prcikk: Meghan Markle lehet a királyi család Amber Heardje? – Az utolsó koporsószöget jelentheti a hercegnének a róla most megjelenő könyv | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Meghan Markle lehet a királyi család Amber Heardje? – Az utolsó koporsószöget jelentheti a hercegnének a róla most megjelenő könyv

Anglia egyik legelismertebb oknyomozó szerzője, Tom Bower két évig írta a könyvet az IGAZI Meghanről. Már amit eddig ismerünk belőle, sokkoló és lesújtó. Vélemény.


Bosszú: Meghan, Harry és a háború a Windsor családban. Ezzel a címmel jelent meg világszerte a 75 éves, brit oknyomozó életrajzíró, Tom Bower könyve, amely már az eddig ismert, csipetnyi részletek alapján is kemény koporsószög lesz Meghan Markle számára. Akár az utolsó, végzetes csapás is lehet, amely a hercegnét padlóra küldi.

Tom Bowerről annyit kell tudni, hogy nem egy „átlagos" életrajzírócska, meg királyi szakértő, akiktől csak úgy hemzseg a könyvpiac és a bulvársajtó. A BBC egykori újságírója, maga is végzett ügyvéd világszerte elismert szaktekintély az életrajzírás területén. Olyan hírességekről írt tűpontos és kőkemény személyiségrajzokat, mint Tony Blair, Károly herceg, Boris Johnson, Gordon Brown, Simon Cowell és Bernie Ecclestone. Könyvei előtt évekig nyomoz, emberek százaival beszél, és minden forrását jogilag úgy bebiztosítja, hogy eddig soha, senki, egyetlen rágalmazási pert nem tudott megnyerni ellene, pedig jó sokan megpróbálták bíróságra rángatni. Tomról az az általános vélemény, hogy kikezdhetetlen, egyszerűen azért, mert csak azt írja le, amiről bizonyítani tudja, hogy igaz.

A Bosszú című könyvén két éve dolgozik, és sokak szerint már most egyértelmű, hogy a „halál leheletét" fogja elhozni Meghan Markle számára. Az évek óta a „galád, rasszista, érzéketlen, sőt Diana-gyilkos" Windsorok ártatlan, meghurcolt áldozataként pózoló, egykori kábeltévé-színésznőről ugyanis enyhén szólva teljesen más képet fest, mint az eddigi narratíva.

Bower a könyvről tévéinterjút is adott a brit műsorvezetőnek, Piers Morgannek, és őszintén bevallotta, hogy amit nyomozásai során kiderített, az alapján egyáltalán nem kedvelte meg Meghant. Tom szerint a hercegné és férje, Harry „valódi fenyegetést" jelentenek a brit királyi házra, Meghant pedig egy „áskálódó, okos" nőnek tartja, aki „rettenetes dolgokat művelt már eddig is Harry családjával."

A könyvből néhány részletet a The Times már lehozott, és folytatni is fogják. De amit eddig megtudtunk, már az is... enyhén szólva érdekes. Íme néhány tény Bower könyvéből, pontokba szedve.

1.

Meghan alig néhány hónapja randizgatott Harry herceggel, amikor a Vanity Fair című, tekintélyes női lap címlapfotózásra kérte fel. Észak-Amerikában szinte senki sem ismerte a színésznőt, aki a Briliáns elmék című ügyvédes sorozat egyik (nem fő-) szereplője volt ugyan, de a széria ott csak kábelen ment, és az ottani léptékeket tekintve nem nézték valami sokan. Egyértelmű volt, hogy a címlapot Harry miatt kapta meg. A szerkesztő, Sam Kashner saját bevallása szerint szintén soha életében nem hallott Meghanről. A Palota emberei és Bower szerint maga Harry is Meghan lelkére kötötték, hogy az akkor még alig bimbózó szerelemről egyetlen szót sem ejthet az interjúban, ám a szerkesztő szerint Meghan ennek épp az ellenkezőjét tette: lelkendezett arról, mennyire szerelmesek egymásba Harryvel.

Persze, hogy a címlap végül azzal a szöveggel jelent meg: „Megőrülök Harryért". A Palota állítólag ledöbbent, és elővette Meghant ezért az elsietett önreklámért, mire Meghan „hisztérikus" állapotban felhívta a Vanity Fairt, hogy miért írták ezt meg, miért nem a színészi és jótékonysági munkájáról számoltak be. Sam Kashner szerint "manipulálva érezték magukat". Nem értették, miért lelkendezett Meghan Harryről, ha azután lecseszte őket, mert ezt megírták.

Sokak szerint egyértelmű az ok: Meghan nagyon is szét akarta kürtölni a dolgot, hogy bebiztosítsa magát Harrynél, ám amikor a Palota emberei ezért elővették, rendezett egy műhisztit, mintha ő teljesen ártatlan lenne az ügyben, és a gaz újságírók őt is csőbe húzták volna.

2.

A legszemetebb emberi lény, akivel valaha találkoztam” – ezt a kanadai nőiruha-áruházlánc, a Reitmans egyik reklámszakembere, Jean Malek mondta Meghanről, sőt, annak idején a közösségi oldalára is kiposztolta. Az áruházlánc két reklámfilmet is forgatott az akkor még csak színésznőként jegyzett Meghannal, és a stáb egyértelműen teljesen lesokkolódott Meghan „díva" tempójától. Állítólag eleve meg volt sértődve, hogy a Ralph Lauren helyett csak az „olcsó" Reitmans kérte fel, állandóan veszekedett a stábbal, mert nem tetszett neki a reklámfilm koncepciója. Kikövetelte, hogy a Place d'Armes luxusszállodában foglaljanak neki szobát, éjszakánként 1200 dollárért, de ott is a személyzet rémálma lett.

Balhézott, hogy nem a megfelelő márkájú teát szolgálták fel, a vegán turmix túl langyos volt neki, reklamált, hogy a fürdőszobaszőnyeg nem Dior, és megtiltotta, hogy a személyzet felvegye vele a szemkontaktust. Mindezt közepesen ismert, kábeltévés sorozatszínésznőként. A forgatás Montrealban volt, ahol mindenki beszél franciául is, és a stáb végül annyira kiborult Meghantól, hogy csak franciául voltak hajlandóak megszólalni előtte, mert Meghan abból egy szót sem értett. Annyira megutálta őt mindenki.

3.

„Harry egy idióta, hogy ezzel a nővel kezdett”

– ezt viszont már Harry brit, arisztokrata baráti körének egyik tagja írta sms-ben egy másik barátnak, egy borzalmasra sikerült vadászat után, ahol Harry még jóval az esküvőjük előtt, bemutatta Meghant egykori etoni iskolatársainak és azok barátnőinek, feleségeinek.

A kb. 16 fős társaság két napot és egy éjszakát töltött Harryékkel, ám a régi, megszokott jó hangulat teljes leforrázottságba váltott át, amikor Meghan elkezdett belekötni körülbelül mindenkibe. „Semmi humora nincs, neki mindenki szexista, rasszista, meg mit tudom én, az élő fába is belekötött, egyetlen ember se volt, akinek ne ugrott volna neki valamiért" – mesélték Bowernek a barátok, akik állítólag a víkend után döbbenten üzengettek egymásnak: "Mi a fene ütött ebbe a csajba?". Meghan egyébként később Harry legjobb barátjának, Tom Inskip jamaicai esküvőjén is borzalmasan viselkedett, az egyik vendég édesanyja szerint úgy mászkált közöttük, "mint egy hercegnő", senkivel nem állt szóba, és becsmérlő megjegyzéseket tett a felszolgált ételre. Az említett barátok egyébként, Inskipet is beleértve már az esküvői vacsorára sem voltak meghívva a királyi menyegzőn (ellentétben Oprah Winfrey-vel és George Clooney-val, akivel egyébként Meghan előtte soha életében nem is találkozott).

4.

A korábbi ügynöksége (színésznőként, influenszerként, celebként volt neki) több tagja is arról számolt be, hogy Meghant "kontrollálhatatlan és megjósolhatatlan dühkitörései", és passzív-agresszív követelőzései miatt az "egyik legkellemetlenebb kliensnek tartották, akivel valaha dolguk volt". A színésznő állítólag minden PR-megjelenéséhez ötcsillagos luxusszállodát követelt, akkor is, amikor nemzetközileg még senki sem ismerte. Egyszer egy ilyen szálló folyosóján meglátott egy kalitkában lévő papagájt, erre jelenetet rendezett, és azonnal másik szállodába kellett költöztetni (az önmagát egyébként mindig nagy állatbarátként reklámozó sztárt).

Egyik volt ügynöke szerint "egyszerűen örömét lelte abban, hogy megalázzon más embereket".

5.

A számtalan ide-oda keringő pletykát Bower végre tisztázta: a könyv szerint az esküvő előtt Meghan volt az, aki megríkatta Katalin hercegnét, és nem fordítva (az Oprah-interjúban Meghan ennek épp az ellenkezőjét állította). A balhé a koszorús kislányok ruhapróbáján tört ki, ahol Katalin kislányát, a hároméves Saroltát állítólag Meghan és legjobb barátnője, az (azóta már szintén ejtett) Jessica Mulroney megalázták, és"negatív irányban hasonlították össze Jessica lányával, Ivy-val". Katalin, aki csak hetekkel előtte adott életet Lajos hercegnek, fáradt volt, és egy kicsit türelmetlen, mert állítólag a saját személyzete akkor már jócskán panaszkodott neki Meghan minősíthetetlen viselkedése miatt (mindenkivel nagyon csúnyán beszélt, aki nem közvetlenül az ő bizalmasa volt). Katalin kérte Meghant, hogy igazítsanak egy kicsit Sarolta rosszul illeszkedő ruháján, valamint a koszorúslányok viseljenek harisnyát, egyrészt a protokoll miatt, másrészt azért, hogy a cipő ne törje fel a lábukat. Meghan állítólag "semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó", Katalin a feszültségtől végül ekkor sírta el magát.

6.

Meghan és Harry állítólag a bulvársajtó és a közösségi média megszállottjai voltak, és a legkisebb kritikán is halálra sértődtek.

Ifjú házasként esténként órákat töltöttek azzal, hogy ültek a kanapén, görgették a telefonjukat, mindent elolvastak magukról, a kommenteket is, a trollokat is, és beleheccelték egymást egyfajta paranoid áldozatszerepbe.

Meghan állítólag rendszeresen megvádolta egy-egy barátját, hogy rosszindulatú pletykákat szivárogtat ki róla. Egy esetben Victoria Beckham került a célkeresztjébe. A volt Spice Girlre a hercegné Harryt eresztette rá, aki felhívta David Beckhamet és felelősségre vonta. David és Victoria természetesen felháborodottan tagadták a vádakat, hogy szivárogtatnának a hercegi párról a lapoknak, és állítólag teljesen le is sokkolta őket az ügy. Beckhamék ekkor kezdtek eltávolodni Harryéktől, azóta pedig már kizárólag Vilmos és Katalin pártját fogják, Harryt és Meghant teljesen ejtették.

7.

Amikor Fülöp herceg temetésére készülődött a királyi család (egy hónappal a hírhedt Oprah-interjú után, ahol Meghan és Harry gyakorlatilag folyamatosan a királyi családot gyalázták), és kiderült, hogy Meghan a terhességére hivatkozva nem megy el a temetésre Harryvel, a híresen diszkrét Erzsébet királynő állítólag megkönnyebbülten felsóhajtott: "Hála istennek!",

Egyelőre ennyit tudunk a Bower-könyvből, de a java nyilván még csak most jön. Bower megkereste Meghan kitagadott apját, Thomast, régi családját, egykori barátait, munkatársait, és több más embert, közel nyolcvanat Meghan múltjából és a királyi családban töltött időszakából. És amiket megtudott, az állítólag sokkoló.

A könyv már most, előrendelésben bestseller az Amazonon. A Palota hallgat, egyelőre Meghan és Harry is. Vihar előtti csend van.

Források: The Times, Daily Mail, Newsweek, The Sun 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Szedjük össze a fideszes verőembereket, névvel, arccal!
A biztonságpolitikai szakértő a nyilvánossághoz fordult segítségért, hogy azonosítsák azokat, akik ellenzéki tüntetőkkel erőszakoskodnak. Szerinte a nyilvánosság ereje megállíthatja a további bűncselekményeket.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. március 29.



Rácz András biztonságpolitikai szakértő a Facebookon tett közzé egy felhívást, amelyben arra kéri követőit, hogy gyűjtsék össze „a fideszes verőembereket, névvel, arccal”. Bejegyzésében kifejti, hogy a jelenség ukrán mintára épül, ahol az ilyen embereket tituskiknak nevezik.

A szakértő szerint a posztszovjet térségben tituskinak hívják a politikai célra felbérelhető, jellemzően ellenzéki tüntetők ellen bevethető, kormányközeli verőembereket. Az elnevezés egy Vadim Titusko nevű ukrán MMA-harcostól ered, aki 2013-ban részt vett újságírók megverésében. Rácz leírása szerint a 2013–2014-es ukrajnai forradalom alatt a tituskik jellemzően olyasmiket csináltak, hogy „beszivárogtak békés ellenzéki tüntetésekre, erőszakoskodni kezdek, ezzel ürügyet adva a rendőrségnek, hogy szétverhesse a tömeget, sokszor ők maguk is nekiestek az ellenzéki újságíróknak, aktivistáknak, politikusoknak, jellemző módszerük volt, hogy nem a tüntetésen, hanem a demonstrációhoz közeli utcákon kapták el és verték meg a hazafelé tartó ellenzékieket, többnyire teljesen véletlenszerűen kiválasztott, civil embereket

autókból is rángattak ki és vertek meg embereket.”

Rácz András szerint most az látszik, hogy Magyarországon is feltűnnek ilyen csoportok. Úgy fogalmaz,

„rejtélyes, fekete ruhás, igen izmos emberekek akadályozzák az Orbán Viktor ellen tüntetőket”, és példaként említi a győri, veszprémi és péceli eseményeket.

Állítása szerint előfordult, hogy a tiltakozóktól elvették a tábláikat, amit rablásnak minősít, akadályozták a mozgásukat, ami szerinte a személyi szabadság korlátozása, és volt, akit meg is ütöttek, ami testi sértés. A szakértő szerint a rendőrség ezekben az esetekben „valahogy épp nem ér rá”. A független sajtó munkájára hivatkozva több nevet is felsorol azok közül, akik állítása szerint feltűntek a fekete ruhások között.

A posztban arra kéri az olvasókat, hogy gyűjtsék össze az összes ilyen embert. Azt kéri, hogy aki felismer valakit, küldje el az illető nevét és egy nyilvános forrást, ami igazolja a személyazonosságát. A célja ezzel az, hogy

„a nyilvánosság erejével, azzal, hogy kitesszük őket a fényre, megakadályozzuk - vagy legalább csökkentsük az esélyét - , hogy erőszakosan lépjenek fel békés emberekkel szemben”.

Rácz ír arról is, hogy tart a lehetséges következményektől. „Nyilván fel fog vetődni a kérdés, hogy nem félek-e, hogy megtalálnak és akkor majd »megnézhetem magam«. Nos, a válasz az, hogy dehogynem, természetesen félek. [...] Ahhoz persze épp elég hosszú harcművészeti múltam van, hogy tudjam: nem racionális abban reménykedni, hogy nálam húsz-huszonöt évvel fiatalabb, erős, fitt bunyósok ellen tudnék győzni. Nem tervezem olcsón adni a bőrömet, de a végeredmény ettől még nem lesz kérdéses. Ha meg akarnak verni, akkor meg fognak verni. Ez van.”

Mégis úgy gondolja, ezt meg kell csinálnia „magamért, magunkért, minden jóakaratú, a NER leváltását akaró emberért. És legfőképpen a szabadságért”. Sőt, állítása szerint azokért a fiatalemberekért is cselekszik, akiket szerinte a rendszer erre használ, hogy megmentse őket attól, hogy valami jóvátehetetlent tegyenek.

„Úgyhogy, némiképp paradox módon, azért is kell összeszedni őket névvel-arccal, hogy aztán ők azt mondhassák az őket menedzselő Adolfoknak, Bertalanoknak, hogy »Főnök, ezt én nem csinálom, kint van az arcom, tudnak rólam mindent«... és ezzel megmenthessük őket attól, hogy valami jóvátehetetlent csináljanak. Megmenthessük őket attól, hogy évtizedeket töltsenek börtönben, ha valami félresikerül...”

A bejegyzés végén hangsúlyozza, hogy kizárólag nyilvános, igazolható információkat, linkeket és fotókat kér, mivel a fekete ruhásoknak is vannak személyiségi jogaik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
A kémelhárítás kihallgatta a Tisza informatikusát, és rögtön közzé is tették a kihallgatások videóját
Két kihallgatás vágott részleteit publikálták. A Tisza informatikusának azt mondják, már az is kémkedés előkészülete, hogy nem szólt nekik Henry próbálkozásairól. A második felvételen az informatikus arra jut, Ukrajnában 16 éves korában valóban a beszervezésével próbálkozhattak.


A kémelhárítás kihallgatta a Tisza 19 éves informatikusát, akit a Direkt36 cikkéből, illetve Szabó Bence rendőrszázados elmondásából ismerhetett meg az ország. A furcsaság ebben, hogy a kormány rögtön közzé is tette a kihallgatásról készült videófelvétel majdnem egy órás, vágott verzióját.

Ez azzal kezdődik, hogy a kémelhárítók a rejtélyes Henry-vel való cseteléséről faggatják az informatikust. Henry volt az, aki a rendőrséghez került képernyőképek tanúsága szerint megpróbálta beszervezni a Tisza informatikusát, és rávenni, hogy adjon hátsó hozzáférést a Tisza rendszeréhez. A célját is közölte: a választások előtt bedönteni az ellenzéki párt infrastruktúráját. Arra is utalt, hogy neki, és a csapatának köze volt a tiszás adatszivárgásokhoz is, valamint egy másik, hozzá hasonló csapat tagja volt Vogel Evelin, Magyar Péter titokban hangfelvételeket készítő exbarátnője.

A kémelhárítók a kérdéseikben arra utaltak, hogy Henry valójában nem egy ember lehetett, vagy legalábbis nem tudott magyarul,

szerintük ugyanis élő ember nem fogalmaz úgy, ahogy ő, ezekben a csetekben. Például azt írta, „nem bánnám, hogyha lehetne vele kicsit agancsoskodni”.

A nyomozók szerint a mondatok nyelvtana és az írásjelek használata tökéletes volt, ami szintén felvetette a gyanút, hogy a szöveget nem egy magyar anyanyelvű ember írta.

A kémelhárítók ezután azt magyarázták, hogy az informatikus bűncselekményt követett el azzal, hogy Henry-ről nem értesítette azonnal a titkosszolgálatot, és maga próbált csapdát állítani neki. Szerintük ugyanis ez jogilag ”kémkedés előkészülete”.

A Tisza informatikusa azt mondta, hogy azért nem értesítették a szolgálatokat, mert volt rá esély, hogy ellenük irányuló akcióban ők is benne vannak. Azt is elmagyarázta, hogy nem készült kémkedésre, épp ellenkezőleg, mindenről tájékoztatta a másik informatikust és a Tisza vezetését. A kémelhárítók szerint azonban ez nem számít, pont elég az, hogy úgy tett, mintha együttműködne Henry-vel.

Ezután hosszan faggatták arról is, hogy 16 évesen miért vett részt egy kiberképzésen. Az informatikus azt mondta, a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjában, Észtországban képeztek ki hozzá hasonló, tehetséges fiatalokat arra, hogy később részt vegyenek a NATO infrastruktúrájának védelmében. Őt a Githubon találták meg, és így hívták ki. Semmilyen kémkedéssel kapcsolatos dolgot nem tanítottak neki, arról volt szó, hogyan védhetőek meg a különféle informatikai eszközök és hálózatok.

Ez a szervezet egyébként valóban létezik, méghozzá a NATO teljes jogú szervezete, amit az észtek azért hoztak létre, hogy a NATO tagállamok hatékonyan védekezhessenek a kibertámadások ellen.

A kémelhárítók arról faggatták a Tisza informatikusát, hogy nem lehetett-e az egész megrendezett, és nem lehet-e, hogy az ott megismert társai csak szerepet játszottak.

Emellett azt akarták tudni, van-e a képzésről valamilyen papírja. Az informatikus azt válaszolta, a felhőben van, és ha megengedik neki, hozzá is tud férni.

A kémelhárítók szerint teljesen életszerűtlen, hogy egy 16 éves informatikusra „bízná a NATO a titkai őrzését.” A kémelhárító azt mondta, ha kiderül, hogy a Tisza informatikusa igazat mond, ők lesznek a legboldogabbak, mert nem kell bajszot akasztaniuk a szövetségi rendszeren belül, hogy egy kémet neveltek fel. A tiszás informatikus azt válaszolta, az valóban érdekes lenne. Erre a kémelhárító azt mondta „semmi sem az, aminek látszik, a mai világban. Ön megbízik minden barátjában, minden barátjáról pontosan tudja, hogy kicsoda?”

Ezután a Tisza másik informatikusáról kérdezősködtek a kémelhárítók. Elővették az angol útlevelének másolatát, ő ugyanis brit-magyar kettős állampolgár, és arról faggatták, mit gondol, miért kaphatta ezt a társa.

Szerintük brit állampolgárságot nem osztogatnak csak úgy.

A kihallgatás következő részében a tiszás informatikus ukrán útja került szóba. Azt mondta, az ukrajnai háború kitörése nagyon felzaklatta. Arra gondolt, bár nincs kiemelkedő informatikai tudása, segíteni akar. Állítása szerint védekező műveleteket csinált, orosz hackercsoportok támadásai ellen védekeztek, régi rendszereket újítottak fel. „Szerettem volna valahogy segíteni az ukrán célt, hogy megvédjék a hazájukat.” Az észtek ezt támogatták.

Internetes fórumokon, telegram-csatornákon lehetett jelentkezni. Miután beszélgetett pár emberrel, olyanra is rátalált, aki feladatokat osztott neki. Voltak olyan csoportok is, amik orosz infrastruktúrákat támadtak, azokban ő állítása szerint nem vett részt.

Ezután egy másik videó következik, ami már egy később kihallgatásról készült.

Ekkor a Tisza informatikusa azzal kezdi, hogy a legutóbbi beszélgetés óta sokat gondolkodott, és ő is arra jutott, hogy ez „valami beszervezés jellegű" dolog lehetett, „későbbi akcióra való felkészítés.”

Kiderült, az észt vizsgapapírján a European Information Technology Academy neve szerepel. A bizonyítványon volt ugyan azonosító, de most nem sikerül validálnia. "Ez elég erős vörös zászló, hogy így mondjam" - mondta erről. „Az volt a mondás, hogy ez egy közös partnerség a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjával, de lehet, hogy csak eljátszották."

Ezután arról beszélgettek, hogy a Session alkalmazáson csak egy 30 számból álló ID-val lehet bárkivel kapcsolatba lépni. Ezt Henry-nek valakitől meg kellett tudnia. A Tisza informatikusa szerint észteknek, ukránoknak és tiszásoknak is megvolt ez a szám, legalább 30-an ismerték.

Az ukránokról azt mondta, az észt kapcsolattartója, Ragnar kötötte össze őket. Ő egyébként egy alkalommal az igazolványát is megmutatta neki, ami NATO-logóval volt ellátva. Az észt képzésben írták elő, hogy menjen ki Ukrajnába, illetve Izraelt is javasolták.

Ukrajnába vonattal utazott, és egy Davidov nevű emberrel találkozott a Majdan téren, ő volt a kapcsolattartója, aki a csoportot vezette.

Úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló. Azt mondta, egy hivatalos ukrán kibervédelmi szervnél dolgozik. Velük volt egy lengyel srác, és néhány másik ukrán is. Davidov arról beszélt, csinálhatnának egy csapatot, ami komplex módon segíti Ukrajnát, és kibertámadásokat hajthatnának végre. De a Tisza informatikusa szerint ettől mindenki óvakodott. Arról is beszélt, azóta már nem tartja a kapcsolatot a csoport tagjaival.

A kihallgatás videója

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Így épült fel 16 év alatt a Fidesz-médiabirodalom, és így omolhat össze egy kormányváltás után
Urbán Ágnes szerint a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást. Egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Ha az elmúlt 16 évre leginkább jellemző kifejezéseket akarnánk összeszedni, az elsők között biztosan ott lenne az a szó, hogy propaganda. Tény, hogy soha nem vált ennyire ketté a nyilvánosság, mint az Orbán-korszakban, ahogy soha nem sikerült egyetlen kormánynak sem a képére formálnia a magyar sajtóviszonyokat a rendszerváltozás után.

Hogyan jutottunk el idáig, mennyire hatékony ea fideszes médiabirodalom a podcastok és YouTube világában, hogyan lehet egy esetleges Tisza győzelem esetén leépíteni mindezt? Korszakértékelő sorozatunkban Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével beszélgettünk.

— Igazat mondok, ha azt állítom, hogy az aggodalomra okot adó jelenségek a magyar médiavilágban valójában nem 2010-ben kezdődtek?

— Igen. Azonban 2010 után sokkal látványosabbá és erősebbé váltak azok a problémák, amelyek a magyar médiarendszert jellemzik, és jellemezték korábban is.

Utólag látszik igazán, hogy sok minden már korábban félrecsúszott.

Ezt annyiban árnyalnám, hogy hiába lehetett látni néhány problémát az 1990-től 2010-ig tartó időszakban is, ott azért joggal gondolhatták sokan, hogy ezek csupán egy fejlődő demokrácia gyermekbetegségei. Ahhoz, hogy a négy évtizednyi kommunizmus után beinduljon egy igazán jól működő, demokratikus alapokon nyugvó médiarendszer, egy jól működő nyilvánosság, egy jól működő sajtó és annak a közhatalom-ellenőrző funkciója, idő kell. Kell szakmai fejlődés, strukturális átalakulás, egy fejlődő médiapolitika. Akik már időben érzékelték a diszfunkcionalitás jeleit, hogy milyen típusú problémák vannak Magyarországon, azok is abban reménykedtek, hogy ezek előbb-utóbb megoldódnak, a rendszer korrigálja saját magát. Azt valószínűleg senki nem gondolta, ami 2010 után történt.

— Mik voltak azok a legfontosabb történések, amik a 2010-es startvonalnál jellemezték a magyar médiarendszert?

— Ezt muszáj 2008-nál kezdeni. Akkor volt egy globális pénzügyi-gazdasági válság, ami nagyon rosszul érintette a médiát. A hirdetési bevételek hirtelen zuhanni kezdtek, és kiderült, hogy a magyar, és nemcsak a magyar, hanem a kelet-közép-európai médiarendszerek is nagyon sérülékenyek. Ezzel párhuzamosan zajlott egy olyan folyamat, amit nem lehet színtisztán évszámhoz kötni:nyilvánvalóvá vált, hogy a digitális platformok, kiemelten a Google és a Facebook (ma már Meta) a hirdetési bevételek egyre nagyobb részét szerzik meg. Tehát nagyon súlyos üzleti modellproblémák zúdultak a médiára. Ez azért fontos, és ezért kellett 2010-et valójában itt indítani, mert az egész közép-kelet-európai régió 2010-re már kevésbé tűnt vonzónak a külföldi befektetőknek. Nem érezték már azt az óriási növekedési potenciált és vonzerőt, amit a rendszerváltás után gondoltak, amikor egymás után jöttek ide a külföldi befektetők. 2010-ben, amikor az Orbán-kormány hatalomra került, elindult az a típusú térfoglalási szándék, amit utólag különösen jól tudunk dokumentálni, de valójában már akkor látható volt, hogy a Fidesz próbált minél erősebb pozíciókat szerezni a médiapiacon.

Itt a kereslet találkozott a kínálattal: a kormányközeli befektetők (akkor még elsősorban Simicska és köre) megpróbáltak minél több tulajdont szerezni a médiapiacon, miközben a külföldi befektetők már érezték, hogy nem feltétlenül érdemes hosszú távon itt maradni.

Amikor kaptak egy jó ajánlatot, és természetesen a Fidesz-közeli befektetők akkor már abban a helyzetben voltak, hogy tudtak nagyon jó ajánlatot adni, szépen elkezdték eladogatni a cégeiket. A professzionális külföldi befektetők elkezdték eladni a cégeiket a kormányközeli befektetőknek. Ez okozta tulajdonképpen a magyar médiapiac strukturális átalakulását: óriási erő koncentrálódott a Fidesz környékén. Olyan befektetők vonultak ki, mint a német ProSiebenSat.1 (a TV2 akkori tulajdonosa), a Metro International (a Metro újság tulajdonosa), a Deutsche Telekom (az Origo tulajdonosa), a finn Sanoma-csoport: ez volt az egyetlen, amely nem kormányközeli befektetőnek adta a portfólióját, hanem Varga Zoltánnak, ebből lett a Central Médiacsoport. Továbbá kivonult a német Funke Gruppe is a lappiacról. Teljesen átrendeződött a magyar médiapiac, és szerintem ez volt az igazi nagy váltás a 2010-es évek elején.

— Maradjunk még egy kicsit a startvonal előtt. Két dologra emlékszem: az egyik, hogy a Fidesz már a 2002-es veresége után felismerte a saját média fontosságát, és elindította a Hír TV-t és a Heti Választ. A másik pedig Majtényi László lemondása az ORTT éléről, ami rávilágított a pártok hátsó szobás megegyezéseire a médiapiacon, jóval az Orbán-korszak előtt.

— Egyrészt azzal teljesen egyetértek, hogy a Simicska-féle építkezés elkezdődött a 2002-es bukás után, de lássuk be: ehhez eleinte nem kellett az a nagyságrendű tőke, ami később a teljes hatalomátvételhez, a nagy portfóliókhoz, a TV2 átvételéhez kellett. Simicska üzletemberi érdemeit nem szeretném csökkenteni: szerintem ő klasszisokkal okosabb és képességesebb ember volt, mint azok, akik ma a Fidesz körül vannak.

A helyzetfelismerése, hogy médiabirodalmat kell építeni a Fidesz köré politikai értelemben jó felismerés volt.

Az más kérdés, hogy én egészen mást gondolok a média függetlenségéről és a jól működő nyilvánosságról, de tény, hogy a Fidesz hatalmi szempontjai szerint ez jó döntés volt. A maga akkor még moderált eszközeivel ellenzékből ezt valamennyire el is tudta indítani. Az igazi szintlépés viszont 2010-ben, hatalomra kerüléskor jött. Azt nem is mondtam, hogy lényegében a teljes plakátpiacot is megszerezték, ami nagyon fontos volt a közvélemény befolyásolása szempontjából. Hirtelen olyan nagyságrendű tőkéhez jutottak, vagy fértek hozzá, amellyel tényleg nagyban lehetett csinálni azt a manővert, amit 2002 környékén elkezdtek. Szóval igen, a kettő összefügg,

csak a nagyságrend változott.

A Majtényi-féle lemondásról pedig: egyrészt abszolút tiszteletre méltó lépés volt, másrészt nagy vészjelzés a magyar társadalom számára, hogy egy tisztességes értékrendet képviselő és felkészült jogász egy intézmény élén, nincsen felkészülve arra, hogy a politika „meghekkeli” a szakmai munkát. Az akkori két legnagyobb párt, az MSZP és a Fidesz úgy „lezsírozta” a rádiós frekvenciapályázatot, hogy az elnöknek és a szakmai előkészítésnek érdemi tere nem maradt. A döntéshozó a kuratórium volt, és a kuratóriumba pártembereket delegáltak. Azaz pártdelegáltakból állt össze a testület az akkori törvény szerint. Hiába volt szakmai előkészítés az ORTT hivatala részéről, a pártok képviselői ezzel nem foglalkoztak, megcsinálták a saját háttérdealjeiket.

Akkor láttuk igazán élesen, hogy a politika elkezdte a saját játszmáját a médiapiacon.

Ez a Fidesz részéről eléggé stratégikus játszma volt, a szocialisták pedig szerintem teljesen vakon mentek bele. Nekem az a tippem, hogy intellektuálisan sem értették, miben vannak és mihez adják a nevüket, szavazatukat. Látszik is az azóta elért teljesítményükből, mennyire voltak képesek stratégiai szinten gondolkodni bármiről is. Szerintem mi, mint magyar társadalom, akkor kaptunk először ízelítőt abból, milyen az, amikor a politika igazán keményen belép a médiarendszer működtetésébe, és felülírja a piaci viszonyokat.

— Az Orbán-kormány egyik első törvénye a Rogán Antal által jegyzett a médiatörvény volt 2010 nyarán. Ez már akkor red flag volt sokaknak.

— Volt ebben egy trükk: két médiatörvény volt, mi az anyagainkban is „a 2010-es médiatörvények”-ként hivatkozunk rájuk. Az egyik valóban egy nyári törvény volt; ezt a szakmai nyelv „médiaalkotmánynak” hívta. Nem nagyon tartalmazott konkrétumokat, ilyen értelemben indokolt a médiaalkotmány elnevezés. Alapelveket fektetett le, amelyek egyébként egészen szépek voltak, abba nagyon nem lehetett belekötni. De red flag volt abból a szempontból, hogy látszott: a médiával nagyon akarnak foglalkozni. Aztán jött a december:

a nagy, hosszú, több mint 200 paragrafusból álló médiatörvényt akkor nyújtották be és fogadták el. Ez alapította újra a közszolgálati médiát, ez törölte el a médiakoncentráció-szabályokat. Lényegében megteremtette azt a rendszert, amit ma is ismerünk.

Erre viszont nagyon beindult a felháborodás: akkor voltak az első médiatüntetések, igaz csak kicsi létszámmal, pár száz emberrel, de a magyar társadalom egy része már megértette, hogy ez veszélyes irány.

— És ott volt még az MTI hírszolgálatának ingyenessé tétele is.

— Ezzel valójában kivéreztették a hírügynökségi piacot, mert forprofit szereplőként nem lehet egy ingyenes szolgáltatással versenyezni. Volt akkor még a Független Hírügynökség néven működő szervezet; azokat azonnal be kellett zárni. De a másik trükk, ami szerintem

a Fidesz egyik leginnovatívabb lépése média területen az volt, hogy a közmédia elkezdte a rádiós hírblokkok gyártását, amit nagyon-nagyon alacsony összegért kínált a rádióknak.

Ez egy szolgáltatás, amit a rádiók szívesen igénybe vesznek, mert ha egy rádió a frekvenciapályázatában beígéri, és rendszerint be kell ígérni, hogy lesz hírszolgáltatás, az nagyon költséges: kell hírszerkesztő, hírolvasó, ráadásul minden nap. Ez óriási tétel egy zenei rádió költségvetéséhez képest, ezért nagyon sokan örömmel veszik igénybe az MTVA szolgáltatását, ahol nemcsak előkészítik a híreket, de szépen fel is mondják minden órában, és elküldik. A rádióknál a technikusnak csak meg kell nyomnia a gombot, és kész a hírblokk. Ez egészen elképesztően kreatív és innovatív beavatkozás volt, aminek szerintem nem lehet eléggé túlbecsülni a jelentőségét.

A közönség egy jelentős része, amelyik rádiót hallgat, és még mindig nagyon sokan hallgatnak rádiót, igazából teljesen mindegy, milyen rádiót kapcsol be, jó eséllyel ugyanazt a standardizált hírblokkot kapja.

Nagyon kevesen vannak, nem tudjuk pontosan hányan és kik, akik ezzel szembe mennek, és bevállalják a saját hírszerkesztőség működtetését, fenntartását.

— Mennyi idő alatt borult meg végzetesen a médiavilág? Mikor lehetett azt mondani, hogy ez már annyira torz, hogy annak politikai következményei is vannak?

— Erre nem tudok egzakt választ adni. Abban sem vagyok biztos, hogy mondhatunk olyat, hogy végzetesen megborult. Egyrészt rengeteg olyan független és minőségi médiaszolgáltatás indult Magyarországon, amelyek elképesztően nagy munkát végeztek, és végeznek. Majdnem mindegyik 2010 után, az Orbán-rendszerben indult: 444, Telex, Magyar Hang, Válasz Online, Átlátszó, Direkt36, Partizán. Illetve ide sorolható a Klubrádió, amely frekvenciáit elvesztve online rádióként működik tovább mind a mai napig.

— Ezek a független médiumok jellemzően reakcióként indultak el a hatalom lépéseire, mint a felvásárlások, a KESMA létrehozása vagy a Klubrádió elhallgattatása. Mégis, mi volt a megbillenés csúcspontja?

— Szerintem ez egy folyamat volt. Ahogy a Fidesz csavargatta a médiarendszert és egyre nagyobb nyomást helyezett rá, az is egy folyamat volt, ahogy erre a szereplők reagáltak. Onnantól kezdve, hogy az Átlátszó elindult 2011-ben, odáig, hogy a Telex csak 2020-ban. Talán a Telex volt az utolsó nagy indulás. Különböző szereplők különböző időpontokban hoztak nagyon fontos, bátor és jó döntéseket, de a Fidesz beavatkozásai sem egyszerre érintettek mindenkit. Ne felejtsük el, hogy például 2014 februárjában a Klubrádió még tudott budapesti frekvenciát nyerni, de 2021-ben már át is kényszerültek az online térbe. Ez is mutatja, hogy

a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást: részben ahogy megjött az étvágyuk, részben ahogy javultak a lehetőségeik, egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény.

Ezek összeadódtak; ez nem pontszerűen írható le, hanem egy hosszú folyamat volt.

— Ezek az új platformok, főleg a YouTube-csatornák, mint a Partizán, egy olyan generációhoz szólnak talán leginkább, amely már nem a hagyományos médiából tájékozódik. Nem veszíti el lassan a hatását az az összegründolt médiabirodalom, amit a Fidesz a 2010-es években felépített?

— Teljesen átalakult a fogyasztói szokás, máshol lehet elérni a közönséget. Ezt a médiafogyasztási kutatások is mutatják. Nem szoktam az NMHH-t reklámozni, de az évente elkészített, általában decemberben megjelenő médiapiaci jelentésük szakmailag jól összerakott anyag, számtalan módon használom. Pontosan mutatja, mennyire látványosan csökken a hagyományos média közönsége, és mennyire mennek a fogyasztók nem egyszerűen az internet felé, hiszen ezen már 20 éve túl vagyunk, hanem kifejezetten a digitális platformokról tájékozódnak.

A közösségi média válik a hírfogyasztás fő forrásává,

és nagyon mennek a streaming-szolgáltatások, podcastok, hasonlók. Valóban drámai átalakulás történt.

— Tegyük fel, hogy kormányváltás történik. Hogyan lehetne visszabillenteni a médiarendszert egy egészségesebb állapotba, ha ott van a nyakunkon a KESMA és az állami média?

— Szerintem összesen két intézmény van, amihez hozzá kell nyúlnia egy új kormánynak: az egyik a médiahatóság, a másik a közmédia. A KESMÁ-val nem kell foglalkozni. A KESMA magánkézben van: egyszerűen annyit kell tenni, hogy le kell állítani az állami forrásokat. Ezek állami reklámpénzekből élnek. Az egész KESMA-problémát rá kell bízni a piacra.

Mély meggyőződésem, hogy a KESMA portfóliójának nagy része heteken-hónapokon belül eltűnne egy kormányváltás után, egyszerűen azért, mert finanszírozhatatlan.

Valószínűleg lesznek olyanok, amelyek életképesnek bizonyulnak, mondjuk a Retro Rádió biztosan el tud működni anélkül is, hogy irtózatos állami pénzek mennének bele. De ezt tényleg a piac láthatatlan kezére kell bízni, ahogy a közgazdasági tankönyvekben is van. Ezzel a politikának nem lesz aktív teendője. Az viszont nagyon fontos teendő, hogy az állami reklámpénzeket le kell állítani, és egy nagyon átlátható, tisztességes rendszert kell kialakítani, hogy a jövőben az állami reklámpénzek ne torzítsák a médiapiacot

.

— Mi a teendő tehát az médiahatósággal és az állami médiával?

— Ezek be vannak betonozva a médiatörvénybe. Plusz a konkrét személyek, legalábbis a médiahatóságnál, kilenc évre be vannak betonozva: a Médiatanács öt tagja.

Ez nagyon kemény dió lesz, persze rendkívül sok függ attól, hogy feles vagy kétharmados felhatalmazással nyer-e valaki.

Nagyon sok függ attól is, és erre semmilyen előrejelzést nem tudok mondani, mert nem ismerem a szereplőket, hogyan gondolkodnak, hogy a különböző pozíciókban ülő emberek, akár a Médiatanács öt tagja, akár a közmédia vezetői, megérzik-e, hogy a magyar társadalom nem kér ebből többet, és szépen maguktól azt mondják: oké, megértettük az üzenetet, lemondunk, és nem állunk a változások útjába. Most nyilván arról a forgatókönyvről beszélünk, hogy a Tisza nyer. Ez az egyik forgatókönyv. A másik, hogy elkezdenek harcolni a pozíciójukért, hogy továbbra is szolgálhassák a Fideszt, gyakorlatilag ezt csinálták eddig is.

Akkor nagyon nehéz jogi helyzet lesz a Tisza számára.

Én csak remélni tudom, hogy van arra vonatkozó munkacsoportjuk, amely kidolgozza a különböző forgatókönyveket, végiggondolja a lehetőségeket. Valójában erről semmit nem tudok. És nem vagyok jogász, emiatt jogi szemmel sem tudom megmondani, pontosan milyen lehetőségek vannak akkor, ha tényleg beleállnak. Mondok egy példát a Tisza Párt esetében: lekapcsolják az állami hírszolgáltatást, tehát a közszolgáltatást leállítják addig, amíg helyre nem tudják állítani a valódi, minőségi tartalomszolgáltatást. Tehát lehet, hogy van egy ilyen forgatókönyvük is. Egyszerűen megnyomnak egy gombot, elsötétül a képernyő, és elhallgatnak a rádiók. Az a tippem, vagy inkább remélem, hogy ez azért nem az első számú forgatókönyv, hanem mondjuk a C vagy a D. Mert valószínűleg mindenki számára az lenne a legjobb helyzet, ha a jelenleg pozícióban ülő vezetők felismernék, hogy van az a pillanat, amikor félre kell állni. És ha most nyer a Tisza Párt, akkor valószínűleg ez egy ilyen pillanat lesz.

Nem vagyok biztos abban, hogy ezek az emberek mindent kockára akarnak tenni.

Nekik már jó egzisztenciájuk van, hiszen rengeteget kerestek az elmúlt másfél évtizedben. Szerintem ha józanul végiggondolják, akkor lehet, hogy sokkal engedékenyebbek és konstruktívabbak lesznek, mint ahogy azt most előzetesen elképzeljük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Minek ekkora hodály az Orbán családnak?” – az utolsó túrát vezette Hatvanpusztára Hadházy Ákos a választások előtt
Hadházy szerint nagy szégyen lenne, ha a luxusbirtok a választások után is megmaradhatna a tulajdonosoknál. Sokan ismét létráról néztek be a kerítésen, a hatalmas épületeket most jobban lehetett látni, mert nem takartak a lombok.


A választások előtt utoljára szervezett túrát Hadházy Ákos az Orbán család hatvanpusztai birtokhoz, ahová ezúttal már nemcsak egyénileg, hanem busszal is érkeztek az érdeklődők, hogy saját szemükkel lássák az építkezést. A látogatók egy kis túrát is tettek a környéken.

„Ilyesmit saját szemmel kell látni; majd később az unokáimnak is elmesélem, hogy amikor még Orbán volt hatalmon, megnéztem a zebráit és a kis kastélyát. Ezt látni kell saját szemmel” – magyarázta egy Hollandiából érkezett férfi. Mások azért jöttek el, mert ez volt az utolsó lehetőség a választások előtt. „Gondoltam, hogy mivel ez az utolsó szervezett alkalom, eljövünk megnézni, milyen ez április 12. előtt; aztán ki tudja, mi lesz április 12. után” – jegyezte meg egy nő.

Egy másik látogató szerint az utazás célja az volt, hogy megnézzék, „egy beteg lény agyszüleménye hogyan testesül meg a valóságban.” Úgy vélte, a birtok egy vár, ahová a tulajdonosa egy életre be akar rendezkedni, hogy mindenkitől elzárkózva éljen. „Ez nem normális dolog” – tette hozzá.

„Ez a hodály... Nem értjük, miért kellett ekkora hodály egy családnak, az Orbán családnak” – fogalmazott egy újabb résztvevő, aki szerint bár nem jó dolog ezt látni, de segít felmérni, mennyibe kerülhetett.

A hatalmas épületkomplexumot most jobban meg lehetett nézni, mert még nem takarták a kilátást lombok.

Hadházy Ákos, a szervező hangsúlyozta, az esemény nem tüntetés. „Azért vagyunk itt, mert sokan kérték, hogy szeretnék megnézni” – mondta, utalva a korábbi, Pécsről, Dunaújvárosból és Szegedről indított utakra. A képviselő beszélt arról is, hogy a terület elvileg műemléki besorolású, ezért a tulajdonosnak biztosítania kellene a látogathatóságot. Reményét fejezte ki, hogy egy „valódi rendszerváltás” után belülről is megtekinthető lesz a birtok.

Hadházy arról is beszélt, „nagy szégyen lenne, ha ez így megmaradhatna a tulajdonosoknál.”

Orbán Viktor miniszterelnök korábban „félkész gazdaságnak” nevezte a majorságot, és az érdeklődőket édesapjához, Orbán Győzőhöz irányította.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET: