SZEMPONT
A Rovatból

„Nem tényező a korkülönbség” – Hogyan lehet boldog párkapcsolat egy 25 éves férfi és egy 52 éves nő között?

Ádám és Dina példája megmutatja, hogy a kor tényleg csak egy (esetükben két) szám, ami semmit nem jelent, ha igazán szeretik egymást. Most a Szeretlek Magyarország olvasóit is beavatják a „titkukba”.


Az utóbbi időben sok olyan kapcsolatról olvasni, ahol a nő idősebb, mint a férfi. Ismert és átlagemberek között is egyre gyakoribbnak tűnik a jelenség, olyannyira, hogy már pszichológusok is vizsgálják az okokat.

Dina és Ádám két éve vannak együtt. Szerelem volt első látásra: társkereső applikáció, hosszú telefonbeszélgetés, személyes találkozó, együtt alvás, kapcsolat. Mondhatni a legtipikusabb 21. századi párkapcsolat hagyományos forgatókönyve. Ami különlegessé teszi, az a bűvös 27 év. Nem ennyi idősek, hanem ennyi a kettejük közötti korkülönbség. Beszélgetve velük egyébként ez az utolsó dolog, amit gondolnék róluk.

Ádám 25 éves, Dina 52.

Okoz-e ez bármilyen fennakadást a mindennapjaikban, családi vagy baráti körükben, szűkebb-tágabb környezetükben? Nehezíti-e ez a rövidebb-hosszabb távú tervezést, áthidalható-e az életkorból adódó kulturális különbség, vagy épp hiányzik-e a közös, generációs élmény? Ezekről beszélgettünk velük.

– Természetesen itt vannak a saját kérdéseim, amikkel készültem, de nem bírom megállni, hogy ne azzal kezdjek: mik szoktak lenni az első kérdések, amikor valaki megtudja a köztetek lévő korkülönbséget?

Dina: Más, ha élőben, és más ha online, például TikTok-live-ban találkoznak velünk. Élőben jóformán senki nem szól hozzá semmit, se ismerősök, se barátok, se idegenek. Persze elmondjuk a helyzetet, de ezzel vége is. 2021 végén volt egy súlyos betegségem, a semmiből jött egy hasnyálmirigy-gyulladásom, 2 és fél hónapig kórházban voltam. Covid is volt akkor, és egyedül Ádi jöhetett be látogatni. Néhány kórteremtársammal összebarátkoztam, és ők rákérdeztek, hogy a fiam-e.

De mikor elmondtam, hogy a párom, az ő reakciójuk is az volt, hogy nincs ezzel semmi gond. És másoktól is mindig ezt kapjuk vissza.

És online mi a helyzet?

Ádám: „Te anyukáddal live-ozol?” „Hány év a korkülönbség?” „Ti tényleg együtt vagytok?” „És mióta?” Illetve „terveztek-e gyereket?” – ez az, amit már kicsit unok. Először azt szokták kérdezni, hogy akarunk-e közösen, és miután elmondjuk, hogy nem, külön rákérdeznek, hogy na, és én akarok-e.

– Az azért szerintem is érdekes, hogy mióta vagytok együtt, és hol, hogyan történt a megismerkedés...

Ádám: Most márciusban volt két éve, hogy megismerkedtünk a Tinderen.

Dina: Azt sem szoktuk titkolni, hogy ez kalandnak indult. Érett, intelligens, józan nőnek tartom magam, de mindig is jobban vonzódtam a fiatalabb korosztályhoz. Általában véve is fiatalosabb, életvidámabb, optimistább voltam, mint a negyvenes-ötvenes kortársaim, akik sokszor tele vannak terhekkel, cipelik a „puttonyukat” az élet nagy súlyaival, én pedig ezzel nem azonosultam. Már fiatalabb koromban is fiatalabb fiúk tetszettek. Így a tinderes korhatárom is elég tág volt, és nem is vártam volna soha, hogy ha egy fiatalabb sráccal matchelünk, abból valami komoly legyen.

Ádám: Én pedig akkor jöttem ki egy komoly kapcsolatból, diploma előtt voltam, akkor kezdtem dolgozni, ennek okán sem akartam semmi komolyat. Egy kapcsolat volt az utolsó, ami hiányzott az életemből, ráadásul az előzőek nem is voltak feltétlenül jók. De ez abszolút megváltozott! Dinával először írásban kezdtünk beszélgetni, aztán telefonon csevegtünk 6-7 órát. Már ekkor megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk. Az érdekes szituáció volt, mert pont nőnap volt, feljöttem vidékről vonattal, és sehol nem kaptam virágot, így az aluljáróban vettem egy szál tulipánt.

Dina: Előtte az egész hétvégét végigkommunikáltuk, és azonnal egy hullámhosszra kerültünk, én pedig már alig vártam a hétfőt, amikor találkozunk...

@dina_es_adam Olcsóbb a keksz, mint egy autó, nem? ? #parkapcsolatidolgok #relationshipthings #hungariancouple #magyarpar #tiktokpar #tiktokcouple @D_i_n_a @pakaiadam ? ♬ Famous piano songs for comedy and cooking programs - moshimo sound design

– Akkor ha jól értem, ez szerelem volt, nemcsak első látásra, de első hallásra, sőt első csetelésre is.

Dina: Eléggé, igen! Vagy ha nem is azonnal szerelem, az mindenképpen lenyűgöző volt, hogy felhívtuk egymást, és hajnali ötig nem tettük le a telefont! Aztán ez élőben is folytatódott, mert pont olyanok voltunk, amit elképzelt a másik, és a kémia is azonnal megvolt.

Ádám: Aztán ha akartam volna sem tudtam volna hazamenni, mert a Covid is összekötött minket...

Dina: Valóban. Meló után Ádám odajött a munkahelyemre, azután hozzám mentünk, és mivel nemsokára nyolc óra volt, muszáj volt ott aludnia. Itt egyébként még mindig a „kaland” szakaszban tartottunk, de hamarosan mondta Ádi, hogy szeretné, ha többször is találkoznánk.

– Azt mondjátok, hogy a környezetetekben mindenki gyorsan elfogadja a kapcsolatotokat. De mi a helyzet veletek? Nektek egy pillanatig sem volt szokatlan az érzés egy ekkora korkülönbségű emberrel?

Ádám: Azt hiszem, nem. Egy dolog volt érdekes. Amikor kinyílt az ország a Covid után, először jöttünk be a Deák térre, és akkora tömeg volt, amit előtte még életemben nem láttam. Ott én, bevallom, kicsit zavarban voltam. Egyáltalán nem azért, mert szégyelltem volna Dinát, de akkor, kézen fogva sétálva tudatosult bennem, hogy ez ilyen szinten komoly. De ezt még ugyanaznap meg is beszéltük, és ezután soha többé nem okozott gondot.

Dina: Na de kinek az ötlete volt, hogy ez legyen komoly?

Ádám: Hát, ezt én akartam komolyabbá tenni...

Dina: Ezt azért hangsúlyozzuk ki! (nevet) Én még napokig, hetekig mondtam, hogy ez őrültség, és úgysem lesz ebből semmi, hisz más életszakaszban is vagyunk stb. De őt ez nem érdekelte, azt mondta, ne foglalkozzunk vele.

Én érett nőként nem kezdeményeztem volna, de miután ilyen jól éreztük magunkat, nem okozott gondot komolyan venni.

Nálam egyébként ott dőlt el sok minden, amikor 9 hónappal a megismerkedésünk után a súlyos betegségemmel kórházba kerültem, és 75 napot töltöttem benn, közte a karácsonyt és újév napját is. Ekkor ugyan maximálisan együtt voltunk már, de a második héten megmondtam Ádámnak, hogy 23 évesen nem muszáj végigcsinálnia ezt egy 50 éves nővel. Mert neki nem feltétlenül az a dolga, hogy minden nap bejárjon a kórházba, és lényegében kézben tartsa az életem.

De kitartottunk egymás mellett, és ez nagyon fontos mérföldköve volt a kapcsolatnak.

Ádám: Ugyanakkor nagyon fontos szempont: hogy én sosem éreztem Dinát annyi idősnek, amennyi valójában. Még csak négy hónapja voltunk együtt júliusban – a Covid is tombolt – amikor már elhatároztuk, hogy amint lehet, elmegyünk Szerbiába az Exit Fesztiválra bulizni. Én addig soha életemben nem csináltam ennyire spontán dolgot, de akkor fogtuk magunkat, és kivezettünk. Aztán '22-ben is voltunk a Balaton Soundon, idén is tervezzük, szóval nem érezhető a korkülönbség, mert ugyanannyira vágyunk bulizni, ugyanolyan zenéket hallgatunk... Nekem a közeli barátaim közül is maximum egy van, akivel annyira passzol az ízlésem, mint Dinával. Mondhatnám, hogy furcsa volt, hogy van köztünk 27 év, és ugyanazokat a dolgokat szeretjük, de bennem ez nem is így fogalmazódott meg.

Nem is volt tényező a korkülönbség, csak a felismerés, hogy úristen, valakivel ennyire passzolok.

Voltak nekem korombeli párkapcsolataim, de sokakkal a randiig sem jutottunk el, mert olyan különbözőek voltunk – hiába voltunk egy korosztály.

– Akkor viszont ez egy nagy szerencsének és egy komoly közös nevezőnek tűnik: Dina sokkal jobban megérteti magát a fiatalabb generációval, míg, ha jól értem, Ádám pedig inkább az idősebbekkel, tapasztaltabb emberekkel jön ki jól.

Ádám: Nálam nem szűkül ez le ennyire, én mindenkivel jól ki tudok jönni. Ez talán oda vezethető vissza, hogy én a szüleim egyedüli és viszonylag kései gyereke vagyok. Ha társaságba mentünk, többnyire az ő baráti körük volt ott, kevesebb gyerek, én pedig körbe voltam véve tőlem jóval idősebb emberekkel, és ez hathatott a gondolkodásmódomra, jobban megértem magam az idősebbekkel. De mára persze a barátaim 99 százaléka velem egyidős vagy fiatalabb nálam.

– Egy kapcsolatba mindenki „viszi” a saját barátait. Nálatok nem okozott gondot, hogy a baráti körök között egy generációnyi különbség van?

Dina: Sokszor megyünk úgy bulizni, hogy a legjobb barátnőm is velünk jön, vagy éppen Ádám barátai tartanak velünk, és tök jól megvagyunk egymással. Úgy szeretnek engem a srácok...

Ádám: Engem meg a te barátnőid...

Dina: Igen, a barátnőim imádják! Amit Ádám tanúsított a kórházi idők alatt, arra a nővérem azt mondta, hogy „ha valaha szakítotok is, ő biztosan a fogadott fiam lesz”.

Ádám: Az első évben úgy mentünk el a Balatonra, hogy mi ketten voltunk, és jött velünk Dina legjobb barátnője is, egy szobában is aludtunk. Tavaly pedig egy kb. 20 négyzetméteres szobában volt a szállásunk a Balaton Soundon, ahol a lábunknál alig volt már hely, ott pedig a legjobb barátom volt velünk egy szobában, és ebben a felállásban elmentünk a Strand Fesztiválra is – tökéletes összhangban.

Dina: Nyilván azért lehet ez, mert én valóban lazább vagyok, jól el lehet velem beszélgetni, és azt hiszem, egyáltalán nem érezni a korkülönbséget.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Ádám Pakai (@pakaiadam) által megosztott bejegyzés

– Amikor te, Ádám, eljutottál odáig, hogy elmondd a szüleidnek, hogy van valakid, semmilyen meglepődést nem okozott?

Ádám: Anyukám Dinánál idősebb, de nagyon fiatalos felfogású ő is. És abszolút nem érdekelte, hogy köztünk mekkora a korkülönbség.

Dina: Nagyon szeretjük egymást, és nagyon jó barátnők is vagyunk. Hála istennek, nem az a típusú nő, aki úgy van vele, hogy „úristen, mi lesz, ha nem lesz unokám!” Mostanában hónapok óta mondja, hogy „Dincsi, én úgy örülök, hogy nem egy huszonéves kiscsajjal van Ádi, hanem veled!” Ez annyira jól esik!

Ádám: Ezt nyilván azért is mondja, mert tényleg szeret. Nekem volt olyan barátnőm, aki csak egy évvel volt nálam idősebb, de anya látta, hogy abban a kapcsolatban nem volt minden harmonikus, nem is feltétlenül illett hozzám annyira.

Dina: Egy anya természetesen akkor boldog, ha látja, hogy a fia is boldog. Mivel látja, hogy Ádi tök happy, teljesen kiegyensúlyozott, ezért szeret engem is. Meg persze jól ki is jövünk, nagyon sokat nevetünk együtt.

– A minap velem egykorú barátnőmmel valahogy megtaláltuk a YouTube-on gyerekkorunk nagy rajzfilmslágereit, és elkezdtünk nosztalgiázni a közös (bár persze térben távoli) fiatalkorról, generációs élményekről. Ilyen korkülönbség mellett a ti kapcsolatotokból nem hiányzik ez?

Dina: Számomra ez megdöbbentő, de Ádám rengeteg mindent tud, ami az én fiatalkoromban – akár születése előtt – volt, pont anyukája és apukája miatt. Főleg zenében nyilvánul ez meg, olyan együtteseket is hallgat, mint például a Neoton...

Ádám: Együtt megyünk techno-buliba és együtt megyünk retróbuliba is... (Nevetnek.)

Dina: De ugyanez igaz mesékre, mozifilmekre is. Olyan tehát nincs, hogy valamit a generációs különbség miatt ne értenénk meg. Az is érdekes, hogy olyan dolgokra emlékszik vissza, amit én a fiatalabb generációval éltem át. Ádám kedveli akár a High School Musicalt, akár a Star Wars-t – én meg ezt a „másik oldalról” ismertem.

– Ha jól értem, Dina, akkor Ádám korosztályának bulizenéi nem állnak annyira távol tőled.

Dina: Hát, hamarabb jártam ilyen buliba, mint ő, tulajdonképpen én vittem el. (Nevet.) Diákkorom után középkorú nőként is elkezdtem eljárogatni a barátnőimmel, akkor fedeztem fel magamnak az elektronikus zenei bulikat. Te ilyenekre nem nagyon jártál...

Ádám: Én fesztiválokra jártam inkább. Néha egyetemi bulikra is, de hétvégente általában hazamentem, vidéken pedig nem voltak annyira szórakozóhelyek.

Dina: Ez tehát jól jött ki, hogy én vittem el ezekbe a bulikba a barátnőmmel, akivel egyidősek vagyunk.

@dina_es_adam Kinek ismerős? ?? #parkapcsolatidolgok #nőkvsférfiak #magyarpar #tiktokpar @D_i_n_a @pakaiadam ? ♬ France Accordion Swing - MIZUSATO Masaki

– Egy kapcsolatban óhatatlanul változunk valamennyire, hatással vagyunk egymás személyiségére. Volt olyan, amit ti a kettőtök változásában a köztetek lévő korkülönbség számlájára írtok? Van olyan speciális dolog, amit egy 27 évvel idősebb/fiatalabb embertől tudtok tanulni?

Ádám: Nem akarom, hogy az a kép alakuljon ki rólam, hogy „koravén” lettem volna, ne éltem volna a fiatalok átlagosnak mondható életét. Dina inkább „belevitt” olyan dolgokba, amik addig kimaradtak. Én 2018-ban jöttem fel vidékről Budapestre, de egyetemistaként örültem, ha arra volt pénzem, hogy a hetet túléljem.

Dina: Így leginkább a városi élet pörgését tudtam valamelyest megismertetni Ádámmal.

Ádám: Amit talán a korkülönbség és a tapasztalat hozományának mondhatok, az a vezetés. Én 2020 augusztusában tettem le a jogsit, majd '21 márciusában jöttünk össze. Addig szépen elvezetgettem a 3000 fős falumban és a 30 ezres Jászberényben, és azt gondoltam, sosem fogok kocsiba ülni Pesten. De Dina elhatározta, hogy ezt a tartást kiöli belőlem, én pedig, mint egy autós oktatóhoz, beültem mellé tanulni a 15. kerületben – rá fél évre meg már rutinosan vezettem a 6. kerület szűk utcáin.

Dina: Ezzel, úgy érzem, egy biztonsági érzetet és önbizalmat adtam neki, ami nekem nyilván a tapasztalatomból adódott.

Ádám: De Dina nagyon sok olyan dolgot is tanított, ami a munkájából jött, a számlázás rejtelmeit például. Az élettapasztalatából adódóan tanultam sokat, és szerintem mind a ketten formálódtunk is egymás mellett.

Dina: Ádám pedig nekem a türelmet tanította meg. Igaz, ez nem a korából, hanem inkább a természetéből fakad. Ő nagyon békés, szeretetteljes és nyugodt, és mellette én is sokkal inkább azzá váltam.

Ádám: Emellett Dina nagyon nyitott és kíváncsi típus. Én nagyon szeretek fényképezni, múltkor elmentünk közösen fotózni, és nagyon sok mindent kérdezett róla, amit meg tudtam neki tanítani. Ugyanígy meg tudom mutatni neki a TikTok-videók rejtelmeit, az Insta-posztolás apróbb titkait. Amit egy bizonyos szinten persze ismert, hisz mindkét platformot használta, de tudtam újat mutatni. Ugyanakkor fontos volt, hogy ezekre mind nagyon nyitott volt. És ezeken kívül is tudnánk sorolni egy csomó mindent, amit egymás révén tanultunk meg.

- Ha szabad egy érzékenyebb kérdéssel folytatni: beszélgettek néha a közép- és hosszabb távú jövőről?

Ádám: Ezt sokszor megkérdezik tőlünk: mi lesz akkor, ha eltelik mondjuk húsz év? Erre van egy mottóm, amit Avicii egyik számából kölcsönöztem: „Úgy éld az életed, hogy legyen mire emlékezned!” Falun, egy kisebb közegben felnőve mindig azt éreztem, hogy kicsit burokban vagyok, és nem tudtam hibákat elkövetni. Ha ne adj' isten ez a kapcsolat véget ér egyszer, akkor is tanultam belőle. Másrészt ha együtt lennék egy korombeli lánnyal, és tervezgetnénk a jövőt, akkor sem garantálná semmi, hogy mondjuk valamelyikünket nem üti el egy busz.

Nem tudom, mi lesz húsz év múlva, de egy 25 éves lány mellett sem tudnám.

Dina: Ez nagyon érdekes Ádámtól, nekem sokáig tartott megszokni, hogy ő ennyire elfogadja a helyzetet, és nem izgul azon, hogy mi lesz a jövőben. Elfogadja azt, hogy nem feltétlenül ugyanazon a szakaszon vagyunk az életünk útján. Az fontos, hogy mi alapvetően örökre gondolkodunk, amíg csak együtt lehetünk.

Azzal tisztában vagyok, hogy egy igazi akadálya lehetne a kapcsolatunknak: ha ő családot szeretne. Lehet, hogy 30 évesen jön neki egy ilyen érzés, ezt nem lehet tudni előre. Megbeszéltük, hogy ha ilyen lesz, akkor szól nekem, és én tudomásul veszem. Ahogy most ismerem, szerintem nem lesz ilyen, de ha mégis, azt el kell fogadnom, és már most tudom, hogy ezzel számolnom kell akár 60 vagy 65 évesen. Tudom, hogy én is más voltam 20-25 évvel ezelőtt, és fontos az is, hogy ma már leginkább megélni szeretem a pillanatot – nem kis részben azért mert egy éve egy hajszál választott el attól, hogy ma ne legyek itt.

Ádám: De az is előfordulhat, hogy te cserélsz majd le egy fiatalabbra, én is idősödöm azért, leszek negyven is egyszer, az meg már nagyon sok... (Nevetnek.)

– Minden mondatotokon átüt, hogy nagyon nyitottak vagytok. Egy-két közös kedvencet fel tudtok sorolni, akár filmben, zenében? Valamit, ami teljesen jól áthidal 27 év korkülönbséget is.

Ádám: Sok zene van, amiről a korkülönbség ellenére mindkettőnknek vannak jó emlékeik, a kocsiban is sűrűn hallgatjuk azokat. Ilyen például a Roses, vagy elektronikus zenében Robin Schultz vagy Nigel Stately.

@dina_es_adam 5 dolog, amitől falra mászok Ádámtól?De a legjobb, hogy napokig kellett ezeket írni, mert szerencsére nem sok ilyen van?? #couple #tiktokcouple #5dolog #tiktokpar #magyarpar ♬ Famous piano songs for comedy and cooking programs - moshimo sound design

– Nem szeretném megtörni ezt a nyilvánvaló harmóniát, de van azért olyan kedvenc is, ami nem közös, sőt az egyikőtök mondjuk kifejezetten utálja, míg a másikotok rajong érte?

Dina: Ha felállítunk két végletet zenében, Ádi el tud menni akár a mulatósig is, ahová én nem. Én viszont az erősebb techno felé, amit már Ádám nem szeret annyira. Vagy például én már halálra unom a retró zenéket, amik ugye nekem a fiatalkorom slágerei, míg Ádám nagyon szereti őket. De szerencsére a két végpont között elég széles sávban találkozik az ízlésünk.

Ádám: Sorozatban Dina jobban szereti a „csajosabb”, Szex és New York típusú sorozatokat, én viszont imádom a démonos horrorokat, amitől viszont Dina kivan.

Dina: De itt is erősebb a közös pont, mondjuk a Jóbarátok, vagy az Így jártam anyátokkal, amit pont Ádi ismertetett meg velem.

– Biztos nem kevesen vannak, akik azt gondolják (vagy eddig az interjúig azt gondolták), hogy 27 év korkülönbséggel nehezen működik egy párkapcsolat, de a jelek szerint ez egyáltalán nem így van. Van valami, amit szerintetek meg tudtok osztani a jó kapcsolat „titkáról”, ami az elsőre nehezítőnek tűnő tényező ellenére is remekül működik?

Ádám: Van az a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Arra már rájöttünk, hogy ez nagyon nem igaz. Egy darabig izgalmas tud lenni egy olyan kapcsolat, de nem hosszú távon.

Dina: Én több mint 50 év alatt Ádámon kívül még sosem éltem át senkivel azt, hogy valamiről pont ugyanazt gondolom, pont ugyanazt akartam mondani, ugyanaz a kedvencem, ugyanazt szeretem... Gyakran panaszkodtam, hogy miért van ez a nagy korkülönbség köztünk, miért nem születtél te hamarabb, és Ádámnak van erre egy nagyon jó mondása. Ő azt mondta egyszer:

„azért, mert Isten először megteremtett téged, és utána rögtön engem akart, csak kiment egy cigire, és hát nála más az időszámítás, és véletlenül eltelt közben 27 év”.

Ugyan én vagyok csak hívő, Ádám nem, de ebben valahogy mind a ketten hiszünk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Távozása épp olyan kellemetlen, mint a jelenléte volt” – Magyari Péter Orbán búcsú nélküli távozásáról
Az újságíró egy Facebook-posztban kommentálta azt, hogy Orbán Viktor nem vesz részt az utolsó EU-csúcsán. Magyari szerint „Európa önjelölt fenegyereke” nem búcsúzik, „csak eltűnik csendben.”


Magyari Péter újságíró a Facebook-oldalán kommentálta a hírt, Orbán Viktor miniszterelnök nem vesz részt a következő európai uniós csúcstalálkozón.

Mint írja, a megszokott eljárás, hogy a Tanács a leköszönő tagjait kedves gesztusokkal búcsúztatják. Mivel Orbán a legrégebbi tagja a testületnek, normális esetben külön elköszönne tőle az elnök a csúcstalálkozót záró sajtótájékoztatón.

Példaként említi, hogy még Mateusz Morawieckitől is normálisan elköszöntek 2023 őszén, pedig Magyari szerint a Tanács tagjainak többsége nem titkolta, hogy megkönnyebbült a lengyel kormányfő választási veresége után. Az újságíró úgy fogalmaz, „a búcsú a szokásosnál fagyosabb volt, de méltóságteljes.”

Amikor Angela Merkel már leköszönő kancellárként az utolsó ülésén vett részt, Magyari felidézése szerint az akkori elnök többek között ezt mondta róla: „Olyan lesz nélküle a testület, mint Párizs az Eiffel-torony nélkül, de a lelke és a tapasztalata velünk marad”.

Hasonlóan méltóságteljes volt a holland Mark Rutte búcsúja is, aki 14 év után vett részt élete utolsó ülésén. Az újságíró szerint bár Rutte is „nagy vétózó volt, nagyon nehezen adott pénzt a közösbe, de méltósággal és tisztelettel búcsúztatták.”

Magyari Péter kiemeli, hogy Merkel és Rutte mellett ebben a században csak Orbán Viktor volt a Tanács tagja több mint 10 évig. Azonban, mint írja, a miniszterelnök „mégsem búcsúzik, csak eltűnik csendben.”

„Európa önjelölt fenegyereke, a fokossal a többiekre rontó, a Brüsszel elfoglalását ígérő harcos nem vállalta, hogy ott legyen az utolsó ülésén. Távozása épp olyan kellemetlen, mint a jelenléte volt hosszú éveken át”

– jegyezte meg posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Ellátásbiztonsági zavar nem lesz, de a védett ár helyett áfa-csökkentés kell az üzemanyagoknál
Sok autóst aggaszthat, hogy a kőolajtartalék 80 százaléka elfogyott a híradások szerint. Az energetikai szakértő szerint mindez a védett ár miatt van, ami helyett azonban létezik más megoldás, amivel ugyanilyen alacsonyan, vagy még alacsonyabban tarthatnák az üzemanyagok árát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 16.



Riasztó hírek láttak napvilágot arról, hogy a magyar stratégiai üzemanyag-készlet 20 százalékra apadt. Orbán Viktor és Magyar Péter energiaválságról beszél, miközben a leendő miniszterelnök szerint a mostani kormánytól semmilyen tájékoztatást nem kapnak. A Tisza elnöke többek között ezzel indokolta, hogy minél előbb össze kell hívni az új országgyűlés alakuló ülését, és meg kell alakítani az új kormányt. Magyar Péter arról is beszélt, hogy a lehető legalacsonyabb árat biztosítanák az autósoknak, de megkerülte azt a kérdést, fenntartanák-e a jelenlegi védett árat. Ehelyett a lengyel példát hozta fel, ahol ÁFA csökkentéssel még a mostani magyar áraknál is olcsóbban árulják a benzint és a dízelolajat a kutakon, annak ellenére, hogy a világpiacon még mindig az egekben vannak az árak az iráni háború miatt.

Kifogyhat-e az üzemanya a benzinkutakon? Meddig fenntartható a választási kampány idején fenntartható védett ár? És mire számíthatnak az autósok, ha az új kormány kivezeti? Erről beszélgettünk Holoda Attila energetikai szakértővel.

— Erősen fogyóban vannak a kőolajtartalékok, körülbelül 20 százalékra apadtak le. Mit jelent ez a 20 százalék?

— Ez törvény alapján működik: a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség feladata, hogy biztonsági készletet tartson a következő termékekből: nyerskőolaj (tehát feldolgozásra alkalmas nyerskőolaj), benzin, dízel, kerozin és földgáz. A földgáznál van még egy úgynevezett különleges készlet is; ez korábban egy normál kereskedelmi mennyisége volt a Szőreg-1 tárolónak, de 4-5 évvel ezelőtt a kormány átminősítette ezt a részt, és most már különleges készletnek hívják. Azt szoktam mondani, hogy Magyarországon alapvetően földgáztárolóból elég sok készlet áll rendelkezésre, de a nyersolaj- és a feldolgozott termékkészlet nagyjából megfelel a Nemzetközi Energiaügynökséghez tartozó országok által elhatározott, 90 nap körüli tartaléknak.

Egészen decemberig-januárig még én magam is azt mondtam, hogy körülbelül 96 napra elegendő ilyen tartalékunk van, ami három hónapot jelent.

Csakhogy ennek a készletnek, tehát a biztonsági készleteknek, az a feladata, hogy amennyiben valamilyen ellátási zavar van, akkor ezt be lehessen vetni. Például amikor a Druzsba-vezeték leállt a robbantást követően, akkor a MOL kérte, hogy ebből a nagyjából 650 ezer tonnányi nyersolajkészletből szabadítsanak fel 250 ezer tonnát. Így amíg megérkezik az Adrián az általuk megrendelt, nem orosz típusú olaj, addig is van miből dolgozni. De a készleteink nem is emiatt apadtak le annyira, hanem amikor a Hormuzi-szoros lezárása miatt hirtelen felszaladtak a nemzetközi árak, és akkor még a magyar forint sem volt ilyen remek állapotban, a kormány rádöbbent, hogy hirtelen komoly üzemanyag-áremelkedés következne be. Ezt szerették volna elkerülni, hiszen a választások előtt nem jön jól egy ilyen emelkedés.

Úgy gondolták, és ezt be is jelentették, hogy az általuk bevezetett úgynevezett „védett ár” kategória fedezete az lesz, hogy a stratégiai készletben lévő benzint és dízelt felszabadítják.

Ezzel tudnak spórolni, hiszen ezeket még korábbi, alacsonyabb áron szerezték be, azaz a nyilvántartási értékük jóval alacsonyabb, mint a most előállított készleteké. Gondolom, azt remélték, hogy ez majd szépen kitart a választásokig, aztán a választás után, amikor érzik, hogy ez kifogyóban van, bejelentenek valamilyen másfajta tompítást. Én akkor is elmondtam, amikor ezt bevezették, bár nem sokan figyeltek rá, hogy nem ezt kellett volna tenni. Ez újból egy beavatkozás a piaci folyamatokba, ami szabályozza a kereskedelemben elérhető mennyiséget.

Ilyenkor az importőrök azonnal megtorpannak és kivonulnak az országból,

nem hoznak be elegendő importárut. Ráadásul ez azért is okoz problémát, mert a MOL nem tudja teljes kapacitással üzemeltetni a százhalombattai finomítót. Tavaly ősszel volt az az ominózus baleset, amikor az AV-3-as sor, tehát az atmoszférikus desztillációs torony gyakorlatilag megégett. A javítása, legalábbis a MOL ígéretei szerint, valamikor 2026 őszére lesz esedékes. A finomító tehát egyelőre nem tud teljes kapacitással működni,

a kormány mégis bevezette ezt az intézkedést, nyilván kampányeszközként, mondván: „jó lesz ez, kihúzzuk valameddig”.

És elkezdett apadni ez a készlet. Ráadásul ilyenkor indulnak a mezőgazdasági munkák. A mezőgazdasági nagyvállalkozók, akik saját tartályparkkal, tárolási lehetőséggel rendelkeznek, mit szoktak csinálni, amikor ilyen kedvező ár van, mint a 480 forintos ársapka idején vagy a most 615 forintban maximált dízelárnál? Szépen elkezdenek felvásárolni nagy mennyiséget, mondván, ki tudja, hogyan alakul később az üzemanyagok ára. Ez azt is jelentette, hogy a fogyasztás meghaladta a tavaszi időszakra jellemző mértéket, ami havonta körülbelül 320 ezer tonna dízelolaj és 120 ezer tonna benzin. Jóval nagyobb volt a kereslet, mint amire számítottak, és a készletek nagyon erősen leapadtak. Így a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség honlapján jelenleg az látszik, hogy már csak 44 napra elegendő a készlet. Ez drasztikus csökkenés.

Ráadásul, ha megnézzük a számokat, azonnal látható, hogy a nyilvántartott, olcsóbb árú készletek már nem tudják fedezni a havi fogyasztást. Vélhetően a hónap vége előtt el fognak fogyni.

Ezt nyilvánvalóan mindenki tudja. Ugyanakkor vannak információim a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségtől, akik jelezték, hogy már elkezdték a visszapótlást.

— Hogyan is történik ennek az értékesítése?

— Vannak nagykereskedők Magyarországon, például a MOL, de mások is, akik hozzáférést kapnak ehhez az úgynevezett védett árú készlethez, és az ő feladatuk ellátni a benzinkutakat. Ezek a nagykereskedők, teljesen jogosan azt csinálták, hogy a számukra kiutalt készletet ki is fizették. Azaz azokban a nagy tartályokban, ahol ezek a feldolgozott üzemanyagok vannak, fizikailag több van, mint amennyi a nyilvántartásban szerepel. Amit ugyanis a nagykereskedő kifizetett a szövetségnek, azt az MSZKSZ már kivezeti a saját készletéből. Egy kicsit ellentmondásos,

nem teljesen átlátható a helyzet, mert még több ott az üzemanyag, mint ami a nyilvántartási számokból látszik, csak nem tudjuk pontosan, mennyivel.

A szövetség jelezte, hogy a nagykereskedők, akiknek feladatuk visszapótolni az általuk alacsonyabb áron igénybe vett üzemanyagot, már elkezdték ezt. Olyan információval rendelkezem, hogy április 13-án már 57 napra elegendő készlet volt. Sőt, azóta kapott pontosítás szerint arra törekednek, hogy a hónap végére nagyjából 65-70 napos készletet töltsenek vissza. Csak az már nyilván egy magasabb árú üzemanyag lesz, ami nem alkalmas arra, hogy a kormány által elképzelt védett árat finanszírozza.

— A MOL korábban az Adria-vezeték kapacitását vitatta. Mi volt ennek a hátterében?

— Ezt a kapacitást a MOL mindig is vitatta. Azt mondták, hogy az átadási kapacitás nem elég, mert nekik napi 44 ezer tonna szállítására lenne szükségük, a vezeték pedig ennyit nem tud. A horvátok persze állították, hogy de, tud annyit. Egyébként meg nem is kell, hogy ennyi szállítás legyen, mert nincs az a finomító, ami folyamatosan csúcskiterheléssel működik. Sőt, az a két finomító, amiről folyamatosan azt hallottuk, hogy évi 14 millió tonna olajra van szükségük, soha az életben nem dolgozott fel ennyit egy év alatt. Egyszerűen nem volt rá akkora igény.

— Tehát az ellátás nem került veszélybe, érkezik kőolaj?

— Igen, el tudja látni az országot, érkezik kőolaj.

Amikor a Druzsba-vezetéken bekövetkezett a baleset, a MOL, ahogy az egy professzionális cégtől elvárható, vásárolt tengeri úton szállított, nem orosz eredetű olajat.

Elsősorban észak-afrikai területekről, Líbiából, Egyiptomból, illetve az Amerikai Egyesült Államokból, és volt benne szaúdi olaj is, de olyan, ami már a tengeren volt, amikor megvették. A horvát szállítócég, a JANAF tájékoztatása szerint nagyjából másfél-két hete a MOL jelezte, hogy kilenc tanker fog érkezni. Akkor a JANAF már azt mondta, hogy négy meg is érkezett, és elkezdték a lefejtését és átszivattyúzását Százhalombatta irányába. Az elkövetkező időszakban megérkezik a maradék öt is.

Azaz kapunk olajat rendesen. Egy probléma van vele: ez az olaj most drága, mert a világpiaci ár nagyon felment. Gyorsan hozzáteszem: most az orosz olaj sem lenne olcsó.

Tehát nem azon múlik a dolog, hogy Zelenszkij visszaindítja-e a Druzsbát. Az orosz olaj ára borzasztóan felment az elmúlt időszakban. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy ami mindig olcsóbb szokott lenni, mint a Brent, az most drágább. Meg lehet nézni a tőzsdei árakon: nagyjából 110 és 120 dollár között van most az uráli olaj ára, miközben a Brent 104-105 dollár körül mozog. Jelenleg tehát az orosz olaj még csak nem is olcsó. Persze ettől még igaz, hogy a MOL orosz olajat szeret finomítani, mert arra van optimalizálva a technológiai folyamata: arra a kénes olajra, arra a viszkozitásra, arra a sűrűségre. Ráadásul az orosz olaj dízeltartalma magasabb, mint például a Brenté. Csakhogy a MOL által vásárolt úgynevezett könnyű arab olajnak, ami Líbia térségéből is érkezik, ugyanolyan magas a dízel- és benzintartalma, mint az orosznak, csak éppen nincs benne kén, tehát kevesebb vele a probléma, nem kell kénmentesíteni. Viszont drágább.

— A leendő miniszterelnök, Magyar Péter azt állítja, hogy a kormány a háború elején, amikor még 65 dollár volt az olaj, akkor is az orosz olaj újraindulását várta, és nem vásárolt eleget a nem orosz fajtából, ait most kell a 100 dollár fölötti áron pótolni.

— Ez így van. Amikor 65 dollár volt a Brent olajár, akkor az orosz olaj ára 48 volt. Nyilván azt vásárolták, ezt én sem vitatom. Az, hogy megvették azt a kilenc tankert, még a háború előtti információ volt. Ugyanakkor látni kell, hogy ezek a kereskedők, akik az olajat eladják, nagyon ravaszak.

Kitört a háború, és hiába volt már egy lekötött szerződésük valamilyen áron, közölték, hogy „jó, akkor még plusz öt dollár”, aztán „plusz huszonöt dollár”.

Borzasztóan kihasználják a vevő szorult helyzetét: „oké, tudom, hogy megállapodtunk, de nekem most egyéb költségeim merültek fel, meg máshol talán jobban el tudom adni, tegyél még rá”. Durva piaci alkudozás folyik. Tehát miközben a MOL valóban vásárolt korábban, a nagyjából 70-75 dolláros áron, most arra kényszerül, hogy ha továbbiakat akar venni, azt csak a drága olajból tudja megtenni.

— Mi lehet a megoldás, ha a készletek kifogynak?

— Jelenleg a védett áron értékesíthető benzinből kevesebb volt nyilvántartva, mint amennyit az ország egy hónap alatt fogyaszt. Ezért mondom, hogy nagy valószínűséggel az ügyvezető kormány rá fog szorulni, hogy ezen változtasson. Az új kormány képviselői bejelentették, hogy ők nem ezt tették volna, hanem az adótartalomhoz nyúltak volna hozzá. Ettől a kormány úgy tartózkodott, mint macska a forró kásától: mindig mindenkire áthárított mindenféle költséget, csak a saját bevételeit nem akarta csökkenteni. Nem nyúlt hozzá sem az áfához, sem egyéb adótételekhez, miközben a költségvetési hiányuk már így is az egekben van a tervezetthez képest. Pedig ha a kormány segíteni akarna a lakosságon, mondhatná, hogy egy hónapra 5 százalékra viszi le az áfát, átmenetileg mentesíti a kiskereskedőket a különadótól, és felfüggeszti a szénhidrogén-készletezési díjat is.

Akkor legalább a védett árnak megfelelő szinten, sőt, számításaim szerint annál olcsóbban tudná adni az üzemanyagot.

Mondhatná, hogy „majd látjuk, hogyan alakul a nemzetközi helyzet”, és később lépcsőzetesen visszaemelné az adókat. Ezt csinálta Nyugat-Európa jelentős része is, ahol felfüggesztették például a jövedéki adót, vagy akár az áfát is levették, hogy segítsenek a polgáraiknak. A magyar kormány viszont mindig valamilyen trükköt keres, ahelyett hogy az adócsökkentés eszközével élne.

— Tehát nem lesz ellátási zavar, de az árak emelkedni fognak?

— Ellátásbiztonsági zavar nem lesz, nem ez a szűk keresztmetszet. De abban biztos vagyok, hogy ha bármelyik kormány, akár a mostani ügyvezető, akár az új, nem nyúl hozzá az adótartalomhoz, akkor nem fogják tudni tartani az alacsonyabb árat a stratégiai készletből. A készletben lévő olcsó termék ugyanis ki fog fogyni. Lesz ugyan stratégiai készletünk, csak az már drágább lesz, tehát nem segít abban, hogy pénzügyi fedezetként bevonhassa a kormány.

Tehát valamilyen áremelés fog bekövetkezni, ha az adókhoz nem nyúlnak hozzá. Ha viszont hozzányúlnak, akkor erőteljesen lehet mérsékelni az üzemanyagok árát, éppúgy, ahogy Európa más országai is teszik.

Ráadásul akkor nem kellene különbséget tenni, hogy „külföldiek igen, magyarok nem”, hanem mindenkire érvényes lenne.

— És a költségvetés ezt elbírná? Honnan lenne fedezet az adócsökkentésre?

— Én nem vagyok költségvetési szakember. Csak azt látom, hogy mennyit költöttek el propagandára az elmúlt időszakban. Az bőven fedezi. Ha mostantól nem költenek propagandára, ahogy azt a leendő kormányfő is ígérte, akkor ez simán megoldható, már csak abból is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András a NER-propagandistákról: „Nincs bocsánat, viseljék a következményeket”
Rácz András egy Facebook-posztban fejtette ki, hogy a NER-propagandistáknak nem jár megbocsátás a tetteikért. Szerinte a felelősségre vonás elmaradása azt üzenné, hogy a gyűlöletkeltésnek nincsenek következményei.


Rácz András a Facebookon fejtette ki véleményét arról, mi és hogyan legyen a NER után, különös tekintettel a megbocsátás és az elszámoltatás kérdésére. Álláspontja szerint azoknak, akik tudatosan vettek részt mások életének tönkretételében, nem jár bocsánat, mert ha a tetteik következmények nélkül maradnak, a történelem megismételheti önmagát.

Rácz András szerint egy új ország felépítése mellett „nem szabad elmulasztani a tanulságok levonását sem”. Úgy látja, a NER egy olyan propaganda-apparátust hozott létre, amely emberek tízezreinek életét tette tönkre megtervezett kampányokkal. Az aktuális ellenségkép változott, de a módszerek egyre durvábbak lettek, és egyformán sújtottak tanárokat, egészségügyi szakembereket, civil szervezeteket, CEU-s oktatókat, ellenzéki politikusokat, LMBTQ+ embereket vagy független újságírókat. Ennek következményeként szerinte „sok tízezren költöztek külföldre a mocsok elől. Százak szorultak pszichológiai segítségre, és olyan is volt, aki véglegesen megtört.” Konkrét példaként említi Szabó Zsolt alezredest, akinek halálában állítása szerint a lejáratásnak tevőleges szerepe volt.

Figyelmeztet, hogy ha az újrakezdés során, 1989-hez hasonlóan, elmarad a szembenézés, akkor mindez újra megtörténhet. „Ugyanis, ha mindazok megússzák, akik ebben az egész rettenetben nevüket-arcukat adva, és/vagy vezetőként részt vettek, akkor ez azt fogja üzenni, hogy mindezt újra meg lehet tenni.”

Személyes, egyéni választ ad arra, hol húzná meg a felelősség határát.

Véleménye szerint „aki NER-es propaganda-intézményben vezető volt, annak nincs bocsánat. Aki mindebben önként, tudatosan részt vett, mindezt irányította, fejlesztette, azzal többet nem lehet szóba állni civilizált helyen.”

Ugyanígy vélekedik azokról is, akik a propagandához nevüket és arcukat adták. „A 'megafonosok' és hasonlók sorsa legyen az intő példa a jövő generációk számára, hogy ilyesmit soha többet ne lehessen csinálni.” Álláspontja szerint ezekkel az emberekkel egy civilizált ember ne fogjon kezet, ne adjon nekik állást, mert ők kiírták magukat a civilizációból. Úgy fogalmaz, „senki sem tolt puskacsövet a szájukba, hogy ezt tegyék”. Kivételt talán azok esetében tenne, akik valódi megbánást mutatnak és aktívan közreműködnek a károk helyreállításában, de mint írja, ebben sem biztos.

Másként ítéli meg viszont azokat, akik nem exponált beosztásban, például adminisztratív vagy technikai munkatársként dolgoztak a rendszerben. „Akik viszont nem exponált beosztottként, közszolgaként, adminisztratív vagy technikai munkatársként tették a dolgukat, ott óvakodnék bármiféle általános ítélkezéstől.” Szerinte a többségük tisztességes ember, akikre az új Magyarországnak is szüksége lesz.

Rácz András személyes tapasztalatait is megosztotta, hogy adatokkal támassza alá, mit jelentett a propaganda célkeresztjében lenni. Elmondása szerint egy komoly fenyegetést kapott, amit a rendőrség korrektül kivizsgált. „Az elmúlt tizenhat évben kétszer veszítettem el kutatóintézeti állást egyértelműen politikai okokból.” Hozzáteszi, mindkét alkalommal heteken belül talált új állást, de ez külföldre költözéssel vagy ingázással járt, ami egy családos ember számára sokkal nagyobb nehézséget jelentett volna.

A személyes támadásokról szólva azt írja: „Gyalázkodó üzeneteket és kommenteket szó szerint ezrével kaptam.” Emellett „hétszáznál több olyan profilt tiltottam ki a saját Facebook-omról, amelyek anyáztak, személyeskedtek, szidtak, stb.” A lejárató cikkek számolását száznál hagyta abba, ezekben a NER-média brit, amerikai, német, ukrán és Soros-ügynöknek is nevezte.

Megjegyzi, hogy viszonylag védett helyzetben volt, mivel nem volt exponált politikai szereplő, egzisztenciálisan nem volt kiszolgáltatott, és finnországi tapasztalatai révén felkészült volt az orosz stílusú propagandára. Ennek ellenére a helyzetet egyáltalán nem élte meg könnyen. A posztot azzal a személyes zárszóval fejezi be: „Szerencsém van, mert kivételesen jó név- és arcmemóriával áldott meg a sors. Mindenkire emlékszem, tényleg mindenkire. És nem felejtek és nem bocsátok meg senkinek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Jeszenszky Géza a rendszerváltásról: Én már attól féltem, hogy ezt nem érem meg
Az Antall-kormány volt külügyminisztere szerint a magyar választási eredmény véget vetett annak a korszaknak, amelyben az ország Vlagyimir Putyin szövetségese volt. Úgy véli, a TISZA-kormány visszatér a nyugati szövetségesi rendszerbe.


Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történész és nagykövet volt az ATV vendége, ahol a Tisza Párt választási győzelme volt a fő téma.

Jeszenszky Géza szerint a választási eredményt nyugaton kitörő örömmel fogadták. Az amerikai sajtóban nagyobb hír volt a magyar választás, mint az, hogy mi történik a Hormuzi-szorosban, pedig az a világ olajszállítását is befolyásolja.

„Én nem vagyok vak optimista, de a magyar jövő tekintetében ez a vasárnapi eredmény teljesen megváltoztatta az én perspektíváimat is. Én már attól féltem, hogy ezt nem érem meg” – fogalmazott Jeszenszky Géza.

Szerinte neki, akik az első rendszerváltozás aktív részvevője, előmozdítója volt, úgy tűnt, visszatérünk a rendszerváltás előtti idők világába. „De most a saját kormányunk tett bennünket Putyin első számú csatlósává. És ez most megszűnt.”

Jeszenszky Géza úgy gondolja, az oroszok most leírták Magyarországot, mert reálpolitikusak ilyen szempontból. Álláspontja szerint Magyarország helye Ukrajna mellett van, mondván: „egy 56-os nemzet Ukrajna mellett kell, hogy álljon.”

Szerint most olyan perspektíváink vannak, hogy aminben ő nemcsak új Magyarország, hanem új Európa lehetőségét is látja.

„Én azt hiszem, hogy Fico napjai, de legalábbis a Smer napjai meg vannak számlálva. A szlovákiai politikát is felbolydította ez a magyarországi siker” - fogalmazott. Szerinte  Magyarország most utat mutat a lengyeleknek követni is, így jövőre nagy többséget kaphat a mostani Európa-barát, demokrata kormány.

Optimista a szerb-magyar kapcsolatok tekintetében is. „Látjuk, hogy Vučić, a szerb elnök azért óvatos duhaj volt, nem ugrott bele abba, hogy egy ilyen mondvacsinált, nevetséges álpuccskísérlettel próbálja segíteni Orbánt, távolságot tartott.” Ahogy a cseh miniszterelnök sem ugrott bele a „patrióták” ölelő karjába. „Hogyha Szlovákiában meglesz a változás, akkor már megvan a V3, és akkor a csehek is csatlakoznak, addig pedig V2-ként a lengyel–magyar tandem fog működni” - jósolta.

Ami Horvátországot illeti, Jeszenszky Géza szerint  Plenković miniszterelnökkel már meg van alapozva a jó viszony. Ez az Adria-vezeték miatt létfontosságú. A volt külügyminiszter abban is biztos, hogy a magyar eredmény befolyásolni fogja a szlovéniai választásokat, amit még nem tűztek ki, de nem lát más lehetőséget.

Romániában pedig szerinte egy kiváló elnök van, egy magyarbarát elnök. A román külügyminiszter már meg is hívta Orbán Anitát, a következő külügyminisztert.

Úgyhogy Jeszenszky Géza szerint „óriási lehetőségünk van, hogy egy erős közép-európai blokkot hozzunk létre”, ami szerinte erősebb lehet akár a  német–francia szövetségnél is.

Az uniós forrásokkal kapcsolatban a volt külügyminiszter úgy látja, a jóindulat megvan Magyarország felé, de a Brüsszel által támasztott 27 mérföldkőnek nevezett feltételt teljesíteni kell. Úgy látja, ez nem ultimátum, hanem olyan elvárások sora, amelyeket az Orbán-kormány is teljesíthetett volna. Úgy fogalmazott, „az Orbán kormány hihetetlen felelőtlenséggel kidobta az ablakon ezeket az európilliárdokat”.

A feltételek között említette a jogállamiságot, a bíróságok függetlenségét és az egyetemi autonómia helyreállítását, és hozzátette: „ezeketnek a teljesítése, benne van a TISZA programjában.”

Arra a kérdésre, hogy ezeket a feltételeket könnyű-e teljesíteni, a volt külügyminiszter a lengyel példát hozta fel, ahol Donald Tusknak nincs kétharmados többsége, így nehezebb dolga van. Magyarországon viszont a választási eredmény egy kétharmados többséget hozott. „A kétharmaddal valóban mindent el lehet érni” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ezek nem brüsszeli, hanem magyar érdekek.

Szóba került Trump is, aki már csak „volt barátomként” hivatkozott Orbán Viktorra. A volt tárcavezető felidézte Palmerston 19. századi angol miniszterelnök híres mondását, miszerint

„nincsenek örök barátaink, nincsenek örök ellenségeink, csak örök érdekeink”.

Trump jövőjével kapcsolatban úgy fogalmazott, a volt amerikai elnök ideje meg van számlálva. Szerinte legkésőbb három év múlva eltűnik, de mostani a kongresszusi és a szenátusi többségét már most novemberben elveszítheti. Ezután Jeszenszky Géza szerint Trump „béna kacsa lesz”, mivel az amerikai szenátusnak jelentős ellenőrzése van a külpolitika felett.

Elmondta, hogy Magyar Péter többször is utalt rá, hogy a magyar forradalom 70. évfordulója remek alkalom lenne Trumpnak, „hogy jóvá tegye a saját népe előtt, a saját választói előtt azt a hibát, azt a baklövést, hogy a rossz lóra fogadott.”

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET: