SZEMPONT
A Rovatból

Kovács Gellért: A született tehetségeknek lehetőséget sem adnak, miközben milliárdokból készülnek iskolás dolgozatok

A „filmszerészként” ismert kritikus szerint a mostani finanszírozási rendszernél még az Andy Vajna-féle Filmalap is jobb volt. Elárulta azt is, mit gondol Szirmai Gergely és Dancsó Péter videóiról.


Kovács Gellért neve ismerős lehet számos online és nyomtatott filmes lapból, rádióműsorból, valamint saját Facebook-oldaláról is, ahol már több mint 23 ezer követővel rendelkezik.

Arról beszélgettünk vele, mitől lesz jó szerinte egy kritika, miért vérzik ezer sebből a magyar filmgyártás állami támogatása, és milyen jövő várhat a mozira a streaming térhódításával.

– A filmszerész kifejezést te találtad ki? A neten rákeresve az összes találat veled kapcsolatos.

– Az biztos, hogy nem használja más, de eredetileg nem az én ötletem volt. Elég sokáig a Petőfi Rádióban dolgoztam, még a “nagyon zenés" időszak legelején kerültem oda, a Kultúrfitnesz nevű műsornak voltam az egyik szerkesztője. Az egyik rovat címe az volt, hogy Bombafilm, amiben mindig egy adott filmről mondta el a véleményét egy kritikus. A műsor producere, Mikó Róbert találta ki, hogy mivel a bombákat ugyebár a tűzszerészek hatástalanítják, a rovat címére rímelve a filmekkel miért ne foglalkozhatna a filmszerész? Eleinte nemcsak én voltam a műsor filmszerésze, hanem mindig az aktuális megszólalót nevezték így. Idővel viszont egyeztetési nehézségek miatt a többiek “kikoptak” és én maradtam egyedül, később pedig önálló műsorom is indult. Így végül rajtam ragadt a név, Mikó Róbert beleegyezésével akkor is magammal hoztam, miután kirúgtak az MTVA-tól. Egyébként nem ragaszkodtam volna annyira hozzá, de magam is meglepődtem rajta, mennyire szeretik az emberek.

– Mikor és hogy indult a filmek iránti érdeklődésed?

– Valószínűleg azzal, hogy fölsírtam a kórházban 1979-ben. Zavarba ejtően korai emlékeim vannak filmekről, a világból is mindig csak azok a dolgok érdekeltek, amikkel filmeken keresztül találkoztam.

Az életem nagy része azzal telt, hogy az ismerőseimet fárasztottam a szóban elmondott “kritikáimmal”. Aztán valahogy a foglalkozásom is hozzáidomult ehhez a mániához, bár tudatosan soha nem akartam filmes újságíró lenni.

Egy pici faluban nőttem fel, tehát tulajdonképpen mondhatjuk, ha nagyon akarjuk, hogy saját erőből értem el azt, amit elértem. Azért persze vannak kulcsemberek, akinek rengeteget köszönhetek, például Pápai Zsolt, akihez az első valódi újságírói próbálkozásaim kötődtek. Később dolgoztam üzemvezető-jegypénztárosként az Örökmozgó moziban, közben pedig megtaláltak mindenféle lehetőségek. Írtam például az akkor még nyomtatott lapként létező Mozinetbe, majd elkezdtem rádiózni is. A Petőfi óta is megmaradt ez a vonal egy másik adón, emellett írok több helyre, szervezek filmklubokat, a SuliMozi-program egyik szerkesztője, állandó moderátora vagyok, szóval elég sok elemből áll össze a tevékenységem. Szerintem ebben jóval nagyobb az ösztönösség, mint a tudatosság.

– Mindezek mellett szerkeszted a saját Facebook-oldaladat is, ami nemrégiben lépte át a 20 ezer követőt. Ezt a felületet mire használod és hogyan formálódott a létrehozása óta?

– Sokan mondták már a Petőfi idején is, hogy kéne, de akkor időm és kedvem se nagyon volt hozzá. Aztán később, amikor már nem dolgoztam ott, mégiscsak rászántam magam. Igazából nincs mögötte stratégia, soha nem is volt: azokat a gondolatokat osztom meg, amelyek számomra fontosak, olyan formában, ahogyan épp kedvem van hozzá. Hogy ez miért érdekli ennyire az embereket, mitől növekszik organikusan ilyen tempóban a követők száma, arra nem tudok válaszolni. Mindenesetre azt látom, hogy kialakult egy közösség, amiben szinte egyáltalán nincsenek trollok és rosszindulatú kommentelők. Ehelyett csupa szuper dolog történik, például gyakran szólnak hozzá a posztjaimhoz színészek, sztorikat mesélnek forgatásokról, mások pedig azt osztják meg, milyen történeteik vannak egy művésszel kapcsolatban. Egészen szokatlan a közösségi médiában az, ami nálam jellemző: nem igazán arra használják az oldalamat az emberek, hogy ventiláljanak, hanem tényleg értelmes és érdekfeszítő eszmecseréket folytatnak.

Fotó: Polcz-Péter

– Mitől lesz jó szerinted egy filmkritika?

– Arra tudok válaszolni, hogy én milyen kritikákat szeretek olvasni. Olyanokat, amelyekben megvan a filmes műveltség, a szenvedély, a humor, valamint az is, hogy a szerzője mit gondol a világról. Nem is feltétlenül az érdekel, hogy a jó-rossz skálán milyennek ítéli meg az adott filmet, sokkal inkább az, tud-e érdekesen írni róla. Nagyon fontos az is, hogy olyan szempontokat találjon, amelyek számomra is izgalmasak. Teljesen hidegen hagy, egyetértek-e a kritikájával, nekem soha nem volt személyes ügy, hogy mások ugyanazt gondolják valamiről, mint én. Az írás számomra kommunikáció: gondolatok és érzések megosztásáról szól.

– Mit gondolsz a YouTube-on népszerű véleményformálók, például Szirmai vagy Dancsó tevékenységéről?

– Szerintem ők inkább nagyon tehetséges, bizonyos műfajokra szakosodott stand-uposok, mint filmes újságírók.

Rendkívül szellemesek és általában kedvet is csinálnak az adott alkotáshoz, de sokkal inkább produkcióként kell kezelni, amit közzétesznek, mint hagyományos kritikaként.

Nagy mértékben építenek a képi gegekre, az elsődleges céljuk, hogy a videóik humorosak legyenek, és minél többekhez eljussanak. Elismerem a tehetségüket, ebben a videós műfajban én nem hiszem, hogy a nyomukba tudnék érni, ezért nem is próbálkoztam soha igazán hasonlóval.

– Mi a véleményed az olyan NER-közeli presztízsberuházásokról, mint az Aranybulla, vagy a Petőfi-film?

– Ezt most komolyan megkérdezed tőlem? Nézd, az a helyzet, hogy én filmrajongó vagyok, akinek csak egy dolog számít: az, hogy értékelhető alkotásokat lássak a tévében és a moziban. A tehetségtelenségnek szaga van. Én lennék a legboldogabb, ha készülne jó Aranybulla-sorozat (már nem fog), vagy jó Petőfi-film (ezt majd meglátjuk, hogy milyen). Kifejezetten kikérem magamnak, ha valaki ezt előítéletként fogja fel, hiszen az ember miért nézne filmeket 3 éves kora óta, ha nem azért, hogy legyen valamiféle érzéke annak megítélésére, mit várhat egy adott műtől?

Minden alkotónak van életrajza, referenciái, amiből le lehet vonni bizonyos következtetéseket. Ha az illető már letett az asztalra néhány produkciót, amelyek nem voltak túl jók, akkor szerintem nem előítéletesség, ha a következő projektjéről is hasonlót feltételezünk.

Egy rossz film színvonalát még Hollywoodban sem tudja felemelni a költségvetés, miért pont nálunk lenne másképp?

– Szerinted hogyan lehetne jól feldolgozni ezeket a témákat?

– Szabadon. Úgy, ahogy olyan országokban teszik, ahol nem a politika ízlése szabja meg, kik csinálhatnak filmet egy adott témában, és ők hogyan beszélhetnek róla. Egyszerűen meg kéne bízni azokban a jobbnál jobb filmeseinkben, akik itt vannak körülöttünk, és ha szerencsénk van, nem lépnek le más országokba, hogy ottani pénzből csináljanak nagyszerű alkotásokat. Vegyük például Hajdu Szabolcsot, akinek volt is Petőfi-filmterve egyébként. De mondhatnám Reisz Gábort és még számos másik tehetséget, akik kénytelenek vagy kalapozásból és baráti szívességekből tető alá hozni a filmjeiket, vagy egyáltalán nincs erre lehetőségük. Van nálunk ez a nagyon furcsa finanszírozási rendszer, amit még Andy Vajna alakított ki. Kétségtelenül voltak klassz eredményei annak az érának, de szerintem ez inkább a kompromisszum felől közelítve volt jó. Rengeteg olyan történet kering vele és a Filmalappal kapcsolatban is, hogy ott sem mehetett minden szabadon. Mindazonáltal Vajnának megvolt az a képessége, hogy bár kezdetben egy adott irányba szerette volna terelni a magyar filmet, rájött, hogy az nem megy, és elfogadta a másik irányt.

Ezért lehetett annyi Oscar-díjunk és jelölésünk abban az időben, mert ő ugyan nem tolta a számára nem szimpatikus filmeknek a szekerét, de nem is feküdt nekik keresztbe. Hagyta, hogy mehessenek a maguk útján.

A Saul fiának sem adott akkora marketing-támogatást, amekkorát megérdemelt volna, és szerintem az ízlésesnél jobban fürdött a sikerében, de azt nem lehet elvitatni, hogy maga a film legalább elkészülhetett. Most azt se tudjuk biztosan, mik azok a filmek, amelyek el sem készülhettek. Mivel nem adnak lehetőséget olyan született tehetségeknek, akik már bizonyítottak. Ehelyett látjuk, milyen produkciók jönnek ki az Aranybullától A helység kalapácsáig: sok százmillió, vagy akár milliárd forintból készült, iskolás dolgozatok.

Fotó: Tóth-Bertók Eszter

– Lehet-e még hosszú távon, a streaming térhódításával jövője a moziba járásnak? Számodra mi a vonzereje?

– Két filmcímmel válaszolnék erre a kérdésre: az egyik az Avatar 2, a másik pedig a Babylon. Bár teljesen mást gondolnak Hollywoodról és a moziról is, mégis mindkettőt filmvásznon kell átélni. Szerintem az ilyen filmekben lehet a mozi jövője, bár azért nem kizárólagosan. Amikor a pandémia alatt kérdeztek erről, mindig azt feleltem, hogy a streaming soha nem fogja lehagyni a mozit. Most viszont már látom, hogy közel sem mennek olyan jól a mozik, mint a vírus előtt. Ugyanakkor azt is érzékelem, hogy bizonyos címekkel fel lehet kelteni az emberek érdeklődését és be lehet vonzani őket a termekbe. Tapasztalom azt is, hogy divatba jöttek az olyan vetítések, ahol régi filmeket tűznek műsorra akár filmklubszerűen, akár a rendes program részeként.

Szerintem nem fognak bezárni a mozik, mert ott olyan mágia vár, ami életben tartja ezt a fajta befogadási formát. Abból a szempontból viszont én is pesszimistább vagyok már, hogy látom a számokat a világszinten csökkenő bevételekről.

Persze mindig vannak kivételek, köztük teljesen váratlanok is. A Top Gun: Mavericknek például minden logika szerint nagyon meg kellett volna buknia: egy ‘80-as évekbeli propaganda-slágerfilm nagyon megkésett folytatásáról van szó, főszerepben egy 60 év körüli fazonnal, alig használtak benne CGI-t. Mégis óriási siker lett, egyszerűen azért, mert volt benne valami hagyományos. Tom Cruise megmutatta, mi a mozi varázslatának lényege: olyasmi történik a vásznon, ami kizárólag arról a felületről tud téged beszippantani. Ezt a világ legjobb streaming-felülete és legnagyobb tévéképernyője sem tudja felülmúlni. A kérdés az, hogy döntenek majd az újabb generációk. Nekik is kell majd ez az élmény?

– A magyar filmgyártás jövőjével kapcsolatban mennyire vagy bizakodó?

– Jelen pillanatban semennyire, mivel a támogatásokról döntő testület tagjaiból egy dolog fájóan hiányzik: a nagyvonalúság. Hogy a másképp gondolkodóknak is lehetőséget adjanak. Ettől még lehetnek nagyszerű sikereink, de nagyon kevés olyan lesz köztük, ami nem független finanszírozású. Filmet készíteni most már sokkal egyszerűbb, mint akár csak 1-2 évtizeddel ezelőtt. Így, ha valaki tényleg tehetséges, akár egy iPhone-nal is nyerhet Oscar-díjat. Látok esélyt erre, ugyanakkor óriási a keserűség bennem, mivel tele van az ország rendkívüli adottságokkal bíró alkotókkal. Nagyon klassz lenne, ha nem kéne külföldre menniük ahhoz, hogy kibontakozhassanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lázár János Pátyon: Ti kéritek számon, hogy mi hogy viselkedünk a melegekkel, és te most szemétkedsz egy meleggel?
Megnéztük, hogyan kezdődött a Fidesz országjárása Pátyon, ahol 150-200 ember gyűlt össze. Lázár János és Menczer Tamás fórumára nem csak fideszesek mentek el. A luxizás, Mészáros Lőrinc, Magyar Péter és még Szájer József is szóba került. Riport.


A kellemes koratavaszi napsütés csalóka: amíg érnek a napsugarak, kifejezetten langyos, de amint árnyékba lép az ember, jólesik az elhozott pulóver. Ákos szól a hangszórókból, még jó húsz perc van a kezdésig. Egyelőre nincsenek sokan, a terecske padjain nyugdíjasok. Az emlékművel szemben szorosan kamerák várakoznak, a tér szélén kisebb csoportokban a sajtó munkatársai lézengenek, illetve Bohár Dániel. Öltönyben csak néhány helyi fontos ember van.

Amíg várakozunk, megszólítok egy házaspárt, akik egy padon ülnek. Sebészorvos a férj, felesége tanár. Mindketten nyugdíjasok, nem messziről, Herceghalomról jöttek. A feleség, Dr. Vörös Attiláné szívesen beszél, azonban fotósunk bánatára nem szeretné, hogy kép is készüljön róla. Kiderül, hogy Menczer Tamás minden rendezvényére eljárnak, és most kaptak az alkalmon, hogy Lázár Jánost is meghallgathassák, aki várakozásaik szerint „olyanokat mond majd, amivel egyet tudunk érteni”. Amikor Lázár közelmúltbeli „luxizós” beszédéről kérdezem, értetlenül néz, nem hallott róla.

„Nem egészen értem, hogy miből van elege, tehát a gazdag emberek magatartásából? Mert nyilvánvalóan a pénzes emberekről van szó, nem?”

Végül még hozzáteszi, hogy bizonyos mértékig igaza van. Megkérdem, szerinte kire gondolhatott a miniszter, kik lehetnek azok a gazdag emberek. Gyurcsány Ferenc jut eszébe. Amikor azonban kiderül, hogy Lázár egyértelműen a NER-közeli gazdag emberekről beszélt, akkor kis zavar támad:

„Megmondom őszintén, én nem foglalkozom ezzel, minden kormány mögött, bármelyik országot nézzük, valamilyen tőkét képviselő emberek állnak, tehát valamilyen pénz minden kormány mögött van.”

Amikor szóba hozom, hogy mostanában naponta érik tettleges támadások a Tisza kitelepült aktivistáit, az erőszakot elítélő mondatai után, azt mondja, szerinte Magyar Péter nem komoly politikus. Majd hozzáteszi: „Nem is tudok róla igazság szerint semmit, hogy mit akar? Milyen kérdésekben mi a véleménye, mit akar Magyarországból. Új utat, na de mit? Csak a kritika van, de a mást, a jobbat vagy az általa gondolt jobbat azt nem mondja el, nem lehet azt látni, hol van, nem lehet látni a tagságot.”

Amikor elbúcsúzunk, és kiderül, hogy tanárnő a foglalkozása, a mellette ülő férje hozzáteszi, felesége tanít. Nem „tanítanék, hanem tanít is” - fricskázza a kormánykritikus csoportot.

Lassan érkeznek az emberek, szerencsémre én meg találok egy olyan nyilatkozót, aki készséggel engedi, hogy fotó is készüljön róla. Gillyén Elemér Zsámbékról érkezett, szimpatikus neki mind Lázár, mind Menczer. De a jachtozós, repülős beszédről ő sem hallott. Fogalma sincs róla, kikre gondolhatott a miniszter,

ő nem szokott repülőzni, csak lovagolni.

Gillyén Elemér

Az ellenzéki aktivistákat érő atrocitásokról csak annyit mond, szerinte hülyékből sok van Magyarországon.

Közben el is kezdődik a rendezvény, lehetünk vagy százötvenen a téren. Lázár most nem padon áll, ahogy megszoktuk, hanem az emlékmű lépcsőjén, szokásos bevezetőjét nem húzza hosszasan. Mindenekelőtt egy útfelújítás bejelentésével kezdi, amit szerinte

a pátyiak „megérdemeltek”, mivel a legutóbbi választásokon is 51 százalék felett szavaztak a Fideszre.

Majd jönnek a szokásos panelek: a világ helyzetének értékeléséből természetesen nem maradhat ki a háború sem. „Ha megkérdeznek egy felelősen gondolkodó politikust, mi az esélye annak, hogy a következő évtizedben háborús vagy békés korszakban élünk, ez fifty-fifty. Tehát 50% az esélye annak, hogy a béke uralja Európát, és 50% az esélye annak, hogy egy háborús világ folytatódik úgy, ahogy most is van.”

Majd ráfordul arra a gondolati ívre, hogy a világban hatalmas változások zajlanak, mely szerinte a Coviddal kezdődött, majd a háborúval folytatódott. A háború lázári értelmezése szerint

„az ukrán népet senki nem kérdezi meg arról, hogy valójában akarnak-e háborúzni, hanem a franciák és a németek az Európai Unió vezetőjeként harcoltatják az ottani elnököt.”

„Nincs is elnökválasztás, nincs szabad választás Ukrajnában, folyik a harc, meghalt már 200-250 ezer huszonéves fiatal mind a két oldalról összesen, ez senkit nem érdekel nyugaton”. Arról, hogy van valami Oroszország is arrafelé, amely megtámadta Ukrajnát, és ott esetleg honvédő háború folyna, Lázár nem ejt szót.

A „normalitásról” viszont hosszasan beszél: szerinte a Pride „baromság”, és mindent megtesznek majd, hogy ne valósulhasson meg sem 2025-ben, sem azután. Hozzáteszi, hogy a szerelem szabad, este mindenki azzal fekszik össze, akivel akar, de ne reklámozza, ahogy a dohányzás is szabad, csak a reklámozását tiltották be egy jó ideje.

Lázár fórumainak második részében szokás szerint jönnek a kérdések. Azt azért elmondja a miniszter, hogy nála bárki bármit kérdezhet, bezzeg Magyar Péter fórumain erre nincs lehetőség, ott csak beszédek vannak, kérdések nincsenek. Jön is az első kérdés. A kérdező nem nevezi meg Mészáros Lőrincet, de körülírja.

„Van egy olyan vállalkozó, aki nap mint nap elnyer egy tendert, és már az 1015. leggazdagabb a világon úgy, hogy semmi mást nem csinált, csak tendert nyer. Ez az ember egyébként 20 évvel ezelőtt az én házam mellett építette a gáz- és vízvezetéket. Olyan szerencsésen csinálta, hogy összecserélte a hideget a meleggel. Róla miért nem beszélünk?”

Hosszú válasz következik, melyben szóba kerül a nemzeti nagytőke fontossága, és az is, hogy Lázár szerint akinek kiemelkedően magas vagyona van, az jachtozás helyett juttasson abból vissza, úgy, ahogy „nyugaton” szokás, építsen iskolát, tegyen alapítványt. Az azonban nem kerül szóba, hogy hogyan lehet valaki úgy nagytőkés, hogy csak tendereket nyer, igaz, a kérdező sem volt elég bátor, hogy határozottan ezt kérdezze meg.

Megkeresem a kérdést feltevő Lászlót, akiből ömlik a szó. Fidesz-szavazó volt, de azt mondja, már elege van az egészből. A képmutatásból, a pedofil ügyekből, Bese atyából, Szájer Józsefből, és persze Mészárosból, aki „kis uzsonnás zacskóval, kék overallban járt még húsz éve dolgozni”. Megemlíti a korrupciót, hogy

„építenek egy 50 km-es útszakaszt Szegednél, és az az egy szakasz többe kerül, mint Olaszországban 24 viadukt. Vagy a Népstadion, ami a Real Madrid stadionjának négyszeresébe került.”

László nem akarja a nevét elárulni, mert tart attól, hogy NAV-vizsgálatot kaphat a nyakába.

Közben a fórumon Magyar Péterre terelődik a szó, valaki a bennfentes kereskedelemről kérdezi Lázárt. A miniszter azzal kezdi, hogy amikor Varga Judit 2018-ban a kormány tagja lett, közbenjárt férje érdekében magánvállalatoknál, például egy banknál, ahol Magyar Péter bekerült a vezető testületbe. 2022-ben szintén Varga Judit közbenjárására kapott állást a Magyar Közútnál. „Ezért nálam járt közbe, egyébként én elégedett voltam a munkájával” - mondja Lázár.

A bankban „az a hír, hogy információkhoz jutott, mint döntéshozó, és ezeket az információkat saját javára használta fel a tőzsdén. Amikor az értékpapírok árnövekedéséről értesült, akkor tranzakciókat hajtott végre, és ezzel a saját dicsekvése szerint 80-100 millió forintos előnyt realizált.” Lázár szerint ez az, amit senki nem ért.

„Elmondom, ahogy felénk mondják. A bennfentes kereskedelem azt jelenti, hogy nem olyan régen még Magyar Péter Mészáros Lőrinc seggéből nyalta ki a 10 fillért.”

A Tisza vezetője egyébként már korábban is szóba került, Lázár szerint nagyot hibázott a volt köztársasági elnök és „Magyar Péter felesége”, amikor kegyelmet adott a pedofília egy támogatójának.

Szintén elég félénken teszi fel a kérdést egy fiatal férfi arról, hogy 15 év kétharmados kormányzás után miért nem az eredményekkel kampányol a kormánypárt, miért folytat lejárató kampányokat. Lázár ezt a kérdést rutinosan teszi nevetségessé: visszakérdez, zavarba hozza a kérdezőt, majd nagy tapsot aratva mondja el, hogy nem ők, hanem az ellenfél folytat személyeskedő lejárató kampányt ellene: azt híresztelik, hogy ő Afrikában szokott vadászni, holott ki sem tette a lábát Európából 22 éve. És hogy iszik.

„Mi ez, ha nem uszítás? Ez az igazi uszítás és hangulatkeltés, ami az alkoholfogyasztást illeti.”

„Kár, hogy nem olyan országban élünk, ahol most azt mondhatnám, hogy amikor jövőre Magyar Péter elveszíti a választást, én szívesen leülök vele poharazgatni, és vigasztalom majd, és biztos lehetnek benne, hogy asztal alá tudom inni.”

Zajos siker, taps. A sikeres pillanatból Menczer is kiveszi a részét, gyorsan közbeszól:

„Ráadásul a miniszter úrnak fantasztikus pálinkája van.”

A fórum után először Menczer körül tülekedik a sajtó. Külön interjú nincs, az kérdez, aki hangosabb. Nem marad el a Brüsszel Péterezés, a kicsizés. Menczer saját harcát Magyarral úgy jellemzi, hogy azt ő a gyógypedagógusokra jellemző türelemmel végzi.

A Tiszát ért utcai támadásokat Menczer „nem látta”, de minden erőszakot elítél természetesen, azonban hozzáteszi:

„azt a fajta politikai agressziót, és egyébként a politikán túlmutató családi és minden egyéb agressziót, amit most látnak, azt Magyar Péter hozta be a magyar politikába.”

Még kérdeznének, de szólnak, hogy a minisztertől lehet kérdezni, az újságírók faképnél hagyják a képviselőt, rohannak át a felállított mikrofonállványokhoz.

Lázár a legtöbb kérdést a jachtozásról, „luxizásról” és a Pride betiltásáról kapja. Az előbbiekről, bármit is kérdeznek, elmondja a szokásos paneleket, sehogy sem derül ki, ő kikre is gondolhatott, egy biztos: Mészáros Lőrincre nem. Tőle ő sokat kapott, nem pénzt, de más segítséget, „hálás is vagyok neki személyesen”. Barátjának nevezi a nagyvállalkozót.

A Pride kapcsán megpróbálják megtudni tőle, miért árthat a gyerekeknek egy felvonulás. Egy kérdező felveti, Szájer József sem attól lett meleg, hogy meglátta a Pride-ot, Lázár kizökken a joviális szerepéből, letegezve a kérdezőt:

– Ti kéritek számon, hogy mi hogy viselkedünk a melegekkel, és te most szemétkedsz egy meleggel.

– Mit szemétkedtem?

– Mert a Szájer Józseffel kapcsolatos kérdés az ilyen volt.

– Amit a kormány csinál a melegekkel, az nem szemétkedés?

– De ez téged felhatalmaz arra, hogy Szájer Józseffel ezt csináld?

Végül sikerül megkérdeznem Lázártól, hogy szerinte egy gyermeknek a szerető család a megfelelőbb hely a felnövekedéshez, vagy a gyermekotthon. Nem meglepő, hogy Lázár a szerető családot válaszolja. De amikor úgy folytatom, hogy a magyar állam azzal, hogy a meleg párokat kizárja az örökbefogadásból, gyermekeket foszt meg pont a szerető családtól – ráadásul a világ más részein sokan nőttek fel ilyen körülmények között, kiváló emberek lettek, nem egy közülük ismert is –, Lázár kategorikusan zárja le a témát:

„Én azt tudom erre mondani, hogy mi azokat az embereket képviseljük, akik erről a kérdésről egészen másképpen gondolkodnak, és az általunk képviselt emberek szempontjait és érdekeit jelenítjük meg a kormányzásunkban, és amikor jön a választás, majd ezt is mérlegre lehet tenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Király Júlia az MNB-botrányról: Matolcsyt, ha el akarja vitetni Orbán, akkor elviszik
Ha nem, két év múlva is csak nyomoznak majd – mondja a jegybank volt alelnöke. Szerinte Matolcsy György az alapítvány esetében védekezhet azzal, hogy semmiről sem tudott, ő is csodálkozva olvasta, mi történt.


A nyomozás még tart a jegybanki alapítvány, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány és az alapítványi vagyon kezelésére létrehozott cég, az Optima Befektetési Zrt. ügyében, ahol az Állami Számvevőszék szerint százmilliárdos kár keletkezhetett. Veszélybe került a kecskeméti Neumann János Egyetem 127,5 milliárdja is, amit szintén befektettek. Lapinformációk szerint a pénz egy része Matolcsy György fiának baráti köréhez kerülhetett. Egyelőre nem tudni, hogy mire jut a rendőrség. Azóta a volt jegybankelnök is megszólalt, élesen bírálva az ÁSZ-jelentést, ami szerinte iratellenes és nélkülözi a tényeket. Az Indexnek nyilatkozva azt mondta, hogy „az is felfoghatatlan hiba az ÁSZ elnökétől, ahogy a károkozás szóval dobálózik”.

Terheli-e személyes felelősség az ügyben Matolcsy Györgyöt, és ha igen, elérhet-e hozzá is a nyomozás? Erről beszélgettünk Király Júliával, aki 2007 és 2013 között az MNB alelnöke volt.

– Mennyire volt etikus dolog, hogy ezeket az alapítványokat létrehozta annak idején Matolcsy György?

– Nekem volt egy nagyszerű MNB-s perem is, amit meg is nyertem, mert azt mondtam 2015-ben, hogy ezt bizony elkonfiskálták, magyarul ellopták az adófizetőktől, ami valóban így történt.

Ez már az első pillanatban az adófizetői pénz lenyúlása volt.

A jegybanknak a Pénzügyminisztérium, azaz az állam a 100%-os tulajdonosa. Normális országokban, normális körülmények között minden nyereségét befizeti a költségvetésbe, és nem szórakozik vele.

– Ez simán csak etikai kérdés, vagy büntetőjogilag is el kell számolni ezzel?

– Büntetőjogilag nem, mert Matolcsy György, mielőtt belépett a Magyar Nemzeti Bankba, átírta annak az alapító okiratát, miszerint a Nemzeti Bank nyereségének felosztásáról az igazgatóság dönt. Addig a részvényesi közgyűlés, azaz egy személyben a pénzügyminiszter döntött.

Tehát ez egy teljesen szabályos, törvényes akció volt. Önmagában ez nem szankcionálható büntetőjogilag.

Ez inkább csak kultúrországokban nem szokás.

– Tehát amit Matolcsy György csinált, azt jogszerűen csinálta, az más kérdés, hogy az ehhez szükséges törvénymódosításban neki is szerepe volt.

– És még csak nem is összeférhetetlen. Viszont a székházépítés esetében nehezebb dolga lehet. A jegybank gazdálkodásában elmeszelhetik gondatlanságért, ott nem nehéz a korrupciót sem kimutatni. Itt már az a kérdés, hogy akarják-e megtalálni a korrupciót, vagy nem akarják.

– Amennyiben?

– A székházat, amit fel sem kellett volna újítani, 50 milliárdért vállalták, majd végül 100 milliárdba került, és itt vannak olyan tételek, amik megmagyarázhatatlanok. Például a tetejére épített üvegpalota. Vagy például az 1 milliárd 800 millió forintos virágdísz.

– És miért pont most hozták ezt nyilvánosságra?

– Valószínűleg Varga, Nagy Marci és Lázár, hárman kombóban verik az asztalt, hogy a Gyurinak a körmére kell verni. De az például, hogy Magyar Péter miért nem kapta fel ezt az ügyet, egy jó kérdés.

– Mennyit árthat a jegybank tekintélyének, azon keresztül akár a forint stabilitásának, hogy ilyen dolgok derülnek ki?

– Az a nagy kérdés, hogy miért pont most derült ki. Nyilván erről eddig is tudtak a befektetők, tudott mindenki, és eddig sem ártott a forint stabilitásának. Tulajdonképpen még a Nemzeti Bank jó hírének sem. De a jegybankot megítélni inkább a gazdaságpolitikájáról szokás. Az, amit csináltak az alapítványok körül, az valóban kimerítheti a Btk.-t is, de nem ez a legkártékonyabb része az ügynek. Ez a leglátványosabb, az újságolvasókat legjobban érdeklő dolog, de a Matolcsy-hagyatéknak ez egy „töredéke”. Matolcsy György hagyatékának a kártékony része az, ami pusztítást a Nemzeti Bankban mint monetáris hatóságban végzett.

– Amennyiben kimeríti a Btk.-t, akkor eljuthat ez az ügy Matolcsyig is?

– Amit kitalált, azt már visszacsinálták. Varga Mihály nem engedhette meg, hogy később ez a fejére hulljon, és a Nemzeti Bankban mindenki tudta, hogy mi a helyzet, tehát a Vargát első nap figyelmeztethették, hogy azonnal lépni kell. És ebben jó partnerre talált a nemzetgazdasági miniszterben, Nagy Mártonban, aki a jegybank alelnöke volt, de nem írt alá semmilyen alapítványi papírt, ő arra nagyon vigyázott. Ilyen értelemben ő most a jó oldalon van.

– Az önmagában is beszédes, hogy az utolsó nap, pánikszerű intézkedéssel próbálták kiszervezni az alapítványok felügyeletét.

– Valószínűleg ez volt, ami kiverte végleg a biztosítékot, de azt illetően már tényleg csak találgatni lehet, hogy miért pont most hozták nyilvánosságra az ÁSZ-jelentést, miért nem fél évvel korábban, vagy a választások után. Az meg egyáltalán nem biztos, hogy Matolcsyig ez el fog vezetni.

Az, akihez egyértelműen elvezethet, Csizmadia Norbert, aki egyszerre volt az alapítvány kuratóriumának, meg a Neumann Egyetem kuratóriumának is a vezetője,

tehát ő tényleg a gondatlan gazdálkodás Btk.-t súroló lépéseit tehette meg. Matolcsy, ha nagyon jogilag nézzük, mit is tudhatott ő erről? Tudott ő erről? Ő is megdöbbent az ÁSZ-jelentésen. Szinte csodálkozva olvasta, mik vannak ott leírva. Ugyanis az alapítványokat létrehozta, mint alapító, és utána átadta a kuratóriumnak. Ő ült a kuratóriumban? Ült az ő gyereke a kuratóriumban? Hát nem. Tehát őt is megdöbbentette, hogy ez történt. Persze az MNB gazdálkodásában is talált a Számvevőszék némi problémát a székház felújítása körül, de ezek azért messze vannak attól, hogy Matolcsy Györgyöt karperecben elvigyék.

Az más kérdés, hogy ha el akarja vitetni Orbán, akkor elviszik. Ha viszont nem akarja, akkor még két év múlva is csak nyomoznak majd.

– A fiát sem érhetik utol?

– Ha el akarják vinni, elviszik. Ha nem akarják elvinni, akkor nyomoznak. De ez innentől kezdve politológia. Ehhez nem értek.

– A kijelölt alapítványi célokból mennyi valósult meg?

– Ez egy érvényes kérdés, és fel lehet tenni, hogy vajon mennyit költöttek oktatásra, kutatásra és mennyit egyéb célokra? De erre azt lehet mondani, hogy folyamatosan költöttek oktatásra és kutatásra. Egy alapítványnál ezek ugyanis hosszú távú projektek. A Soros Alapítvány is évtizedekig finanszírozta a CEU-t. Tehát az nem úgy van, hogy egy nap alatt elköltöm az alapítványi pénzt. Ha az jön ki, hogy abból a 250 milliárdból eddig összesen 1 milliárdot költöttek oktatásra, az nagyon dicséretes, hiszen 200 évre tervezték a működést.

– Lehet akár az ingatlanvásárlásokat is úgy magyarázni, hogy ezek befektetések, mert egyszer majd a svájci ingatlan annyit fog hozni, hogy abból az egyetemet az idők végezetéig fent tudják tartani?

– Így van, igen. Az a baj, hogy a dolognak a közgazdasági tartalma teljesen nyilvánvaló. A jogi része az tényleg a bűnüldöző hatóság figyelmességétől és sebességétől függ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Rusvai Miklós: A fagyasztott húsban, trágyában, szőrben is hosszan túlél a száj- és körömfájás vírusa
A virológus szerint nincs más választás, mint az állatok leölése, és utána amit csak lehet, el kell égetni: a szalmát, a szénát, még az éghető karámot is. Így is részben a szerencsén múlik a rettegett betegség elleni küzdelem sikere.


Már négy magyarországi állattartó telepen azonosították a száj- és körömfájást: Kisbajcs és Levél után Darnózseliben és Dunakilitiben is megjelent a vírus. A szlovák oldalon is több településen felbukkant. Utoljára 1973-nam végzett nagy pusztítást ez a betegség Magyarországon, akkor még a verebeket is kilőtték, hogy ne terjesszék tovább a kórt.

A magyar hatóságok most újabb szigorításokról döntöttek, fertőtlenítő szőnyeget tettek ki az M1-es és a 86-os főút találkozásánál, Mosonmagyaróvár határában, és nemsokára a lébényi M1-es felhajtónál is lesz egy hasonló. Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a honvédség kijelölt helyeken fertőtlenítési feladatokat lát majd el. Közben a szomszédos országok is szigorítanak, Ausztria szombattól ideiglenesen lezár 23 határátkelőhelyet, Szerbia pedig csak úgy engedi be a magyar járműveket, hogy fertőtlenítik azokat. Rusvai Miklós virológussal arról beszélgettünk, mennyire sikeresek az eddigi magyar intézkedések, és mi jöhet ezután.

– Miért tartanak ennyire ettől a betegségtől?

– Mert nagyon ragályos, ez a hasított körmű vagy párosujjú patás állatok egyik legsúlyosabb betegsége. Ez azt jelenti, hogy szarvasmarha, kecske, juh és sertés is fogékonyak a betegségre, és, ahogy a nevében benne van, a szájban és a lábvégeken, a csülkökön hólyagok megjelenésével jár, erős gyulladást idéz elő.

Mivel ez nagyon fájdalmas, az állatok nem képesek enni, mozogni, lefekszenek, nem mennek oda az itatóhoz, az etetőhöz, leromlik az állapotuk, és előbb-utóbb elpusztulnak.

Természetesen ez a betegség sem öl meg minden állatot, van, amelyik túléli. Akár fél évig is hordozhatja a vírust az állat, ha pedig időközben levágják, akkor a fagyasztott húsban, a különböző termékekben hetekig ott lehet. Trágyában, szőrben, csülökszaruban nagyon hosszan túlél a vírus, ami a gondozók, a személyzet ruhájára tapadva, gépjárművek kerekén, külsején, különböző eszközökön megtapadva átkerülhet másik gazdaságokba, vagy a szél is elviheti, és akár több kilométerrel odébb újabb fertőzést idézhet elő.

– Hogyan képzeljük el azt, hogy a szél által is terjedni képes ez a fertőzés?

– Például az állat nyála lecsöpög a talajra, vagy a szénára, szalmára, azt felkapja a szél, és adott esetben odébb viszi 5–10 kilométerrel. Vagy a telepen ott bóklászó galambok lábára ragad az istálló, vagy a karám pora, ahogy ott szedegetnek a gyommag után, és elviszik több kilométerre.

– Magyarországon és Európában mikor volt utoljára ezelőtt ilyen járvány?

– Nálunk a hetvenes években, Európában idén januárban volt Németországban egy járványkitörés: egy állatparkban tartott vízibivalyokon jelent meg. Az előtt pedig 2001–2002-ben az Egyesült Királyságban volt egy nagy járvány, amikor több mint 10 millió állatot kellett leölni, mire megfékezték a járványt.

– Ha a húsokban, fagyasztott húskészítményekben is eláll nagyon sokáig, akkor lehetséges az is, hogy vannak olyan, nem visszahívott termékek, melyekben ez a továbbiakban is ott van, és időzített bombaként várja, hogy valahol máshol is járványt okozzon?

– Reméljük, hogy nem. Eddig a Magyarországon felfedezett telepek, de a Szlovákiában felismert telepek is tejelő tehenészetek voltak, tehát nem húsmarhaállományok. És mivel ilyenkor az állatokat leölik és megsemmisítik, nem kerül a hús étkezési célú forgalomba, ezért ilyen veszély nincsen, hogy húskészítményekben konzerválva a vírus valahol mélyhűtőben lenne. Ennek a veszélye különben fennállhat, de elsősorban az érintett területek háztáji állományában lévő sertések azok, amelyek ebből a szempontból veszélyeztetettebbek, hiszen most az érintett határrégióban, tehát Győr-Moson-Sopron megyében, a Duna mentén egy 40 kilométer hosszú, 10 kilométeres sávban, ami Szlovákiával határos, az összes fogékony állatot le kell ölni, beleértve a sertéseket is.

Szigorú állatorvosi ellenőrzés mellett ezek utána fogyasztásra kerülhetnek, tehát ha az állatorvos mintát vett belőle, és nem találtak benne vírust,

akkor ezek a háztáji állományban tartott sertések például lefagyaszthatók, és később fölhasználhatók. Ha valaki zugvágásban levágja az állatát anélkül, hogy azt állatorvos látta és ellenőrizte volna, akkor elképzelhető, hogy a húsban ott marad a fertőzés, és később előkerül.

– Gondolom, nem elég az állatokat levágni, mert, ahogy elmondta, a járművek kerekén, a ruházaton, bármin képes tovább terjedni a vírus. Nyilván ezeket is fertőtleníteni kell, adott esetben az ott dolgozóknak a munkaruházatát meg is kell semmisíteni. Mik azok a másodlagos intézkedések, amik ahhoz kellenek, hogy a járványt kordában tartsák?

– Az érintett telepeken bizonyos tárgyakat, anyagokat égetéssel megsemmisítenek, tehát a lombot, szalmát, a szénát, az éghető karámot meg lehet semmisíteni. A padozatot nagyon alapos takarítás után klóros vagy egyéb nagyon agresszív fertőtlenítő anyaggal fertőtlenítik, ugyanígy a gépjárművek külsejét, kerekét szintén nagyon szigorú fertőtlenítésnek vetik alá, amelyek például a tetemeket szállítják az elföldelés helyére.

– Mi van az ott dolgozók ruházatával?

– Egyfajta szkafandert visel mindenki, ami a betegség felismerésétől kezdve kötelező.

– Meddig kell tartani egy ilyen biztonsági intézkedésnek ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy rendben van, ezt megfékeztük, nem terjed tovább?

– Ha három hónap eltelik úgy, hogy nincs újabb járványkitörés, akkor lehetünk nyugodtak.

– Az, hogy már Darnózselin és Dunakilitin is megjelent a vírus, azt is jelenti, hogy újraindul a három hónap zárlat?

– Így van, tehát elvileg július 2-án fog lejárni.

– Magyar Péter keményen kritizálta a kormányt, szerinte az M1 minden fel- és lehajtójánál fertőtlenítő pontra, és az országon átmentő teherforgalom korlátozására lenne szükség. Mennyire szigorúak a magyar intézkedések a szlovákokhoz képest?

– Azonos az intézkedéssorozat mind a két országban, és Magyarország ugyanúgy fertőtlenítő- és beléptető kapukat állított fel a Szlovákiával közös határátkelőkön, ezenkívül egyéb korlátozások is vannak. Az M1 felhajtóira is elvileg csak fertőtlenítés után lehet felmenni. De mondhatnám azt is, hogy

a Duna mentén egy 10 kilométeres sávban az összes háztáji, fogékony állatot le kell vágni, tehát legalább olyan szigorú, ha nem szigorúbb korlátozó és járványvédelmi intézkedések vannak, mint Szlovákiában.

Ami nagy különbség, hogy a magyar gazdák sokkal együttműködőbbek. Míg a szlovákoknál tiltakozások, útlezárások nehezítik a járványvédelmi munkát, nálunk ilyen nem volt tapasztalható.

– Elégséges lehet ez a 10 kilométeres övezet?

– Erre nehéz mit mondani, hiszen eddig már többször is ennél nagyobb távolságra ugrott a vírus. Ennyi az előírás, de természetesen azok, akik jártasak – és az állatorvosok ilyenek –, azok nyilván ennél szélesebb területen is fokozottan figyelnek.

Most az egész ország állatorvos-garnitúrája rendkívül kihegyezett erre a problémára, mert senki nem szeretné, ha ez a betegség tovább terjedne.

Egyelőre nagyon örülünk, hogy megyehatárokon belül sikerül tartani, de erre nincs garancia.

– Ha a korábbi kettő helyett most már négy helyen igazolt ez a fertőzés, akkor következhet ebből egy láncreakciószerű terjedés? Ön mire számít?

– Mindenre van tapasztalat, tehát arra is, hogy nem sikerült féken tartani a járványt, de arra is, hogy nagyon jól sikerült kontrollálni. Tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de sajnos részben szerencse. A meteorológiai viszonyoktól kezdve sok minden közrejátszik abban, hogy mennyire tud sikeres lenni a járványvédelmi munka.

Az emberi fegyelmezettség, a gazdák és a hatóságok közötti együttműködés zavartalansága és zökkenőmentessége, hogy mennyire törvényt és szabályt tisztelő adott esetben a lakosság

– ezektől a tényezőktől is mind-mind függ a siker.

– Megtörténhet, hogy egész megyékre, vagy akár az egész országra el kell elrendelni ezeket az intézkedéseket?

– Csak akkor, ha újabb gócok lépnek fel. Az pedig, hogy milyen intézkedések történnek, és milyen szervezetek bevonásával, abszolút a kormány hatásköre. Ha úgy döntenek, a katonaságot is bevethetik, vagy bármilyen más eszközt a járvány megfékezésére. Erre lehetőség van, és a múltban, vagyis az 50 évvel ezelőtti járványok időszakában, ilyenre rendszeresen sor is került.

– Az ország összes telepe állandó állatorvosi kontroll alatt van, ugyanúgy mossák a járműveket, ellenőrzik a ki- és belépőket?

– A szoros állatorvosi ellenőrzés megvan, de a kötelező fertőtlenítés az ország többi megyéjében jelenleg sajnos nincs elrendelve.

– A „sajnos”-ból én azt hallom ki, hogy ön úgy gondolná, hogy jobb lenne, ha így csinálnák...

– Járványtani szempontból jobb lenne, de attól tartok, hogy ez tarthatatlan lenne gazdasági és munkaerő-szükségleti okokból. Gondoljon bele:

egy négyszáz juhot tartó, egyedül dolgozó gazda hogy tudná ezeket a feltételeket megteremteni, ha nincs olyan embere, akivel például naponta fertőtleníteni tudná a traktort, meg minden egyebet, amit ő használ.

A traktort, a saját kocsiját, a pótkocsit, az összes járművet a keréktől a tetőig fertőtleníteni óriási költség. Miközben ezeknek az állatoknak a tartása már most is éppen a gazdaságossági határon van, főleg azért, mert az országból nem mehet ki exportra semmi három hónapig.

Azok a gazdák, akik például olaszországi exportra bárányokat akartak volna eladni húsvétra, az éves bevételük akár 60–70%-át elveszítik.

Akik hízó bikát tartottak közel-keleti exportra, azok kénytelenek túltartani az állatokat, és ki tudja, hogy el tudják-e majd adni három hónap múlva is? Ugyanez van a sertéstartóknál is, hiszen egy most 100 kilós sertés piacképes, de 3 hónap múlva, amikor feloldják a zárlatot, már nem fog tudni a 130 kilós, elzsírosodott sertéssel mit kezdeni, mert manapság a sovány hús a kelendő. A vágóhidak nem, vagy csak csökkentett áron fogják átvenni tőle, és dömpingáron kényszerül odaadni majd a termékét, hiszen három hónap múlva egyszerre szabadul rá a húsiparra mindaz a hús, ami most zárolás alatt van.

– Emberre ez egyáltalán nem veszélyes, meg sem települ emberen, vagy mi is tudunk hordozója lenni ennek a vírusnak?

– Az embert megfertőzi, de nagyon enyhe tüneteket okoz, és csak nagy koncentrációban. Húsipari dolgozóknál, akik fertőzött hússal dolgoztak, vagy laboratóriumi állatorvosoknál, akik koncentrált vírusokkal találkoznak, ilyen esetekben írtak le emberi fertőződést. A betegség emberen hőemelkedéssel, a száj környékén és a kézen hólyagok megjelenésével jár, de súlyos következményei nincsenek.

– Az emberek adott esetben viszont tovább tudják vinni a fertőzést az állatoknak is?

– Erre nincsen bizonyíték. Elvileg az emberben nem termelődik olyan mennyiségben a vírus, hogy tovább tudná adni a fertőződést. Vagyis ha az ember fertőződik is, akkor elvileg nem jelent az állatokra veszélyforrást. Nagyobb veszélyforrás a ruhára, kézre tapadt vírus, mint az, hogy beteg embertől kerül vissza az állatba.

– Vannak olyan vélemények, hogy bezzeg a 70-es, 60-as években ilyenkor az állatoknak csak a lábát és a nyelvét mosták le rendszeresen valamilyen fertőtlenítő anyaggal, és nem kellett leöldösni őket. Ez csak egy városi legenda, vagy megelőzésre használható lenne most is egy ilyen módszer?

– Ez soha nem olyan hatékony, mint az állatok leölése. Valóban most is felmerül az, hogy esetleg elég csak az állatokat mindenféle oldatokkal fertőtleníteni. Azonban a belsejében a vírus akkor is ott marad,a vérben ott kering, nem csak a látható felületeken található, attól eltekintve, hogy tüneteket csak ott okoz. De például a bendőben is vannak hólyagos elváltozások és fekélyek. Az állat belsejében pedig nem tudunk fertőtlenítést végrehajtani. Másrészt

a hetvenes években még vakcinázták az állományt, hiszen ez ellen a betegség ellen létezik vakcina, de manapság azokból az országokból nem importál senki, ahol vakcinázást alkalmaznak.

Tehát ebben az esetben mindaddig, amíg a vakcinázást fenntartjuk, plusz még három évig a legfontosabb exportpiacaink kiesnek. Ha egy ország belekezd a vakcinázásba, az ugyan a betegség okozta károktól mentesül, de három évig kiesik a nemzetközi kereskedelmi forgalomból. Ezt mérlegelve a legtöbb ország inkább azt választja, ami Angliában is volt, hogy inkább több mint 10 millió állatot leölnek, de nem kezdenek el vakcinázni, nehogy kizárják magukat évekre a nemzetközi kereskedelemből.

– Ez a bizonyos oldatos módszer prevencióra sem jó?

– Jó lehet, de rendkívül munkaigényes. Gondoljon bele, hogy minden állatnak a lábvégeit, a szájüregét naponta vagy naponta többször kezelni kellene.

Arról feledkeznek meg az ezt a módszert ajánlók, hogy nincs elég munkaerő a mezőgazdaságban.

Nem véletlen, hogy a kisbajcsi tehenészetben, ahol először felbukkant a vírus, egyiptomi vendégmunkások dolgoztak, mert magyar munkaerő a mezőgazdaságban már alig van.

– Erre létezik biztosítás? A biztosítók ilyenkor fizetik a gazdák kárát?

– Állami kártalanítás jár a leölt állatokért. Nem túl bőkezű, de a nulla veszteség elérhető.

– Ha Európában viszonylag ritka ez a betegség, akkor hogyan jelent most meg? Vagy a vírus lappang a vadállományban?

– Bár a szarvas, az őz, a muflon és a vaddisznó is érzékeny a vírusra, de a vadállományban nem önfenntartó a vírus, vagyis ha a háziállatokban nincs ott, akkor a vadállományból előbb-utóbb kipusztul.

– Akkor hogy került most ide?

– Valószínűleg az egyiptomi vendégmunkások hozták Kisbajcsra.

– Ezt lenyomozták?

– Ezt nem lehet bizonyítani, egyszerűen csak ez a gyanú. Ugyanis ennél észszerűbb magyarázatot egyelőre nem tudunk, viszont ezt bizonyítani nem lehet. Egy biztos:

annak a vírusnak, ami előfordul most ezekben a járványokban, a genetikai elemzések szerint a legközelebbi rokonsága Pakisztánban, Afganisztánban, Törökországban és a Közel-Kelet országaiban néhányszor már előfordult.

Tehát a genetikai nyomozás alapján is arra lehet következtetni, hogy valahonnan onnan jött ez a járvány.

– Az Ázsiából érkező vendégmunkások esetében nem lehetne előírni egyfajta orvosi vizsgálatot, kötelező fertőtlenítést, ami megelőzheti az ilyen eseteket?

– Elő lehet-e írni, hogy az unokatestvére nem látogathatja meg, aki most jött Kairóból? Ők maguk nyilván nagyon szigorú szabályoknak kell, hogy megfeleljenek, főleg a felvételnél vagy amikor alkalmazázák őket. De ha utána mondjuk egy kis hazait kapnak, vagy valaki meglátogatja őket, aki a ruháján hozza otthonról a vírust, azt nem lehet kivédeni.

Azok az országok, ahonnan ezek a vendégmunkások érkeznek, kivétel nélkül mind súlyosan fertőzöttek.

Akár a Fülöp-szigetek, akár Vietnám, akár az arab országok, bármelyiket nézzük, ezeken a területeken a vírus sűrűn előfordul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Bod Péter Ákos: Most azt próbálják megérteni a gazdasági szereplők, hogy ezután milyenek a játékszabályok
Trump vámtarifái után sokkolóak az első piaci reakciók. A volt jegybankelnök szerint beindul egy újrarendeződési játék, amin Amerika csak veszíthet. Az Egyesült Államok világkereskedelmi súlya csökken, és a mostani fordulat ki fog hatni a dollár nemzetközi szerepére is.


Hatalmas piaci sokkot okoztak Donald Trump vámtarifái, a koronavírus járvány óta nem zuhant akkorát az amerikai tőzsde, mint most. A Dow Jones 4 százalék mínuszban fejezte be a napot, a S&P 500 4,8 százalékkal, míg a Nasdaq 5,4 százalékkal került lejjebb. A Nike 14%-ot, a Boeing 10%-ot, az Apple és az Amazon 9%-ot zuhant, miközben a dollár és a bitcoin is gyengült, az arany és az euró viszont erősödött. A tőzsdei pánik miatt dollármilliárdokat buktak az amerikai elnök legnagyobb támogatói is. Ő az egészre úgy reagált: a tőzsdék fellendülnek majd, fantasztikusan fognak teljesíteni.

A világ többi része most azon dolgozik, milyen választ adjon a hatalmas, 10 és 50% közötti vámokra. Trump az Európai Unióval szemben 20%-os, Indiával szemben 26%-os, Vietnámmal szemben 46%-os vámot jelentett be. Kínának pedig összességében 54%-os (!) vámmal kell szembenéznie. Milliók rettegnek a munkájuk elvesztése miatt azokban a szegényebb országokban, ahonnan például a ruhákat vagy más termékeket exportálták eddig Amerikában, de az európai autógyártást is megrengetik a következmények. Bod Péter Ákossal, a jegybank volt elnökével a következményeket latolgattuk.

– Mik a kilátásaink?

– Amit most lehet tudni: az európai járműiparra 25% vám már életbe lépett. Tovább az Európai Unióra mint egy vámunióra 20 százalékos importvámot vetett ki Trump. Az Egyesült Királyság 10 százalékos, Amerika ázsiai szövetségesei, mint Japán, Dél-Korea, Tajvan 30 százalék körüli vámtételt kaptak a nyakukba, és az Amerikával szemben nagyon nagy exporttöbblettel rendelkező Kína vagy Vietnam még ennél is nagyobbat. Lehet még persze az eddigi történések tapasztalatai alapján reménykedni, hogy mindez nem végleges, hiszen a Mexikóval és Kanadával szemben meghirdetett vámok alkalmazását egyszer már egy időre felfüggesztették.

Most sem tartom lehetetlennek, hogy akár egy országra, akár egy szektorra vonatkozóan valamilyen felmentés vagy módosítás jönne.

Egyelőre nem láttuk a részletes bontást: pontosan milyen termékkörre vonatkoznak a most elrendelt intézkedés. Az ország tág fogalom, vámok esetében konkrét kódszám alatti termékekről, szolgáltatásokról szokás dönteni. Nos, a magyar idő szerint tegnap esti bejelentés után körülbelül ennyit tudunk, meg láthattuk a sokkoló első piaci reakciókat. A kereskedelmi kapcsolatok jövőjét illetően nem javított a helyzeten Trump indoklása. Az elnök beszéde nem arról szólt, hogy az Egyesült Államok nagy külkereskedelmi mérleghiányán szeretne javítani kereskedelem-politikai eszközökkel, ehelyett a szövetségeseit és versenytársait megvádolta különböző visszaélésekkel és manipulációkkal. Olyan emocionális érvelést használt, ami nem szokásos a kereskedelempolitikában.

Bemutatott számokat egy nagy táblán, amelyek viszont nem stimmelnek. Például azt mutatta fel, mintha az Európai Unió 39 százalék vámot vetne ki az amerikai termékekre. Ilyenről szó sincs.

A tényleges vámtételek csekélyek, csakhogy azokhoz hozzáadta az EU-ban szokásos áfát, meg néhány iparági adót. Ez azonban teljes félreértése vagy félremagyarázása a dolognak. Az áfa az országon belüli általános forgalmi adó, amit a végső vevő fizet, és nem a külkereskedő. Amerikában is van sales tax a kiskereskedelemben, és az más kategória, mint az importvám, amit az amerikai importőr kénytelen befizetni a költségvetésbe.

És itt a másik kolosszális tévedése: a megemelt importvámot nem az európai, kínai exportőrök fizetik, hanem majd az amerikai importőrök fogják befizetni az amerikai büdzsébe, és az amerikai fogyasztó fogja a következő hetekben érezni a kasszánál, hogy a kormánya lényegében egy nagy adótételt pakolt a nyakába.

Az importvám ugyanúgy drágítja a terméket, mint egy kereskedelmi adó.

– Itt nem arról volt szó, hogy Trump a kereskedelmi hiányt konvertálta át valahogy vámmá? Hogy ezt akarja helyrebillenteni a vámokkal, ami egy eléggé unortodox megoldásnak tűnik nekem.

– De igen, innen indult ki a dolog. Az egész világot sújtó vámemelés indokaként több dolgot mondott. Az egyiket már érintettük: kereskedelmi mérleghiánya van Amerikának egy sor országgal szemben, mégpedig Trump szerint azért, mert azok mindenfajta visszaéléseket, árfolyamvétkeket követnek el Amerika ellen. Tehát nem azért deficites a külkereskedelmi mérleg, mert az érintett termékkörben nem elég versenyképes az amerikai termelés – véli Trump. Nem közgazdasági érvet használ, inkább hátsó szándékot sejtet. De segít-e a külkereskedelmi hiányon a vámemelés? Elvileg igen, hiszen az emelt vámok után Amerika importja drágább lesz, és így a vásárlók kevesebb külföldi terméket akarnak, tudnak venni. Ha ezen közben az amerikai exporttermékre nem vetnek ki hasonló mértékű vámot, és az amerikai cégek ugyanúgy exportálnak tovább, akkor a kisebb import és változatlan export mellett csökken a kereskedelmi mérleghiány. Csak hát

miért ne válaszolna az érdeksérelmet szenvedő fél hasonló módon?

Ám önmagában a vámemelés nem unortodox módszer.

– De eredményes is?

– Szerintem nem. Az erősen megemelt vám a világ hatékony, versenyképes cégei elől elzárja az amerikai piacról, mert mondjuk egy 25 százalékos autóvám ezt jelenti, hogy jogilag behozható mondjuk a német autó, de az importőrnek annyival többe kerül a termék, és a megnőtt fogyasztói áron már nem lesz annyi vevője, mint előtte. Ez rossz hír a német autók kedvelőinek, meg a német autógyáraknak, de végül mérséklődik az amerikai mérleghiány. Csakhogy, amint említettem, meglehet, hogy azok az országok, amelyeket most tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal vádol, és amelyeknek a termelőit az amerikai importvám-emelés hátrányosan érinti, maguk is válaszintézkedést hozhatnak. Például az amerikai exporttermékekre, mondjuk

a szójára, ki lehet vetni szintén 20%-os vámot. Akkor viszont az amerikai szójaexportőrök, amelyek eddig nyereséggel árusították a termékeiket az 500 milliós európai piacon, nagyarányú vámot kapva a nyakukba, kiszorulhatnak az európai piacról.

Tehát a piaci következmények sokfélék lehetnek, a viszontválasztól függően. Egyébként van itt még egy ügy. Trump vámemelési hivatkozása az volt, hogy Amerikának az árukereskedelemben súlyos mérleghiánya van. Csakhogy ez nem igaz a szolgáltatásokra, amelyekben egyáltalán nem áll rosszul Amerika, gondoljunk az amerikai filmekre, IT-szolgáltatásokra, a New York-i jogi irodák működésére, a banki szolgáltatásokra. Emellett a világban befektetett amerikai tőkéből nagy tőkejövedelmek származnak.

Eleve nagy haszna van az Egyesült Államoknak az amerikai dollár kulcsvaluta-szerepéből.

Szóval az elnök a javaknak egy olyan csoportját emelte ki, amelyekben az Egyesült Államok valóban hosszú évek óta masszívan nettó importőr, fogyasztója a máshol előállított termékeknek: a tajvani chipeknek, a francia bornak, a magyarországi gyógyszernek, a kínai, vietnámi háztartási gépnek, mexikói autóalkatrésznek. De a külkereskedelmi egyenleg alakulása mögött világos közgazdasági okok állnak, nem pedig a gonosz külföldiek mesterkedései.

– Elkezdtek zuhanni a tőzsdék. Az amerikai dollár is gyengült az euróval szemben, ez egy olyan reakció, amivel számolni kell. Nem tudom, hogy a Trump számolt-e ezzel?

– Nyilvánvaló, hogy az intézkedések hatását nem kalkulálta ki. Indoklása alapvetően nem közgazdasági. Például Kanadával vagy Mexikóval szemben kezdettől fogva nem gazdasági, hanem lényegében oda nem tartozó érveket említett, miszerint onnan szöknek át tömegesen a bevándorlók, vagy onnan jön át a kábítószer. Ami vagy igaz, vagy nem. Ám ha van ilyen gond, annak nem az a megoldása, hogy a kanadai rönkfára kivetnek egy plusz adót. Nála folyton keveredik a politikai, a nem-üzleti szempont a gazdasági szemponttal. Márpedig az ilyen problémák megoldására lennének nemzetközi fórumok. Ezekről a fórumokról azonban az Egyesült Államok kormányzata nagy sebességgel vonul ki, ahelyett, hogy felhasználná a Valutaalapot, OECD-t a Világkereskedelmi Szervezetet - azokat a fórumokat, amelyek konfliktusrendezésre jöttek létre, és ezt a munkát jól-rosszul végezték az elmúlt évtizedekben. Viszont Trump a tárgyalásos, kereskedelempolitikai megoldás helyett az általunk megismert világkereskedelmi rendszer intézményeit kikerülve, egyoldalú, drasztikus, egyeztetés nélküli, meglepetésszerű intézkedéseket vezetett be. Láttuk, hogy a sokk hatására a valutaárfolyamok elkezdtek mozogni, a tőzsdék érzékenyen reagáltak rájuk. Hogy aztán mi lesz két nap múlva, nem tudhatjuk, mert ilyenkor a hírek hatására fel-alá futkosnak az árfolyamok.

Most azt próbálják megérteni a gazdasági szereplők, hogy ezután milyenek a játékszabályok. Mert valamilyen szabálynak kell lennie.

Keresik a szereplők, hogy milyen lépéseket tegyenek. Kína már régebb óta észlelve az amerikai protekcionista nézetek terjedését, jó ideje elkezdett függetlenedni az Egyesült Államoktól, az amerikai kereskedelmi forgalmának a nemzetgazdasági aránya már nem az, mint tíz éve volt. Az Európai Unió is most gondolja át a külkereskedelmi stratégiáját, valamint a védelmi terveit is. A világ jelentős kereskedelmi szereplői azt is átgondolják, hogy melyik valutanemben fognak majd üzleteket kötni. Ez a mostani fordulat ki fog hatni a dollár nemzetközi szerepére.

Az elzárkózó, protekcionista útra lépő Egyesült Államoknak a világkereskedelmi súlya csökken, mint ahogy a dollárnak a nemzetközi pénzügyi szerepe is mérséklődik.

Holott nyilván nem ez volt Trump szándéka. A kérdése arra irányult, hogy ezt végiggondolta-e – hát nem.

– Lehet Európa ennek a folyamatnak hosszabb távon nyertese?

– Minden ilyen változás átrendezi a pozíciókat. Például ha egy térség 20%-os vámterhelést kap a nyakába, de egy másik 40-et, akkor azt lehet mondani, hogy relatíve nem ő szenved a legtöbbet. Vannak aztán olyan ágazatok, amelyek új piacokat tudnak találni a termékeik számára – ezek másoknál kevesebbet vesztenek. Elképzelhető továbbá, hogy a nagy kereskedelmi szereplők egymás felé fordulnak, és saját feltételek mellett működő kereskedelmi klubokat alkotnak. Erre lehet példa az EU és Kanada, Európa és a Maghreb országok ügye. Sőt, még talán a Kínához fűződő viszonynak, ami nagyon bonyolult, lehetnek olyan vonatkozásai, amelyek nem voltak az asztalon fél évvel ezelőtt.

Beindul egy újrarendeződési játék, a globális termelési láncok egy része át fog alakulni. Ameddig ez eltart, addig sajnos termelés-visszaesés, profitcsökkenés várható,

de ha újrastrukturálja magát a rendszer, akkor onnantól kezdve az új szabályok szerint lehet játszani.

– Azt mondta az előbb, hogyha egy nap után itt össze-vissza mennek az árfolyamok, abból ne vonjunk le mélyreható következtetéseket. Ma az látszott, hogy miközben az euró erősödött, a forint meg hát finoman szólva egyáltalán nem. És itt az örök kérdés: nem megint az látszik, hogy sokkal jobban jártunk volna, hogyha már régóta eurónk lenne és nem forintunk?

– Ez bizony így van. Amikor egy ilyen bizonytalanság becsap, az a kisebb országokat különösen megrázza. Nyilván ilyenkor jobban ki van téve a megpróbáltatásoknak a kis gazdaság, meg a sérülékeny valuta, amelyik törékenyebb. Az euró, mint nagy hajó, fenségesen úszkál a viharban, de a kis ladikokat a hullámok ide-oda hajigálják. Szóval, ha most már mi is benne lennénk az euróövezetben, akkor az ilyen hirtelen vihar minket is csak tompítva érintene.


Link másolása
KÖVESS MINKET: