L. Ritók Nóra az Erzsébet-táborokról: A kormányzati kommunikáció az volt, hogy elsősorban a hátrányos helyzetű családokat segítik, viszont a valóságban ez nem így néz ki
Idén nyáron nem lesznek napközis Erzsébet-táborok, mert a kormány már nem finanszírozza ezt a tábortípust. A napközis Erzsébet-táborokat eddig iskolák, önkormányzatok, családsegítő szolgálatok és tanodák szervezték a gyerekek lakóhelyéhez közel. A program a nyári szünet tíz hetében, hétfőtől péntekig biztosított napközbeni felügyeletet, négyszeri étkezést, különféle foglalkozásokat és kirándulásokat, mindössze napi 100 forintért.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium mindezt azzal magyarázta, hogy a tartalmasabb, teljes felügyeletet garantáló ottalvós táborokra helyeződik át a hangsúly. Szerintük így az eddiginél is több gyerek juthat el nyáron a Balatonhoz és Erdélybe, napi ezer forintért. L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány alapítójával arról beszélgettünk, hogyan hat ez a hátrányos helyzetű családokban élő gyerekre.
– Kiken segítettek leginkább eddig ezek a táborok?
– A napközis tábor, illetve összességében az Erzsébet-táborok kormányzati kommunikációja az volt, hogy ezzel elsősorban a hátrányos helyzetű családokat és gyerekeket segítik. Ez viszont a valóságban nem igazán így néz ki. A nagyobb településeken, pontosabban ott, ahol van iskola, azok a szülők is igénybe vették ezt a tényleg rendkívül kedvező lehetőséget, akik nem anyagi okoknál fogva nem választottak mást, hanem azért, mert egész nyáron dolgoznak, és nem tudták hova tenni a gyerekeket. A napközis Erzsébet-táborokban pedig a gyerekeiket biztonságos felügyelet alatt tudhatták, étkezéssel és némi programmal kiegészülve.
– Miért?
– Tegyük fel, hogy vége van az iskolának, és a gyerekeket beíratják nyárra egy napközis táborba, ami ugyanabban az iskolaépületben van, ahol az egész tanévet töltik. Ehhez hozzájön, hogy mondjuk egy kisebb településen kevesebb lehetőség van arra, hogy más térben, például strandon, vagy máshol újabb, az oktatási helyszíntől eltérő élményt adó programokat szervezzenek. Ez egy gyerek számára nem annyira vonzó. Merthogy mi a legjobb a nyári szünetben? Hogy nem kell iskolába menni. A gyerekeknek élményekre, programokra, kikapcsolódásra van szüksége ilyenkor. Van, ahol a buszközlekedéssel nem megoldható a be- és hazautazás, szünidőben ritkítják a járatokat, és nem igazítják a napközis tábor időpontjához. A kistelepüléseken ráadásul általában van népkonyha, ahol a hátrányos helyzetű családok hozzájuthatnak valamilyen szinten ételhez. Szóval
A szegénységre nem úgy kell gondolni, hogy ezek a gyerekek éheznek. A mi tapasztalatink szerint a kríziséhezés, tehát az, hogy abszolút nincs fizikailag étel a gyerekek előtt, az elsősorban a kábítószerrel, uzsorával érintett családoknál jellemző. Ma Magyarországon többnyire a minőségi éhezés jellemző, ami azt jelenti, hogy van étel az asztalon, csakhogy többnyire szénhidrátalapú, vagyis naponta egyszer kenyeret, tésztafélét mindenképp esznek.
– Miért szűntethették meg idén nyáron az egészet?
– Költségvetési gondok miatt, hiszen nagyon sok pénzt vitt el.
Szerintem úgy kellett volna kialakítani ezt a rendszert, hogy az Erzsébet-tábor egy napközis tábor lehetőséget kínál az igazoltan hátrányos helyzetűeknek akár ingyen (mert van, akinek a heti 1000 Ft is sok), azoknak pedig, akiknek nincs gyermekvédelmi kedvezményük, magasabb térítési díjért. Ezt is kifizették volna azok a szülők, akik nem tudják hova tenni a gyereküket, mert dolgoznak és kellett megoldást találniuk. Így fenntarthatóbb lett volna.
– Mi a helyzet az ottalvós Erzsébet-táborokkal?
– Az ottalvós táborok nyilván nyaralást jelentenek a gyerekek számára. Ezekben is vettek részt hátrányos helyzetű gyerekek, de jellemzően azok is, akik nem hátrányos helyzetűek. Amivel összességében egyébként semmi probléma nincs, kivéve, amit már korábban is említettem, hogy talán fenntarthatóbb módszer lenne költségvetés szempontjából, ha a térítési díjakban lenne különbség.
Például utazótáska, törölköző, váltóruhák, fürdőruha, cipők, amit nem minden család tud előteremteni. Tehát a legnehezebb helyzetben lévők közül ezzel sem tud mindenki élni, ugyanakkor egy jó lehetőségnek gondolom, hiszen sok gyermeknek ad nyaralási élményt. A generációs szegénységben élő családok gyerekeire nem jellemző az, hogy nyaraltatni tudják a gyerekeiket. Szóval az ő számukra mindenképpen jó kezdeményezés, hogy kedvezményes áron, az iskola szervezésében van lehetőségük akár csak egy egyhetes táborban részt venni, és nem otthon tölteni az egész nyári szünetet.
– Alapvetően mik a tapasztalatok a gyerekek nyári elhelyezésével kapcsolatban? Hogyan tudják megoldani a szülők?
– A táborok összességében nagyon drágák, de nyilván, aki anyagilag megengedheti magának, az próbál megcsípni ilyen lehetőségeket. Ahol van nagyszülő, ott megpróbálják megoldani, vagy jól elosztani a szabadságokat a szülők között, ahol nagyobb gyerek van, az vigyáz a kicsire, tehát próbálja mindenki a saját helyzetéhez képest jól megoldani. Egy biztos, hogy a társadalmi leszakadásban érintettek számára elérhetetlen például egy drága lovas tábor és társaik. Ők többnyire otthon maradnak a lakókörnyezetben. Ezzel az a legnagyobb baj, hogy semmiféle olyan lehetőség nincs számukra, ami élmény lenne, ők többnyire csak otthon tengenek-lengenek, és nem véletlen, hogy amikor mondjuk augusztus végén megkérdezzük a gyerekeket, hogy na várják-e az iskolát, azt mondják, hogy igen. Merthogy akkor már ott végre történik valami.
Tehát állandósul az elzártságuk, és így nem lesz tapasztalatuk arról, hogy milyen a többségi társadalomban közös élményt szerezni, ez pedig nem visz előre minket a befogadó társadalom felé.
