Életem a karanténban tavasszal és most: „A pánikrohamokat és a rettegést felváltotta egy mindent átjáró belső béke”
“A karantén kigyomlálta a stresszt és a felesleges köröket. A heti 2-3 alkalmas piálást kétheti egyre redukálta, végre befejezem időben a munkámat és tudok tervezni. Furcsamód többet beszélgetek (bár online) a barátaimmal, mint előtte az őrült mindennapi rohangálásban. Elvesztettem a legfőbb bevételi forrásomat, ami viszont ráébresztett, hogy nem is azt akartam örökre csinálni, így végre nekiállhatok a könyvemnek. Szóval nekem bejött. “
“Nekem jelentősebb változást a második hullám nem hozott a rutinos mindennapokban. Az egyedüli stresszforrás a bizonytalanság és az idős szeretteim biztonsága volt. Most már kicsit hiányoznak a koncertek és az utazás, de semmi amit ne lehetne kibírni.”
“Észrevettem, hogy türelmesebb és higgadtabb lettem. Már nem görcsölök rá feleslegesen semmire, mert tudom, hogy vagy így vagy úgy, de lesz megoldás mindenre. A mindennapjaim részévé vált a mozgás. Sok idő után egymásra találtunk olyan emberekkel, akikkel már rég nem beszéltem. A szüleimmel eddig is szoros kapcsolatban voltam, de most ez is mintha még erősödött volna. Ami pedig nagy és lényeges változás nálam, hogy megtanultam a kis dolgoknak is örülni és mindenben megtalálni a szépet.”
“Egy nagyon egyszerű dologra sikerült rájönnöm a járványnak köszönhetően, ami sosem történt volna meg, ha nincs a home office lehetősége. Hogy minden problémámat a munkahelyem okozza. A mókuskerék és a mérgező hangulat.
Mióta otthonról dolgozom, nem érzem lemondásnak a korlátozásokat, mert annyira kész voltam az utóbbi időben, hogy nem is tudtam élni a programok lehetőségével. Most viszont mindennek örülök.
Az esti magányos sétáknak, az online programoknak, egy baráti találkozásnak, még ha maszkban is van és távolságot tartva, meg még annak is, ha van friss répa a boltban.”
“Én az első hullámban lediplomáztam, és ennek a diplomának nagyon is jót tett az otthon maradás és csendben dolgozás. Mindent úgy véghezvittem, ahogy szerettem volna. A második hullámban elkaptam a vírust, aminek a mai napig inkább a hivatali hátterét nyögöm. Összességében úgy érzem, hogy nem baj, ahogy van most, mert sok minden újraértékelődik!”
“Nekem most egészen más, mint tavasszal. Több időm van mindenre, de azért az őszi / téli idővel járó nyomottság nem sokat segített. Azért jól esne már kimozdulni, kockulásból is megárt a sok.”
“Nálam munkahelyváltás történt. Alapvetően minden rendben van, de elképesztően hiányzik a közönség! A legdurvább drog valaha. Meg kell mondjam, én rettegek, hogy ezután mi jön. Szerintem tizenévekig fogjuk nyögni ezt a dolgot pl. gazdaságilag. De nem akarok negatív lenni.”
“Ez az őszi időszak még nehezebb talán, mint a tavaszi. Lehet az is az oka, hogy most egyedül vagyok, mert nyáron költöztem össze magammal, az, hogy korán sötétedik és az, hogy a JESZ-ben sem játszhatunk és nincsenek baráti összejövetelek, kicsit megviselnek. Nagyon hiányoznak a személyes kapcsolatok, a találkozások. Ami pozitív, hogy meglátom az apró dolgokban is a szépet, és hogy nagyon tudok örülni annak is, ha éppen sikerül egy közel tökéletes cukorborsó főzelék. Szóval én így, kicsit hullámvölgyesen”
“Hmm, nekünk voltak nehézségeink, amiket nem tudtunk volna megoldani, ha nincs ez a fura szitu, persze mellette nehezebb is volt folyamatosan összezárva lenni.
Viszont imádom, hogy van időm, mindenre reggel edzünk, kutyát sétáltatunk, reggelit csinálunk aztán állunk csak neki a napnak, és van időnk egymásra, ez nagyon-nagyon-nagyon hiányzott az utóbbi évekből és hihetetlen hálás vagyok, hogy visszaszereztük.
Nagyon hiányzik a barátokkal töltött idő, ez a legnehezebb a mostani időszakban, hogy ezekből van nagyon kevés/semmi. Illetve hiányzik a munka, rettenetesen hiányzik, szóval félve de most én is keresgélek valamit addig is, amíg nem engednek vissza a zeneiparba. Viszont az tuti, hogy sok mindent máshogy látok már és sok mindent meg fogok tartani ezekből a napi rutinokból, amik most kialakultak, akkor is, ha megint dolgozhatunk.”
Ahogy olvashatjuk, számos megküzdési módja van ennek a helyzetnek, és számos érzelem társul ehhez az évhez. Élethelyzettől, kortól, körülményektől függ minden, de egy biztos: mindenkinek nehéz. A legtöbb, amit tehetünk, az, ha magunkról és szeretteinkről gondoskodunk, odafigyelünk egymásra. Töltekezünk azokból a pillanatokból, amelyekből csak lehet és megengedjük magunknak a pihenést is. A téli szürke hétköznapok hosszúnak tűnhetnek, de ez az állapot sem tart örökké, és remélhetőleg mihamarabb könnyebb lesz mindenkinek.