Márki-Zay: friss fuvallat, amiből Orbánt elsöprő orkán lehet
Talán még sokaknak megvan a jó, öreg Gyalogkakukk. A világ egyik legviccesebb rajzfilmsorozata, amelynek kábé mindegyik része ugyanarról szól: a prédára éhes prérifarkas gondosan és hosszasan bíbelődik mindenféle tökélyre fejlesztett kakukk-csapda összetákolásával, aztán egyszer csak fülsértő “Bibiiiip!” rikoltással, ezerrel elszáguld mellette a gyalogkakukk. A farkas tákolmánya felejtős, a farkas meg csak bámul a kakukk húzta füstcsík után.
Bár tudom, hogy a hasonlat több helyen sántít, nekem mégis ez jut az eszembe Márki-Zay Péter berobbanásáról az ellenzéki előválasztás kellős közepébe. Mondom ezt úgy, hogy amióta szavazhatok, mindig a Fideszre voksoltam, az utóbbi hat-hét évben ábrándultam ki, és teljesen eltávolodtam a politikától. Összes ilyen irányú tevékenységem kimerült abban, hogy 2019-ben Karácsony Gergelyre húztam az ikszet, mert a frusztrációmnak mégis csak utat kellett törnie valahogy. Egyébként meg a családommal komolyan elkezdtük tervezgetni az emigrációt.
Róla csak annyit tudtam, hogy Amerikából jött haza, és minden papírformára rácáfolva valahogy sikerült kiütnie Lázár Jánost (jó, közvetlenül nem őt, hanem az emberét, de ez mindegy). Lázárról sok mindent lehet gondolni, de egyértelmű, hogy győztes típus, és...hogy is mondjam...az ő ajánlatait a hírek szerint ma Magyarországon nem szokás visszautasítani.
Erre jön egy hét gyerekes, vallásos családapa (tehát igen csak nehéz lenne sorosista, volt emeszpés káderutódnak beállítani), és két vállra fekteti Lázárt. Azután másodszor is. “Ki a fene ez a srác?” – kérdezik tőlem a családomban többen is, mert mégis csak én járok a neten a legtöbbet, tájékozottnak tartanak. A válaszom minden esetben az: “Fogalmam sincs, de valamit tud.”
Ez a “valamit tud” mára odáig fajult, hogy szintén minden becslés, felmérés, kutatás és mendemonda ellenére a Medián friss felmérése szerint elhúzott Karácsony mellett, mint a gyalogkakukk, és a teljes választói körben ő tűnik esélyesebbnek arra, hogy 2022-ben legyőzze Orbán Viktort. Igen, tisztában vagyok vele, hogy Dobrev Klára ellen az előválasztás második fordulója előtt viszont vesztésre áll (megint csak a felmérések szerint), de azért lássuk be: ez ennyi idő alatt, párt nélkül, évtizedes hátország nélkül és főként számottevő lóvé nélkül bizony nem semmi teljesítmény.
Mi lehet a titka? Mivel a gondolkodásom még mindig jórészt jobboldali értékek mentén rendeződik, talán érdekes lehet, hogy mit gondolok erről.
Először is: semmit sem a papírforma szerint csinál. Elképesztő manőverei vannak, és ebben a még mindig kicsit posvány-szagú magyar politikában igenis friss fuvallatot jelent.
Másodszor: ki mer mondani olyan dolgokat, amiket senki sem. Sokan pocskondiázásnak tekintik, hogy szerinte Dobrev Klára képtelen annyira lemosni magáról a “Gyurcsány-átkot”, hogy esélye legyen Orbánt leváltani. Ez nem pocskondiázás, ez tény. A 2010 előtti világot én nem tekintem ellenségemnek, de mindenképp komoly része volt abban, hogy idáig jutottunk, ezért szerintem se jöjjön vissza. Elég volt, valami új kell.
Végül: Márki-Zay egyszerűen az az alkat, akit “győztesnek” szokás nevezni. Nekem személy szerint nem is különösebben szimpatikus, inkább semleges, de ezt még én is elismerem. Van, aki egyenesen a fiatal Orbánhoz hasonlítja. Ha azt nézzük, hogy elképesztő lendülettel politizál, ambíciózus, rá mert lépni a “nagyok” sakktáblájára, és jelen állás szerint már most összehozott egy sakk-matt közeli állapotot, ez a hasonlat talán igaz is. Én nem tudom, hogy ha a hatalom közelébe jut, azt mire fogja használni. Orbánról se tudtam annak idején. De tény, hogy megvan benne az a “kakaó”, ami egy Orbán-kihívó személyiségében igenis meg kell, hogy legyen. Ne feledjük: nem akárkit kell legyőzni.
Szóval ez a fiatal, "amerikai egóval” felvértezett politikus akár még egy csodafegyverré is kinőheti magát. Szerintem még ez a “visszelépek-nem lépek vissza” csiki-csuki, amit az elmúlt napokban csinál, se véletlen. Napok óta az ő térfelén pattog a labda, uralja a narratívát, összezavarta a kormány kampányát (nem számoltak vele, így egyelőre nem is tudnak vele mit kezdeni), minden szem rá mered: vajon hogy fog dönteni. Teszetoszaság? Persze, lehet. Ha meg nem, akkor csak annyit tudok mondani: ügyes.
Nem tudom, mi vár ránk a következő hónapokban, de választóként nagyon fogok figyelni. És valóban jó lenne már tudni, hogy ez a szélsebesen száguldó gyalogkakukk végül mire jut. Mert az időhúzás is veszélyes. Maga alá temethet mindent.