„Nem akarok magamban dúlni otthon, nem lesz ettől több pénzem” - Balaton László hangmérnök a zeneipari helyzetről
Beszélgetésem Balaton László hangmérnökkel nem egy koncert kezdése előtt történik a hangzavarban, hanem egy idilli Duna-parti kilátással rendelkező bárban üldögélve. Mert se fesztiválszezon, se nagyobb koncertek. László több mint négy évtizede dolgozik a zenei életben, kicsivel több, mint 16 000 koncerten hangosított. Együttműködött a Sprint, a Corvina együttesekkel, jelenleg a 100 Folk Celsiussal. A sort sokáig lehetne folytatni, gyakorlatilag mindenkivel.
Milyen a teljes csend a zenei szakmában egy "háttérember" szemszögéből? Egy mindent látott, fiatalos, egyben végtelenül jókedvű ember benyomásai következnek.
– Volt, hogy évente 350 koncertet is csináltál. Ebben az évben viszont összesen egyet. Hogyan éled meg ezt az időszakot?
– Elég vacakul. Nagypapásan. Mikor a fertőzést hivatalosan bejelentették, gyakorlatilag mindannyiunk játékszerét elvették a szakmában. Konkrétan nem csinálunk semmit. A saját unokáimat se láthattam - amikor pedig valamelyiküknek például születésnapja volt, maszkban tudtam nekik szabadtéren átadni az ajándékomat. Gyakorlatilag a Facebookon élek (nevet). Az első két hónap volt igazán a vacak, teljesen kihúzták alólunk a talajt.
Ha most ez a helyzet így marad - márpedig így lesz - akkor nemsokára sok hatvan fölötti kolléga végleg abba fogja hagyni.
Rajtuk kívül ott vannak azok a kollégák is, akik saját felszereléssel rendelkeznek. Ők is nagy bajban vannak, ugyanis van köztük olyan ismerősöm, aki ez év telén vásárolt új cuccokat 50-60 millió forint értékben, még a vírus kitörése előtt. A jelenlegi állás szerint 4-5 év alatt fog megtérülni, amit rájuk költött.
– A Magyar Turisztikai Ügynökség bejelentette, hogy 5,3 millárd forintot osztanak szét nemsokára a zenei szakmában. Hogy lehetne szerinted igazságosan ezt az összeget szétosztani?
– Mindenekelőtt talán nem kéne mérlegelni, hogy ki kaphat és ki nem. Több országban, köztük Németországban például 800 eurós támogatást kapnak a zenei emberek. Természetesen ez az összeg arányaiban a német fizetésekhez képest más, mint itthoni szemmel nézve, de mi még itthon egy ruppót nem kaptunk. Amikor bejelentették ezt az 5,3 millárdnyi keretet, közölték, hogy egyből a cigányzenészek kapnak ebből majd 800 milliót.
De ki, és milyen szempontok alapján fogja ezt a támogatást elbírálni? Mennyit fognak a fennmaradó összegből kapni a háttéremberek, mint például a hangosítók, roadok, világosítók?
Amikor az Artisjusnál lehetett igényelni tavasszal támogatást, a pályázók 90 százalékát nem ismertem. Akit igen, annak pedig a helyében nem lett volna pofám pénzt kérni. Volt egy másik alapítvány összesen 6 millió forintot lehetett megpályázni. Megkérdeztem erről a fiamat, aki azt mondta nekem, hogy mivel nincsenek már kisgyerekeim, mint a fiatalabb kollégáknak, illetve a lakhatásom is biztosítva van, addig nem vagyok egy ilyen jellegű támogatásra rászorulva. Így úgy döntöttem, hogy hagyom inkább, hogy más kapja meg azt a pénzt. Elég nagy szégyen lenne, hogy ennyi év ledolgozott munka után nekem ne legyen több hónapnyi félretett pénzem. Egy ilyen nagy összegnél, mint ez a több mint 5 millárd, már járna azért mindenkinek egy kis pénz. Nem kell ide grémium, meg külön elbírálás, hanem mindenki kapjon ugyanannyit. Ha nem így alakul, akkor tuti az lesz, hogy az miért kapott annyit, ez meg miért csak ennyit.
– Mikor megkerestelek, a telefonban említetted, hogy sok road kollégád van, akik tényleg a túlélésért küzdenek, nagyon nehezen élik meg ezt az időszakot. Koncertek nélkül. Milyen sorsokról hallottál? Volt, akinek például szakmát kellett váltania?
– Sokaknak. Sőt, nálam nem sokkal fiatalabb, ötvenes életkorú kollégáim is elmentek például kábeltévé-szerelőnek, vagy csomagterítő futárnak.
Az, hogy a korosztályom a mai napig tud a szakmában létezni, az az iszonyatosan sok koncertnek köszönhető az elmúlt évek alatt. Viszont a fiatalabb kollégáimnak már sosem adatik meg az, hogy hetente 12 koncertjük is legyen.
Amiért külön köszönet jár a fiatal munkatársaknak, az az, hogy mindig megcsinálták eddig, amit én kértem tőlük a közös munkák alatt. Gondolj bele, hogy odamegy a srác a koncertre csütörtök délután, és elkezdeni felrakni a cuccokat, akkor még pénteken délelőtt is azon melózik, hogy minden kész legyen. Erre megjön a helyszínre ez a vén hülye a személyemben, és learatja azért a babért, amiért a fiatalabb dolgozott meg. Emiatt is változatlanul azt mondom, hogy a fiatalabb zenei emberek helyzete sokkal nehezebb jelenleg. Van, akinek két gyereke van, ebben az évben viszont alig, vagy egyáltalán nem volt bevétele. Mert az én generációm, meg az idősebbek maximum el fognak tűnni, de a fiatalok előtt még itt van a folytatás lehetősége.