„Nem is tudom elmondani, hányszor ettem kukából, de fiamnak lett csokija, cipője” – egy édesapa küzdelme a fiáért
Egy édesapa szívszorító posztja kering napok óta a közösségi médiában. Lakatos László azért döntött úgy, hogy megosztja a világgal fájdalmas történetét, mert lakóautót keresett a fiával. Csanád édesanyja alkoholista volt, Laci ezért 10 évvel ezelőtt egy szatyorral és pár ezer forinttal a zsebében otthagyta a családi otthont, hogy egyszer majd újat építhessen magának és a fiának. Három évig élt hol az utcán, hol egy heverőn egy munkásszállón, és volt, hogy a kukából evett, miközben harcolt a gyermekéért. Aztán végre ki tudott venni egy lakást, és Csanád is hozzákerülhetett. Nemrég vásárolt egy telket, rajta egy présházzal, amit fel szeretnének újítani, hogy végre saját otthonuk legyen. Az idő is sürgeti őket, hiszen a jelenlegi albérletben csak augusztusig maradhatnak. A tervük az, hogy amíg elkészül az otthonuk, egy lakóautóban élnek majd. Laci ehhez kért segítséget a Facebookon, és ismét kiderült, hogy a közösségi médiának mekkora ereje van.
Lakatos László 55 éves, egy 16 éves fiú édesapja. Apa és fia jelenleg egy kétszobás albérletben él együtt Győrben, és tervezgetik a közös álmukat, egy saját otthont. De az elmúlt évek keményen meggyötörték őket, bár Laci azt mondja, eleve nem kezdődött rózsásan az élete.
Mindig is érdekelte a művészet, zenész, festő vagy szobrász szeretett volna lenni. A szülei viszont egyáltalán nem támogatták. Végül az írásban találta meg a boldogságot. Azt mondja, az első vízválasztó az életében az volt, amikor bevonult katonának. Miután leszerelt, 20 évesen úgy döntött, hogy nem bírja tovább az otthoni légkört, az alkoholista szüleit, így elköltözött.
15 évesen ismerte meg a kisfia későbbi édesanyját, akivel végül évtizedekkel később jöttek csak össze. Azt mondja, nagy szerelem volt, hamar össze is költöztek, és az első éveik nagyon jól teltek, aztán az asszony inni kezdett.
„A párom alkoholista lett, gyakorlatilag minden nap részeg volt. Teljesen felpuffadt, majd amikor már a menstruációja is elmaradt, elment orvoshoz. Kiderült, hogy 6 hónapos terhes. Kegyetlen volt az a három hónap, amíg meg nem született a fiam. Egyrészt azért, mert mindenhova követtem az anyját, hogy ne igyon. Másrészt pedig elképesztően aggódtam, hogy mi történik egy olyan gyerekkel, aki már magzat korában hónapokig más sem kap, csak alkoholt. Féltem, hogy egészséges lesz-e, szellemileg, fizikailag ép lesz-e. Aztán megszületett Csanád, akiből egy makkegészséges, okos, értelmes fiú lett” - meséli Laci.
Azt mondja, a felesége csupán három hónapig nem ivott, amíg szoptatta a kisfiát. Aztán minden folytatódott tovább.
- emlékszik vissza Laci.
Közben külföldre is elment dolgozni, a kisfiával viszont nem sokat foglalkozott az édesanyja otthon. Végül 2015-ben elszakadt nála a cérna, és úgy döntött, otthagyja a családi otthont, az akkor hatéves kisfiát, és azon fog dolgozni, hogy elhozhassa onnan.
„Igazság szerint már évek óta gondolkoztam azon, hogy lelépek. Aztán úgy döntöttem, hogy kockáztatok, otthagyom a gyereket, és valamilyen úton-módon, megteremtek egy lakást, hogy őt is elvihessem magammal. Volt egy szatyrom, abban volt pár zokni, póló, alsónadrág, egy feltöltőkártyás telefon, és 3-4 ezer forint a zsebemben. Nem volt hova mennem, így hetekig az utcán éltem. Munkahelyem viszont volt. Rengeteg munkát vállaltam el, korán mentem és későn végeztem. Nemcsak a pénz miatt, hanem azért is, hogy ne kelljen »otthon« lenni. A munkahelyen legalább tudtam zuhanyozni, és meleg volt”.
Végül a munkaadója segítségével sikerült bekerülnie egy munkásszállóra. Fél évvel később pedig már össze tudott rakni annyi pénzt, hogy kibéreljen egy ágyat egy olyan helyen, ahol közel negyven embert zsúfoltak össze.
„Közben látogattam a fiamat, és elmentünk ide-oda, ha volt rá pénzem. Nem is tudom elmondani, hányszor ettem kukából, de fiamnak lett csokija, cipője. Minden alkalommal, amikor hazavittem, futott a kerítés mellett, és azt kiabálta: »édesapa ne hagyj itt!« De hiába jártam hivataltól hivatalig, mivel nem volt normális lakhatási lehetőségem, ott kellett hagynom azt anyjával” - fogalmaz Laci.
Később aztán ki tudott venni egy szobát magának, de az egyik munkahelye megszűnt, így ismét csak egy ágyra futotta. Azt mondja, muszáj volt összeraknia a pénzét, mert mindenáron el akarta hozni a fiát az alkoholista anyjától. Kemény három év telt el, mire összegyűjtött annyi pénzt, hogy kivehessen magának egy lakást. Pont időben, mert ekkor volt a bírósági tárgyalás is a gyerek elhelyezéséről. Az édesanyja rögtön az első alkalommal lemondott Csanádról, Lacinak pedig már volt egy albérlete, így végre magához vehette a fiát.
„Én magam vittem be a heverőjét, ezenkívül nem volt semmi a lakásban. Pár hónap múlva lett szék, asztal, tányérok, felmosó vödör stb. De egyetlenegy dolog érdekelt, hogy velem van a fiam. Ez azóta is gyakran eszembe jut és elsírom magam, de előttem van az anyja, hogy utolsó nap üvöltött velem, hogy nem viszem semmire” - fogalmaz Laci.
„Amikor eljöttem otthonról nem tudtam, hogy mennyi időbe fog telni, mire el tudom hozni Csanádot az anyjától. Szörnyű volt, mert olyan lassan telt az idő, nem láttam, hogy mikor lesz ennek vége. De minden nap elképzeltem magamban, hogy megcsinálom, elképzeltem, hogy sikerült, és, hogy lett otthonunk. Így próbáltam hozzáállni, viszont azért mindig ott volt a fülemben a kisördög, hogy hát nincs mit ennem, egy új cipőt se tudok venni magamnak, akkor hogyan tudnék kivenni egy lakást. Kegyetlen volt. De aztán sikerült” - mondja könnyeivel küszködve az édesapa.
Laci és Csanád most egy kétszobás albérletben lakik Győrben. Időközben az apa egy autót is tudott venni, részletre, és lett egy kiskertjük is, 30 kilométerre az albérletüktől.
„Én biztonsági őrként dolgozom. Van két munkahelyem. Mindkettő 24 órás szolgálat. Egyiket leadom, rohanok a másik helyre. Minden harmadik nap szabad csak. Ilyenkor próbálok anyu és apu lenni egyben, mivel a fiam anyja másfél éve meghalt. Reggel hazaérek, elviszem suliba Csanit, aztán bolt, mosás, főzés, takarítás, kicsi alvás míg megy a gép, aztán vissza fiamért. Évek óta így megy. Ha hétvégére esik a szabadnapom akkor irány a birtok” - fogalmaz Laci.
Az albérletben csak augusztusig maradhatnak, addig el kellene készülni a házzal. Ugyanakkor egyszerre fizetni az albérletet és a felújítást nagyon nehéz. Laci és Csanád így kitalálta, hogy amíg a ház el nem készül, vesznek egy lakókocsit és abban fognak élni a telken. Csakhogy egy lakókocsi is nagyon drága. Laci úgy érezte, hogy most ismét egy olyan helyzetbe került, ahonnan nehezen tud elmozdulni. Ekkor jött az öltet, hogy a közösségi médiában kér segítséget. Felkavaró őszinteséggel írta meg a történetüket azért, hogy találjon valakit, akitől részletre vásárolhat egy lakókocsit.
„Lehet, hogy más ember nem kötözne be egy ilyen házba. De van teteje, oldala, annyi, hogy kicsi. Nem egy 80 négyzetméteres 50 milliós családi házunk lesz, az még az álmaimban sincsen benne, de azt gondolom, hogy kettőnknek ez a kis ház bőven meg fog felelni. Van egy nagyon jó, száraz, boltíves pince, oda például tervezünk egy könyvtárszobát, vagy pihenőt, vagy étkezőt, majd meglátjuk” - meséli Laci.
„Közben jönnek a felajánlások, nyílászárók, ruha, étel, és kapkodom a fejemet, hogy mi történik. Sokan írták azt is, hogy adománnyal segítenének minket. Hihetetlen jó szándékú emberekre akadtam, vagy ők énrám már nem tudom” - fogalmaz.
Apa és fia tehát hamarosan a telekre költözhet, igaz egyelőre csak a lakókocsiba, de szépen lassan el tudják kezdeni felújítani az otthonukat. Csanád autószerelőnek tanul, nagyon sokat segít az apjának, együtt ültetnek, nemsokára pedig felépítik a kerítést is.
Lakatos László
11773377-01998218
