Lattmann Tamás: Orbánék láthatóan félrekalkulálták azt, hogy a trumpi külpolitika hogyan fog kinézni
210 milliárd eurónyi orosz vagyon kerülhet vissza Putyinhoz, ha jövő péntekig az uniós tagállamok nem döntenek a szankciók meghosszabbításáról. Ennek egyetlen akadálya van: Orbán Viktor, aki blokkolja a döntést. Pénteken a nagykövetek tanácskozásán éppen ezért nem született megállapodás. Hétfőn a külügyminiszterek szavaznak, utána pedig sajtóhírek szerint akár rendkívüli uniós csúcsot is összehívhatnak, külön azért, hogy meggyőzzék a magyar miniszterelnököt.
Orbán Viktor az állami rádióban ahhoz kötötte a jóváhagyását, hogy induljon újra az orosz gázszállítás Ukrajnán keresztül, és Kijev garantálja azt is, hogy nem támadja meg a Déli Áramlatot, valamint az orosz olajszállításban sem lesz fennakadás. Korábban ennél is keményebb volt a magyar álláspont, de időközben kiderült, Donald Trump sem szankcióellenes. Az új amerikai elnök ugyanis újabb szankciók bevezetésével fenyegeti Putyint, amennyiben nem hajlandó tárgyalni a békéről. Lattmann Tamás nemzetközi jogászt kérdeztük a helyzetről.
– Úgy tűnik, hogy az Európai Unióban komoly gond lehet Orbán Viktor ellenállásából.
– Az biztos, hogy ez egységes európai uniós döntést igényel, és ha egy tagállam bármilyen oknál fogva úgy dönt, hogy vétóz, akkor ez azt jelenti, hogy a közös uniós akciónak vége van. Persze ezt ki lehet váltani egyéni, tagállami szinteken hozott döntésekkel. Tehát a szankciórendszer meg tud maradni, mert az Európai Unió 26 tagállama mondhatja, hogy ők államként továbbra is szankció alatt tartják Oroszországot. Nyilván ez már nem egy uniós akció lesz, ami politikailag kevésbé néz ki jól, de alapvetően a kárt, amit okoznak Oroszországnak, fenn lehet tartani.
Számomra nem is igazából érthető, hogy tudták ezt ennyire benézni. Miből gondolták azt valakik Orbán Viktor környékén, hogy Trump valami másfajta külpolitikát fog csinálni? Ezzel igazából tovább gyengül a magyar külpolitikai pozíció, pedig Orbánék abban reménykedtek, hogy a Trumppal való szorosabb együttműködés felerősíti majd Magyarország befolyását az Európai Unión belül, de azon kívül is. Csak hát amikor Trump álláspontja sokkal inkább az Európai Unió közös álláspontjához áll közel, semmint Orbán Viktoréhoz, akkor ez nem fog megtörténni. Úgy érzem, hogy sikerült egy politikai zsákutcába lavíroznia magát a magyar kormánynak.
– Ha Oroszország úgysem jut hozzá a pénzhez, mert a szankciók Magyarország nélkül is érvényben tarthatóak, akkor miért éri meg továbbra is vétóval fenyegetni?
– Nem éri meg. Csak az van, hogy nem tehetnek mást. Orbán Viktor nem állhat ki a magyar választók elé, és nem mondhatja azt, hogy „meggondoltuk magunkat, mégse csináljuk.” Mert
Pedig igazából ezt kellene mondania, de nyilván ilyet még nem láttunk a magyar politikában.
– Mit tehet most? Tartózkodnak, nem szavaznak, Orbán Viktor megint kimegy kávézni?
– Nem vagyok a kormány tanácsadója, és nem is szeretnék az lenni, de a legegyszerűbb és legkevésbé fájdalmas megoldás az lenne, ha ezt az egész témát gyorsan lerendeznék. Az uniós csúcs meg fog történni, mert ezt már nem lehet lefújni. Ezen az uniós csúcson Orbán Viktor megállapodhat a többi miniszterelnökkel abban, hogy a következő külügyminiszteri találkozón, illetve az Európai Tanács találkozóján, ahol a külügyminiszterek fognak ebben a kérdésben szavazni, ott Szijjártó Péter nem fog vétózni.
Így finoman tudja jelezni azt, hogy amit elfogadott az Európai Unió, abban ő nem akar részt venni. Erre pontosan azért van lehetőség, hogy ezt a nagyon szigorú kompromisszumhoz kötöttséget a rendszer egy kicsit oldja. Az úgynevezett konstruktív tartózkodás intézménye pont erre való, hogy egy államnak ne kelljen megszavazni valamit, amit nem akar. Ha Orbánnak a Putyinnal való kapcsolat ennyire fontos, akkor ezt így megteheti.
Volt az a legendás kávézó-kivonulás története. Azon az európai csúcson nem került sor tényleges szavazásra, amiről Orbán Viktor kivonult kávézni. Az nem egy szavazás volt igazából, hanem csak egy megállapodás. Ennek a konstruktív tartózkodásnak egy speciális mutációját mutatta akkor be az Európai Tanács, hogy Orbán Viktor nem szavazott nemmel, hanem megivott egy kávét. Hasonló játékot el lehet játszani most is. Például a külügyminiszterek tanácsán vagy amikor tényleg egy szavazás van, akkor ott egy konstruktív tartózkodást alkalmaz majd a magyar kormány. Nem fog nemmel szavazni, de igennel sem, és ennek az eredménye, hogy az elfogadott döntés Magyarországra nézve nem kötelező. Magyarország amúgy sem vesz részt ténylegesen az Oroszországgal szembeni szankciókban. Tudtommal nincsen jelentős orosz vagyon Magyarországon lefoglalva, ami szankció alá lenne vonva, ezért ez Magyarország számára fájdalommentesen megtehető.
Tehát a magyar állam számára ez hagy kellő mozgásteret Oroszország irányába is, miközben az Európai Unióban nem kell töréspontig elvinni ezt a kérdést. A kérdés az, hogy a többi uniós tagállam ezzel tud-e együtt menni. El tudják-e azt fogadni, hogy belemennek egy ilyen megoldásba, vagy ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenképpen kemény szavazás legyen, és akkor Orbán Viktornak teríteni kell a lapjait. Szerintem most az Európai Unióban senkinek nem érdeke, hogy így történjen, tehát az előző forgatókönyv megjátszható.
– Korábban voltaj olyan sejtetések, hogy Orbánék valamilyen pénzt kérnének a vétótól való elállás ellenében. De egyáltalán van most Magyarország vagy a magyar diplomácia olyan pozícióban, hogy ilyeneket kérjen, vagy alku tárgyává tegyen?
– Szerintem nincsen, és igazából régóta nincsen. Évek óta azt látjuk, hogy Orbán Viktor hadovál össze-vissza, mondogatja a nagy szólamokat, hogy majd megerősödik, és az elért eredményei, amiket valamiféle képzelt erőpozícióból, vétóval fenyegetve el tud érni, komoly eredmények. Azonban nem sikerült elérnie például akár a jogállamisági eljárás leállítását, a kondicionalitási eljárás leállítását sem, pedig még azzal is fenyegetőzött, hogy a 2020-as hétéves költségvetési tárgyalásoknak sarokpontjává tette, hogy megvétózza a hétéves költségvetést, ha a kondicionalitási eljárást nem felejti el nagyon gyorsan az EU. Ehhez képest az lett, hogy maradt a kondicionalitási eljárás.
Nagy stratégiai eredményt Orbán Viktor most sem fog tudni elérni. Most megint arról beszél, hogy a következő hétéves költségvetési tárgyalásokon is elkezd majd vétózni. Tehát nem erős a magyar külpolitikai pozíció, sőt, egyre gyengébb, egyre rosszabb. Ezt szerintem Orbán Viktor is nagyon jól tudja, ezért is volt kénytelen belemenni 2020-ban is olyan kompromisszumba, ami csak rövid távú eredményt biztosított számára. És ez most sem lesz másképpen.
