Már a buktatáshoz is fáradtak a tanárok
Ne örüljön, aki a bukási és évismétlési számok látványos csökkenése mögé a magyar oktatási rendszer problémáinak elpárolgását képzeli. Az általunk megkérdezett tanárok és intézményvezetők szerint szó sincs erről, csupán a buktatások körüli harcokba, és az ezzel járó plusz munkába fáradtak már bele az egyre lestrapáltabb tanárok. Esetleg a nehezebben tanítható, hátrányos helyzetű diákok közül mentenek meg egyre többeket az évismétléstől a jövőjükért aggódó pedagógusok. De hiába, a korai iskolaelhagyók száma a bukási statisztikák javulása ellenére nem csökken.
A pótvizsgaidőszak kezdete kapcsán írta meg egy héttel ezelőtt a Magyar Nemzet, hogy az Oktatási Hivatal statisztikái alapján látványos csökkenés történt a bukások és az évismétlések számában az elmúlt tanévben. A 2018/2019-es tanév második félév végén körülbelül 28 ezer olyan diák volt a közoktatásban, aki legalább egy tantárgyból elégtelen jegyet kapott, és ez 30 százalékkal kevesebb, mint a két évvel ezelőtti adat. A 2016/2017-es tanév végén ugyanis több mint 40 ezren buktak meg. (Ehhez képest már a tavalyi 2017/2018-as tanév majdnem 33 ezres bukási száma is 14 százalékos csökkenést mutatott).
Mivel a 5-12. osztályos diákság (buktatni ebben a korcsoportban lehet) száma az OH nyilvántartása szerint csak szűk ezer fővel csökkent az elmúlt két év alatt, ekkora mértékű esést a bukások számában nem lehet a gyerekszám folyamatos csökkenésével magyarázni.
De akkor mi áll a hátterében? Erről kérdeztük általános és középiskolák tanárait, intézményvezetőit, és egy érintett szülőt is.
Először is le kell szögeznünk: 5 iskola dolgozójával – legyen intézményvezető vagy egyszerű szaktanár – beszélgetve egyik intézményben sem csökkent nagy mértékben az év végi bukások száma. Mindenki stagnálásról, vagy egy-két bukással többről vagy kevesebbről számolt be az Abcúgnak. Mindegyik alanyunknak voltak azonban gondolatai azzal kapcsolatban, mi lehet az országos csökkenés oka.
Az általuk elmondottakból az látszik,
- a jobb helyzetű szülők nagyobb érdekérvényesítő képessége,
- a tanárok erősebb elköteleződése a korai iskolaelhagyás és a lemorzsolódás megakadályozására,
- de az igazán kiégett és motiválatlan tanárok fáradtsága
is közrejátszhat abban, hogy összességében kevesebb gyerek futott neki pótvizsgának a napokban, mint egy vagy két évvel ezelőtt.
Nincs jobb oktatás, csak fáradtabb tanárok
“Az oktatás nyilvánvalóan nem jobb, sőt egyre rosszabb, továbbra sem 21. századi tudást adunk át. “ – magyarázta az Abcúgnak egy budapesti külvárosi gimnáziumban tanító nyelvszakos tanár. A kevesebb buktatást szerinte inkább az magyarázhatja, hogy egyes tanárok nem akarnak maguknak többlet munkát augusztus végére, és inkább egy kegyelem kettessel átengedik a tanulót.
“Egyrészt össze kell állítani a feladatsort és tételsort, másrészt az írásbeli és a szóbeli vizsgán is jelen kell lenni. Ez két napodat veszi igénybe, amikor konkrétan feladatod van a suliban, ahelyett, hogy csak bemennél, és a kollégáid nyári élménybeszámolóit hallgatnád, vagy előpakolnád és szelektálnád az év végén elcsomagolt könyveidet, dolgozataidat.”
De épp ilyen fontos tényezőnek látja azt, hogy a szülők és a diákok egyre agresszívabban lépnek fel a tanároknál, hogy meggyőzzék őket a jobb jegyről. Elmesélte, hogy egyik diákja azzal próbálta meg zsarolni, hogy kitagadja a családja, ha megbukik. “Több hétig tartó érzelmi zsarolás volt, amiben a gyerek osztálytársai is részt vettek, de az osztályfőnök végig mellettem állt.” Olyan esetről is tud, amikor a tanárt levélben megfenyegette a diák egyik hozzátartozója: azt írta, ha megbuktatja a gyereket, annak a családja látja kárát. Végül senkit sem buktatott meg az év végén, pedig jegyeik alapján többeknél jogos lett volna.
A szülők nem a tanár pártján állnak, elsősorban őt tartják felelősnek azért, ha gyerekük bukásra áll. “A tanár torkának ugranak neki, vagy épp zokognak a fogadóórán, ha azt kell – ez is megtörtént velem.” A tanárok pedig nincsenek megfizetve annyira, hogy ezeket a plusz stresszeket bevállalják, megérti, ha valaki a könnyebb utat választja.
“Egyszerűen le vagyunk fáradva, kevesebb az energia az ilyen elkerülhető harcok megvívására.”