Klímaváltozás: nem fenntartható a növekedésorientált gazdaság az MTA tudósai szerint
2026. június 30-i hatállyal az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 2020-ban elfogadott klímatörvény 3. § (1) bekezdését. Az Ab szerint a jelenlegi vállalás, miszerint Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40%-kal csökkenti 2030-ig az 1990-es bázisévhez képest, ellentétes a nemzedékek közötti igazságosság, az elővigyázatosság és a megelőzés elveivel. Az AB szerint a törvény túlságosan gyenge kötelezettséget rögzít, és valójában nem követel meg új intézkedéseket.
A döntés előészítésében a Magyar Tudományos Akadémia is részt vett, amely két hónap alatt egy 47 oldalas szakmai jelentést készített. Az MTA ezt a dokumentumot ismertette most egy sajtótájékoztatón, ahol Bozó László akadémikussal, a tanulmányt összeállító ad hoc bizottság elnökével beszélgettünk.
A klímaváltozás mindenhol jelen van
A jelentés megállapítása szerint
A változások egyre erőteljesebbek, és bár intenzitásban lehetnek eltérések az egyes vizsgált területek között, mégis elmondható, hogy átfogóak és riasztóak is. Összességében azonban igaz, hogy „a legutóbbi negyven évben igen intenzív melegedésnek vagyunk tanúi.”
Az értékeket az 1991–2020 időszak átlagához viszonyították
Bozó László azt mondja, a változások dinamikája és sebessége világosan mutatja, hogy nem természetes, hanem egyértelműen emberi tevékenység eredménye.
A tanulmány szerint ugyanakkor az ilyen eseményekhez kapcsolódó halálesetek száma csökkent, ami a tudományos előrejelzéseknek, a kommunikációs eszközöknek, valamint a katasztrófavédelmi rendszer gyors reagálásának köszönhető.
A víz a legkritikusabb kérdés
Az MTA szerint a Kárpát-medence vízkörforgalma drasztikusan átalakult. Az országot a Pécs–Miskolc vonal mentén kettéosztva a délkeleti területek már súlyosan aszályosak. A Balaton vízszintje a jövőben jobban fog ingadozni, miközben a Sió-zsilip a magas vízszint szabályozásában segít,
A jelentés szükségesnek tartja a vízvisszatartás előtérbe helyezését, különösen az Alföldön, ahol a talajvízszint jelentősen csökkent.
Ennek kapcsán Bozó László azt mondja, hogy bár a XIX. században nagyon jó dolog volt a folyamszabályozás, azonban most, miközben aszályok sújtják az országot rengeteg víz folyik át az országon anélkül, hogy hasznosítanánk. Valamilyen formában tárolni kellene ezt a vizet, ami az árvizek hatását is mérsékelné, és az aszályt is enyhíthetné. Az akadémikus szerint vannak már konkrét intézkedések.
„Önkéntesen a gazdák már vállalhatják ezt az elárasztást, és a legkevésbé értékes földeken lehet vízpufferként gazdálkodni. A gondolkodás ebben az irányban elindult, ebben nem lesz vita vagy ellentmondás a mezőgazdászok, vízvédelmi szakemberek, és a vízépítők között.”
A tanulmány külön megemlíti, hogy
A klímaváltozás közvetlenül érinti az energiarendszert is. Több évben is veszélybe került a paksi erőmű működése, mert nagyon kevés és nagyon meleg volt a Duna vize, amelynek elvileg hűtenie kellene a reaktorokat.
Talajromlás, erdőgazdálkodás, városi zöldfelületek
A talajromlás is kritikus kérdés: az erózió, szikesedés, a szerves szénkészlet csökkenése hosszú távon élelmiszerbiztonsági kockázatot jelenthet. Az MTA a regeneratív mezőgazdasági technikák elterjesztését sürgeti, valamint az erdőgazdálkodás újragondolását, különösen a tarvágások szabályozását.
A városi környezetben zöldtetők, zöldfalak, esővíz-visszatartó rendszerek, közösségi kertek és fasorok létesítését javasolják. Bozó László szerint az edukáció is rendkívül fontos.
Ha a füvet nem nyírjuk rövidre, a reggeli harmat nem párolog el rögtün, hanem bekerül a talajba, és még a szárazabb napokon is zöld marad a kert, öntözés nélkül, ráadásul a talajvíz szintjére is jótékony hatása van a „borzasabb” növényzetnek.
Egészségügyi kockázatok: hőség, szúnyogok, trópusi betegségek
Páldy Anna, a bizottság tagja a klímaváltozás egészségügyi hatásairól számolt be: nő a többlethalálozás a hőhullámok idején. A szakember nemzeti hőségterv kidolgozását sürgeti, különösen az egészségügyi dolgozók edukációjának erősítését.
A melegedő klímával együtt járnak az inváziós fajok is, főként a szúnyogok jelenthetnek problémát.
A szakember is alátámasztotta, hogy a monitorozás mellett védőoltások fejlesztésére is szükség van.
Mennyi időnk van?
Végezetül feltettük a kérdést Bozó László akadémikusnak: mennyi időnk van még? Az akadémikus szerint felesleges pánikot nem kell kelteni, azonban
Szerinte nem fenntartható a növekedésorientált gazdaság, ahogy a tanulmány is fogalmaz: a tervezésnek a tudomány iránymutatására és nem a gazdaság érdekeire kell alapozódnia.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
