SZEMPONT
A Rovatból

„Nagyon sokszor túladagoltam magam, többször hasbaszúrtak, most végre megint embernek érzem magam”

A komlói Leo Amici 2002 Alapítványnál az elmúlt évtizedekben több száz alkohol-, drog- és gyógyszerfüggő fordult meg. Dolgozókkal és bentlakókkal beszélgettünk arról, mit adott nekik az intézmény, és hogyan számolhat le valaki végleg a függőségeivel.


„16 éves koromtól kezdve 30 éven át voltam intravénás heroinhasználó, valamint alkoholfüggő is, de az csak ahhoz kellett, hogy működni tudjak, amíg meg nem szerzem a napi heroinadagomat. Hosszú évekig ültem különböző börtönökben, tolvajként kezdtem, majd a hazai gengsztervilág csúcsával is megismerkedtem. Nagyon sokszor túladagoltam magam, többször hasbaszúrtak, de minden alkalommal visszajöttem a halál torkából.”

A fentiek a 47 éves Jani szavai, aki tavaly év végén jelentkezett a komlói Leo Amici 2002 Alapítvány bentlakásos rehabilitációs intézetébe. Elmondása szerint ekkor már annyira elborzadt a tükörbe nézve, hogy rájött, muszáj segítséget kérnie.

„Bő fél éve vagyok itt, és végre megint embernek érzem magam. Először el se tudtam képzelni, hogy valakivel őszintén leüljek beszélgetni a függőségemről, mert eddig mindenhol megvetés és lenézés volt rá a válasz. Itt viszont pont az ellenkezője: megölelnek, együtt sírunk, együtt nevetünk, ami óriási erőt ad.”

Most már ott tart, hogy a fiával is rendezni szeretné a kapcsolatát, pedig évek óta nem beszéltek. Hogy sikerülni fog-e, egyelőre nem tudja, de szeretne mindent megtenni azért, hogy a fiú ne egy bűnöző, drogfüggő apát lásson, hanem olyasvalakit, aki megbánta a korábbi tetteit.

A 31 éves Zoltán esete sok szempontból hasonló: „Szegedről jöttem, alkohol-, drog- és szerencsejátékfüggő vagyok. 13 éves koromban elváltak a szüleim, és nem igazán tudtam feldolgozni, hogy szétszakadt a családom. Ürességet, kirekesztettséget és általános szeretethiányt éreztem, ezt akartam elnyomni a különféle szerekkel. 18 év használat áll mögöttem, egy ideig voltam házas is, de elváltam. Nem igazán láttam be magamnak soha, hogy függő vagyok, el kellett mennem a falig” – meséli.

A végső pont az volt, amikor már nem tudta, hogyan tovább: „Élni nem akartam, de meghalni se. A barátaim és rokonaim eltávolodtak tőlem, teljes zsákutcában éreztem az életem. Ekkor jöttem ide, hogy egy utolsó esélyt adjak magamnak. Kemény dolog szembenézni önmagammal, de nagyon sok segítséget kapok: rengeteg munka árán most már reménykedő vagyok egy jobb élettel kapcsolatban.”

Zoltán

Több dolgozó is bentlakóként kezdte

A Leo Amici 2002 Alapítvány 31 éve működik Komlón. Amikor megalakultak, Magyarországon egyáltalán nem voltak még közösségi rehabilitációs terápiával dolgozó intézetek, általában az állami egészségügyben, pszichiátriai osztályokon és kényszerelvonókon lehetett függőkkel találkozni.

Annak idején az intézetet alapító, az egészségügy területéről jött szakemberek ötlete volt, hogy jó lenne létrehozni külföldi minták alapján egy olyan intézetet, ahol közösségben kapnának valódi segítséget az alkohol-, kábítószer- és egyéb függők.

A volt Carbon Sporttertelep területét sikerült megszerezniük, ezután a Nápolyban működő Leo Amici Alapítvány segített nekik abban, hogy a módszereiket alkalmazni tudják Magyarországon is. Az első években széleskörű anyagi és szakmai támogatást is kaptak tőlük, tíz év elteltével viszont kezdett saját arca lenni a hazai szervezetnek.

Az akkori szakmai stáb szeretett volna az úgynevezett 12 lépéses felépülési program alapján dolgozni, amit az olaszok nem támogattak. Az együttműködésnek így vége szakadt, a nevet azonban tiszteletük jeléül megtartották, kiegészítve a szétválás dátumával. Azóta önálló intézetként működnek, alapelvük a „függő segít függőnek”.

„Itt senkinek nincsenek titkai a másik előtt: azzal, hogy ezt a intézményt választotta, gyakorlatilag rábízta magát a közösségre. Innentől kezdve bármi történik vele, az nemcsak rá tartozik, hanem mindenkire” – mondja Pataki Zoltán intézetvezető.

Arról is közösen döntenek, ki mikor kerül olyan állapotba, hogy befejezheti a terápiát. Ha úgy látják, hogy készen áll az önálló, józan életre – tud munkát vállalni, kapcsolatokat létesíteni a visszaesés veszélye nélkül –, akkor nyugodt szívvel elengedik.

A vezetőség és a dolgozók mára teljesen kicserélődtek, az alapítók a 2000-es évek közepén távoztak, hátrahagyva az örökségüket. Azonban mégis van egy bizonyos folytonosság, a jelenlegi stáb tagjai közül ugyanis többen itt voltak korábban terápián.

Köztük van Pataki is: ő huszonévesen a szakmai gyakorlatát is itt töltötte, ezután egyre mélyebbre csúszott a különböző függőségekbe, végül 2007-ben jelentkezett bentlakónak. 2008 óta tiszta, rá három évre visszatért dolgozni, két éve pedig kinevezték az intézet élére. Mint mondja, az első pillanattól a hivatásának tudta tekinteni ezt a munkát, amiben komoly szerepe lehet annak, hogy ő is érintett volt.

Először el kell jutni a gödör aljára

Az intézetnek 18 férőhelyre van engedélye, a felvétel és a bekerülés folyamatos. A terápia bentlakásos részét a szabadabb, nagyobb önállósággal járó Félutas Program követi, ebben jelenleg ketten vesznek részt.

„Ha valaki krónikus drog-, alkohol- vagy gyógyszerfüggő, 25-50 év közötti férfi, és komolyan változtatni szeretne az életén, akkor viszonylag rövid idő alatt kaphat időpontot. Azonban az is gyakori, hogy valaki olyan életszakaszban jelentkezik, amikor még nem elég erős benne az elhatározás” – fogalmaz Kult Zoltán intézetvezető-helyettes.

A terápia sikerének egyik alapfeltétele a tapasztalatok szerint az, hogy a jelentkező eljusson a gödör aljára – ellenkező esetben jó eséllyel akár már egy hét után azt fogja érezni, hogy „meggyógyult”, és nincs itt keresnivalója tovább. Aminek persze csak azonnali visszaesés lehet a vége.

Bár a többkörös felvételi folyamat során igyekeznek kiszűrni azokat, akik hajlamosnak tűnnek a fentiekre, ennek ellenére elég erős a fluktuáció: akár hetente is eshetnek ki olyanok, akik feladják a terápiát, így általában nincsen várólista a bekerülésre.

A térítési díj havi 60 ezer forint, de nem kötelező kifizetni, a rászorulóktól nem kérik el. Ez persze nem fedezi a kiadásaikat, de mivel szociális és egészségügyi intézménynek számítanak, állami normatívában is részesülnek, időnként pedig pályázni is szoktak.

Pataki Zoltán szerint a terápia legfontosabb része a tanulási folyamat. „Tanulnom kell a betegségemről, meg kell ismernem a józan élettel járó lehetőségeket. Szembe kell néznem a múltammal, nem árt szembesülnöm azzal, hogyan reagálok majd józanul azokra a helyzetekre, amelyek miatt korábban ittam vagy drogoztam. Minél több ilyen adódik, annál könnyebb nekiindulni a józan életnek.”

Legjobban azokkal a függőkkel tudnak dolgozni, akik minden szempontból mélypontra kerültek. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egész életüket szerhasználattal töltötték:

egyre több olyan emberrel találkoznak, akik felépítettek egy egzisztenciát, évtizedeken át dolgoznak, mint az őrült, házuk, családjuk és autójuk lesz, aztán lassanként megreccsennek. Az ő esetükben kérdéses, megmenthetőek-e a családi kapcsolataik: van rá példa, hogy sikerül, de az ellenkezőjére is.

Nők 2007 óta egyáltalán nincsenek az intézményben, Kult Zoltán szerint ez is a történetük része volt.

„Az elődeink azt tapasztalták, hogy férfi és nő nagyon könnyen képes összekeverni a szeretetet, a segítő szándékot, vagy bármi mást a szerelemmel. Ez a mesterséges környezet olyan kapcsolatokat hoz létre, amelyek normális körülmények között aligha működnének, és veszélyeztetik a terápia sikerét is. Hogy mást ne mondjak, könnyen előfordulhatna, hogy az itt szerveződött párok együtt hagyják el a terápiát, majd folytatják a régi életüket.

Senki nincs bezárva, de aki elmegy, ritkán jöhet vissza

Ha valakit felvettek, az első lépés, hogy megpróbálják minél hamarabb integrálni a közösségbe. Mindenki kap egy mentort a már korábban bentlakók közül, aki segíti a beilleszkedésben. Más feladata az elején még nincs is, később azonban egyre több felelősséget kap, ezt fázisoknak nevezik. Ilyen például a konyhán való munka, vagy a kutyák és macskák etetése.

A kezdeti időszakban arra biztatnak mindenkit, hogy befelé koncentráljanak, a külvilággal való kapcsolattartást csökkentsék minimálisra. Ha valakinek otthon maradt mondjuk a télikabátja, és közben leesett a hó, írhat haza egy célzott levelet, hogy küldjék el neki, de személyes levelekre, telefonálásra, internetezésre nincs lehetőség.

„Az a tapasztalat, hogy a függőség családi betegség, ezért fontos, hogy az illető ne csak a fizikai környezetéből szakadjon ki, de a tágabb értelemben vett kapcsolati hálójából is. Ez nehéz része a terápiának, de nem lehet megkerülni” – mondja Kult Zoltán.

Ahogy halad valaki előre, fokozatosan lazítanak a szabályokon és elkezdheti visszanyerni az önállóságát. Ennek egy idő után az is része lesz, hogy beszélhet a szeretteivel, sőt akár még vendéget is fogadhat. Internetet viszont csak célzottan, például munkakeresés miatt használhatnak, tévét pedig hétvégente nézhetnek.

Magától értetődő módon tilos behozni alkoholt, drogokat és bármi más tudatmódosító szert. Az intézet egyébként azt leszámítva, hogy egy erdő közepén található, nincs elzárva a külvilágtól, még kerítése sincs. Nyomós ok nélkül ki-be járkálni viszont nem lehet.

Ha valaki idő előtt rájön, hogy mégis jobb neki kint, megpróbálják marasztalni, hiszen tudják, mi lesz a sorsa. De aki tartja magát az elhatározásához, azt nem tartják vissza. Ha utána meggondolja magát, nem kizárt, hogy visszaveszik, azonban ennek komoly feltételei vannak:

„Ez nem egy átjáróház, nem működik például az, hogy most el kell rendeznem a céges dolgaimat, utána majd visszajövök”

– mondja Kiss Rudolf, segítő munkatárs. A kivételeket mindig egyénileg bírálják el.

„Kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család”

Egy átlagos napon reggel 7-kor kelnek, utána mosakodás, borotválkozás, majd séta következik. Éjjel mindig egyvalaki marad ügyeletben a dolgozók közül, a többiek délelőtt 10 körül, a napindító csoportfoglalkozás végére érkeznek meg. A hét dolgozóból egyszerre általában ketten vagy hárman vannak bent, de egy zárt chatcsoportban egész nap tartják a kapcsolatot egymással.

A csoportfoglalkozások témái mindig változnak, attól függően, kit mi foglalkoztat épp. Persze a függőségekkel kapcsolatos kérdések hangsúlyosan jelennek meg, de egyéni, specifikus problémákat is gyakran érintenek. A kulcs, hogy törődjenek egymással, ez nagyon fontos a felépüléshez.

Az ebédet sportidő követi: foci- és kosárlabdapálya, illetve pingpongasztalok is vannak. Este egy újabb csoportfoglalkozással zárul a nap. A főzés is napi beosztás alapján történik, az alapanyagok nagy része a saját veteményes kertjükből származik, ennek is megvan a felelőse. Ezeket a feladatokat mind a napirendbe, így a terápiás folyamatba beillesztve végzik.

Mint minden közösségben, itt is elkerülhetetlenek a feszültségek, de ezeket igyekeznek asszertív módon kezelni. Ebben partnerek a dolgozók is, amikor viszont ezzel ellentéteset tapasztalnak – például valaki a régi módszereivel, erőszakosan akar megoldani egy konfliktust –, első esetben figyelmeztetik, másodjára elbocsátják.

Azok viszont, akikkel békében váltak el, bármikor visszajöhetnek. „Kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család, a kapcsolatunk nem csak a terápiás időszak végéig tart. Vannak külön ünnepeink, de máskor is szívesen fogadjuk őket, csak egy telefonjukba kerül” – mondja Pataki Zoltán.

Ilyen a harmincas évei végén járó Tibi is, aki 2017 decemberétől 2018 szeptemberéig volt bentlakó. Azóta is tiszta, és visszajár segíteni, amikor csak tud.

Annak idején intravénás droghasználó volt, már 20 éve is segítséget kért, de mint utólag belátja, akkor még nem volt elég érett rá. A végére már fekélyes sebek voltak a lábán, a családjával minden kapcsolatot megszakított. Kezdetben ülni se tudott rendesen, itt kezdte el újjáépíteni az életét, ami szerinte most már egészen normálisnak mondható.

„Korábban én is ahhoz tudtam leginkább kapcsolódni, amikor láttam, mennyire megváltozott a hozzám hasonló sorsúak élete. Valami ilyesmit szeretnék visszaadni a mostani bentlakóknak.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szijjártó Péter súlyos betegségéről, a jachtozásáról és felesége százmilliókat termelő cégének titkáról is beszélt
Szijjártó Péter a Telexnek adott interjújában azt mondta, több orvosi beavatkozáson is átesett. A 2020-as adriai jachtozásának szerinte semmi köze nem volt a pozíciójához, azt pedig nem tudja, kiknek dolgozik felesége cége, ami évente 4-500 milliós profitot hoz.


Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Telexnek adott több mint 3 órás interjút, amelyben beszélt a miniszterelnök „luxizást” emlegető kritikájáról, a 2020-as jachtozásáról, felesége cégének sikereiről, valamint a Fidesz jövőjéről és saját politikai ambícióiról is.

Az interjú első részéből kiderült, hogy a miniszter a saját gyerekeit távoltartja a politikától. „Én azt is megtiltottam a fiúknak, hogy túl sok politikát fogyasszanak, meg nézzenek, mert a magyar politika sokkal brutálisabb, mint lennie kellene” - jelentette ki. „Én próbálom a fiúkat megóvni. És nagyon remélem, hogy ez az ország nem fog eljutni oda soha, hogy gyerekek váljanak politikai viták áldozatává” - fogalmazott. Így otthon nem volt téma a Fidesz kampányban elhangzott állítása, hogyha a Tisza nyer, az ukrán frontra vihetik a mai fiatalokat. Az is kiderült, Szijjártó maga sem néz tévében híreket, és az interneten sem olvas ilyesmit, a média ugyanis szerinte „öli a lelket”.

A gyűlöletkeltésben játszott szerepükről azt mondta, 28 éve ismeri Rogán Antalt, és ő nem úgy ismeri, mint aki bárki ellen is gyűlöletet akar kelteni.

Az oroszokkal való viszonyáról azt mondta, elintézhetné egy mosollyal a hazaárulás és a kémkedés vádját, mert nonszensz, „de mégis ezek olyan durva szavak, amikre muszáj érdemben reagálni.” Szerinte ők csak Magyarország energiabiztonságát tartották szem előtt. „De emiatt a hazaárulás, meg a fogottság vádját kiáltani, na ezt gondolom én soknak, őszintén.”

Szerinte ők senkinek az érdekét nem szolgálták ki.

Kijelentette, mindig nagyon rosszul esik neki, amikor oroszbarátnak állítják be a politikájukat.

„Mi nem oroszbarát, hanem magyarbarát politikát folytatunk. Az miért nem jó Magyarországnak, hogy sokkal olcsóbban vehetjük az orosz energiát, mint bármely más ország?” - tette fel a kérdést.

Szóba került a kegyelmi ügy is, aminek kapcsán Szijjártó Péter szerint alapvető motivációkra nem született kielégítő válasz. Ő is „áll a sorban”, és várja a választ. Bár megkérdezhetné, szerinte a volt köztárasági elnöknek és a neki tanácsot adó Balogh Zoltánnak az ország számára kellene választ adniuk. „Ha az illetők, akik ebben benne voltak, nem adnak rá választ, én mi tudok csinálni?” - kérdezte.

Arra a kérdésre, hogy a választási vereségben szerepet játszott-e Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Szijj László, és a többiek gazdagodása, a külügyminiszter azt válaszolta, „a mi teljesítményünket az emberek nagyrészt azon a prizmán keresztül ítélték meg, hogy nem politikai szereplők hogyan használták ki azt a becsületes kormányzati munkát, amit a miniszterelnök és kormányának tagjai elvégeztek.” Azt mondta, személyesen dühíti, hogy míg ő 11 éven át éjt-nappallá téve dolgozott, olyan emberek tevékenysége alapján ítélik meg őket, akik nem viseltek politikai felelősséget.

Fábián Tamás erre megkérdezte, hogy az ő felemelkedésükhöz önöknek semmi köze nincs?

Erre Szijjártó azt válaszolta, ő a saját döntéseiről tiszta lelkiismerettel el tud számolni, Orbán Viktor pedig valóban nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Szerinte a miniszterelnök teljesítményét is méltánytalan olyan szereplők magatartásán, gátlástalanságán megítélno, akik nem viselnek politikai pozíciót.

Mészáros Lőrinc gazdagodásáról azt mondta, arról Mészáros Lőrincet kell megkérdezni. „Egy felnőtt ember, aki nyilvánvalóan el tudja mondani, hogy miből mi lett neki. Én nem tudok ezért felelősséget vállalni” - jelentette ki. Azt elismerte, hogy 22 éve nem jutott volna eszébe, hogy akivel beszélget, egyszer a világ leggazdagabb embere lesz.

„Tudom, hogy ez sok emberben kérdéseket vet fel, de nem a gyerekem, nem az apám, azt javaslom, hogy akinek kérdése van, az tegye fel neki.”

Ezután szóba került Szijjártó 2020-as jachtozása is. A külügyminisztert 2020. augusztus 16-án fotózták le egy Szíjj László kormányközeli oligarchához köthető jachton. Erről most azt mondta, hogy a legjobb barátja, Benkő Szilárd hívta meg a családjával egy hajóútra. Állítása szerint a döntést az is befolyásolta, hogy a Covid-helyzet miatt bonyolult lett volna más nyaralást szervezni a kevés rendelkezésre álló időben. „Így döntöttem. És elmentünk velük” – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy véletlen egybeesés-e, hogy a jacht egy olyan oligarchához, Szíjj Lászlóhoz köthető, akinek cégei állami támogatásokat és megbízásokat kaptak, például a Külügyminisztériumtól is 6 milliárd forintot, Szijjártó Péter azt felelte, a kettő között semmilyen kapcsolat nincs.

„Soha semmilyen összefüggés nem volt az én nyaralásom meg a hajó tulajdonosának gazdasági támogatásai között” – jelentette ki.

Az interjúban szóba került az is, hogy az őt jachtozni hívó legjobb barátja, Benkő Szilárd egyik cége is kapott 280 millió forint állami támogatást a Külügyminisztérium által felügyelt pályázaton. A miniszter elmondása szerint fogalma sem volt arról, hogy a barátja pályázott.

„Szeretném aláhúzni, hogy nem tudtam róla, hogy pályázott, nem szólt, hogy pályázik” – fogalmazott.

„A Szilárd soha egyetlen egy alkalommal sem kért tőlem semmilyen segítséget az ő gazdasági tevékenysége során, soha a büdös életben. És ezt most vagy elhiszik, vagy nem, ez ettől még így van” – mondta. Szerinte több száz másik cég is megkapta ezt a támogatást, és nem lett volna jogos kizárni Benkő cégét a pályázatból csak azért, mert ismerik egymást.

A felesége cégének, az Interior Design Kft.-nek a kiugró, évi 400-500 millió forintos nyereségével kapcsolatban Szijjártó Péter azt mondta, ez a pénz nincs a családi kasszában, a felesége befekteti azt.

A legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy ő közbenjár-e a cég érdekében, amire a válasza egyértelmű nem.

„Soha semmilyen módon nem folytam bele a feleségem tulajdonában lévő vállalkozásoknak az ügyeibe. Ő soha semmilyen segítséget tőlem nem kért, soha semmilyen állami támogatást, állami megbízást nem kapott” – hangsúlyozta.

Szerinte felesége cége azért lehet sikeres, mert „valószínűleg jó menedzsmentet választott, valószínűleg jó munkatársai vannak, jól dolgoznak.” Ezen a ponton a riporter emlékeztette Szijjártót, hogy a cégről nyilvánosan gyakorlatilag semmilyen információt nem lehet elérni, még azt sem lehet megtalálni, mivel foglalkoznak. Ráadásul míg más, hasonló méretű cégek évente 10%-os nyereséget érnek el, a külügyminisztere feleségének cége 20-30%-ot, de volt olyan is, amikor 50%-ot.

Szijjártó Péter azt ismételgette, ő nem folyik bele felesége cégügyeibe, náluk ez nem téma otthon. Arra a kérdésre, hogy kik a cég megrendelői, azt válaszolta: „fogalmam sincs.” Azt azonban tudja, hogy a felesége vállalkozásai nem állnak üzleti kapcsolatban állami cégekkel, mert ezt már az elején tisztázták.

A Fidesz jövőjét firtató kérdésre úgy reagált, „a Fidesz jövője Orbán Viktor nélkül nem elképzelhető”. A választási vereségben szerinte mindenkinek van felelőssége, de Orbán Viktor erről nyíltan beszélt. A jövőbeli feladatairól szólva egy személyesebb témát is érintett.

„Tavaly egy szűrővizsgálat során született egy olyan diagnózis, amit ha az ember szemébe mondanak, azt nem szívesen hallgatja” – mondta, hozzátéve, hogy több beavatkozáson is átesett, és ez a helyzet befolyásolja a jövőbeli szerepvállalását.

„Van egy családom. És van két gyerekem, akik az elmúlt 12 évben nem a nyertesei voltak annak, hogy az édesapjuk sokat volt távol. A legdrágább mindig az elszalasztott idő. Ilyenkor, mikor az emberrel közölnek egy ilyen diagnózist, akkor azért elgondolkodik, hogy hol van a teherbíróképesség vége.”

Azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor nem említette őt a lehetséges utódok között, azt mondta, hálás ezért. „Hál’ istennek soha nem volt ilyen ambícióm. Nekem soha nem volt ilyen ambícióm. Én azt gondoltam mindvégig, hogy a külügyminiszteri pozíció az a csúcs, amit én elérhetek” – fogalmazott.

Kijelentette, hogy biztosan nem lesz a Fidesz vezetője. „Én a miniszterelnök miatt, Orbán Viktor miatt jöttem a politikába, és soha nem vágytam, és nem is vágynék az ő pozíciójára. Ebben biztosak lehetnek” – tette hozzá.

A Fidesznek szerinte változnia kell, mert a politika alapvetően megváltozott, és a teljesítményt ma már leginkább a közösségi médián keresztül mérik.

„Engem nagyon frusztrált, hogy ha az ember elér egy sikert, mert mondjuk egy nagy beruházás eljön Magyarországra és létrehoz sok ezer munkahelyet, az sokkal kevésbé érdekes annál, mint hogy tud-e három jópofa mondatot mondani a TikTokon” – mondta.

Zárásként megerősítette, hogy továbbra is büszke fideszes, de elismerte, hogy a közösségük nem hibátlan, és a jövőben sok mindent másként kell majd csinálniuk.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Az ország megtörhetetlen gerince” – így reagáltak a kommentelők arra, hogy Ruff Bálint kancelláriaminiszter lesz
Nem örültek még úgy miniszternek, mint Ruff Bálintnak. A Partizán Vétójából ismert médiaszemélyiség, egykori tanácsadó Gulyás Gergelyt váltja a poszton, a Miniszterelnökséget fogja vezetni a Tisza-kormányban.


Magyar Péter bejelentette, hogy a Partizán Vétó című músorából ismert Ruff Bálintot kérte fel Miniszterelnökséget vezető miniszternek.

Mint írta, Ruff Bálintot a nyilvánosság főként közéleti szerepvállalásai miatt ismeri, de számára a közigazgatási tapasztalata is kiemelten fontos. Úgy véli, Ruff bizonyította rátermettségét az elmúlt években.

„Az elmúlt években közéleti megszólalásaival nemcsak széles látókörűségét, hanem kérlelhetetlenségét és felelősségtudatát is bizonyította. Magyarországnak pedig hatalmas szüksége van erre”

– véli Magyar Péter.

Mutatjuk, hogy hogyan reagáltak a hírre a leendő miniszterelnök támogatói:

„Ruff Bálint az ország megtörhetetlen gerince. Kiváló választás!”

„Ruff Bálint nekem a biztosíték, hogy jó irányba fogunk menni.”

„Wow, Ruff Bálint miniszter lesz, ez egyszerűen csodálatos! A legjobb embert választotta ki a Miniszterelnökség élére, hogy felügyelje, hogy a valódi rendszerváltáltás tényleg megtörténjen! Bálint nem csak okos, tisztánlátó és egyenes, de érzékeny, csupaszív ember is: a kormány lelkiismereteként fog működni!”

„Gratulálok Bálint, így egy kicsit kevésbé fáj a Vétó megszűnése.”

„Better Call Ruff!”

„Pont most délelőtt hallgattam az utolsó Vétó adást, leülök a géphez, erre ez fogad...”

„És akkor ez most ilyen lesz, hogy kompetens személyek töltenek be pozíciókat? Kell idő mire megszokjuk.”

„Best crossover ever."

„Én most sírva fakadtam a boldogságtól, dr. Ruff Bálint miniszter.

Gratulálok Neki és dr. Lőrinc Viktóriának is! Köszönjük.”

„Ruff Bálint. Már egy hete nem sírtam, úgyis ideje volt.”

„Azt a mindenit! Nagyon-nagyon örülök, hogy Bálint ekkora szerepet kap a kormányban. Hajrá, Bálint, veled vagyunk!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az MTVA egykori riportere: A közmédiában nem tájékoztatás folyt, hanem narratívaépítés
Balogh Krisztina egy Facebook-posztban írt arról, milyen utasításokat kaptak a riporteri értekezleteken, amelyeken a hírigazgató is részt vett. Azt is elárulta, hogy az állami ünnepségeken az élő bejelentkezésekhez is előre megmondták nekik Rogán Antal minisztériumából, hogy mit szabad mondaniuk és mit nem.


Balogh Krisztina, a közmédia egykori híradós riportere egy Facebook-posztban írt arról, miért hagyta ott a munkahelyét 2018-ban.

Felidézte, hogy 2016-ban, egy roma fiataloknak szóló ösztöndíjprogram keretében került a közmédiához. „Többen biztattak, hogy próbáljam meg, hiszen ez volt a gyerekkori álmom” – írta. Bár nehéz szívvel hagyta ott korábbi, a Református Egyház Cigánymissziójánál végzett kommunikációs munkáját, bizakodva tekintett a jövőbe. „Vidéki lányként, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, nulla kapcsolati tőkével ez nekem óriási lehetőség volt.”

A híradóban kezdett dolgozni, amit az alapozásnak tekintett, és meg is szerette a hírírást. Miután gyakornokból alkalmazott lett, akkor kezdte átlátni a körülötte zajló folyamatokat.

Azt állítja, „a riporteri értekezleteken nem ötletek születtek, hanem előre eldöntött témákat osztottak ki. A politikai anyagokat csak a „megbízható” riporterek kapták.” Hozzáteszi, „a fontos eseményekről eleve tudni lehetett, ki fog tudósítani. Nem azért, mert ő volt a legfelkészültebb, ő azt hozta ki a riportból, ami az elvárás volt.”

Leírása szerint a hírigazgató, akit „Pitbull”-nak becéztek, maga is részt vett az értekezleteken és utasításokat adott.

„Sokszor lejött a szerkesztőségbe is, és a riporterrel együtt találták ki, hogyan kell felépíteni egy anyagot úgy, hogy abból ne tájékoztatás legyen, hanem karaktergyilkosság.”

A cél szerinte az volt, hogy „nevetségessé kellett tenni az ellenzéki politikusokat, úgy kellett őket ábrázolni, mintha önmaguk paródiája lennének, és alkalmatlanok arra a feladatra, amit csinálnak.” Felidézett egy személyes esetet is, amikor elmosolyodott azon, hogyan keresgélik, melyik szó lenne a legalkalmasabb egy ilyen riportba. A hírigazgató ekkor megkérdezte tőle, hogy „mit vigyorog”.

„Azt válaszoltam: mosolyogni szép dolog. Főleg annak, aki őszintén, tiszta lelkiismerettel tud. Azt mondta, ne mosolyogjak, mert nem áll jól. Ez a mondat valahogy mindent elmondott számomra arról a helyről.”

Állítása szerint a közmédiában nem tájékoztatás folyt, hanem narratívaépítés.

„Az állami ünnepségeken az élő bejelentkezésekhez előre megkapták a paneleket: milyen szavakat kell használni, mit szabad mondani, mit nem. Rogán Antal minisztériumából küldték ezeket.”

Azt is állítja, „volt egy utasítás, hogy mely kulcsszavakat használják a szerkesztők: migráns, Brüsszel, terrorizmus.”

Említ egy konkrét esetet, amikor arra kérték, keressen egy orvost, aki kamera előtt elmondja, hogy a migránsok veszélyesek, mert betegségeket terjesztenek. „Félelmet akartak kelteni. Mert ez volt a cél, nem az igazság leírása” – fogalmazott.

Úgy véli, ez a rendszer óriási károkat okozott az országban, mert félelemre nevelte az embereket, és lerombolta a bizalmat és az empátiát. „Én ezt mind láttam belülről. Ezért mondtam fel 2018 végén.” A döntését azzal indokolta, hogy egy ponton fontosabb lett a lelkiismerete, mint a gyerekkori álma. „Inkább otthagytam azt, amire kislányként vágytam, mint hogy asszisztáljak ahhoz, ami emberek fejében, szívében és egy egész ország lelkében rombol” – írta.

Bár a döntés nem volt könnyű, ma már élete egyik legtisztább döntéseként tekint rá. A történtek óta még erősebben hisz abban, hogy az újságírásnak van értelme, de csak akkor, ha az embereket szolgálja, nem pedig egy rendszert. Posztjában hozzáteszi, hogy nem most beszél először ezekről a tapasztalatairól, utalva egy 2019-es interjújára és egy 2022-es dokumentumfilmre. „Csak akkor kevesen hallották meg” – tette hozzá végül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina a NER összeomlásáról: Most már Orbánnak és a milliárdos haverjainak kell félniük
A közéleti influenszer hisz abban, hogy Magyar Péter és miniszterei le fogják bontani a NER-t. Szerinte a félelem iránya megfordult, és most már nem az állampolgároknak, hanem a volt hatalomnak kell tartania az elszámoltatástól.


Pottyondy Edina egy Facebook-posztban reagált mindarra, ami az elmúlt napokban történt a politikai életben. Mint írja, „volt két-három nap, amikor alig hittem el, hogy ilyen gyorsan és látványosan összeomlott a NER.” Akkor tudatosult benne a változás, amikor Orbán Viktor interjúját nézte, amelyben egy meggyötört embert látott.

Úgy véli, a leköszönő miniszterelnök egy „erőtlen, hiteltelen gazember, akinek a hazugságai is üresen konganak most, hogy nincs mögötte az államhatalom.”

Pottyondy szerint így, hogy a korábbi kormányfő már nem írhatja át a törvényeket, a félelem iránya is megfordult. „Most, hogy nem nekünk kell félnünk a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak nevezett politikai rendőrségtől, hanem neki és a milliárdos haverjainak az igazságszolgáltatástól” – fogalmaz.

A közéleti influenszer elmondása szerint elbizonytalanodott a változás minőségét illetően, amikor a leendő oktatási miniszter személye körüli találgatások és viták, „a Pankotai Lilit érő indokolatlan és sokszor kioktató sértegetések, meg a tizenhét igazgató levele, meg Magyar Péter »hol voltatok négy éve, de spongyát rá« dumája” voltak porondon. Azonban úgy véli, „ez a kijózanító közjáték, minden szánalmas nyomorúságával és kisstílüségével együtt is valamiféle demokratikus működés csírája.” Szerinte a közbeszéd végre nem a propagandáról szól.

„Végre nem arról szól a közélet, hogy ukrán ügynök, meg háborúpárti, meg »piros lett a paradicsom, nem sárga«, hanem arról, hogy milyen oktatási minisztert képzelünk el” – jelenti ki. Bár elismeri, hogy a vita stílusa nem volt a legjobb, de szerinte „legalább nem az volt a célja, hogy egy velejéig rothadt rendszer alkalmatlanságáról elterelje a figyelmet.”

Az influenszer kitér az új kormányzat személyi döntéseire is, megemlítve, hogy Magyar Péter bejelentése szerint Forsthoffer Ágnes lesz a házelnök, Orbán Anita váltja Szijjártó Pétert (akit Pottyondy „agresszív orosz ügynöknek” nevez), az egészségügyi minisztériumot pedig Hegedűs Zsolt vezeti majd. Külön kiemeli, hogy a nyíregyházi állatkert-igazgató lesz a környezetvédelmi miniszter, és ünnepli a tényt, hogy egyáltalán lesz környezetvédelmi minisztérium. Azt is megjegyzi, hogy bár vannak fenntartásai „a színpadon fekvőtámaszozó Ruszin-Szendi Romulusszal kapcsolatban, de a kaszinóminiszterhez képest akkora változás, mintha Rákay Philip filmjei helyett a Roland Emmerich-összesből válogatnánk.”

Pottyondy számára Ruff Bálint személye jelenti az igazi megnyugvást, akiről szerdán derült ki, hogy a Miniszterelnökséget fogja vezetni.

„Végre egy miniszter, akiről tudjuk, hogy mit gondolt a világról az elmúlt években, hogy milyen politikai kultúrát képvisel”

– írja. Úgy gondolja, „ha végig tudná vinni az elszámoltatást, az már önmagában hatalmas politikai bravúr lenne.” Meggyőződése, hogy Ruff képes erre a feladatra.

Zárásként elismeri, hogy optimizmusát a választási győzelem okozta eufória is táplálhatja, de hisz abban, hogy Magyar Péter és miniszterei le fogják bontani a NER-t, aminek eredményeként „elindul a felzárkózás Lengyelországhoz, a visszailleszkedés Európába.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk