Nem látja a gyerek a monitort, de miből vegyek szemüveget?
Több tízezer forintba kerül, és akár a továbbtanulás is múlhat rajta, mégis alig kapnak támogatást azok, akiknek szemüvegre van szükségük. A szegény gyerekekről sokszor ki sem derül, hogy nem látnak jól, legfeljebb beültetik őket az első padba, ahol aztán egész nap fáj a fejük.
A Gyermekétkeztetési Alapítvány és a Magyar Látszerész Szövetség ezért járni kezdte a falvakat, hogy megvizsgálják a rászoruló gyerekeket, és ingyen szemüveget adjanak azoknak, akiknek szükségük van rá.
- Ez merre mutat?
- Fel.
- Ez?
- Le.
- Ez?
- Ajtó.
- Ez?
- Ablak.
- Ügyes.
Szünstein Mária az asztalra tette a kártyákat, majd odalépett a kislányhoz, hogy megvizsgálja a pupilláját. “Ugye, hogy nem is fáj?” – kérdezte, és néhány milliméterről a szemébe világított. “A Krisztinát vagy a Karolinát használod? Mindjárt adok én neked nevet, te leszel az univerzum királynője!”.
“Nem-nem, idenézz! Merre mutat a Szurtos Peti keze?” – kérdezte pár perccel később egy fiútól. “Úgy van, lefelé” – simított végig a haján. “Néha nehéz velük, mert nehezen koncentrálnak sokáig ugyanarra a dologra, elkalandoznak” – mondta.
A kérdés az, hogy merre mutat Szurtos Peti keze (Fotók: Magócsi Márton)
“Úúú, én egy hajót láttam” – kiáltotta izgatottan egy óvodás egy helyiséggel odébb, ahol Tóbiás Richárd, a Magyar Látszerész Szövetség elnöke géppel vizsgálta a gyerekeket. “Az egyik mínusz egyes, a másik mínusz kettes, itt valószínűleg szemüveg lesz” – mondta. A hír hamar eljutott az odakint várakozó, csapatnyi óvodáshoz. “Úristen, szemüveges lesz!”
Refraktométeres szemvizsgálat a szomszéd szobában
A Bács-Kiskun megyei Bátmonostor az ötödik falu, ahol a Gyermekétkeztetési Alapítvány (GYEA) júniusban ingyen szűrést és szemüvegosztást szervezett 22 rászoruló gyereknek. Két éve, amikor elindították a Szegények Patikája nevű kezdeményezésüket, még csak az volt a céljuk, hogy segítsék néhány szegény falu gyógyszer- és tápszerellátását. Közben kiderült, hogy sok helyen nemcsak a gyógyszer, hanem a szemüveg beszerzése is problémát okoz.
2010 óta csak hat dioptria felett jár a szemüvegre TB-támogatás. Van olyan optika, ahol olcsóbb, máshol drágábbak a szemüvegek, de mindenhol több tízezer forintba kerülnek.
Kisebb településeken általában nincs is optika, vagy ha van, akkor csak egy, ami inkább felfelé húzza az árakat. Ha pedig a közeli, nagyobb városban van is olcsóbb szemüveg, oda sokaknak nem egyszerű eljutni.
A közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező, tartósan betegek kaphatnak ugyan ingyen szemüveget, de ez csak bizonyos keretekre és lencsékre érvényes. Ráadásul a legtöbb optika nem újítja meg a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (a korábbi OEP-pel) kötött szerződését, ezért csak kevés helyen lehet beváltani a receptet. Például abban a mohácsi optikában sem, ahol Szünstein Mária dolgozik szemorvosként, és most önkéntes alapon vizsgálta meg a bátmonostori gyerekeket. Régóta ismeri Gyulai Magdolnát, a korábbi helyi háziorvost, aki a Szegények Patikája programot is kezdeményezte. Tőle hallott a szemüvegprogramról, úgyhogy szívesen csatlakozott.
Szünstein Mária a rendelésen
Pappné Kovács Zsuzsanna védőnő szerint Bátmonostoron nincs éhezés, nem tud bántalmazásról vagy elhanyagolásról, de
"Itt nincs olyan mélyszegénység, mint a tévében látni, de egy 30-40 ezer forintos szemüvegkeret így sem fér bele”.
Szerinte hatéves korig mindenkiről kiderül, ha rosszul lát, mert a védőnői státuszvizsgálatokon mindig olvastatja a gyerekeket. Az viszont más kérdés, hogy kivárják-e a hónapokig tartó várólistát az ingyenes kórházi vizsgálathoz, és hogy aztán meg tudják-e venni a szemüveget. “Rettegnek a szülők, hogy jaj, nehogy az én gyerekemnek is kelljen” – mondta.
Az iskolában valahogy mindig fáj a feje
“Hat-hét éves korig kell felfedezni a gondot. Különben bármilyen tehetséges is a gyerek, ha nem lát jól az iskolában, azt semmivel sem lehet kompenzálni” – mondta Tóbiás Richárd, aki szerint mégis gyakori, hogy az iskolakezdésig nem veszik észre, ha valaki rosszul lát. De ezért nem a szakembereket hibáztatja, hanem a rendszert, mert “a legtöbben el se jutnak az orvoshoz. Budapesten például három hónap a várólista a gyerekszemészeten”.
Ráadásul “a tanítónéni sokszor legfeljebb előre ülteti a gyereket, aki közben fáradékonyabb lesz, és sokkal több energiát használ el, mintha jól látna. Sok szülő szerint ez valami defekt, és azt mondja, nem kell szemüveg. Ez már független az anyagi helyzettől”.
Gyulai Magdolna tíz évig volt bátmonostori háziorvos, most a bajai kórház sürgősségi osztályán dolgozik. “Sok szülő azzal hozta be a gyerekét, hogy állandóan fáj a feje az iskolában, biztosan mert utálja. Aztán kiderült, hogy a reggeli indulás előtt sosem fáj neki, és a szünidőben sincs semmi baja. Kiderült, hogy azért, mert nem lát jól” – mondta.
Barát József, a GYEA programvezetője másfél éve kereste meg Tóbiás Richárdot azzal, hogy a Látszerész Szövetség együttműködne-e egy szemüvegosztásos programban.
A szövetség végül ezer szemüvegkeretet ajánlott fel az alapítványnak, amely önkéntes orvosokat szervez a szűrővizsgálatokra, és az óvodák, védőnők segítségével próbál eljutni a rászorulókhoz.
Bátmonostoron is direkt olyan gyerekeket kerestek, akiknek a szülei nem dolgoznak, közmunkán vannak, vagy csak tudni róluk, hogy megélhetési gondokkal küzdenek.
“Mindkét gyerekem koraszülött, a kisebbik 67 dekával született, vele még bármi lehet” – mondta Papp Mária a bátmonostori védőnői tanácsadó várójában. A nagyobbik lánya, Bíbor pár hete kezdett sűrűn pislogni, de Mária nem tudta eldönteni, hogy ez valami bajt jelez, vagy csak játékból csinálja. “Takarítóként dogozom, 54 ezret keresek. Szerinted?” – válaszolta, amikor arról kérdeztük, mekkora gondot jelentene a szemüvegvásárlás.
Bíbor szemével minden rendben volt
“Egyedül nevelem a két gyerekem, a lányom, Jázmin most kezdi a sulit, elég húzós lenne. Nem tudom, mennyi egy szemüveg, de sok hónapig kéne spórolni. Vagy a számlát nem fizetjük, vagy nem eszünk” – mondta Orsós Katalin, aki a helyi bölcsődében dolgozik. A fiát, Zolit az óvodából vitték el a vizsgálatra, de Katalin szerint nem lenne könnyű menet, ha szemüvegre lenne szüksége. “Macerás gyerek, nem vesz fel mindent, ami lányos. Például piros”. Katalin éppen a bölcsődébe igyekezett dolgozni, amikor összefutottunk a védőnőnél: csak beugrott megnézni, hogy minden rendben van-e.
Olyan, mint egy tégla, olyat akarok én is!
“Látja, a piros vonal alatt már csak találgat” – csukta össze a mutatópálcáját Szünstein Mária. A nagycsoportos Ádám eddig nem hordott szemüveget, most viszont kiderült, hogy 2,5-es és 3-as dioptriára van szüksége. “Ebből fog még kinőni valamennyit” – biztatta a családot Mária.
“Láttam én, hogy elfárad a szeme, mindig közelről nézi a számítógépet. Tudtam, hogy kell neki valami, csak nem volt még rá pénz” – mondta Ádám édesanyja, Éva, aki otthon gondozza a teljesen vak édesanyját. Ezért havi negyvenezer forintot kap az államtól, a férjét, Antalt pedig havi 23 ezer forintos nyugdíjra százalékolták le. Ha nem vállalna mellé pluszmunkát, biztosan nem jönnének ki a hónap végére.
Adám és édesanyja miután megkapta a pupillatágító cseppeket
– mondta Éva, aki ugyan beadhatná ebbe az otthonba az édesanyját, de attól fél, nem gondoznák megfelelően. “Nem értem, miért nem adnak több pénzt. Az állam inkább örülhetne, hogy én foglalkozom az édesanyámmal”. (Erről a problémáról ebben a cikkünkben olvashat bővebben).
“Gábornak olyan, mint egy tégla, legyen olyan nekem is!” – lelkendezett Ádám, miután végzett a vizsgálaton, és válogatni kezdett a keretek közt. A 19 éves bátyjára utalt, akinek cilinderrel együtt 60-70 ezer forintba került a szemüvege. Van egy 23 éves testvére is, de szerencsére neki nincs baj a látásával.
Tóbiás Richárd segít Ádámnak keretet választani
Richárd szerint nagyon fontos, hogy a gyerekek maguk választhassák ki a keretet, különben szinte esélytelen, hogy hajlandóak legyenek hordani. “Én valami kevésbé széleset ajánlanék, például nézd csak meg ezt!” – mondta, és ráadott Ádámra egy kerekebb darabot.
A végső próba a tükör előtt
“Nahát, mint egy kis tudós!” – tette össze a kezeit Éva, és gyorsan kiszaladtak a mosdóba, hogy Ádám is megnézhesse magát a tükörben. “Ez jó lesz” – mosolygott Ádám, úgyhogy végül e mellett döntöttek. Ezt a szemüveget viszont még nem vihette haza, a sajátját majd postán kapja meg a Látszerész Szövetségtől és az alapítványtól.
Fotók: Magócsi Márton
