SZEMPONT
A Rovatból

„Az első és legkedvesebb cicámat saját kezűleg altattam el” – a Zállatorvos felvilágosít az állatok eutanáziájáról

Hogyan működik, hogyan lehet jobb az altatásra váró cicáknak, kutyáknak? Mit érez az orvos, és hogyan engedte ő utolsó útjára a saját cicáját?
Belicza Bea - szmo.hu
2021. október 29.



2018 nyarán semmi nem érdekelt, csak az eutanázia. Az enyém. A sztrókom után mindenki örült, hogy élek, csak én rettegtem attól, hogy jön a következő sztrók, és majd nem tudok járni, beszélni vagy épp gondolkodni sem. Ezt bármi áron szerettem volna elkerülni. Bármi árat viszont nem tudtam előkeríteni. Svájcban lehetett volna erről szó, de 3-4-szer több pénz kellett volna, mint amennyim volt. Megnéztem filmen, hogy csinálja, akinek nem csak élni, de meghalni is van pénze. Tudtam, hogy jogom lenne a saját életemről dönteni, de nem engedik. Persze lehettem volna öngyilkos, de féltem a fájdalomtól, és még jobban a sikertelenségtől. Eszembe sem jutott volna olyan terhet a férjemre tenni, hogy életben maradok, de igazából nem élek.

Aligha lehetett volna rosszabb alkalom az imádott macskám, Meo eutanáziájáról dönteni. Amikor hazatértem a kórházból, mindent megpróbáltam. Alig bírtam járni, de kérésére elindultunk a napi pórázos sétára is, de visszafordult az ajtóból. Hiába adtam be a gyógyszereket, azonnal kijött belőle, mint bármilyen étel. Pajzsmirigybetegsége végén járt, a mája teljesen feladta. Nekem kellett dönteni. A legnehezebbről, az elengedésről érte döntöttem. Nem akartam semmilyen szenvedést neki. Ekkor még hiányzott egy darab a koponyámból, én sem úgy működtem, mint általában. Meo mindig ideges volt az állatorvosnál, jelenlegi állapotomban nem mertem kivenni a hordozóból és

nem tudtam, mi legyen, csak átadtam a doktornőnek és zokogva kisomfordáltam. Négy éve gondolkodom, hogy hibáztam-e.

Nem is tudtam, hogy mi történik. Megkerestem a Zállatorvost, Simanovszky Zoltánt, aki minden furcsa nevű betegséget szórakoztatóan magyaráz el videókban. Fekete humorát itt sem veszíti el, de bevallja, nem ez a legvidámabb része a szakmájának.

Hogy működik a cicák, kutyák és egyéb házi kedvencek eutanáziája? Többféle módszer van?

Először is arra törekszünk, hogy az elmúlást amennyire csak lehet gyorssá, fájdalom- és stresszmentessé tegyük. Ez nem csak erkölcsi és szakmai kötelességünk, hanem jogszabályi is. Nem csak egyféle módszer létezik, mindig az adott szituációhoz igazítjuk a választásunkat úgy, hogy a fenti elvet minél inkább sikerüljön érvényesíteni, miközben a jelenlévő személyek biztonságáról is gondoskodunk.

Úgy járunk el helyesen és humánusan, ha az állat öntudatlan, amikor utoléri a halál,

értsd: amikor leáll a légzése és a keringése. Az eutanázia szerének beadása előtt elkábítjuk a jószágot, ami műtéti mélységű altatást jelent. Léteznek olyan szerek, amelyek kombináltan altatnak, majd tovább adagolva ölnek – ezeknél nincs szükség előzetes kábításra.

Jellemzően intravénásan vagy izomba adott injekcióval bódítunk, és amikor már alszik az állat, az eutanázia szerét vagy szintén intravénásan vagy közvetlenül a szívbe adjuk be, de ez nincs kőbe vésve. Lehet altatógázzal vagy szájon át is kábítani, az eutanáziaoldatot testüregbe adni, továbbá az egyes módszerek kombinálhatók is szükség szerint.

Miután megtettük, amit meg kellett tennünk, meggyőződünk arról, hogy valóban beállt a halál, azaz nincs se szívverés, se légzés, se reflexek. Nem ez a legvidámabb része a szakmánknak.

A vadabb állatok ketrecben kapnak injekciót? Meóval szerinted mit tehettek?

Minden a körülményektől függ. Milyen állat? Mekkora? Harap? Karmol? Rád tekeredik és megfojt? Milyen a ketrec felépítése, és mik a dimenziói? Lehet egyáltalán a ketrecben injekciót adni, és ha igen, érdemes? Nincs más lehetőség azon kívül, hogy helyben megszúrom, vagy kiveszem? És mi van, ha nem is ketrecben van, hanem pórázon?

Nincsen egzakt előírás arra vonatkozóan, hogy a nehezen kezelhető állatokkal mit kell csinálni ilyen helyzetekben, mindenesetre igyekszünk olyan megközelítést választani, amelyik minimalizálja az állatnak okozott kényelmetlenséget, de nem veszélyezteti a testi épségünket.

A te cicád esetében én például

az altatóboxot/altatókamrát tartottam volna a legcélravezetőbbnek, amelybe ketrecestől berakjuk az állatot, amíg el nem kábul, aztán haladunk tovább a szokásos lépésekkel.

De ez csak személyes preferencia – van, aki bámulatos ügyességgel képes rögzíteni a támadó macskát egy törölközővel arra a néhány másodpercre, amíg a kábítóinjekciót beadja neki. Persze elébe is mehetünk mindennek, ha megkérjük a gazdit, hogy még otthon nyugtatózza be a kedvencét.

Nyilván elképzelhetők olyan szituk, amelyekben a barátságosabb technikák csődöt mondanak – ilyenkor a minimálisan szükséges kényszerítő erőt kell alkalmaznunk, mialatt a kábítás megtörténik. Már feltéve, hogy ez biztonsággal megoldható. Ehhez elérhetők különféle segédeszközök, sőt akár altatólövedékhez is nyúlhatunk, a lényeg az, hogy a lehető legkevesebb szenvedést okozzuk, és az eutanázia végén se az orvos, se a gazdi ne kapjon életre szóló PTSD-t (poszttraumás stressz zavar - szerk).

Mit csinálnak az állatok? Félnek, támadnak, megadják magukat?

Alapvetően nem más a viselkedésük, mint egyéb célú állatorvosi vizit során, hiszen nem tudják, mi vár rájuk, és mi azon vagyunk, hogy ne is tudják meg. Mindenesetre a legtöbb jószágot akkor altatjuk el, amikor már visszafordíthatatlanul betegek és gyengék, így jellemzően passzívabbak a szokásosnál.

Az előfordulhat, hogy

ha a gazdi ideges – és hát valljuk be, általában az – akkor a jószág megérzi és maga is ideges lesz.

Mennyi idő alatt mennek el az állatok és hogyan?

Attól függ, milyen módszerrel altatunk. Intravénásan adva mind az altató, mind az eutanázia szere néhány másodpercen belül kifejti a hatását, de ha mondjuk a kábítás izomba adott injekcióval történik, akkor a bódulat beálltára pár percet várnunk kell. Alapvetően gyors és békés folyamatról beszélünk.

A Zállatorvos home office-ban

Legyen-e ott a gazdi az utolsó pillanatokban?

Egy teknősnek valószínűleg mindegy, hogy ott vagyunk vagy sem, de a gazdával érzelmi kapcsolatot ápoló társállátok jellemzően értékelik, ha nem maradnak magukra rajtuk matató idegenek közt. Nincs ez máshogy akkor sem, ha akármilyen egyéb beavatkozásra adjuk át az állatorvosnak a jószágot – egyetlen apró részlet kivételével: eutanáziánál ez lesz az utolsó emlékük. Lehet ugyan, hogy amikor tavaly fogkőleszedésre hagyta a rendelőben a gazdi Fifikét, akkor jóval stresszesebb volt a kutyus, de kicsivel később hazamehetett a családjához, és helyreállt a rend. Eutanáziánál azonban nem ez történik: a félelmet, az aggodalmat, az elhagyatottság érzését soha nem törli már el a viszontlátás öröme. Csak a halál.

Van úgy, persze, hogy az állat cseppet sem fél – lehet, hogy éppenséggel kedveli az állatorvost és munkatársait, és észre sem veszi, amikor a gazdi néhány percre magára hagyja –, de ha nem ilyen habitusú a jószág, akkor érdemes állattartóként elgondolkodni, vajon szeretnénk-e, hogy a kedvencünk magányosan, a gazdáját hiányolva hunyja le örökre a szemét, vagy inkább ott maradunk vele, és megkönnyítjük az utolsó perceit.

Ezt én senki helyett nem dönthetem el, de ha megkérdezik a véleményemet, akkor

nagyon határozattan azt javaslom, hogy maradjunk a kedvenc mellett! Nem csak ő miatta, magunk miatt is.

Ha később megbánjuk, hogy nem nyújtottunk érzelmi támaszt az út végén, akkor már nem tudjuk visszacsinálni.

Sokan azért mennek inkább ki, mert félnek, hogy nem bírnák lelkileg a kedvenc elvesztésének nyers megtapasztalását, pedig erre nincs is szükség: elég, ha addig maradnak, amíg a jószág elkábul – a légzés és a keringés leállításának már nem kell, hogy tanúi legyenek.

Hogy egy személyes példát mondjak. Az első és legkedvesebb cicámat saját kezűleg altattam el, miután bebizonyosodott, hogy nincs esélye meggyógyulni.

Otthon ültünk vele a kanapén – én és a feleségem –, ő pedig dorombolva feküdt köztünk, miközben benyomtam az altatót a vénakatéterébe. Nem félt, nem aggódott, biztonságban érezte magát velünk. A boldogság állapotában halt meg.

Lehet itt hibázni? Mi van, ha nem kap elég altatót, nem lesz rosszabbul? Nem lesznek fájdalmai?

Hát nézd, ahol emberek dolgoznak, ott emberi hibák mindig becsúszhatnak, de ezzel együtt az eutanázia jellemzően nem olyan beavatkozás, amelyik tele volna hibalehetőségekkel. A szakszerűen megválasztott altatószerek nem okoznak fájdalmat, aluldozírozni őket pedig már-már lehetetlen, hiszen elégtelen hatás esetén egyszerűen csak folytatjuk az adagolást.

Az állatok eutanáziájáról mindig az ember dönt. Csak menthetetlen jószágot altathat az orvos?

Nem, de kétségtelenül ez a leggyakoribb ok.

A „menthetetlen” azért messzemenően szubjektív jelző. Vegyünk például egy elgázolt kutyát, akinek eltört a gerince.

Ez a jószág lehet „menthető”, de soha többé nem tudja majd használni a hátsó lábait, és kontrollálni a vizelet- és bélsárürítését. Milyen életminőség vár így rá? Felkészült-e a gazdi anyagilag, emberileg, időbeosztás tekintetében, hogy a gondját viselje? Van, aki felkészült, van, aki nem, sőt a kutya természetétől és fizikai adottságaitól is erősen függ, hogy képes-e alkalmazkodni az új helyzethez. A komplett gerinctörés tehát ésszerű indikációja az eutanáziának, annak ellenére, hogy bizonyára léteznek vidáman éldegélő „kerekes” kutyák is. Vagy nézzünk egy másik példát: bizonyos rosszindulatú daganattípusok a megfelelő kemoterápiával egész jó eséllyel gyógyíthatók, de messze nincs garancia a felépülésre így sem, és

a kemoterápia bizony nem olcsó. Nem biztos, hogy Mari néni elő tud teremteni többszázezer vagy millió forintot a Mirci cica bizonytalan kimenetelű gyógykezelésére.

Vagy elő tud, de nem akar, mert Mirci már 15 éves. „Szép hosszú élete volt, doktor úr, minek tovább kínozni? Van jobb helye is a pénznek.” Nem vitatom.

Tehát van lehetősége az orvosnak akkor is elaltatni, ha pénzhiány miatt nem tudják tartani vagy a gazda megunta vagy megnősült, esetleg elválik vagy elköltözik?

Rövid válasz: van.

Hosszú válasz, hogy az állatvédelmi törvény leírja, hogy az állat életének kioltása milyen okokkal elfogadható. Pénzügyi és szociális okok nem szerepelnek a felsorolásban, viszont

megengedett az „állományszabályozás” kapcsán történő eutanázia. Ebbe a gumikategóriába pedig sok minden belefér.

Mindazonáltal az állatorvosok többsége azért választotta a szakmáját, mert szereti az állatokat, így nem szívesen végez ki egészséges társállatokat nyomós ok nélkül. Ha valaki muszájból szabadulna a kedvencétől, akkor az állatorvos jellemzően megráncigálja a kapcsolati hálójának szálait, és igyekszik valamilyen alternatív megoldást ajánlani. Azon ritka esetekben, amikor tényleg minden realisztikus örökbeadási lehetőség ki van lőve, akkor szembe kell néznünk az erkölcsi dilemmával: elvégezzük az eutanáziát vagy megtagadjuk a gazdi kérését? Sajnos a válasz nem fekete és fehér, mert

szép dolog, ha nem altatjuk el a makkegészséges Fifikét, de az már kevésbé lélekemelő, ha néhány óra múlva a gazdi kirakja az országút szélén vagy agyonveri egy rozsdás fejszével.

Mik voltak a személyes tapasztalatok, kik kérték az altatást és miért?

Az évek alatt nagyon sok eutanáziát hajtottam végre a legkülönfélébb gazdik állatain. Az okok jellemzően a gyógyíthatatlan, jelentős életminőség-romlással járó állapotok: betegségek, sérülések, mérgezések.

A leggyakrabban alighanem rosszindulatú daganatok miatt kérnek az állattartók végleges elaltatást.

Altattál el egészséges állatot, csak mert nem volt hol élnie és menhelyen sem fogadták már?

Szerencsére nem kerültem még olyan helyzetbe, hogy ez lett volna az egyetlen megoldás. Valamit mindig sikerült kitalálni, hogy a legrosszabbat elkerüljük.

Nem számolom ide a nemkívánatos szaporulat elaltatását, ami azért elő-előfordult a praktizálásom tíz éve alatt. Sajnos egész alomnyi újszülött, szopós állatnak gyakorlatilag lehetetlen azonnal gondviselőt találni. Ilyen esetekben az állatorvos – ha végre is hajtja az altatást –, jellemzően fel szokta világosítani a gazdit a születésszabályozás előnyben részesített módszereiről. A vérmérséklete szerinti indulattal.

Megviseli az orvost az altatás?

Ha nincsen személyes kötődésem, akkor különösebb lelki trauma nélkül el tudom végezni a feladatot, de azt nem mondanám, hogy jó kedvem volna közben. Előfordult persze többször is, hogy egy-egy páciens vagy gazdi a megszokottnál jobban hozzánőtt a szívemhez, így nem egy jószág halálát megkönnyeztem már csendben a szomszéd helyiségben.

A szerző macskája, Meo

Sosem tudom meg, hogy az én cicám hogyan ment el, de tudom, hogy hibáztam. Ott kellett volna lennem vele az utolsó pillanatig. Segítsen ez a cikk másoknak, ha nem tudják, mit tegyenek! Segítsen azoknak is, akik állatot vállalnak! Ne kérjenek eutanáziát azért, mert nem készültek fel a tartásra helyben, pénzben, időben vagy épp a válás, költözés miatt nem tudják tovább vállalni!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”
Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.


„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg
Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.


Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt
A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.


Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője
A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.


Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)


Link másolása
KÖVESS MINKET: