És a nagy melleimre beszólni, egyből ribancnak nézni miatta, az belefér?
Mi is beszámoltunk róla, hogy a Weinstein-botrány miatt világméretű kampány indult a közösségi oldalakon, amelynek lényege, hogy a szexuális zaklatások áldozatai ne hallgassanak tovább, hanem szólaljanak fel a saját ügyükben.
A #metoo hashtaggel ellátott posztok villámgyorsan terjednek az interneten, az elmúlt napokban több tízezer nő vallott az ellenük elkövetett erőszakról, hogy az egész világ megtudja, milyen sokan járnak hasonló cipőben.
Pethő Anita kritikus és irodalomtörténész szerint szerint azonban többről is kellene beszélni a #metoo-kampány kapcsán.
Az eredeti bejegyzést változtatások nélkül közöljük.
"A #MeToo MARGÓJÁRA
Avagy nekem már megint különvéleményem van.
(Avagy 'te miért nem tudsz soha ugyanolyan normálisan viselkedni, mint a többi nő?')
12 éves korom óta kénytelen vagyok elszenvedni vadidegen emberek mocskos beszólásait, csak mert az átlagosnál jóval nagyobb melleim vannak.
Az elmúlt 25 évben bármikor bárkinek próbáltam erről a mindennapos tortúráról beszélni, el akarták bagatellizálni, ugyan már, nem lehet az olyan gáz, jajj, hát inkább örülj neki, ezek szerint tetszel a férfiaknak, stb. Mások inkább a gyűlöletüket eresztették rám: aki így néz ki, ne csodálkozzon, hogy zaklatják. Nem elég hogy ilyen szerencsés vagyok, hogy nagy melleim vannak, még nekem áll feljebb, és finnyáskodom?
Az utóbbi években leginkább amellett próbáltam felszólalni, hogy szellemi munkavégzés terén nagyon gáz, ha vannak olyan nők, akik testük 'bevetésével' próbálnak karrierelőnyt kicsikarni, mert az ő viselkedésük rossz fényt vet azokra a nőkre is, akik éppen hogy nem így gondolkoznak. Mi volt erre a reakció? Hogy prűd vagyok, hogy fapina vagyok, meg hogy biztos azért mondok ilyet, mert irigy vagyok az X.Y. szépségére.
Nagyon el vagyok keseredve, ahogy látom, hogy
azok az emberek, akik korábban gúnyolódtak az én megjegyzéseimen, kiforgatták a szavaimat, az áldozathibáztatás klasszikus játszmáját játszották, most ők a legnagyobb #metoo-zók.
Amíg az internet harsog a különféle eltitkolt történetektől, és mindenki a változásról beszél, addig én ugyanazt a tapasztalom, mint eddig, ha bemegyek egy lottózóba feladni egy tippmixszelvényt, ugyanúgy beszól nekem egy vadidegen férfi, hogy mennyire basznivaló ribancnak nézek ki.
Az én életemben sokkal fajsúlyosabb probléma, hogy nap mint nap beszólogatnak vadidegen férfiak, hogy szerintük mekkora nagy kurva vagyok, csak azért, mert van egy szerencsétlen testi adottságom, amiről nem tehetek.
Nincsenek személyes ismerősökkel kapcsolatos sztorijaim, azon az egy 14 éves koromban megesett eseten túl (osztálytársam volt, semmi gond, ő ijedt meg igazán, mikor tapasztalta, hogy önvédelemből milyen gyilkos dühvel ütöm, ahol érem), amiről kb. tavaly decemberben írtam - de hát akkor nem volt trendi erről beszélni, így senki nem figyelt rám.
A lényeg, hogy
talán most egy kicsit nagyobb esélye van annak, hogy megértsék az emberek, hogy nem 'prüdériából', nem 'fapinaságból' igyekszem jelezni, akár néha hisztérikus módon is, hogy én nem a testemmel, hanem az eszemmel szeretnék érvényesülni, hanem racionális, átgondolt, megfontolt ÖNVÉDELEMBŐL.
De hogy mégis legyen a végére egy konkrét sztori, mesélek egy érdekeset.
Valamikor tavaly ősszel egyik reggel a szemközti boltba igyekeztem. Lapos cipőben voltam, smink nélkül, parfüm nélkül, szanaszét álló hajjal, magasan zárt garbóban, esetlenül álló kabátban. Ahogy mentem át a zebrán, vállamnál fogva megtaszított egy szembejövő 70 körüli, klasszikus erkölcscsősz típusú férfi, majd annyit mondott:
"Nem szégyelled magad, hogy ilyen fiatalon már kurvának álltál?!"
Köpni-nyelni nem tudtam, inkább rohantam tovább a célom felé.
Később rájöttem, mit akart mondani. Az arcom alapján kb. feleannyinak nézett, mint amennyi valójában vagyok, és bármennyire is "trampli" módon öltöztem, azért feltűnt neki az átlagosnál nagyobb mellem, amiről azt következtette ki, hogy biztos szilikon, és nem valódi, és úgy gondolta, én is olyan dubajozó ribanc lehetek, mint akikről már nagyon sokat olvasott a filléres bulvármagazinokban, de élőben még sosem látott, pedig most már nagyon szeretne.
Én ezt szeretném, ha EZ tűnne el, hogy vadidegen férfiak ilyesmit engedhetnek meg egyébként tisztes, rendezett életű nőkkel szemben a nyílt utcán. De van egy halvány sejtelmem, hogy miután lecseng a #meetoo hashtagáradat, e téren az élet ugyanúgy menni fog tovább."
Címkép: Facebook