Mennyire kell félnünk az ukrán atomerőművek elleni támadásoktól?
A reggel, de az egész eddigi ukrajnai háború egyik legdermesztőbb híre volt, hogy az orosz hadsereg támadást intézett a zaporizzsjai atomerőmű ellen, minek következtében egy épület ki is gyulladt. A támadások közben sokáig nem lehetett egyértelműen tudni, hogy maga az erőmű megsérült-e.
Az ukrán külügyminiszter hajnali 3:30-kor erősítette meg a jelentéseket, és a Twitteren azt írta, hogy az orosz hadsereg „minden oldalról támadja a Zaporizzsja Atomerőművet, Európa legnagyobb atomerőművét. Egy épület már kigyulladt." Azonnali tűzszünetre szólított fel, hogy a tűzoltók megfékezhessék a lángokat.
Nem sokkal később az ukrán állami sürgősségi szolgálat arról számolt be, hogy az üzemben a sugárzás „a normál határokon belül" volt, és az üzemben a tűz körülményei „normálisak" voltak. A tűz az erőmű előtti épületben keletkezett.
Később arról számoltak be, hogy az erőmű harmadik reaktorát hajnali 3:26-kor kontrolláltan leválasztották, így az erőmű hat egysége közül csak egyetlen, a negyedik, ami még mindig működik.
Az erőműben történt incidensről szóló jelentések hatására az ázsiai pénzügyi piacokat zuhanással reagáltak, és az olajárak tovább emelkedtek.
Végül a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is megerősítette, hogy a lángok nem üzemi épületben csaptak fel.
Eddig a hátborzongató krónika. Biztos vagyok benne, hogy nem volt ma reggel olyan hírolvasó ember Európában, akit nem az foglalkoztatott volna, mennyire vagyunk veszélyben, ha rendszeresen lövöldöznek az ukrajnai atomerőművekben.
Az általam felkutatott források szerint egyértelmű, hogy nagyon veszélyes volt az, ami Zaporizzsjában történt. A szerencsétlenségnek számtalan forgatókönyve van, ráadásul maga a szituáció önmagában is nagyon kockázatos. Ezeket az atomerőműveket ugyanis nem háborús körülményekre tervezték. Még a hidegháború legsötétebb éveiben Oroszországban építettek föld alá atomreaktorokat, melyeket fizikailag roppant nehéz szétlőni, de igazság szerint, amikor a biztonsági kockázatokat mérlegelték, maximum a terrortámadás volt az, amit reálisan számításba vettek. Volt is ilyen támadás,
De ha egy ilyen rakéta működő blokkba csapódott volna bele, annak a következményei beláthatatlanok is lehettek volna.
Hogy is működik egy ilyen erőmű? Az atomreaktorok olyan szerkezetek, amelyekben a nukleáris láncreakció kontrollált módon tartható fenn. Ennek során neutronok ütköznek a hasadóanyag atomjaival, amelynek hatására szétbomlanak az atommagok, több neutront szabaddá bocsátva. Ez energiafelszabadítással járó folyamat. Azaz a fűtőelemek radioaktív bomlása során nagy mennyiségű hő szabadul fel. Mit jelent, hogy kontrollált módon tartható fenn a nukleáris reakció?
A reaktorokban levő fűtőelemek ugyanis, kontroll nélkül olyan szinten túlmelegedhetnének, hogy az egész reaktormag a nagy hő hatására megolvadhat, ami egy sor megállíthatatlan folyamatot indíthat el. Például, ha a hőcserélésre szolgáló vízkör megsérül, radioaktív gőz juthat a levegőbe. De persze a reaktor akár fel is robbanhat, ahogy Csernobilban megtörtént. A láncreakció le is állítható, a megfelelő szabályozó eszközökkel (az orosz reaktorokban jellemzően grafitrudakkal),
Bár maguk a reaktorok alapos mechanikai védelemmel rendelkeznek, tehát az épületet rendkívül ellenálló, vastag betonfal veszi körül, de természetesen ez a védelem elsősorban a reaktor robbanása elleni védelemként szolgál, tüzérségi támadás ellenire nem. Persze az extrém falazatot nem könnyű átütni, lerombolni, de sajnos egy több napos ostromban már erre is lehetne esély. Ami aggasztó, azok a másodlagos veszélyforrások. Ezeket a Greenapeace minap kiadott közleménye alapján sorolom fel:
- A Zaporizzsja erőmű, mint minden reaktor, forró, erősen radioaktív üzemanyaggal, állandó elektromos energiát igényel a hűtéshez, még akkor is, ha leáll. Amikor a villamosenergia-hálózat meghibásodik, vannak tartalék dízelgenerátorok és akkumulátorok, a hűtési energia biztosítására, de hosszabb ideig tartó megbízhatóságuk nem garantálható. A zaporizzsjai vészhelyzeti dízelgenerátorok becsült üzemanyag-készlete csak hét napra elegendő. Tehát egy katonai támadás során bekövetkező áramszünet esetén, egy hét után a már leállított reaktor is túlmelegedhet, és akár egy csernobilihez hasonló katasztrófa így is bekövetkezhet idővel.
- A 2017-es hivatalos adatok szerint Zaporizzsjában 2204 tonna fűtőelem van, melyek közül 855 tonna a rendkívül sérülékeny, kiégett fűtőelemek részére épített medencékben volt. Aktív hűtés nélkül fennáll a veszélye annak, hogy túlmelegednek, és elpárologtatják a vizet, majd olyan pontra hevülhetnek, ahol az üzemanyag fém burkolata elolvadhat. így a szabad levegőre kerülhet a radioaktív sugárzás.
- A Zaporizzsja, mint minden működő atomerőmű, komplex támogató rendszert igényel, beleértve a képzett személyzet állandó jelenlétét, az energiát, a hűtővízhez, a pótalkatrészekhez és a berendezésekhez való hozzáférést. Az ilyen támogató rendszerek súlyosan veszélybe kerülnek egy háború alatt.
- A legrosszabb esetben, ha a reaktor védőburkolatát robbanások pusztítanák el és a hűtőrendszer meghibásodna, mind a reaktor, mind az üzemanyag-medence radioaktivitása szabadon kiszabadulhat a légkörbe. Ez azzal a kockázattal jár, hogy az egész üzem megközelíthetetlenné válhat a magas sugárzási szint miatt, ami a felügyelet nélkül hagyott többi reaktor és üzemanyag-medence felmelegedéséhez és az eltalált reaktorhoz hasonló események sorozatához vezethet. Ezen sorozatos katasztrófák mindegyike nagy mennyiségű radioaktivitást terjeszthet különböző szélirányokba több hét alatt. Európa nagy részét, beleértve Oroszországot is, legalább évtizedekig és több száz kilométeres távolságra lakhatatlanná teheti. Ez egy valódi rémálom-forgatókönyv, potenciálisan sokkal rosszabb, mint a 2011-es Fukushima Daiichi katasztrófa, de még az 1986-os csernobili katasztrófánál is nagyságrendekkel halálosabb. Nyilván erről az opcióról írta Ukrajna külügyminisztere, Dmitro Kuleba pedig azt írta péntek hajnalban a Twitteren, hogy „ha ez az erőmű felrobban, az tízszer nagyobb lesz, mint a csernobili volt."
- Azt tudni kell, minden szakember egyetért abban, hogy a Zaporizzsja erőmű sokkal biztonságosabb, mint a csernobili volt. A fejlettebb technológia azonban nem véd meg a célzott tüzérségi támadásoktól.
A bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökség mindenesetre naponta ad ki közleményeket és tart sajtótájékoztatókat, hogy tájékoztasson a kialakult helyzetről. Ma délelőtti sajtótájékoztatójukon megerősítették, hogy mind a hat reaktor biztonsági rendszere sértetlen, és radioaktív anyag nem került ki a levegőbe. A személyzet végzi a munkáját, ahogy azt Rafael Grossi főigazgató megfogalmazta, az „abnormálisan normális" körülmények között.
IAEA Director General @RafaelMGrossi to hold press conference on the situation at #Ukraine’s #Zaporizhzhia Nuclear Power Plant at 10:30 CET today. https://t.co/NdF1pU9ntb
— IAEA - International Atomic Energy Agency (@iaeaorg) March 4, 2022
Ukrajnában a lezárt csernobilin kívül jelenleg négy működő atomerőmű van: a dél-ukrajnai atomerőmű Juzsnoukrajinszk város közelében, a hmelnickiji atomerőmű és a a Sztir folyó partján működő rivnei atomerőmű észak-nyugaton, illetve a most elfoglalt, dél-keleti országrészben, a Dnyeper folyó víztározójának partján található zaporizzsjai atomerőmű. Csernobil nem üzemel, de azt is elfoglalták az oroszok.
