SZEMPONT
A Rovatból

„Nem tényező a korkülönbség” – Hogyan lehet boldog párkapcsolat egy 25 éves férfi és egy 52 éves nő között?

Ádám és Dina példája megmutatja, hogy a kor tényleg csak egy (esetükben két) szám, ami semmit nem jelent, ha igazán szeretik egymást. Most a Szeretlek Magyarország olvasóit is beavatják a „titkukba”.


Az utóbbi időben sok olyan kapcsolatról olvasni, ahol a nő idősebb, mint a férfi. Ismert és átlagemberek között is egyre gyakoribbnak tűnik a jelenség, olyannyira, hogy már pszichológusok is vizsgálják az okokat.

Dina és Ádám két éve vannak együtt. Szerelem volt első látásra: társkereső applikáció, hosszú telefonbeszélgetés, személyes találkozó, együtt alvás, kapcsolat. Mondhatni a legtipikusabb 21. századi párkapcsolat hagyományos forgatókönyve. Ami különlegessé teszi, az a bűvös 27 év. Nem ennyi idősek, hanem ennyi a kettejük közötti korkülönbség. Beszélgetve velük egyébként ez az utolsó dolog, amit gondolnék róluk.

Ádám 25 éves, Dina 52.

Okoz-e ez bármilyen fennakadást a mindennapjaikban, családi vagy baráti körükben, szűkebb-tágabb környezetükben? Nehezíti-e ez a rövidebb-hosszabb távú tervezést, áthidalható-e az életkorból adódó kulturális különbség, vagy épp hiányzik-e a közös, generációs élmény? Ezekről beszélgettünk velük.

– Természetesen itt vannak a saját kérdéseim, amikkel készültem, de nem bírom megállni, hogy ne azzal kezdjek: mik szoktak lenni az első kérdések, amikor valaki megtudja a köztetek lévő korkülönbséget?

Dina: Más, ha élőben, és más ha online, például TikTok-live-ban találkoznak velünk. Élőben jóformán senki nem szól hozzá semmit, se ismerősök, se barátok, se idegenek. Persze elmondjuk a helyzetet, de ezzel vége is. 2021 végén volt egy súlyos betegségem, a semmiből jött egy hasnyálmirigy-gyulladásom, 2 és fél hónapig kórházban voltam. Covid is volt akkor, és egyedül Ádi jöhetett be látogatni. Néhány kórteremtársammal összebarátkoztam, és ők rákérdeztek, hogy a fiam-e.

De mikor elmondtam, hogy a párom, az ő reakciójuk is az volt, hogy nincs ezzel semmi gond. És másoktól is mindig ezt kapjuk vissza.

És online mi a helyzet?

Ádám: „Te anyukáddal live-ozol?” „Hány év a korkülönbség?” „Ti tényleg együtt vagytok?” „És mióta?” Illetve „terveztek-e gyereket?” – ez az, amit már kicsit unok. Először azt szokták kérdezni, hogy akarunk-e közösen, és miután elmondjuk, hogy nem, külön rákérdeznek, hogy na, és én akarok-e.

– Az azért szerintem is érdekes, hogy mióta vagytok együtt, és hol, hogyan történt a megismerkedés...

Ádám: Most márciusban volt két éve, hogy megismerkedtünk a Tinderen.

Dina: Azt sem szoktuk titkolni, hogy ez kalandnak indult. Érett, intelligens, józan nőnek tartom magam, de mindig is jobban vonzódtam a fiatalabb korosztályhoz. Általában véve is fiatalosabb, életvidámabb, optimistább voltam, mint a negyvenes-ötvenes kortársaim, akik sokszor tele vannak terhekkel, cipelik a „puttonyukat” az élet nagy súlyaival, én pedig ezzel nem azonosultam. Már fiatalabb koromban is fiatalabb fiúk tetszettek. Így a tinderes korhatárom is elég tág volt, és nem is vártam volna soha, hogy ha egy fiatalabb sráccal matchelünk, abból valami komoly legyen.

Ádám: Én pedig akkor jöttem ki egy komoly kapcsolatból, diploma előtt voltam, akkor kezdtem dolgozni, ennek okán sem akartam semmi komolyat. Egy kapcsolat volt az utolsó, ami hiányzott az életemből, ráadásul az előzőek nem is voltak feltétlenül jók. De ez abszolút megváltozott! Dinával először írásban kezdtünk beszélgetni, aztán telefonon csevegtünk 6-7 órát. Már ekkor megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk. Az érdekes szituáció volt, mert pont nőnap volt, feljöttem vidékről vonattal, és sehol nem kaptam virágot, így az aluljáróban vettem egy szál tulipánt.

Dina: Előtte az egész hétvégét végigkommunikáltuk, és azonnal egy hullámhosszra kerültünk, én pedig már alig vártam a hétfőt, amikor találkozunk...

@dina_es_adam Olcsóbb a keksz, mint egy autó, nem? ? #parkapcsolatidolgok #relationshipthings #hungariancouple #magyarpar #tiktokpar #tiktokcouple @D_i_n_a @pakaiadam ? ♬ Famous piano songs for comedy and cooking programs - moshimo sound design

– Akkor ha jól értem, ez szerelem volt, nemcsak első látásra, de első hallásra, sőt első csetelésre is.

Dina: Eléggé, igen! Vagy ha nem is azonnal szerelem, az mindenképpen lenyűgöző volt, hogy felhívtuk egymást, és hajnali ötig nem tettük le a telefont! Aztán ez élőben is folytatódott, mert pont olyanok voltunk, amit elképzelt a másik, és a kémia is azonnal megvolt.

Ádám: Aztán ha akartam volna sem tudtam volna hazamenni, mert a Covid is összekötött minket...

Dina: Valóban. Meló után Ádám odajött a munkahelyemre, azután hozzám mentünk, és mivel nemsokára nyolc óra volt, muszáj volt ott aludnia. Itt egyébként még mindig a „kaland” szakaszban tartottunk, de hamarosan mondta Ádi, hogy szeretné, ha többször is találkoznánk.

– Azt mondjátok, hogy a környezetetekben mindenki gyorsan elfogadja a kapcsolatotokat. De mi a helyzet veletek? Nektek egy pillanatig sem volt szokatlan az érzés egy ekkora korkülönbségű emberrel?

Ádám: Azt hiszem, nem. Egy dolog volt érdekes. Amikor kinyílt az ország a Covid után, először jöttünk be a Deák térre, és akkora tömeg volt, amit előtte még életemben nem láttam. Ott én, bevallom, kicsit zavarban voltam. Egyáltalán nem azért, mert szégyelltem volna Dinát, de akkor, kézen fogva sétálva tudatosult bennem, hogy ez ilyen szinten komoly. De ezt még ugyanaznap meg is beszéltük, és ezután soha többé nem okozott gondot.

Dina: Na de kinek az ötlete volt, hogy ez legyen komoly?

Ádám: Hát, ezt én akartam komolyabbá tenni...

Dina: Ezt azért hangsúlyozzuk ki! (nevet) Én még napokig, hetekig mondtam, hogy ez őrültség, és úgysem lesz ebből semmi, hisz más életszakaszban is vagyunk stb. De őt ez nem érdekelte, azt mondta, ne foglalkozzunk vele.

Én érett nőként nem kezdeményeztem volna, de miután ilyen jól éreztük magunkat, nem okozott gondot komolyan venni.

Nálam egyébként ott dőlt el sok minden, amikor 9 hónappal a megismerkedésünk után a súlyos betegségemmel kórházba kerültem, és 75 napot töltöttem benn, közte a karácsonyt és újév napját is. Ekkor ugyan maximálisan együtt voltunk már, de a második héten megmondtam Ádámnak, hogy 23 évesen nem muszáj végigcsinálnia ezt egy 50 éves nővel. Mert neki nem feltétlenül az a dolga, hogy minden nap bejárjon a kórházba, és lényegében kézben tartsa az életem.

De kitartottunk egymás mellett, és ez nagyon fontos mérföldköve volt a kapcsolatnak.

Ádám: Ugyanakkor nagyon fontos szempont: hogy én sosem éreztem Dinát annyi idősnek, amennyi valójában. Még csak négy hónapja voltunk együtt júliusban – a Covid is tombolt – amikor már elhatároztuk, hogy amint lehet, elmegyünk Szerbiába az Exit Fesztiválra bulizni. Én addig soha életemben nem csináltam ennyire spontán dolgot, de akkor fogtuk magunkat, és kivezettünk. Aztán '22-ben is voltunk a Balaton Soundon, idén is tervezzük, szóval nem érezhető a korkülönbség, mert ugyanannyira vágyunk bulizni, ugyanolyan zenéket hallgatunk... Nekem a közeli barátaim közül is maximum egy van, akivel annyira passzol az ízlésem, mint Dinával. Mondhatnám, hogy furcsa volt, hogy van köztünk 27 év, és ugyanazokat a dolgokat szeretjük, de bennem ez nem is így fogalmazódott meg.

Nem is volt tényező a korkülönbség, csak a felismerés, hogy úristen, valakivel ennyire passzolok.

Voltak nekem korombeli párkapcsolataim, de sokakkal a randiig sem jutottunk el, mert olyan különbözőek voltunk – hiába voltunk egy korosztály.

– Akkor viszont ez egy nagy szerencsének és egy komoly közös nevezőnek tűnik: Dina sokkal jobban megérteti magát a fiatalabb generációval, míg, ha jól értem, Ádám pedig inkább az idősebbekkel, tapasztaltabb emberekkel jön ki jól.

Ádám: Nálam nem szűkül ez le ennyire, én mindenkivel jól ki tudok jönni. Ez talán oda vezethető vissza, hogy én a szüleim egyedüli és viszonylag kései gyereke vagyok. Ha társaságba mentünk, többnyire az ő baráti körük volt ott, kevesebb gyerek, én pedig körbe voltam véve tőlem jóval idősebb emberekkel, és ez hathatott a gondolkodásmódomra, jobban megértem magam az idősebbekkel. De mára persze a barátaim 99 százaléka velem egyidős vagy fiatalabb nálam.

– Egy kapcsolatba mindenki „viszi” a saját barátait. Nálatok nem okozott gondot, hogy a baráti körök között egy generációnyi különbség van?

Dina: Sokszor megyünk úgy bulizni, hogy a legjobb barátnőm is velünk jön, vagy éppen Ádám barátai tartanak velünk, és tök jól megvagyunk egymással. Úgy szeretnek engem a srácok...

Ádám: Engem meg a te barátnőid...

Dina: Igen, a barátnőim imádják! Amit Ádám tanúsított a kórházi idők alatt, arra a nővérem azt mondta, hogy „ha valaha szakítotok is, ő biztosan a fogadott fiam lesz”.

Ádám: Az első évben úgy mentünk el a Balatonra, hogy mi ketten voltunk, és jött velünk Dina legjobb barátnője is, egy szobában is aludtunk. Tavaly pedig egy kb. 20 négyzetméteres szobában volt a szállásunk a Balaton Soundon, ahol a lábunknál alig volt már hely, ott pedig a legjobb barátom volt velünk egy szobában, és ebben a felállásban elmentünk a Strand Fesztiválra is – tökéletes összhangban.

Dina: Nyilván azért lehet ez, mert én valóban lazább vagyok, jól el lehet velem beszélgetni, és azt hiszem, egyáltalán nem érezni a korkülönbséget.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Ádám Pakai (@pakaiadam) által megosztott bejegyzés

– Amikor te, Ádám, eljutottál odáig, hogy elmondd a szüleidnek, hogy van valakid, semmilyen meglepődést nem okozott?

Ádám: Anyukám Dinánál idősebb, de nagyon fiatalos felfogású ő is. És abszolút nem érdekelte, hogy köztünk mekkora a korkülönbség.

Dina: Nagyon szeretjük egymást, és nagyon jó barátnők is vagyunk. Hála istennek, nem az a típusú nő, aki úgy van vele, hogy „úristen, mi lesz, ha nem lesz unokám!” Mostanában hónapok óta mondja, hogy „Dincsi, én úgy örülök, hogy nem egy huszonéves kiscsajjal van Ádi, hanem veled!” Ez annyira jól esik!

Ádám: Ezt nyilván azért is mondja, mert tényleg szeret. Nekem volt olyan barátnőm, aki csak egy évvel volt nálam idősebb, de anya látta, hogy abban a kapcsolatban nem volt minden harmonikus, nem is feltétlenül illett hozzám annyira.

Dina: Egy anya természetesen akkor boldog, ha látja, hogy a fia is boldog. Mivel látja, hogy Ádi tök happy, teljesen kiegyensúlyozott, ezért szeret engem is. Meg persze jól ki is jövünk, nagyon sokat nevetünk együtt.

– A minap velem egykorú barátnőmmel valahogy megtaláltuk a YouTube-on gyerekkorunk nagy rajzfilmslágereit, és elkezdtünk nosztalgiázni a közös (bár persze térben távoli) fiatalkorról, generációs élményekről. Ilyen korkülönbség mellett a ti kapcsolatotokból nem hiányzik ez?

Dina: Számomra ez megdöbbentő, de Ádám rengeteg mindent tud, ami az én fiatalkoromban – akár születése előtt – volt, pont anyukája és apukája miatt. Főleg zenében nyilvánul ez meg, olyan együtteseket is hallgat, mint például a Neoton...

Ádám: Együtt megyünk techno-buliba és együtt megyünk retróbuliba is... (Nevetnek.)

Dina: De ugyanez igaz mesékre, mozifilmekre is. Olyan tehát nincs, hogy valamit a generációs különbség miatt ne értenénk meg. Az is érdekes, hogy olyan dolgokra emlékszik vissza, amit én a fiatalabb generációval éltem át. Ádám kedveli akár a High School Musicalt, akár a Star Wars-t – én meg ezt a „másik oldalról” ismertem.

– Ha jól értem, Dina, akkor Ádám korosztályának bulizenéi nem állnak annyira távol tőled.

Dina: Hát, hamarabb jártam ilyen buliba, mint ő, tulajdonképpen én vittem el. (Nevet.) Diákkorom után középkorú nőként is elkezdtem eljárogatni a barátnőimmel, akkor fedeztem fel magamnak az elektronikus zenei bulikat. Te ilyenekre nem nagyon jártál...

Ádám: Én fesztiválokra jártam inkább. Néha egyetemi bulikra is, de hétvégente általában hazamentem, vidéken pedig nem voltak annyira szórakozóhelyek.

Dina: Ez tehát jól jött ki, hogy én vittem el ezekbe a bulikba a barátnőmmel, akivel egyidősek vagyunk.

@dina_es_adam Kinek ismerős? ?? #parkapcsolatidolgok #nőkvsférfiak #magyarpar #tiktokpar @D_i_n_a @pakaiadam ? ♬ France Accordion Swing - MIZUSATO Masaki

– Egy kapcsolatban óhatatlanul változunk valamennyire, hatással vagyunk egymás személyiségére. Volt olyan, amit ti a kettőtök változásában a köztetek lévő korkülönbség számlájára írtok? Van olyan speciális dolog, amit egy 27 évvel idősebb/fiatalabb embertől tudtok tanulni?

Ádám: Nem akarom, hogy az a kép alakuljon ki rólam, hogy „koravén” lettem volna, ne éltem volna a fiatalok átlagosnak mondható életét. Dina inkább „belevitt” olyan dolgokba, amik addig kimaradtak. Én 2018-ban jöttem fel vidékről Budapestre, de egyetemistaként örültem, ha arra volt pénzem, hogy a hetet túléljem.

Dina: Így leginkább a városi élet pörgését tudtam valamelyest megismertetni Ádámmal.

Ádám: Amit talán a korkülönbség és a tapasztalat hozományának mondhatok, az a vezetés. Én 2020 augusztusában tettem le a jogsit, majd '21 márciusában jöttünk össze. Addig szépen elvezetgettem a 3000 fős falumban és a 30 ezres Jászberényben, és azt gondoltam, sosem fogok kocsiba ülni Pesten. De Dina elhatározta, hogy ezt a tartást kiöli belőlem, én pedig, mint egy autós oktatóhoz, beültem mellé tanulni a 15. kerületben – rá fél évre meg már rutinosan vezettem a 6. kerület szűk utcáin.

Dina: Ezzel, úgy érzem, egy biztonsági érzetet és önbizalmat adtam neki, ami nekem nyilván a tapasztalatomból adódott.

Ádám: De Dina nagyon sok olyan dolgot is tanított, ami a munkájából jött, a számlázás rejtelmeit például. Az élettapasztalatából adódóan tanultam sokat, és szerintem mind a ketten formálódtunk is egymás mellett.

Dina: Ádám pedig nekem a türelmet tanította meg. Igaz, ez nem a korából, hanem inkább a természetéből fakad. Ő nagyon békés, szeretetteljes és nyugodt, és mellette én is sokkal inkább azzá váltam.

Ádám: Emellett Dina nagyon nyitott és kíváncsi típus. Én nagyon szeretek fényképezni, múltkor elmentünk közösen fotózni, és nagyon sok mindent kérdezett róla, amit meg tudtam neki tanítani. Ugyanígy meg tudom mutatni neki a TikTok-videók rejtelmeit, az Insta-posztolás apróbb titkait. Amit egy bizonyos szinten persze ismert, hisz mindkét platformot használta, de tudtam újat mutatni. Ugyanakkor fontos volt, hogy ezekre mind nagyon nyitott volt. És ezeken kívül is tudnánk sorolni egy csomó mindent, amit egymás révén tanultunk meg.

- Ha szabad egy érzékenyebb kérdéssel folytatni: beszélgettek néha a közép- és hosszabb távú jövőről?

Ádám: Ezt sokszor megkérdezik tőlünk: mi lesz akkor, ha eltelik mondjuk húsz év? Erre van egy mottóm, amit Avicii egyik számából kölcsönöztem: „Úgy éld az életed, hogy legyen mire emlékezned!” Falun, egy kisebb közegben felnőve mindig azt éreztem, hogy kicsit burokban vagyok, és nem tudtam hibákat elkövetni. Ha ne adj' isten ez a kapcsolat véget ér egyszer, akkor is tanultam belőle. Másrészt ha együtt lennék egy korombeli lánnyal, és tervezgetnénk a jövőt, akkor sem garantálná semmi, hogy mondjuk valamelyikünket nem üti el egy busz.

Nem tudom, mi lesz húsz év múlva, de egy 25 éves lány mellett sem tudnám.

Dina: Ez nagyon érdekes Ádámtól, nekem sokáig tartott megszokni, hogy ő ennyire elfogadja a helyzetet, és nem izgul azon, hogy mi lesz a jövőben. Elfogadja azt, hogy nem feltétlenül ugyanazon a szakaszon vagyunk az életünk útján. Az fontos, hogy mi alapvetően örökre gondolkodunk, amíg csak együtt lehetünk.

Azzal tisztában vagyok, hogy egy igazi akadálya lehetne a kapcsolatunknak: ha ő családot szeretne. Lehet, hogy 30 évesen jön neki egy ilyen érzés, ezt nem lehet tudni előre. Megbeszéltük, hogy ha ilyen lesz, akkor szól nekem, és én tudomásul veszem. Ahogy most ismerem, szerintem nem lesz ilyen, de ha mégis, azt el kell fogadnom, és már most tudom, hogy ezzel számolnom kell akár 60 vagy 65 évesen. Tudom, hogy én is más voltam 20-25 évvel ezelőtt, és fontos az is, hogy ma már leginkább megélni szeretem a pillanatot – nem kis részben azért mert egy éve egy hajszál választott el attól, hogy ma ne legyek itt.

Ádám: De az is előfordulhat, hogy te cserélsz majd le egy fiatalabbra, én is idősödöm azért, leszek negyven is egyszer, az meg már nagyon sok... (Nevetnek.)

– Minden mondatotokon átüt, hogy nagyon nyitottak vagytok. Egy-két közös kedvencet fel tudtok sorolni, akár filmben, zenében? Valamit, ami teljesen jól áthidal 27 év korkülönbséget is.

Ádám: Sok zene van, amiről a korkülönbség ellenére mindkettőnknek vannak jó emlékeik, a kocsiban is sűrűn hallgatjuk azokat. Ilyen például a Roses, vagy elektronikus zenében Robin Schultz vagy Nigel Stately.

@dina_es_adam 5 dolog, amitől falra mászok Ádámtól?De a legjobb, hogy napokig kellett ezeket írni, mert szerencsére nem sok ilyen van?? #couple #tiktokcouple #5dolog #tiktokpar #magyarpar ♬ Famous piano songs for comedy and cooking programs - moshimo sound design

– Nem szeretném megtörni ezt a nyilvánvaló harmóniát, de van azért olyan kedvenc is, ami nem közös, sőt az egyikőtök mondjuk kifejezetten utálja, míg a másikotok rajong érte?

Dina: Ha felállítunk két végletet zenében, Ádi el tud menni akár a mulatósig is, ahová én nem. Én viszont az erősebb techno felé, amit már Ádám nem szeret annyira. Vagy például én már halálra unom a retró zenéket, amik ugye nekem a fiatalkorom slágerei, míg Ádám nagyon szereti őket. De szerencsére a két végpont között elég széles sávban találkozik az ízlésünk.

Ádám: Sorozatban Dina jobban szereti a „csajosabb”, Szex és New York típusú sorozatokat, én viszont imádom a démonos horrorokat, amitől viszont Dina kivan.

Dina: De itt is erősebb a közös pont, mondjuk a Jóbarátok, vagy az Így jártam anyátokkal, amit pont Ádi ismertetett meg velem.

– Biztos nem kevesen vannak, akik azt gondolják (vagy eddig az interjúig azt gondolták), hogy 27 év korkülönbséggel nehezen működik egy párkapcsolat, de a jelek szerint ez egyáltalán nem így van. Van valami, amit szerintetek meg tudtok osztani a jó kapcsolat „titkáról”, ami az elsőre nehezítőnek tűnő tényező ellenére is remekül működik?

Ádám: Van az a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Arra már rájöttünk, hogy ez nagyon nem igaz. Egy darabig izgalmas tud lenni egy olyan kapcsolat, de nem hosszú távon.

Dina: Én több mint 50 év alatt Ádámon kívül még sosem éltem át senkivel azt, hogy valamiről pont ugyanazt gondolom, pont ugyanazt akartam mondani, ugyanaz a kedvencem, ugyanazt szeretem... Gyakran panaszkodtam, hogy miért van ez a nagy korkülönbség köztünk, miért nem születtél te hamarabb, és Ádámnak van erre egy nagyon jó mondása. Ő azt mondta egyszer:

„azért, mert Isten először megteremtett téged, és utána rögtön engem akart, csak kiment egy cigire, és hát nála más az időszámítás, és véletlenül eltelt közben 27 év”.

Ugyan én vagyok csak hívő, Ádám nem, de ebben valahogy mind a ketten hiszünk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
A Szőlő utcai koronatanú eddig attól félt, megölik, de most megnevezi „Zsolt bácsit” az ügyészségen
Bangó Sándor, az ügy koronatanúja, ügyvédjével együtt a következő hetekben tesz tanúvallomás-kiegészítést. A fiatalember szerint a kormányváltás adta meg neki a bátorságot, hogy beszéljen. Azt állítja, egy másik tanú is ismeri a politikus nevét, de ő még mindig fél.


Bangó Sándor, a Szőlő utcai javítóintézet egykori lakója és az ottani bántalmazási ügy egyik koronatanúja, valamint ügyvédje, Liresits András a KlikkTv Mélyvíz című műsorában adott interjút.

A beszélgetésben Bangó Sándor arról beszélt, hogy egy kormányváltás után már nem fél annyira, ezért

kész megnevezni az eddig csak „Zsolt bácsiként” emlegetett, állítása szerint őt szexuálisan bántalmazó, a médiából ismert személyt. A következő hetekben tanúvallomás-kiegészítést tesz az ügyészségen.

Bangó Sándor az interjúban felidézte, hogy már hatévesen szexuális abúzus áldozata lett egy nevelőszülőnél, aki rendőrként dolgozott. „Csak arra emlékszem igaziból, hogy nagyon sokszor megvertek ott, akkor bezártak a szobába. Éheztettek minket” – mondta, hozzátéve, hogy a bántalmazás után egy fürdőszobában tért magához, ahol mindent vér borított.

Ezt követően rövid időre édesanyjához került, de miután az anyát és őt is bántalmazta a nevelőapa, az asszony pszichiátriára került, Sándor pedig visszakerült az állami gondozásba.

Életének egyetlen, kevesebb mint egy évig tartó boldog időszakaként egy agárdi befogadóotthonra emlékezett vissza. Később rossz társaságba keveredett, drogozni és bűnözni kezdett, így került a Szőlő utcai javítóintézetbe. Állítása szerint a drogok egyfajta menekülést jelentettek számára. „Mert ha a droghoz nyúlsz ilyen lelki állapotban, akkor elfelejtődik a minden lelki bánatod” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy mit kellett leginkább elfelejtenie, azt válaszolta: „Mindent. A bántalmazásokat, nem csak szexuális bántalmazásokat, hanem verbális, hanem testi bántalmazás, bármilyen dolgot. Mindent egyszerűen, hogy létezem.”

A Szőlő utcai intézetben a volt igazgató szexuálisan bántalmazta őt – állította Bangó Sándor. Elmondása szerint a férfi fokozatosan építette ki vele a kapcsolatot, majd az irodájában, ami egy hálószobára emlékeztetett, szexuális aktusokra kényszerítette.

A fiatalember szerint ez számára akkoriban „természetes” volt, mivel már gyerekkora óta ahhoz szokott, hogy a testét kell adnia alapvető dolgokért, például ételért cserébe. Hozzátette, a volt igazgató azt ígérte neki, hogy cserébe korábban szabadulhat.

A bántalmazás lelkileg azért sem viselte meg annyira, mert az igazgató egyfajta apafiguraként viselkedett vele. „És lehet, hogy azért nem bántott ez lelkileg. Mert kevés olyan ember foglalkozott úgy velem, mint ő. És úgy kedvelt engem, mintha fia lennék” – magyarázta.

A beszélgetés legmegrázóbb része az volt, amikor Bangó Sándor

arról beszélt, hogyan találkozott a „Zsolt bácsiként” elhíresült férfival.

Elmondása szerint az intézet pszichiátere folyamatosan emelte a gyógyszeradagját, azzal az indokkal, hogy „beteg ember” és „hangokat hall”. Egy ilyen, erősen begyógyszerezett állapotban vitték le a volt igazgató szobájába, ahol sötét volt.

Azt hitte, az igazgató várja, de egy idegen férfi erőszakolta meg. Ez az élmény sokkal traumatikusabb volt számára, mivel semmilyen érzelmi kötődése nem volt az elkövetőhöz. „Miután végzett, ez a csávó felkapcsolta a villanyt, felöltözött, és kiment” – idézte fel a történteket. Akkor még nem ismerte fel a férfit, de később a közösségi médiában meglátta, és a szeme alapján azonnal azonosította.

„Hát, azért beleég az emberbe a bántalmazója, így azonnal felismertem, miközben megláttam a szemét.”

Bangó Sándor szerint a kormányváltás adta meg neki a bátorságot, hogy most már névvel is vállalja a vallomását. Mint mondta, korábban félt a következményektől.

„Nagy valószínűsége, ha a Fidesz lenne a kormányzáson, hogy megölne” – jelentette ki, utalva más, gyanús körülmények között meghalt tanúk eseteire.

Liresits András, az áldozat ügyvédje elmondta, hogy tavaly novemberben és decemberben már tettek vallomást az ügyészségen, de akkor Bangó Sándor még nem nevezte meg „Zsolt bácsit”. Az ügyvéd közölte, hogy egy másik tanú is tudja a nevet, de ő fél beszélni.

Most, hogy Sándor elszánta magát, már felvették a kapcsolatot az ügyészséggel, és a következő hetekben sor kerül a folytatólagos tanúkihallgatásra. Liresits hangsúlyozta a nyomozás jogi nehézségeit, utalva arra, hogy egy tanú vallomása önmagában kevés lehet. „A jogi egyetemen az első latin mondat, amit megtanítanak a joghallgatóknak, az az, hogy egy tanú nem tanú” – mondta, kiemelve a további bizonyítékok és áldozatok jelentkezésének fontosságát. Hozzátette, hogy a jogállamiság elvei szerint a tisztességes eljárás mindenkit megillet. „Még Zsolti bácsinak is kijár.”

Bangó Sándor a jövőjéről is beszélt: jelenleg két helyen dolgozik, egy konditeremben és egy autista gyerekekkel foglalkozó iskolában.

Legnagyobb vágya egy saját otthon, ahol biztonságban érezheti magát.

A lelki feldolgozásban a zene segíti a legtöbbet, és hamarosan egy tehetségkutató műsorban is szerepelni fog. „A zene nem tud becsapni téged, nem tud bántani téged. Az mindig ott van, hogyha segítségre van szükséged” – mondta. Azt is elárulta, hogy a nyilvánosság miatt sok bántó kommentet is kap, ami lelkileg megviseli. „Mert ha egy ember beszél a fájdalmairól, az nem ezt érdemli.”

Arra a kérdésre, hogy szerinte mikor derülhet ki a nyilvánosság számára a név, azt válaszolta: „Egy fél év maximum. Szerintem.”

A teljes beszélgetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Lincselés készül” – Vidnyánszky Attila tart a jövőtől, miközben leesett az álla az NKA-s pénzosztásoktól
Vidnyánszky Attila arra panaszkodott, hogy hiába kereste Nagy Ervint. A nagy botrányt kiváltott NKA-s pénzosztásokat felelőtlennek nevezte. Úgy fogalmazott, neki is leesett az álla, milyen pénzek mentek és kiknek.


A Patriota Extra című műsorban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és L. Simon László, korábbi kulturális államtitkár beszélt a TISZA Párt várható kultúrpolitikájáról, a jobboldali kultúra jövőjéről és a Fidesz-kormány elmúlt éveinek kulturális teljesítményéről.

L. Simon László azzal kezdte, hogy rendkívül örül annak, hogy ismét lesz önálló kulturális minisztérium, mert szerinte erre nagyon régóta szükség lett volna. Úgy vélte, bár 2010-ben értette a nagy humán minisztérium létrehozásának logikáját, az utolsó ciklusban a kulturális és oktatási területek széttagolása kifejezetten rossz hatást ért el. „Az, hogy most lesz egy új, önálló Kulturális Minisztérium, az mindenképpen a terület fölértékelődését fogja magával hozni, de persze ez csak a lehetőség, ez a keret, majd meglátjuk, hogy ebből mit lehet kihozni” – mondta, hozzátéve, hogy egy református lelkész miniszterből akár még jó is kisülhet.

Vidnyánszky Attila ezzel szemben sokkal borúlátóbban fogalmazott. Azt mondta, leginkább a valós szándékokra lenne kíváncsi, mert bár a miniszter úr sok szépet mondott az ország egyesítéséről, ő egészen mást tapasztal. A Nemzeti Színház igazgatója szerint bár szépen hangzanak a miniszter szavai, ő és a környezete egészen mást tapasztal.

„Azt érezzük, hogy lincselés készül.”

Állítása szerint a színházi területtel kapcsolatban egyetlen konkrétumot sem lehet tudni, csak annyit, hogy „legyen több pénz, meg legyen igazságosabb a pénzosztás”.

Felmerült Nagy Ervin lehetséges államtitkári szerepe, és az a pletyka is, hogy a Nemzeti Színház vezetését szánhatják neki. Vidnyánszky elmondta, hogy próbált a színésszel kapcsolatba lépni. „Én Ervinnel szerettem volna beszélni. Kértem. Jeleztem bárhol hajlandó vagyok leülni vele. Egy kicsit arról a képről, ami a fejében van a jövő kapcsán. Egy kicsit a problémákról, mindenhol kosarat kaptam, és megfutamodott” – állította.

L. Simon szerint ugyanakkor képtelenség, hogy Nagy Ervin a Nemzeti Színház igazgatója legyen, mivel parlamenti képviselőként ez a pozíció összeférhetetlen.

Vidnyánszky Attila szerint a jobboldali kormányzat alatt a színházi területen komoly eredmények születtek, példaként említette a Dériné programot és a Lázár Ervin programot, amelyeken keresztül tömegekhez juttatták el a színházat.

Sérelmezte, hogy az alternatív színházak a finanszírozás hiányára panaszkodnak, miközben szerinte kétszer annyian vannak, mint a Fidesz-kormányzás előtt, és a külföldről kapott támogatásaik teljesen átláthatatlanok.

„Hogy lehet igazságosabb egy pénzosztás, ha nem tudjuk, hogy ki mennyiből és hogyan működik, és amit kap külföldről, azt miért kapja. Mit kérnek azért, hogy annak fejében, amit onnan küldenek?” – tette fel a kérdést.

L. Simon László önkritikusan megjegyezte, hogy vannak területek, ahol valóban szükség van a finanszírozási struktúra átalakítására. Tarthatatlannak nevezte például a szimfonikus zenekarok finanszírozását, ahol szerinte a fővárosban „hihetetlen mértékű túlfinanszírozás van”, míg a pécsi vagy szolnoki zenekarok alulfinanszírozottak. Kiemelte a múzeumi területen dolgozók méltatlanul alacsony bérét is, ami miatt szerinte már a régészeti feladatellátás is veszélybe került. „Ne legyünk szemellenzősek, ne tagadjuk le azt, hogy a kulturális területen óriási nagy gondok vannak” - jelentette ki.

Az interjúban szóba került a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli vita is. Vidnyánszky Attila, aki maga is tagja az NKA-nak, meglepő őszinteséggel beszélt a pénzosztásokról.

„Leesett az állam, hogy milyen pénzek mentek és kiknek mentek.”

Arra a kérdésre, hogy voltak-e felelőtlen pénzosztások, igennel válaszolt. „Különben hazudnék, tehát muszáj, hogy ezt mondjam. És olyan értelemben fáj az egész, mert az ember nevét adja hozzá” – tette hozzá.

L. Simon László ezt annyival egészítette ki, hogy a szakmai kollégiumok döntései és az egyedi támogatások között óriási a különbség. Míg a kollégiumok szakmai alapon, viszonylag kis összegekről döntenek, addig más projektek óriási összegeket kaphattak.

Miközben azt látod, hogy egy évben restaurálásra elköltünk mondjuk 150 millió forintot a nemzeti kulturális alapból, a közben Isten tudja, hogy milyen szempontok mentén egy-egy projekt kap egy-két milliárd forintot, ez nehezen védhető” – jelentette ki.

A jobboldal választási vereségével és megújulásának szükségességével kapcsolatban L. Simon László egy fontos korrekciót tett. A felvetésre, hogy a jobboldali értelmiség eltávolodott a párttól, úgy reagált:

„Fordítva, a párt távolodott el az értelmiségtől, és ez nem kis különbség.”

Szerinte a politika hibát követ el, amikor politikai lojalitást vár el a támogató értelmiségtől. Úgy látja, a Fidesz az elmúlt években úgy gondolta, a szavazatmaximalizáláshoz nincs szüksége a kulturális elitre.

„A kormánypárti politika úgy gondolta, hogy a szavazat maximáláshoz nem Vidnyánszky Attilára van szüksége, hanem Győzikére, meg erre az aranyfogú csávóra, akinek nem tudom a nevét” – mondta. Hozzátette, ha valaki megnézné a Fidesz eredményváróinak közönségét 2010-től napjainkig, azt látná, hogy a Széchenyi-díjas tudósok és Kossuth-díjas művészek „szépen lassan kikoptak”.

Vidnyánszky Attila szerint az ország lelkiségében továbbra is konzervatív és jobboldali, és ez nem fog egyhamar megváltozni. Úgy véli, a TISZA Párt szavazóinak jelentős része is jobboldali ember.

Az interjú végén a kultúra és a politika szétválasztásának kérdésére Vidnyánszky Attila egyértelmű nemmel válaszolt. „A világ legjobb butasága, aki ezt mondja, hogy szét lehet választani. Nem lehet” – szögezte le. Szerinte a művészet mindig az életről, a valóságról mond véleményt, ezért elkerülhetetlenül politikus.

„Soha ilyen szabadság a művészetben nem volt, mint most volt az elmúlt 15 évben.”

„Mert egyszerre lehet ugyanazon nagy kérdések kapcsán ilyen narratívát, meg olyan narratívát is hallani, látni például a budapesti színházi, vagy a magyar színházi kínálatban” – zárta gondolatait a kultúrpolitika kérdéskörével kapcsolatban.

A teljes beszélgetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András: Megkezdődött az elszámoltatás, a Sára Botond-ügy valójában Orbán Viktor öccséhez vezet
Az ellenzéki politikus szerint a Sára Botond főispán elleni vesztegetési gyanú egy sokkal nagyobb ügyhöz kapcsolódik. Azt állítja, a 70 ezer forintos boros ügy szálai a miniszterelnök testvérének vendégmunkás-közvetítő cégéhez vezetnek.


Jámbor András szerint a 70 ezer forintos vesztegetési gyanú, amelyben Sára Botond érintett, valójában sokkal magasabbra vezet. A politikus azt állítja, az ügy „valójában Orbán Viktor öccsének vendégmunkásokat közvetítő cégéhez vezet” - írja a Facebookon.

A Központi Nyomozó Főügyészség szerdán több helyen is házkutatást tartott, majd közölték, hogy Sára Botond főispánt hivatali vesztegetés elfogadásával gyanúsítják.

A gyanú szerint a fideszes politikus több üveg, összesen körülbelül 70 ezer forint értékű bort kapott jogtalan előnyként. Sára Botond szabadlábon védekezhet.

Jámbor András a bejegyzését azzal kezdi, hogy szerinte megkezdődött az elszámoltatás, majd hozzáteszi: „Nem gondoltam volna, hogy 70 ezer forint összértékű borokért viszik el az első fideszes politikust.”

„Minden idők legpitiánerebb korrupciós ügyének tűnik elsőre, hogy korábbi ellenfelemet, Józsefváros volt polgármesterét, Sára Botond főispánt 70 ezer forint értékű bor elfogadása miatt gyanúsítják hivatali vesztegetéssel.”

Ezután rátér a lényegre, és azt állítja, hogy „az ügy valójában Orbán Viktor öccsének vendégmunkásokat közvetítő cégéhez vezet.” Hozzáteszi, hogy sajtóhírek szerint már korábban is felmerült, hogy a miniszterelnök testvére a családi befolyást használhatta üzleti előnyszerzésre.

Jámbor három lehetséges forgatókönyvet vázol fel.

Az első szerint „Sára Botond egy hatalmas balek, akivel el akarják vitetni az ügyet a magasabb felelősök elől.”

A második eshetőségnek azt tartja, hogy „A nyomozóhatóság azt gondolja, a 70 ezer forintos bor csak a kezdet, és a további kutatások alatt több bizonyítékot fognak találni.”

Végül harmadik lehetőségként említi, hogy Jámbor szerint „azt gondolják a nyomozók, hogy Sárán keresztül el tudnak jutni felsőbb kapcsolatokig.”

Bejegyzését azzal a következtetéssel zárja, hogy az eset egyértelmű jelzés. „Mindenesetre ez most konkrét üzenet: nincs érinthetetlen ember. Orbán öccsének ügye, egy fideszes politikus 70 ezer forintos korrupciója is célkeresztben van” – írja Jámbor András.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szász János: Azzal fenyegettek meg, hogy kokaint tesznek a lakásunkba
A filmrendező egy interjúban állította, hogy két magát ügyvédnek mondó férfi fenyegette meg őt és feleségét az elutazásuk előtt. A rendező szerint a fenyegetés a NER-hez köthető, és a Gundalf-ügy után már nem lepődik meg az ilyen módszereken.


A 24.hu interjút készített filmrendezővel, aki a családjával 2021-ben költözött az Egyesült Államokba. A kivándorlásról szóló nehéz döntést azután hozta meg, hogy a rendőrség házkutatást tartott az otthonában egy a NER-től látszólag teljesen független ügy miatt, ő azonban úgy véli, az összefüggések nagyon is világosak.

Szász János szerint a családját ért öt évvel ezelőtti házkutatás volt az utolsó csepp a pohárban, ami a kivándorlás melletti döntéshez vezetett.

Az eljárás hivatalosan egy dokumentumfilm miatt zajlott, amit egy magyar orvoscsoport által szétválasztott bangladesi sziámi ikerpárról forgatott. A konfliktus állítása szerint nem az orvosokkal vagy a szülőkkel, hanem egy magánszeméllyel van. A feljelentő kilétét nem fedheti fel, mivel az illető zárt tárgyalást kért. „A neve egyébként a bírósági iratokban sem jelenik meg, mindenütt csak úgy hivatkoznak rá, hogy »az 1-es számú tanú«, persze mindenki tudja, hogy ki ő” – fogalmazott a rendező.

A filmrendező szerint az egész történet akkor kezdődött, amikor Orbán Viktor meghirdette a kultúrharcot, és egy cikkben elkezdték feszegetni, hogy ő vajon igazi magyar-e. Ezt egy korábbi, a Berliner Zeitungnak adott interjújára vezeti vissza, amelyben a magyarországi szélsőjobbos tendenciákról beszélt. Ezt követően szerinte egy folyamatos lejáratókampány indult ellene.

Amikor a Hunyadi-sorozatot forgatta volna, a kormánypárti sajtó képviselői arról kezdtek beszélni, hogy zsidó ember ne rendezzen filmet Hunyadiról.

A projekt körüli légkör annyira elmérgesedett, hogy kiszállt belőle. Ezt követte a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi átalakítása, ahol huszonöt évig tanított. Azt mondta, minden nap őrlődött a maradás és a távozás között. „Nagyobb árulás-e, ha maradok, vagy az, ha felmondok, és cserben hagyom a diákjaimat?” – emlékezett vissza. Végül a távozás mellett döntött, és

2021. február elsején egy interjúban a chilei fasiszta rezsimhez hasonlította az SZFE megszállását, ami után öt nappal megtörtént a házkutatás. A hatósági ügyet elindító „1-es számú tanúról” annyit árult el, hogy Magyarország egyik tiszteletbeli konzulja.

Szász János elmesélt egy esetet, amikor az elutazásuk előtt egy filmbemutató után két, magát ügyvédnek mondó férfi lépett hozzá és a feleségéhez. Azt tanácsolták nekik, hogy

ha valaha még szeretnének az országban élni, „akkor ne ugráljatok az igazatokért, mert egy következő házkutatás során oda fogják tenni a kokaint, ti lesztek a drogos művészek, aztán mehettek a Jóistenhez panaszra.”

A rendező hozzátette, hogy bár korábban ezt túlzásnak gondolta volna, a Gundalf-ügy kirobbanása után már nem lepődik meg rajta. Állítása szerint három tanúja is van az esetre.

„Én azonban nem vagyok hajlandó elismerni semmit, amit nem követtem el.”

A magyar filmgyártásról szólva egyetértett azzal, hogy Andy Vajna halála egy korszak végét jelentette. Bár elmondása szerint nem volt népszerű, amikor a Vajna-korszakban filmet vállalt, ma már sokan visszasírják azt az időszakot. „Én sohasem szégyelltem azt, hogy közel álltam Andy Vajnához, azt gondolom, minden hibája ellenére az egy nagyon fontos korszaka volt a magyar filmnek” – mondta. A Vajna utáni korszakot, a Petőfi-filmet és az Aranybulla-sorozatot élesen kritizálta. Szerinte történelmi filmekre szükség van, de a tehetségnél nincs fontosabb. Úgy véli, a jelenlegi kulturális vezetés tönkretette a magyar filmet és kultúrát.

„Káel Csaba, Lajos Tamás és mellettük Vidnyánszky Attila sírba lökték a magyar filmgyártást, a filmakadémiát, a magyar kultúrát.”

Álláspontja szerint a felelősöknek nem elég lemondaniuk. „Felelniük kell. Bocsánatot kellene kérniük, és kimondani, hogy szégyellik magukat, de ezt soha nem fogják megtenni.”

A Tisza Párt választási eredményével kapcsolatban azt mondta: „Ne hülyéskedjen, halál boldog vagyok!” Elmondása szerint az első pillanattól, Magyar Péter partizános interjújától kezdve hitt benne. Lenyűgözte Magyar Péter kampánya, és a családjával az időeltolódás ellenére is hajnalban keltek, hogy kövessék az eseményeket.

Szerinte a Tisza-kormány elképesztő korszak lesz, amiben a tehetség dominál majd.

Abban bízik, hogy a lojalitás helyett újra a szaktudás lesz a legfontosabb erény. „Ha újra nyíltan, demokratikusan, szakmai elvekre épülve fog működni az SZFE, boldogan tanítanék ott, de semmi másra nem vállalkoznék” – tette hozzá.

A hazatérés kérdésére azt válaszolta, hogy valamilyen formában biztosan tervezi. Hiányzik a lánya, a hazája, a kultúrája és a barátai. Különösen fájónak élte meg, hogy a könyveit itthon kellett hagynia. „Persze, megvan minden ebook-olvasón is, de az nem ugyanaz, mint kinyitni a családban generációk óta öröklődő, rongyosra olvasott József Attila-kötetet, és érezni az illatát” – mondta.

Van egy nagy álma, amit szeretne megvalósítani: filmet forgatni Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből. Állítása szerint a film előkészületei már a végén jártak, amikor az SZFE-s felmondása után leállították a projektet.

„Nincs nagyobb vágyam, mint hazatérni, újra a saját anyanyelvemen beszélni egy olyan országban, ahol nem zsidóznak le, és nem zsidózzák le Szerb Antalt sem, és, ahol elmesélhetek egy történetet arról az útkeresésről, amelyikben mindannyian vagyunk”

– zárta az interjút.


Link másolása
KÖVESS MINKET: