„Nem tényező a korkülönbség” – Hogyan lehet boldog párkapcsolat egy 25 éves férfi és egy 52 éves nő között?
Az utóbbi időben sok olyan kapcsolatról olvasni, ahol a nő idősebb, mint a férfi. Ismert és átlagemberek között is egyre gyakoribbnak tűnik a jelenség, olyannyira, hogy már pszichológusok is vizsgálják az okokat.
Dina és Ádám két éve vannak együtt. Szerelem volt első látásra: társkereső applikáció, hosszú telefonbeszélgetés, személyes találkozó, együtt alvás, kapcsolat. Mondhatni a legtipikusabb 21. századi párkapcsolat hagyományos forgatókönyve. Ami különlegessé teszi, az a bűvös 27 év. Nem ennyi idősek, hanem ennyi a kettejük közötti korkülönbség. Beszélgetve velük egyébként ez az utolsó dolog, amit gondolnék róluk.
Okoz-e ez bármilyen fennakadást a mindennapjaikban, családi vagy baráti körükben, szűkebb-tágabb környezetükben? Nehezíti-e ez a rövidebb-hosszabb távú tervezést, áthidalható-e az életkorból adódó kulturális különbség, vagy épp hiányzik-e a közös, generációs élmény? Ezekről beszélgettünk velük.
– Természetesen itt vannak a saját kérdéseim, amikkel készültem, de nem bírom megállni, hogy ne azzal kezdjek: mik szoktak lenni az első kérdések, amikor valaki megtudja a köztetek lévő korkülönbséget?
Dina: Más, ha élőben, és más ha online, például TikTok-live-ban találkoznak velünk. Élőben jóformán senki nem szól hozzá semmit, se ismerősök, se barátok, se idegenek. Persze elmondjuk a helyzetet, de ezzel vége is. 2021 végén volt egy súlyos betegségem, a semmiből jött egy hasnyálmirigy-gyulladásom, 2 és fél hónapig kórházban voltam. Covid is volt akkor, és egyedül Ádi jöhetett be látogatni. Néhány kórteremtársammal összebarátkoztam, és ők rákérdeztek, hogy a fiam-e.
És online mi a helyzet?
Ádám: „Te anyukáddal live-ozol?” „Hány év a korkülönbség?” „Ti tényleg együtt vagytok?” „És mióta?” Illetve „terveztek-e gyereket?” – ez az, amit már kicsit unok. Először azt szokták kérdezni, hogy akarunk-e közösen, és miután elmondjuk, hogy nem, külön rákérdeznek, hogy na, és én akarok-e.
– Az azért szerintem is érdekes, hogy mióta vagytok együtt, és hol, hogyan történt a megismerkedés...
Ádám: Most márciusban volt két éve, hogy megismerkedtünk a Tinderen.
Dina: Azt sem szoktuk titkolni, hogy ez kalandnak indult. Érett, intelligens, józan nőnek tartom magam, de mindig is jobban vonzódtam a fiatalabb korosztályhoz. Általában véve is fiatalosabb, életvidámabb, optimistább voltam, mint a negyvenes-ötvenes kortársaim, akik sokszor tele vannak terhekkel, cipelik a „puttonyukat” az élet nagy súlyaival, én pedig ezzel nem azonosultam. Már fiatalabb koromban is fiatalabb fiúk tetszettek. Így a tinderes korhatárom is elég tág volt, és nem is vártam volna soha, hogy ha egy fiatalabb sráccal matchelünk, abból valami komoly legyen.
Ádám: Én pedig akkor jöttem ki egy komoly kapcsolatból, diploma előtt voltam, akkor kezdtem dolgozni, ennek okán sem akartam semmi komolyat. Egy kapcsolat volt az utolsó, ami hiányzott az életemből, ráadásul az előzőek nem is voltak feltétlenül jók. De ez abszolút megváltozott! Dinával először írásban kezdtünk beszélgetni, aztán telefonon csevegtünk 6-7 órát. Már ekkor megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk. Az érdekes szituáció volt, mert pont nőnap volt, feljöttem vidékről vonattal, és sehol nem kaptam virágot, így az aluljáróban vettem egy szál tulipánt.
Dina: Előtte az egész hétvégét végigkommunikáltuk, és azonnal egy hullámhosszra kerültünk, én pedig már alig vártam a hétfőt, amikor találkozunk...
@dina_es_adam Olcsóbb a keksz, mint egy autó, nem? ? #parkapcsolatidolgok #relationshipthings #hungariancouple #magyarpar #tiktokpar #tiktokcouple @D_i_n_a @pakaiadam ? ♬ Famous piano songs for comedy and cooking programs - moshimo sound design
– Akkor ha jól értem, ez szerelem volt, nemcsak első látásra, de első hallásra, sőt első csetelésre is.
Dina: Eléggé, igen! Vagy ha nem is azonnal szerelem, az mindenképpen lenyűgöző volt, hogy felhívtuk egymást, és hajnali ötig nem tettük le a telefont! Aztán ez élőben is folytatódott, mert pont olyanok voltunk, amit elképzelt a másik, és a kémia is azonnal megvolt.
Ádám: Aztán ha akartam volna sem tudtam volna hazamenni, mert a Covid is összekötött minket...
Dina: Valóban. Meló után Ádám odajött a munkahelyemre, azután hozzám mentünk, és mivel nemsokára nyolc óra volt, muszáj volt ott aludnia. Itt egyébként még mindig a „kaland” szakaszban tartottunk, de hamarosan mondta Ádi, hogy szeretné, ha többször is találkoznánk.
– Azt mondjátok, hogy a környezetetekben mindenki gyorsan elfogadja a kapcsolatotokat. De mi a helyzet veletek? Nektek egy pillanatig sem volt szokatlan az érzés egy ekkora korkülönbségű emberrel?
Ádám: Azt hiszem, nem. Egy dolog volt érdekes. Amikor kinyílt az ország a Covid után, először jöttünk be a Deák térre, és akkora tömeg volt, amit előtte még életemben nem láttam. Ott én, bevallom, kicsit zavarban voltam. Egyáltalán nem azért, mert szégyelltem volna Dinát, de akkor, kézen fogva sétálva tudatosult bennem, hogy ez ilyen szinten komoly. De ezt még ugyanaznap meg is beszéltük, és ezután soha többé nem okozott gondot.
Dina: Na de kinek az ötlete volt, hogy ez legyen komoly?
Ádám: Hát, ezt én akartam komolyabbá tenni...
Dina: Ezt azért hangsúlyozzuk ki! (nevet) Én még napokig, hetekig mondtam, hogy ez őrültség, és úgysem lesz ebből semmi, hisz más életszakaszban is vagyunk stb. De őt ez nem érdekelte, azt mondta, ne foglalkozzunk vele.
Nálam egyébként ott dőlt el sok minden, amikor 9 hónappal a megismerkedésünk után a súlyos betegségemmel kórházba kerültem, és 75 napot töltöttem benn, közte a karácsonyt és újév napját is. Ekkor ugyan maximálisan együtt voltunk már, de a második héten megmondtam Ádámnak, hogy 23 évesen nem muszáj végigcsinálnia ezt egy 50 éves nővel. Mert neki nem feltétlenül az a dolga, hogy minden nap bejárjon a kórházba, és lényegében kézben tartsa az életem.
Ádám: Ugyanakkor nagyon fontos szempont: hogy én sosem éreztem Dinát annyi idősnek, amennyi valójában. Még csak négy hónapja voltunk együtt júliusban – a Covid is tombolt – amikor már elhatároztuk, hogy amint lehet, elmegyünk Szerbiába az Exit Fesztiválra bulizni. Én addig soha életemben nem csináltam ennyire spontán dolgot, de akkor fogtuk magunkat, és kivezettünk. Aztán '22-ben is voltunk a Balaton Soundon, idén is tervezzük, szóval nem érezhető a korkülönbség, mert ugyanannyira vágyunk bulizni, ugyanolyan zenéket hallgatunk... Nekem a közeli barátaim közül is maximum egy van, akivel annyira passzol az ízlésem, mint Dinával. Mondhatnám, hogy furcsa volt, hogy van köztünk 27 év, és ugyanazokat a dolgokat szeretjük, de bennem ez nem is így fogalmazódott meg.
Voltak nekem korombeli párkapcsolataim, de sokakkal a randiig sem jutottunk el, mert olyan különbözőek voltunk – hiába voltunk egy korosztály.
– Akkor viszont ez egy nagy szerencsének és egy komoly közös nevezőnek tűnik: Dina sokkal jobban megérteti magát a fiatalabb generációval, míg, ha jól értem, Ádám pedig inkább az idősebbekkel, tapasztaltabb emberekkel jön ki jól.
Ádám: Nálam nem szűkül ez le ennyire, én mindenkivel jól ki tudok jönni. Ez talán oda vezethető vissza, hogy én a szüleim egyedüli és viszonylag kései gyereke vagyok. Ha társaságba mentünk, többnyire az ő baráti körük volt ott, kevesebb gyerek, én pedig körbe voltam véve tőlem jóval idősebb emberekkel, és ez hathatott a gondolkodásmódomra, jobban megértem magam az idősebbekkel. De mára persze a barátaim 99 százaléka velem egyidős vagy fiatalabb nálam.
– Egy kapcsolatba mindenki „viszi” a saját barátait. Nálatok nem okozott gondot, hogy a baráti körök között egy generációnyi különbség van?
Dina: Sokszor megyünk úgy bulizni, hogy a legjobb barátnőm is velünk jön, vagy éppen Ádám barátai tartanak velünk, és tök jól megvagyunk egymással. Úgy szeretnek engem a srácok...
Ádám: Engem meg a te barátnőid...
Dina: Igen, a barátnőim imádják! Amit Ádám tanúsított a kórházi idők alatt, arra a nővérem azt mondta, hogy „ha valaha szakítotok is, ő biztosan a fogadott fiam lesz”.
Ádám: Az első évben úgy mentünk el a Balatonra, hogy mi ketten voltunk, és jött velünk Dina legjobb barátnője is, egy szobában is aludtunk. Tavaly pedig egy kb. 20 négyzetméteres szobában volt a szállásunk a Balaton Soundon, ahol a lábunknál alig volt már hely, ott pedig a legjobb barátom volt velünk egy szobában, és ebben a felállásban elmentünk a Strand Fesztiválra is – tökéletes összhangban.
Dina: Nyilván azért lehet ez, mert én valóban lazább vagyok, jól el lehet velem beszélgetni, és azt hiszem, egyáltalán nem érezni a korkülönbséget.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Amikor te, Ádám, eljutottál odáig, hogy elmondd a szüleidnek, hogy van valakid, semmilyen meglepődést nem okozott?
Ádám: Anyukám Dinánál idősebb, de nagyon fiatalos felfogású ő is. És abszolút nem érdekelte, hogy köztünk mekkora a korkülönbség.
Dina: Nagyon szeretjük egymást, és nagyon jó barátnők is vagyunk. Hála istennek, nem az a típusú nő, aki úgy van vele, hogy „úristen, mi lesz, ha nem lesz unokám!” Mostanában hónapok óta mondja, hogy „Dincsi, én úgy örülök, hogy nem egy huszonéves kiscsajjal van Ádi, hanem veled!” Ez annyira jól esik!
Ádám: Ezt nyilván azért is mondja, mert tényleg szeret. Nekem volt olyan barátnőm, aki csak egy évvel volt nálam idősebb, de anya látta, hogy abban a kapcsolatban nem volt minden harmonikus, nem is feltétlenül illett hozzám annyira.
Dina: Egy anya természetesen akkor boldog, ha látja, hogy a fia is boldog. Mivel látja, hogy Ádi tök happy, teljesen kiegyensúlyozott, ezért szeret engem is. Meg persze jól ki is jövünk, nagyon sokat nevetünk együtt.
– A minap velem egykorú barátnőmmel valahogy megtaláltuk a YouTube-on gyerekkorunk nagy rajzfilmslágereit, és elkezdtünk nosztalgiázni a közös (bár persze térben távoli) fiatalkorról, generációs élményekről. Ilyen korkülönbség mellett a ti kapcsolatotokból nem hiányzik ez?
Dina: Számomra ez megdöbbentő, de Ádám rengeteg mindent tud, ami az én fiatalkoromban – akár születése előtt – volt, pont anyukája és apukája miatt. Főleg zenében nyilvánul ez meg, olyan együtteseket is hallgat, mint például a Neoton...
Ádám: Együtt megyünk techno-buliba és együtt megyünk retróbuliba is... (Nevetnek.)
Dina: De ugyanez igaz mesékre, mozifilmekre is. Olyan tehát nincs, hogy valamit a generációs különbség miatt ne értenénk meg. Az is érdekes, hogy olyan dolgokra emlékszik vissza, amit én a fiatalabb generációval éltem át. Ádám kedveli akár a High School Musicalt, akár a Star Wars-t – én meg ezt a „másik oldalról” ismertem.
– Ha jól értem, Dina, akkor Ádám korosztályának bulizenéi nem állnak annyira távol tőled.
Dina: Hát, hamarabb jártam ilyen buliba, mint ő, tulajdonképpen én vittem el. (Nevet.) Diákkorom után középkorú nőként is elkezdtem eljárogatni a barátnőimmel, akkor fedeztem fel magamnak az elektronikus zenei bulikat. Te ilyenekre nem nagyon jártál...
Ádám: Én fesztiválokra jártam inkább. Néha egyetemi bulikra is, de hétvégente általában hazamentem, vidéken pedig nem voltak annyira szórakozóhelyek.
Dina: Ez tehát jól jött ki, hogy én vittem el ezekbe a bulikba a barátnőmmel, akivel egyidősek vagyunk.
@dina_es_adam Kinek ismerős? ?? #parkapcsolatidolgok #nőkvsférfiak #magyarpar #tiktokpar @D_i_n_a @pakaiadam ? ♬ France Accordion Swing - MIZUSATO Masaki
– Egy kapcsolatban óhatatlanul változunk valamennyire, hatással vagyunk egymás személyiségére. Volt olyan, amit ti a kettőtök változásában a köztetek lévő korkülönbség számlájára írtok? Van olyan speciális dolog, amit egy 27 évvel idősebb/fiatalabb embertől tudtok tanulni?
Ádám: Nem akarom, hogy az a kép alakuljon ki rólam, hogy „koravén” lettem volna, ne éltem volna a fiatalok átlagosnak mondható életét. Dina inkább „belevitt” olyan dolgokba, amik addig kimaradtak. Én 2018-ban jöttem fel vidékről Budapestre, de egyetemistaként örültem, ha arra volt pénzem, hogy a hetet túléljem.
Dina: Így leginkább a városi élet pörgését tudtam valamelyest megismertetni Ádámmal.
Ádám: Amit talán a korkülönbség és a tapasztalat hozományának mondhatok, az a vezetés. Én 2020 augusztusában tettem le a jogsit, majd '21 márciusában jöttünk össze. Addig szépen elvezetgettem a 3000 fős falumban és a 30 ezres Jászberényben, és azt gondoltam, sosem fogok kocsiba ülni Pesten. De Dina elhatározta, hogy ezt a tartást kiöli belőlem, én pedig, mint egy autós oktatóhoz, beültem mellé tanulni a 15. kerületben – rá fél évre meg már rutinosan vezettem a 6. kerület szűk utcáin.
Dina: Ezzel, úgy érzem, egy biztonsági érzetet és önbizalmat adtam neki, ami nekem nyilván a tapasztalatomból adódott.
Ádám: De Dina nagyon sok olyan dolgot is tanított, ami a munkájából jött, a számlázás rejtelmeit például. Az élettapasztalatából adódóan tanultam sokat, és szerintem mind a ketten formálódtunk is egymás mellett.
Dina: Ádám pedig nekem a türelmet tanította meg. Igaz, ez nem a korából, hanem inkább a természetéből fakad. Ő nagyon békés, szeretetteljes és nyugodt, és mellette én is sokkal inkább azzá váltam.
Ádám: Emellett Dina nagyon nyitott és kíváncsi típus. Én nagyon szeretek fényképezni, múltkor elmentünk közösen fotózni, és nagyon sok mindent kérdezett róla, amit meg tudtam neki tanítani. Ugyanígy meg tudom mutatni neki a TikTok-videók rejtelmeit, az Insta-posztolás apróbb titkait. Amit egy bizonyos szinten persze ismert, hisz mindkét platformot használta, de tudtam újat mutatni. Ugyanakkor fontos volt, hogy ezekre mind nagyon nyitott volt. És ezeken kívül is tudnánk sorolni egy csomó mindent, amit egymás révén tanultunk meg.
- Ha szabad egy érzékenyebb kérdéssel folytatni: beszélgettek néha a közép- és hosszabb távú jövőről?
Ádám: Ezt sokszor megkérdezik tőlünk: mi lesz akkor, ha eltelik mondjuk húsz év? Erre van egy mottóm, amit Avicii egyik számából kölcsönöztem: „Úgy éld az életed, hogy legyen mire emlékezned!” Falun, egy kisebb közegben felnőve mindig azt éreztem, hogy kicsit burokban vagyok, és nem tudtam hibákat elkövetni. Ha ne adj' isten ez a kapcsolat véget ér egyszer, akkor is tanultam belőle. Másrészt ha együtt lennék egy korombeli lánnyal, és tervezgetnénk a jövőt, akkor sem garantálná semmi, hogy mondjuk valamelyikünket nem üti el egy busz.
Dina: Ez nagyon érdekes Ádámtól, nekem sokáig tartott megszokni, hogy ő ennyire elfogadja a helyzetet, és nem izgul azon, hogy mi lesz a jövőben. Elfogadja azt, hogy nem feltétlenül ugyanazon a szakaszon vagyunk az életünk útján. Az fontos, hogy mi alapvetően örökre gondolkodunk, amíg csak együtt lehetünk.
Azzal tisztában vagyok, hogy egy igazi akadálya lehetne a kapcsolatunknak: ha ő családot szeretne. Lehet, hogy 30 évesen jön neki egy ilyen érzés, ezt nem lehet tudni előre. Megbeszéltük, hogy ha ilyen lesz, akkor szól nekem, és én tudomásul veszem. Ahogy most ismerem, szerintem nem lesz ilyen, de ha mégis, azt el kell fogadnom, és már most tudom, hogy ezzel számolnom kell akár 60 vagy 65 évesen. Tudom, hogy én is más voltam 20-25 évvel ezelőtt, és fontos az is, hogy ma már leginkább megélni szeretem a pillanatot – nem kis részben azért mert egy éve egy hajszál választott el attól, hogy ma ne legyek itt.
Ádám: De az is előfordulhat, hogy te cserélsz majd le egy fiatalabbra, én is idősödöm azért, leszek negyven is egyszer, az meg már nagyon sok... (Nevetnek.)
– Minden mondatotokon átüt, hogy nagyon nyitottak vagytok. Egy-két közös kedvencet fel tudtok sorolni, akár filmben, zenében? Valamit, ami teljesen jól áthidal 27 év korkülönbséget is.
Ádám: Sok zene van, amiről a korkülönbség ellenére mindkettőnknek vannak jó emlékeik, a kocsiban is sűrűn hallgatjuk azokat. Ilyen például a Roses, vagy elektronikus zenében Robin Schultz vagy Nigel Stately.
@dina_es_adam 5 dolog, amitől falra mászok Ádámtól?De a legjobb, hogy napokig kellett ezeket írni, mert szerencsére nem sok ilyen van?? #couple #tiktokcouple #5dolog #tiktokpar #magyarpar ♬ Famous piano songs for comedy and cooking programs - moshimo sound design
– Nem szeretném megtörni ezt a nyilvánvaló harmóniát, de van azért olyan kedvenc is, ami nem közös, sőt az egyikőtök mondjuk kifejezetten utálja, míg a másikotok rajong érte?
Dina: Ha felállítunk két végletet zenében, Ádi el tud menni akár a mulatósig is, ahová én nem. Én viszont az erősebb techno felé, amit már Ádám nem szeret annyira. Vagy például én már halálra unom a retró zenéket, amik ugye nekem a fiatalkorom slágerei, míg Ádám nagyon szereti őket. De szerencsére a két végpont között elég széles sávban találkozik az ízlésünk.
Ádám: Sorozatban Dina jobban szereti a „csajosabb”, Szex és New York típusú sorozatokat, én viszont imádom a démonos horrorokat, amitől viszont Dina kivan.
Dina: De itt is erősebb a közös pont, mondjuk a Jóbarátok, vagy az Így jártam anyátokkal, amit pont Ádi ismertetett meg velem.
– Biztos nem kevesen vannak, akik azt gondolják (vagy eddig az interjúig azt gondolták), hogy 27 év korkülönbséggel nehezen működik egy párkapcsolat, de a jelek szerint ez egyáltalán nem így van. Van valami, amit szerintetek meg tudtok osztani a jó kapcsolat „titkáról”, ami az elsőre nehezítőnek tűnő tényező ellenére is remekül működik?
Dina: Én több mint 50 év alatt Ádámon kívül még sosem éltem át senkivel azt, hogy valamiről pont ugyanazt gondolom, pont ugyanazt akartam mondani, ugyanaz a kedvencem, ugyanazt szeretem... Gyakran panaszkodtam, hogy miért van ez a nagy korkülönbség köztünk, miért nem születtél te hamarabb, és Ádámnak van erre egy nagyon jó mondása. Ő azt mondta egyszer:
Ugyan én vagyok csak hívő, Ádám nem, de ebben valahogy mind a ketten hiszünk.
