Vízmérnök: A felvízi országok nem tartják vissza a Duna vizét, a vízlépcső pedig Paksnak nem segítene, de Budapest ivóvizét veszélyeztetné
A Duna rekordalacsony vízszintje és Paks vízellátása kapcsán újra napirendre került a folyógazdálkodás, a dunai vízlépcső témaköre, és az a hoax, miszerint a felvízi országok visszatartanák a vizet Magyarországtól.
A Másfélfoknak adott interjúban Baranya Sándor, a BME Építőmérnöki Kar Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense beszélt a jelenlegi helyzetről, a vízlépcsők hatásairól és a Duna vízjárásának előrejelzéséről.
Úgy véli, a dunai vízlépcsők működése ezt nem teszi lehetővé. Szerinte a kulcs a vízlépcsők üzemmódja:
Hozzátette, kis vízhozam idején a víz visszatartása a felsőbb szakaszokon lévő országoknak sem állna érdekében, mert az a saját hajózásukat, energiatermelésüket és vízhasználatukat veszélyeztetné. A Dunán nincsenek olyan, úgynevezett csúcsra járatott duzzasztóművek, amelyek időszakosan tároznák a vizet.
Baranya Sándor kitért a hazai vízlépcsőépítés fel-felmerülő ötletére is.
Álláspontja szerint egy nagymarosi duzzasztó semmilyen hatással nem lenne a paksi helyzetre, mert túl messze van, és ugyanazt a kis vízhozamot adná tovább, ami ma is érkezik. Fajsznál egy duzzasztó megemelhetné a paksi vízszintet. Szerinte ez önmagában még nem érv az építés mellett, mert sok következmény ma sem ismert. Mint mondta, Magyarországon évtizedek óta nem készültek olyan korszerű, részletes vizsgálatok, amelyekből megbízhatóan meg lehetne ítélni egy új dunai vízlépcső teljes hatását.
A vízmérnök kifejtette, hogy egy vízlépcső alapjaiban változtatná meg a folyó természetes folyamatait, különösen a hordalékszállítást. „Egy vízlépcső a felvízi oldalon visszatartaná a hordalék egy részét, ami ott lerakódik és mederszint emelkedést okoz, míg az alvízi oldalon hordalékhiány és további medermélyülés indulhatna meg.” Szerinte ez a probléma nem állna meg a duzzasztónál, hanem láncreakciót indítana el. „A Fajsz alatti medermélyülés például súlyosan érinthetné a Gemenci-erdőt, egy újabb, lejjebb épített vízlépcső pedig már Horvátország és Szerbia felé tolhatná tovább a következményeket, és így tovább, le egészen a Vaskapuig.”
A másik jelentős kockázat Baranya Sándor szerint az ivóvízellátást érintené. A duzzasztás miatt leülepedő finom iszap komoly károkat okozhatna a parti szűrésű vízbázisokban.
A klímaváltozás hatásaira rátérve a docens elmondta, hogy a jövőben a szélsőségek válnak jellemzővé: a mostanihoz hasonló kisvizes időszakok mellett az eddigieknél nagyobb árhullámokra is fel kell készülni. Úgy véli, a távlati tervezéshez, így a paksi atomerőművek jövőbeli működéséhez is, elengedhetetlen a szemléletváltás.
„A távolabbi jövő előrejelzésénél — és így pl. a paksi atomerőművek jövőbeli működésének tervezésénél — a legfontosabb tanulság, hogy a hidrológiai előrejelzési módszerekben paradigmaváltás szükséges: a múltbeli idősorokon alapuló statisztikai módszerek önmagukban már nem elegendők, mert a vízjárás feltételei változóban vannak. A jövőbeli vízhozamokat olyan hidrológiai modellekkel kell vizsgálni, amelyek klímamodellekből és különböző éghajlati forgatókönyvekből indulnak ki” - vetítette előre.