„Nem akarok magamban dúlni otthon, nem lesz ettől több pénzem” - Balaton László hangmérnök a zeneipari helyzetről
– Néhány napja bejelentették, hogy augusztus 15-e után sem lehet tartani 500 fő feletti rendezvényeket, így gyakorlatilag az el nem kezdett fesztiválszezonnak vége is van. Mit szólsz ehhez?
– Azt gondolom,
ha ez az egészségügy védelmében van, akkor oké, de ez esetben ne legyen más rendezvény sem. Ne legyenek az egyenlőknél egyenlőbbek.
Ha jól tudom, a mai nap a Balaton-átúszás van, ott kb. 10.000-en vannak (az interjú az átúszás napján készült - a szerk.). Elmész egy strand mellett, az meg tele van. Ez azért nevetséges. Ha azért nem csinálunk semmit, mert úgy gondoljuk, ezzel meg lehet védeni a népet, akkor zárjuk le a határokat, ne lehessen se meccsre, se strandra menni. Ne lehessen csinálni ilyeneket, és akkor talán nem kell elsőbe mennem az unokámmal. Szeretem mindig valami humoros megnyilvánulással elütni a dolgokat.
– Ez a fajta pozitivitás, meg az előbb említett humor ennek az időszaknak az átvészelési kulcsa?
– Nézd, nem akarok magamban dúlni otthon, reggeltől estig. Nem lesz ettől több pénzem. Visszatérve az előző kérdésre, már megtudtam, kik fognak augusztus 15-e után is nagyobb rendezvényeken fellépni, és ez bosszant. Nem irigy vagyok, hanem engem az bosszant, hogy nekem nincsen koncertem. Ezt a fajta egyenlőtlenséget nem értem.
– Több külföldi szakmabeli is azt mondja, hogy akár 2022-ig is eltarthat a zenei ágazat regenerálódása. Ez elég hosszú időnek tűnik. Reálisnak tartod ezt az becslést?
– Figyelj, végül is most ugyanannyi bulija van a 100 Folknak, mint a Rolling Stones-nak (nevet). Gondolj bele, ott van az Omega. Benkő Laci most sajnos nagyon beteg. Az ilyen nívójú, nagy múltú zenekarok tagjai 60-70 évesek, akiknek a saját hangszereiben van a pénz.
Tudsz olyan embert, aki ebben az évben megvenne egy basszusgitárt 800 000 Ft-ért? Mert van olyan, ami például tavaly még ennyit ért.
Mostanában azért a bércuccokból több van, mint a saját, vett felszerelésekből, ami régebben volt a jellemző. Konkrét cégek adnak kölcsön hangszereket, színpadtechnikai felszereléseket, egész személyzetet, mindent egy adott rendezvényhez, olyankor legalább 20-30 ember dolgozik egy ilyen cégtől kiküldve egy koncerten. Ha a koncertezés a jövőben ismét beindul, és az előbb említett számú fixen céghez szerződött dolgozókból viszont már nem lesznek elegen, akkor számítanak több külsős zenei emberre. Őket se nagyon irigylem most.
Balaton László a kialakult helyzet ellenére is tud pozitív lenni– A vírus utáni helyzetben a ti munkátok visszaáll majd a régi kerékvágásba, vagy teljesen átalakul?
– Biztos, hogy úgy már nem áll vissza, ahogyan volt. Sokan abba fogják hagyni, az életkoruk miatt.
Nagy gond lesz a technikai személyzet körül is, mert manapság egy fénytechnikusnak, hangmérnöknek, vagy videokivetítővel foglalkozó dolgozónak a gázsija minimum 40-60 000 Ft között kell legyen.
De ennyi pénzt már nem tudnak nekik kifizetni. Ha ezeket a rendezvényeket 500 résztvevőben limitálják, az azt jelenti, hogy abból csak 450-480 főt engedhetsz be, hiszen a fennmaradó emberek maga a személyzet tagjai, a jegyszedőtől kezdve a biztonságiakon keresztül a fellépőkig. Itt van ezzel a baj.
– Összegezve ezt a kilátástalan helyzetet: mit tudnál üzenni a fiatalabb kollegáidnak?
– Kitartást. Vigyázzanak magukra, és remélem, hogy nemsokára találkozunk. Fiatalon ezt az időszakot túl lehet élni. Én már nem nagyon hiszem, hogy sokáig fogom tudni ezt a szakmát csinálni, de próbálkozzunk még néhány évig, amíg még lehet. Egészség legyen, meg koncert. Ja, és ne legyen hozzá vírus!
