hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Diktátumot küldött a dolgozóknak a Dunaferr a szakszervezet szerint

László Zoltán, a Vasas alelnöke arról is beszélt, hogy egészen vállalhatatlan mértékben semmibe veszi a kormány azt, hogy mekkora károkat okoz a munkavállalói jogok gyengítésével.
Szadai Levente - szmo.hu
2021. január 24.

hirdetés

Hónapok óta tart a kálváriája Magyarország egyik legnagyobb cégének, a dunaújvárosi Dunaferrnek és dolgozóinak. A dolgozók bére és az egyéb juttatások több hónapja késnek, ráadásul augusztus 14-én a vezetőség felmondta a kollektív szerződést is. November végén hiába szólította fel a cégbíróság “a cégszerű működés törvényes visszaállítására” a Dunaferrt, a helyzet azóta sem oldódott meg.

Sőt, ezután olyan történt, ami talán példátlan a rendszerváltás utáni Magyarország történelmében: december 11-én nem engedték be a gyárkapun a dolgozók választott képviselőit, a Dunaferr Vasas Szakszervezeti Szövetség elnökét, Molnár Lászlót és a szakszervezet két alelnökét, Hegedűs Lászlót és Győri Gábort.

A cég azonnali hatállyal felmondott a szakszervezeti vezetőknek és kikapcsolta az internetet és a telefont a szakszervezeti irodában.

A cég vezetője, Evgeny Tankhlievich az elbocsátásokkal kapcsolatban az MTI tudósítása szerint azt közölte: "megelégeltük a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezet Szövetség vezetőinek áruló, kollaboráns magatartását is, és nem engedjük meg, hogy a továbbiakban bármiféle támogatást adjanak dunaferres munkavállalóként a zsákmányra éhes támadóknak".

Az ügyben a legújabb fejlemény az volt, hogy kedden a cég levélben tájékoztatta a dolgozókat, hogy április végéig fenntartaná az általa tavaly augusztus közepén felmondott kollektív szerződés feltételeit, és így továbbra is biztosítaná a szerződésben foglalt dolgozói juttatásokat az új kollektív megállapodás megkötéséig.

A szakszervezet válaszáról és a Dunaferrnél kialakult helyzetről a Vasas Szakszervezet alelnökét, László Zoltánt kérdeztük.

hirdetés

“A helyzet jelen pillanatban az, hogy nem közeledtek az álláspontok. A cég nyilvánvalóan érzi, hogy a munkavállalókkal szemben az, hogy elvették tőlük a dolgozói juttatásokat, egy nagyon erős és nagyon nem barátságos lépés” - fogalmazott.

László Zoltán szerint a felajánlott megállapodás egy diktátum volt a cég részéről. “Ha én adok egy normaszöveget, amire azt mondom, hogy ezen egy szóval, egy centiméterrel változtatni nem lehet, ezen tisztázatlan dolgok tisztázására nem kerülhet sor, az diktátum” - hangsúlyozta.

“Például ebben a szövegben, amit a munkáltató eljuttatott a szakszervezetekhez, nem egyértelmű, hogy arra gondol, hogy a szakszervezetek és a munkáltató is felejtsék el az eddigi sérelmeket vagy csak arra, hogy a szakszervezetek álljanak el a pertől, de a munkáltató nem változtat azon az álláspontján, hogy a szakszervezeti jogokat nem tekinti teljes értékű jognak és a szakszervezeti tisztségviselők munkaviszonyát továbbra is megszűntnek tekinti” - fejtette ki.

Ezek mellett szerinte semmilyen jogi garanciát nem tartalmazott a cég ajánlata arra vonatkozóan, hogy kifizetik az elmaradt béreket és juttatásokat. Továbbra is az adott hónap elején közli a munkáltató a dolgozókkal, hogy mire számíthatnak az elmaradt bérekkel és juttatásokkal kapcsolatban, amiket részletekben fizet a cég.

A Vasas alelnöke elmondta, hogy mindezek miatt a szövetségi tanács, a munkavállalók képviselői nem írták alá a megállapodást.

László Zoltán a szakszervezet egy további aggályáról is beszélt lapunknak: “Ha a mai napon megnézi valaki a cégbírósági adatokat, akkor azt látja, hogy nincsen bejegyezve igazgatótanácsi tag, akinek mandátuma lenne munkáltatói jogkört gyakorolni. Ilyen szempontból teljesen jogosan merül fel a kérdés, hogy kivel állapodunk meg? Bennünket felhatalmaztak a munkavállalók, de a másik oldalon hol a felhatalmazás?”

Az elmúlt hónapok eseményei kapcsán megjegyezte, egészen elképesztő, ahogyan megszüntették a munkaviszonyát a szakszervezeti vezetőnek. Szerinte ezzel a cég egy több évtizedes, jó munkakapcsolatot tett tönkre.

“Ebben rendkívül nagy felelőtlenség van” - jegyezte meg. “A munkaadónak túl azon, hogy képviseli a tulajdonosokat és nyilván mindent megtesz a profitmaximalizálásért, felelőssége is van a munkavállalókért. Több ezer emberről beszélünk, tízezrekről, ha a családokat és a beszállítókat is nézzük. Ha ezt a felelősséget nem vállalja fel a munkáltató, akkor fordulhat elő olyan, hogy a munkavállalók képviselőivel ilyen módon jár el. Tehát nem csak törvénytelenül, de ami még súlyosabb, felelőtlenül járt el” - folytatta.

A szakszervezeti vezető szerint a mindenkori kormányzatnak is felelőssége van abban, hogy a munkavállalók képviselete mennyire tud működni az adott gazdasági és társadalmi keretek között.

“Felmérik-e vajon azt, hogy milyen gazdasági-társadalmi következménye van annak, hogy a dolgozói érdekképviseletet így legyengítették? - tette fel a kérdést.

László Zoltán szerint a társadalom egészségével játszik a mindenkori kormány, amely a munkavállalói jogokat gyengíti.

“A magyar társadalomra jellemző betegségek túlnyomó többsége, például a mozgásszervi megbetegedések vagy a légzőszervi betegségek a munka világából származnak. Ha legyengítik a szakszervezeteket, az óhatatlanul fogja magával hozni azt, hogy a munkaadók kevesebb figyelmet fordítanak a munkavállalóikra, a bérekre és a körülményekre” - magyarázta.

László Zoltán szerint ez, igaz különböző mértékben, de a rendszerváltás óta minden magyar kormánynál fellelhető volt. “Jelen pillanatban egészen felvállalhatatlan mértékben semmibe veszik azt, hogy mekkora gazdasági- és társadalmi károkat okoznak túl azon, hogy egyébként a dolgozóknak ez rossz, a közérzetük rossz. Hát egye fene, a közérzetükkel ne foglalkozzon a politika, én azt még elviselem. De, hogy ennek a gazdasági-társadalmi következményeit ennyire nem tudja felmérni a kormány, vagy azért, mert cinikus, vagy azért, mert ostoba, az bűn” - mondta.

A Dunaferr-ügyben pedig szerinte az ő álláspontjuk világos, ezért továbbra is a cég térfelén pattog a labda. Megteheti, hogy felelős munkaadóként kompromisszumos megoldást keres, de akár azt is, hogy az el nem fogadott megállapodás tartalmát egyoldalúan életbe lépteti. Mindenesetre az biztos a Vasas alelnöke szerint, hogy a “lehető legrosszabb, ami történhet, a teljes bizonytalanság már előállt, és ez az állapot most úgy látszik, hogy továbbra is fennmarad.”

Az ügyben megkerestük a Dunaferrt is, cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Azok mellett alszom most az aluljáróban, akiknek korábban szakácsként hordtam az ételt”

Megnéztük, hogyan gondoskodnak a hajléktalanokról a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség szociális munkásai a tél egyik leghidegebb napján.
Láng Dávid; fotók: Markovics Z. Kristóf - szmo.hu
2021. február 19.

hirdetés

„November óta vagyok hajléktalan. Azért ide jöttem, mert itt már ismertem a srácokat: korábban szakácsként többször is én hordtam nekik az ételt. Ha valaki akár csak pár hónapja azt mondja nekem, hogy én is erre a sorsra fogok jutni, nem hittem volna el neki.”

Így kezdi történetét az 52 éves Róbert, akivel a Kálvin téri aluljáróban találkoztunk. Az arcát nem szeretné, ha lefotóznánk, de kérdéseinkre szívesen válaszol. Érthetően, összefüggő mondatokban beszél, érződik rajta, hogy tanult ember. Ha más környezetben látnánk, soha nem gondolnánk arra, hogy fedél nélkül kénytelen élni.

„Normális életem volt, de elváltam és ezzel mindent elveszítettem: a fedelet, a munkámat, mindent. Miután kikerültem az utcára, négy napig még bejártam dolgozni étlen-szomjan, de a negyedik napon annyira rosszul lettem, hogy elájultam. A kórházban tértem magamhoz, össze volt varrva a fejem. Utána megmondtam az igazat, és hogy ilyen állapotban munkaképtelen vagyok”

– meséli. Elmondása szerint azóta több mint 40 kilót fogyott, gondok vannak a tüdejével, valószínűleg soha többé nem fog tudni a szakmájában dolgozni.

„Egyik reggel kihűlt és meghalt egy barátunk nem messze innen. Ekkor úgy döntöttünk, nem akarunk ilyen sorsra jutni, úgyhogy bementünk az egyik szállóra. Két napon belül ruha- és fejtetűt is kaptunk. Azóta kétszer cseréltem le minden ruhámat – szerencsére van olyan nappali melegedő, ahol adományból lehet újat kérni –, a patikából speciális sampont is szereztünk, de időnként még mindig úgy érzem, mintha mászna rajtam valami.”

A fentiek fényében nem csoda, hogy még ilyen hidegben is inkább az utcát választják, pedig veszély itt is bőven leselkedik rájuk.

hirdetés
„Valaki mindig ébren van közülünk, nehogy megrugdossanak, leköpjenek vagy levizeljenek. Sajnos mindegyikre volt már példa: akinek otthon problémái vannak és meglát itt, gyakran meg is örül, hogy végre egy elesett ember, akin levezetheti a feszültséget.”

Róbert a kilátástalanságban is bizakodni próbál: bár szakács a tüdőproblémái miatt már szinte biztosan nem lehet belőle – mivel nem bírja a forró gőzt –, reméli, hogy valahol el tud majd helyezkedni. Gyárban, vagy akár közmunkásként is szívesen dolgozna, a lényeg, hogy legyen pénze albérletre.

„Van a közelben egy internetkávézó, ahol nagyon kedvesen meg szokták engedni, hogy bemenjünk álláshirdetéseket nézni. Mondtuk, hogy nem szeretnénk kellemetlenkedni, de azt felelték, nincs semmi gond. Szóval próbálkozom – hiszen a remény hal meg utoljára.”

Összefognak a segélyszervezetek

A fedél nélkül élőket segítő utcai szolgálatot a Menhely Alapítvány koordinálása mellett több szervezet (például a Vöröskereszt, a Máltai és a Baptista Szeretetszolgálat, illetve a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség) látja el összehangoltan, felosztva egymás között a hét napjait és a budai/pesti oldalt.

Mi a MET két munkatársát, Zsoltot és Orsit kísértük el. Az Iványi Gábor által vezetett szervezet hétfőnként van ügyeletben a pesti oldalon. Délután 4-kor indulunk a Dankó utcából, a hőmérséklet fagypont körül lehet, estére azonban már -7 fokot mutat az előrejelzés.

A krízisautó ilyenkor bármelyik pesti kerületből kaphat bejelentést – akár járókelőktől, akár autósoktól, vagy a hatóságtól –, hogy láttak valakit az utcán feküdni. Emellett az V. kerülettel is szerződésben állnak, ennek keretében egy hatórás sávban járják a belvárosi utcákat minden hétköznap.

„Mindenkihez odamegyünk, aki a területünkön tartózkodik, akár ismerjük már, akár nem. Megkérdezzük, szükségük van-e bármire, nem szeretnének-e bemenni szállóra”

– mondja Zsolt.

Vörös kód idején csak a legszabadelvűbb hajléktalanok maradnak kint az utcán – leginkább az aluljárókban –, őket gyakorlatilag lehetetlen rávenni arra, hogy elmozduljanak. Legtöbben a Róbert által is említett tetvekre, poloskákra hivatkoznak, illetve a sok lopásra és verekedésre, de olyanok is vannak, akik egyszerűen nem szeretnék feladni a szabadságukat és alkalmazkodni a benti szigorú szabályokhoz.

Ennek ellenére a választási lehetőséget mindig felkínálják nekik, és néha akad is kivétel: néhány napja az Astorián találkoztak egy addig soha nem látott hajléktalannal, feltették neki a szokásos kérdést, az illető pedig végül velük tartott és azóta is a szálló lakója.

Szabad férőhely mindig van, különösen, hogy a vörös kód a kapacitások megnövelésével is jár: ilyenkor az ágyak mellett matracokat is tesznek a földre, hiszen a hidegben fagyoskodásnál még az is jobb.

A Menhely Alapítvány által üzemeltetett diszpécserszolgálat átfogó adatbázissal rendelkezik az utcai gondozó szolgálatokról, az éjjeli menedékhelyek aktuális telítettségéről és az éppen beosztott kollégákról. Náluk fut össze minden.

Lista a vörös kód idején elérhető befogadóhelyekről

Most is tőlük kapunk bejelentést: a Rákóczi út egyik mellékutcájának sarkán, egy kihasználatlan üzlethelyiség oldalsó beugrójában láttak egy takarókba burkolózott férfit rengeteg csomaggal.

Zsolt és Orsi odalépnek hozzá, mi valamivel távolabbról figyelünk, mivel újságírókkal nem akar szóba állni.

Mint kiderül, Józsefnek hívják, 68 éves, van valamennyi nyugdíja, és egy 55 éves barátjával együtt húzza meg magát itt, aki most épp máshol tartózkodik. Ismeri a Fűtött Utcát (ez a MET Dankó utcai szállójának neve), járt is már ott, de nincs jó véleménnyel róla. Csak olyan helyet lenne hajlandó elfogadni, ahol egy szobában mindössze ketten vannak.

„Ilyen elképzeléssel a BMSZKI Dózsa György úti átmeneti szállójára tudna bemenni, ez havonta nagyjából 10 ezer forintba kerül, de cserébe életvitelszerű bent tartózkodást tesz lehetővé, és tényleg vannak kétszemélyes szobák is. Innen dolgozni is sokkal könnyebben el lehet járni, mint egy éjjeli menedékhelyről, ahová este 6 előtt nem engednek be, reggel fél 7-kor pedig már takarítják”

– fejti ki Zsolt, majd a Menhely-diszpécsernek is jelentést tesz telefonon arról, mit tapasztaltak. A fentieket Józsefnek is elmondta, innentől már rajta múlik, él-e a lehetőséggel.

„Egy idő után megkeményedik az ember szíve”

Új bejelentés egyelőre nincs, így mialatt az ellenőrző kört folytatva a Deák tér felé vesszük az irányt, arról kérdezzük Zsoltot, hogyan éli meg azt, hogy napi szinten testközelből találkozik mélyre csúszott, végtelenül kilátástalan sorsokkal.

Mint mondja, ehhez hozzá lehet, sőt hozzá is kell edződni. Ő mára már teljesen el tudja választani a munkát a magánélettől: néhány éve egy vidéki kisvárosba költözött, onnan jár be a 24 órás műszakokra, így a szabadnapjain a környezetváltozás is segít neki a regenerálódásban, hogy aztán újult erővel folytathassa. Persze nem volt ez mindig így.

„Amikor bő 20 évvel ezelőtt elkezdtem ezt a munkát – akkor még Miskolcon –, olyan reményeim voltak, hogy tényleg lehetséges úgy segíteni ezeken az embereken, hogy egyszer majd hozzám hasonlóan rendes egzisztenciájuk, lakhatásuk, társas kapcsolataik legyenek. Régebben egy-egy megrázóbb történeten sokszor napokig sírtam, mert egyszerűen nem értettem, hogyan lehetséges, hogy embereknek így kell élniük. De ahogy telnek az évek és az ember egyre jobban rálát az ellátórendszer hiányosságaira, hozzászokik az adott intézmény napi rutinjához, ezzel párhuzamosan pedig megkeményedik a szíve és megtanul reális célokat kitűzni.

Nem azért, mert már nem érintik meg a sorsok, hanem rájön arra, hogy igazából segíteni úgy tud, ha nem azonosul ezekkel a sorsokkal. Ha mind vinném őket a lelkemben teherként, sajnálkozva tekintve rájuk, az adott személynek attól semmivel nem lenne könnyebb. A feladatom sokkal inkább az, hogy irányt mutassak: lehetőségeket arra, hogyan tudná máshogy csinálni és hogy járulhatok ehhez én hozzá.

Aki tartósan belefolyik egy intézmény napi rutinjába, egy idő után már az apró dolgokban is meg tudja találni a sikerélményt. Lehet, hogy valaki, akinek korábban biztos megélhetése, családja és lakása volt, már soha nem fog kikerülni a Fűtött Utcáról, de nekünk ezt sem szabad személyes kudarcként megélni. Ha neki ez a végső menedéke, akkor az a feladatunk, hogy támogassuk a hátralévő éveiben, akár csak néhány jó szóval, vagy beszélgetéssel.”

Zsolt szerint irreális elvárás, hogy egy hajléktalant úgy integráljanak vissza a társadalomba, hogy adnak neki egy albérletet és azt hiszik, hogy ettől majd egy csapásra minden problémája megoldódik. Mégis vannak olyan szervezetek – itt hangsúlyozottan nem a mostani munkahelyére céloz –, akik ezt a stratégiát alkalmazzák.

Mint mondja, elméletben nagyon szép, hogy szerzünk néhány úgynevezett kiléptető lakást, majd odaadjuk olyanoknak, akik addig az utcán vagy szállón éltek. De nekik ettől még ugyanúgy nem lesz családjuk, valódi társas kapcsolataik, és jó eséllyel a lakóközösségbe is nagyon nehezen tudnak beilleszkedni, hiszen alighanem ítélkezve fogadják az érkezésüket.

A gyakorlatban ez például úgy néz ki, hogy kivesz az intézmény egy tízemeletes panelházban egy háromszobás lakást, és oda elhelyez szobánként 2-2 embert. Nem nehéz elképzelni, mennyire lesz gördülékeny a mindennapi életük. A munkahelyen hasonlóan sok nehézség vár rájuk – ha egyáltalán sikerül elhelyezkedniük –, különösen, ha alkoholfüggőségük is van.

„Először le kellene hozni őket az italról, majd megtanítani a helyes gazdálkodásra – beosztani a pénzt, rezsit fizetni –, és olyan alapvetőnek tűnő dolgokra is, mint a rendszeres munkába járás. Ne az legyen, hogy ha van kedve, bejár, de ha épp nincs, egyszerűen otthon marad, hiszen ezt nyilván sehol nem tolerálják.”

Ezeknek a problémáknak a megoldása ugyan messze túlmutat Zsolt személyes lehetőségein, ő ettől függetlenül ugyanolyan elhivatottan folytatja a napi rutinját. Ha mással nem, érdeklődéssel, beszélgetéssel, jó szóval.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Bevállaltam a kínai vakcinát, pedig ezt az oltóanyagot szerettem volna a legkevésbé

Kolléganőnk megkapta a Sinopharm-vakcina első dózisát - elmeséli, mennyire volt dilemma visszaigazolnia, hogy kéri ezt az oltást, és milyen volt maga a procedúra.
Fotó: MTI/Rosta Tibor - szmo.hu
2021. február 27.

hirdetés

„Oltás COVID ellen Sinopharm-vakcinával” – ezzel a címmel esett be egy e-mail a postafiókomba kedd délután. Feladója a háziorvosom volt. Több mint 10 éve már, hogy a páciense vagyok, jól ismerjük egymást. Kezdetben azért is jegyzett meg magának, mert nem sok Hodgkin-kóron átesett fiatal lehetett a praxisában, akkoriban valószínűleg én voltam az egyetlen.

Amióta kitört a járványhelyzet, számomra ő volt az egyik, ha nem az egyetlen világítótorony. Ha megfogalmazott egy-egy posztot az aktuális helyzetről, mindig nagyon tárgyilagos volt, pont úgy írt, hogy a laikusok is megérthessék, és érződött rajta, hogy tájékozott a témakörben. És most egyszerre szembetaláltam magam egy általa írt mesterművel, ami nem másról szól, minthogy mit kell tudnia a Sinopharm-vakcinával való oltásra kiválasztott pácienseinek. Köztük nekem. Merthogy ezek szerint én is a kiválasztottak közé kerültem.

Miért pont én?

Talán mert sokan elutasítóak az Európában még nem jóváhagyott oltással szemben? Talán mert Kínában sem adják ezt 60 év felettieknek – bár idehaza a hivatalos ajánlás szerint 18 év felett bárkinek adható? A legvalószínűbb, hogy azért, mert van a múltamban daganatos betegség, ami miatt az átlagosnál gyengébb lehet az immunrendszerem. Költői kérdéseimre a levélből nem érkezett válasz, de minden másfajta kételyre igyekezett reagálni a tájékoztató.

hirdetés
Leírta például, hogy ugyan a Sinopharm technológiája nem olyan modern, mint a többi itthon alkalmazott oltásé, de bevált technika, régóta használatos.

Ahogy azt is írta, hogy lehet, hogy pont ez az elölt vírust tartalmazó oltás lesz hatékonyabb a vírusmutációk ellen, mert másfajta immunválaszt vált ki – de biztosat erről megfelelő kutatási eredmények, publikációk hiányában nem lehet mondani.

Kitért arra is, hogy Sinopharmmal oltottak már Kínában, az Egyesült Arab Emirátusokban és Szerbiában is, és sehol sem számoltak be súlyos mellékhatásokról. Nagyon fontos információként kezeltem azt, hogy milyen sebességgel halad az oltás az egyes oltóanyagokkal a praxisban: „A Pfizer és a Moderna oltóanyagával a legidősebbeket kezdtük oltani, életkor szerint haladunk lefelé. Jelenleg az 1940-es születési évnél tartunk. Változatlan oltási tempó mellett kb. két születési évet haladunk hetente, de kb. az 1950-es születési év után már csak egyet. Az oltási tempó mindkét irányba változhat: lassulhat is, gyorsulhat is, nem tudjuk.”

Gyors fejszámolás, 1976-os születésűként még legalább 18 hetet kellene várnom jelen állás szerint egy Pfizer vakcinára, ha csak azt tartom elfogadhatónak. Az még több mint négy hónap. El tudom kerülni addig a megfertőződést? A levél azt is világossá tette, hogy ha visszaigazolom, hogy vállalom a Sinopharm-vakcinát, akkor lekerülök az oltási listáról – ha elutasítom, akkor rajta maradok, de nem leszek védett továbbra sem.

Kell-e nekem a kínai?

Amikor regisztráltam a COVID elleni oltásra, nem gondoltam, hogy majd pont ilyen döntési helyzetbe kerülök, hogy válaszolnom kell, elfogadom-e a kínai, hatásosságáról még nem teljesen meggyőző vakcinát. Miután elolvastam a háziorvosom tájékoztató levelét, két napig oltásokkal álmodtam. És csak ilyen hír ömlött rám mindenhonnan. 4000 felett a napi új fertőzöttek száma, oltasson, aki csak tud – a kínai vakcinát Zacher Gábor sem ajánlja. De kiben bízzak én? Mire alapozzam a döntésemet?

A korábbi kezelőorvosomat hívtam fel, aki a nyirokrákból meggyógyított. Először ő is elmondta, hogy a baj az, hogy keveset tudunk a kínai vakcináról. De közben már millió embert beoltottak vele, nem tűnik problémásnak.

A magyarországi számok exponenciálisan nőnek, a helyzet egyre rosszabb lesz, aligha lehet megúszni a koronavírussal való találkozást. Minden vakcina jobb, mint a COVID. Szóval ő azt mondja, oltassak, azzal járok most jobban.

Gyorsan vissza is jeleztem, mielőtt még meggondolhattam volna magam. Azért akadtak pontok, amikor meginogtam, mert persze pont az oltás előtti napon kellett kiderülnie egy vakcinákról okoskodó Facebook-csoportban, hogy a Sinopharm fecskendőjének tűje csak 15 mm-es, mikor 25 mm a standard általában, biztos-e, hogy jó helyre jut el az oltóanyag. Biztos az volt, hogy péntek délután fél 4-kor jelenésem volt a háziorvosi rendelőben.

Tudomásul veszem, hogy nem egyértelmű

Az adminisztrációs körök sokkal hosszabbak, mint maga az oltás. Először ki kell tölteni mintegy négy oldalnyi dokumentumot. Itt kell nyilatkozni például arról, hogy tudomásul veszem, hogy nem bizonyított még a vakcina hatásossága – ennél a mondatnál kicsit megremegett a kezem, hogy valóban pipát rakok-e mellé, mert hát magát a tényt tudomásul vehetem, de azt kevésbé értem, hogy akkor miért is van már bevetésen ez a vakcina. Oké, 550 000 ember juthat így oltáshoz, reméljük, ez sokakat valóban szövődményektől, betegségektől, netán haláltól ment meg.

Második lépésként a háziorvos nézi át a kitöltött lapokat, esetleg plusz kérdéseket tesz fel, majd eldönti, hogy alkalmas vagyok-e az oltakozásra – csak hogy ezt a csodálatos szót is használhassam. Majd harmadik körben jön maga az oltás, szabadon választott karba, valóban kicsi tűvel, de profi technikával beszúrva. Végül záró mozzanatként fél órát kell még eltölteni a váróban, hogy biztosra menjünk, nincsenek hirtelen fellépő mellékhatások.

Ebben a praxisban egész könnyen összegyűlt a pénteki oltakozó csoport, és aki visszaigazolt, az valóban meg is jelent – tudom meg az asszisztenstől. De hallani, hogy nem mindenhol volt ez sima ügy, a Sinopharm-vakcina a legkevésbé népszerű az összes közül. Na nem mintha kívánságműsor lenne, hogy melyiket szeretnénk. Amelyikből jut.

A 70 feletti szüleimnek egy vidéki városban például még eddig semmilyen – ők novemberben átestek a fertőzésen, abban reménykedünk, hogy még egy darabig kitart a védettségük. Pont a családban megtapasztaltak miatt lettem még biztosabb benne, hogy én ezt a vírust inkább elkerülni szeretném, mint megküzdeni vele.

Még nem telt 24 óra sem, mióta megkaptam az oltást, de eddig az egyetlen dolog, amit érzek, hogy az oltás helye érzékenyebb, ha emelem a bal karom, akkor ott nehézkesebbnek tűnik. De nem kezdtem kínaiul beszélni, nem nőtt zöld fülem, és nem ájultam el – egyelőre. Reméljük, ez így is marad.

A folytatás? Elvileg négy hét múlva második kör. Biztosat azért nem tudok, mert a rendelőben sem tudták megmondani, hogy a mi második adagunk félre van-e téve, vagy majd ezután kell megérkeznie Kínából. Ha azt is belém szúrták, akkor onnantól számítva két hét múlva teljesedik ki a védettség, szintén elvileg. Mert hát ugye a hatásossági vizsgálat nem elég jól dokumentált. Most mi félmillióan (vagy negyedmillióan) itt Magyarországon egész jó mintát adunk a Sinopharm gyártóinak.

Vakcinákkal álmodás helyett leginkább azt szeretném, ha úgy két hónappal idősebben ébrednék, és azt tapasztalnám, hogy minden rendben. Az oltás megóvott a fertőzéstől, én sem fertőztem gyanútlanul másokat, mellékhatások sem jöttek elő, és több millió magyar is védetté vált, a nyárnak pedig egy megkönnyebbült nagy sóhajjal vághatunk neki. De ha most körbenézek, hogy mi az aktuális valóság, akkor mindez tényleg csak egy szép álomnak látszik.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Ki kell mondanom: mi, ápolók szarba se vagyunk véve”

Nem írja alá a szerződést, inkább külföldre megy az a nekünk nyilatkozó ápoló, aki szerint nagyon sokan félelemből fogadják el az állam által diktált feltételeket. Neki viszont fontosabb a saját igazságérzete.
Láng Dávid; illusztráció: Hush Naidoo / Unsplash - szmo.hu
2021. február 25.

hirdetés

Március 1-ig kell dönteniük az egészségügyben dolgozóknak arról, aláírják-e a jogviszonyról szóló szerződést, ami kötelező feltétele annak, hogy tovább dolgozhassanak szakmájukban.

Az előírás sokaknál verte ki a biztosítékot, az elmúlt napokban sorra érkeztek a hírek arról, hogy egész kórházi osztályok bénulhatnak meg, mivel a munkavállalók egyöntetűen elutasítják a számukra kínált feltételeket.

Az orvosok követeléseinek azóta több ponton is engedett az állam, az ügyeleti díjakkal és a pihenőidővel kapcsolatban is közeledtek az álláspontok. A mellettük dolgozó személyzet kilátásai viszont közel se ilyen biztatók: a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Kincses Gyula is kitért arra a kórházi főigazgatóság vezetőivel folytatott egyeztetés során, hogy az egészségügyi szakdolgozók helyzete aggodalomra ad okot. Bár ők szintén a szolgálati jogviszony hatálya alá kerülnek, béremelésre nem számíthatnak ennek köszönhetően, csak kötöttségekre.

A harmincas éveiben járó Gábor (nevét kérésére megváltoztattuk) ápolóként dolgozik a szegedi klinikán, több mint öt éve. Elmondása szerint eszközök és felszereltség terén nincs oka panaszra, átlagon felüliek a körülmények.

hirdetés

Azt viszont teljesen érthetetlennek tartja, miért egy világjárvány közepén akarnak átnyomni egy ekkora horderejű változtatást az egészségügyi rendszeren. Ráadásul úgy, hogy olyan alapvető szabályokat sem tartanak be, mint például, hogy a szerződés kézhezvételétől számítva 30 napjuk van eldönteni, aláírják-e.

„Úgy tudom, országszerte ezen a héten kezdték el kiosztani, miközben vasárnap a határidő, de ahol hétvégén nem nyitják ki az irodát emiatt, ott már péntekig le kell adni. Én kedden kaptam meg, így gyakorlatilag 3-4 napom van rá, hogy találjak egy ügyvédet vagy munkajogászt, aki segít megalapozott döntést hozni. Ez egyszerűen nonszensz.”

(A határidőt azóta március 1-re módosították – a szerk.)

Elmondása szerint a szöveg jogi részéhez egyáltalán nem ért, így azt meg sem próbálta értelmezni. Ami viszont a szabadságok és a jövedelem szabályozását illeti, ezen a téren szerinte nincs benne csúsztatás az eredeti bejelentéshez képest (az orvosok esetében ez okozott jelentős feszültséget, például az ügyeleti pótlékoknál).

Persze ettől maga az összeg még egyáltalán nem kielégítő, nála mégse ez volt a döntő érv az aláírás ellen, hanem maga az eljárás, ahogyan az egészet intézik.

„Sajnos nem újkeletű probléma, hogy az egészségügyi szakdolgozókat egyáltalán nem veszik emberszámba. Az viszont egészen új szint, hogy egy világjárvány közepén, az összeomlás szélén álló egészségügyre akarnak ráerőltetni egy ilyen horderejű változtatást, ráadásul az érintettek megkérdezése nélkül. A tárgyalásokat is csak az orvosok szakszervezetei folytatták. Ki kell mondanom: mi, ápolók szarba se vagyunk véve.”

Ráadásul szerinte ez az egész nemcsak róluk szól, hanem a zavartalan betegellátásról is, hiszen ha manapság akár csak 2-3 ember kiesik egy osztályról, gyakorlatilag megbénul a működés, akkora munkaerőhiány van.

„Egyszerűen nem engedi meg az igazságérzetem, hogy ilyen előzmények után aláírjam a szerződést. Persze érthető, hogy a többség nem meri ezt bevállalni, még akkor se, ha hasonló a véleménye. Akinek gyerekei, lakáshitele van, vagy már közel jár a nyugdíjhoz, aligha kockáztatja az egzisztenciáját. Én viszont még fiatal vagyok, nincs se kutyám, se macskám, az országból is nyugodtan elmehetek.”

Gábor szerint egyértelmű, hogy el is fog menni, és külföldön helyezkedik el. A járvány miatt még könnyebb dolga lesz, mint egyébként, hiszen mindenhol hiány van egészségügyi szakdolgozókból.

„Egyelőre még nem gondolkodtam, hová megyek, csak annyi biztos, hogy hétfőtől nem kell bejárnom. Egyhavi végkielégítést kapok, vannak megtakarításaim is, tehát nem siettet semmi. És szerintem bármelyik országot választom, tárt karokkal fognak várni.”

„Nincs olyan helyzetben az egészségügy, hogy még több jogot csorbítsanak”

Roland tavaly végzett diplomás ápolóként szintén Szegeden. Miután befejezte a tanulmányait, júliusban a gyermekklinikán helyezkedett el, novemberben azonban átvezényelték a helyi járványkórházba.

Megmondták neki, hogy számítson akár havi 240-260 óra munkára (180-nál többet addig szinte soha nem kellett dolgoznia), valamint a beosztása is egyik napról a másikra megváltozhat.

„Lenyomtam egy műszakot, ami alatt két hullát kellett becsomagolnom, és a körülményeket is megtapasztaltam. Óriási az emberhiány, egy műszakban négy ápoló volt beosztva körülbelül 40 betegre. Így egyszerűen lehetetlen mindenkire kellő figyelmet fordítani.”

Ennyi tapasztalat elég volt neki: mivel még épp tartott a próbaideje, azonnal és egyoldalúan felmondott, hiszen később a veszélyhelyzet miatt ezt már nem tehette volna meg.

Elmondása szerint nem is a fentiek nyomták a legtöbbet a latban, hanem a teljesen bizonytalan beosztás. Ugyanis a diplomázás után továbbtanult, elkezdett egy orvos- és egészségtudományi szakfordító képzést nappali tagozaton, így az órarendjével se tudta volna összeegyeztetni, ha egyik napról a másikra derül ki, mikor kell dolgoznia.

„Tartom a kapcsolatot néhány korábbi kollégával, tőlük tudom, hogy azóta sem javult a helyzet. Egyiküknek 240 feletti túlórája volt, ami alapból is brutális, de iskola mellett végképp nem ment volna.”

A jogviszonyról szóló szerződés így őt már nem érintette, de ha még benne lenne a rendszerben és döntenie kellene róla, nem írná alá.

„Nincs olyan helyzetben az egészségügy, hogy még több jogot csorbítsanak. Ráadásul a kommunikáció végig egyoldalú volt, sőt leginkább még az sem, hiszen alig árultak el valamit. Arról, hogy esetleg bevonjanak minket a folyamat alakításába, már ne is beszéljünk. A MESZK (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara) teljesen ki lett hagyva a tárgyalásokból.”

Szerinte a két legnagyobb probléma a szerződéssel a másodállások engedélyhez kötése – hiszen anyagilag sokan rá vannak szorulva –, illetve az átvezénylés. Azt is elképesztőnek tartja, hogy több volt kollégája csak a napokban kapta meg a szerződését, ráadásul először azt sem akarták megengedni nekik, hogy hazavigyék. Végül az óriási felháborodás miatt mégis engedélyezték.

„Aki aláírja, kizárólag azért teszi, mert nincs más lehetősége. El kell tartania a családját, lakáshitele van, stb. Senkiről olyanról nem hallottam, aki ne kényszerből tenné.”

Roland most abban bízik, hogy szakfordítóként meg tud majd élni Magyarországon is, miután elvégezte a képzést, de azt se zárja ki, hogy később külföldön helyezkedik el ápolóként. Itthon viszont a jelenlegi körülmények mellett ezt biztosan nem szeretné folytatni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Nálunk mindenki igent mond a kínai vakcinára, akivel tudunk három mondatnál többet beszélni”

Az általunk megkérdezett háziorvosoknál nem volt hiány jelentkezőkből a kínai vakcinára. Ugyanakkor arra panaszkodnak, hogy az oltások mellett a betegellátásra már alig marad idő.
Belicza Bea, fotó: Mangó Gabriella Pfizerrel oltott gyöngyösi betegei - szmo.hu
2021. február 27.

hirdetés

Egy fővárosi rendelőben tegnap 30 Sinopharm kínai oltást adtak be, ma ugyanennyit és 11 AstraZenecát is. Az asszisztenstől tudjuk, hogy át kellett venniük egy másik praxis betegeit is, mert az ottani idős orvos és ápoló nem vállalták a vakcinák beadását.

„Nehéz ezt a pörgést követni, pláne idősebbeknek” - utalt az asszisztens a folyamatosan érkező utasításokra, szabályokra.

Azt mondja, náluk nem volt gond a kínai oltásra összeszedni az embereket.

„Nálunk mindenki igent mond, akivel tudunk három mondatnál többet beszélni.”

Nem beszélik rá az embereket, de ha valaki csak az ellene szóló érveket sorolja, annak elmondják, hogy akinek egészségügyileg adható, annak ez egy jó, biztonságot adó vakcina, alig van oltási szövődménye, és jobban véd a mutánsok ellen is. Ráadásul ez most elérhető, nem tudni, meddig kell várni másra, és járványban az idő nagy úr.

A behívottakból azonban többen nem kaphatták meg az oltást. „Egyikük három éve nem volt orvosnál és most 180 volt a vérnyomása, egy öreg pár olyan rossz állapotban volt, hogy most nem kaphatnak semmit, egy másik párról kiderült, hogy találkoztak koronás emberrel, ekkor sem oltunk, és lázas beteget sem, olyan is volt."

hirdetés

A napokban a helyi önkormányzat segítséget ajánlott nekik. Az asszisztens szerint a betegeknek szállításban és az adatlapok kitöltésében jól is jönne a támogatás. "Sok öreg egyedül él, nehezen mozog, busszal nehéz közlekedni. A papírokat is nehezen töltik ki, nem látnak, nem hallanak, nem visznek szemüveget."

Szerinte ugyanakkor a háziorvosokra az oltásokkal akkora teher hárul, hogy a fő feladataikra már alig marad idő.

„Az oltás szervezése miatt a betegellátásra se idő, se lehetőség. Pedig covid van, nem is kevés. A rák se megy nyaralni. És ezek a betegek elvesznek, meghalnak vagy már operálhatatlan állapotban kerülnek kivizsgálásra."

Az asszisztens szerint úgy lehetne felgyorsítani a folyamatot, ha kapnának egy egészségügyi dolgozót, aki oltana és egy adminisztrátort. "Eközben mi ketten, az orvossal vizsgálhatnák a beteget. Akiket jól ismerünk, nincs semmi bajuk, küldenénk oltópontra. Ott kellene egy orvos, egy nővér és húsz egyéb segítő, akár katonákból."

Mangó Gabriella gyöngyösi háziorvos csütörtökön oltott 40 embert kínai vakcinával. Neki hárman mondtak nemet a Sinopharmra. Elfogadta és mondta, hogy akkor várniuk kell más oltásra, de nem tudja, mikor kerülnek sorra.

„160 fős listám van például a Pfizerre, az eddigi tapasztalat szerint hetente csak 6-8 beteget lehet oltópontra küldeni. Rendelőben is szívesen oltanánk vele, ha kapnánk.”

A doktornő szerint a NEAK-tól kapott listák nem tökéletesek, de megoldják.

„Volt olyan beteg a kínai vakcinára előjegyezve, aki immungyengítő gyógyszert kap. Nyilván nem adom be neki az inkativált vírust, inkább beküldöm oltópontra Pfizerre. A héten két beteg jelezte, hogy levélben  regisztráltak, de nem kerültek fel a listára. Arra kértem őket, regisztráljanak valakinek a segítségével a NEAK-on keresztül”

Aki a regisztrációja ellenére lemaradt, az Államkincstárhoz kell fordulnia

Amennyiben a postai küldemény esetlegesen nem érkezett meg a 60 év feletti személyhez, lehetőség van a levél újraküldésének kérésére. Ehhez a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságát szükséges felkeresni az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

Telefonszám:06-80-204-884, e-mail: [email protected]

Ügyfélfogadási idő: H,K,Cs: 7:30-15:45, Sze: 7:30-18:00, P: 7:30-13:00

A beazonosításhoz szükséges adatok: ellátás folyósítási törzsszáma, név, lakcím, anyja neve, születési idő, TAJ szám.  Forrás: koronavírus.gov.hu

Mangó Gabriella azt mondja, a betegek bíznak benne, nem nehéz oltásra várókat találnia.

„Mindent szakmai szempontból nézek. A betegeim tudják, hogy őszinte ember vagyok. Azt mondom, minden vakcina jobb, mint a koronafertőzés. Ha valakinek nem biztonságos az egyik oltóanyag, azt nem ajánlom neki. A kínai magas százalékos védettséget ad. A gyerekeket is ilyen hatásmechanizmussal készült oltásokkal oltjuk. Nem kell a rossz kínai tömeggyártásra koncentrálni. Az ottani kutatóközpontokban is tudósok dolgoznak, az pedig mindenhol tudós, aki sokat tanult és elhivatott.”

Szerinte a kínaival a legegyszerűbb, leggyorsabb, legtakarékosabb oltani. „Egyszerűen csak ki kell venni a dobozból a fecskendőt és be kell adni. Ez nem olyan, hogy 1 ampullában van 10 adag, amit próbálunk egyenlő részekre szedni. Sokszor nagyobb fecskendővel, nagyobb tűvel dolgozunk és mindig veszítünk is bennmaradt oltóanyagot. A kínai viszont egy egyenként csomagolt töltött fecskendő, tűvel ellátva.”

Szerinte nagyon jó hangulatban zajlik az oltás, nagyon örülnek az emberek.

„Ez egy reménysugár, hogy egyszer visszatér a normál életünk. Látszik, hogy elmozdultunk előre.”

Az ő 2500 fős praxisából eddig 60-an kaptak eddig Pfizert, 20-an AstraZenecát és 40-en Sinopharmot. Modernát ő eddig nem kapott és Szputnyikra alkalmas, 60 és 74 év közötti egészséges embere sincs.

Ő szeretne ennél gyorsabban oltani, azt mondja, egy nap alatt beoltana akár 600-1000 embert is, ha lenne elég vakcina, és ha kapna segítségként adminisztrátorokat.

Problémák náluk is akadnak. A héten például nem kaptak információt arról, mikor oltanak az oltóponton. A doktornő szerda délben egy másik kérdéssel telefonált oda, így derült ki, hogy délutánra ott kellene lenniük az ő betegeiknek is. Fél 1-kor felhívtak gyorsan 16 embert, majd utóbb kiderült, hogy közülük csak 8-at kell aznap küldeni, a többieket csak másnap. Így aztán újra hívhatták a 8 embert, hogy mégsem kell rögtön rohanniuk.

„Egyszerre két telefon van a fülemen és úgy próbálom megértetni magam, nem azt nem Önnek mondtam, hogy várjon, Ön csak mondja, mi a panasz. Kint meg várnak a betegek beutalóra vagy kivizsgálásra.”

Ráadásul neki van egy Facebook oldala 23 ezer követővel, és egy koronavírusosokat segítő csoportja. Most úgy döntött, szerdáig kikapcsolja minden telefonját. Ha nagy baj van, a férje telefonján elérik.

Azt mondja, október eleje óta csak karácsonykor volt szabad. Hétköznap 12 órakat dolgozik, és hétvégente is 3-4-et, most muszáj picit pihennie.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: