„Kevesebbet kellene használnom a lélegeztetőgépet, de az nehéz” – mondja Farkas Ricsi
Másfél éves koráig Ricsi egészséges, eleven baba volt. De aztán máj, tüdő, csontvelő, sorra jöttek a bajok. Azóta is minden évben történik valami rossz.
Tizenegy évesen is életmentő műtétje volt Ausztriában. A táplálékfelszívódást akarták megoldani, amikor a vastagbeleit felszakította a gyomorszonda. Akkor 9 hónapot töltöttek kórházban anyjával.
A sztóma már a legkisebb baja lenne Ricsinek. Vénásan kell etetni, magától csak keveset tud. A végtagok izmai bemerevedtek, már hat éve nem tud járni. Kapott kerekesszéket és úgyis igyekeztek a szülei mindent megadni, amit akart. Az ismertsége miatt sok-sok ajándékot kapott Anyja, apja élményeket próbál adni.
„Sok volt, amire a mai napig emlékszem. Voltunk sokat cirkuszban, voltam élményautózáson, ahol klassz autókkal mehettem! Lada felvonulást szerveztek anyáék a szülinapomra!”
– emlékezik Ricsi.
„Hatalmas buli volt. A fiú sem volt valami fényesen, de élvezte. Volt régen Ladánk és ő nagyon szerette. 3 hónapig szerveztem, több, mint 100 Lada vonult fel. Ő kiválasztott egyet és apa ölében mentek egy kört.”
Ági szerint az Irigy Hónaljmiriggyel többször is találkozott, Sebestyén Balázsék is eljöttek a 14. szülinapjára. Szervezett képeslap gyűjtést is neki, senki nem gondolta, hogy 8-10 rekesznyit küldenek.
„Régen sok barátom volt, de most már csak egy-kettő hív, de nem haragszom rájuk!”
– mondja Ricsi.
„Sokszor volt elzárva, ezért nyilván mindig barátokra vágyott. Ő élni szeretne, élményeket. Soha nem kért toronyórát”
– magyarázza Ági, hogy fia csöppet sem követelőző.
Ez az időszak Ricsinek és szüleinek is rettenetes. Két éve ki kellett cserélni a fiú kanüljét, de őt altatni nem lehet. Rengeteg fájdalomcsillapítót kapott és bemehetett vele az édesanyja is. Újabb nehéz 9 hónapos kórház volt. Ekkoriban el is felejtették őket, alig maradtak, aki érdeklődtek felőlük.
„Ez nem baj. Rengeteg a beteg gyerek. Nem is akartam, hogy megunjanak. Az a kár, hogy a korábbi barátok is felnőttek, elköltöztek. És most itt ez a fránya vírus, ami miatt még kórházi vizsgálatokra sem mehetünk, csak ha sürgős. A kocsi készen áll az azonnali indulásra. Be van pakolva a bőrönd, oxigénpalack és áramfejlesztő is.”
Áprilisban és augusztusban voltak pár napot kórházban. Azt a nehézségeivel együtt is szereti, mert az orvosok, ápolók nagyon kedvelik a fiút.
Az apa fizetéséből és az ápolási segélyből élnek. Kiemelt családi pótlék már nem jár, most azt a fogyatékossági támogatást szeretnék megkapni, ami tulajdonképpen a munkaviszony nélküli nyugdíj. Ez 27 ezer forint, de kell, mert Ricsire havi 200 ezer elmegy.
Ágit nyomasztja a mostani helyzet:
„Híreket nem akarok már látni, mert, ha nem a vírusba betegszel meg, akkor belegolyósodsz. Kilátástalannak tűnik minden.”
Az apa is kockáztat, eleinte próbált éjszaka dolgozni, de ez nem megy folyamatosan, nagyon óvja magát, de van rizikó, hogy véletlenül hazaviszi.
Ricsi tudja, hogy rá mekkora veszély a korona:
„A vírustól félek, nem szeretnék kórházba kerülni, jó itthon”
– mondja. Barátok helyett a kutyák most a társai. Öt van neki, kettő bent mellette.
„Az állatokat a mai napig nagyon szeretem és szeretnék még állatorvos lenni!”
A karácsonyt az egész család várja. Ez egy nagy élmény, Ricsi imádja és nem az ajándékokért. „Nagyon-nagyon szeretem a karácsonyfát és a fényeket” - mondja Ricsi. Ági már 8 éve is azt mondta: "Évek óta a karácsony és minden ünnep Ricsiről szól, arról, ki kell élveznünk, hogy együtt vagyunk, nehogy ne legyen következő!”
Az apró test megszámlálhatatlan fájdalmas beavatkozáson esett át, de bírja.
"Nem tudom, honnan van benne ekkora erő. És csinálja, akarja. Mi pedig segítjük, amivel csak lehet."