„Az első és legkedvesebb cicámat saját kezűleg altattam el” – a Zállatorvos felvilágosít az állatok eutanáziájáról

A Partizánnak adott interjút Ercsi Dániel, a 22 éves fiatal, akit a próbaideje lejárta előtt öt nappal bocsátottak el a Külgazdasági és Külügyminisztériumból. Az interjúban részletesen beszélt a minisztériumban szerzett tapasztalatairól, a neki kiosztott pártpolitikai feladatokról, elbocsátásának körülményeiről és jövőbeli terveiről.

Az interjú elején Gulyás Márton felvetette Szikra Levente, az Alapjogokért Központ igazgatóhelyettesének Facebook-posztját, amelyben az igazgatóhelyettes csodálkozását fejezte ki, hogy mit keres egy TISZA Párt-szimpatizáns, kormányváltást akaró fiatal a közigazgatásban.

„Ha az ő véleménye szerint csak azok dolgozhatnak a közigazgatásban, illetve államigazgatásban – vagy bármilyen, a közt szolgáló intézményekben –, akik Fidesz-szimpatizánsok, vagy egyet kell érteniük a kormánnyal, akkor itt ne csak a minisztériumban dolgozókra gondoljunk, hanem például a tanárokra, a rendőrökre, az orvosokra, és még sorolhatnám” – fogalmazott. Állítása szerint Szikra logikája alapján mindenkinek, aki a közszférában dolgozik, a Fideszt kellene támogatnia.

Ercsi Dániel a kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkárságon dolgozott, amelyet Illés Boglárka vezet. Arra a kérdésre, hogy voltak-e rajta kívül más ellenzéki érzelműek is a közvetlen kollégái között, azt válaszolta, hogy erről nem tud nyilatkozni, mivel kevesen voltak és a politikai nézetekről nem beszélgettek. Ugyanakkor hozzátette, hogy a „nagy számok törvénye alapján” valószínűsíthető, hogy nemcsak a Külügyminisztériumban, hanem más minisztériumokban is vannak TISZA-szimpatizánsok.

Elmondása szerint munkaviszonya áprilisban kezdődött az államtitkárságon, ezt megelőzően pedig egy külképviseleten volt gyakornok. Arra a kérdésre, hogy miért pont a Fidelitas egykori elnöke, Illés Boglárka által vezetett, vélhetően erősen átpolitizált államtitkárságra került, azt felelte: „Ott volt szabad hely. Igazából ennyi.”

„Amióta önállóan tudok gondolkodni – és most nagyot mondok, hogy 2010, mert akkor 7 éves voltam, de tegyük fel –, valójában inkább 11-12 éves kortól, ebben a rendszerben nevelkedtem. Nem láttam alternatívát, ahogy sok fiatal sem” - tette hozzá később.

Munkakörét koordinációs referensként írta le, ami főként szakmai feladatokat jelentett, például háttéranyagok bekérését a szakmai főosztályoktól az államtitkár megbeszéléseihez, valamint kapcsolattartást a nagykövetségekkel.

Példaként említette, hogy részt kellett vennie a „Nők a Párbeszédért Digitális Polgári Kör” (DPK) alakuló rendezvényének megszervezésében. Amikor Gulyás Márton rákérdezett, hogy ez a feladat nem volt-e összeegyeztethetetlen a munkakörével, Ercsi visszakérdezett: „Szerinted volt más választásom, más lehetőségem?”

A kabinetfőnök kérte fel a feladatra, hivatkozva a precíz munkavégzésére. Azt mondta, 22 éves, pályakezdő fiatalként, akinek a Külügyminisztérium egy álom megvalósulását jelentette, a próbaideje alatt nem tehette meg, hogy nemet mondjon, mert az valószínűleg azonnali elbocsátáshoz vezetett volna.

Beszélt egy másik, lelkiismereti dilemmát okozó feladatról is. Állítása szerint, amikor a Fidesz „bekapcsolta a kommunikációs gépezetét nagyobb volumenre”, az volt a dolga, hogy Illés Boglárka mellett az összes többi államtitkár Facebook-oldalát manuálisan átnézze, és egy táblázatba rögzítse, hogy a kötelezően kommunikált elemeket posztolták-e, és mekkora volt ezek elérése, hány megosztás, lájk érkezett rájuk.

Ercsi Dániel megerősítette, hogy kapott ilyen feladatot. „Ez nem felkérés. Ezek a feladatkiosztások nem úgy működnek, hogy felkérnek rá, hanem mondják” – jelentette ki. Elismerte, hogy írnia kellett egy lejárató anyagot a TISZA Pártról, amely azt taglalta volna, hogyan érintené a diplomatákat és külképviseleti dolgozókat a Fidesz által kitalált „TISZA-adó”.

A feladathoz a minisztérium belső rendszeréből kellett adatokat kinyernie a juttatásokról, valamint a Fidesz által létrehozott tiszado.hu weboldal kalkulátorát kellett használnia. Bár az anyagot elkészítette, de csak a „minimumot” nyújtotta.

Úgy gondolta, hogy a próbaidő lejárta után, a véglegesítését követően már nagyobb mozgástere lett volna az ilyen jellegű feladatok elutasítására.

Elbocsátásának körülményeit felidézve elmondta, hogy az teljesen váratlanul érte. Október 17-én, egy pénteki napon, munkaidő vége előtt hívatta be Illés Boglárka. Az államtitkár közölte vele, hogy „kikerültek az adatai”, mert letöltött egy applikációt, „amit mindannyian tudjuk, kik fejlesztettek”.

Ercsi Dániel szerint egyértelmű volt, hogy a TISZA Párt applikációjáról van szó, amelyet elmondása szerint október 11-én töltött le. Ez felvetette benne a kérdést, hogyan kerülhettek ki az adatai már október 17-én, ha a nagy, 200 ezres adatbázis csak november elején vált nyilvánossá, ő pedig az október 6-i, 20 ezres adatbázisban még nem szerepelhetett.

Azt is furcsállotta, honnan tudhatott a minisztérium arról, hogy a magántelefonjára mit tölt le, mivel állítása szerint nem írt alá semmilyen papírt, ami feljogosította volna a munkáltatót a telefonja monitorozására.

„Ha azt tudják, mit töltöttem le a saját privát telefonomra, vajon mi mást tudnak? Látták, kikkel beszélgettem?” - tette fel a kérdést.

Elmondása szerint nem kért részletes magyarázatot az államtitkártól, mert meg akarta őrizni a méltóságát, és el akarta kerülni a vitát.

Kirúgása után Magyar Péter egyik fórumán is felszólalt. Erről azt mondta, az egy spontán döntés volt. „Az, hogy odamegyek, még nem jelentette azt, hogy fel is szólalok. Elmentem, motoszkált bennem ez a kérdéskör, de nem úgy mentem, hogy »na, én most felszólalok«” – idézte fel.

Határozottan tagadta, hogy a jelenet előre megrendezett lett volna. „Nem így volt. Teljesen esetleges. Hirtelen felindulásból eldöntött dolog volt. Én lepődtem meg a legjobban” – állította. A Magyar Péter által felajánlott gyakornoki álláslehetőségről az Európai Parlamentben és a TISZA külügyi munkacsoportjában való részvételről azt mondta, megtisztelőnek tartja, és valószínűleg élni fog a lehetőséggel, de hangsúlyozta, nem ez volt a célja a felszólalással, hanem a történetének bemutatása.

A jövőjével kapcsolatban elmondta, nem szeretne politikus lenni, de kormányváltást akar, és aktivistaként valószínűleg továbbra is részt vesz a TISZA Párt munkájában, például a párt újságjának terjesztésében.

Az interjú végén üzent a kortársainak, akik hasonló karrierdilemmákkal szembesülnek.

Felidézett egy személyes történetet, amikor 16-17 évesen édesanyja megkérdezte tőle, hogy elfogadna-e egy jó pozíciót a Fidesztől. Akkor nemmel válaszolt, mert úgy érezte, csak így tud a tükörbe nézni. Bár a Külügyminisztériumban végül elvállalt egy pozíciót, úgy érzi, sikerült megőriznie az integritását.

„Ezt tudom ajánlani mindenkinek – fiatalnak, idősebbnek –: mindig úgy döntsetek, hogy még a tükörbe tudjatok nézni. És ne féljetek” - üzente a Partizán műsorában.

Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.

​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​

Egyre többet lehet tudni a legújabb orosz-amerikai béketervről, ami szerint Ukrajnának át kellene engednie a Donbaszt Oroszországnak, amit Amerika a Krímmel együtt elismerne orosz területként. A kiszivárgott információk alapján drasztikusan csökkentenék az ukrán hadsereg létszámát, betiltanának bizonyos nagy hatótávolságú fegyvereket, megtiltanák a külföldi csapatok ukrajnai állomásoztatását és az ukránok nem csatlakozhatnának a NATO-hoz. Emellett feloldanák az Oroszország elleni szankciókat és leállítanák a háborús bűnök kivizsgálását. Cserébe Oroszország törvénybe iktatná, hogy nem támad további ukrán területeket, az Egyesült Államok és Európa pedig biztonsági garanciát adna az ukránoknak. A befagyasztott orosz vagyonból 100 milliárd dollárt az ország újjáépítésére költenének, amihez Európa is hozzátenne ugyanennyit. Ukrajna máris jelezte, hogy mindez számára elfogadhatatlan.

Csakhogy a katonai helyzet az ukránok szempontjából egyre rosszabb, és Zelenszkij a legnagyobb korrupciós botránnyal küzd, ami elnöksége alatt kirobbant. Az Energoatom állami atomenergetikai vállalatnál közel 100 millió dollárt oszthattak vissza. Gyanúsított lett, majd külföldre menekült Zelenszkij korábbi üzlettársa, belebukott az ügybe az igazságügyi és az energiaügyi miniszter, és már Ukrajna második emberének a széke is inog. A botrány Ukrajna nemzetközi hitelességét is kikezdte. A lehetséges következményekről, és a háború mostani állásáról Kaiser Ferencet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét kérdeztük.

— Ukrajnát egy masszív korrupciós botrány rázta meg. Ez egészen Zelenszkijig érhet el. Mennyire befolyásolja ez az ukrán állam működését, különös tekintettel a háborúra?

— Nyilván jelentősen. Az információk alapján a katonák morálja is megszenvedte ezt, mert szembesülniük kellett azzal, hogy ők a fronton az életüket, testi épségüket, mentális egészségüket kockáztatva védik a hazát, miközben a vezetők a hátuk mögött szétlopják az országot.

Ez az egész ukrán társadalmat is megrázta, és a fegyveres erők harcképességére is hatással van. Ukrajna nagyrészt külföldi támogatásoktól függ. Most már gyakorlatilag egyáltalán nem érkezik amerikai támogatás, tehát az EU-s pénzügyi és katonai támogatás az, ami maradt, ami lehet, hogy úgy EU-s, hogy európai pénzből amerikai fegyvereket vásárolnak.

— Zelenszkij, mennyire érintett ebben a dologban?

— Erős a gyanú, hogy a környezetében sokan érintettek, és már ott tartunk, hogy a kabinetfőnök, Andrij Jermak távozása is felvetődött. Nem tenném tűzbe a kezem, hogy Zelenszkij tudta nélkül történt ez a dolog. Vélhetőleg volt rálátása néhány részletre, nyilván ez a botrány az ő presztízsének is sokat árt.

— Előállhat olyan helyzet, hogy Zelenszkij ebbe belebukik?

— Igen, de egyelőre még nem. Valószínűleg néhány jelentős tisztáldozattal, de meg tudja oldani Zelenszkij, hogy hatalomban maradjon.

— Kiszivárgott egy új amerikai béketerv, ami gyakorlatilag a Donbász és a Krím feladását jelentené Ukrajna részéről. Ezek kemény feltételek. Összefügghetnek-e az amerikaiak által előterjesztett békefeltételek ezzel a korrupciós botránnyal?

— Szerintem nem. Ennek a mostani csomagnak egy jelentős részéről már augusztusban, az alaszkai csúcson is egyeztettek, ez egy hosszabb tárgyalási folyamat során körvonalazódott.

Az USA pontosan tudja, hogy az oroszokat kell leültetni a tárgyalóasztalhoz úgy, hogy meg is akarjanak egyezni, akkor lehet a leghatékonyabban lezárni ezt a konfliktust. Az oroszok leszereléséhez, pláne hogy most nyerésre állnak, komolyabb engedményeket kell tenni.

— Miből lehet arra következtetni, hogy az oroszok állnak nyerésre?

— A hadműveletek jellege megváltozott. Sokáig azt lehetett látni, hogy az oroszok legfeljebb egy helyen tudtak nagy erőkkel támadni. Most viszont több helyen támadnak jelentős erőkkel az arcvonalon, kihasználva, hogy az ukrán haderő kezd kifogyni a humán erőforrásokból. Az orosz oldalon jól látható élőerő-fölény van, amit börtönökből kikerült rabokkal és kényszersorozással próbálnak fenntartani. Tüzérségi lőszerfölényük is van, Észak-Korea is a beszállítójuk lett.

Ez nem gyors tempó, de például most Pokrovszkot már birtokba vették, és más helyeken is támadnak. Az oroszok lassan, de biztosan az ukrán haderő meggyengítésére koncentrálnak.

— Arra gondol, hogy a tartós nyomás alatt egyszer csak összeroppan az ellenállás, mint az első világháború végén?

— Igen, főleg az ukrán erők kimerültsége miatt.

— Ha ez így van, racionális lenne az ukránok számára, hogy lenyelik a területi veszteségeket?

— Racionális lenne. Az ukránok egyébként már megegyeznének. Az a baj, hogy az oroszok nem. Itt az a különbség, hogy ha az oroszok nem folytatják a hadműveleteket, vége a háborúnak, de ha Ukrajna nem folytatja, akkor megszűnik létezni.

— Elképzelhető, hogy az oroszok a négy megyénél megállnak, amelyeket már Oroszország részévé nyilvánítottak?

— Nem valószínű. Az oroszok már Dnyipropetrovszk megyében is bent vannak, ami nem része a deklarált négy megyének.

Szeretnék elvágni Ukrajnát a Fekete-tengertől, ami jelentősen megnehezítené az ország külkereskedelmét és ellátását.

— És így elérnék Moldovát is.

— Igen, ott van a szakadár Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság (Transznisztria), mintegy 1500 fős orosz kontingenssel, ami ürügyet adhatna a beavatkozásra.

— Jelenleg ez a beékelt orosz bábállam eléggé tragikus helyzetben van gazdaságilag. Ha az oroszok nem érnek oda, össze is omolhat.

— Viszont Moszkvának érdeke, hogy fenntartsa a jelenlétét Transznisztriában. Illegális fegyverkereskedelmi központként is működik, és amíg létezik, Moldova nem csatlakozhat sem a NATO-hoz, sem az EU-hoz. Ez orosz szempontból hasznos helyzet.

— Kivéve, ha Moldova lemond Transznisztriáról, így csatlakozhat az EU-hoz és a NATO-hoz.

— Igen, Maia Sandu, Moldova nemrég megválasztott elnöke már tett ilyen kijelentést. Moszkva reakciója erre nem volt túl lelkes, nyilván, mert célja, hogy függőségben tartsa Moldovát.

— Elképzelhető, hogy az oroszok a záhonyi határnál állnak csak meg?

— Nem valószínű, de teljesen kizárni sem lehet.

— Miért? Lehetséges, hogy egy kis Ukrajnát meghagynak? Mi lenne az értelme orosz szemszögből?

— Ukrajna nyugati része, amely sokáig nem volt a cári Oroszország része, nem is hagyományosan oroszbarát terület. Megtartani sokkal nehezebb lenne, mint a Fekete-tengeri partvidéket.

— Mi a realitás az elkövetkező évre?

— Az orosz nyomás fennmarad, amíg az orosz haderő ki nem fárad. Komoly humán erőforrás- és utánpótlási problémáik vannak, de például Észak-Korea is a beszállítójuk lett. Amint már nem éri meg a katonai erő fenntartása, elképzelhető a tárgyalás. Ebben az USA lehet a közvetítő.

— Zelenszkij pozíciójáról már beszéltünk, de mi a helyzet Putyin pozíciójával? Mennyire tartható a helyzete?

— Az elbukott Prigozsin-puccs után a rendszer keményebben lép fel a belső ellenzékkel szemben. Jelenleg Putyinnak nincs valós alternatívája Oroszországban. Nem igazán van markáns politikai erő vagy szereplő, aki kihívója lenne Putyinnak.

— Esetleg a hadsereg? Egy puccs?

— Egy jobboldali puccs? A Prigozsin-puccs után a fegyveres erők vezérkarát is átvilágították, több tábornokot félreállítottak. Bár kicsi az esélye, inkább valószínű, hogy Putyin hatalmát nem fenyegeti senki és semmi.

— Az orosz–ukrán háború már lassan hosszabb ideje tart, mint a második világháború volt...

— A második világháború öt évig tartott, az első négyig. Most iszonyatosak a veszteségek mindkét oldalon, főleg az ukrán infrastruktúra és lakosság körében. Az ukrán polgári lakosságból legalább tízmillió ember menekült külföldre. Százezrek haltak meg, sok civil, milliók váltak hajléktalanná.

Amióta Trump-kormány van hatalmon, amerikai pénzügyi segély nem érkezett.

— A közvetlen amerikai segítség hiánya látszik is az ukrán katonai teljesítményen?

— Kevésbé, mert az európai támogatások volumene felugrott arra a szintre, mint amit korábban az USA és Európa együtt adott. Az európaiak megnövekedett szerepe Ukrajna támogatásában megakadályozza az összeomlást, feltéve, hogy nem fogynak ki teljesen az emberekből.

— Mi szükséges ahhoz, hogy erők tekintetében kiegyensúlyozottabb helyzet alakuljon ki. azaz mindkét fél azt érezze, ideje tárgyalni?

— Az oroszok szeretnék elérni az ukrán vezetők leváltását. Egy oroszbarát ukrán elnök beiktatása viszont nem valószínű. Bármi lesz Zelenszkij sorsa, a legvalószínűbb utódja Valerij Zaluzsnij volt vezérkari főnök. Zaluzsnij már 2023 októberében azt mondta, hogy meg kell egyezni az oroszokkal, az ukrán erők nem képesek már jelentős területeket visszafoglalni.

— Akkor lett volna alkalom a megegyezésre?

— Nem. Amíg az ukránok támadtak, ők nem akartak megegyezni. Most az oroszok komolyabb nyomást gyakorolnak Ukrajnára, bombázzák az infrastruktúrát. A lakosság morális ellenálló képességét is meg akarják roppantani, és sajnálatos módon nem is csinálják rosszul.

„Évekig úgy éreztük, Jeffrey Epstein bűnöző magatartása nyílt titok volt” – mondta Annie Farmer, az egyik áldozat a Guardiannek. Az érintetteknek most sokat jelenthet, hogy kedden a washingtoni Képviselőház egy szinte példátlan, elsöprő erejű szavazással rákényszerítette az Igazságügyi Minisztériumot, tárja a nyilvánosság elé a szexuális ragadozó hálózatával kapcsolatos iratokat.

Epstein 2019 augusztusában halt meg a cellájában, a hivatalos orvosszakértői megállapítás szerint öngyilkos lett. Előtte azzal vádolták meg, hogy kiskorúakat közvetített ki a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb embereinek. Donald Trump korábban barátja volt Epsteinnek, majd összevesztek, megválasztása előtt pedig azt ígérte, minden aktát nyilvánosságra hoznak az ügyről. Ebből azonban visszakozott, a saját táborának is csalódást okozva. Csakhogy most rákényszerült, hogy rábólintson.

A Kongresszusban 427 igen és mindössze egyetlen nem szavazattal elfogadott új törvény egy olyan politikai és jogi lavinát indíthat el, amelynek végkimenetele még beláthatatlan, és amelynek epicentrumában maga az elnök áll. A Szenátus, érezve a politikai nyomást, még tegnap este jelezte: amint megkapja a javaslatot, egyhangú beleegyezéssel, módosítás nélkül elfogadottnak tekinti.

Ezzel a labda egyenesen a Fehér Házba került, ahol az elnöknek színt kellett vallania. Meg is tette. Miután korábban többször is „hoaxnak” nevezte az ügy körüli felhajtást, most a dokumentumok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos újságírói kérdésre kijelentette: „Teljes mértékben támogatom”. Amikor egy másik riporter rákérdezett, aláírná-e a törvényt, a válasz egyértelmű volt: „Persze, aláírom.”

Kötelezi az Igazságügyi Minisztériumot, hogy 30 napon belül tegyen közzé minden, az Epstein-üggyel kapcsolatos nem minősített iratot, beleértve a Ghislaine Maxwellre vonatkozó nyomozati anyagokat, a hírhedt repülési és utazási naplókat, valamint az iratokban megnevezett összes személyt, legyenek azok kormányzati tisztviselők vagy politikusok.

Az adatokat kereshető és letölthető formátumban kell a nyilvánosság elé tárni. A törvény ugyanakkor szigorú védőkorlátokat is tartalmaz: az áldozatok személyazonosításra alkalmas adatait és a folyamatban lévő szövetségi nyomozásokat veszélyeztető részeket ki kell takarni.

A jogszabály legfontosabb kitétele azonban az, hogy a minisztérium nem hivatkozhat puszta „kellemetlenségre”, „reputációs kárra” vagy „politikai érzékenységre” az információk visszatartásakor. A közzétételt követő 15 napon belül a minisztériumnak emellett egy külön, nem nyilvános listát kell átadnia a Kongresszus igazságügyi bizottságának, amely a valamilyen okból mégis kitakart szereplőket is nevesíti.

A törvény elfogadása heves politikai reakciókat váltott ki. Donald Trump a támogatásáról szóló nyilatkozata után rögtön a demokratákra hárította a felelősséget: „Semmi közünk Epsteinhez. A demokratáknak igen” – mondta.

Ezzel szemben a demokraták az igazságtétel pillanatát ünnepelték. „Mert a túlélők felszólaltak, mert bátrak voltak, végre ki fog derülni az igazság” – nyilatkozta Ro Khanna képviselő a Washington Postnak. Chuck Schumer, a szenátusi kisebbség vezetője pedig arra figyelmeztetett, „ha az elnök manipulálni próbál, és csak néhány Epstein-iratot tesz közzé, a közvélemény átlát rajta.”

„A jelenlegi szöveg ártatlan emberek ezreit fedi fel és sérti a tanúkat, alibit adókat, családtagokat stb.” – írta a CBS News által idézett közleményében.

A törvény megszületése azonban nem a pártvezetés, hanem egy alulról jövő, kétpárti lázadás eredménye volt. A republikánus Thomas Massie és a demokrata Ro Khanna hónapokig küzdött azért, hogy a javaslatot a Ház napirendjére tűzzék. Mivel a vezetés ezt megakadályozta, egy ritkán használt eljárási eszközzel, egy úgynevezett „discharge petition”-nel kényszerítették ki a szavazást, amelyhez 218 képviselő aláírására volt szükség. Végül négy republikánus – Massie mellett Lauren Boebert, Marjorie Taylor Greene és Nancy Mace – is csatlakozott a demokratákhoz, ezzel megkerülve a pártvezetést.

„Az elnökkel, a főügyésszel, az FBI-igazgatóval, a házelnökkel és az alelnökkel is meg kellett küzdenünk ezért a győzelemért” – összegezte a küzdelmet Massie.

A Washington Post elemzése szerint a korábban már nyilvánosságra hozott iratok sem tártak fel ellene perdöntő bizonyítékot.

Ugyanakkor azt, hogy valójában milyen kapcsolat lehetett az elnök és Epstein között, csak a 2025-ben nyilvánosságra hozott, több mint húszezer oldalas iratcsomag kezdte igazán feltárni. Az egyik legmegdöbbentőbb részlet egy 2017. február 8-i e-mail, amelyet Epstein alig három héttel Trump elnöki beiktatása után küldött Lawrence Summers volt pénzügyminiszternek. Ebben a levélben Epstein úgy fogalmazott: „Találkoztam nagyon rossz emberekkel... egyik sem olyan rossz, mint Trump. Egyetlen tisztességes sejt sincs a testében… tehát igen – veszélyes.”

Egy másik, 2011-ben Ghislaine Maxwellnek címzett üzenetében pedig még rejtélyesebben fogalmazott: „A kutya, amely még nem ugatott, Trump.” Hozzátette, hogy egy, a dokumentumokban kitakart nevű áldozat „órákat töltött nálam vele”, és szerinte ezt a tényt sosem hozták nyilvánosságra.

Epstein a későbbiekben megpróbálta befolyásolni a róla szóló médiaképet is, például Michael Wolff-fal tanácskozott arról, mit mondjon Trump egy vitán, ha Epsteinről kérdezik. A Fehér Ház a kiszivárogtatott e-maileket „politikailag motivált, semmit nem bizonyító” csomagnak minősítette.

Trump ezt hamisítványnak nevezte, és pert indított a kiadó ellen. Az ügy komoly sajtó- és politikai vihart kavart, a Fehér Ház pedig korlátozta a Wall Street Journal riportereinek hozzáférését egy elnöki út sajtóeseményeihez.

A Trump és Epstein közötti barátság a kilencvenes években kezdődött, amikor a New York-i és Palm Beach-i elit társasági életének megkerülhetetlen figurái voltak. Ennek a korszaknak az egyik leghíresebb emléke egy 1992-es, az NBC archívumából előkerült videófelvétel, amelyen Trump és Epstein együtt buliznak a Mar-a-Lago klubban.

A kapcsolatuk nem merült ki a partikban; a nyilvánosságra került repülési naplók szerint Trump legalább hét alkalommal utazott Epstein magángépén 1993 és 1997 között, többek között Palm Beach és Newark között. A naplók ugyanakkor azt is rögzítik, hogy ezek az utak nem Epstein hírhedt karibi szigetére, Little St. Jamesre vezettek.

2002-ben a New York Magazine-nak adott interjújában Trump még áradozott akkori barátjáról. „Tizenöt éve ismerem Jeffet. Remek fickó. Nagyon jó vele együtt lenni. Azt is mondják, hogy ugyanúgy szereti a gyönyörű nőket, mint én, és sokuk a fiatalabbak közül kerül ki” – mondta Trump.

Miután Epsteint 2019-ben szexkereskedelem vádjával letartóztatták, az elnök az Ovális Irodában már egészen más hangot ütött meg. „Ismertem őt, mint mindenki Palm Beachen... összevesztünk jó régen. Tizenöt éve nem beszéltem vele. Nem voltam a rajongója” – nyilatkozta.

Egy évvel később, 2020 júliusában, miután Epstein bűntársát, Ghislaine Maxwellt is letartóztatták, Trump egy sajtótájékoztatón annyit mondott róla: „Minden jót kívánok neki.”

A kapcsolatuk megromlásának pontos oka és időpontja máig vitatott. A Trump-szervezet jogi képviselője 2019-ben azt állította, hogy Trump 2007 körül kitiltotta a milliárdost a Mar-a-Lago klubból egy kiskorúval kapcsolatos incidens miatt. Más források szerint azonban a szakítás már korábban, 2004-ben megtörtént egy ingatlanlicit miatt. A tét a Maison de L’Amitié nevű, hat holdas óceánparti palota volt Palm Beachen, amelyet végül Trump szerzett meg 41 millió dollárért, majd 2008-ban rekordáron, 95 millió dollárért adott el egy orosz üzletembernek.

Az ügyben megszólaltak az áldozatok jogi képviselői és maguk az áldozatok is. Bradley Edwards, több Epstein-áldozat ügyvédje egy 2018-as interjúban meglepő módon méltatta Trumpot. „Ő volt az egyetlen, aki felvette a telefont, és azt mondta: beszéljünk, annyi időt adok, amennyit kell. Nagyon hasznos információkat adott, semmilyen érintettségre nem utalt” – idézte az ügyvédet a Washington Post.

Az egyik legismertebb áldozat, Virginia Giuffre, aki tinédzserként a Mar-a-Lagóban dolgozott, és akit Maxwell toborzott be Epstein hálózatába, a bírósági iratokban egyértelműen kijelentette, hogy soha nem volt szexuális kapcsolata Trumppal, és Trump nem bántalmazta őt. Azt azonban megjegyezte, hogy Epstein „jó barátjának” nevezte Trumpot.

A frissen nyilvánosságra hozott iratok között szerepeltek Ghislaine Maxwell börtöninterjúinak jegyzőkönyvei is, amelyekben az elítélt kerítőnő azt állította, sosem látott Trump részéről semmilyen illetlen viselkedést.

Az ügy különösen érzékenyen érintheti a Wall Street Journal ellen indított, 10 milliárd dolláros (kb. 3700 milliárd forintos) rágalmazási perét, amely a „születésnapi albummal” kapcsolatos. Ha a most nyilvánosságra kerülő dokumentumok megerősítenék a lap állításait, az komoly következményekkel járna.

A média hetekig vagy akár hónapokig az elnök korábbi társasági életére és kapcsolati hálóját boncolgathatja, ami kommunikációs védekezésre kényszerítheti a Fehér Házat. De az igazi kérdés az, hogy az eddig zárt ajtók mögött tartott dokumentumok tartalmaznak-e olyan részleteket, amelyek a puszta kellemetlenségen túlmutatva jogi következményekkel is járhatnak. Erre a válaszra legfeljebb 30 napot kell várni.