Nagy beszédet mondott a kanadai miniszterelnök Davosban, bejelentette: vége a szabályalapú világrendnek
Mark Carney szerint a világ évtizedekig hazugságban élt, de ennek most vége. A nagyhatalmak zsarolnak, a kisebbeknek pedig össze kell fogniuk, ha túl akarnak élni.
„Itt az ideje, hogy a vállalatok és az országok levegyék a táblát az ablakból” – ezzel a Václav Haveltől kölcsönzött képpel jelentette be Mark Carney kanadai miniszterelnök Davosban, hogy véget ért a szabályokon alapuló világrend korszaka. A Világgazdasági Fórumon január 20-án, kedden elmondott beszédében – amelynek teljes leiratát a szervezet tette közzé – egy kellemes fikció végéről és egy kemény valóság kezdetéről beszélt, ahol a nagyhatalmi rivalizálás korlátok nélkül érvényesül.
A kanadai kormányfő a cseh ellenzéki, későbbi elnök A tehetetlenek hatalma című esszéjét idézte fel, amelyben egy zöldséges minden reggel kihelyezi a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” feliratot a kirakatba. Nem hisz benne, de megteszi, hogy elkerülje a bajt. Carney szerint a világ országai évtizedekig éltek ebben a hazugságban, úgy téve, mintha a szabályokon alapuló nemzetközi rend tökéletesen működne, miközben tudták, hogy a legerősebbek kivételt tesznek magukkal. Szerinte ez az alku már nem működik, mert a nagyhatalmak a gazdasági integrációt fegyverként, a vámokat zsarolásra, az ellátási láncokat pedig a sebezhetőség miatt fenyegetésre használják.
A 2025 márciusában hivatalba lépett miniszterelnök szerint Kanada az elsők között ismerte fel a helyzetet, és stratégiát váltott. Ennek alapja az otthoni erőépítés: a kormány csökkentette a jövedelem-, a tőkenyereség- és a beruházási adókat, eltörölte a tartományközi kereskedelem szövetségi akadályait, és felgyorsít ezermilliárd dollárnyi beruházást az energia, a mesterséges intelligencia és a kritikus ásványok terén. Emellett az évtized végéig megduplázzák a védelmi kiadásokat, a hazai ipar megerősítésével.
Külpolitikailag Kanada a diverzifikáció útjára lépett. Átfogó stratégiai partnerséget kötöttek az Európai Unióval, és csatlakoztak az európai közös védelmi beszerzési rendszerhez is. Az elmúlt hat hónapban 12 kereskedelmi és biztonsági megállapodást írtak alá négy kontinensen, a napokban pedig új stratégiai partnerséget kötöttek Kínával és Katarral. Folyamatban vannak a szabadkereskedelmi tárgyalások Indiával, az ASEAN-országokkal és a dél-amerikai Mercosur blokkal is.
A biztonságpolitikában Kanada Ukrajna egyik legfőbb egy főre jutó támogatója, és a „Hajlandók Koalíciójának” magját képezi. Carney megerősítette, hogy országa elkötelezettsége a NATO 5. cikke mellett megingathatatlan, amit új beruházásokkal – radarokba, tengeralattjárókba és repülőgépekbe – is alátámasztanak. Az Északi-sarkvidéken Kanada kiáll Grönland és Dánia mellett, ellenzi a Grönlandot sújtó vámokat, és célzott tárgyalásokat sürget. Carney szerint országa „változó geometriájú” koalíciókat épít: hidat verne a Csendes-óceáni Partnerség és az EU közé egy 1,5 milliárdos piac létrehozásáért, a G7-ek köré szervezve „vásárlói klubokat” hozna létre a kritikus ásványkincsekre, és a hasonlóan gondolkodó demokráciákkal működne együtt a mesterséges intelligencia terén.
Carney szerint a középhatalmaknak választaniuk kell: vagy versengenek egymással a hegemónok kegyeiért, vagy összefognak egy harmadik út létrehozására. „A középhatalmaknak együtt kell cselekedniük, mert ha nem ülünk az asztalnál, az étlapon vagyunk” – fogalmazott.
A kanadai miniszterelnök azzal zárta beszédét, hogy a nosztalgia nem stratégia, és a régi rend nem tér vissza. „Ez Kanada útja. Nyíltan és magabiztosan választjuk, és ez az út nyitva áll minden ország előtt, amely kész velünk együtt rálépni.”
„Itt az ideje, hogy a vállalatok és az országok levegyék a táblát az ablakból” – ezzel a Václav Haveltől kölcsönzött képpel jelentette be Mark Carney kanadai miniszterelnök Davosban, hogy véget ért a szabályokon alapuló világrend korszaka. A Világgazdasági Fórumon január 20-án, kedden elmondott beszédében – amelynek teljes leiratát a szervezet tette közzé – egy kellemes fikció végéről és egy kemény valóság kezdetéről beszélt, ahol a nagyhatalmi rivalizálás korlátok nélkül érvényesül.
A kanadai kormányfő a cseh ellenzéki, későbbi elnök A tehetetlenek hatalma című esszéjét idézte fel, amelyben egy zöldséges minden reggel kihelyezi a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” feliratot a kirakatba. Nem hisz benne, de megteszi, hogy elkerülje a bajt. Carney szerint a világ országai évtizedekig éltek ebben a hazugságban, úgy téve, mintha a szabályokon alapuló nemzetközi rend tökéletesen működne, miközben tudták, hogy a legerősebbek kivételt tesznek magukkal. Szerinte ez az alku már nem működik, mert a nagyhatalmak a gazdasági integrációt fegyverként, a vámokat zsarolásra, az ellátási láncokat pedig a sebezhetőség miatt fenyegetésre használják.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Shell volt alelnöke Magyar Péter mellett: Ezt a teljesítményt egyetlen cég sem tolerálná
Angyalföldről indult, a világ egyik legnagyobb cégének csúcsára jutott. Most elárulta, miért döntött úgy, hogy a TISZA mellé áll, és hogyan képzeli el a magyar gazdaság jövőjét, amelynek formálásában nagy szerepe lehet, ha nyernek a választásokon.
Kapitány István, a Shell korábbi globális alelnöke, a TISZA Párt gazdaságfejlesztési és energetikai szakértője volt a Tiszta Hang podcast vendége, ahol karrierjéről, a magyar gazdaság állapotáról és a TISZA Párt terveiről beszélt. Magyar Péter úgy mutatta be, mint „a valaha volt legmagasabbra jutott magyar menedzsert”, akinek nagyon fontos feladata lesz a Tisza kormányban.
Bemutatkozó filmjében elhangzott, hogy
a világ egyik legnagyobb globális vállalatának vezetőjeként 85 országban 45 ezer kereskedelmi egységet és félmillió munkavállalót irányított. Öt éven át vezette a Menedzserek Országos Szövetségét, 2023-ban pedig a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki.
A beszélgetés elején felidézte, hogy tragikus repülőgép-balesetben elhunyt édesapja, a Malév főpilótája nyomdokaiba lépve ő is pilótának készült, ám édesanyja kérésére végül más pályát választott. Az üzleti élet iránti érdeklődését debreceni fűszeres nagyapja mellett alapozta meg, ahol már gyerekként belelátott a kereskedelembe. Későbbi karrierje során végül sokkal többet utazott, mint pilóta édesapja. „Az utolsó tíz évében a karrieremnek évente 200 napot repültem” – mondta.
Karrierje a Shellnél 1987-ben indult, ahol a töltőállomások melletti szupermarketek kialakítása volt a feladata, majd 28-29 évesen már a teljes magyarországi hálózatot vezette. A nemzetközi pályára egy osztrák mentora indította el, aki többet látott benne, mint amit ő maga gondolt magáról.
„Számomra az egyik tanulság, hogy egy jó vezető, egy mentor feladata, hogy felismerje azokat a képességeket azokban, akikkel dolgozik, amit ők maguk sem tudnak felismerni, és segítse őket abban, hogy többet érjenek el, mint amit ők maguk bármikor elképzeltek” – fogalmazott.
Londoni, dél-afrikai és németországi megbízatásai során a legfontosabb tanulságnak a teljesítményorientációt és a kiegyenlített versenyhelyzetet tartotta.
Szerinte a siker kulcsa, hogy a pálya mindenki számára egyenlő legyen.
„Ha a versenyhelyzet nem alakul ki, vagy az torzítva van, hogyha vannak kivételezett részei annak a versenynek, hogyha valaki a kezét is használhatja a focimeccs közben, az hosszútávon nem lesz sikeres” – állítja.
Németországban egy csődközeli helyzetben lévő vállalatot kellett talpra állítania, ami sikerült is, és a cég a Shell-csoporton belül a világ legjobban teljesítő vállalatává vált. Bárhol is dolgozott a világban, mindig fontosnak tartotta magyar identitását megőrizni, ahogy fogalmazott: „István maradtam, nem lettem Stefán.”
A magyar gazdaság helyzetét kritikusan értékelte. Szerinte a magyar menedzserek nemzetközi szinten is megállják a helyüket, az ország gazdasága mégis évek óta stagnál, és a kitűzött célok nem teljesülnek. Ezt egy multinacionális cégnél nem tolerálnák. „Nem lett volna három év” – jelentette ki arra a kérdésre, mi történt volna a Shellnél, ha három évig nem teljesülnek a tervek.
Szerinte a külső körülményekre, például a háborúra vagy a válságra való hivatkozás nem elfogadható magyarázat.
„Ebben a környezetben azt mondják, hogy nyilvánvalóan a menedzsmentnek az a feladata, hogy az adott körülmények között versenyhelyzetben jobban teljesítsen, mint a versenytársai. És a magyar gazdaság nem teljesít jobban, mint a többi európai gazdaság, rosszabbul teljesít, mint a környékbeli országok” – mondta.
Álláspontja szerint Magyarországnak nem összeszerelő üzemekre, hanem tudásalapú gazdaságra kellene építenie, amely a digitalizációra és a kis- és középvállalkozások (kkv) helyzetbe hozására fókuszál. Kritizálta az óriási állami támogatásokat, amelyeket az összeszerelő üzemek kapnak, miközben a kkv-k alulfinanszírozottak. „A beruházások nem mehetnek csak a giga-mega beruházások irányába. Pláne egy ilyen kisebb gazdaság esetében, mint Magyarország, nagyon fontos, hogy a szellemi tőkére alapozzuk a jövőnket” – vélekedett.
Kapitány István szerint hosszútávú startégiára van szükség, nem elég, hogy időről-időre a választási kampány előtt adnak egy kis támogatást a cégeknek. „Ha megértjük, hogy miért nem tudnak exportra termelni, létrehozzuk a versenyhelyzetet, nem kivételezünk a gazdasági élet egyik szereplőjével sem, akkor van arra remény, hogy a versenyhelyzetben ezek a vállalkozások megállják a helyüket, és elkezdenek beszállítani az értékláncba, el tudnak kezdeni exportálni, mert versenykörnyezetben is meg tudják állni a helyüket.”
A versenyképesség növelése alapvető feltétele annak, hogy elérjék az egyik legfontosabb céljukat, a bérek emelését.
„Ahhoz, hogy elérjük egy pár éven belül az 1 millió forintos minimálbért, ahhoz az kell, hogy brutális mértékben nőjön a magyar kis- és közepes vállalatok, valamint a nagyvállalatok versenyképessége, termelékenysége, exportképessége.” Ehhez szükség lesz az uniós források hazahozatalára, valamint arra is, hogy jól költsék el ezt a pénzt, akár vissza nem térítendő támogatások, akár kedvezményes kamatozású hitelek formájában. „Ne a fideszes választókerületi elnök döntse el egy kockásfüzetben, hogy akkor melyik cég kap támogatást, adott esetben a harmadszor, miközben az adott településen a többi, egyébként előrébb lévő cég meg nem kap semmit.”
Elmondta, azért csatlakozott a TISZA Párthoz, mert úgy érezte, fel kell ajánlania a hazájának a tudását és tapasztalatát.
„Én nyilvánvalóan alapvetően üzletember vagyok, voltam. Viszont úgy éreztem, és ez nagyon emocionális dolog is, hogy amikor hosszú éveken át mondtam, hogy szerintem a magyar menedzserek, a magyar munkavállalók nemzetközi szinten képesek dolgozni, és azt látom, hogy nincsen igazából jó teljesítmény, akkor fel kell ajánlani azt a hazámnak, hogy próbálok segíteni azzal, amit megtanultam. Hiszen én innen indultam el, ennek az országnak köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok, és ha bármilyen módon tudok segíteni, akkor nagyon szívesen megteszem.”
Szóba került, hogy a TISZA kormányában a bel- és külgazdaság, valamint az energetika egy minisztériumhoz tartozna, mert ezek a területek szorosan összefüggnek.
Kapitány István a legfontosabb feladatnak a bizalom helyreállítását tartja, mind a lakosság, mind a vállalkozások körében.
Ehhez szerinte kiszámítható, ritkán változó szabályozásra van szükség. „Az üzletemberek Magyarországon arról beszélnek, hogy nem tudjuk, holnap milyen különadó jön, mikor szűnik meg, ennek az iparágnak miért csak ez a része fizeti be ezt a különadót, a másik része miért nem. Tehát nagyon fontos, hogy a gazdaságot elkezdjük egy letisztult gazdasági filozófiával működtetni.”
A vásárlói bizalom ugyanilyen fontos: „nem elég egy gazdaságnak nőnie, az emberek 99%-ának éreznie is kell a saját életében, hogy ez bekövetkezik.”
A munkaerőhiány és az ázsiai vendégmunkások kérdésében úgy látja, a jelenlegi kormány politikája egy „ördögi kört” indított el, ahol a magyarok kivándorlását a külföldi munkaerő behozatalával pótolják. Ezzel szemben ő a magyar munkaerőbe való befektetést tartja a legjobb beruházásnak. Megoldásként a fiatalok, az idősebb korosztály és a megváltozott munkaképességűek aktivizálását, valamint a külföldön élő magyarok hazacsábítását nevezte meg. „Ez egy óriási munkaerő tartaléka a magyar gazdaságnak, ez a 740 ezer ember” - fogalmazott.
Az energetika területén a legfontosabbnak az ellátásbiztonságot, a megfizethető árakat és a fenntarthatóságot tartja.
Szerinte elfogadhatatlan, hogy Magyarország energiaellátása 87%-ban egyetlen forrástól, Oroszországtól függ. A megoldást a források diverzifikálásában és a verseny megteremtésében látja.
A rezsicsökkentésről azt mondta, a lakosság számára meg kell tartani, sőt, javítani kell rajta, például a tűzifa áfájának 5%-ra csökkentésével. Ugyanakkor a vállalati szektorban szerinte elviselhetetlenül magasak az energiaárak, ami rontja a versenyképességet, ezért a keresztfinanszírozást meg kell szüntetni.
„A versenyszférában a villamosáram és a gáz ára európai összehasonlításban az egyik legmagasabb szinten van. Erről nem szoktak általában olyan sokat beszélni, de nagy jelentősége van, hiszen ezek mind belekerülnek azoknak a termékeknek az árába, amit a magyar állampolgárok megvesznek.” Szerinte ez a magas infláció egyik oka, valamint nagy szerepe van abban is, hogy a magyar cégek nem versenyképesek.
Az energiahatékonyság növelését kulcsfontosságúnak tartja. „A legolcsóbb energia az az energia, amit nem használunk föl” – jelentette ki, utalva a magyar lakásállomány rossz állapotára és egy nagyszabású felújítási program szükségességére. Első körben 100 ezer lakást korszerűsítenének.
A paksi atomerőművel kapcsolatban a Paks 1 blokkjainak üzemidő-hosszabbítását és a Paks 2 beruházás teljes felülvizsgálatát sürgette.
Szerinte az államnak felül kell vizsgálnia a kiadásait, és olyan presztízsberuházások helyett, mint a repülőtérvásárlás, inkább az oktatásra és az egészségügyre kellene költenie.
„Az állampolgárok nem azért fizetik be az adójukat, hogy reptereket vásároljanak, hanem azért fizetik be az adójukat, hogy legyen kórház és legyen jól funkcionáló oktatási rendszer” – mondta.
A nemzetközi kapcsolatokról és a tárgyalási kultúráról szólva a kölcsönösen előnyös, „win-win” megállapodások fontosságát hangsúlyozta. „Hosszú távon nem szerencsés, hogyha egy szerződés nem kiegyenlített erőviszonyokat mutat. Még akkor is, hogyha különböző méretűek a szerződéskötők” – magyarázta. Szerinte annak is nagy szerepe van, hogy értsük a másik ország tárgyalási kultúráját.
Jó vezetéssel még a lehetetlen helyzetek is megoldhatóak, állította Kapitány István, aki szerint fontos a nyitottság és az összefogás. Példaként Nelson Mandela tevékenységét hozta fel, aki képes volt ezt elérni Dél-Afrikában.
„Tehát az, hogy egy ország összefogjon, hogy kiegyezzünk, az egy nagyon-nagyon fontos dolog, és én azt gondolom, hogy Magyarországon ez az, amit el kell érnünk. Elsősorban magyarok vagyunk, ez a mi országunk.”
A teljes beszélgetés
Kapitány István, a Shell korábbi globális alelnöke, a TISZA Párt gazdaságfejlesztési és energetikai szakértője volt a Tiszta Hang podcast vendége, ahol karrierjéről, a magyar gazdaság állapotáról és a TISZA Párt terveiről beszélt. Magyar Péter úgy mutatta be, mint „a valaha volt legmagasabbra jutott magyar menedzsert”, akinek nagyon fontos feladata lesz a Tisza kormányban.
Bemutatkozó filmjében elhangzott, hogy
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Sokan látták Egressy Mátyást, mégsem segített neki senki – Mit lehetett volna tenni, hogy elkerülhető legyen a tragédia?
Ez a szomorú eset „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás és felelősségvállalás gyakori hiányának” – hangzott el a Fókusz riportjában. Sokan keresik a válaszokat a miértekre, jó néhányan pedig már azt is felvetették, hogy ha azok az emberek, akik még látták a fiút, segítettek volna neki, nem ez lett volna a vége.
Nem hagyja nyugodni az országot Egressy Mátyás rejtélyes eltűnése, amely kapcsán még mindig sok a kérdés. Annyit lehet biztosan tudni, hogy a 18 éves fiú múlt péntek éjjel az Ötkert nevű szórakozóhelyen bulizott a barátaival, majd hajnali 2-kor hazaindult, de nem érkezett meg otthonába, hanem a fővárosban bolyongott. Sokan, köztük hírességek is buzdították az embereket arra, hogy ha látják valahol a fiatalt, vagy bármi hasznos információt tudnak róla, értesítsék a hatóságokat. A rendőrség is nagy erőkkel kezdte keresni Mátyást, kedden azt közölték, hogy már a Dunán is kutatnak utána. Ez rosszat sejtetett, ugyanis még vasárnap kiderült, hogy egy dunai hajó kamerája rögzítette, ahogy valaki a Lánchídról beleesett a folyóba.
Kedd délután aztán lesújtó hírt osztott meg közös közleményben a fiú családja és a teniszklub, ahol sportolt: nagy valószínűsségel Mátyás lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról. A remény arra, hogy még élve, épségben kerül, így szinte teljesen elfogyott.
„Biztosan nem mondhatjuk ki, hogy meghalt, hiszen holttest nincsen, pillanatnyilag csak eltűntként lehet keresni”
– mondta Borbély Zoltán ügyvéd az RTL Fókusz című műsorában. Mint mondta, a körözés 90 napig él, ha ennyi időn belül megtalálják a fiút, akkor a körözést visszavonják. Ha viszont az életben maradására utaló semmilyen jel nincsen a következő öt évben, akkor kezdeményezhetik a holttá nyilvánítást.
Az Egressy Mátyással történtek az egész országot megrázták, sokan keresik a válaszokat a miértekre. A közösségi médiában egyre több poszt jelenik meg ezzel kapcsolatban, jó néhányan pedig már azt is felvetették, hogy ha azok az emberek, akik még látták a fiút, segítettek volna neki, nem ez lett volna a vége. A Fókuszban idézték egy néző levelét, aki egy BKK-járat vezetőjét vádolja a segítségnyújtás elmulasztásával.
„A péntek éjjelről szombat hajnalra virradó időszakban, amikor Budapesten extrém hideg uralkodott (mínusz fokok, életveszélyes kihűlés kockázata),
egy BKK-járat vezetője a végállomáson leszállított egy fiatal fiút, aki láthatóan nem volt beszámítható állapotban. A gyermeknek nem volt kabátja, nem volt pénze, és nem volt olyan tudatállapotban, hogy önállóan segítséget tudjon kérni. A sofőr mindezek ellenére nem hívott segítséget, nem értesített mentőt, rendőrséget vagy diszpécsert, hanem a fiút magára hagyta a hidegben, majd szolgálata végeztével eltávozott.”
Kovács Bendegúz, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szóvivője elmondta, hogy a protokoll szerint ha egy utas látványosan rosszul van, a járművezetőknek cselekedni kell: kisebb baj esetén, vagy ha nem tudja, mit tegyen, a BKK diszpécser-szolgálatát kell hívnia, komoly veszély esetén pedig azonnal mentőt. Ha egy utas elalszik a járaton, akkor a sofőrnek a végállomáson figyelmeztetnie kell a leszállásra, további feladata azonban nincsen. Ugyanakkor nemcsak a vezetők, az utasok is kérhetnek segítséget a BudapestGO alkalmazáson keresztül.
„Előfordul, hogy amikor valaki bajban van, a körülötte lévők az utcán nem ismerik fel a probléma jellegét. Ezt hívja a szociálpszichológia bámészkodó, bystander hatásnak.
Ezért az ilyen helyzetekben a legjobb az, hogy aki észleli ezt a problémát, azonnal próbálja meg a lehető leggyorsabban elérni a szakszerű segítséget, ami nem mindig könnyű. Az ilyen esetek jelentős részében megelőzhető vagy csökkenthető a probléma” – mondta a riportban Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus. Elmondása szerint előítéletek és félelmek is szerepet játszhatnak abban, ha valaki úgy érzi, hogy úgysem tud segíteni, vagy azt gondolja, hogy mások úgyis megteszik helyette.
Sokszor nehéz megmondani, hogy egy zavarodottan viselkedő ember valóban segítségre szorul-e, esetleg ön- vagy közveszélyes. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője elmondta, a tudatzavar hátterében nemcsak drog vagy alkohol hatása, hanem akár belgyógyászati betegség, sztrók, cukorbetegség is állhat, sőt pszichiátriai betegségre is gondolhatunk. Azt javasolja, ilyen esetben az a legjobb, ha felhívjuk a segélyhívót, a mentők kiérkezéséig pedig vigyázunk a saját és az érintett biztonságára is.
Egressy Mátyás az eddig megjelent információk szerint több tömegközlekedési eszközön is utazott, sokakkal találkozott, sőt volt, akikkel beszélt is, de senki nem segített neki.
Ez a szomorú eset „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás és felelősségvállalás gyakori hiányának” – hangzott el a Fókusz riportjában.
Nem hagyja nyugodni az országot Egressy Mátyás rejtélyes eltűnése, amely kapcsán még mindig sok a kérdés. Annyit lehet biztosan tudni, hogy a 18 éves fiú múlt péntek éjjel az Ötkert nevű szórakozóhelyen bulizott a barátaival, majd hajnali 2-kor hazaindult, de nem érkezett meg otthonába, hanem a fővárosban bolyongott. Sokan, köztük hírességek is buzdították az embereket arra, hogy ha látják valahol a fiatalt, vagy bármi hasznos információt tudnak róla, értesítsék a hatóságokat. A rendőrség is nagy erőkkel kezdte keresni Mátyást, kedden azt közölték, hogy már a Dunán is kutatnak utána. Ez rosszat sejtetett, ugyanis még vasárnap kiderült, hogy egy dunai hajó kamerája rögzítette, ahogy valaki a Lánchídról beleesett a folyóba.
Kedd délután aztán lesújtó hírt osztott meg közös közleményben a fiú családja és a teniszklub, ahol sportolt: nagy valószínűsségel Mátyás lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról. A remény arra, hogy még élve, épségben kerül, így szinte teljesen elfogyott.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Olyan volt, mintha csak egy pillanatra lehunytam volna a szemem” – emlékezett vissza Stephen Hart, a szórakozóhelyi bedrogozás ellen küzdő Stamp Out Spiking szervezet londoni nagykövete arra a pillanatra, amikor egy szórakozóhelyen kábítószert tettek az italába.
A jelenség nem városi legenda, hanem valós probléma, amit sajnos nem könnyű kivédeni.
Egy kutatás, amit három nagy amerikai egyetemen végeztek, megállapította:
a több mint hatezer megkérdezett diák 7,8 százaléka tapasztalta meg élete során legalább egyszer, hogy bedrogozták, 1,4 százalékuk pedig elismerte, hogy ő maga tett ilyet vagy tudomása volt róla.
A szakértők szerint a „soiking” vagy bedrogozás leggyakoribb eszköze maga az alkohol, amikor valakinek a tudta nélkül erősebb italt töltenek, vagy egyszerűen kihasználják a bódult állapotát. Nem ritka az sem, hogy valamilyen kábító anyagot tesznek az áldozat italába.
A felelősség minden esetben az elkövetőé.
Az, hogy valakinek valamilyen drogot csempésznek az italába,
sajnos Magyarországon is ismert jelenség.
A cél nők esetében rendszerint az, hogy bódult állapotban erőszakot kövessenek el rajta vagy kirabolják, férfiak esetében pedig többnyire az, hogy kifosszák. Előfordul, hogy idegenek csempészik az italba a drogot, akik meghívják a kiszemelt személyt vagy személyeket egy italba. De az is előfodulhat, hogy pultossal játszik össze az, aki a másikat ki akarja rabolni.
A napokban a Budapesten eltűnt Egressy Mátyás esete irányította rá a figyelmet a szórakozóhelyi spikingra.
A 18 éves fiúnak január 16-án, péntek éjjel veszett nyoma, miután a fővárosi Ötkertben bulizott a barátaival. Állítólag szombaton hajnali kettő óra körül ment el a Zrínyi utcában lévő szórakozóhelyről, és nem érkezett haza.
„Csak arra tudunk következtetni, hogy az italába drogot csempésztek, amitől önkívületi állapotba került, és most magáról nem tudva bolyong. Rendezett, családcentrikus fiú, mindig törekszik arra, hogy hazaérjen, ez a viselkedés abszolút nem rá vall.”
Sokan teszik fel most a kérdést: hogyan lehet kivédeni, hogy drogot csempésszenek az italunkba, és mi a teendő, ha úgy érezzük, valami nem stimmel a szórakozóhelyen.
A szakértők azt javasolják, ha gyanút fogunk, az első lépés, hogy azonnal biztonságos helyre megyünk, és szólunk egy barátnak, a személyzetnek vagy a biztonsági őröknek. Ha a tünetek súlyosak, hívjuk a 112-es segélyhívót.
A rendőrségi és egészségügyi útmutatók hangsúlyozzák, hogy az idő kulcsfontosságú, mivel egyes szerek akár 12 órán belül teljesen kiürülhetnek a szervezetből, ellehetetlenítve a későbbi bizonyítást. Ha lehetséges, őrizzük meg a gyanús italt, és a hatóságok számára a leggyorsabban biztosítsunk vizelet- vagy vérmintát a toxikológiai vizsgálathoz.
A tünetek általában hirtelen jelentkeznek és erőteljesek.
Gyanakodjunk, ha kevés alkoholtól is szokatlanul részegnek érezzük magunkat, zavarttá, dezorientálttá válunk, problémáink adódnak a beszéddel vagy a mozgáskoordinációval. Tipikus jel még a látászavar, a hányinger, a hányás és a memória-kiesés is.
„Mintha azonnal berúgnál – csak sokkal jobban, mint amire számítanál” – írta le a helyzetet Michael Abramson, aki szintén áldozatul esett. Sok szer színtelen, szagtalan és íztelen, így kóstolással lehetetlen azonosítani őket.
Hogyan lehet megelőzni?
A legfontosabb tanács, amit adhatunk:
a megelőzés érdekében mindig mi magunk vásároljuk és vegyük át az italunkat a pultnál, és figyeljük, ahogy elkészítik vagy felbontják.
Soha ne hagyjuk őrizetlenül a poharunkat; ha mégis el kell mennünk, kérjünk meg egy megbízható barátot, hogy figyeljen rá.
Ha az ital íze, szaga vagy színe furcsa, ne igyuk meg, és azonnal jelezzük a személyzetnek.
Mindig társasággal menjünk szórakozni, legyen közös terv a hazajutásra, és rendszeresen ellenőrizzük egymást.
A hatóságok és a szórakozóhelyek is tehetnek lépéseket: a londoni rendőrség például 850 hellyel működik együtt a személyzet képzésében és a gyors reagálási protokollok kidolgozásában. „Ezt nem tudjuk egyedül megoldani” – ismerte el Angela Craggs, a Metropolitan Police detektív főfelügyelője. Az Egyesült Államokban, Kaliforniában pedig januártól törvény kötelezi a bárokat, hogy figyelmeztető táblákat helyezzenek ki, és kérésre drogkimutató teszteket, jövőre pedig már italfedőket is biztosítsanak a vendégeknek.
Fontos eloszlatni pár tévhitet is. Iyen esetek nem csak „partidrogokkal” történhetnek, előfordul, hogy egyszerűen leitatják a kiszemelt áldozatot. És az sem igaz, hogy az italba csempészett anyagot biztosan megérezzük, mint ahogy az sem, hogy a bolti gyorstesztek mindig tévedhetetlenek.
„Olyan volt, mintha csak egy pillanatra lehunytam volna a szemem” – emlékezett vissza Stephen Hart, a szórakozóhelyi bedrogozás ellen küzdő Stamp Out Spiking szervezet londoni nagykövete arra a pillanatra, amikor egy szórakozóhelyen kábítószert tettek az italába.
A jelenség nem városi legenda, hanem valós probléma, amit sajnos nem könnyű kivédeni.
Egy kutatás, amit három nagy amerikai egyetemen végeztek, megállapította:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Kitálalt a Szőlő utcai javítóintézet volt nevelője: a fiatalokat verő igazgató hatalmi kérdésnek tekintette a nevelést, az empátiát károsnak
Proics Lilla próbaidősként került az intézménybe, ahol szerinte annyira merev volt a légkör, hogy még az sem fért bele, ha egy gyerek viccelődésein nevetett. Azt is mondta, hogy a tekintély egyértelműen erőfölényt jelentett, a fiatalokat pedig folyamatosan emlékeztették arra, hogy ők fogvatartottak.
A Szőlő utcai javítóintézet bezárásáról szóló kormányrendelet hétfő este jelent meg, kedd reggelre pedig már össze is hívták az intézmény dolgozóit, hogy közöljék velük a hírt – mondta a Partizánnak adott interjújában Proics Lilla, aki nevelőként dolgozott az intézményben. Elmondása szerint a próbaidős alkalmazottakat azonnal elbocsátották, a többieket pedig állásidőre helyezték.
A bezárásról hivatalosan csak a közlés napján értesültek, de Lilla szerint már voltak jelei a döntésnek: egyre több fiút szállítottak el más intézményekbe, nem vettek fel új munkavállalókat, és az épületen sem végeztek már javításokat.
Proics Lilla november végén kezdett dolgozni az intézményben, elmondása szerint akkor 67 fiú élt ott, akiket két nagyobb ütemben szállítottak át máshova. Az első, nagyjából 35 fős csoportot a két ünnep között vitték el.
„Karácsonyt követően 31 gyereknek hirtelen teljesen megváltoztatták a fogvatartását. Igen, az ünnepek alatt”
– fogalmazott a nevelő. Szerinte az átszállításokra semmilyen szakmai indoklás nem hangzott el, az egyetlen racionális ok a személyzet hiánya lehetett, miután több nevelőt és vezetőt eljárás alá vontak.
Lillát még a decemberben lemondott, majd őrizetbe vett megbízott igazgató vette fel, néhány héttel azelőtt, hogy nyilvánosságra kerültek volna a bántalmazó felvételek róla. A nevelő elmondása szerint az intézményben töltött ideje alatt részt vett egy továbbképzésen, amit maga a volt igazgató tartott, ahol szerinte egészen vad dolgok hangzottak el a pedagógiáról.
„A nevelés hatalmi kérdés, akaratrákényszerítés” – idézte a férfi szavait. A nevelő szerint arról is beszélt, hogyan kell dominánssá válni a gyerekeknél. Elhangzott az is, hogy „az empátia minden nevelésben káros, mert kiváltja a gyerekek ellenállását”. Proics Lilla szerint a volt intézményvezető azt is kijelentette, hogy „a győzködés, a kérlelés, a növendék bevonása a döntési folyamatokban rombolja a tekintélyt”.
A pedagógus szerint a tekintély itt egyértelműen erőfölényt jelentett, a gyerekeket pedig folyamatosan emlékeztették arra, hogy ők fogvatartottak. Elmondása szerint a decemberben letartóztatott igazgató hátrányként beszélt arról is, ha egy nevelő nő, vékony a hangja vagy alacsony, tehát nem felel meg a maszkulín elvárásoknak. A mindennapokban Proics Lilla egy „nagyon fura, feszült figurának” látta az igazgatót, de bántalmazást személyesen nem tapasztalt a részéről.
Az intézményben uralkodó légkörről azt mondta, annyira merev volt, hogy még az sem fért bele, ha egy gyerek viccelődésein nevetett. Azt is furcsának tartotta, hogy a nevelői értekezleteken a teljes kollektíva felállt, amikor az igazgató belépett a terembe. „Nekem az teljesen meredek volt, tehát hogy életemben nem láttam ilyet” – mondta.
Amikor decemberben az igazgató távozott, a nevelő elmondása szerint a dolgozók semmilyen tájékoztatást nem kaptak. „Az mindig elhangzott utána, hogy a fiúknak erről semmit ne beszéljünk, semmilyen kérdésre tulajdonképpen ne válaszoljunk, mert semmi biztosat nem tudunk” – emlékezett vissza. Tapasztalatai szerint a gyerekek sokszor tájékozottabbak voltak, mint a nevelők, és volt olyan kolléga, aki a gyerekek „hazudozását” okolta a kialakult helyzetért. Azt is hozzátette, hogy az intézményben töltött rövid idő alatt több bántalmazási gyanú is felmerült más nevelőkkel szemben.
„Hallottam egy pofont, nem láttam, hallottam”
– mesélte egy esetről, ami a második munkanapján történt, és amit az egyik kollégája szóvá is tett.
A vezetői átmenetet kaotikusnak írta le: a decemberben őrizetbe vett megbízott igazgató után megérkezett a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságától (BVOP) egy parancsnok, majd jött egy új igazgató Debrecenből, aki egy hétig sem maradt. A parancsnok Proics Lilla szerint hozott egyfajta kiszámíthatóságot, és nyomatékosan közölte, hogy tilos a gyerekekhez akár egy ujjal is hozzányúlni.
„Nem lehet, tilos hozzányúlni egy ujjal is a fiúkhoz, és hogy ez innentől fogva így lesz” – idézte a parancsnokot. Ennek ellenére szerinte később is voltak esetek, amelyek után azonnal eljártak, és az érintett dolgozó másnap már nem jött dolgozni.
A nevelő szerint az intézményben a hatalomgyakorlás egyik fő eszköze az információ visszatartása volt, a kollégák sem tudták, hova szállítják azokat a fiúkat, akikkel évek óta dolgoztak.
Az ott élő gyerekekről azt mondta, nagy részük „ide-oda lökdösött” fiatal volt, funkcionáló család nélkül, vagy „iszonyatos mély szegénységből” jöttek. „Ezek az alapvetően nagyon szegény sorból érkező fiatalok voltak” – jelentette ki.
Szerinte a gyerekek helyzete a közoktatás és a szociális ellátórendszer teljes diszfunkcionalitását mutatja. Előfordult, hogy egy kolléga azt mondta egy gyereknek: „te írni-olvasni se tanultál meg, lopni megtanultál”. Proics Lilla szerint a fiú intellektuálisan képes lett volna megtanulni olvasni, de nem járt olyan iskolába, ahol ezt lehetővé tették volna neki.
Elmondása szerint a gyerekeknél ellátatlan egészségügyi problémák is voltak, például tizenéves gyerekeknek is akadtak hiányos fogaik. Emellett az önsértések is mindennaposak voltak. A nevelő szerint az intézmény mélyen diszfunkcionális volt, annak ellenére, hogy dolgoztak ott olyan szakemberek, akik alkalmasak lennének jobb minőségű munkára.
„Az, hogy egyedül szerencsétlenkednek a nevelők, ez teljesen alkalmatlan. Még egy iskolában is”
– fogalmazott. A megoldást a szakmai csapatmunkában és a nyilvánosság biztosításában látná.
Az elbocsátásokkal kapcsolatban a legméltatlanabbnak azt tartja, ahogyan a próbaidős rendészként dolgozó fiatal férfiakkal bántak, akik szerinte a munkaerőhiány miatt az ünnepek alatt is bevállalták az éjszakai felügyeletet. „És ilyen méltatlanul bántak el velük, annyira kicsinyes ármányság. Őket miért nem lehetett még másfél hónapig, amíg keres magának munkát, ott tartani?” – tette fel a kérdést.
A teljes beszélgetés:
A Szőlő utcai javítóintézet bezárásáról szóló kormányrendelet hétfő este jelent meg, kedd reggelre pedig már össze is hívták az intézmény dolgozóit, hogy közöljék velük a hírt – mondta a Partizánnak adott interjújában Proics Lilla, aki nevelőként dolgozott az intézményben. Elmondása szerint a próbaidős alkalmazottakat azonnal elbocsátották, a többieket pedig állásidőre helyezték.
A bezárásról hivatalosan csak a közlés napján értesültek, de Lilla szerint már voltak jelei a döntésnek: egyre több fiút szállítottak el más intézményekbe, nem vettek fel új munkavállalókat, és az épületen sem végeztek már javításokat.
Proics Lilla november végén kezdett dolgozni az intézményben, elmondása szerint akkor 67 fiú élt ott, akiket két nagyobb ütemben szállítottak át máshova. Az első, nagyjából 35 fős csoportot a két ünnep között vitték el.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!