Maduro elért a védett szobáig, de nem tudta becsukni az ajtót – az amerikai rajtaütés titkos története
Hajnali rajtaütésben hurcolta el egy amerikai elit katonai egység január 3-án Caracasból Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét. Az „Absolute Resolve” névre keresztelt műveletet hónapokon át készítették elő.
Egy Kentuckyban található titkos bázison felépítették annak az épületnek a pontos mását, amelyben Venezuela elnöke rendszeresen megszállt, és a Delta Force elit kommandósai hónapokon át gyakorolták a műveletet. Egyre gyorsabban és gyorsabban sikerült eljutniuk az elnöki hálóhoz.
A péntek éjjeli akció azonban így is rizikós volt, ugyanis hiába iktatták ki az ország légvédelmét, a rezidenciáról tüzet nyitottak az érkező amerikai helikopterekre. Az egyik gépet eltalálták, és fél tucat katona megsérült. Az amerikaiak azonban „elsöprő erővel” válaszoltak, és az akció folytatódott. Végül 5 perc kellett, hogy elkapják Madurot.
Az amerikaiak attól tartottak, hogy Maduro és a felesége, Cilia Flores oda menekülnek be, épp ezért magukkal vitték az FBI túsztárgyalóját is. De nem volt rá szükség. Az elnök ugyanis hiába ért el a védett helyiségig, nem boldogult az ajtóval. „Egy nagyon vastag ajtó volt, egy nagyon nehéz ajtó. Odaért, de nem tudta bezárni” – mondta erről Trump.
Maduro néhány perccel később már egy amerikai helikopteren ült, a szemére kötést tettek, a fülére pedig egy fejhallgatót, hogy ne lássa, és ne is hallja, mi történik körülötte. Először a Karib-tengeren állomásozó USS Iwo Jima hadihajóra, majd New Yorkba szállították az elnöki párt, hogy kábítószer-csempészet vádjával bíróság elé állítsák őket. Az első bírósági meghallgatást január 5-én, hétfőn tartják Manhattanben.
Azért, hogy sikerrel járjanak, és ne legyenek veszteségek, az amerikai hadsereg és a CIA egy jóval szélesebb körű műveletet is indított. Ennek keretében
Feltérképezték szokásait, folyamatosan váltogatott szálláshelyeit, és kidolgozták, hol csaphatnának le a legnagyobb eséllyel.
A térségben nagyon komoly katonai erőt vontak össze az akció támogatására. Ezután már csak arra vártak, hogy kitisztuljon az idő. A műveletet mindenképp a karácsonyi szünetben szerették volna végrehajtani, akkor ugyanis sok kormánytisztviselő és katona is szabadságon van, így csökkenteni lehetett az áldozatok számát.
Végül a körülmények péntek éjjelre megfelelővé váltak, és Trump 22 óra 46 perckor elrendelte a csapást, ami megtisztította az utat a különleges alakulat előtt. Először egy kibertámadással sötétbe borították Caracas nagy részét, majd több mint 150 amerikai harci gép, köztük vadászgépek és drónok rakétacsapásokkal kiiktatták a venezuelai légvédelmet. Ezután a Delta Force tagjai nagyon gyorsan végeztek a feladatukkal.
A katonai szempontból sikeres akció ugyanakkor számos kérdést felvet. Trumpék nem értesítették előre a kongresszust, sőt, a külügyi bizottság demokrata elnöke szerint még legutóbb is kifejezetten tagadták, hogy rezsimváltásra készülnének Venezuelában.
Ezt az amerikai elnök sajtótájékoztatóján azzal magyarázta, hogy nem szerették volna, ha valami kiszivárog. Ezenkívül Trump úgy érvelt,
Trump annak ellenére megkockáztatta az akciót, hogy ezzel saját támogatói egy részét is magára haragította, akik épp azt várták tőle, hogy az Egyesült Államokra koncentráljon a külföldi katonai kalandok helyett.
A venezuelai lépést ugyanakkor részben amerikai érdekekkel indokolta, méghozzá azzal, hogy vissza akarták szerezni a Chávez idején „ellopott” amerikai olajérdekeltségeket. Venezuela ugyanis olajban rendkívül gazdag ország, ők rendelkeznek a világ legnagyobb ismert kőolajkészletével. Chávez azonban az olajmezőket 2007-ben államosította, kirakva többek között az amerikai cégeket is. Ezután az olajkitermelés visszaesett, és az infrastruktúra leromlott. Trump szerint azonban az ország elég gazdag ahhoz, hogy finanszírozzák a termelés helyreállítását és az amerikai akció következményeinek költségeit, így mindez az Egyesült Államoknak semmibe sem fog kerülni. Egyszerűen csak jobb vezetőre van szükségük.
Ezt a jobb vezetőt a New York Times szerint már meg is találták, mégpedig Maduro alelnöke, a gazdaságstabilizálóként ismert Delcy Rodríguez személyében.
December végén még adtak egy esélyt Madurónak, hogy törökországi száműzetésbe távozzon, ő azonban elutasította a lehetőséget. A venezuelai elnök az elmúlt hetekben rendszeresen táncolt az állami tévében, és egy felvételről bejátszott hangon angolul ismételgette, hogy „No crazy war” (Nincs őrült háború), amit a Trump-csapatban úgy értelmeztek, hogy gúnyt űz belőlük és blöffnek tartja a katonai fenyegetéseket.
Végül közvetítők győzték meg a Fehér Házat, hogy Maduro alelnöke megóvná a jövőbeli amerikai energetikai befektetéseket. „Hosszú ideje figyelem a pályafutását, így van némi képem arról, hogy kicsoda és mit képvisel” – mondta egy magas rangú amerikai tisztviselő. „Nem állítom, hogy ő a végleges megoldás az ország problémáira, de biztosan valaki, akivel sokkal professzionálisabb szinten tudunk együtt dolgozni, mint amire Maduróval képesek voltunk” – tette hozzá.
Részben Franciaországban tanult, majd Hugo Chávez kormánya alatt kezdett emelkedni a ranglétrán. Neki tulajdonítják a gazdaság stabilizálását és az olajtermelés lassú növelését a szigorodó amerikai szankciók közepette.
Miközben hidakat épített a gazdasági elit és a külföldi befektetők felé, sosem ítélte el a Maduro-rendszer korrupcióját és brutális elnyomását. Egy korábbi nyilatkozata szerint a kormányhoz való csatlakozása „személyes bosszú” volt apja 1976-os börtönben bekövetkezett haláláért.
Kiválasztása egyben a Nobel-békedíjas ellenzéki vezető, az előző választásokat ténylegesen megnyerő María Corina Machado elutasítását is jelenti. Machado az elmúlt évben mindent megtett, hogy elnyerje Trump támogatását, „a szabadság bajnokának” nevezte, és még a Nobel-békedíját is neki ajánlotta.
Maduro elhurcolásának napján az X-en azt írta, „készen állunk arra, hogy érvényesítsük a mandátumunkat és átvegyük a hatalmat”, de Trump pár órával később egyértelművé tette, hogy nem számol vele.
Caracasban közben nem egyértelmű, hogy minden az amerikai tervek szerint alakul-e.
Rodríguez televíziós beszédében illegális invázióval vádolta az Egyesült Államokat, és kijelentette, hogy Maduro maradt Venezuela legitim vezetője. Ezt támasztotta alá, hogy az állami tévé is alelnökként hivatkozott rá. Ugyanakkor ez Maduro keményvonalas támogatóinak meggyőzésére szolgáló taktika is lehet, akiket összezavart és megalázott a nagyjából 40 venezuelai halálával járó amerikai akció.
Az amerikai kormányzat mindenesetre fenntartja a nyomást. Washington egyértelművé tette, a Rodríguezzel való kapcsolat azon múlik, betartja-e a játékszabályokat, és a venezuelai olajexportra vonatkozó szankciókat egyelőre fenntartják.
A venezuelai ipar egyes vezetői óvatos optimizmussal fogadták Rodríguez hatalomra kerülését, abban bízva, hogy képes lesz a gazdasági növekedés beindítására, ha az USA enyhít a szankciókon. „A történelem tele van olyan figurákkal, akik diktátorokhoz kötődtek, de egy ponton hídként szolgáltak az ország stabilizálásához és egy demokratikus átmenethez” – mondta Juan Francisco García, egy volt kormánypárti képviselő.
