SZEMPONT
A Rovatból

„Nem lehet Isten segítségét kérni a lakbér kifizetésekor” – Lehetetlen helyzetbe kerültek, mégis kitartanak Iványi Gáborék dolgozói

Utoljára júliusban kapták meg a teljes munkabérüket, de már akkor is csak részletekben. Három olyan emberrel beszélgettünk, aki ennek ellenére is maradt. Arra voltunk kíváncsiak, mi motiválja őket.


Mihez kezdenél, ha egyik hónapban egyszerűen nem érkezne meg a fizetésed, amiért megdolgoztál? És akkor, ha ez zsinórban harmadik hónapja történne meg veled, ráadásul abban sem lehetnél biztos, hogy belátható időn belül rendeződik a helyzet?

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) és az Oltalom Karitatív Egyesület 1000 alkalmazottja számára ez nem gondolatkísérlet, hanem a kőkemény valóság: augusztus óta legfeljebb havi 50-100 ezer forintra számíthatnak, de ez se automatikusan jár nekik, külön igényelniük kell az úgynevezett krízisalapból, amit rászorultsági alapon bírálnak el.

A dolgozók 8-10 százaléka a kialakult helyzet miatt már felmondott.

Nekünk három olyan dolgozó mesélt a motivációiról, akik saját bőrükön tapasztalják az elvonásokat, egyelőre mégis kitartanak.

„Azon már túl vagyok, hogy szégyelljem magam, amiért kölcsönökből kell élnem”

A Fűtött Utca névre hallgató Dankó utcai hajléktalanszállóról korábbi riportunkban is hosszan írtunk már. Lényegében egy óriási hangárról van szó, amely ezer sebből vérzik: nagyon rossz a szigetelése, télen pedig rendszeresen leáll a kazán, ami annyira elavult, hogy már a javítására sem találnak szakembert.

A körülmények speciálisak, mivel itt sosincs teltház, még akkor sem, ha elérik a törvényben meghatározott maximális befogadóképességet. Nyáron általában 100 körüli embernek biztosítanak fedelet egy időben, a téli krízisidőszakban viszont akár 170-180 főre is felkúszhat a létszám.

„Soha nem voltunk teletömve pénzzel, de az elmúlt 10 évben különösen nehezített körülmények között dolgozunk. Néhány éve is előfordultak már akadozások a munkabérek kifizetésében, ilyen drasztikus helyzet viszont még soha, mint most, már negyedik hónapja” – mondja Szécsi Viktor, aki 2004 októbere óta dolgozik itt, mint ügyeletes szociális munkás.

Bár a leginkább nélkülöző kollégák számára létrehozott krízisalapban alig pár nap alatt 45 millió forint gyűlt össze magánadományokból, ez csak minimális kármentésre elég: ami beérkezik, egyből ki is osztják a napi több tucat igénylő között. És itt – mondjuk el még egyszer – mindössze 50-100 ezer forintról van szó alkalmanként, ami még egy átlagos fővárosi albérlet díját se fedezi.

Egy szociális munkás alapjáraton sincsen túlfizetve: még a 24 órás szolgálat miatt járó éjszakai- és műszakpótlékokkal együtt sem éri el a nettó bérük a 300 ezer forintot. Szécsi szerint szinte mindenkinek van valamilyen extra kiadása: „Én lakáshitelt fizetek, mások lakbért. Gyerekeim ugyan nincsenek, így róluk nem kell gondoskodnom, a nyugdíjas édesanyámról viszont nem feledkezhetek meg.”

Megtakarítása egyáltalán nincs, az utóbbi néhány hónapban kénytelen volt baráti kölcsönökhöz folyamodni. „Szerencsére többen is megnyugtattak, hogy ráérek visszaadni, de ez az egész akkor is méltatlan. Ráadásul van egy idős kutyám is, akinek nem mondhatom, hogy bocs, ma nem kapsz vacsorát. Ahogy nekem is kell ennem, és rezsit fizetnem is.”

A Fűtött Utcán dolgozó 23-24 szociális munkásból mára 18 vagy 19 maradt. Közülük más egyelőre nem tervez felmondást, Szécsi is biztos benne, hogy nem fog meghátrálni.

„Októberben lesz 19 éve, hogy itt dolgozom, de már a főiskolai tanulmányaim is ide kötnek. Nekem ez kicsivel többet jelent, mint egy szimpla munkahely. Mindenkit ismerek, engem is mindenki ismer, a lakók és a dolgozók egyaránt” – indokolja.

Szerinte ami történik, az valójában Iványi Gábor és Orbán Viktor személyes ügye, és elszomorító, hogy ilyen hatással lehet több ezer ember egzisztenciájára.

Iványira viszont egyáltalán nem neheztel, hiszen a lelkész, ha akarná, se tudná kivonni a beosztottait a probléma alól, lévén ők is a rendszer részei. „Megértem az ő helyzetét is, óriási teher nehezedik rá, kész csoda, hogy még bírja” – teszi hozzá.

Némileg biztató, hogy a nemrég közzétett számok alapján 1%-os felajánlásból az Oltalom Karitatív Egyesület 71 millió forintra, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség pedig 1 milliárd 300 millió forintra számíthat. Az utóbbit viszont január 31-ig kell átutalnia a Magyar Államkincstárnak, és az eddigi tapasztalatok alapján ki is szokták várni a határidőt.

Addig marad a bizakodás, illetve a nyilvánosság ereje, amit ő a saját eszközeivel ki is használ: napi rendszerességgel posztol a közösségi oldalán, „nem siránkozást, csak a száraz tényeket, és hogy álljunk ki minden rászorulóért. Szerintem ennek van pozitív hozadéka, így az is megismerheti Iványi Gábor munkásságát, aki esetleg nem hallott még róla.”

A megmaradt kollégáival próbálnak összetartani, ahogy fogalmaz: nyalogatják egymás sebeit, folyamatosan ventilálnak egymásnak élőben és online chatcsoportokban is.

„Ki kell, hogy tartsak a végsőkig. Szerencsés a helyzetem, mert van kihez fordulnom, és azon már túl vagyok, hogy szégyelljem magam, amiért kölcsönökből kell élnem. Tudják rólam, hogy nem szerencsejátékra költöm, hanem ételre.”

Életképek a Fűtött Utcáról

„Havi 80 ezer forintért bérelek egy szobát, ennél lejjebb már nem tudom adni az igényeimet”

Jánosi Zsuzsával már-már zavarba ejtő élmény interjúzni: a fiatal nő végig mosolyogva beszél olyan elképesztő állapotokról is, amelyekre a legkézenfekvőbb reakció a tehetetlen düh, vagy még inkább az elkeseredett üvöltés lenne.

Az egyetem elvégzése után nem szeretett volna iskolában dolgozni, pár évig cégeknek tartott magyar mint idegen nyelv kurzusokat. Ugyanakkor benne volt a kíváncsiság, milyen lehet az iskolai közeg. Állami fenntartású iskolába viszont nem akart menni, így esett végül a MET által fenntartott kőbányai Wesley János Általános Iskolára a választása, ahol az idei az ötödik tanéve.

„Eredetileg magyar nyelv és irodalom szakos vagyok, de kialakult helyzet miatt ebben a tanévben az informatika, a történelem, az angol, valamint a hon- és népismeret is hozzám került. Az angol amiatt, mert én beszélem egyedül, az informatika azért, mert én használom legmagasabb szinten a számítógépet, a történelem pedig leginkább azért, mert humán tárgy” – sorolja.

Ő is júniusban kapta meg utoljára a teljes fizetését, a krízisalapból a nyár során egy 100 ezres és egy 50 ezres utalás jutott neki. Hogy megéljen valahogy, besegít egy esti iskolában és magántanítványai is vannak, emiatt a hét három napján csak este 7-8 óra körül végez. Elmondása szerint akad olyan kollégája, aki szobafestést vállal délutánonként, más bébiszitterkedést, szinte mindenkinek van valamilyen másodállása.

Miután szembesült a tanévre várható kétségbeejtő helyzettel, augusztus végén beadta a felmondását. Azonban mivel most végzős az osztálya, akiket negyedik éve tanít, képtelen volt magukra hagyni őket. Ezért végül az egy hónapos felmondási ideje letelte előtt eldöntötte, hogy ezt a tanévet még végigcsinálja.

Tanárhiány szempontjából minden eddiginél nagyobb most a baj: “van olyan kolléga, aki eredetileg maradt volna, de végül mégis elment, több másik pedig, akit óraadóként vártunk, visszamondta.”

Ráadásul mivel magyartanárból még viszonylag jól állnak, a felmondása után a magyaróráit pár kivétellel szétosztották. Ezért miután kiderült, hogy a tanév végéig mégis marad, nagyrészt inkább más órákat kapott: az összesen 24 órájából így most mindössze 4 olyan, amire hivatalos képesítése van.

A napközi külön égető probléma, mivel a napokban az utolsó olyan kolléga is azonnali hatállyal felmondott, aki még vállalni tudta. „Ő eleve nyugdíj mellett járt vissza, és azt mondta, nem bírja tovább, hogy egy tisztességesen ledolgozott élet után ilyen őrületben fejezze be a pályafutását.”

Zsuzsa saját bevallása szerint azért tud minderről mosolyogva beszélni, mert már pontosan látja a végét. „Engem inkább az augusztus vége viselt meg, amikor úgy volt, hogy elhagyom a süllyedő hajót. Viszont miután eldöntöttem, hogy tanév végéig mégis kihúzom, furcsamód megkönnyebbültem: a menjek vagy maradjak stressz lekerült rólam.”

Most csak megy előre, nem gondolkodik a helyzetén, már csak azért se, mert napról napra olyan tantárgyakból kell felkészülnie, amiket soha nem tanított még.

A felső tagozaton rajta kívül mindössze egy ember maradt teljes állásban, egy másik félállásban, és még valaki az alsó tagozatos tanítók közül itt is megtart néhány órát, mert van hozzá papírja. „Ennyien vagyunk összesen, el is mondtuk év elején a gyerekeknek, hogy idén ezt a négy arcot fogják látni, teljesen mindegy, milyen órára csengetnek be.”

Zsuzsa azt mondja, ő még szerencsés helyzetben van, mivel saját magán kívül csak egy kutyáról kell gondoskodnia. Azok a kollégái viszont, akiknek családot kell fenntartaniuk és esetleg hitelük is van, már nincsenek itt.

„Én 80 ezerért bérelek egy szobát, és az egyik hónapban már ezt se tudtam kifizetni. Ennél lejjebb nem tudom adni az igényeimet. A szeptemberi lakbérre haladékot kaptam októberig, de az a szomorú helyzet, hogy akkor se biztos, hogy tudnak majd fizetni.”

Ha így lesz, valószínúleg be kell majd zárni az iskolát: három kolléga jelezte eddig, hogy akkor biztosan felállnak, az ő kiesésükkel pedig végleg működésképtelenné válna az intézmény. Mentőövként ott vannak ugyan az 1%-os felajánlások, de ehhez ki kellene húzniuk januárig.

„Ami engem illet, talán el tudnék lebegni addig. Az egyik barátomnak például el kellett altatni a kutyáját, maradt utána egy 20 kilós zacskó kutyatáp, amit megkaptam tőle, így legalább erre nem kell költenem. Étkezést szintén kapunk itt, jelenleg pedig nagyjából semmi másra nem költök. Ez hosszú távon nyilván tarthatatlan állapot, de ha én is elmennék, összeomlana a felső tagozat.”

Ha októberberben tényleg lehúzzák a rolót, az Zsuzsa szerint a gyerekeknek legalább annyira fájdalmas lenne – ha nem még fájdalmasabb –, mint a tantestületnek.

„Sokaknak ez az egyik legstabilabb pont az életében, arról nem is beszélve, hogy otthon egyáltalán nem, vagy csak alig jutnak meleg ételhez. A napközi kiesése pedig azért nagy érvágás, mert ahol egy szobában van összezsúfolódva egy egész család, ott esély sincs tanulni vagy leckét írni.”

A saját jövője miatt annyira nem aggódik, mivel több nyelven is beszél, aligha lenne gondja az elhelyezkedéssel. A mostani közeg viszont nagyon hiányozna neki.

„Imádják az angolórákat, van olyan kissrác, aki már most érettségi feladatokat old meg. És olyan is, aki sokkal jobban ért nálam a programozáshoz. Rengeteg meló volt elérni, hogy bízzanak magukban, ezért különösen fájna, ha szélnek kellene eresztenünk őket, hogy mindenki épüljön be valahol egy 30 fős osztályba, ahol jó eséllyel csak egy kiközösített cigány gyerek lenne.”

Jelenleg ennek a forgatókönynek van a legnagyobb esélye, az egyetlen reménysugár az lenne, ha januárig ki tudnák gazdálkodni a béreket magánadományokból. Ha viszont csak az 50-100 ezer forintos csepegtetés marad, az biztosan nem lesz elegendő.

„Nem lehet Isten segítségét kérni a boltban, vagy a lakbér kifizetésekor”

Galyas Éva ötödéves teológushallgató a Wesley János Lelkészképző Főiskolán, emellett a józsefvárosi gyülekezet munkatársa: havonta egyszer prédikál, bibliaórákat tart, az egy éve indult Oltalom Rádióban pedig hírszerkesztőként dolgozik.

„Amikor 2-3 éve elkezdtem itt dolgozni, akkor is voltak nehézségeink, de nem ilyen nagyságrendben. Egyszer tavaly is előfordult, hogy csúsztak a fizetések, de akkor végül utólag a teljes összeget megkaptuk. Aztán hetekig őriznünk kellett a Dankó utcai gázcsonkot, nehogy kikapcsolják a gázt. És ott voltunk a NAV-razzia idején is, szóval azt hiszem, éppen belekerültem a dolgok sűrűjébe” – meséli.

Szerinte a mostani nagyobb elvonási hullám folyamatosan lebegett a MET és az Oltalom feje felett, de arra aligha számított bárki, hogy immár negyedik hónapja nem fogják megkapni a fizetésüket. Egyedülálló, kisgyerekes szülőként ez különösen súlyosan érinti.

„Év végén szeretnék jelentkezni lelkésznek, így valamivel nagyobb kitartás van bennem, mint egy átlagos munkavállalóban. Ettől függetlenül ugyanazokkal a problémákkal küzdök én is, mint mindannyian: nem lehet Isten segítségét kérni a boltban, vagy a lakbér kifizetésekor” – fogalmaz.

Egyelőre mindenki másodállásokat, alkalmi munkákat néz, amiből fenntarthatja magát és a családját, miközben a rendes állását is el tudja látni. Ő különböző civil projektekben vesz részt (szintén nem túl sok pénzért), de vállalt már takarítást is.

Éva az 1%-os felajánlásokkal kapcsolatban is szkeptikus: szerinte annyiféle módon próbálták már ellehetetleníteni őket, hogy azt sem tartja kizártnak, hogy ennek a pénznek a visszatartására is kitalálnak valamit. Mindazonáltal próbál optimista maradni és bízni benne, hogy végül megkapják az összeget.

„Dühös már nem vagyok, annyi minden miatt lehet dühösnek lenni, ami ebben az országban történik, hogy belefáradtam. Egyre szűkülnek azok a terek, ahol még szabadon lehet gondolkodni, nagyon aggódom a főiskola jövője miatt is: itt szabadabb, ökumenikusabb teológiát oktatnak, de könnyen előfordulhat, hogy megpróbálják bedarálni, mert olyan értékek mellett állunk ki, mint a szabadság és a társadalmi szolidaritás. Az viszont biztos, hogy Iványi Gábor nem fogja feladni.”

Hogy jutottunk idáig?

Iványi Gáborék kálváriája több mint 10 éve kezdődött: a MET-től a kormány 2012-ben elvette az egyházi státuszát, ezáltal a bevételei 40 százalékát (nem kaphattak 1%-os felajánlásokat, és az állami feladatok átvállalásáért járó normatívát is megvonták tőlük).

Bár a státuszt nemrég visszaszerezték – miután az Alkotmánybíróságon és Strasbourgban is kimondták, hogy jogellenes volt a megfosztás –, Iványi Gáborék azt mondják, az elmaradt támogatást csak 2015-ig fizette ki nekik az állam, a fennmaradó 8 évre semmit nem utaltak. Ez a gyakorlatban 10-12 milliárd forintot jelent.

A havi alapnormatíva eleve csak a nettó bérköltséget fedezi, járulékokat és közüzemi díjakat vagy egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben tudnak belőle befizetni. Emiatt óriási járuléktartozásuk halmozódott fel, bár ők azzal érvelnek, hogy az állam még többel tartozik nekik.

A NAV-ot viszont ez nem hatotta meg: három hónapja 125 millió forintot inkasszóztak, augusztusban 175 milliót, nemrég pedig 384 milliót, ezzel csődközelbe juttatva a szervezetet.

Ha támogatnád a krízisalapot, a következő számlaszámon teheted meg: 11708001-20520380 (OTP Bank) – számlatulajdonos: Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy beszédet mondott a kanadai miniszterelnök Davosban, bejelentette: vége a szabályalapú világrendnek
Mark Carney szerint a világ évtizedekig hazugságban élt, de ennek most vége. A nagyhatalmak zsarolnak, a kisebbeknek pedig össze kell fogniuk, ha túl akarnak élni.


„Itt az ideje, hogy a vállalatok és az országok levegyék a táblát az ablakból” – ezzel a Václav Haveltől kölcsönzött képpel jelentette be Mark Carney kanadai miniszterelnök Davosban, hogy véget ért a szabályokon alapuló világrend korszaka. A Világgazdasági Fórumon január 20-án, kedden elmondott beszédében – amelynek teljes leiratát a szervezet tette közzé – egy kellemes fikció végéről és egy kemény valóság kezdetéről beszélt, ahol a nagyhatalmi rivalizálás korlátok nélkül érvényesül.

A kanadai kormányfő a cseh ellenzéki, későbbi elnök A tehetetlenek hatalma című esszéjét idézte fel, amelyben egy zöldséges minden reggel kihelyezi a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” feliratot a kirakatba. Nem hisz benne, de megteszi, hogy elkerülje a bajt. Carney szerint a világ országai évtizedekig éltek ebben a hazugságban, úgy téve, mintha a szabályokon alapuló nemzetközi rend tökéletesen működne, miközben tudták, hogy a legerősebbek kivételt tesznek magukkal. Szerinte ez az alku már nem működik, mert a nagyhatalmak a gazdasági integrációt fegyverként, a vámokat zsarolásra, az ellátási láncokat pedig a sebezhetőség miatt fenyegetésre használják.

A 2025 márciusában hivatalba lépett miniszterelnök szerint Kanada az elsők között ismerte fel a helyzetet, és stratégiát váltott. Ennek alapja az otthoni erőépítés: a kormány csökkentette a jövedelem-, a tőkenyereség- és a beruházási adókat, eltörölte a tartományközi kereskedelem szövetségi akadályait, és felgyorsít ezermilliárd dollárnyi beruházást az energia, a mesterséges intelligencia és a kritikus ásványok terén. Emellett az évtized végéig megduplázzák a védelmi kiadásokat, a hazai ipar megerősítésével.

Külpolitikailag Kanada a diverzifikáció útjára lépett. Átfogó stratégiai partnerséget kötöttek az Európai Unióval, és csatlakoztak az európai közös védelmi beszerzési rendszerhez is. Az elmúlt hat hónapban 12 kereskedelmi és biztonsági megállapodást írtak alá négy kontinensen, a napokban pedig új stratégiai partnerséget kötöttek Kínával és Katarral. Folyamatban vannak a szabadkereskedelmi tárgyalások Indiával, az ASEAN-országokkal és a dél-amerikai Mercosur blokkal is.

A biztonságpolitikában Kanada Ukrajna egyik legfőbb egy főre jutó támogatója, és a „Hajlandók Koalíciójának” magját képezi. Carney megerősítette, hogy országa elkötelezettsége a NATO 5. cikke mellett megingathatatlan, amit új beruházásokkal – radarokba, tengeralattjárókba és repülőgépekbe – is alátámasztanak. Az Északi-sarkvidéken Kanada kiáll Grönland és Dánia mellett, ellenzi a Grönlandot sújtó vámokat, és célzott tárgyalásokat sürget. Carney szerint országa „változó geometriájú” koalíciókat épít: hidat verne a Csendes-óceáni Partnerség és az EU közé egy 1,5 milliárdos piac létrehozásáért, a G7-ek köré szervezve „vásárlói klubokat” hozna létre a kritikus ásványkincsekre, és a hasonlóan gondolkodó demokráciákkal működne együtt a mesterséges intelligencia terén.

Carney szerint a középhatalmaknak választaniuk kell: vagy versengenek egymással a hegemónok kegyeiért, vagy összefognak egy harmadik út létrehozására. „A középhatalmaknak együtt kell cselekedniük, mert ha nem ülünk az asztalnál, az étlapon vagyunk” – fogalmazott.

A kanadai miniszterelnök azzal zárta beszédét, hogy a nosztalgia nem stratégia, és a régi rend nem tér vissza. „Ez Kanada útja. Nyíltan és magabiztosan választjuk, és ez az út nyitva áll minden ország előtt, amely kész velünk együtt rálépni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Sokan látták Egressy Mátyást, mégsem segített neki senki – Mit lehetett volna tenni, hogy elkerülhető legyen a tragédia?
Ez a szomorú eset „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás és felelősségvállalás gyakori hiányának” – hangzott el a Fókusz riportjában. Sokan keresik a válaszokat a miértekre, jó néhányan pedig már azt is felvetették, hogy ha azok az emberek, akik még látták a fiút, segítettek volna neki, nem ez lett volna a vége.


Nem hagyja nyugodni az országot Egressy Mátyás rejtélyes eltűnése, amely kapcsán még mindig sok a kérdés. Annyit lehet biztosan tudni, hogy a 18 éves fiú múlt péntek éjjel az Ötkert nevű szórakozóhelyen bulizott a barátaival, majd hajnali 2-kor hazaindult, de nem érkezett meg otthonába, hanem a fővárosban bolyongott. Sokan, köztük hírességek is buzdították az embereket arra, hogy ha látják valahol a fiatalt, vagy bármi hasznos információt tudnak róla, értesítsék a hatóságokat. A rendőrség is nagy erőkkel kezdte keresni Mátyást, kedden azt közölték, hogy már a Dunán is kutatnak utána. Ez rosszat sejtetett, ugyanis még vasárnap kiderült, hogy egy dunai hajó kamerája rögzítette, ahogy valaki a Lánchídról beleesett a folyóba.

Kedd délután aztán lesújtó hírt osztott meg közös közleményben a fiú családja és a teniszklub, ahol sportolt: nagy valószínűsségel Mátyás lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról. A remény arra, hogy még élve, épségben kerül, így szinte teljesen elfogyott.

„Biztosan nem mondhatjuk ki, hogy meghalt, hiszen holttest nincsen, pillanatnyilag csak eltűntként lehet keresni”

– mondta Borbély Zoltán ügyvéd az RTL Fókusz című műsorában. Mint mondta, a körözés 90 napig él, ha ennyi időn belül megtalálják a fiút, akkor a körözést visszavonják. Ha viszont az életben maradására utaló semmilyen jel nincsen a következő öt évben, akkor kezdeményezhetik a holttá nyilvánítást.

Az Egressy Mátyással történtek az egész országot megrázták, sokan keresik a válaszokat a miértekre. A közösségi médiában egyre több poszt jelenik meg ezzel kapcsolatban, jó néhányan pedig már azt is felvetették, hogy ha azok az emberek, akik még látták a fiút, segítettek volna neki, nem ez lett volna a vége. A Fókuszban idézték egy néző levelét, aki egy BKK-járat vezetőjét vádolja a segítségnyújtás elmulasztásával.

„A péntek éjjelről szombat hajnalra virradó időszakban, amikor Budapesten extrém hideg uralkodott (mínusz fokok, életveszélyes kihűlés kockázata),

egy BKK-járat vezetője a végállomáson leszállított egy fiatal fiút, aki láthatóan nem volt beszámítható állapotban. A gyermeknek nem volt kabátja, nem volt pénze, és nem volt olyan tudatállapotban, hogy önállóan segítséget tudjon kérni. A sofőr mindezek ellenére nem hívott segítséget, nem értesített mentőt, rendőrséget vagy diszpécsert, hanem a fiút magára hagyta a hidegben, majd szolgálata végeztével eltávozott.”

Kovács Bendegúz, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szóvivője elmondta, hogy a protokoll szerint ha egy utas látványosan rosszul van, a járművezetőknek cselekedni kell: kisebb baj esetén, vagy ha nem tudja, mit tegyen, a BKK diszpécser-szolgálatát kell hívnia, komoly veszély esetén pedig azonnal mentőt. Ha egy utas elalszik a járaton, akkor a sofőrnek a végállomáson figyelmeztetnie kell a leszállásra, további feladata azonban nincsen. Ugyanakkor nemcsak a vezetők, az utasok is kérhetnek segítséget a BudapestGO alkalmazáson keresztül.

„Előfordul, hogy amikor valaki bajban van, a körülötte lévők az utcán nem ismerik fel a probléma jellegét. Ezt hívja a szociálpszichológia bámészkodó, bystander hatásnak.

Ezért az ilyen helyzetekben a legjobb az, hogy aki észleli ezt a problémát, azonnal próbálja meg a lehető leggyorsabban elérni a szakszerű segítséget, ami nem mindig könnyű. Az ilyen esetek jelentős részében megelőzhető vagy csökkenthető a probléma” – mondta a riportban Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus. Elmondása szerint előítéletek és félelmek is szerepet játszhatnak abban, ha valaki úgy érzi, hogy úgysem tud segíteni, vagy azt gondolja, hogy mások úgyis megteszik helyette.

Sokszor nehéz megmondani, hogy egy zavarodottan viselkedő ember valóban segítségre szorul-e, esetleg ön- vagy közveszélyes. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője elmondta, a tudatzavar hátterében nemcsak drog vagy alkohol hatása, hanem akár belgyógyászati betegség, sztrók, cukorbetegség is állhat, sőt pszichiátriai betegségre is gondolhatunk. Azt javasolja, ilyen esetben az a legjobb, ha felhívjuk a segélyhívót, a mentők kiérkezéséig pedig vigyázunk a saját és az érintett biztonságára is.

Egressy Mátyás az eddig megjelent információk szerint több tömegközlekedési eszközön is utazott, sokakkal találkozott, sőt volt, akikkel beszélt is, de senki nem segített neki.

Ez a szomorú eset „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás és felelősségvállalás gyakori hiányának” – hangzott el a Fókusz riportjában.

A Fókusz riportja:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila a rezsistopról: Az állam a helyzet legnagyobb nyertese, a fogyasztók gyakorlatilag hiteleznek az MVM-nek
A szakértő szerint hiába vállalja át az állam a megugró gázszámlák többletköltségét, az állam degeszre keresi magát a hideg időn. A hétszeres áron felszámolt gáz utáni áfa ugyanis egyenesen a költségvetésbe folyik.


Orbán Viktor szerdán rezsistopot jelentett be, melynek keretében a kormány átvállalja a családoktól a januári fűtésszámlákban a hideg miatt jelentkező többletet. Konkrétumokat egyelőre nem közölt a kormány, mivel Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondása szerint a részletszabályokon még dolgozik az ennek okán létrejött munkacsoport. A megoldási javaslatokról szerdán fog tárgyalni a kormány.

Holoda Attila energetikai szakértő a Klubrádiónak azt mondta, bár több megoldás is születhet, számára érdekes, a kormány hogyan tudja majd kimutatni, mi számít többletnek és mi nem.

Szerinte a jelenlegi rendszerben, ahol a havi gázmennyiséget napi szintre bontják le, a januári nagyjából 11,5 köbméteres keretből az extrém hidegben egyszerűen „nem lehet kijönni”.

A szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy azt a részt kompenzálják, ami átcsúszik a magasabb árkategóriába, de felhívta a figyelmet, hogy sokan már eleve abban a sávban voltak, mert nem tudták lejjebb szorítani a költségeiket.

Holoda szerint ha a kormány valóban segíteni akarna, más eszközökhöz is nyúlhatna.

„Ha a kormány valóban segíteni akarna, akkor az lenne a legegyszerűbb megoldás, ha azt mondaná, hogy erre a hét hónapra, amikor ez az extrém hideg várható, leviszem az ÁFÁ-t 27%-ról 5%-ra, és ez csak erre a hideg időszakra vonatkozik”

– vázolta fel az egyik lehetőséget. Ugyanakkor hozzátette, kétli, hogy a kormány lemondana erről a bevételről.

„De tudjuk, hogy a költségvetés nehéz helyzetben van, minden bevételre szükségük van. Ráadásul képtelenek abbahagyni azt a költekezést, ami a NER-hez köthető oligarchákhoz folyik. Tehát szükségük van minden egyes fillérre”

– jelentette ki.

Egy másik megoldási javaslata szerint több árkategóriát, két-három újabb sávot kellene bevezetni, hogy ne ugorjon hirtelen a hétszeresére az ár a kedvezményes keret átlépésekor. „De most ez a jelenlegi rendszer úgy néz ki, mintha az iskolában csak egyes meg ötös lenne. Tehát kellene valami fajta különbségtétel a fogyasztói rétegek között” – fogalmazott a szakértő.

Arra a kérdésre, hogy kik a jelenlegi helyzet nyertesei, Holoda Attila meglepő választ adott. Állítása szerint a legnagyobb nyertes a magyar állam.

„Ha már nyerteseket veszünk számba, akkor ennek a helyzetnek a legnagyobb nyertese a magyar állam, hiszen ha mindenki a hétszeres árkategóriába csúszik, a kedvezményes mennyiség felett, annak egészen más az ÁFA-tartalma”

– magyarázta. Kifejtette, hogy a magasabb, versenypiaci árhoz kötött, 7,67-szeres szorzóval ellátott fogyasztás után fizetett 27 százalékos áfa jelentős többletbevételt hoz a költségvetésnek.

Ezzel szemben a magyar termelők, mint például a MOL, nem nyernek a helyzeten, mivel ők fix áron, a szolgáltatói körnek kénytelenek eladni a kitermelt gázt.

A szakértő kitért az elszámolás gyakorlati nehézségeire is, különösen az átalánydíjat fizetők esetében. Míg a havi diktálásnál viszonylag könnyű összehasonlítani a fogyasztást a korábbi évek azonos időszakával, az éves elszámolásnál ez már sokkal bonyolultabb. Felmerül a kérdés, hogy a többletfogyasztás pontosan melyik hónapból származik, és ez vitákra adhat okot.

Ráadásul a megnövekedett idei fogyasztás alapján fogják meghatározni a következő évi átalánydíjat, ami akkor is magasabb lesz, ha a jövő tél enyhébbnek bizonyul.

Holoda szerint a jelenlegi rendszerben, ahol a túlfizetést csak később írják jóvá, a fogyasztók lényegében hiteleznek az állami szolgáltatónak.

„Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar fogyasztók hiteleznek a legnagyobb magyar állami tulajdonú vállalatnak, az MVM-nek”

– mondta. Hozzátette, a több tízezer vagy százezer fogyasztó által befizetett többlet kamatait az MVM, illetve közvetve a magyar állam teszi zsebre.

Holoda Attila szerint az elszámolási rendszer alapvető hibája a sávok közötti hirtelen ugrás. Elismerte, hogy a rendszernek van egy pozitív hatása: a fenyegetettség miatt a magyarok jóval kevesebb gázt fogyasztanak, mint korábban. „Éppen a fenyegetettség miatt érzik a fejük fölött ezt a Damoklész-kardot, és jobban odafigyelnek a fogyasztásra, aki tud” – jegyezte meg. Azonban hangsúlyozta, hogy sokan nem tudatosan pazarolnak, hanem mert korszerűtlenek az eszközeik és rosszul szigetelt az otthonuk. „Ma azt mondhatjuk, hogy az épületeink jelentős részénél veszendőbe megy a felhasznált energia, az ablak az utcát fűti, ráadásul nem is kis áron” – állapította meg.

A szakértő egy igazságosabb rendszer alapelveit is felvázolta. Leszögezte, hogy nem a rezsicsökkentést támadja, hanem annak jelenlegi formáját tartja rossznak, a fogyasztók támogatását létfontosságúnak véli.

„Csak rászorultsági alapon kellene” – javasolta. Szerinte több sávot kellene kialakítani, és a legkevesebbet fogyasztó, legrászorultabb rétegnek akár további kedvezményeket is adni.

Úgy véli, lenne olyan fogyasztói réteg is, amelynek egyáltalán nem kellene támogatást adni. „Nem kell mindenkinek egyeségesen adni. Ez az egyenlősdi a szocializmus csökevénye, hogy mindenkinek egyformán adunk ugyanannyi mennyiséget kedvezményesen” – mondta.

Végezetül a legfontosabb megoldásnak az energiahatékonysági beruházások állami és uniós forrásokból történő támogatását nevezte. „Arra kellene sokkal de sokkal több költségvetési forrást, vagy akár Európai Uniós forrást fordítani, hogy szigeteljük a házainkat, hogy ne menjen veszendőbe az energia” – sürgette. Kiemelte a nyílászárócserék és a korszerű fűtési eszközök fontosságát is. Számításai szerint ezzel az ország éves földgázfogyasztása akár 8 milliárdról 6 milliárd köbméterre is csökkenhetne, ami az importfüggőséget is mérsékelné.

„Mindig azt mondom erre, hogy a legolcsóbb energia az el nem használt energia. Jól és okosan kellene felhasználni az energiát, de azt is tudomásul kell venni, hogy a magyar emberek nem tudják ezt saját erőből megtenni. Erre kellene a pénzt adni, nem pedig az árak közötti különbséget kiegyenlíteni az MVM vagy más szolgáltatók számára, ezzel rezsicsökkentést biztosítani. Mert ez csak elodázza a problémát, ahelyett, hogy véglegesen megoldaná”

– zárta gondolatait Holoda Attila.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Az üzemanyag nem lesz olcsóbb, de az ellátásbiztonság nő azzal, hogy a MOL megveszi a NIS-t az oroszoktól
A MOL-t az oroszokat sújtó amerikai szankciók hozták helyzetbe, így már nem csak az olcsóbb orosz olajon, de a kényszerűségből kivonuló oroszok után maradt űr betöltésén is kereshet a magyar óriáscég. Ráadásul a NIS-nek szénhidrogén-kutatási monopóliuma van Szerbiában.


Január 19-én megtörtént a bejelentés: a Mol megveszi a szerb NIS orosz többségi részesedését, ami nemcsak Szerbia egyetlen olajfinomítójának jövőjét, hanem a térség ellátásbiztonságát és Magyarország energetikai mozgásterét is átrajzolhatja. A MOL-nak így már három olajfinomítója lesz, az amerikai szankciófelügyelet pedig máris jóváhagyta a pancsovai finomító ideiglenes újraindulását, ami létfontosságú Szerbia üzemanyagellátása szempontjából.

Arról, hogy mindez mit jelent a magyar fogyasztóknak, a Janaf–Adria vezeték szerepéről és a várható piaci hatásokról Holoda Attila energetikai szakértőt kérdeztük.

— Örüljünk a MOL szerbiai terjeszkedésének?

— Ha van önnek MOL részvénye, akkor örüljön, mert erősödött a vállalat helyzete.

— És nemzetgazdasági szinten, magyar állampolgárként van okunk az örömre? Vagy ehhez semmi közünk?

— Igazából nekünk nem sok közünk van ehhez. Ettől nem lesz olcsóbb az üzemanyag Magyarországon, bármennyire is próbálják ezt sugallni, hiszen az üzemanyagok árát nem ez, hanem a nemzetközi jegyzési ár határozza meg. Mi a mediterrán jegyzési régióban vagyunk, és a mediterrán jegyzés alapján áraznak minket, ahogy a környékbeli országokat is. Egy biztos:

ha a MOL kezében már három finomító van a közép-európai-balkáni térségben, plusz ha ide számoljuk az INA rijekai finomítóját is, az sokkal stabilabb ellátásbiztonságot jelent üzemanyag szempontjából.

Mondjuk egy olyan esetben, mint ami tavaly történt Százhalombattán, van másik saját finomító, amelyik tud segíteni. A MOL elég régóta törekszik arra, hogy megvesse a lábát a lehető legtöbb közép-európai és balkáni országban. Régi vágya volt, hogy ebben a térségben is piaci lehetőségeket szerezzen. A MOL Szerbia már elég régóta működik, nagyjából 2009-10 környékén hozták létre azt a benzinkúthálózatot, ami azóta is nagy stabilitást jelent az ellátás szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy a MOL sikeresen alkalmazta a két nagy finomítójánál a technológiák és az ellátási lánc optimalizálását. Ha ehhez kapcsolódik egy újabb finomító a közép-európai térségben, az stabilabb megjelenést és ellátást tud biztosítani. A pancsovai finomító ellátását jelenleg a Janaf által birtokolt Adria kőolajvezeték teszi lehetővé, ami horvátországi kikötőből szállít kőolajat.

Most az a helyzet fog előállni, hogy a Janaf vezeték mindhárom végpontján a MOL tulajdonában lévő finomító lesz, azaz megnő a MOL alkupozíciója ezen a piacon.

Sokat vitatott kérdés a drága tarifa, de ez is más megvilágításba helyeződik. Ahogyan a horvátok jelezték sokszor, a tarifa mindig azon múlik, hogy mennyi olajat szállítanak ezen a vezetéken. Előbb-utóbb a MOL rá fog kényszerülni arra, hogy az orosz olajra vonatkozó embargó alóli mentesség megszűnésével növelje az Adria vezetéken szállított olajmennyiséget. Ha ez még kiegészül a szerb finomító ellátásával, az azt jelenti, hogy jóval nagyobb mennyiséggel és kedvezőbb tarifával számolhatnak.

— Miből futotta a MOL-nak erre a felvásárlásra?

— Ez nem olyan nagy összeg. Körülbelül 1,5 milliárd euró lehet a vételár, de a pontos összeget nyilván nem fogjuk megtudni. Egy olyan nagy olajvállalat, amelyik könnyedén ki tud osztani több százmillió dollárnyi osztalékot, könnyen tud ilyen tételekre akár banki hitelt is szerezni. A bankok szívesen finanszíroznak egy ilyen terjeszkedési opciót, és ez nyilvánvalóan egy jól megtérülő beruházás lesz.

— Milyen állapotban van a NIS? Mennyit kell még rákölteni, hogy megfeleljen a MOL elvárásainak?

— Azt oroszok 2008 óta rengeteg fejlesztést hajtottak végre. A NIS pancsovai finomítója kifejezetten magas komplexitási mutatóval rendelkezik; a finomítókat ez alapján szokták értékelni. A százhalombattai MOL finomító 10,3 körül van, a pozsonyi 11,2-11,3 körül, a pancsovai finomító Nelson Index mutatója pedig 9,6, tehát egészen jónak mondható.

Nem is kis finomítóról beszélünk, a feldolgozó kapacitása napi 90 ezer hordó, ami majdnem akkora, mint a 100 ezer hordós horvát rijekai finomító.

A százhalombattai 160 ezer hordós, tehát az egy magasabb kategória. Ezzel együtt nem az lesz a MOL legnagyobb problémája, hogy nagyon sok pénzt kell a technológia fejlesztésébe fektetni, mert ezt az oroszok már megtették, és ez a vételárban is tükröződik. Az oroszok körülbelül 4 milliárd eurót fektettek be az elmúlt időszakban. Nyilván nemcsak a finomítóba, hanem másba is, de ez egy komoly összeg. Az oroszok most szorult helyzetben vannak, kénytelenek voltak megválni ettől a tulajdonrésztől, hogy Szerbiában megmaradhasson a finomítás és az üzemanyag-ellátás.

— Az orosz többségi tulajdon volt a probléma. Maradt még orosz tulajdon a vállalatban, vagy teljesen kivásárolták őket?

— Úgy tűnik, hogy teljesen kivásárolták őket. Két, a Gazpromnyefthez köthető cég birtokában volt 56 százalék, és ezt az 56 százalékot értékesítik a MOL-nak. A híradások arról is szóltak, hogy az Abu Dhabi székhelyű ADNOC is bevásárolja magát, és a szerb állam is növeli a jelenlegi, körülbelül 29-30%-os részesedését. Ennek a részleteit nem ismerem, és nem is hozták nyilvánosságra. Egy biztos:

a MOL ragaszkodni fog ahhoz, hogy irányítói szerepe és többségi tulajdona legyen.

Lássuk be, a balkáni területen, de máshol is, egy ilyen nagy befektetés után a tulajdonos szereti rajta tartani a szemét a vállalaton és megtartani az irányítási jogokat.

— Technikai kérdés: a finomító jelenleg üzemel? Újra kell indítani?

— Amennyire tudom, már újra is indult. Melegen tartották, nem állították le teljesen, csak csökkentették a feldolgozói kapacitást. Úgy tudom, már az ügylet hírére felmentést kaptak a szerbek, hogy egy nagyobb szállítmány líbiai kőolajat fogadjanak és dolgozzanak fel, tehát a finomító újraindítása folyamatban van. De hadd tegyek hozzá valamit: a NIS nem csak a pancsovai finomítóból áll. A NIS egy integrált olajvállalat, amelynek szénhidrogén-bányászati területe is van.

A szerb bányászati szabályozás értelmében a NIS-nek szénhidrogén-kutatási monopóliuma van, eddig más cégek nem tudtak belépni ilyen kutatási vagy termelési projektekbe.

A MOL a teljes vállalat 56%-át szerezte meg, ami azért is kedvező, mert a cégnek közel 90 éves tapasztalata van a Pannon-medence kutatás-termelése területén. Ez új löketet adhat a vállalatnak, felpörgetheti a szénhidrogén-kutatást és valószínűleg a termelést is Szerbia területén, a MOL szakértelmének bevonásával.

— Ez jól hangzik, de az oroszoknak is megvolt ez a tapasztalatuk.

— Természetesen, ők is fejlesztették, de tegyük hozzá, hogy az oroszok nem a Pannon-medencében szerezték a tapasztalatuk nagy részét, míg a MOL igen. Nem véletlen, hogy a MOL INA többségi tulajdonbavételét követően felpörgött a horvátországi szénhidrogén-kutatás és -termelés is; ebben a MOL megjelenése játszotta a főszerepet. Az oroszok persze nagyon jó cégről beszélünk, de a Gazprom Neft, bár nevében Gazprom, nem egy klasszikus Gazprom cég. Valamikor Sibneftnek hívták, és a tulajdonosa Roman Abramovics volt. Amikor a nagy szovjet privatizációs időszak volt, óriások jöttek létre: a Jukosz, a Lukoil és a Sibneft. Abramovics is elkövette azt a hibát, hogy politikai babérokra tört, ami nem tetszett a fontos embereknek. A börtönfenyegetést, amit Hodorkovszkij nem tudott elkerülni, ő úgy kerülte el, hogy felajánlotta a Sibneftet. Politikailag így került a cég nem a klasszikus orosz olajvállalatokhoz, mint a Rosneft vagy a Tatneft, hanem a Gazpromhoz, amely addig inkább földgáz kitermelésével, kutatásával és szállításával foglalkozott. Ettől függetlenül a Gazprom Neft egy nagyon jól szervezett cég volt, rengeteg amerikai szakértelmet és tudást építettek be, amit a szerbek is értékelhettek, hiszen a korábbi szerb tapasztalatokhoz képest sokkal fejlettebb technikát, technológiát és gondolkodásmódot hoztak be.

— Most még Magyarországnak van egyfajta mentessége az orosz kőolajra vonatkozóan. Vihet orosz nyersanyagot a szerb finomítóba, vagy azt máshonnan kell ellátni?

— Jelenleg ennek a finomítónak egy betáplálási útvonala van, az Adria kőolajvezeték Szerbia felé leágazó része, azaz kizárólag tengeri eredetű olajat tudnak feldolgozni. Az utóbbi években azonban felerősödött az a projekt, amelynek keretében a Druzsba vezeték százhalombattai végpontjától építenek egy vezetéket a korábbi újvidéki finomítóig, ahonnan már van összeköttetés Pancsovára. Ezzel lehetővé teszik, hogy a Százhalombattára a Druzsba vezetéken érkező olajból is eljusson Szerbiába, így nem lesznek kiszolgáltatva kizárólag az Adria vezetéknek.

Hozzáteszem, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak orosz olajról van szó.

A Druzsba vezetéken keresztül Németországba jelenleg is érkezik kazah eredetű olaj. Bár molekuláris szinten ez vélhetően orosz, a kazahok annyit betáplálnak a rendszerbe, amennyit a németeknek értékesítenek. Másrészt a MOL tavaly elkezdett arról beszélni, hogy a Druzsba vezeték Ukrajnán belül összekapcsolódik a Fekete-tengeri felé Brodynál, ahonnan csővezeték vezet Odessza kikötőjéhez. Így lehetőség van arra, hogy tengeri szállítású azeri vagy kazah olaj úgy jusson a vezetékbe, hogy az tényleg nem orosz. Ezen keresztül a magyar, a szlovák és később a szerb finomítóba is szállíthatnak más eredetű olajat. Az oroszok ezt a vezetéket soha nem támadták, mivel az ukránoknak még mindig van belőle tranzitbevételük, tehát ez számukra is fontos. Kérdés, hogyha már nem orosz olaj jön rajta, hanem mondjuk kazah vagy azeri, akkor vajon továbbra is megkímélik-e? Ezt nem tudhatjuk, ahogy az sem, meddig tart ez a háború.

Mindenesetre ez a vezetékkapcsolat, amit a MOL a pancsovai finomító irányába szeretne megteremteni, lehetővé teszi azt az ellátáslánc-menedzsmentet, ami jelenleg is jól működik a pozsonyi és a százhalombattai finomítók között.

Összehangolják mind az input oldalt, tehát a nyersolaj beérkezését, mind pedig az üzemanyag-választékot. Azt a terméket az a finomító állítja elő, amelyik abban a térségben a leghatékonyabb. Ennél jobb megoldás kevés létezik egy cégnél, mint hogy több finomítója van, és azok között optimalizálja a termékek kihozatalát.

— Az, hogy a MOL főleg orosz eredetű nyersanyagot dolgoz fel, és most is egy orosz érdekeltséget vásárolt ki, számít-e a megítélésében?

— A többi nyugati cég is piaci alapon működik, mondjuk úgy, hogy irigylik a MOL-nak ezt a lehetőségét. Ehhez persze kellett a politikai támogatás és a magyar külügyminiszter asztalverése is. De az, hogy sikerült fenntartani ezt a lehetőséget,

olyan hasznot eredményezett a MOL és közvetve a magyar állam számára, amit nevezzünk nevén: háborús nyerészkedés.

Kihasználták, hogy az embargó miatt az orosz olaj ára jelentősen lecsökkent, miközben a MOL ugyanazon a piacon működik, ahol a konkurensei Brent áron árazott olajból állítanak elő üzemanyagot. A MOL töltőállomásain sem olcsóbb az üzemanyag, mint máshol. Azaz mi, magyar fogyasztók ebből semmit nem érzünk, hiszen ugyanannyiért adják, mint a konkurencia, viszont a MOL-nak hatalmas haszna van. Ennek a haszonnak a jelentős részét pedig lefölözte a magyar állam, így a háborús nyerészkedés állami szinten valósult meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk