FELFEDEZŐ
A Rovatból

Modern ketrecbe zártság – ma is sokan szenvednek a „lakótelep-szindrómában”

Többnyire ártalmatlan bosszantásokkal indul, de a vége súlyos agresszió vagy szív- és érrendszeri betegség is lehet.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Debrecen, Libakerti (ekkor Új Élet parki) lakótelep. Űrhajósok tere. Skoda Octavia. 1968. Fortepan/Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ - szmo.hu
2022. április 29.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A felső lakó lehúzza a WC-t, leengedi a kádat, és az alsó lakásokban ettől zeng a „vízszimfónia”. A gyerek labdázik, amitől az alatta lévő lakásban dübörög a mennyezet, vagy éppen az egész házban énekelnek a fűtéscsövek, amikor a labda a radiátornak pattan. Valaki odaégeti az ebédet, és az egész épületben ezt a kellemetlen szagot érzik. A szomszéd TV-t néz, és a mellette lévő lakásban nem lehet aludni...

Csupán néhány jellemző, idegesítő velejárója a lakótelepi életnek. Ezek a dolgok egyidősek a hatvanas években indult lakótelep-építési lázzal, és más ugyancsak jellemző sajátossággal együtt gyakran kezdik ki az emberek idegrendszerét.

A fokozatos elszigetelődés (a szomszédok néha azonos emeleten sem járnak össze, sőt néha nem is köszönnek), a kilátástalanság (szó szerint és átvitt értelemben is), a szürkeség és az összezártság (mint állatok a ketrecben), folyamatos indulatokat keltenek.

Az ilyen felgyülemlett düh pedig előbb vagy utóbb nyílt konfliktusba vagy rejtett kiszúrásokba, feljelentgetésekbe torkollik. A saját feszültségük okát az emberek másokban kezdik keresni.

Budapest IX., József Attila lakótelep, az Ifjumunkás út és a Dési Huber utca közötti rész, háttérben a Kós Károly téri templom. 1972. Fortepan/Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény

Az így keletkezett tünetegyüttest, mely szélsőséges esetekben depresszióhoz, alkoholizmushoz, sőt szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezet, féltudományosan „lakótelep-szindrómának” vagy „apartman-neurózisnak” hívják. Megjelenési formái nagyon színesek, ám aki lakott lakótelepen, annak szinte mind ismerős lesz és könnyen felismeri benne a hasonlóságot az általa megélt esetekkel. Egymásra seperik a szőnyeget, az alsó lakó fejére hullajtják a morzsát az abroszról. Valaki rendszeresen végigköpködi a lift üvegét és a nyomógombokat, feljelent számára teljesen ismeretlen embereket, hogy télikabátjukkal eldugaszolták a szemétledobót, tejet önt az alatta lakók ablakára, stb. Egytől egyig jellemző cselekvések a felgyülemlett düh okozta agresszió által indukálva.

Noha az első időkben a panelházak modernnek és jól felszereltnek tűntek az ideköltöző vidéki vagy szükséglakásokból kiszabadult tömegek számára, az örömbe csakhamar üröm vegyült.

Már a hetvenes évek elején(!) foglalkozni kezdtek a lakótelepen élők megváltozó szokásaival, sőt egyértelműen kimutatták a szív- és érrendszer túlterheltségéből adódó problémák sokasodása és a panelházak benépesülése közötti párhuzamot.

A gondok pedig fokozottan jelentkeztek olyan embereknél, akik a jó munka vagy a jobb lakhatás következtében vidékről költöztek lakótelepekre. A hetvenes évek második felében sok tanulmány szültetett a probléma gyökereinek feltárása kapcsán. magányosság, bezártság érzése, pihenésképtelenség, fokozott idegfeszültség és a felgyülemlő, le nem vezetett energiák okozta fokozott agresszív megnyilvánulások (melyek időnként felfokozott formában törnek ki) és az ezek által kiváltott mást tünetek okait végül néhány meglehetősen nyilvánvaló forrásra sikerült visszavezetni.

Az első ilyen ok, ami talán egyben a legkézenfekvőbbnek is nevezhető, hogy az embernek – az állatokhoz hasonlóan – szüksége van bizonyos territóriumra, amit a panellakások és a lakótelepek nem képesek megadni. A pici szobák, konyhák, a kert hiánya, mind a ketrecbe zártság érzetét erősíthetik.

Miskolc, légifotó a Szentpéteri kapu lakótelepről. 1981. Fortepan/Szalay Zoltán

Ezzel párhuzamosan a lakások jellemzői (vékony falak, közös csőrendszer hangtovábbítása) folytán sérül a nyugalom és biztonságérzet is. Az ember az otthonában érzi a legnagyobb kényelemben és biztonságban magát (mindenütt jó, de a legjobb otthon), ám ez gyakran kivitelezhetetlen a lakótelepi lakásokban. Egyrészt a szomszéd által keltett zajok, ételszag, stb. zavarja meg a nyugalmat, másrészt nekünk is folyamatosan ügyelnünk kell, hogy ne tegyünk olyat, ami a körülöttünk lakókat idegesítheti. Lábujjhegyen élni pedig sokak számára kényelmetlen.

Talán kevésbé egyértelmű ok a felsorolásban a változatlanság.

Amíg a hagyományos vidéki utca állandó változásban van – hiszen lebontanak/építenek épületeket, emeletet húznak a házra, boltokat nyitnak, kirakatot rendeznek, nyáron „kiköltöznek” a kertehelyiségek stb. –, addig a lakótelepi „utca” örökös változatlansága, színtelen szürkesége, a betonból sugárzó változtathatatlanság és az épületek folyamatos leromlása nem tesz jót a mentális egészségnek.

Ugyanígy hat a távlatok hiánya is. Az ember önkéntelenül a nyílt terek felé szeret nézni. Megnyugtatja egy végtelen rét vagy a tenger látványa, miközben biztonságot ad a mögötte álló épület, hegy vagy erdő érzete. A lakótelepek betondzsungelében ilyen perspektívát ritkán találni, hiszen többnyire minden irányban mesterséges hegyek (emeletes házak) zárják el a látványt.

Arról nem készült felmérés, hogy a lakótelepeken élők hány százaléka szenved a lakótelep-szindrómában, ám szerencsére a számuk nem lehet túlságosan magas. Az emberek többsége képes alkalmazkodni a környezethez és különösebb mentális problémák nélkül éli le életét panelházakban. Valószínűsíthető, hogy a szindróma kialakulása olyan embereknél játszódik le, akik egyébként is hajlamosabbak a lelki problémákra. Mindenestere a velük való együttélést megkönnyítheti, ha tudjuk, hogy milyen tényezők okozhatják a viselkedésüket és megpróbálunk azokon – a lehetőségeinek megfelelően - változtatni.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es, 80-as évekre, és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta-csoporthoz!

Ha érdekel a panelépítészet és a Balatoni szállodák születése, többet tudhatsz meg Tó-retró blog szerzőjének első könyvéből. A "Hotelek futószalagon" ezeket a témákat járja körbe. További részletek és megrendelés itt.

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


FELFEDEZŐ
A Rovatból
Megható pillanat: először találkozott vér szerinti családjával az újszülöttként műanyag zacskóban elhagyott férfi
Jon Scarlett-Phillips-t csecsemőként hagyták magára egy parkolóban az angliai Milton Keynes közelében.


A 40 éves Jon Scarlett-Phillips-t 1984 szeptemberében találták meg egy szabadidőközpont parkolójának mellékhelyiségében, az Egyesült Királyságban, Milton Keynes közelében.

Jon egy takaróba csavarva feküdt egy bevásárlószatyorban, a méhlepény még mindig a testéhez csatlakozott, amikor édesanyja elhagyta őt.

Három kamaszlány talált rá, akik rögtön hívták a mentőket, így a kisbaba megkapta a szükséges orvosi segítséget - írta a Unilad.

Jon az ITV „Long Lost Family: Born Without a Trace” (Elveszett család: Nyom nélkül születtek) című műsorában osztotta meg megdöbbentő történetét, abban a reményben, hogy megtalálhatja vér szerinti édesanyját.

A műsorban így emlékezett vissza:

„Három lány talált rám. Ebben a korban egy ilyen helyzetet átélni teljesen őrület. Hálás vagyok, nagyon hálás, hogy meghallottak és rám találtak. Ők mentették meg az életemet.”

Szerencsére Jon boldog gyermekéveket töltött nevelőszüleivel, Johnnal és Marilynnel, és nővérével, Debbie-vel együtt nőhetett fel.

Ennek ellenére mindig ott volt egy mély űr az életében.

„Sokáig nem kerestem a múltamat” – mondta Jon, aki ma szakácsként dolgozik Wiltshire megyében. „De a kérdés mindig ott volt: miért tette ezt?”

Élete akkor tért rossz útra, amikor nevelőanyja egy súlyos baleset következtében agysérülést szenvedett. Jon ekkor elhatározta, hogy soha többé nem nyúl drogokhoz, miután 18 évesen majdnem túladagolta magát.

Felesége, Becky segítette át a legnehezebb időszakokon – ő bátorította arra is, hogy derítse ki, honnan jött.

„Becky mentett meg” – vallotta Jon.

Hosszú kutatás után a Long Lost Family csapata kiderítette, hogy Jon vér szerinti édesanyja még életben van, és 20 éves volt, amikor világra hozta őt.

Azt is megtudták, hogy akkoriban már két kislány édesanyja volt.

„Valószínűleg váratlanul érte Jon terhessége, és egyszerűen nem tudta feldolgozni. Amikor magára hagyta, lelkileg nagyon rossz állapotban volt”

– mondta Ariel Bruce, a műsor családkutatója.

A forgatás idején Jon édesanyja még nem állt készen a találkozásra, ám két féltestvére azonnal szeretett volna megismerkedni vele.

Egy nagyon megható jelenet mutatja meg, ahogyan Jon először találkozik testvéreivel. Arcukat kitakarták, hogy édesanyjuk személyazonosságát megőrizzék.

A könnyfakasztó találkozón azonnal mély kapcsolat alakult ki köztük, miközben próbálták bepótolni az elvesztegetett időt.

Bár édesanyjuk nem volt jelen, a lányok egy üzenetet adtak át Jon számára tőle.

Az üzenet így szólt:

„Sziasztok! Ezt az üzenetet a lányaimnak küldtem, hogy elmondhassák, miért nem tudtam ma velük tartani. Sajnálatos módon egy hosszú betegség után úgy érzem, testileg és lelkileg sem vagyok képes elmenni.”

„Ez nem egy végleges nem, Jon – csak idő kell hozzá” – mondta az egyik testvére.

Jon pedig így fogalmazott a műsor végén:

„Olyan, mintha levettek volna rólam egy terhet. Mintha végre teljes lennék. Az az űr teljesen eltűnt. Most már boldog ember vagyok.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

FELFEDEZŐ
A Rovatból
Hős apa ugrott a tengerbe, hogy megmentse lányát, miután kiesett egy Disney-hajóról
Florida mellett van a cégnek egy saját szigete, ott történt a baleset. Szerencsére a Disney mentőcsapata azonnal lépett, és mindkettejüket megmentették.


Drámai mentés zajlott le vasárnap a Disney Dream nevű luxushajón. Egy kislány a hajó negyedik emeletéről a tengerbe zuhant, mire édesapja gondolkodás nélkül utána vetette magát.

A hajó éppen visszafelé tartott Fort Lauderdale-be (Florida állam), egy négynapos bahamai út végén, amely során megálltak a Disney saját szigetén is, a Lighthouse Point-nál található Lookout Cayen - írta a LadBible.

Egy utas, Kevin Furuta ezt írta a Facebookon:

„Az utolsó napunk van a Dream fedélzetén, épp tengeri napot tartunk. Egy kislány kiesett a negyedikről, az apukája pedig rögtön utána ugrott. Rögtön utána hallottuk a hangosbemondóban: ‘Ember a vízben! Bal oldal!’ Szerencsére a Disney mentőcsapata azonnal lépett, és mindkettejüket megmentették!”

Egy másik utas, Laura Amador így nyilatkozott a CBS-nek:

„Az apa és a lánya apró pöttyökké váltak a tengeren, aztán teljesen eltűntek a szemünk elől, olyan gyorsan haladt a hajó.”

A kapitány visszafordította a hajót, és egy mentőcsónakot küldtek a vízbe. Az apa végig a lányával maradt, és először őt segítette be a csónakba, csak utána mászott be maga is. A fedélzeten tartózkodó utasok hangos tapssal és éljenzéssel fogadták őket, amikor visszatértek a hajóra.

A Disney Cruise Line szóvivője a következő közleményt adta ki az USA Today számára:

„Hálásak vagyunk személyzetünk kivételes felkészültségéért és gyors reagálásáért, aminek köszönhetően mindkét vendég perceken belül biztonságban visszakerült a hajóra. Elkötelezettek vagyunk vendégeink biztonsága és jólléte mellett, és ez az eset is megmutatja, hogy biztonsági protokolljaink hatékonyan működnek.”

Az esetről videó is készült, amely felkerült a TikTokra, és bemutatta a mentés pillanatait. A hozzászólók azon tűnődtek, hogyan eshetett ki a lány, mivel a hajók fedélzetein általában plexiüveg biztonsági korlátokat alkalmaznak.
@noeayala32 #disneycruise#disneydream ♬ original sound - noe ayala875

Szerencsére egyikük sem sérült meg súlyosan, és épségben visszakerültek a fedélzetre. Fontos tudni, hogy aki szándékosan ugrik le egy tengerjáró hajóról, akár örökre ki is tilthatják. Egy férfi például azután kapott végleges kitiltást, hogy a 11. emeletről vetette magát a tengerbe – valóságos csoda, hogy túlélte.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


FELFEDEZŐ
A Rovatból
Kiderült, melyik leves a legkárosabb az egészségre, pedig ez az egyik legnépszerűbb „gyógyító” leves a családokban
A főzés során érdemes néhány dolgot betartani, és akkor nem okoz gondot a fogyasztása. Ha nem figyelünk ezekre, akkor akár súlyos következménye is lehet a régi, hagyományos leveskészítésnek.


Sokan még mindig előszeretettel készítenek csirkehúslevest, ha megfáznak vagy egyszerűen csak valami táplálóra vágynak. Bár sokáig az egészséges táplálkozás egyik alapjának számított, ma már több szakértő is óvatosságra int.

A a cseh Restaurace Pasticka étterem blogja szerint a főzés során az üzemi körülmények között nevelt csirkékben lévő káros anyagok nagy mennyiségben juthatnak a levesbe. Ha valaki rendszeresen eszik ilyen húslevest, annak hosszú távon komoly egészségügyi következményei lehetnek.

Egyre gyengébben reagálhat a szervezet az antibiotikumokra, így akár egy egyszerű fertőzés is komoly bajt okozhat. A gyerekek különösen érzékenyek, mert fejlődő hormonrendszerükre hatással lehetnek a húsban maradó anyagok. A bőr, a zsír és a csontvelő gyakran tartalmazhat különféle szennyeződéseket vagy takarmányból származó toxinokat.

Sokan nem öntik le az első főzővizet, pedig ez a legfontosabb lépés. A főzés elején, az első 10–15 percben szabadulnak fel a húsból a legnagyobb mennyiségben a káros anyagok. Ha ezt a vizet nem öntjük le, a leves szinte toxinkivonattá válik.

Nem csak ez okozhat problémát. A bőrrel és a zsírral együtt főzött hús még több káros anyagot engedhet a levesbe. Ha ehhez még leveskockát vagy túl sok sót is adunk, a májat és a vesét is megterhelhetjük, a magas vérnyomás és az ödéma pedig csak tovább nehezítheti a dolgunkat. A csapvíz vagy bizonytalan eredetű forrásvíz szintén gondot okozhat: előfordulhat, hogy nehézfémeket, klórt vagy más szennyeződést viszünk be vele.

A problémák egyik fő oka az ipari baromfitartás. A gyors növekedés és a betegségek megelőzése érdekében sok helyen antibiotikumokat használnak, ezek pedig nem tűnnek el nyomtalanul. A legnagyobb mennyiségben a bőrben, a csontokban és a zsírszövetben maradnak meg

– pont azokban a részekben, amikből sokan főznek húslevest.

Ahhoz, hogy biztonságosabb legyen a csirkehúsleves, érdemes figyelni néhány fontos dologra. A legjobb, ha olyan csirkét használunk, ami megbízható forrásból származik, és nem kezelték antibiotikumokkal. A főzés előtt szedjük le róla a bőrt, vágjuk le a zsírt, majd forraljuk fel a húst a vízben. Az első levet 7–10 perc után öntsük le, a húst és az edényt alaposan mossuk el, és csak ezután öntsük fel friss vízzel.

A zöldségeket se spóroljuk ki belőle: a sárgarépa, zeller, hagyma és petrezselyemlevél nemcsak ízesítik a levest, hanem hasznos tápanyagokat is adnak hozzá. Ízesítéshez használjunk természetes fűszereket – például babérlevelet, szegfűborsot, fokhagymát, gyömbért vagy friss zöldfűszereket. A sóval bánjunk óvatosan, inkább csak a végén, a tányérban adjunk hozzá egy keveset.

Ha pedig bizonytalanok vagyunk a csirkehús minőségében, bátran készítsünk inkább zöldséglevest, hallevest, pulykalevest vagy marhahúslevest – természetesen megbízható alapanyagokból.

Nem a csirkehúsleves a probléma, de fontos, hogyan készítjük el. Tudatos alapanyagválasztással és a főzési szabályok betartásával továbbra is lehet belőle tápláló, finom és biztonságos fogás.

Forrás: Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:


FELFEDEZŐ
A Rovatból
Saját maguknál is nagyobb harcsát fogott ki egy 10 és egy 12 éves fiú, a gyerekek felváltva, órákig küzdöttek a hatalmas hallal
A 206 centis, 50 kilós hatalmas halat felváltva fárasztották, az apukák csak a partra húzásában segítettek. A szülők is nagyon büszkék a gyerekekre, mert felelősségteljes horgászokhoz méltón viselkedtek.


Fantasztikus teljesítménynek örülhetett két fiú. Egy óriásharcsát fogtak ki a zsurki, Csoki nevű horgásztóból. A 10 és 12 éves fiúk több mint két órán át küzdöttek a hatalmas állattal. Felváltva fárasztották az 50 kilós halat. Végül az apukák húzták partra a vízi ragadozót.

Az esetről videó is készült, melyen látható, hogy milyen boldogság volt a két fiúnak a sikeres halfogás. Ugráltak, sikongattak, bámulták, majd megsimogatták az óriási halat. Végül mellé feküdtek a parton, ekkor lehetett látni, hogy az állat mennyivel nagyobb náluk. A 206 centis harcsát alaposan kifárasztották, felváltva fogták a botot, a végére azonban ők is kifáradtak.

Az RTL Híradónak elmondták:

"Egy nagyon jó élmény lesz, ezt biztos meg fogjuk emlegetni, meg biztos nem felejtjük el!"

A szülők és a rokonok is büszkék a gyerekekre. Azt mondják különösen azért, mert kíméletesen bántak a hallal, felelősségteljes horgászokhoz méltón.

A harcsát - mivel ekkora rablóhal - nem engedhették vissza a vízbe, a tógazda elszállíttatta.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk