Mérő Vera a Motherless-ügyről: a lelki következmények egészen a halálfélelemig, paranoiáig, állandó rettegésig terjedhetnek
Az internetes tér egyre veszélyesebb játszótérré válik, ahol a valóság és a virtuális fantáziák ijesztő gyorsasággal keverednek. A Motherless nevű, Csehországban bejegyzett pornóoldalon nemrégiben magyar lányokról, nőkről készült fényképeket kezdtek el terjeszteni. Ezeket a fotókat engedély nélkül készítették, egy részeket rejtett kamerával, de ennél is rosszabb, hogy a képek mellé odaírták azt is, mi mindent csinálnának velük.
Mérő Vera jogvédővel a hátborzongató jelenség hátteréről beszélgettünk, és arról, min kellene változtatni a hazai rendőrségi gyakorlatban, hogy hatékonyabban felléphessenek a hatóságok.
– Hogy lehet fogást találni, merre indulhat egy áldozat?
– Olyan korban élünk, amikor az ilyen jellegű visszaélések sokakat érintenek, viszont ha az ember bemegy a mezei kerületi kapitányságra, akkor ott nem tudnak ezzel mit kezdeni. Nagyon sok esetben fel sem ismerik az esetleg megvalósított bűncselekményeket.
De az egyszeri sértett nem hozzájuk fordul, nem is jut el hozzájuk, és így érdemi segítséget nem kap, hanem nagyon sok esetben elhajtják a sértetteket az adott kapitányságról, ahova jóhiszeműen bemennek.
– Ennek az az oka, hogy nincsenek megfelelő jogszabályok?
– Nem vagyok jogász, de amennyire én tudom, a magyar jog az elmúlt néhány évben igyekezett felzárkózni a megváltozott világhoz. Azaz, a jog már többé-kevésbé tudja értelmezni a kiberbűnözés különböző formáit, de ez sajnos a rendvédelmi, rendfenntartó szervekhez nem jutott el. Ennek a továbbképzés részét kellene képeznie, de a kapcsolaton és családon belüli erőszak kezelése kapcsán is látjuk, hogy ez csak nagyon lassan szivárog át.
– Volt olyan sértett, aki arra panaszkodott, hogy a rendőrségnél még vissza is kérdeztek, hogy miért fél néhány tizenkét éves bejegyzéseitől...
– Én tudok ennél elkeserítőbbet is mondani. Tavaly nyári eset, 20 éves, másodévére készülő egyetemista lányt, ahogy visszatért a nyár végeztével a kollégiumba, a volt barátja brutálisan megerőszakolta. A kislány félelmetes lélekjelenléttel magánál tartotta a véres bugyit, a használt óvszert, az elkövető pedig kijózanodva rájött, hogy mit tett, ráadásul írásba is adta, hogy tudatában volt annak, ami történt. Ezekkel az erős bizonyítékokkal ment be ez a lány az egyik rendőrkapitányságra. Pontosabban először a kórházba, de ott
A rendőrségen pedig számonkérték, hogy látlelet nélkül mit is képzel? Majd közölte vele a rendőr, hogy ő igazából még az eggyel előző barátja miatt szomorú, menjen haza és dolgozza fel azt. Az utolsó mondat pedig, amivel útjára engedte ezt a fiatal felnőtt nőt, az az volt, hogy na mehet az after party.
– Komolyan?
– Ez elhangzott, igen. Az volt az óriási nagy szerencse, hogy a lány édesanyja a gimnáziumi ismerőse volt egy pszichológusnak, akivel én sokat dolgozom együtt, mert áldozatsegítéssel foglalkozik. Így jutott el hozzám a lány. Akkor a nevem említésére már hirtelen más lett az attitűd a kórházban is, és a rendőrségen is, illetve az oktatási intézményben is.
majd most még a diplomaosztás előtt visszatérhetett a kollégiumba is. Illetve hát eleve sose rakták ki a kollégiumból, csak elment Erasmusra, tehát ott a többi kollégiumi hallgató abszolút ki volt neki téve azokban az időkben, amikor éppen az országban tartózkodott, viszont a sértett kollégiumi ellátását nem oldották meg. Gondolták, éljen az erőszaktevővel egy kollégiumban, ha gondolja. Ez volt az egyetem megközelítése. Ennek az lett a vége, hogy a srác lediplomázott,
Ha én nem lépek abban a helyzetben közbe, vagy nem jut el hozzám ez a sértett, akkor őt a rendszer úgy rázta volna le, mint a rühes macskát.
– Ezek szerint csak a szerencsén múlik, hogy ilyen esetben mi lesz az áldozattal?
– Nagyon sok múlik azon, hogy pont ki az a rendőr, aki akkor szolgálatot teljesít, és aki meghallgatja a sértettet. Ez egy olyan orosz rulett, minőségbiztosításilag alulbiztosított rendszer, hogy igazából lottó, hogy jogorvoslatot kap-e az adott sértett vagy sem.
– Visszakanyarodva a Motherless nevű oldalra, ami történik, az jogilag milyen cselekedetnek tekinthető?
– Az arc és képmással való visszaélés az szintén egy, az online világ megjelenésével létrejött jogi kategória vagy tényállás. Tehát az a minimum, amit itt fel kellene ismerni, hogy
Azt kell erre a rendőrségnek mondania, hogy nyomozást indít az ügyben, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megalapozott a bűncselekmény gyanúja.
– Ráadásul igazán az a dermesztő, hogy milyen kontextusba kerültek ezek a képek.
– Ez egy sokszorosan súlyosnak minősíthető bűncselekmény. De a legszomorúbb az, hogy amikor ezt nekem először elküldte a reddites felhasználó, ami után aztán futótűzként be is járta az internetet, akkor még csak meg sem voltam lepődve. Szerintem azon is nagyon fontos elgondolkodni, hogy sokkolta az országot ez a hír, de azért, mert ezeknek az ügyeknek nincs, vagy nagyon kicsi a láthatósága.
és az ebből képződő társadalmi nyomás lenne az, ami a döntéshozót végre rászorítaná arra, hogy mindazt a képzést, továbbképzést, szakmai felkészítést, illetve hogyha szükséges, adott esetben jogszabályi módosításokat vagy pontosításokat elvégezze, ami igazából döntéshozói feladat.
– Én azért vagyok nagyon értetlen ezzel kapcsolatban, mert azt gondolnám, hogy ebben igazából mindenki érintett. Nem csak azokat érinti, akiknek éppen a képmásával visszaéltek, hiszen ezeknek a lányoknak vannak szüleik, testvéreik, rokonaik, barátaik...
– Minden megerőszakolt és megvert, bántalmazott embernek vannak. Ezek mind-mind a legszentebb, legelterjedtebb közügyeink. Ebben az az óriási nagy veszély, hogy van egy ilyen közösség, van néhány száz vagy pár ezer ember, és elég, ha ezek közül akár csak egynek is olyan megerősítést adnak ezek a közös fórumok, közösségek, ami elmélyíti őt ezekben a gondolatokban, és a fantáziáláson túlmutató gondolatokra sarkallja, megerősíti abban, hogy tényleg megtegye, amit írogatnak.
– A tárhelyszolgáltató a véleménynyilvánítás szabadságával érvelt, amikor először nem akart lépni.
– A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság nem egy korlátlan, hanem egy nagyon is korlátos, alaposan, pontosan körülhatároltan korlátos jog, amely addig terjed, amíg más jogait nem sérti, értve itt a személyiségi jogot, emberi méltóságot, az alapvető emberi jogokat. A törvény nagyon is pontosan rendelkezik arról, hogy meddig terjed, és meddig védendő a szólás és véleményszabadság.
– Milyen sérülést szenvedhet el egy ilyen áldozat, aki egyszer csak felfedezi a képét ilyen kontextusban?
– Nagyon sokban függ az aktuális sértett alkati jellemzőitől, de akár az előéletétől is. Tehát például valaki, aki már élt át kiszolgáltatott állapotot, érte már hasonló támadás, trauma, arra például bizonyára még súlyosabban hat, de itt a lelki következmények egészen a halálfélelemig, paranoiáig, állandó rettegésig terjedhetnek.
De annál, akit már ért erőszakos bűncselekmény, bele se merek gondolni, hogy egy ilyennek milyen mentális következményei lehetnek.
– Mit érezhet az áldozat?
– Azt, hogy sehol nem vagy biztonságban,
Nem kell nagyon mély pszichológiai ismeretekkel rendelkezni ahhoz, hogy belátható legyen, hogy ez maga a pokol.
– Ezeket a képeket végül levették?
– Különböző mappákban továbbra is megtalálhatóak, csak az adott almappákból tűntek el, de a felhasználók oldalain, azt hiszem, továbbra is elérhetőek.
– Ez olyan, mint az özönnövények, kiirthatatlan, ez ellen csak harcolni lehet, de kiirtani lehetetlen?
– Egyfelől talán ez így van, és ahogy okosodik a kiber-bűnüldözés, úgy okosodnak a kiberbűnözők is, tehát ez valóban egy örök körforgás. Azonban nagyon nem mindegy, hogy lemondunk-e az ilyen típusú bűncselekmények felszámolásáról vagy legalább üldözéséről, vagy folyamatosan azon dolgozunk, hogy minél hatékonyabb eszközökkel tudjuk felvenni a küzdelmet velük szemben.
