A Rovatból

Kezdetnek kellene még száz ilyen ház

A Patrónus Ház személyes érintettség révén jött létre, azzal a céllal, hogy támogatott lakhatás formában létrehozzon egy otthont autizmus és egyéb értelmi fogyatékkal élő fiatal felnőttek számára.
Zsilák Szilvia írása, Abcúg, Fotó: Végh László - szmo.hu
2019. január 25.



Az értelmi fogyatékkal élő fiatalok életében jelentős fordulópont a 16. életév, a tankötelezettség megszűnése után egy mély szakadék következik, ilyenkor hiába kutatnak a szülők speciális lakóotthonok után, helyhiány miatt a legtöbb intézménynél lepattintják őket. Egy anyuka, Éva életében eljött az a pont, amikor realizálta, hogy ha ő nem lép valamit, akkor semmi sem fog változni, ezért saját vagyonból, a testvére segítségével létrehozta Gödöllőn a Patrónus Házat. A tavasszal nyíló otthon egyáltalán nem olcsó mulatság, de másnak is szerettek volna lehetőséget adni, így pedig nem csak a fiának, Levinek, de 11 másik fiatalnak is biztos helye lesz.

Egy ritka betegség, ami miatt Levente folyamatosan éhes

A Patrónus Ház személyes érintettség révén jött létre, azzal a céllal, hogy támogatott lakhatás formában létrehozzon egy otthont autizmus és egyéb értelmi fogyatékkal élő fiatal felnőttek számára. A két alapítóval, Somorjai Évával és testvérével, Németh Ildikóval a Gödöllői otthonukban beszélgetett az Abcúg.

Leventét egy kicsit sem zavarja, hogy megérkeztünk, a háttérben maradva nyugodtan folytatja a zenehallgatást a kanapén, ez egyike azoknak az elfoglaltságoknak, ami képes hosszabb időre lekötni a figyelmét. Később egy magazin kerül a figyelme középpontjába, amit hosszasan gyűrkészni kezd, hiszen nem a képek vagy a szövegek érdeklik, hanem azok a szenzoros információk, – a hang és a tapintás –, amit a fényes újságpapír összedörzsölése kelt.

Külső szemlélőnek elsőre úgy tűnik, hogy Levente nem beszél, de idővel kiderül, hogy néhány szót például a szeretleket, köszönömöt már ki tud ejteni a maga módján. A 13 éves fiú csak akkor jön közelebb hozzájuk, amikor az édesanyjától szeretne egy almát, vagy újra kell csatlakoztatni a bluetooth-os hangszóróját. Az édesanya előre szól, hogy ne lepődjünk meg, amikor Levente ismerkedésképpen a hajunkat fogja megérinteni.

A 13 éves Levente különös viselkedésének megvan a magyarázata. A fiút külföldön egy kevésbé ismert betegséggel a Prader-Willi szindrómával diagnosztizálták, amit egyetlen gén meghibásodása okoz. A betegség egyik legjellemzőbb tünete a falánkság, mert az éhség-jóllakottság központ nem működik rendesen az agyban, többek között ez a betegség még növekedési problémákkal, koncentrációs zavarokkal, s az átlagnál magasabb fájdalomküszöbbel is jár. Emellett Levente 8 éves korában autizmus diganózist is kapott, ami magyarázatot ad kommunikációs nehézségeire.

Somorjai Éva és 12 éves kisfia, Levente/ Fotó: Végh László

Somorjai Éván, a fiú édesanyján látszik, hogy fáradt, ami nem csoda, hisz háromnegyed ötkor kelt fel a fiához, hogy kicserélje a pelenkáját. A hajnali rutinhoz hozzátartozik még, hogy Levente elfogyaszt egy almát, ezután pedig, – ha Évának szerencséje van –, akkor visszafekszik még néhány órára aludni. Az édesanyának igen sűrű hetirendje van, a Deutsche Telekom európai HR vezérigazgató-helyetteseként már két éve Németországból látja el az európai feladatait. Az előző nap, pénteken landolt Magyarországon a gépe, aznap még hazahozta hétvégére Leventét a ferencesek gyöngyösi Autista Segítő Központjából, ahol hétköznap tanul, vasárnap pedig már repül is vissza dolgozni. A németországi munka nem csak a karrierjének tett jót, de ezt tette lehetővé, hogy felépíthessék Leventének és másik 11 sorstársának a Patrónus Házat.

Óvoda és iskola keresés kálváriája

Levi esetében mindig is nehéz volt megfelelő intézményt találni. Amikor kicsi volt, még járhatott integrált óvodába, mert könnyen lehetett kezelni. Egy év után viszont közölték, hogy 34 gyerekre jut egy nevelő, és ők nem tudnak egy megváltozott képességű gyereket tovább befogadni. Ezután Levente két évig magánóvodába járt, oda is csak azért tudott bekerülni, mert a vezetőségben volt egy érintett.

Ez az időszak nagy segítség volt Leventének, mert gyerekek között lehetett, és tudott szocializálódni. Külön gyógypedagógust az óvoda nem tudott fogadni, ezért privát szakember járt hozzájuk. Nagy nehezen sikerült az autistákra szakosodott, Fogócska utcai állami általános iskolába bekerülnie, viszont a kapacitáshiány miatt és mert a gondozók nem vállalták tovább a pelenkázást innen is el kellett jönniük. Éva ekkor kezdett el utánajárni a Pest megyei autistákkal foglalkozó állami iskoláknak, de a legtöbb helyen a nagy mértékű túljelentkezésre hivatkozva elutasították.

Az szóba sem jöhetett, hogy Levente otthon marad, hiszen három műszakos elfoglaltságot jelent. Az édesanya azt sem tudja, ha otthon marad, akkor miből éltek volna meg. Abban az időszakban, amikor el kellett dönteni, hogy Levente bentlakásos otthonba megy, a saját lánya állította döntés elé, vagy ő megy el, vagy Levi.

A fiúnak akkoriban olyan dührohamai voltak, hogy előfordult, hogy levett a falról egy képet, és a másik fején törte szét. Nála már nyolc éves korában kezdődött a pubertás, s amíg nem állt be teljesen a hormonháztartása, fizikailag nem voltak biztonságban mellette.

Igaz, már túl vannak ezen a nehéz időszakon, és már sokkal nyugodtabb a fiú, de még mindig előfordulhatnak dühromok, akkor a két nő ereje pedig édes kevés a nyolcvan kilós Leventéjével szemben.

“Amikor tépi a hajam, de úgy, hogy csomókban jön ki, akkor énekelni szoktunk neki, mert agresszivitásra csak még agresszívabb lenne”

– meséli a praktikákat az édesanya. Levente harmadikos korától él egy lakóotthonban Gyöngyösön, ami a Ferences Rend fenntartásában van. Egy ilyen gyermeknek a lakóotthonban való tartózkodása havi szinten körülbelül 320-330 ezer forint közé esik. Éva ebből 80-100 ezer forintot fizet, a 26 ezer forintos családi pótlék is oda lett átirányítva, a költségek második 1/3-át állami normatívából, a fennmaradó összeget pedig az egyházi támogatásból kapja az intézmény.

Ez mindig is többről szólt, mint csak a Levi

Magyarországon minimum 100 ezer autista személy él, a számuk pedig egyre csak nő, az elmúlt harminc év alatt megháromszorozódott az ilyen problémával születő gyerekek száma. Itthon 16 éves korig tart a tankötelezettség, ami után pedig egy iszonyú mély szakadék következik.

A kutyus ma már kevésbé köti le Levente figyelmét, a fiú inkább egy újsággal játszik. /Fotó: Végh László

A kutyus ma már kevésbé köti le Levente figyelmét, a fiú inkább egy újsággal játszik. /Fotó: Végh László

"Egy örök gyász, azon gondolkodni, hogy mi lesz a gyerekkel, ha eléri a 16. életévét. Azon agyalsz állandóan, hogy mi van, ha veled történik valami, hova fog kerülni, és ott vajon bekábítózzák-e"

– mondja az édesanya.

Éváék előtt a következő lehetőségek állnak:

• Leventét beadják egy állami intézménybe, ahol súlyos gondok vannak, hiányoznak a megfelelő szakemberek, és férőhely sincs elég.

• Igaz, a fizetős magánintézményt meg tudnák fizetni, viszont a hosszú várólistáról csak “kihalásos” alapon tudnának bekerülni.

• Az enyhe fogyatékkal élők tankötelezettsége 23 éves korig meghosszabbítható, és bent tudnak maradni szakmát tanulni, de Leventéről ránézésre megállapítható, hogy ilyen munkákra nem alkalmas.

• Ha Levente hazakerülne, valószínűleg a leépülés és az izoláció várna rá, neki is jobb, hogy ha közösségben van, és folyamatosan kapja a hozzá illesztett fejlesztéseket. Hiszen neki élete végéig kell tanulnia. Elképesztő, de egy év küzdelem, hogy egy cipőt fel tudjon venni. A szülők halála után pedig egy ötven éves autistát nagyon nehéz lenne beilleszteni egy otthonba.

• Az ellátás magyarországi színvonala miatt elgondolkoztak azon is, hogy Németországba vigyék Leventét, de mivel csak nehezen tanulta meg megérteni a magyar nyelvet, és minden változás óriási teher neki, ezt az opciót is elvetették. Ráadásul az édesapjával sem tudna találkozni, így legalább a család itthon be tud segíteni.

Tehát azzal a problémával szembesültek, hogy a pénz sem elég, hogy megoldódjon Levente lakhatása. Eljött az a pont, amikor realizálták, hogy ha ők nem lépnek, akkor semmi sem fog változni.

"Úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk saját magunk létrehozni egy intézményt, mert nem lehet úgy nyugodtan lefeküdni, hogy majd húsz év múlva esetleg bekerül egy otthonba. És ha már belevágtunk ebbe az egészbe, akkor másnak is lehetőséget akartunk adni, hogy ne csak egy gyereknek teremtsük meg a lakhatást. Itthon szeretnék változást hozni, ez mindig is többről szólt, mint csak a Levi…"

– mondta Éva.

Éva ismerősei között vannak olyan szülők, akik beteg gyereket ápolnak, és vagyonosok, de mégsem mernek egy ilyenbe belevágni. Ez nem csak pénz és elszántság kérdése, hiszen az engedélyezési és adminisztrációs követelmények annyira komplexek, hogy még annak is elmegy az egésztől a kedve, akinek esetleg még pénze is lenne rá. Azt ők is hamar belátták, hogy munka mellett nem tudják megcsinálni.

“Ha vannak terveid, ha van még forrásod is, nem tudod megcsinálni, ha nem fókuszálsz rá 100 százalékosan”

– mondta Németh Ildikó, Éva testvére. Kapóra jött, hogy Ildikó épp munkahelyváltásban gondolkodott, így ő lett az első munkavállaló a Patrónus Házban.

Százmilliós építkezés

Az otthont eredetileg januárban tervezték megnyitni, de az építőipari kapacitáshiány miatt csak tavasszal lesznek kész. Az sem jött kapóra, hogy manapság jóval drágábban lehet építkezni, mint pár évvel ezelőtt. Az otthon felépítésének a költségeit Éva abból a pénzből finanszírozza, amit összerakott az elmúlt tíz év alatt, “a házban már száz millió benne van, azt hittem, hogy megállunk százhúsz körül, de inkább százötven körül lesz.”

Ebben nincs benne a telek, mert azt már tíz éve megvették. Az otthon megvalósulását szerencsére adományok is segítik, ezek mértéke azonban csak töredéke az összköltségnek. A támogatások kulcsfontosságúak lesznek az otthon mellé tervezett fejlesztő- és foglalkoztató központ esetében is. Ezzel azoknak tudnának segíteni, akiknek nem tudják megoldani a lakhatását, hiszen a szülőknek már az is iszonyat nagy segítség, ha 4-5 órában el tudják látni a gyereküket máshol.

A tavasszal nyíló bentlakásos otthon Gödöllőn/ Fotók: Végh László

A tavasszal nyíló bentlakásos otthon Gödöllőn/ Fotók: Végh László

Az Abcúg kinézett a várostábla mellett folyó építkezésre, ahol Ildikóval járták be a helyszínt. Már tető alá került az a rész, ahol a 12 fő lakni fog, a felső szinten pedig már a belső munkálatok folynak.

Ildikó még az építkezés előtt információgyűjtés céljából körbejárta az itthon működő civil otthonokat, külföldi anyagokból pedig arról tájékozódott, hogy milyen autistáknak egy ideális otthon.

Minden bentlakónak lesz egy külön szobája, hiszen elképzelhető, hogy nyolcvan éves korukig bent fognak élni. Emellett számos “kuckós”, elvonuló lehetőségeket biztosítanak, lesz sport-, relaxációs, sószobájuk is, a nagy közös terekre pedig azért lesz szükség, hogy ne legyen szűk a mozgásterük.

A kertből még semmi sem látszik, de az is autistabarát lesz, színes szalagokkal, szélcsengőkkel, csobogóval, hintával igyekeznek majd a különböző érzékszervekre hatni, még olyan rész is lesz, ahol mezítláb tudnak sétálni.

A legnagyobb dilemma az önfenntarthatóság

Ildikó annak is próbált utána járni, hogy a fenntarthatóságot hosszútávon hogy lehet biztosítani, hiszen az egy elég nagy dráma lenne, ha például három év múlva be kellene zárni a Patrónus Házat, mint ahogy több hasonló, civilek által létrehozott lakóotthonnal korábban ez megtörtént.

Egy ilyen 12 fős otthonnak az éves költsége nagyjából 40 millió forint, hiszen többek között három műszakban kell biztosítani a folyamatos felügyeletet. Óriási segítséget jelentene, ha az állami normatíva a valós szakemberigény és szolgáltatási költségekhez lenne igazítva.

Éva testvére Ildikó, az első munkavállaló a Patrónus Házban /Fotó: Végh László

Jelenleg 73 ezer forint/fő/hó az állami támogatás, ami nem fedezi a lakhatási, étkezési, egyéni fejlesztési költségeket. Hasonlóan működő osztrák, holland otthonok az érintettség súlyosságától függően 3000-6000 euró közötti összeget kapnak érintett lakónként havonta

– számolt be Ildikó.

Az itthoni normatíva mellett az otthon fennmaradó fenntartási költségeit így a szülőknek kell finanszírozniuk. A családok finanszírozási terheit szeretnék csökkenteni pályázati lehetőségek kihasználásával, adományok felhasználásával, illetve a tervezett fejelsztőközpont majdani bevételeinek beforgatásával. A foglalkoztató központban pedig a fiatalok által előállított termékek értékesítése is tudná csökkenteni a költségeket.

Feleslegesen féltek, hogy nem lesz elég jelentkező

Hivatalosan még nincs meg hogy ki az a 12 fő, aki be fog költözni, de napi szinten érkeznek a megkeresések. Meg sem kellett hirdetni a férőhelyeket, önálló megkeresések alapján már nyolcvan érdeklődőnél járnak.

A kiválasztásnál fontos szempont, hogy a fiatalok összeilleszthetőek legyenek, és legalább 3-4 fős kiscsoportokban ellegyenek egymással, emiatt az elején attól nagyon féltek, hogy nem lesz elég jelentkező.

Itt is, mint sok más otthonban, “kihalásos” alapon lehet később bekerülni.

“Kéne még száz ilyen ház”

– mondta Éva. Ha úgy alakul, nem szeretnének egy háznál megállni, de ehhez sok támogatás kellene, mert ő anyagilag még egy ilyet nem tud megtámogatni, az ereje végén van, tizenegy különböző országba kell repülnie, szinte minden nap valamelyik más országban ébred, és egy-két év múlva már nem tud ilyen tempóban dolgozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Az egyik legnagyobb NER-titok nyomában: 5000 milliárdot rejtettek el, de az állam most visszaszerezheti
Több ezermilliárd forint van magántőkealapokban, aminek egy jó része állami pénz. Csakhogy a tulajdonosok személyét homály fedi. Bódis András újságíró évek óta kutatja a rejtett pénz útját, és szerinte az új kormány hatékonyan felléphet, akárcsak a vagyonkezelő alapítványoknál.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 21.



Tiborcz István, Mészáros Lőrinc, Nagy Márton, Szalay-Borbovniczky Kristóf, Habony Árpád vagy épp Rogán Antal környezetében egyformán talált magántőkealapokat a Válasz Online újságírója, Bódis András, aki évek óta kutatja, hogyan halmozódik fel ezekben a NER leggazdagabbjainak vagyona, és hogyan keveredik az állami százmilliárdokkal. A Tiborcz-szállodák látványos fejlesztéseinek egy részét vagy épp a földből kinövő új kormányzati negyedeket egyaránt ilyen forrásokból finanszírozták. Közben azonban mindenki csak sejtheti, de senki sem tudhatja biztosan, kik állnak ezek mögött a magántőkealapok mögött, a tulajdonosok kiléte ugyanis a NER egyik leginkább őrzött titka. Csakhogy most lehullhat a lepel.

Hogyan derülhet ki a valódi tulajdonosok személye? Visszaszerezhetőek-e a magántőkealapokba és vagyonkezelő alapítványokba átpumpált állami százmilliárdok? Erről beszélgettünk Bódis Andrással.

— A magántőkealapok szinte a semmiből bukkantak fel. Hogyan jelentek meg, és mi volt a hivatalos indoklás a létezésükre? Nem verték nagy dobra a bevezetésüket.

— Nem, mert ez egy létező, a nemzetközi cégjogban private equity néven ismert forma, csak Magyarországon nem nagyon használták. Az első ilyen alapot 2015-ben hozták létre, de a forma igazán 2020 környékén indult be. Most már 200 fölött van a számuk. A NER felső köre kezdte el használni ezt a formát, a 200 alap körülbelül háromnegyede tisztán köthető az alapkezelőkön keresztül a NER tetejéhez. Amikor alapkezelőknél dolgozó szakemberekkel beszéltem, megkérdeztem, hogy az adóelőny miatt csinálják-e. Azt mondták, hogy egyértelműen a valós tulajdonosok eltitkolása a cél. Ez egyfajta offshore újratöltve.

— Egy olyan offshore, amihez ki sem kell menni az országból.

— Igen, bár a normál offshore-hoz sem feltétlenül, ha van kint egy ügyvéd. De ide aztán abszolút nem kell. A dolog még annyival is érdekesebb, hogy az ügyvédnek sem kell tudnia, kit képvisel. Tegyük fel, hogy van egy zártkörű részvénytársaságod, amelyik a magántőkealap befektetési jegyeinek a tulajdonosa. Ha ebben a Zrt.-ben te egy olyan mikrotulajdonos vagy, aki felé egy osztalékelsőbbségi részvénnyel elterelik a profit 99%-át, akkor maga az ügyvéd, aki a magántőkealapos felépítményben közreműködik, még ő sem tudja, hogy a végén te vagy a valós tulajdonos. Ő csak annyit lát, hogy van egy Zrt., aminek a látszólagos többségi tulajdonosa megbízza őt a közreműködéssel. Ez egy nagyon okos cégforma. Míg egy offshore céghez kell egy ciprusi vagy Seychelle-szigeteki ügyvéd, akit megbízol, itt egy ügyes felépítéssel még a közreműködő ügyvéd sem tudja, ki a valós haszonhúzó.

— A magántőkealapokba rengeteg állami pénz is áramlott. Ez tehát teljesen törvényes?

— Nem, a magyar Alaptörvénybe maga a Fidesz írta bele, hogy átláthatatlan tulajdonosi struktúrájú szervezetekkel állami pénzből nem lehet szerződést kötni. Ehhez képest a Nagy Márton által felügyelt Nemzeti Tőkeholding elismerte a Válasz Online-nak, hogy bőven 2000 milliárd forint van valamilyen alapban, aminek a nagy része magántőkealap.

Az állam tehát olyan alapokba rakott ki pénzt, amilyeneket az Alaptörvény tilt.

— Akkor a legegyszerűbb út az, ha kimondják, hogy ezek alaptörvény-ellenesek?

— Szerintem rapid törvényhozás kell. Két iskola van a jogászok között, de szerintem az első a járhatóbb út. Bele kell írni a jogszabályba, hogy meghatározó állami tőkével működő magántőkealapot csak állami tulajdonú alapkezelő kezelhet.

Ettől kezdve minden olyan üzletben, amelyikhez magántőkealapon keresztül vettek igénybe állami tőkét, hirtelen az állam rálát mindenre. Aztán eldöntheti, hogy részt akar-e venni benne tovább, vagy kivonja a tőkét.

Ez az egyszerűbb út, és csak egy sor egy jogszabályban. Mások, például alkotmányjogászok azt mondják, hogy mivel a helyzet ordítóan alaptörvény-ellenes, a kormány felhatalmazhatja magát a szerződésektől való elállásra, és visszaveheti a saját tőkéjét. Szerintem ez a vitathatóbb út. Az elsővel viszont nem törhet bele egy új kormányzat bicskája, mert itt nem arról van szó, hogy elloptak egy pénzmennyiséget, hanem arról, hogy 2000 milliárd forintnyi tőkét helyeztek ki magánhasználatra. Az állam feladata csak annyi, hogy a saját jogaiba visszahelyezze magát.

— Ezekben az alapokban nem csak állami pénz van. Mi a helyzet a betett magántőkével?

— A baj a magántőkealapokkal az, hogy nem látjuk őket, nem transzparensek. Amíg ez így van, addig különösen nehéz bármit tenni. Az alaplépés az lenne, ha az új kormányzat kimondaná, hogy az értékpapírok – a magántőkealapok befektetési jegyei és a részvények is – csak elektronikus, dematerializált formában létezhetnek. Jelenleg lehetsz úgy részvényes, hogy papíron ki van nyomtatva a részvény, és akinél a páncélszekrényben van, az a tulajdonos. Ha nem vezetik be a részvénykönyvbe, akkor a neved sem szerepel sehol. A részvénykönyvet pedig egy földi halandó nem látja.

A cégnyilvánosság megteremtése a nulladik lépés.

Ha minden értékpapír elektronikusan létezik, onnantól a Nemzeti Bank felügyelete alatt az egész transzparens lesz, legalábbis a hatóságok számára. Ez a nulladik pont. Utána lehet arról beszélni, milyen pénzek vannak ezekben az alapokban. A tapasztalatom szerint a leggyakoribb konstrukció az, hogy az állam 50-70% közötti tőkét tesz bele, a maradékot pedig a magánszereplők. De az is kérdés, hogy az micsoda. Nagy Márton körül találtam olyan alapot, ahol 70% az állami tőke, a maradék 30-at pedig az MBH Banktól felvett hitelből biztosították magánoldalon. Tehát nem sokat kockáztattak.

— Van-e arra jogállami mód, hogy ne csak az állami részt találják meg, hanem az is kiderüljön, kik a valódi tulajdonosok?

— Elvileg ennek már most is így kellene lennie, de a Fidesz-kormányzat ezt elodázta. Július 1-től elvileg jön egyfajta nyilvánosság, látnunk kellene a tényleges haszonhúzókat. De ahogy az elején mondtam, ha a haszonhúzó mögött egy olyan Zrt. van, ahol egy osztalékelsőbbségi részvénnyel egy mikrotulajdonos viszi el a profitot, akkor lehet, hogy Kovács Józsefeket fogunk látni haszonhúzóként, de valójában nem ő az. Itt azonban lehet lépni, van mozgástér a cégjogban, lehet módosítani a szabályokat, például megtiltani az osztalékelsőbbségi részvényeket. Ha van akarat, egy új kormányzat láthatja, kinek mije van az országban.

— A pénteki cikkedben Tordai Csaba egy gondolatára reagálsz, miszerint ha nincs gyors lépés, ezek az elrejtett pénzek és gazdasági struktúrák annyira megszilárdulnak, hogy sokkal nagyobb hatalmi problémát jelentenek. Lehet jogállami módon gyorsan intézkedni?

— Kétharmaddal sokkal könnyebb gyorsnak lenni. Egy kormányzatnak van mozgástere, hogy a pénz- és tőkepiacok működésébe beavatkozzon, új szabályokat hozzon, vagy a meglévők alkotmányosságát biztosítsa. Az Orbán-kormányzat a magánnyugdíjpénztárakhoz is hozzányúlt, annál sokkal kisebb beavatkozásokra van szükség ahhoz, hogy átláthatóvá tegyük, ami eddig rejtve volt. Nem gondolom, hogy itt bármi el tud akadni.

Ha van akarat, lesz átláthatóság, ha nincs, akkor nem.

— Tegyük fel, hogy van akarat. Mikorra lehet ebből törvény és valós intézkedés, például vagyon-visszavétel?

— Az előző kormányzat megmutatta, hogyan lehet gyorsan jogszabályokat hozni, akár egy éjszaka alatt. Nem gondolom, hogy ehhez sok idő kell, szerintem nyárig minden megtörténhet. A magántőkealapoknál eleve van egy július 1-jei határidő, amit az EU nyomására a Fidesznek is be kellett volna tartania. Ezt lehet gyorsítani, el tudom képzelni, hogy már június elejétől beáll az új rend. Gyorsan lehet haladni, és viszonylag hamar vissza lehet helyezni az államot a saját jogaiba.

— A másik nagy terület a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, a KEKVA-k. Úgy tűnik, ezeket még egyszerűbb átalakítani.

— Szerintem az a legegyszerűbb. Úgy jöttek létre, hogy a jogszabályba beleírták: az alapítói jogokat a továbbiakban nem az állam, hanem a meglévő kuratórium gyakorolja. Így például Lázár János a saját családtagjaira is átörökíthette volna a saját kekvája irányítását. Ahogy ezt beleírták a törvénybe, úgy bele lehet írni azt is, hogy mostantól a KEKVA-k alapítói jogait a magyar állam vagy egy kijelölt szerve gyakorolja.

Ezt egyetlen sorral vissza lehet venni.

A radikálisabbak szerint az egész KEKVA-törvényt hatályon kívül kell helyezni, de szerintem a kuratóriumok lecserélése a jobb út. Ha a magyar állam visszaszerzi az alapítói jogokat, onnantól az ő akarata érvényesül, nem a fideszes politikusoké. Ez nagyon gyors tud lenni, és itt 2-3 ezer milliárd forintnyi állami vagyonról beszélünk.

— Milyen célt szolgáltak ezek az alapítványok?

— Az állam kiszervezési modelljének részei voltak. A maguk szempontjából volt benne ráció. Például az MCC sorsát összekötötték a Mol és a Richter sorsával. A két legnagyobb tőzsdei cég egykori állami tulajdonrészének profitjából biztosították az MCC finanszírozását a költségvetéstől függetlenül. Úgy gondolták, a Mol és a Richter profitja mindig el fogja tartani az MCC-t.

— Akkor ez két lépcsőben is működhet? Először az állam átveszi a KEKVA-k irányítását, aztán akár meg is szüntetheti őket.

— Ha van egy új kuratórium, amit az állam nevez ki, az onnantól az állam jogait gyakorolja. Mondhatja azt, hogy azonnal visszaszolgáltatja a teljes vagyont az alapítónak, a magyar államnak. Ha az állam visszaszerzi az alapítói jogokat, onnantól például a Molban lévő tulajdonrész ismét állami tulajdon. A többi már csak technikai kérdés.

— A magántőkealapok és a KEKVA-k révén mekkora vagyon szállhat vissza állami tulajdonba?

— Ez a kettő együtt 4-5 ezer milliárd forintnyi vagyont jelent. Ez szerintem nem csekély. Első lépésnek és a közérzet javítására biztosan jó. Hogy utána a jóerkölcsbe ütköző szerződéseket hogyan lehet érvényteleníteni, vagy adóoldalon beszedni a pénzt, azt már a politika fantáziájára bízom. Az elmúlt időszak megmutatta, hogy kétharmaddal lehet extrém, unortodox dolgokat csinálni. A kérdés, hogy a társadalom elbírja-e, ha unortodox módon szedik vissza az ellopott pénzt. Feltételezem, hogy egy jól belátható ideig igen.

— Magyar Péter jogállami eszközökről beszél. Másrészt ez a 4-5 ezer milliárd forint nagyon jól kommunikálható, hiszen ebből többszörösen lehetne finanszírozni például az egészségügy éves plusz forrásigényét.

— Ez nem készpénz. A KEKVA-kban lévő vagyon, ha visszakerül, az állami vagyon visszaszáll az államra. A magántőkealapokba kihelyezett tőkénél viszont lehet pénzt felszabadítani. De ott is meg kell nézni minden esetet külön. Lehet olyan üzlet, amiben az államnak érdemes benne maradnia. Például a Tiborcz István-féle luxusszállodák finanszírozásába nem biztos, hogy állami pénzt kell tenni, az megoldható magánúton.

De lehet olyan közcélt is érintő beruházás, ahol megéri benne hagyni az állami pénzt.

Vagy ha már felépítették a 4iG nevű tőzsdei céget, nem biztos, hogy szét kell rohasztani, inkább legyen az állami tulajdonrész a meghatározó. A lényeg, hogy az állam cselekvőképes legyen a saját vagyonát illetően. Ezt pedig gyorsan meg lehet csinálni.

— Tehát szeptemberre már láthatók lennének az eredmények?

— Az a legkésőbbi időpont szerintem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lili visszaszólt Magyar Péternek: Akkor is ilyen hangosnak kellett volna lennie, amikor diákokat gumibotoztak és járattak le
Magyar Péter számonkérte a vele egyeztetést kérő iskolaigazgatókat, hogy az elmúlt négy évben miért nem voltak ilyen hangosak. Pankotai Lili erre reagálva felidézte, hogy Magyar sem volt hangos, amikor a tüntető diákokat és tanárokat támadások érték, és annak is örült volna, ha a Tisza Párt elnöke négy éve nem a Fidesszel ünnepli a Fidesz-kétharmadot.
M.M. / Fotó: SZMO - szmo.hu
2026. április 20.



Pankotai Lili a Facebookon reagált Magyar Péternek arra a kijelentésére, amelyet a 17 iskolaigazgató kérésére tett.

A poszt írója idézi Magyar Pétert, aki azt mondta az igazgatókról, hogy „Örültem volna, ha az elmúlt négy évben is ilyen hangosak, de spongyát rá.”

Pankotai Lili erre a következőket fűzte hozzá:

„Én is örültem volna, ha négy éve Magyar Péter még nem a Fidesszel ünnepelte volna a kétharmados Fidesz-győzelmet, és akkor is ilyen hangos lett volna, amikor a hangos diákok és tanárok sorra kaptak irdatlan lejárató kampányt a propagandától, gumibotot, könnygázt és sorra rúgták ki őket – köztük engem is, akkori éppenhogy 18 éves diákként –, amiért hangosan egy jobb oktatási rendszerért próbáltunk küzdeni.”

Posztját azzal a gondolattal zárja, hogy mivel Magyar Péter nyitott a párbeszédre az intézményvezetőkkel, ezért ő is azt üzeni: „spongyát rá.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ne konzultáljon a miniszter személyéről a tanárokkal” – Jámbor András is beszállt a Pankotai–Magyar-csörtébe
Jámbor András egy Facebook-posztban fejtette ki véleményét a leendő oktatási miniszter kiválasztásáról. Szerinte a politikai végrehajtók személyéről nem, csak a programról kell egyeztetni a szakmával.


Jámbor András arra reagált a Facebookon, hogy Pankotai Lili kifogásolta Magyar Péter számonkérését a 17 elitgimnázium igazgatójával szemben, akik korábban nem álltak ki a tüntetők mellett.

Jámbor úgy véli, Magyar Pétert lehet és kell is bírálni, de szerinte érdemes figyelembe venni, mekkora utat tett meg az elmúlt két évben, mekkora szolgálatot tett az országnak, és hogy a kormány még meg sem alakult, miközben az említett igazgatók egy része valóban nem állt ki a tanárok és diákok mellett.

A politikus finoman megkérdőjelezi az általa tisztelt Pankotai Lili kiállásának időszerűségét.

Az oktatás témájára rátérve Jámbor egy radikálisnak tűnő kéréssel fordul Magyar Péterhez: „Én arra kérem Magyar Pétert, ne konzultáljon a miniszter személyéről a tanárokkal.”

A tételmondatot kifejti, hogy ha mégis konzultálna, akkor azt ne csak a tanárokkal, hanem a szülőkkel és a gyerekekkel is tegye meg. Ezzel szemben a programról, a tervekről és a jogszabályokról már szükségesnek tartja az egyeztetést mindhárom csoporttal. Álláspontja szerint a minisztert a politikai közösség bizalma alapján kell kinevezni.

„Politikai végrehajtónak, miniszternek pedig nevezze ki azt, akiben a soha nem látott felhatalmazással megválasztott politikai közössége a legjobban megbízik.”

Jámbor szerint az oktatásban és az egészségügyben is sok konfliktus várható, mert lesznek olyan reformok, amelyek sérthetik az ott dolgozók érdekeit, de a gyerekeknek, a betegeknek vagy a jövő nemzedékének kedveznek.

Úgy látja, ezek az ágazatok már 2010 előtt is romlásnak indultak, és a rendszert működtetők számára kényelmes, de rosszul funkcionáló, évtizedes berögződéseket kell átírni. Megjegyzi, hogy bár tiszteli az oktatásban és egészségügyben dolgozók munkáját, neki sem volt mindig jó tapasztalata velük.

Véleménye szerint a rosszul működő rendszert a politikai felhatalmazás és a nép érdeke írhatja át, akár a szakmával szemben is.

Állítja, Orbán Viktor azért nem nyúlt ezekhez a szektorokhoz, mert félt a konfliktusoktól, és a hatalma fontosabb volt neki, mint a haza sorsa. Jámbor ezért megismétli kérését: „ne, kedves Magyar Péter, a program végrehajtójáról nem kell konzultálni a szakma szervezeteivel.”

Szerinte a programról kell egyeztetni, és azt végig kell vinni, a szakmai és politikai vita csak ezután következhet. Hozzáteszi, baloldaliként biztosan lesznek majd kritikái, de sok sikert kíván a munkához, mert az oktatási rendszer megjavítása közös érdek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Kapu Tibor megtámadása szektás vakság” - mondja Ferencz Orsolya, aki szerint fogy az idő, a Fidesz-vereség okozóinak el kell tűnniük
A fideszes miniszteri biztos szerint a tragikusan rossz kampány csak a következménye volt az elmúlt évek hibáinak. Ha a felelősök nem vonják le a következtetéseket, le kell vonni helyettük. Amennyiben a szekta-vaksággal nem számolnak le, a jobboldal a saját sírját ássa meg.


A Fidesz vereségének okairól, a kampányról és az elmúlt napok eseményeiről beszélgetett a Patriota Extra Ferencz Orsolya miniszteri biztossal. A politikus szerint a vereséghez nagyon sok minden vezetett, de alapvetően nem a kampány volt a történet lényege. Úgy látja, az, hogy a kampány tragikus és rossz lett, már csak a következménye volt annak a hibaláncolatnak és hibahalmozódásnak, ami a Fideszben és a kormányzó oldalon az elmúlt években feltorlódott.

Ferencz Orsolya példaként említette, hogy a kommunikációnak nemcsak felülről lefelé, hanem alulról felfelé is működnie kell.

„Tehát amikor nem tudunk visszajelezni, amikor nem lehet valamit elmondani úgy, hogy azt fent is hallják az irányítótoronyban, akkor az probléma” – fogalmazott.

A vereség mértékének érzékeltetésére számokat is idézett, kiemelve, hogy a TISZA Pártra belföldön leadott 3,34 millió listás szavazattal szemben a Fideszre csak 2,175 millió érkezett. „Ezt az elején kell tisztázni, mert ezt érteni kell. Tehát itt ez egy óriási különbség, ez közel 1,2 millió szavazatkülönbség” – hangsúlyozta.

Hozzátette, megítélése szerint a TISZA Pártra szavazók között akár 800 ezer olyan ember is lehetett, aki nem teljes meggyőződésből, hanem jobb híján, a kormányzás hibáit és bűneit súlyosabbnak tartva tette le a voksát.

A politikus megerősítette korábbi, karcos véleményét, miszerint a jobboldal megújulásához elengedhetetlen a felelősök távozása, akik a vereséget okozták, azoknak el kell tűnniük a jobboldalról. „Ki kell vágnunk a nemzeti oldal testéből azt a beteg részt, amelyiknek a következtében előállt ez a helyzet.”

Most azt is hozzátette, hogy ha ezt a problémát csak „kenegetik” és nem néznek vele szembe, az akár életveszélyes helyzetet is jelenthet. Ferencz Orsolya szerint van névsora is, de méltányosságból egyelőre vár, hogy az érintettek levonják a következtetéseket.

„Ha nem vonják le, akkor nyilván le kell majd vonni helyettük. Meg annál nehezebb, minél több idő telik el, ugye valahol volt egy ilyen mondás, hogy fogy az idő, fogy a becsület” – jelentette ki.

Kitért arra is, hogy Orbán Viktor az első pillanattól magára vállalta a teljes felelősséget, de ő ezzel nem ért egyet. „Én azt gondolom, hogy ez egy ennél sokkal szofisztikáltabb, sokkal komplexebb kérdés, és nem egy ember felelős” – mondta, etikátlannak nevezve a többi felelős hallgatását.

A vereség okai között említette a luxizást, a korrupciós vádakat és a Matolcsy család körüli ügyeket. Állítása szerint a felelősség komplex, abban politikusok, gazdasági körök, a választói várakozásokat félrevezető közvélemény-kutatók és a média is érintett.

Ferencz Orsolya a Fidesz 16 éves kormányzását komoly nemzetépítő programnak nevezte, elvitathatatlan eredményekkel, ugyanakkor sok hibával. Szerinte a jobboldali szavazók azért nem fogalmaztak meg élesebb kritikát, mert a baloldali pártokat annyira vállalhatatlannak tartották, hogy féltek a kormányzóképesség elvesztésétől. „A Fidesz KDNP-t támogató több millió ember folyamatosan úgy érezte, hogy óriási veszély rejlik abban, ha bírálatokkal elkezdik gyengíteni a keresztény-konzervatív patrióta jobboldalt.”

Úgy véli, el kellene hagyni a „nemzeti oldal” kifejezést, mert „a nemzet, a magyar nemzet, az 15 millió emberből áll.”

Hozzátette, a másik oldalon is „rengeteg tiszta szívű, jó szándékú, tehetséges és jó ember van, akiknek fontos ennek a hazának a sorsa. Ez az egyik olyan árok vagy törésvonal, amin egyszer végre át kell lépni.”

Szerinte a 16 év alatt a hatalom és a pénz vonzereje miatt egyre több karrierista, opportunista telepedett rá a jobboldalra. „És nekem ez egy fájó problémám volt, hogy lecsúszunk-e úgy közösségileg a morális alapvetésekről” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az újraépítés egyik legfontosabb feladata a morális talapzat megerősítése lesz.

A fiatalok megszólításával kapcsolatban a hitelesség hiányát nevezte meg fő problémának. „Nem lehet Jézus Krisztusról és a kereszténységről beszélni, úgy, hogy az ember a saját közösségében ezeket nem kéri számon, ezeket az elveket. Gyümölcseiről ismeritek meg a fát” – jelentette ki.

Az interjúban szóba került Kapu Tibor űrhajós esete is, aki a választás éjszakáján arról posztolt, hogy a „demokratikus Magyarország győzött”. Ferencz Orsolya egyetértett a kijelentéssel, mondván, Gulyás Gergely is ugyanezt mondta, a közel 80 százalékos részvétel pedig a demokrácia győzelme.

A saját oldaláról érkező, Kapu Tibort támadó reakciókat „szekta-vakságnak” és „durva verbális agressziónak” nevezte.

„Ez a fajta szektás vakság az, amit hogy ha nem tudunk befejezni, akkor megástuk saját magunk sírját” – mondta, mérhetetlenül igazságtalannak tartva, hogy egy nemzeti hőst olyasmiért büntetnek, ami szerinte nem is politikai állásfoglalás volt.

A jövővel kapcsolatban úgy fogalmazott, a történelem nem ért véget. „Fukuyamának ebben se volt igaza, a történelemnek nincs vége” – állította.

Szerinte a vereség egy nagyszerű lehetőség arra, hogy valamit sokkal jobban csináljanak. Idézte a miniszterelnök gondolatát, miszerint „a győzelem sohasem végleges, és a veresség pedig sohasem végletes”. A jobboldal újraépítéséhez szerinte fel kell használni a meglévő elveket, eredményeket és embereket, de újakat is be kell vonni. „Kicsit hátradőltünk a 16 év alatt, hogy a mű forog, az alkotó pihen. Hát most a mű egy picit megállt, úgyhogy most az alkotó szedje össze magát és kezdje el egy picit dolgozni.”

Az új, TISZA-kormány felé a legfontosabb elvárásának a méltányosságot nevezte. Szerinte el kell ismerniük a jobboldal történelmi vereségét és a saját győzelmüket. „Azt kérem a túloldaltól, hogy vigyázzanak a közös hazánkra és vigyázzanak a közös nemzetünkre” – mondta. Arra kérte őket, legyenek mértéktartóak és józanok, és fegyelmezzék meg a „militáns szélsőbaloldali hangorkánt”.

„Azok, akik felelősek és bűnösek, vagy bármilyen valódi vád megáll, ott természetesen a jog eszközével kell élni, hogy ezek az ügyek legyenek tisztázva, de akik ártatlanok, azokat ne hurcolják meg”

– kérte, hozzátéve: a többmilliós jobboldali tábor él és élni is fog, és azt kéri, hogy ha ez a tábor újjászerveződik, hallgassák meg a hangját.

A teljes interjú

Link másolása
KÖVESS MINKET: