SZEMPONT
A Rovatból

„Nagyon sokszor túladagoltam magam, többször hasbaszúrtak, most végre megint embernek érzem magam”

A komlói Leo Amici 2002 Alapítványnál az elmúlt évtizedekben több száz alkohol-, drog- és gyógyszerfüggő fordult meg. Dolgozókkal és bentlakókkal beszélgettünk arról, mit adott nekik az intézmény, és hogyan számolhat le valaki végleg a függőségeivel.


„16 éves koromtól kezdve 30 éven át voltam intravénás heroinhasználó, valamint alkoholfüggő is, de az csak ahhoz kellett, hogy működni tudjak, amíg meg nem szerzem a napi heroinadagomat. Hosszú évekig ültem különböző börtönökben, tolvajként kezdtem, majd a hazai gengsztervilág csúcsával is megismerkedtem. Nagyon sokszor túladagoltam magam, többször hasbaszúrtak, de minden alkalommal visszajöttem a halál torkából.”

A fentiek a 47 éves Jani szavai, aki tavaly év végén jelentkezett a komlói Leo Amici 2002 Alapítvány bentlakásos rehabilitációs intézetébe. Elmondása szerint ekkor már annyira elborzadt a tükörbe nézve, hogy rájött, muszáj segítséget kérnie.

„Bő fél éve vagyok itt, és végre megint embernek érzem magam. Először el se tudtam képzelni, hogy valakivel őszintén leüljek beszélgetni a függőségemről, mert eddig mindenhol megvetés és lenézés volt rá a válasz. Itt viszont pont az ellenkezője: megölelnek, együtt sírunk, együtt nevetünk, ami óriási erőt ad.”

Most már ott tart, hogy a fiával is rendezni szeretné a kapcsolatát, pedig évek óta nem beszéltek. Hogy sikerülni fog-e, egyelőre nem tudja, de szeretne mindent megtenni azért, hogy a fiú ne egy bűnöző, drogfüggő apát lásson, hanem olyasvalakit, aki megbánta a korábbi tetteit.

A 31 éves Zoltán esete sok szempontból hasonló: „Szegedről jöttem, alkohol-, drog- és szerencsejátékfüggő vagyok. 13 éves koromban elváltak a szüleim, és nem igazán tudtam feldolgozni, hogy szétszakadt a családom. Ürességet, kirekesztettséget és általános szeretethiányt éreztem, ezt akartam elnyomni a különféle szerekkel. 18 év használat áll mögöttem, egy ideig voltam házas is, de elváltam. Nem igazán láttam be magamnak soha, hogy függő vagyok, el kellett mennem a falig” – meséli.

A végső pont az volt, amikor már nem tudta, hogyan tovább: „Élni nem akartam, de meghalni se. A barátaim és rokonaim eltávolodtak tőlem, teljes zsákutcában éreztem az életem. Ekkor jöttem ide, hogy egy utolsó esélyt adjak magamnak. Kemény dolog szembenézni önmagammal, de nagyon sok segítséget kapok: rengeteg munka árán most már reménykedő vagyok egy jobb élettel kapcsolatban.”

Zoltán

Több dolgozó is bentlakóként kezdte

A Leo Amici 2002 Alapítvány 31 éve működik Komlón. Amikor megalakultak, Magyarországon egyáltalán nem voltak még közösségi rehabilitációs terápiával dolgozó intézetek, általában az állami egészségügyben, pszichiátriai osztályokon és kényszerelvonókon lehetett függőkkel találkozni.

Annak idején az intézetet alapító, az egészségügy területéről jött szakemberek ötlete volt, hogy jó lenne létrehozni külföldi minták alapján egy olyan intézetet, ahol közösségben kapnának valódi segítséget az alkohol-, kábítószer- és egyéb függők.

A volt Carbon Sporttertelep területét sikerült megszerezniük, ezután a Nápolyban működő Leo Amici Alapítvány segített nekik abban, hogy a módszereiket alkalmazni tudják Magyarországon is. Az első években széleskörű anyagi és szakmai támogatást is kaptak tőlük, tíz év elteltével viszont kezdett saját arca lenni a hazai szervezetnek.

Az akkori szakmai stáb szeretett volna az úgynevezett 12 lépéses felépülési program alapján dolgozni, amit az olaszok nem támogattak. Az együttműködésnek így vége szakadt, a nevet azonban tiszteletük jeléül megtartották, kiegészítve a szétválás dátumával. Azóta önálló intézetként működnek, alapelvük a „függő segít függőnek”.

„Itt senkinek nincsenek titkai a másik előtt: azzal, hogy ezt a intézményt választotta, gyakorlatilag rábízta magát a közösségre. Innentől kezdve bármi történik vele, az nemcsak rá tartozik, hanem mindenkire” – mondja Pataki Zoltán intézetvezető.

Arról is közösen döntenek, ki mikor kerül olyan állapotba, hogy befejezheti a terápiát. Ha úgy látják, hogy készen áll az önálló, józan életre – tud munkát vállalni, kapcsolatokat létesíteni a visszaesés veszélye nélkül –, akkor nyugodt szívvel elengedik.

A vezetőség és a dolgozók mára teljesen kicserélődtek, az alapítók a 2000-es évek közepén távoztak, hátrahagyva az örökségüket. Azonban mégis van egy bizonyos folytonosság, a jelenlegi stáb tagjai közül ugyanis többen itt voltak korábban terápián.

Köztük van Pataki is: ő huszonévesen a szakmai gyakorlatát is itt töltötte, ezután egyre mélyebbre csúszott a különböző függőségekbe, végül 2007-ben jelentkezett bentlakónak. 2008 óta tiszta, rá három évre visszatért dolgozni, két éve pedig kinevezték az intézet élére. Mint mondja, az első pillanattól a hivatásának tudta tekinteni ezt a munkát, amiben komoly szerepe lehet annak, hogy ő is érintett volt.

Először el kell jutni a gödör aljára

Az intézetnek 18 férőhelyre van engedélye, a felvétel és a bekerülés folyamatos. A terápia bentlakásos részét a szabadabb, nagyobb önállósággal járó Félutas Program követi, ebben jelenleg ketten vesznek részt.

„Ha valaki krónikus drog-, alkohol- vagy gyógyszerfüggő, 25-50 év közötti férfi, és komolyan változtatni szeretne az életén, akkor viszonylag rövid idő alatt kaphat időpontot. Azonban az is gyakori, hogy valaki olyan életszakaszban jelentkezik, amikor még nem elég erős benne az elhatározás” – fogalmaz Kult Zoltán intézetvezető-helyettes.

A terápia sikerének egyik alapfeltétele a tapasztalatok szerint az, hogy a jelentkező eljusson a gödör aljára – ellenkező esetben jó eséllyel akár már egy hét után azt fogja érezni, hogy „meggyógyult”, és nincs itt keresnivalója tovább. Aminek persze csak azonnali visszaesés lehet a vége.

Bár a többkörös felvételi folyamat során igyekeznek kiszűrni azokat, akik hajlamosnak tűnnek a fentiekre, ennek ellenére elég erős a fluktuáció: akár hetente is eshetnek ki olyanok, akik feladják a terápiát, így általában nincsen várólista a bekerülésre.

A térítési díj havi 60 ezer forint, de nem kötelező kifizetni, a rászorulóktól nem kérik el. Ez persze nem fedezi a kiadásaikat, de mivel szociális és egészségügyi intézménynek számítanak, állami normatívában is részesülnek, időnként pedig pályázni is szoktak.

Pataki Zoltán szerint a terápia legfontosabb része a tanulási folyamat. „Tanulnom kell a betegségemről, meg kell ismernem a józan élettel járó lehetőségeket. Szembe kell néznem a múltammal, nem árt szembesülnöm azzal, hogyan reagálok majd józanul azokra a helyzetekre, amelyek miatt korábban ittam vagy drogoztam. Minél több ilyen adódik, annál könnyebb nekiindulni a józan életnek.”

Legjobban azokkal a függőkkel tudnak dolgozni, akik minden szempontból mélypontra kerültek. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egész életüket szerhasználattal töltötték:

egyre több olyan emberrel találkoznak, akik felépítettek egy egzisztenciát, évtizedeken át dolgoznak, mint az őrült, házuk, családjuk és autójuk lesz, aztán lassanként megreccsennek. Az ő esetükben kérdéses, megmenthetőek-e a családi kapcsolataik: van rá példa, hogy sikerül, de az ellenkezőjére is.

Nők 2007 óta egyáltalán nincsenek az intézményben, Kult Zoltán szerint ez is a történetük része volt.

„Az elődeink azt tapasztalták, hogy férfi és nő nagyon könnyen képes összekeverni a szeretetet, a segítő szándékot, vagy bármi mást a szerelemmel. Ez a mesterséges környezet olyan kapcsolatokat hoz létre, amelyek normális körülmények között aligha működnének, és veszélyeztetik a terápia sikerét is. Hogy mást ne mondjak, könnyen előfordulhatna, hogy az itt szerveződött párok együtt hagyják el a terápiát, majd folytatják a régi életüket.

Senki nincs bezárva, de aki elmegy, ritkán jöhet vissza

Ha valakit felvettek, az első lépés, hogy megpróbálják minél hamarabb integrálni a közösségbe. Mindenki kap egy mentort a már korábban bentlakók közül, aki segíti a beilleszkedésben. Más feladata az elején még nincs is, később azonban egyre több felelősséget kap, ezt fázisoknak nevezik. Ilyen például a konyhán való munka, vagy a kutyák és macskák etetése.

A kezdeti időszakban arra biztatnak mindenkit, hogy befelé koncentráljanak, a külvilággal való kapcsolattartást csökkentsék minimálisra. Ha valakinek otthon maradt mondjuk a télikabátja, és közben leesett a hó, írhat haza egy célzott levelet, hogy küldjék el neki, de személyes levelekre, telefonálásra, internetezésre nincs lehetőség.

„Az a tapasztalat, hogy a függőség családi betegség, ezért fontos, hogy az illető ne csak a fizikai környezetéből szakadjon ki, de a tágabb értelemben vett kapcsolati hálójából is. Ez nehéz része a terápiának, de nem lehet megkerülni” – mondja Kult Zoltán.

Ahogy halad valaki előre, fokozatosan lazítanak a szabályokon és elkezdheti visszanyerni az önállóságát. Ennek egy idő után az is része lesz, hogy beszélhet a szeretteivel, sőt akár még vendéget is fogadhat. Internetet viszont csak célzottan, például munkakeresés miatt használhatnak, tévét pedig hétvégente nézhetnek.

Magától értetődő módon tilos behozni alkoholt, drogokat és bármi más tudatmódosító szert. Az intézet egyébként azt leszámítva, hogy egy erdő közepén található, nincs elzárva a külvilágtól, még kerítése sincs. Nyomós ok nélkül ki-be járkálni viszont nem lehet.

Ha valaki idő előtt rájön, hogy mégis jobb neki kint, megpróbálják marasztalni, hiszen tudják, mi lesz a sorsa. De aki tartja magát az elhatározásához, azt nem tartják vissza. Ha utána meggondolja magát, nem kizárt, hogy visszaveszik, azonban ennek komoly feltételei vannak:

„Ez nem egy átjáróház, nem működik például az, hogy most el kell rendeznem a céges dolgaimat, utána majd visszajövök”

– mondja Kiss Rudolf, segítő munkatárs. A kivételeket mindig egyénileg bírálják el.

„Kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család”

Egy átlagos napon reggel 7-kor kelnek, utána mosakodás, borotválkozás, majd séta következik. Éjjel mindig egyvalaki marad ügyeletben a dolgozók közül, a többiek délelőtt 10 körül, a napindító csoportfoglalkozás végére érkeznek meg. A hét dolgozóból egyszerre általában ketten vagy hárman vannak bent, de egy zárt chatcsoportban egész nap tartják a kapcsolatot egymással.

A csoportfoglalkozások témái mindig változnak, attól függően, kit mi foglalkoztat épp. Persze a függőségekkel kapcsolatos kérdések hangsúlyosan jelennek meg, de egyéni, specifikus problémákat is gyakran érintenek. A kulcs, hogy törődjenek egymással, ez nagyon fontos a felépüléshez.

Az ebédet sportidő követi: foci- és kosárlabdapálya, illetve pingpongasztalok is vannak. Este egy újabb csoportfoglalkozással zárul a nap. A főzés is napi beosztás alapján történik, az alapanyagok nagy része a saját veteményes kertjükből származik, ennek is megvan a felelőse. Ezeket a feladatokat mind a napirendbe, így a terápiás folyamatba beillesztve végzik.

Mint minden közösségben, itt is elkerülhetetlenek a feszültségek, de ezeket igyekeznek asszertív módon kezelni. Ebben partnerek a dolgozók is, amikor viszont ezzel ellentéteset tapasztalnak – például valaki a régi módszereivel, erőszakosan akar megoldani egy konfliktust –, első esetben figyelmeztetik, másodjára elbocsátják.

Azok viszont, akikkel békében váltak el, bármikor visszajöhetnek. „Kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család, a kapcsolatunk nem csak a terápiás időszak végéig tart. Vannak külön ünnepeink, de máskor is szívesen fogadjuk őket, csak egy telefonjukba kerül” – mondja Pataki Zoltán.

Ilyen a harmincas évei végén járó Tibi is, aki 2017 decemberétől 2018 szeptemberéig volt bentlakó. Azóta is tiszta, és visszajár segíteni, amikor csak tud.

Annak idején intravénás droghasználó volt, már 20 éve is segítséget kért, de mint utólag belátja, akkor még nem volt elég érett rá. A végére már fekélyes sebek voltak a lábán, a családjával minden kapcsolatot megszakított. Kezdetben ülni se tudott rendesen, itt kezdte el újjáépíteni az életét, ami szerinte most már egészen normálisnak mondható.

„Korábban én is ahhoz tudtam leginkább kapcsolódni, amikor láttam, mennyire megváltozott a hozzám hasonló sorsúak élete. Valami ilyesmit szeretnék visszaadni a mostani bentlakóknak.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk