„Jönnek visszafelé nemsokára a kislányával, ugye? Itt leszek. Már várom” – nyugdíjas sorsok Hollandiában
A hölgy az életét a munkájának szentelte, saját hotelt működtetett évtizedek óta, sőt ő maga is ott él.
A szálloda 5 hete zárva. A jövő megjósolhatatlan. A lánya szerint a hölgy ezt nem bírja látni, ebbe betegedett bele.
Aztán egy e-mail fogadott az ENIEC nevű hágai szervezet munkájáról. A nemzetközi hálózat az idős bevándorlók és kisebbségek jogait védi egész Európában. Ők is, mint minden bentlakásos intézmény tájékoztatókat ad ki arra vonatkozóan, mit tehetünk az idősekért a járvány idején, pláne mit tehetünk azokért, akik nyelvtudás, kultúraismeret és kapcsolatok nélkül élnek közöttünk.
A másik e-mail az iskola tanárától jött. Az egyik heti feladat: rajzoljanak a gyerekek valami szépet, és a képeket az iskola melletti idősotthonnak ajándékozzák jövő héten. Próbálnak derűt csempészni az idősek életébe.
Iskolaidőben naponta kétszer megyünk el az idősek otthona előtt. A fal tövében ököl méretű terméskövek. A gyerekek – bokájukat nem kímélve - imádnak egyensúlyozva billegni rajtuk. Ugyanabban az időben megyünk arra minden nap a kislányommal. Az idős úr a függöny mögött ült sokáig, onnan nézett kifelé. Pár hét múlva a teraszon állt, majd megszólított:
„Jönnek visszafelé nemsokára a kislányával, ugye? Itt leszek. Már várom.” És mi siettünk, hogy ne várassuk sokáig. Azóta minden délután ugyanakkor ugyanott állt, ahol mi billegtünk a köveken; újabb és újabb holland szavakat tanított nekünk, persze angolul; mígnem öt hete behúzták a függönyöket.
Az intézmény zárva van a látogatók előtt. Bejáratos önkéntesek mehetnek be néha.
Az egyikőjük mesélte, hogy itt természetes, hogy idős korban az emberek bevonulnak egy bentlakásos intézménybe, ahol gyakran megesik, hogy akár hónapokig sem látogatja őket senki. Önkéntesek kísérik őket sétálni, beszélgetnek velük, biztosítanak számukra társaságot. Elmagányosodnak.
Most, a koronavírus idején a nehézség számukra az, hogy még kevésbé van látogatójuk, a legnagyobb baj a kapcsolatok hiánya és a külvilágtól való elzártság. Egymással sem érintkezhetnek. Aki eddig is gyenge volt, nem biztos, hogy életben marad, életben akar maradni. Összeszorult a gyomrom.
Ma a tanárnő kérésére két rajz is készült. Az egyiken két néni ül a kertben cigarettával és kávéval, a másikon a kövek, rajtuk egy kislány és az üres terasz egy mondattal: „Hiányzik a bácsi!”
Hollandiában is egyre nő az aggodalom a rejtett koronavírus-halálozási arány miatt. Ismert, hogy az ápolási otthonok súlyosan érintettek. Hollandiában összesen mintegy 120 000 ember él időskori bentlakásos gondozásban. Egy héttel ezelőtt 2500 fertőzöttet tartottak nyilván ezekben az intézményekben.
A hivatalos közlések szerint közel kétszeresére nőtt a halálozási arány az éves átlaghoz képest ezeken a helyeken az elmúlt néhány hétben. Március 8-ig az intézményekben hetente mintegy 797 ember halt meg, de ez a szám négy héttel később 1 485-re nőtt Hollandiában. A halálozási arány növekedése az intézményekben minden korcsoportban megegyezik.
Az ápolási otthonokban március 19. óta látogatási tilalom van.
Az önkormányzatok népesség-nyilvántartása naponta ad jelentést a halálozási adatokról a statisztikai hivatalnak. A hivatal április 24-én teszi közzé az intézményekben bekövetkezett halálesetekre vonatkozó friss adatokat.
Hollandiában a születéskor várható átlagos élettartam közel 83 év. A megközelítőleg 17 millió fős országban 3,2 millió ember 65 éves vagy annál idősebb. Ez a szám valamivel alacsonyabb, mint az európai átlag.
A holland párhuzamos biztosítási rendszerben a magánbiztosítás célja a hosszú távú gondoskodás. Ebből finanszírozzák többek között a hosszabb kórházi tartózkodást, az otthonok költségeit, illetve az ápolási díjakat. Hollandia a bruttó nemzeti termék mintegy tizenöt százalékát fordítja az egészségügyi ellátásra, ideértve az idősek gondozását. Az összes egészségügyi ráfordítás 18 százalékát teszi ki az idősgondozásra fordított büdzsé. Az idősekről való intézményi gondoskodás az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, alapelve a szolidaritás és az egyetemes lefedettség. Bár a holland rendszert a világ legjobbjai közé sorolják a kutatók és tudósok, hosszú távon mégis aggódnak az öregedő társadalomban egyre növekvő krónikus ellátási költségek miatt.