SZEMPONT
A Rovatból

Minél jobban belenyúl a kormány az oktatásba, annál rosszabbul teljesítenek a diákok

Az Abcúg alaposan kivesézte a PISA-felmérés eredményét. Érdekes dolgok derültek ki a magyar oktatással kapcsolatban...
Albert Ákos, Abcúg - szmo.hu
2016. december 16.



Magyarországon a diákok nem tisztelik eléggé a tanárokat, az igazgatóknak egyre kevesebb beleszólásuk van abba, mi történik az iskolájukban, a tanároknak pedig dél-amerikai szinten van a fizetésük. Alaposan megnéztük a legújabb PISA-felmérés eredményét, és az is kiderül belőle, hogy házi feladatot adni nem kifizetődő.

December 6-án jelentek meg a 2015-ben írt PISA-tesztek eredményei. Ezek alapján elmondható: a magyar diákok tudása sokat romlott az előző, 2012-es teszthez képest, és még soha nem volt ennyire rossz. A PISA-tesztek elsősorban kompetenciákat mérnek három területen: tudomány, matematika és szövegértés. Az idei teszt fókusza a tudomány volt.

iskola2

Maga a jelentés azonban ennél a három eredménynél sokkal részletesebb, kiderül belőle például, mi akadályozza a legjobban a gyereket abban, hogy jó eredményt érjen el az iskolában, a tanárok fizetése melyik országban számít jónak és hol nagyon alacsonynak, és az is, hogy érdemes-e a tanároknak sok házi feladatot adni otthonra.

A PISA-tesztet 72 ország kiválasztott iskolájában írta meg összesen félmillió diák.

A konkrét tesztkérdéseken kívül feltettek nekik a hátterüket, a motivációjukat és az iskolai viselkedésüket érintő kérdéseket is. Sőt, kikérdezték egyesek szüleit, az iskolák igazgatóit is, így a teszt nem csak az egyes diákok teljesítményét mérte le, hanem azt is, hogy az egyes országok oktatási rendszerei hogyan teljesítenek bizonyos kérdésekben, és mindez hogyan függ össze a diákok teszten elért eredményeivel. Ezek közül szemezgettünk.

Gyerekkoruk felét tanulással töltik a fiatalok

7677 óra – átlagosan ennyi időt tölt az iskolában egy diák 14 éves koráig. Vannak országok, mint például Chile vagy Dánia, ahol többet (9500 órát), és vannak, ahol kevesebbet, Finnországban és Lengyelországban például kevesebb mint hatezret. Ez átlagban 27 órát jelent hetente. Ebből 3 és fél óra jut tudományra, 3 óra 36 perc nyelvórára, 3 óra 39 perc matekra (a többi minden másra).

Az iskolában tanítással töltött idő viszont nem egyformán hasznosul a különböző tantárgyakat nézve:

- Minden egyes tudomány-tanítással töltött óra pozitív hatással van a diákok PISA-teszten elért eredményére.

- A matematika-oktatással hasonló a helyzet, viszont sokkal kisebb hatásfokkal.

- A nyelvi és olvasási órákon töltött idővel pedig sok országban épphogy fordított a helyzet: a több tanítási órán töltött idő rosszabb eredményt hoz.

Erre a jelentés szerint az a magyarázat, hogy a tudomány – főleg a természettudományok – sokkal világosabban taníthatóak az órákon. A matematikai és szövegértési feladatok megoldásához viszont sokkal komplexebb készségek kellenek, főleg, ha a diákot egy nem szokványos feladattal szembesítik.

Tanítás az „Én tényleg tanítanék…” címet viselõ fe

Az iskolában töltött idő azonban csak a tanulás egy része, ehhez jön még hozzá az otthoni tanulási idő. Ez átlagosan közel 17 órát jelent hetente (Tunéziában több mint 25-öt, Finnországban kevesebb mint 15-öt). Magyarországon a diákok nagyjából az átlagos időt töltik tanulással az iskolában, és azon kívül is. Ezzel a magyar diákok a gyerekkoruk összidejének 55 százalékában foglalkoznak tanulással (nem számítva az alvási időt).

Az iskolában és az iskolán kívül tanulással töltött idő azonban nem egyformán hasznosul. Az iskolán kívül tanulással töltött idő, azaz például

a házifeladat-írás ugyanis a jelentés szerint rontja a PISA-teszten elért eredményt.

Minden egyes iskolán kívül tanulással töltött óra 2-3 ponttal csökkentette a teszten elért pontszámot, a matematikát leszámítva. Ott ugyanez akár öt ponttal is leronthatta az eredményt óránként.

Finnországban például rendkívül kevés időt töltenek otthon tanulással a diákok, mégis magas pontszámot értek el a teszten, míg Tunéziában vagy Törökországban sok otthoni tanulással rossz teszteredmény párosult. Magyarország ebből a szempontból átlagosan teljesített.

Az iskolai újság nem valami népszerű

Ha azt nézzük, hogy az iskolák milyen tananyagon kívüli programokat kínálnak a diákoknak, akkor a felmérés azt mutatja, hogy Magyarországon átlag alatti a kínálat, pedig azoknak az országoknak az iskoláira, amelyek jó eredményt értek el a teszten, jellemző, hogy a diákoknak van lehetőségük részt venni különböző tanórákon kívülis iskolai programokon is.

Magyarországon a legtöbb diákot elérő iskolai programok a sportprogramok, a tudományos versenyek és a különböző önkéntes-tevékenységek, míg a legritkábbak a sakk-klubok, az iskolai színház és az iskolai újság.

iskola2

A magyar tanárok nem figyelnek eléggé a diákokra

A tanárok célja többek között, hogy a tanórákon rend legyen, a diákok figyeljenek, és például ne zajongjanak. Az órai zajongáson kívül azonban van még egy sor tevékenység, ami hátráltathatja a tanítást. Az OECD ezért megkérdezte az egyes országokban résztvevő iskolák igazgatóit, szerintük mi akadályozza a legjobban az iskolai munkát.

Magyarországon az iskolaigazgatók szerint a legtöbb gondot az igazolatlan órák és az iskolakerülés okozzák, de rögtön utánuk ott van az is, hogy a diákok nem tisztelik eléggé a tanárokat. Az a világszerte egyre terjedő viselkedés, amikor az egyes diákok megalázzák vagy zaklatják a társaikat, a magyar iskolaigazgatók szerint csupán a magyar diákok kis részét érinti. Komoly gond viszont, hogy

a tanárok nem képesek úgy tanítani, hogy tekintettel legyenek az egyes diákok egyéni szükségleteire.

Ez utóbbi ráadásul egy összetettebb problémára is visszavezethető. A PISA-teszt arra is rákérdezett, hogy az egyes diákok szerint a tanáraik mennyire támogatják őket a tanulásban, mennyire adnak nekik extra segítséget, vagy lehetőséget arra, hogy kifejezzék a saját véleményüket. Az OECD-átlagban a diákok negyven százaléka mondta azt, hogy a tanárok támogatóak, azaz egyénileg is segítik őket.

iskola6

A felmérés azonban azt is kimutatta, hogy azok az országok, ahol a diákok szerint a legkevésbé támogatóak a tanárok, főleg azok közül kerülnek ki, ahol relatíve fiatal korban szelektálják a gyerekeket. Ez alatt jellemzően azt kell érteni, amikor a diákok iskolatípust váltanak, például általános iskolából középiskolába: a tanulókat a képességeik alapján újraosztják, az általános iskolai osztályok széthullanak, és új osztályok jönnek létre, új iskolában. Az OECD jelentése szerint ez azt is jelenti, hogy a diákok homogénebb osztállyá állnak össze (hiszen közel azonos képességű és hátterű diákokat kerülnek egy iskolába).

Ezekben a homogénebb osztályokban inkább a frontális tanítás a jellemző, és a tanárok kevesebb figyelmet fordítanak egyénileg a diákokra. A PISA-felmérés szerint minél később történik meg ez a kiválasztás, annál inkább mondják azt a diákok, hogy a tanárok egyénileg is törődnek velük. Magyarországon az első kiválasztás viszonylag korán, a diákok 10 éves kora körül megtörténik (hiszen ekkor már aki teheti, elmehet nyolcosztályos gimnáziumba), és ennek megfelelően érvényesül is a trend: a diákok véleménye szerint a tanárok átlagon alul figyelnek rájuk egyénileg.

Vágni lehet a különbséget a jó és a rossz iskola között

Annak, ha egy tanuló nem vesz részt az órákon, több fajtája is lehet: van, aki egyáltalán nem jár be, van, aki csak egyes órákat lóg el, más pedig bejár, de rendszeresen késik. Az állandó hiányzókat könnyen kicsaphatják az iskolából, sőt, a PISA-jelentés szerint az iskolakerülés nagyobb eséllyel vezethet kirúgáshoz, mint a drog- és alkoholfogyasztás. Az OECD-országokban tanuló diákok 26 százaléka hagyott ki egy órát a tesztet megelőző két hétben, húsz százalékuk pedig egy teljes napot. Ráadásul a hiányzók száma egyre csak emelkedik, ma már 5 százalékkal többen vannak, mint a négy évvel ezelőtti teszt idején.

A fő probléma az iskolai hiányzásnál az, hogy nem csak a hiányzók teljesítményére van rossz hatással, hanem az osztálytársakéra is:

- hiszen a hiányzók – ha egy idő után megjelennek az iskolában – extra figyelmet kell kapjanak a felzárkózáshoz,

- megszakad az óra menete, amikor velük kell foglalkozni,

- a hiányzók padtársaik munkájára szintén hatással vannak,

- mások is kedvet kaphatnak a hiányzáshoz.

Magyarország a hiányzásokat tekintve nem teljesít rosszul,

a diákok kevesebb mint tíz százaléka hiányzott az iskolából a teszt megírása előtt, ami bőven átlag alatti. Amivel viszont komoly probléma van, az a hiányzások koncentrálódása: a hiányzók nagy része jellemzően ugyanazt az iskolát látogatja, azaz a hiányzó tanulók száma nem oszlik szét országosan, hanem gócpontok vannak, iskolák, ahol a PISA-jelentés számításai szerint 13 százalékkal több a hiányzó, mint más iskolákban. Ezzel pedig globálisan az egyik legrosszabb eredményt értük el.

Az iskolai késések szintén abba az irányba mutatnak, hogy a magyar iskolák között nagyok az egyenlőtlenségek. Ha összesítve nézzük, akkor a magyar diákok nem tartoznak a leginkább késő diákok közé, viszont hatalmasak a különbségek az országban lévő normál és a szociálisan hátrányos helyzetű iskolák diákjai között: a hátrányos helyzetű iskolákban húsz százalékkal több a késők száma, ez pedig világszinten is rossz eredmény.

Nem tesz jót, ha az állam beleszól a tantervbe

Az iskolai autonómia az utóbbi egy év pedagógus-tiltakozása miatt fontos kérdéssé vált Magyarországon. A kormány az oktatási reformjaival – főleg a Klik megalakításával – ugyanis hatalmasat nyesett az iskolák önrendelkezésén, sok helyen az igazgatónak még ahhoz sem maradt joga, hogy krétát vásároljon, a tanárok pedig arra panaszkodnak, hogy túlságosan alkalmazkodniuk kell a központilag meghatározott alaptantervhez.

A szigorú magyar rendszert a PISA-jelentés külön kiemeli, mint olyan példát, ahol az iskolaigazgatók hatáskörének jelentős része az államhoz került.

Az OECD-országokban ennél jóval nagyobb önrendelkezése maradt az iskoláknak:

a diákok hetven százaléka olyan iskolába jár, ahol az igazgató felel a tanárok felvételéért, felük pedig olyanba, ahol az iskolai büdzsé felosztását is ő végzi. A fizetések már általában nem az ő hatáskörébe tartoznak.

Ha százalékos alapon kellene felosztani, akkor az OECD-országokban átlagosan az erőforrások 39 százaléka fölött az igazgató, három százaléka fölött a tanárok, 12 százalék fölött az iskolai tanács rendelkezik, és 46 százalék van az államnál. Ha a tanterv meghatározását nézzük, akkor az OECD-országok átlaga szerint a tanároké a legnagyobb felelősség, 44 százalékkal, az államigazgatásnak erre csupán 27 százalékban van ráhatása. Összehasonlításképpen, Magyarországon az iskolák pénzügyi helyzetére az államigazgatásnak 64 százalékban van ráhatása, a tanterv kialakítására pedig közel 30 százalékban.

A PISA-jelentés viszont azt is megmérte, hogy ez milyen hatással van a diákok teljesítményére. Arra jutottak, hogy ahol a kormánynak nagyobb befolyása van az iskolában zajló oktatásra, ott a diákok rosszabb eredményt értek el a PISA-teszten, különösképp igaz ez abban az esetben, amikor a kormánynak a tantervre van ráhatása. Az is igaz viszont, hogy ebben az esetben nőtt az egyenlőség a diákok között.

Az orosz tanárok jobban keresnek

A PISA-jelentés szerint az OECD-országok egyértelműen többet költenek az oktatásra mostanában, mint 10 évvel ezelőtt. A gazdagabb országok nyilvánvalóan többet, a szegényebbek pedig kevesebbet, és ez a különbség a teszteredményeken is meglátszott: azok az országok, amelyek többet költöttek az oktatásra, átlagosan 81 ponttal jobb eredményt értek el a PISA-teszten.

Magyarország költség-haszon viszonylatban nem ért el rossz eredményt, azaz ahhoz képest, hogy mennyit költünk az oktatásra, a magyar diákoknak nem lett olyan rossz az eredménye. Viszont az oktatásra szánt pénz tekintetében

olyan országokkal kerültünk egy csoportba mint Litvánia, Chile és Costa Rica,

az Európai Unió országai közül lényegében csak Bulgária költ nálunk kevesebbet az oktatásra, miközben a többiek messze elhúznak. Egy osztrák diák tanítására például 6-tól 15 éves koráig közel háromszor annyi pénzt költ az osztrák állam, mint egy magyar diákéra a magyar állam.

A magyar tanárok hasonlóan rossz helyzetben vannak. A saját gazdasági súlycsoportunkban szinte csak Chilében, Uruguayban és egy kínai tartományban keresnek kevesebbet a tanárok (a diákok számához viszonyítva) mint Magyarországon, Oroszország például épp megelőz bennünket. Az egyetlen szerencséje az országnak, hogy a PISA-felmérés nem tudott összefüggést találni a tanárok fizetése és a diákok teljesítménye között. Azt viszont megjegyzik: ahhoz, hogy a legjobb jelöltek szegődjenek el tanárnak, kell a megfelelő fizetés.

Ha tanulságos volt a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET: