„Majd négyévente, levélben tankolunk” – külhoni magyar állampolgárok a kettős benzinárról

Egy sötét, disztópikus jövő vált valósággá, amikor szövetségi ügynökök megrohamoztak egy várost, és a lakosok összefogtak, hogy megvédjék magukat - íeja a New York Times legújabb vezércikkében. Minneapolist több ezer símaszkos ügynök szállta meg, akik az utcán szedik össze a bevándorlókat. Ezt civilek próbálják sípjaikkal megakadályozni, vagy mobiljaikkal rögzíteni. Közülük már két halálos áldozat is van: a háromgyerekes Renee Nicole Good, akit január 7-én a kocsijában lőttek le az ICE ügynökei, és a veterán kórház intenzív osztályán dolgozó ápoló, Alex Jeffrey Pretti, akit szombaton a felvételek alapján minden ok nélkül végeztek ki 10 lövéssel az utcán. A bevetések erőszakossága miatti sokkot előbb megdöbbenés, majd harag váltotta fel a lap szerint, Trump pedig már visszakozik. Bár kezdetben ő is minden bizonyíték nélkül belföldi terroristának nevezte a megölt ápolót, most már úgy tűnik, belemegy egy független vizsgálatba.

A felháborodás mélységét jelzi, hogy a volt elnökök, Bill Clinton és Barack Obama is megszólaltak, olyan történelmi pillanatnak nevezve a jelenlegit, ami hosszú távon meghatározhatja az Egyesült Államok jövőjét. Tábor Áron Amerika-szakértőt kérdeztük a helyzetről.

— Beszéltünk már Minneapolisról, de azóta a helyzet még drámaibb lett. Ha feltűnik az ICE, azt kiabálják az utcán az emberek, hogy mindenki zárja be az ajtaját, mert jönnek. Mintha egy disztopikus filmben lennénk. Mi folyik ott?

— A boltok, éttermek egy része bezárt, főleg azokban a negyedekben, amiket inkább bevándorlók laknak, mert az emberek nem mernek kimenni az utcára. Más környékekről önkéntesek viszik ki nekik az ételt és a legszükségesebbeket. Vannak olyan jelzések is, hogy sípokkal jelzik, ha a bevándorlási hatóság, tehát az ICE emberei közelednek. A helyzet valóban eléggé kaotikusnak tűnik. Nekem az az érzésem, hogy ez bele volt kódolva ebbe a szituációba.

A minnesotai hatóságok politikai bosszúról beszélnek. Szerintük azért büntetik Minnesotát, mert az állam nem működik megfelelően együtt a szövetségi bevándorlási politikával. Az állam vezetői, nemcsak a kormányzó és Minneapolis polgármestere, de a rendőri vezetők is azt mondják, hogy az ICE megérkezése többet ártott, mint használt.

Tulajdonképpen már-már egymásnak feszül Minnesota állam és Minneapolis város fegyveres rendőrsége, illetve a szövetségi kormány. Azt gondolom tehát, hogy a konfliktus bele volt kódolva a helyzetbe, ami sajnos most már két halálos áldozatnál tart. A legfrissebb híreket figyelve úgy látom, a Fehér Ház is érzékelte, hogy ez politikailag már kontraproduktív lehet. Korrekciót még nem látunk, de valamiféle deeszkaláció elképzelhető. Volt egy telefonhívás a kormányzó és Trump között, amit mindkét oldal hasznosnak nevezett. Elképzelhető, hogy Trump is érzi, hogy túllőtt a célon.

— Pretti halálára az első hivatalos reakció az volt, hogy belföldi terrorista volt, aki mészárlásra készült. Aztán az, hogy veszélyes volt az ügynökökre, mert fegyver volt nála. Ez nem ellentmondásos egy olyan országban, ahol a fegyverviselés alkotmányos jog?

— Ebben a republikánus kormányzat saját logikájával kerül szembe, hiszen általában a második alkotmánykiegészítés, vagyis a fegyverviselés jogának legnagyobb védője szokott lenni. Igaz, hogy államoktól függően változik, milyen keretek között szabályozzák a fegyverviselést, de minden államban engedik, hogy valaki például egy politikai rendezvényre rejtve viselt fegyverrel elmenjen. Persze kérdés, mennyire okos dolog egy ilyen szabályozást engedni, de ez mindenhol legális.

Ennek ellenére az első reakció Stephen Miller tanácsadótól és a Fehér Ház több tisztviselőjétől, amit J. D. Vance alelnök is felerősített, az volt, hogy itt egy belföldi terroristáról van szó, aki gyilkosságra készült, provokálta, vagy fegyverrel akadályozta a hatóságokat. Akik finomabban fogalmaztak, azt mondták, hogy akadályozta az ICE-műveleteket, és mivel fegyver volt nála, különösen veszélyesnek ítélték. Azonban mindenki láthatta azokat a kamerafelvételeket, amik cáfolják Stephen Miller első reakcióját. Lehet, hogy volt fegyvere, de amikor lelőtték, az már nem volt nála, mert közben elvették tőle. A kezében egy telefon volt.

— Tehát a „fegyvere” valójában egy kamera volt?

— Dokumentálni akarta, ami történik. Hétfői sajtótájékoztatóján a Fehér Ház szóvivőjét, Caroline Leavitt-et is kérdezték erről. Amennyire a szöveges tudósításokból látom, a Fehér Ház ebben is visszakozik kissé. Nem védték meg Stephen Miller korábbi kijelentéseit, bár teljes bocsánatkérés sem hangzott el. Láthatóan már óvatosabban fogalmaznak.

Sőt, amennyire tudni lehet, a Tim Walz kormányzóval folytatott telefonbeszélgetésében nyitott volt a közös munkára. A minnesotaiak egyik nagy problémája ugyanis az, hogy a szövetségi erők, az ICE és az FBI, egyelőre nem engedték oda a helyi nyomozókat az incidens helyszínére. Állítólag Trump ígéretet tett arra, hogy lehet közös nyomozás.

— Ami a Pretti kezében levő telefont illeti: a bizalmatlanságot jól jelzi, hogy népmozgalom indult: az emberek kamerákkal rögzítik az eseményeket. De hogyan történhetett ez meg egyáltalán? Úgy tűnik, az ICE egységei nem voltak megfelelően kiképezve, mintha ágyúval lőttek volna verébre.

— Donald Trump, a második beiktatását követően hatalmas razziákra készült, amit nem is rejtett véka alá. Már elnöksége első napjaiban szó volt arról, hogy Chicagót vagy más városokat vesznek célba, aztán nyáron Los Angelesről volt szó. Onnantól lehetett tudni, hogy az ICE-ra nagy szerep hárul. Kibővítették a szervezetet, sokan politikai meggyőződésből, önkéntesként csatlakoztak, és már akkor sokan fejezték ki aggályukat a kiképzésükkel és a bevett gyakorlatukkal kapcsolatban. Ráadásul őket nem képzik ki tömegoszlatásra. Az ICE feladata klasszikusan az idegenrendészeti ügyek célzott, jól megtervezett végrehajtása. Ezekre a tömegjelenetekre nem voltak felkészülve, így az irányítás kicsúszott a kezükből. De cinikusabban nézve azt is mondanám, hogy talán

A politikai PR-akción túl szerintem számoltak azzal, hogy a fellépés tömegtüntetéseket, esetleg erőszakot válthat ki. Egyesek szerint ennek az lehet a célja, hogy ha a helyzet zavargásokba torkollik, akkor alkalmazni lehessen az úgynevezett Insurrection Act-et, a lázadásokra vonatkozó törvényt. Ez feljogosítaná a szövetségi kormányt, hogy katonai erőket vessen be a rendfenntartásra. De most már a republikánus oldalról is többen mondják, hogy inkább hűteni kéne a kedélyeket, és semmiképpen sem szabad az Insurrection Act-hez nyúlni. De gyanítom, hogy eredetileg lehetett ilyen kalkuláció.

— Ami történt, a látottak alapján szakmaiatlannak tűnik. Mintha hadműveleti terv sem lett volna, csak kimentek az utcára embereket fogdosni.

— Nem volt igazán megtervezve. Úgy tudom, voltak kvóták, hogy hány embert kell egy nap begyűjteni, és gondolom, ezt találták a legegyszerűbb módjának. Olyan ösztönzőket hoztak létre, amik sajnos ebbe az irányba vitték a dolgokat.

— Széles körben jelennek meg kritikák, mémek, amik a náci rohamosztagok tevékenységéhez hasonlítják a történteket. Innen nem ítélhető meg, hogy ezek csak a szélsőséges demokrata oldalról jönnek-e, vagy szélesebb a felháborodás?

— A felháborodás szerintem ebben az esetben elég széles. A náci időszakkal való összehasonlítás ma a The New York Timesban is megjelent. David French írt róla, aki alapvetően nem egy szélsőséges baloldali, sőt, régebben inkább konzervatív kommentátor volt a National Review-nál, de következetesen Trump-ellenes. Ő hozott fel egy analógiát, hogy egy olyan időszakban élünk, amit a náci érában „duális államnak” hívtak. Persze nem abban a végletben, de hozzátette, hogy

Épp az volt a módszerük, hogy a lakosság nagy részével sokáig elhitették, hogy minden normális. Az emberek ugyanúgy dolgozni jártak, adót fizettek, de ha valami olyat tettek, ami a kormányzatnak nem tetszett, akkor megjelent a fasiszta hatalom. Ezt egy korábban a jobboldalhoz tartozó kommentátor írta, analitikusan, nem pedig egy felháborodástól fűtött posztban. A közvélemény-kutatások is ezt mutatják. Láttam egyet, ami még az előző haláleset után készült: a megkérdezettek több mint 70%-a szerint az ICE-nak kevésbé brutális eszközöket kellene használnia, 56% pedig azt mondta, jobban együtt kellene működniük a minnesotai hatóságokkal.

Ez persze még mindig megosztó kérdés, de látszik, hogy ez most a republikánusoknak sem egy népszerű téma. Még a híresen Trump-párti bulvárlap, a New York Post is olyan cikket közölt, ami azt sugallja, hogy bár a minnesotai hatóságok a hibásak, mert nem tartottak rendet, de amit az emberek a saját szemükkel láttak, azt nem lehet tagadni, és most vissza kellene venni.

— Innen nézve az ICE-akció egy fiaskó, vagy egy félresikerült provokáció?

— Idegenrendészeti akciónak biztos, hogy sikertelen. Én egy politikai nyomásgyakorlást látok ebben, főleg amióta Bondi igazságügyminiszter levelet írt Tim Walz minnesotai kormányzónak. Ebben az áll, hogy hajlandóak csökkenteni az ICE jelenlétét, ha Minnesota teljesít három feltételt. Az egyik a minnesotai biztosítási csalásokkal kapcsolatos, amiből bevándorlási ügyet akarnak csinálni. Gyakorlatilag a szomáliai kisebbség egy nagyon kis része érintett abban, hogy a COVID alatt szociális segélyeket térítettek el. Nincs arra bizonyíték, hogy politikusok is felelősek lennének, de az ügy így is elég kellemetlen volt, Tim Walz bele is bukott. Pedig ő alelnökjelölt volt Kamala Harris mellett, tehát nagy név, és ez érzékeny veszteség a demokratáknak. A második feltétel az úgynevezett „sanctuary policies”-hoz kapcsolódik, vagyis hogy Minnesota menedéket ad, nem engedi be az idegenrendészeti hatóságokat bizonyos állami intézményekbe, például a börtönökbe. A kérés az, hogy nyissák meg ezeket a börtönöket az idegenrendészeti erők előtt. A harmadik kérés pedig kifejezetten a választójoghoz kapcsolódik. Bár semmi nyoma nem volt választási csalásnak, azt kérik, hogy az állam adja át a szavazói listákat a szövetségi kormánynak. Az igazságügyminiszter azt állítja, hogy ha ezek teljesülnek, akkor lehetséges, hogy az ICE jelenléte csökkenni fog, bár egyértelmű ígéretet nem tesz.

Figyelemreméltó, hogy a központi kormányzat és egy tagállam között lényegében erővel történik a nyomásgyakorlás. Nem tudom, hogy ez sikeres lesz-e; a reakciók annyira erősek, hogy Minnesota valószínűleg nem fog engedni. A másik szempont, amiről már beszéltünk, hogy ez egy PR-akció. Trump szavazóinak jelentős része azért voksolt rá, mert erős bevándorlási politikát ígért, és ennek kellenek a látványos jelek.

— Más dolog rendet tenni, és más dolog káoszt teremteni. Még az elkötelezett Trump-szavazók sem biztos, hogy ezt helyeslik.

— Szerintem ők elhiszik, hogy a káosz valójában azért van, mert a minnesotai hatóságok akadályozzák az ICE munkáját. Úgy látják, hogy ez egy politikai harc. Persze ettől még ez nem egy hatékony akció, és ezt valószínűleg ők is látják.

— A választói névjegyzékek követelése rendkívül érzékeny téma. Hogyan hathat ez a botrány a közelgő félidős választásokra?

— A választói névjegyzékkel kapcsolatban a hivatkozási alap valószínűleg a hatvanas években elfogadott polgárjogi és választójogi törvény. Ez alapján a szövetségi igazságügyi miniszternek nagyobb hatásköre volt beavatkozni azoknak a déli államoknak a választási folyamataiba, ahol korábban bizonyíthatóan diszkriminálták a feketéket. Hozzáférhettek a névjegyzékekhez, hogy ellenőrizzék, nem tart-e még mindig a diszkrimináció. Nyilván itt most az a vád vagy sejtetés, hogy nem állampolgárok is szavazhattak, de erre semmi bizonyíték nincs.

Azok a jelöltek, akik szoros versenyre számíthatnak a szenátusi helyekért, elég óvatosan nyilatkoznak. Susan Collins, Maine szenátora, aki egy általában demokratákra szavazó államot képvisel, nem teheti meg, hogy ne szólaljon meg. De még Nebraska szenátora vagy Texas kormányzója is olyan nyilatkozatot tett, ami szerint az adminisztrációnak újra kell gondolnia a stratégiáját. Az idegenrendészeti célokkal nem vitatkoznak, de azt mondják, ez nem jó stratégia.

Ez azt mutatja, hogy ezeknek az államoknak a politikusai, mégha nem is billegő államokról van szó, figyelnek a spanyolajkú kisebbségre, akiket nem szabad nagyon felháborítani. Persze még messze van a félidős választás, és a gazdasági helyzet miatt a demokraták előnyből indulnak, de az amerikai választási rendszer bonyolultsága miatt még bármi lehet.

— A demokraták ismét azzal fenyegetőznek, hogy nem szavazzák meg a költségvetési finanszírozási törvényt, ami megbéníthatja a kormányzatot. Hogy áll most ez az ügy?

— Péntek este lejár az ideiglenes költségvetési finanszírozás határideje. Ha addig nem hosszabbítják meg, újra leáll az amerikai kormány. A képviselőház már elfogadott egy javaslatot, ami kitolná a finanszírozást. A szenátusban viszont a demokratáknak van lap a kezükben, mert az obstrukcióval meg tudják akadályozni a törvény elfogadását. Az elmúlt napokban egymás után jelentették be, hogy nem fogják megszavazni a törvényt, ha az továbbra is tartalmazza az ICE finanszírozását, amíg nem kapnak konkrét ígéreteket a szervezet megreformálására és a stratégiaváltásra. Ha a költségvetési csomag egyben marad, ahogy a republikánusok akarják, akkor péntek estétől nem lesz finanszírozás.

Nehezíti a helyzetet, hogy a képviselőház ezen a héten nem is ülésezik, és az extrém téli időjárás is logisztikai problémákat okoz. Egyelőre úgy állunk, hogy péntektől megint patthelyzet lesz.

— A minnesotai események nyilván nem segítik a demokraták hajlandóságát a megegyezésre.

— Ez egyértelmű. Olyan szenátorok is az azonnali leállítást követelik, akik pár éve még a bevándorlási szervek költségvetésének bővítéséről beszéltek. Persze ha most leállítanák a finanszírozást, az inkább csak szimbolikus lenne. Korábban olyan méretű költségvetési bővítéseket szavaztak meg az ICE-nak, hogy a szervezet valószínűleg még egy ideig el tudna működni. Nem arról van szó, hogy az ügynököknek hirtelen nem lesz fizetésük. Azonnali hatása tehát nem lenne, de ez egy eszköz a demokraták kezében. Mivel egyre több szenátoruk áll ki emellett, úgy ítélik meg, hogy ezt most bevállalhatják. Általában azt a pártot hibáztatják egy leállásért, amelyik újabb és újabb követelésekkel áll elő, de ez a téma most akkora felháborodást váltott ki, hogy úgy gondolják, ezt az eszközt most bátran használhatják. Nem hiszem, hogy ez végtelenül sokáig húzható, de elképzelhető, hogy egy időre le fog állni emiatt az amerikai kormányzat.

A Political Capital friss elemzése szerint Lázár János nem sokkal a választás előtt a Fidesz egyik legfontosabb célcsoportját sértette meg, romaellenes megnyilvánulására pedig onnan is érkeztek reakciók, ahonnan nem várták. Az elemzőintézet úgy látja, a kormánypárt számára aggasztó lehet, hogy úgy tűnik, már nem tehet meg bármit politikai következmények nélkül. Azt állítják, nem a romák változtak meg, hanem a társadalmi-politikai környezet.

Az elemzőintézet szerint a botrány megakaszthatja a Fidesz mozgósítási akcióját. „Lázár János balatonalmádi fórumán tett kijelentéseivel komoly politikai kárt okozhatott a Fidesz számára.

A Political Capital arra is kitér, hogy a Fideszt és magát Lázárt is meglephette, milyen heves reakciókat váltottak ki a szavai, és még a kormányoldalhoz lojális szereplők is megszólaltak. „Ahogy Róna Dániel elemzése is rámutatott, a Google-keresések és a közösségimédia-felületek kommentjei széleskörű felháborodást jeleztek. A balatonalmádi fórumot követő két napban szinte „felrobbant” a romák körében sokat használt TikTok. Nem pusztán roma celebek, művészek, zenészek (pl. Kis Grófo, Lakatos László) tiltakoztak Lázár szavai ellen, hanem – érezve az alulról érkező nyomást – Fidesz-közeli roma politikusok és véleményformálók is kénytelenek voltak megszólalni. »Leminősítő és megalázó a magyarországi cigányságra nézve! Visszautasítom!!!« – írta például közösségi oldalán Mazsi Rostás Mihály, a Roma Digitális Polgári Kör tagja. A kormánypárthoz lojális Magyarországi Romák Országos Önkormányzata arra figyelmeztetett, hogy a »vezető pozícióban lévő közszereplők« megszólalásainak »jelentős hatásuk van a közgondolkodásra«, majd korrekcióra kérte Lázárt. Ráadásul helyi szinten is sok olyan politikailag aktív roma fogalmazott meg kritikát, akik még a legutóbbi választáson is a kormánypártnak kampányoltak.”

Az elemzés szerint a kormánypárt másfél évtizeden keresztül bevált módszerei most nem működtek. „Lázár többször is bocsánatot kért a kijelentései miatt, ami szokatlan gesztus egy fideszes politikustól. Ahogy az is, hogy a kormánypárt másfél évtizeden keresztül bevált módszerei most nem működtek. Hiába nevezte Lázár kezdetben »tipikus libsi jóemberkedésnek« az őt ért kritikákat, a Fidesz kaposvári DPK-gyűlésén és saját siófoki fórumán már kénytelen volt elismerni a hibáját.” A Political Capital szerint a Fidesznek jelenleg nincs többsége, és nem képes úgy dominálni a politikai véleményeket, mint korábban, van viszont erős politikai alternatívája, ami mindenkire hatással van. Úgy vélik, a Lázár-ügy is azt mutatja, hogy

Végül a Political Capital rácáfol azokra a sztereotípiákra is, amelyek szerint a roma szavazók tartanák hatalomban a Fideszt. Azt írják, a roma választópolgárok politikailag nem alkotnak homogén csoportot, és ahogy a politikai véleményklíma változik országosan, úgy változik a romák körében is. Hozzáteszik, a Fidesz terve az volt, hogy idén feljebb tornázza a roma szegregátumokban eddig átlag alatti részvételt, de nagy kérdés, hogy ez ezek után sikerülhet-e.

Lázár János egy balatonalmádi fórumon a romákat „belső tartalékként” említette, ha az InterCity-vonatok mosdóinak takarításáról van szó. A többek között Magyar Péter részéről érkező bírálatokat először „tipikus libsi jóemberkedésnek” nevezte, majd a hétvégi kaposvári háborúellenes gyűlésen bocsánatot kért csütörtöki szavaiért.

Néhány méterrel a Las Vegas-i Strip kaszinóinak csillogása alatt egy másik világ létezik. A város védelmére épített, több mint ezer kilométer hosszú árvízvédelmi csatornák sötétjében a legfrissebb terepi beszámolók szerint 1200–1500 ember él.

A kiterjedt alagútrendszert a Clark megyei árvízvédelmi körzet építi az 1980-as évek óta, miután a sivatagi villámárvizek több halálos áldozatot követeltek.

Egy bokáig érő, gyorsan mozgó víztömeg már képes ledönteni egy embert a lábáról, a veszélyt pedig jól mutatja, hogy 2023 szeptemberében a heves esőzések után legalább 24 vízimentést hajtottak végre, és az áradásnak halálos áldozata is volt.

A csatornákba költözésnek két fő oka van. Egyrészt a sivatagi klíma, ami a tavaly nyári, 49 Celsius-fokot is elérő rekordhőség elől sokan a föld alatti, hűvösebb járatokba menekültek.

Mindeközben Dél-Nevada hajléktalan népessége egy év alatt 20 százalékkal nőtt, tavaly már közel nyolcezer főt számlált; a hatóságok január 29-én tartanak újabb, átfogó számlálást a pontosabb adatokért.

„Ez egy olyan élet, ami a legvadabb álmokat is felülmúlja, de a legrosszabb értelemben” – mondta Bryan Hardimon, a Shine a Light segélyszervezet önkéntese, aki korábban maga is az alagutakban élt.

A drogok jelenléte is súlyos probléma. „Metamfetamin. Fentanil. Opioidok. Egyre többet és többet látunk belőlük” – nyilatkozta a The Washington Postnak Rob Banghart, a szervezet alelnöke.

Ezt a szemléletet erősíti a Legfelsőbb Bíróság tavaly júniusi döntése is, amely szélesebb körben teszi lehetővé az önkormányzatoknak, hogy korlátozzák a közterületi táborozást.

Egy sokkoló videó a jelenségről

A szociális szervezetek szerint azonban a szigorítások nem oldják meg az alapvető problémákat, mint a megfizethető lakhatás hiányát és a mentális betegségek kezelését.

„Ötezer dolláros zsetonokkal játszanak felettünk a kaszinókban, miközben közvetlenül alattuk hajléktalanok élnek” – mondta Rob Banghart Las Vegasi riportjában pontosan a Caesars Palace kaszinó alatt állva, miközben az ott élőknek kiút kellene, orvosi segítség, detoxikáló és a rehabilitációt is beleértve.

Földre teperték, elvették a fegyverét, majd tíz lövéssel végeztek vele – a New York Times által ellenőrzött videófelvételek szerint így lőttek le szövetségi határőrök egy 37 éves minneapolisi ápolót, Alex Jeffrey Prettit szombat reggel. A férfi akkor avatkozott közbe, amikor egy ICE ügynök paprikaspray-vel fújt le egy nőt. A halálos lövések után Minneapolisban elszabadultak az indulatok: estére ezrek vonultak az utcára, a hatóságok pedig mozgósították a Nemzeti Gárdát is.

A Whittier negyedben készült felvételeken a New York Times szerint az látszik, hogy Pretti egy paprikaspray-t használó ügynök és egy nő közé lépett, mire őt is lefújták. Egyik kezében a telefonja volt, a másikban semmi. Rejtve viselt fegyverét csak azután találták meg, hogy a földre teperték, és egy ügynök el is vette tőle. Két másik ügynök ezt követően nyitott tüzet rá, hátba lőtték, majd a földön fekve is több lövést adtak le rá.

A CNN elemzése ugyancsak arra jutott, hogy Alex Prettitől már elvették az egyébként szabályosan viselt fegyverét, mielőtt eldördült az első lövés, majd legalább kilenc további.

A hivatalos állítások ezzel szöges ellentétben állnak. Szövetségi vezetők, köztük Kristi Noem belbiztonsági miniszter és Gregory Bovino, a határőrségi műveletek irányítója azt állították, Pretti „mészárlásra” készült, a kormányzat pedig belföldi terroristaként hivatkozott rá. A minneapolisi rendőrfőnök, Brian O’Hara szerint azonban Prettinek engedélye volt a fegyverviselésre, és a videók alapján nem látszik, hogy előrántotta volna azt.

Egy közeli házban lakó, nevét elhallgató gyermekgyógyász eskü alatt vallotta, hogy a lövések után kirohant segíteni, de az ügynökök először feltartóztatták, és orvosi igazolványt kértek tőle. „Normális esetben nem lettem volna ennyire kitartó, de orvosként szakmai és erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy segítsek ezen az emberen, különösen, mivel az ügynökök közül senki sem segített neki” – mondta, hozzátéve, hogy ő kezdte meg az újraélesztést.

Az eset után zokogva és remegve ment haza. Utána könnygáz szivárgott be az otthonába, így családjával együtt kocsiba ült és elmenekült. „Nem tudom, mikor térek vissza a lakásomba. Nem érzem magam biztonságban a saját városomban" - mondta.

Egy másik szemtanú szintén eskü alatt vallotta: „Olvastam a Belbiztonsági Minisztérium közleményét arról, ami történt, és az hazugság. A férfi nem fegyverrel, hanem kamerával közelített az ügynökökhöz. Csak egy nőnek próbált segíteni felkelni, és ezért a földre teperték.” A tanú szerint Pretti nem tanúsított ellenállást.

Alex Jeffrey Pretti a minneapolisi Veteránügyi Kórház intenzív osztályán dolgozott ápolóként, soha nem volt rendőrségi ügye. Szabadidejében hegyikerékpározott, vagy a kutyáját sétáltatta. Ismerősei nyitott, segítőkész emberként írták le. „Arcán szinte mindig mosoly ült” – mondta róla kollégája, Dr. Dimitri Drekonja, aki szerint Pretti elkötelezetten dolgozott betegeiért, és segíteni akart az embereken.

Egy szomszédja, Jeanne Wiener szerint ő volt „a legédesebb, legkedvesebb, legártalmatlanabb, legerőszakmentesebb ember, akivel valaha találkozhatott”. Apja, Michael Pretti azt mondta, két héttel korábban figyelmeztette a fiát: „menj csak tüntetni, de ne keveredj bele semmibe, ne csinálj semmi hülyeséget. És ő azt mondta, tudja.”

Az eset után több városban, például New York-ban, Los Angelesben, San Franciscóban, San Joséban és Oaklandben is több ezres tüntetések kezdődtek, Minneapolisban a hatóságok könnygázt és villanógránátokat vetettek be. A kormányzó utasítására mozgósították a Nemzeti Gárdát, hogy biztosítsák a szövetségi épületek védelmét. A gárdisták láthatósági mellényt viselnek, hogy megkülönböztethetőek legyenek a katonai gyakorlóruhát és símaszkot hordó ICE-ügynököktől.

John Mitnick, aki az első Trump-kormány idején a Belbiztonsági Minisztérium főügyésze volt, szombat este szintén bírálta korábbi munkahelyét. „Felháborít és zavarba ejt a Belbiztonsági Minisztérium törvénytelensége, fasizmusa és kegyetlensége” – írta a közösségi médiában.

Az ápoló halála komoly politikai következményekkel is járhat, ugyanis a részleges kormányzati leállás szélére sodorta az Egyesült Államokat. Az incidens után kulcsfontosságú demokrata szenátorok sorra jelentették be, hogy nem hajlandók megszavazni azt a kétpárti költségvetési megállapodást, amely a kormányhivatalok finanszírozását biztosítaná a hónap végén lejáró határidőt követően.

Az ok, hogy a csomagban benne van a Belbiztonsági Minisztérium 64,4 milliárd dolláros finanszírozása is, amelyből 10 milliárd dollárt a Bevándorlási és Vámügyi Hivatal, vagyis az ICE kapna – írta a The New York Times. A minneapolisi lövöldözés után a demokraták számára politikailag vállalhatatlanná vált, hogy egy ilyen csomagot támogassanak.

„A szenátusi demokraták nem fogják biztosítani a szavazatokat a költségvetési törvénycsomag továbblépéséhez, ha a Belbiztonsági Minisztérium finanszírozási törvénye is a része” – jelentette ki Chuck Schumer, a demokraták szenátusi kisebbségi vezetője, aki szerint ami Minnesotában történik, az „megdöbbentő” és „elfogadhatatlan bármely amerikai városban”.

„A Trump-adminisztráció és Kristi Noem képzetlen, harcias szövetségi ügynököket küld az utcákra mindenféle elszámoltathatóság nélkül. Elnyomás alatt tartják az amerikaiakat és szembemennek a helyi rendvédelmi szervekkel. Ez egyértelműen nem az amerikaiak biztonságáról szól. Ez amerikai állampolgárok és törvénytisztelő bevándorlók zaklatása” – közölte Catherine Cortez Masto nevadai demokrata szenátor. Mark Warner, Virginia demokrata szenátora a közösségi médiában úgy fogalmazott:

A republikánusok a demokrata felháborodást látva azonnal vizsgálni kezdték, hogyan lehetne leválasztani a belbiztonsági finanszírozást a csomag többi részéről, hogy legalább a kormányzat többi részének működését biztosítsák.

„Minden lehetőséget vizsgálok” – mondta Susan Collins, a Költségvetési Bizottság republikánus elnöke, aki szerint a csomagban öt másik, létfontosságú törvény is van, amelyek nagy eséllyel átmennének. Collins, aki vizsgálatot sürgetett a lövöldözés ügyében, és arra is emlékeztetett, hogy a mostani javaslat tartalmaz néhány új korlátozást az ICE számára, például pénzt ad deeszkalációs képzésre és megerősíti az ügynökség főfelügyelőjének vizsgálati jogköreit. Szerinte ezek az előrelépések elvesznének, ha a törvényt nem fogadják el.

Ha a szenátusi demokraták végül megakadályozzák a csomag elfogadását, a legtöbb minisztérium és ügynökség működése leállhat a hónap végén. Az ICE azonban hozzáférhetne ahhoz a 75 milliárd dollárhoz, amelyet a republikánusok egy másik belpolitikai törvénycsomagban különítettek el számára.