Mélyszegénységben élő óvodásoknak már egy tubus fogkrém is hatalmas segítség
A színes ceruza elmaradhatatlan, a gyerekeink imádnak színezni, a folyosón látható, hogy sok ügyes kezű kispajtásunk van. Kreatív foglalkoztató füzeteket, ragasztót, krepp papírt, dekortollakat, több puzzle-t is küldött. Nekünk ezek nagyon értékes dolgok, nem lehet leírni a gyerekek örömét, amikor kibontjuk a csomagot"
– mondja az intézményvezető.
Fotók: Magócsi Márton
Ezeket az eszközöket sokszor saját forrásból oldják meg az óvónők, “nagyon összetartó a közösség, nem igen kellett senkit sem ösztönözni erre, mindenki önként vállalta. Rajtam kívül még egy óvodapedagógus és egy dajka dolgozik az intézményben.” A nyomtatópapír is egy kritikus pont, már a beiratkozásnál sok a fénymásolnivaló, ezt a terhet nem ruházhatjuk át a mélyszegénységben élő szülőkre. A képességfejlesztő játékokhoz pedig sok lamináló fóliát használnak, ami szintén nem olcsó, de cserébe így tartós játékokat készítenek. A gyerekek kommunikációs készségének a fejlesztése az egyik kiemelt feladatuk, a szülőkkel közös munkadélutánt szerveznek az óvodában, az ott készült játékokat pedig szintén hazavihetik.
Ők is megérdemlik, hogy olyan felnőttek foglalkozzanak velük, akik szeretik őket
A gyerekeknek még sokszor nehezen sikerül a tüsszentés a zsebkendőbe, gyakran kell fertőtleníteni az asztalokat, egyéb bútorokat, játékokat, és a sprays kiszerelésű fertőtlenítőszerekkel ez gyorsan megy. Tisztítószerre ötezer forintot kapnak havonta ellátmányként, ami azt jelenti, hogy körülbelül 227 forint körül jön ki napi szinten, ebből az összegből finanszírozzák a gumikesztyűket, a hypót, a mosogatószert, egyéb tisztítószereket és -eszközöket, a mosószert és az öblítőt.
Fotók: Magócsi Márton
Megbeszélték a szülőkkel, hogy WC papírt egy évben kétszer hoznak be, sokaknak már ez is megterhelő. Ha pedig az ellátmány nem tart ki év végéig, akkor a dolgozók saját finanszírozásból pótolják a hiányt, de ugyanígy vannak a fogkrémmel, a folyékony szappannal. Hozzászoktak ahhoz, hogy amikor nagy szükség van valamire az óvodában, megveszik a gyerekeknek saját maguk.
"Nehéz körülmények között végzett munkáért kapunk pótlékot, ami 18 ezer forint körüli összeg. De mondani sem kell, hogy ezt a munkát nem a pénz miatt csináljuk, úgy gondolom, hogy az itt élő gyerekek is megérdemlik, hogy olyan felnőttek foglalkozzanak velük, akik jól képzettek és szeretik őket"
– mondja az intézményvezető.
Mióta anya vagyok, minden egyes ilyen sztoriba a saját gyerekemet látom
“Olyan, mint amikor a szomszéd utcában élő jómódú család anyukája átsétál az oviba két doboznyi jó minőségű játékkal. Ugyanezt csináljuk, csak nem két utcáról, hanem pár száz kilométerről, amit ma már a futárszolgálatok tesznek lehetővé. Egy percig nem gondoltam, hogy ez egy nagy ötlet, csak amikor a média elkezdett vele foglalkozni, és özönlöttek az örökbefogadók” – mondja Barát Hella. A projektet februárban kezdte el hat óvodával, ami olyannyira jó ötletnek bizonyult, hogy tíz hónap alatt 219 hátrányos helyzetű óvoda örökbefogadását ezer örökbefogadó vállalta.
Barát Hella | Fotó: Hajdú D. András
A mozgalom szervezője televíziós szerkesztőként dolgozik, és két gyermeket nevel, rengeteg munkával jár a projekt, de ő mindezt egyfajta “pozitív stresszként” éli meg. Az ötlet egy színházi előadás után született meg. Az egyik ismerőse Tóth-Hencz Edit hátrányos helyzetű óvodákkal foglalkozik, így komoly rálátása van ezeknek a gyerekeknek az életére, a HHH-s óvodák listája is tőle származik.
“Mióta anya vagyok, minden egyes ilyen sztoriba a saját gyerekemet látom”– mondja Barát Hella. Megrendítő volt megismernie, milyen az, amikor a gyerekek szinte csak az óvodában jutnak ételhez, és hogyan teszik el a zsebükbe a maradék sütijüket, hogy azt hazavigyék a testvérüknek. A tisztasági csomag (wc papír, papírzsebkendő, fogkrém) költségét a halmozottan hátrányos helyzetű családok sokszor nem tudják biztosítani.
"Ez egy abszurd helyzet, ott, ahol mi élünk, és lenne lehetőségünk ezt kifizetni, az önkormányzat a gyümölcstől kezdve a fogkeféig mindent biztosít. Azokon a településen, ahol sok a mélyszegény család, viszont már eleve leterheltek az önkormányzatok, így erre már nem futja"
– mondja Barát Hella. A következő térképen piros szín jelöli azokat a településeket, ahol a programban részt vevő halmozottan hátrányos óvodák találhatóak, az örökbefogadókat pedig kék szín jelzi.
Sebtapasz a halmozottan hátrányos helyzetű óvodáknak
Barát Hella szerint a siker kulcsa, hogy ez az adományozás mindkét fél számára egy win-win szituáció, nem csak az önzetlenségről szól, hanem arról is, hogy a szülők szeretnének a feleslegessé vált dolgaiktól megszabadulni.
Az örökbefogadók között többségben vannak azok a szülők, akiknek óvodáskorú gyerekeik vannak, ők a saját felhalmozódott dolgaikat küldik tovább, amiket körülbelül fél-negyedévente kiválogatnak a lakásban. Nem csak anyukák, hanem sok apuka is jelentkezett örökbefogadónak.
A másik típust azok az örökbefogadók jelentik, akik összeszedik a saját dolgaikat, de még az ismerőseiktől is gyűjtenek. A harmadik típust pedig azok jelentik, akik egy munkahellyel közösen fogadnak örökbe egy ovit, például ahogy a pasaréti Habakukk Óvoda is örökbefogadta a Rudolftelepi Óvodát.
A sárga épület a rudolftelepi óvoda | Fotó: Magócsi Márton
Az óvónők egyfajta garanciák arra, hogy az adományok biztosan jól hasznosuljanak. Barát Hella szerint a projekt legnagyobb találmánya, hogy az óvónőkre épít, és azzal, hogy az intézménybe az óvodán keresztül juttatják el az adományt, csak a gyereket támogatják. “Az óvónők a két világ között lebegő lények, mindenhol ott vannak, és belátnak a mélyszegénységben élő családok helyzetébe, náluk kiépítettebb szociális figyelőrendszer nincs.”
Barát Hella a sikerek ellenére hangsúlyozza, hogy az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalom nem megoldás, csak egy sebtapasz. Azt is kéri az örökbefogadóktól, hogy ne oldják meg egy fél évre a ragasztókészletét az óvodának, mert akkor az intézmény és akár a fenntartó is azt az üzenetet kapja, hogy nincs szükség ragasztóra.
Zsákszámnyi ruha válik feleslegessé, ahogy nőnek a gyerekek
Kelemen Zsófia, a Rudolftelepi Huncutkák örökbefogadója, a három gyermekes édesanya marketing vezetőként dolgozik Budapesten.
"Szerintem zseniális az alapötlet, a kereslet-kínálat annyira megtalálja egymást. A saját gyerekeim kinőtt vagy feleslegessé vált ruháit, játékait, könyveit pakolom, három gyerek mellett rengeteg minden felhalmozódik, ami nálunk már a huszonhatodik plüss béka, máshol még nagy örömöt tud okozni. A projekt egyik nagyon izgalmas része, hogy nem csak a kinőtt ruhákat pakolom be, megkérdezem mire van szükségük, és beszerzem azokat is"
– mondja Kelemen Zsófia.
Kelemen Zsófia | Fotó: Hajdú D. András
Másrészt azért ezt az adományozási formát választotta, mert nagyon egyszerű. Az örökbefogadó megkapja a rászoruló óvodák címét, így az adományozónak, már nem kell utánajárnia, hová vigye a feleslegessé vált dolgait. Ennél az adományozási formánál kiderül az is, hogy pontosan mire van szüksége az adott óvodának. A futárszolgálat pedig szintén kényelmessé teszi az adományozást.
Harmadrészt, számára sokat segít, hogy tudja, hová kerül az adomány. “Anyaként jó érzés tudni, hogy ez az overáll egy olyan kisgyereké lesz, aki egyébként fázna.”
Továbbá számára fontos tényező volt még a hitelesség, amire Tóth-Hencz Edit a garancia, aki személyesen került kapcsolatba a mélyszegénységben élő óvodásokkal. Az örökbefogadás nem jár szigorú kötelezettségekkel, mindenki annyit ad, amennyit tud, viszont ez egy hosszabb távú elköteleződés. Mivel három gyerek mellett rengeteg jó minőségű ruha, játék válik feleslegessé a lakásukban, úgy látja, hogy akár évekig is vállalható, hogy körülbelül félévente csomagokat küld a “Huncutkáknak”.
