, hogyan látja az ország helyzetét. Ez nagyon régen volt. Ez már inkább politikai esemény, a mostani pedig már nyomokban sem tartalmazott országértékelést. Az ország állapotáról, az előttünk álló nagy feladatokról, a társadalmi-gazdasági helyzetről nem sokat hallottunk. Hozzáteszem, a hivatalban lévő miniszterelnöknek nem a saját közönsége előtt kellene erről beszélnie, hanem a parlamentben, de ezt már megszokhattuk, hogy évek óta így van. Visszatérve a kérdésre:

itt valóban nehéz kikapcsolni az iróniát. Gazdaságunk ugyanis, és ez valahogy átszűrődött a beszédben, tavaly és azt megelőzően épp csak szemmel látható mértékben növekedett, 2023-ban egyenesen zsugorodott a teljesítmény, vagy ahogy akkor mondták, „negatív növekedést” hozott. Azaz a magyar gazdaság három éve nem húz. Ilyen gazdaságban azzal dicsekedni, hogy a kormányzat hatalmas kiadásokat teljesített? A logikus kérdés: miből? Az államnak ugyanis nincs saját, önálló jövedelme, amit költ, és ez nem magyar sajátosság, azt elveszi másoktól, vagy elveszi a jövőtől. Tehát vagy adóztat, vagy adósságba veri az országot. A tavalyi és mai esetben sajnos mindkettő fennáll: súlyosan megadóztatja azokat a cégeket, akik itt vannak és nem tudnak elmenni (még, tehetjük hozzá halkan).

A különadók beszedését most Orbán büszkén elmondta, de azt nem hallottam, hogy az eladósodási spirált taglalta volna. Ráadásul a rendszeres és rendkívüli módon beszedett adó sem elég a költségvetési lyukak betömésére, hatodik éve különösen nagy a deficit, és nemcsak tavaly lett sokkal több a költségvetési törvénybe foglaltnál, a helyzet 2026-ra sem tud érdemben változni. Ez azt jelenti, hogy a közeli jövőben mi, az ország egésze fizetjük meg a kormányzati nagyvonalúságot, mert a cégek a többletadó formáját öltő költségnövekedést a rentábilis működésük érdekében át fogják hárítani a terheket magasabb árak formájában. A terhek jelentős részét viszont a távolabbi jövőre, a következő generációk viseli.

Az állami hiány, finanszírozása 5, 10, 20, sőt tavalyi példa alapján akár 30 éves lejáratú adósságeszközökkel történik.

— Ha ennyire a különadókra alapoz a kormány, az milyen következményekkel jár a cégekre és a gazdaság egészére nézve?

— A dolgot az bonyolítja, hogy hivatalosan van nálunk egy normális társasági adó, a cég a bevételeiből kifizeti a ráfordításait, és a többletet leadózza. Az adókulcs, és ezt mindig elmondja büszkén a kormány kifele, igen versenyképes, magyarán szerény. Csakhogy most, mint eddig is sokszor, ezen felül vetnek ki különadókat. No most, a plusz adó a gazdálkodó számára többletköltség. Mit tud tenni egy cég, ha az egész iparág költségszintje megnő? Ahhoz, hogy működni tudjon és kiizzadja a fennmaradásához szükséges minimális nyereséget, érvényesítenie kell ezt a többletköltséget az áraiban. A termék többe kerül, és lesz, aki nem engedheti meg magának, így az állam miatti költségemelkedés csökkenti a keresletet. Rossz a fogyasztónak és rossz a termelőnek is, mert vevőt veszít. A nemzetgazdasági hatása tehát egyértelműen negatív. Ezért kell az adóval csínján bánni. Ha túl sok adót rónak a gazdasági szereplőkre, az rontja a működési, növekedési és versenyképességüket, a termelékenységüket is. Az pedig végképp kerülendő, hogy év közben meglepetésszerűen adóztassák meg a cégeket.

Sokszor büszkén elmondja, hogy jól megadóztatjuk a multikat. Egyébként, sem a gazdasági logika, sem az uniós jog nem engedi, hogy piaci vállalkozásokat adózásban megkülönböztessenek egymástól azon az alapon, hogy milyen a vállalkozás nacionáléja. De azért rendszeresen megpróbálkozik az ilyennel, aztán abból elvesztett perek lesznek. És bizonytalanság, növekvő bizalmatlanság. Az adókkal való politizálgatás is oka annak, amivel kezdtük a tényhelyzet leírását: a magyar gazdaság nem nő. Pontosan az ilyen kormányzati működés az egyik tényezője annak, hogy nem nő.

— Beszéljünk a bizalomról. Amikor a miniszterelnök egy beszédben „a halál vámszedőinek” nevez két fontos céget, a Shellt és az Erste Bankot, amelyeket egyébként pár hónapja még ugyanez a kormány méltatott, mint fontos partnert, milyen üzenetet küld a piac többi szereplőjének?

— Ez a kitérő azért volt sokkoló, mert ha jól értelmezem, a két intézmény annak kapcsán került képbe, hogy ni csak, van egy ellenzék, amely elindul a választáson.

És ez ellenzéki párt olyanokat akar vezető tisztségekre állítani, akiknek egyike dolgozott a Shellnél, a másik pedig az Erste Banknál. Innentől aztán már szürreális is a szövege. Háborús nyerészkedéssel vádol olyan elismert intézményeket, amelyek közül az egyik a magyar állam komoly energetikai partnere, a másik pedig egy nagy bank, amelyben a magyar államnak 2023-ig, tehát a háború második évéig, 15 százalékos tulajdoni részesedése volt, és komoly, vezető pénzintézet. Ez a támadás személyes alapú és komolytalan. Egyébként Kármán András, a Tisza gazdasági szakértője nemcsak az Ersténél dolgozott, a magánszektorban, korábban a londoni székhelyű EBRD-ben képviselte Magyarországot, azt megelőzően pedig az Orbán-kormánynak volt államtitkára. A két elismert szakember támadása méltatlan, az pedig érthetetlen, hogy személyük miatt súlyos vád hagyta el a miniszterelnök száját. Háborús nyerészkedés? Tudjuk, hogy a háború sokba kerül. Legfőképpen a megtámadott Ukrajnának. Egyébként Oroszországnak is, és közvetve az világnak, így Magyarországnak is.

Bárhogy van is, ilyen vádaskodás nem méltó egy miniszterelnökhöz. Egy kormánypárti publicistától is otromba támadás lenne. Innen nézve aztán ez a beszéd végképp nem országértékelés, hanem inkább az elmúlt hetek példátlanul alpári ügyeinek a folytatása.

— Térjünk át Magyar Péter beszédére. Ő is jócskán tett ígéreteket: uniós források, évi minimum 500 milliárdos plusz az egészségügynek, a közutak rendbetétele. Mennyire megalapozottak ezek az ígéretek, miből lenne rájuk forrás?

— Az első beszéd nem foglalkozott az ország helyzetével, ez viszont igen. Magyar Péter beszéde valóban tartalmazott országértékelést. Előjöttek azok az ügyek, amelyek a miniszterelnöknél szóba sem kerültek: miért nincs növekedés, mitől van lefojtva a gazdaság? A probléma egyebek mellett az, hogy szemben a többi tagállammal, Magyarország a jogállamisági elmaradások és a korrupcióellenes fellépés gyengesége miatt nem jut hozzá az uniós forrásokhoz. Itt nemcsak a kieső rengeteg pénz a probléma, hanem az igazi gond az, ami miatt az uniós pénz megakadt: nincs meg az a minimális jogállamiság és kiszámíthatóság, amely mellett az európai adófizetők pénzét ide lehetne irányítani. Az biztos, hogy az Orbán-kormányzat jelenlegi útja folytathatatlan, és az elmúlt években tanúsított kormányzati viselkedés esetén nem is lenne uniós pénz. A hitelkamatok fizetését, a drága állam fenntartását hogyan is lehetne nem növekvő gazdaságból kipréselni?

A magyar jövő szempontjából tehát a valódi kérdés az, hogy lesz-e gazdasági fejlődés. A kormányzásra készülő ellenzéki erőnek be kell mutatnia a helyzetet és az előre mutató utat. Ami a helyzetet illeti, sajnos érhetik meglepetések azt, aki majd kinyitja a fiókokat kormányváltás után. Az akkori szituációban lehet igazából megítélni, hogy mely tervek mikorra valósíthatók meg. A kulcsügy a gazdaság újraindítása. Növekedés esetén a tervbe vett intézkedéseket végre lehet hajtani, annak időfüggvényében, hogy mennyi jövedelmet termel az ország, hiszen itt is elmondhatjuk: a kormányzat csak a létrehozott jövedelmekből tud gazdálkodni. A konkrétumokat nézegetve: a családi pótlék megduplázása például nem nagy ígéret, hiszen 18 éve nem emelték: ez csupán valorizáció, ami visszaadja azt, amit az infláció elvett. Vannak hatalmas elmaradások, amelyekhez valóban elengedhetetlen az uniós támogatások, kedvezményes hitelek igénybevétele.

Örömmel láttam például, hogy előkerült a vízvagyonnal való gazdálkodás ügye. Nagy ügy, de eddig kormányszinten nem foglalkoztak vele komolyan. Sőt, amikor szóba jött az Orbán-kormány akkumulátor-nagyhatalmi álmai kapcsán, hogy ugyan lenne-e ahhoz elég víz az Alföldön, akkor a kormányoldal lehurrogta az aggódókat azzal, hogy Magyarország vízben gazdag. Ez pedig így nem igaz. Ami a Tisza programjában szereplő ígéretek „beárazását” illeti: vannak a konkrét tételek, mint a minimálbéresek SZJA-jának 15-ről 9 százalékra csökkentése, ez például nem hatalmas költség. Az igazán nagy tételek a jövőre vonatkoznak, ám egyértelműen azzal a feltételezéssel, hogy Magyarország visszakerül az európai fősodorba.

Értem egy új erő optimizmusát, és ez csak a gazdasági vonatkozás. Ha valaki el tudja képzelni, hogy az idén sikeres, békés fordulattal a kettéhasított országot egyesíthető, a háborús pánikkeltésnek kitett emberek megnyugtathatók, a kilátástalanság miatt elpályázók visszavonzhatók, akkor ezekhez képest már harmadrendű dolog, hogy a gazdaság beinduló növekedése kitermelje a kátyúk betöméséhez szükséges többletet.

— A vasárnapi tiszás évértékelő kormányzóképességet igyekezett sugallni, és ebből a szempontból talán még fontosabb volt a müncheni találkozósorozat, ahol Magyar Péter fontos európai vezetőkkel tárgyalt, és Orbán Anitát leendő külügyminiszterként mutatta be.

— Valóban feltűnő volt a kontraszt. Orbán Viktor mellett celebek és rapperek álltak ki, némelyük neve nekem nem semmit sem mond. Ezzel szemben a Tisza Párt kongresszusán, ahol a képviselők mutatkoztak be, megnyugtató személyiségek jelentek meg: rendőrtiszt, sikeres vállalkozók, olyan komoly vezetők, mint Orbán Anita és Kapitány István.

Magyar Péter utalt is rá, hogy nincs tévedhetetlen és mindent tudó vezető, és neki fontos, hogy felkészült személyekkel vegye körbe magát. A kormányzás csapatmunka. Úgy látom, hogy a bemutatott személyek belföldön és külföldön is bizalmat sugároznak.A külföldi szereplések is azt mutatják, hogy potenciális kormányfőnek és minisztereknek tekintik őket. Ez óriási különbség 2022-höz képest, amikor a sokszínű ellenzéki koalíciónak nem volt bemutatható, ütőképes kormányzati csapata.

A magyar nemzetgazdaság mélyen be van ágyazódva az európai értékláncokba. Az értékteremtés felét külföldi tulajdonú cégek adják, ahol magyar emberek dolgoznak. Elemi érdekünk, hogy ezek a vállalatok sikeresek, profitábilisak legyenek, tisztességes bért fizessenek és az adóikkal hozzájáruljanak a közkiadásokhoz.

— Ez a pénteki találkozósorozat segítheti a magyar gazdaság beindítását azáltal, hogy a partnerek már ismerik a lehetséges új vezetést, és kialakuljon a bizalom?

— Nem voltam ott, de az biztos, hogy mindenki kíváncsian figyeli a helyzetet. Egyébként akkor is új helyzet állna elő, ha a jelenlegi kormányerők maradnának. Csak egy példa: az Orbán-kormány tudatosan nem hajt végre egy uniós bírósági ítéletet, ami napi egymillió eurónkba kerül, és az csak a pénzügyi része: az európai joggal sokáig egyszerűen nem lehet szembe benni.

A miniszterelnök legutóbbi kiszólásai pedig nem arra utal, hogy képes vagy hajlandó lenne normalizálni a viszonyt azokkal az országokkal, amelyekkel gyakran 1:26 arányban áll szemben. Ezzel szemben a Tisza üzenetei, mint az Európai Ügyészséghez való csatlakozás vagy az euró bevezetésének előkészítése, értelmezhető mondások. Konkrét az is, hogy Varsó, Bécs, Brüsszel lesznek a legelőször felkeresendő fővárosok. Ehhez képest Orbán rendezvényén már annak a bevallásához jutottak el, hogy nekik nem Oroszország, hanem Brüsszel a veszély. Ez így folytathatatlan.

Szemben a 16 év orbáni kormányzás idején felmutatott korábbi ellenzéki politikai alternatívákkal, most minőségileg más helyzet, és nemcsak a közvéleménykutatási eredmények miatt. A bemutatott személyiségek, a program és a látható szervezettség: ez így immár megnyugtató.