SZEMPONT
A Rovatból

„Óriási blama személy szerint Putyinnak is, ami most történik” - Kaiser Ferenc a kurszki ukrán betörésről

A kurszki behatolás felkészületlenül érte az oroszokat, Ukrajna pedig végre sikereket tud felmutatni. A szakértő szerint az orosz lakosság most a saját bőrén érzi, mit jelent a háború, az orosz hadvezetés pedig egyelőre nem igazán tudja, mit lépjen.


Első ízben ért el komoly sikereket orosz földön az ukrán hadsereg a háború folyamán. A Kurszk térségében történt betörés miatt három járásban, nagyjából egy magyarországnyi területen rendeltek el az oroszok rendkívüli állapotot. Miután 75 ezer embert kitelepítettek, hétfőn újabb 11 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. Az orosz erők egyelőre képtelenek megállítani az ukrán előrenyomulást. Az ukrán főparancsnok, Olekszandr Szirszkij szerint már ezer négyzetkilométert tartanak ellenőrzésük alatt, és 30 kilométer mélyen hatoltak be orosz területre.

A nagy kérdés az, hogy mit akarnak elérni az ukránok. Kaiser Ferenccel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével a lehetséges okokról is beszélgettünk.

– Mint ezzel foglalkozó elemzőt, meglepte, ami történt?

– Szerintem mindenkit meglepett. Az, hogy engem meglepett, az egy dolog, de az eddigi eredmények alapján az oroszokat is rettenetesen meglepte ez a támadás. Azt kell látni, hogy tavaly a tavaszinak nevezett, igazából kora nyáron indult és októberre lecsengő úgynevezett ukrán ellentámadás minimális eredményeket ért el. Akkor nem sikerült áttörni a megerősített orosz védelmi vonalakat. Beékelődni sikerült itt-ott, de

mindezzel együtt sem sikerült nagyjából öt hónapnyi, megfeszített küzdelemmel annyi területet elfoglalni, mint amennyit most hat nap alatt birtokba vettek.

Az információk egyelőre csak csordogálnak, tehát én is szorgalmasan figyelek mindenhol. Hozzávetőlegesen azt lehet tudni, hogy legalább egy, de nem kizárt, hogy két ukrán dandár harcol orosz területen, ami nincs tízezer ember, sőt, inkább csak olyan hatezer. Nyilván valamennyi tartalék is van.

– Akik most már egy hete ott vannak.

– A nyolcadik napja zajlik, múlt hét kedden több helyen áttörték az amúgy sem túl acélos orosz védelmi vonalakat, illetve amit tudunk, azt leginkább orosz katonai bloggerek írásaiból tudhatjuk, amit nyilván kemény forráskritikával kell kezelni.

Szerintük a megerősített orosz védelmi állásokat egyszerűen kikerülték az ukránok,

és nagy mélységbe betörve komoly káoszt és zűrzavart okoztak a térségben lévő orosz erők soraiban.

– Nyilván nem célja az ukránoknak, hogy elfoglalják Oroszországot, de akkor mi az értelme egy ilyen akciónak?

– A modern háborúk többdimenziós térben, úgynevezett multi-domain térben zajlanak. Ennek a többdimenziós hadműveleti környezetnek az egyik legfontosabb eleme nem is maga a harcmező, hanem az infokommunikációs tér. Az elmúlt 7-8 hónapban egyre csak azt hallottuk, főleg az oroszbarát propagandacsatornákon, de nyugaton meg az ukránbarát hírcsatornákon is, hogy

mekkora bajban vannak az ukránok, már megint elveszítettek egy falut, már megint visszanyomták őket az oroszok, napok kérdése, hogy összeomlik az ukrán védelem, és a többi.

Ez Nyugaton, Ukrajna legfőbb támogatói között nagyon komoly belső vitákat váltott ki. Hogy érdemes-e még támogatni Ukrajnát, meddig bírják még az ukránok?

De egy hete mindenki erről az ukrán támadásról beszél.

Ha Ukrajna mást nem is ért el, egyrészt rávilágított arra, hogy Oroszország sem sebezhetetlen, másrészt megnyugtatta a nyugati támogatóit és a saját közvéleményét. Növelte a hadvezetésben és az ukrán politikába vetett hitet. Önbizalmat adott egy kicsit az ukrán haderőnek. Ráadásul egyelőre minimális veszteséggel vették birtokba ezt a területet, ami az orosz előrenyomulással szemben szembetűnő különbség. Nagyjából ugyanekkora terület elfoglalása az oroszoknak halottak és sebesültek tízezreibe, ha nem százezer fölötti áldozatba került, valamint irgalmatlan technikai veszteségekbe. Ez az akció nyilván javította a morált a polgári lakosságban is, és a fegyveres erőknél is. Külpolitikailag is megerősíthette Ukrajna támogatását, hiszen ha ilyesmire képesek, akkor valószínűleg még sikeresen tudnak tárgyalni. Az oroszok pedig, akik már szerintem azt tervezték, hogy mit mikor foglalnak el, kicsit meghökkentek.

Oroszországban ezt úgy kommunikálják, hogy terroristák törtek be. Persze, azok nem több ezres számban és nem nehézfegyverzettel hajtanak végre ilyen akciókat.

Az is az orosz kommunikációs stratégia része egyébként, hogy az FSZB, tehát a Föderációs Biztonsági Szolgálat, leánykori nevén KGB felel a védelemért, ezzel is azt hangsúlyozzák, hogy nem is katonai a probléma, holott nyilván az. Az ukrán katonai megfontolás pedig az lehetett, hogy a szorongatott helyzetben lévő kelet-ukrajnai térségből bizonyos orosz erőforrásokat, erősítéseket elvonjanak, ha mást nem, legalább az orosz légierő figyelmét.

Egy szusszanásnyi szünethez jussanak a Kelet-Ukrajnát védők, főleg a Szlovjanszk védői, amit már hónapok óta ostromol az orosz haderő,

és szépen lassan darálja előre magát. Tehát lehet egy ilyen katonai logika is e támadás mögött. Nyilván nem látjuk. Az ukrán vezetés nagyon komoly kommunikációs zárlatot tart. Lehet, hogy ezeket az egységeket jobban fel lehetett volna használni a kelet-ukrajnai front védelmében, de kommunikációs szempontból ez egy zajos siker egyelőre. Azt nem gondolnám, hogy meg akarják tartani ezeket a területeket. Bár Zelenszkij egyik tanácsadója azt mondta, hogy a közelgő béketárgyalásokon lesz cserealap. De szerintem az oroszok rendelkeznek annyi erőforrással, hogy hosszabb távon visszafoglalják ezeket a területeket, mert óriási blama személy szerint Putyinnak és az orosz vezetésnek is, ami most történik. És azt sem hiszem, hogy az ukránok hajlandóak több ezer katonát feláldozni valamiért, amiről mindenki tudja, hogy nem tudják megtartani. Viszont utána a térségben kiépített védelmi vonalakra visszavonulhatnak. Az oroszok most rohamtempóban küldenek oda kétes minőségű csapatokat és belügyeseket, frissen mozgósított tartalékos egységeket. Ráadásul az orosz állami tévé olyan elővigyázatlanul mutatta be, hogy megy az erősítés, hogy

15 perc múlva az ukránok már szét is bombázták, mert a bemutatott felvételek segítségével meghatározták, hol megy a konvoj.

Több tucat teherautót eltaláltak, kiszámolták, merre mehet, mikor érhet oda.

– A készülő ukrán támadásról az oroszok miért nem tudtak semmit sem?

– Ez egy nagyon jó kérdés, ez egy irgalmatlan blama.

– Van-e összefüggésben a művelet elindításának időzítése azzal, hogy megérkezett az első tíz F-16-os Ukrajnába?

– Nem hiszem, mert egy ilyen hadművelet nem úgy néz ki, hogy csettintek egyet, és megindítjuk.

– Inkább arra gondoltam, hogy nem lehet, hogy megvárták vele ezeket az eszközöket?

– Nem kizárt, de az az igazság, hogy mivel az orosz légierő – beleszámítva a haditengerészeti légierőt is – több ezer katonai célra alkalmas repülőgéppel, és ebből legalább ezer vadász-, vadászbombázó és földi célok támadására alkalmas csatarepülőgéppel rendelkezik, nem hiszem, hogy ez a tíz gép jelentős lenne bármilyen szempontból is. Nyilván az ukrán haderő morálját ez is erősíti. Az, hogy úgy mentek át a védelmen, mint kés a vajon, le tudták fogni a megerősített védelmi állásokat, több száz hadifoglyot ejtettek, mind azt mutatja, ahogy Takács Márk kollégám nemrég leírta, hogy a felderítők valószínűleg már napokkal korábban átszivárogtak az orosz védelmen, és nagy mélységben is különféle meglepésekkel, csapdákkal lassítják az orosz erők mozgását. A nagy kérdés az, hogy mit lép erre Oroszország?

– Egy dolgot már léptek, ha ezt ennek a kontextusában lehet egyáltalán értelmezni. A zaporizzsjai erőműben raktak egy jó nagy tüzet, ami messzire ellátszott. Ez figyelemelterelés? Hiszen ha egy atomerőműből füst száll fel, arra az egész világ odafigyel.

– Hát igen, mondjuk a harcok színhelyétől olyan 75-80 kilométerre meg ott van a kurszki atomerőmű is. Részben értelmezhető így is, de az is tény, hogy megint fokozottan elkezdték a polgári infrastruktúrát támadni az oroszok, ahogy már korábban is láthattuk tőlük. Az ukránok akciójának köszönhetően azonban most az orosz polgári lakosság is kicsit saját bőrén érzi a háborút, mert

hivatalos adatok szerint több tízezer oroszt kellett kimenekíteni a harcok színhelyéről.

Tehát most kicsit közelebb került a háború az orosz polgári lakossághoz, ami nem feltétlenül jó dolog, de az ukránok ezt már lassan két és fél éve szenvedik.

– Mi a kimenetele? Mert ahogy mondta az előbb, nem maradhatnak ott. Betörnek, portyáznak, felmutatják a sikert, de valahogyan vagy kiszorítják őket vagy önként kimennek onnan.

– Igen, ráadásul egy háromszög alakú kiszögelésnél, ahogy az ukrán határ benyúlik Oroszországba, onnan törtek előre. Tehát ezt az éket nagyon könnyű a talpánál levágni. És akkor bekerítik őket. Ez a veszély is fennáll. Nyilván az ukrán drónok meg a nyugati műholdak élőben jelzik, ha olyan orosz erő érkezik, amivel szemben már nincs értelme védekezni, illetve az évek óta kiépített védelmi állásaikba tudnak az ukránok visszavonulni. Az is látszik, hogy az orosz vezetés nem is igazán tudja, hogy hirtelen mit lépjen erre. Bagatellizálja a történteket. Valószínűleg már mennek a csapatok, de ez ugyanolyan történet, mint a Prigozsin-puccs.

Az is rávilágított arra, hogy nagy arányban van az ukrán fronton lekötve az orosz haderő.

Tavaly nyáron pár ezer emberrel Prigozsin is majdnem ezer kilométert masírozott keresztül Oroszországon, és nem ütközött erősebb ellenállásba. Kicsit olyan ez a helyzet, mint 1917-ben, amikor elvileg több millió orosz katona tartotta a frontot, és mégis volt egy márciusi forradalom, meg egy októberi hatalomátvétel. Pár ezer fegyveressel meg lehetett buktatni az elvileg több millió katonának parancsnokló kormányzatot, mert alig volt katona a hátországban.

– Felkészülhetünk a közeljövőben hasonló meglepetésszerű ukrán akciókra?

– Nem valószínű. Hadműveleti szempontból egyszer lehet megcsinálni, mert innentől kezdve nyilván az oroszok is komolyabb erőket fognak előrevinni a határhoz,

ami viszont részben tehermentesíteni is fogja a kelet-ukrajnai frontszakaszt.

Tehát még egy ilyen blamát sem az orosz hadvezetés, de személyesen Putyin sem engedhet meg magának. Ha mégis, akkor tényleg igaz az, hogy az oroszok semmiből nem tanultak, de én ezt nem gondolom. Most azért az ukránok is ellőtték a puskaporukat. Amit biztosan tudunk, hogy nagyon komoly humánerőforrás-hiánnyal küzdenek, tehát kevés az ember. Én nem hiszem, hogy még egyszer több mint tízezer embert ki tudnak vonni, pihentetni, kiképezni, titokban felvonultatni. Most már azért az oroszok is jobban fognak figyelni. Ha nem, akkor meg is érdemlik.

– Fognak hullani fejek?

– Valószínűleg igen, mert Putyin tévedhetetlen és csalhatatlan, a katonákat mindig a legkönnyebb leváltani. De az is egyfajta kritika, hogy a védelmet a Föderációs Biztonsági Szolgálat irányítja. Részben kommunikációs csíny is, hogy hát itt nem igazi katonai betörésről van szó, ezek itt csak terroristák, meg bűnözők, meg mit tudom én, minek nevezik őket, de nyilván ebben az is benne van, hogy a nagy vezető bizalma megingott a katonákban. Megint belebegtették, hogy Geraszimov talán már megbukott, de ezt 2022 áprilisa óta lebegtetik, és még mindig a helyén van. De biztos, hogy hullani fognak a fejek, mert hát Oroszországról van szó.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Az egyik legnagyobb NER-titok nyomában: 5000 milliárdot rejtettek el, de az állam most visszaszerezheti
Több ezermilliárd forint van magántőkealapokban, aminek egy jó része állami pénz. Csakhogy a tulajdonosok személyét homály fedi. Bódis András újságíró évek óta kutatja a rejtett pénz útját, és szerinte az új kormány hatékonyan felléphet, akárcsak a vagyonkezelő alapítványoknál.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 21.



Tiborcz István, Mészáros Lőrinc, Nagy Márton, Szalay-Borbovniczky Kristóf, Habony Árpád vagy épp Rogán Antal környezetében egyformán talált magántőkealapokat a Válasz Online újságírója, Bódis András, aki évek óta kutatja, hogyan halmozódik fel ezekben a NER leggazdagabbjainak vagyona, és hogyan keveredik az állami százmilliárdokkal. A Tiborcz-szállodák látványos fejlesztéseinek egy részét vagy épp a földből kinövő új kormányzati negyedeket egyaránt ilyen forrásokból finanszírozták. Közben azonban mindenki csak sejtheti, de senki sem tudhatja biztosan, kik állnak ezek mögött a magántőkealapok mögött, a tulajdonosok kiléte ugyanis a NER egyik leginkább őrzött titka. Csakhogy most lehullhat a lepel.

Hogyan derülhet ki a valódi tulajdonosok személye? Visszaszerezhetőek-e a magántőkealapokba és vagyonkezelő alapítványokba átpumpált állami százmilliárdok? Erről beszélgettünk Bódis Andrással.

— A magántőkealapok szinte a semmiből bukkantak fel. Hogyan jelentek meg, és mi volt a hivatalos indoklás a létezésükre? Nem verték nagy dobra a bevezetésüket.

— Nem, mert ez egy létező, a nemzetközi cégjogban private equity néven ismert forma, csak Magyarországon nem nagyon használták. Az első ilyen alapot 2015-ben hozták létre, de a forma igazán 2020 környékén indult be. Most már 200 fölött van a számuk. A NER felső köre kezdte el használni ezt a formát, a 200 alap körülbelül háromnegyede tisztán köthető az alapkezelőkön keresztül a NER tetejéhez. Amikor alapkezelőknél dolgozó szakemberekkel beszéltem, megkérdeztem, hogy az adóelőny miatt csinálják-e. Azt mondták, hogy egyértelműen a valós tulajdonosok eltitkolása a cél. Ez egyfajta offshore újratöltve.

— Egy olyan offshore, amihez ki sem kell menni az országból.

— Igen, bár a normál offshore-hoz sem feltétlenül, ha van kint egy ügyvéd. De ide aztán abszolút nem kell. A dolog még annyival is érdekesebb, hogy az ügyvédnek sem kell tudnia, kit képvisel. Tegyük fel, hogy van egy zártkörű részvénytársaságod, amelyik a magántőkealap befektetési jegyeinek a tulajdonosa. Ha ebben a Zrt.-ben te egy olyan mikrotulajdonos vagy, aki felé egy osztalékelsőbbségi részvénnyel elterelik a profit 99%-át, akkor maga az ügyvéd, aki a magántőkealapos felépítményben közreműködik, még ő sem tudja, hogy a végén te vagy a valós tulajdonos. Ő csak annyit lát, hogy van egy Zrt., aminek a látszólagos többségi tulajdonosa megbízza őt a közreműködéssel. Ez egy nagyon okos cégforma. Míg egy offshore céghez kell egy ciprusi vagy Seychelle-szigeteki ügyvéd, akit megbízol, itt egy ügyes felépítéssel még a közreműködő ügyvéd sem tudja, ki a valós haszonhúzó.

— A magántőkealapokba rengeteg állami pénz is áramlott. Ez tehát teljesen törvényes?

— Nem, a magyar Alaptörvénybe maga a Fidesz írta bele, hogy átláthatatlan tulajdonosi struktúrájú szervezetekkel állami pénzből nem lehet szerződést kötni. Ehhez képest a Nagy Márton által felügyelt Nemzeti Tőkeholding elismerte a Válasz Online-nak, hogy bőven 2000 milliárd forint van valamilyen alapban, aminek a nagy része magántőkealap.

Az állam tehát olyan alapokba rakott ki pénzt, amilyeneket az Alaptörvény tilt.

— Akkor a legegyszerűbb út az, ha kimondják, hogy ezek alaptörvény-ellenesek?

— Szerintem rapid törvényhozás kell. Két iskola van a jogászok között, de szerintem az első a járhatóbb út. Bele kell írni a jogszabályba, hogy meghatározó állami tőkével működő magántőkealapot csak állami tulajdonú alapkezelő kezelhet.

Ettől kezdve minden olyan üzletben, amelyikhez magántőkealapon keresztül vettek igénybe állami tőkét, hirtelen az állam rálát mindenre. Aztán eldöntheti, hogy részt akar-e venni benne tovább, vagy kivonja a tőkét.

Ez az egyszerűbb út, és csak egy sor egy jogszabályban. Mások, például alkotmányjogászok azt mondják, hogy mivel a helyzet ordítóan alaptörvény-ellenes, a kormány felhatalmazhatja magát a szerződésektől való elállásra, és visszaveheti a saját tőkéjét. Szerintem ez a vitathatóbb út. Az elsővel viszont nem törhet bele egy új kormányzat bicskája, mert itt nem arról van szó, hogy elloptak egy pénzmennyiséget, hanem arról, hogy 2000 milliárd forintnyi tőkét helyeztek ki magánhasználatra. Az állam feladata csak annyi, hogy a saját jogaiba visszahelyezze magát.

— Ezekben az alapokban nem csak állami pénz van. Mi a helyzet a betett magántőkével?

— A baj a magántőkealapokkal az, hogy nem látjuk őket, nem transzparensek. Amíg ez így van, addig különösen nehéz bármit tenni. Az alaplépés az lenne, ha az új kormányzat kimondaná, hogy az értékpapírok – a magántőkealapok befektetési jegyei és a részvények is – csak elektronikus, dematerializált formában létezhetnek. Jelenleg lehetsz úgy részvényes, hogy papíron ki van nyomtatva a részvény, és akinél a páncélszekrényben van, az a tulajdonos. Ha nem vezetik be a részvénykönyvbe, akkor a neved sem szerepel sehol. A részvénykönyvet pedig egy földi halandó nem látja.

A cégnyilvánosság megteremtése a nulladik lépés.

Ha minden értékpapír elektronikusan létezik, onnantól a Nemzeti Bank felügyelete alatt az egész transzparens lesz, legalábbis a hatóságok számára. Ez a nulladik pont. Utána lehet arról beszélni, milyen pénzek vannak ezekben az alapokban. A tapasztalatom szerint a leggyakoribb konstrukció az, hogy az állam 50-70% közötti tőkét tesz bele, a maradékot pedig a magánszereplők. De az is kérdés, hogy az micsoda. Nagy Márton körül találtam olyan alapot, ahol 70% az állami tőke, a maradék 30-at pedig az MBH Banktól felvett hitelből biztosították magánoldalon. Tehát nem sokat kockáztattak.

— Van-e arra jogállami mód, hogy ne csak az állami részt találják meg, hanem az is kiderüljön, kik a valódi tulajdonosok?

— Elvileg ennek már most is így kellene lennie, de a Fidesz-kormányzat ezt elodázta. Július 1-től elvileg jön egyfajta nyilvánosság, látnunk kellene a tényleges haszonhúzókat. De ahogy az elején mondtam, ha a haszonhúzó mögött egy olyan Zrt. van, ahol egy osztalékelsőbbségi részvénnyel egy mikrotulajdonos viszi el a profitot, akkor lehet, hogy Kovács Józsefeket fogunk látni haszonhúzóként, de valójában nem ő az. Itt azonban lehet lépni, van mozgástér a cégjogban, lehet módosítani a szabályokat, például megtiltani az osztalékelsőbbségi részvényeket. Ha van akarat, egy új kormányzat láthatja, kinek mije van az országban.

— A pénteki cikkedben Tordai Csaba egy gondolatára reagálsz, miszerint ha nincs gyors lépés, ezek az elrejtett pénzek és gazdasági struktúrák annyira megszilárdulnak, hogy sokkal nagyobb hatalmi problémát jelentenek. Lehet jogállami módon gyorsan intézkedni?

— Kétharmaddal sokkal könnyebb gyorsnak lenni. Egy kormányzatnak van mozgástere, hogy a pénz- és tőkepiacok működésébe beavatkozzon, új szabályokat hozzon, vagy a meglévők alkotmányosságát biztosítsa. Az Orbán-kormányzat a magánnyugdíjpénztárakhoz is hozzányúlt, annál sokkal kisebb beavatkozásokra van szükség ahhoz, hogy átláthatóvá tegyük, ami eddig rejtve volt. Nem gondolom, hogy itt bármi el tud akadni.

Ha van akarat, lesz átláthatóság, ha nincs, akkor nem.

— Tegyük fel, hogy van akarat. Mikorra lehet ebből törvény és valós intézkedés, például vagyon-visszavétel?

— Az előző kormányzat megmutatta, hogyan lehet gyorsan jogszabályokat hozni, akár egy éjszaka alatt. Nem gondolom, hogy ehhez sok idő kell, szerintem nyárig minden megtörténhet. A magántőkealapoknál eleve van egy július 1-jei határidő, amit az EU nyomására a Fidesznek is be kellett volna tartania. Ezt lehet gyorsítani, el tudom képzelni, hogy már június elejétől beáll az új rend. Gyorsan lehet haladni, és viszonylag hamar vissza lehet helyezni az államot a saját jogaiba.

— A másik nagy terület a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, a KEKVA-k. Úgy tűnik, ezeket még egyszerűbb átalakítani.

— Szerintem az a legegyszerűbb. Úgy jöttek létre, hogy a jogszabályba beleírták: az alapítói jogokat a továbbiakban nem az állam, hanem a meglévő kuratórium gyakorolja. Így például Lázár János a saját családtagjaira is átörökíthette volna a saját kekvája irányítását. Ahogy ezt beleírták a törvénybe, úgy bele lehet írni azt is, hogy mostantól a KEKVA-k alapítói jogait a magyar állam vagy egy kijelölt szerve gyakorolja.

Ezt egyetlen sorral vissza lehet venni.

A radikálisabbak szerint az egész KEKVA-törvényt hatályon kívül kell helyezni, de szerintem a kuratóriumok lecserélése a jobb út. Ha a magyar állam visszaszerzi az alapítói jogokat, onnantól az ő akarata érvényesül, nem a fideszes politikusoké. Ez nagyon gyors tud lenni, és itt 2-3 ezer milliárd forintnyi állami vagyonról beszélünk.

— Milyen célt szolgáltak ezek az alapítványok?

— Az állam kiszervezési modelljének részei voltak. A maguk szempontjából volt benne ráció. Például az MCC sorsát összekötötték a Mol és a Richter sorsával. A két legnagyobb tőzsdei cég egykori állami tulajdonrészének profitjából biztosították az MCC finanszírozását a költségvetéstől függetlenül. Úgy gondolták, a Mol és a Richter profitja mindig el fogja tartani az MCC-t.

— Akkor ez két lépcsőben is működhet? Először az állam átveszi a KEKVA-k irányítását, aztán akár meg is szüntetheti őket.

— Ha van egy új kuratórium, amit az állam nevez ki, az onnantól az állam jogait gyakorolja. Mondhatja azt, hogy azonnal visszaszolgáltatja a teljes vagyont az alapítónak, a magyar államnak. Ha az állam visszaszerzi az alapítói jogokat, onnantól például a Molban lévő tulajdonrész ismét állami tulajdon. A többi már csak technikai kérdés.

— A magántőkealapok és a KEKVA-k révén mekkora vagyon szállhat vissza állami tulajdonba?

— Ez a kettő együtt 4-5 ezer milliárd forintnyi vagyont jelent. Ez szerintem nem csekély. Első lépésnek és a közérzet javítására biztosan jó. Hogy utána a jóerkölcsbe ütköző szerződéseket hogyan lehet érvényteleníteni, vagy adóoldalon beszedni a pénzt, azt már a politika fantáziájára bízom. Az elmúlt időszak megmutatta, hogy kétharmaddal lehet extrém, unortodox dolgokat csinálni. A kérdés, hogy a társadalom elbírja-e, ha unortodox módon szedik vissza az ellopott pénzt. Feltételezem, hogy egy jól belátható ideig igen.

— Magyar Péter jogállami eszközökről beszél. Másrészt ez a 4-5 ezer milliárd forint nagyon jól kommunikálható, hiszen ebből többszörösen lehetne finanszírozni például az egészségügy éves plusz forrásigényét.

— Ez nem készpénz. A KEKVA-kban lévő vagyon, ha visszakerül, az állami vagyon visszaszáll az államra. A magántőkealapokba kihelyezett tőkénél viszont lehet pénzt felszabadítani. De ott is meg kell nézni minden esetet külön. Lehet olyan üzlet, amiben az államnak érdemes benne maradnia. Például a Tiborcz István-féle luxusszállodák finanszírozásába nem biztos, hogy állami pénzt kell tenni, az megoldható magánúton.

De lehet olyan közcélt is érintő beruházás, ahol megéri benne hagyni az állami pénzt.

Vagy ha már felépítették a 4iG nevű tőzsdei céget, nem biztos, hogy szét kell rohasztani, inkább legyen az állami tulajdonrész a meghatározó. A lényeg, hogy az állam cselekvőképes legyen a saját vagyonát illetően. Ezt pedig gyorsan meg lehet csinálni.

— Tehát szeptemberre már láthatók lennének az eredmények?

— Az a legkésőbbi időpont szerintem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Ne konzultáljon a miniszter személyéről a tanárokkal” – Jámbor András is beszállt a Pankotai–Magyar-csörtébe
Jámbor András egy Facebook-posztban fejtette ki véleményét a leendő oktatási miniszter kiválasztásáról. Szerinte a politikai végrehajtók személyéről nem, csak a programról kell egyeztetni a szakmával.


Jámbor András arra reagált a Facebookon, hogy Pankotai Lili kifogásolta Magyar Péter számonkérését a 17 elitgimnázium igazgatójával szemben, akik korábban nem álltak ki a tüntetők mellett.

Jámbor úgy véli, Magyar Pétert lehet és kell is bírálni, de szerinte érdemes figyelembe venni, mekkora utat tett meg az elmúlt két évben, mekkora szolgálatot tett az országnak, és hogy a kormány még meg sem alakult, miközben az említett igazgatók egy része valóban nem állt ki a tanárok és diákok mellett.

A politikus finoman megkérdőjelezi az általa tisztelt Pankotai Lili kiállásának időszerűségét.

Az oktatás témájára rátérve Jámbor egy radikálisnak tűnő kéréssel fordul Magyar Péterhez: „Én arra kérem Magyar Pétert, ne konzultáljon a miniszter személyéről a tanárokkal.”

A tételmondatot kifejti, hogy ha mégis konzultálna, akkor azt ne csak a tanárokkal, hanem a szülőkkel és a gyerekekkel is tegye meg. Ezzel szemben a programról, a tervekről és a jogszabályokról már szükségesnek tartja az egyeztetést mindhárom csoporttal. Álláspontja szerint a minisztert a politikai közösség bizalma alapján kell kinevezni.

„Politikai végrehajtónak, miniszternek pedig nevezze ki azt, akiben a soha nem látott felhatalmazással megválasztott politikai közössége a legjobban megbízik.”

Jámbor szerint az oktatásban és az egészségügyben is sok konfliktus várható, mert lesznek olyan reformok, amelyek sérthetik az ott dolgozók érdekeit, de a gyerekeknek, a betegeknek vagy a jövő nemzedékének kedveznek.

Úgy látja, ezek az ágazatok már 2010 előtt is romlásnak indultak, és a rendszert működtetők számára kényelmes, de rosszul funkcionáló, évtizedes berögződéseket kell átírni. Megjegyzi, hogy bár tiszteli az oktatásban és egészségügyben dolgozók munkáját, neki sem volt mindig jó tapasztalata velük.

Véleménye szerint a rosszul működő rendszert a politikai felhatalmazás és a nép érdeke írhatja át, akár a szakmával szemben is.

Állítja, Orbán Viktor azért nem nyúlt ezekhez a szektorokhoz, mert félt a konfliktusoktól, és a hatalma fontosabb volt neki, mint a haza sorsa. Jámbor ezért megismétli kérését: „ne, kedves Magyar Péter, a program végrehajtójáról nem kell konzultálni a szakma szervezeteivel.”

Szerinte a programról kell egyeztetni, és azt végig kell vinni, a szakmai és politikai vita csak ezután következhet. Hozzáteszi, baloldaliként biztosan lesznek majd kritikái, de sok sikert kíván a munkához, mert az oktatási rendszer megjavítása közös érdek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szijjártó Péter súlyos betegségéről, a jachtozásáról és felesége százmilliókat termelő cégének titkáról is beszélt
Szijjártó Péter a Telexnek adott interjújában azt mondta, több orvosi beavatkozáson is átesett. A 2020-as adriai jachtozásának szerinte semmi köze nem volt a pozíciójához, azt pedig nem tudja, kiknek dolgozik felesége cége, ami évente 4-500 milliós profitot hoz.


Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Telexnek adott több mint 3 órás interjút, amelyben beszélt a miniszterelnök „luxizást” emlegető kritikájáról, a 2020-as jachtozásáról, felesége cégének sikereiről, valamint a Fidesz jövőjéről és saját politikai ambícióiról is.

Az interjú első részéből kiderült, hogy a miniszter a saját gyerekeit távoltartja a politikától. „Én azt is megtiltottam a fiúknak, hogy túl sok politikát fogyasszanak, meg nézzenek, mert a magyar politika sokkal brutálisabb, mint lennie kellene” - jelentette ki. „Én próbálom a fiúkat megóvni. És nagyon remélem, hogy ez az ország nem fog eljutni oda soha, hogy gyerekek váljanak politikai viták áldozatává” - fogalmazott. Így otthon nem volt téma a Fidesz kampányban elhangzott állítása, hogyha a Tisza nyer, az ukrán frontra vihetik a mai fiatalokat. Az is kiderült, Szijjártó maga sem néz tévében híreket, és az interneten sem olvas ilyesmit, a média ugyanis szerinte „öli a lelket”.

A gyűlöletkeltésben játszott szerepükről azt mondta, 28 éve ismeri Rogán Antalt, és ő nem úgy ismeri, mint aki bárki ellen is gyűlöletet akar kelteni.

Az oroszokkal való viszonyáról azt mondta, elintézhetné egy mosollyal a hazaárulás és a kémkedés vádját, mert nonszensz, „de mégis ezek olyan durva szavak, amikre muszáj érdemben reagálni.” Szerinte ők csak Magyarország energiabiztonságát tartották szem előtt. „De emiatt a hazaárulás, meg a fogottság vádját kiáltani, na ezt gondolom én soknak, őszintén.”

Szerinte ők senkinek az érdekét nem szolgálták ki.

Kijelentette, mindig nagyon rosszul esik neki, amikor oroszbarátnak állítják be a politikájukat.

„Mi nem oroszbarát, hanem magyarbarát politikát folytatunk. Az miért nem jó Magyarországnak, hogy sokkal olcsóbban vehetjük az orosz energiát, mint bármely más ország?” - tette fel a kérdést.

Szóba került a kegyelmi ügy is, aminek kapcsán Szijjártó Péter szerint alapvető motivációkra nem született kielégítő válasz. Ő is „áll a sorban”, és várja a választ. Bár megkérdezhetné, szerinte a volt köztárasági elnöknek és a neki tanácsot adó Balogh Zoltánnak az ország számára kellene választ adniuk. „Ha az illetők, akik ebben benne voltak, nem adnak rá választ, én mi tudok csinálni?” - kérdezte.

Arra a kérdésre, hogy a választási vereségben szerepet játszott-e Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Szijj László, és a többiek gazdagodása, a külügyminiszter azt válaszolta, „a mi teljesítményünket az emberek nagyrészt azon a prizmán keresztül ítélték meg, hogy nem politikai szereplők hogyan használták ki azt a becsületes kormányzati munkát, amit a miniszterelnök és kormányának tagjai elvégeztek.” Azt mondta, személyesen dühíti, hogy míg ő 11 éven át éjt-nappallá téve dolgozott, olyan emberek tevékenysége alapján ítélik meg őket, akik nem viseltek politikai felelősséget.

Fábián Tamás erre megkérdezte, hogy az ő felemelkedésükhöz önöknek semmi köze nincs?

Erre Szijjártó azt válaszolta, ő a saját döntéseiről tiszta lelkiismerettel el tud számolni, Orbán Viktor pedig valóban nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Szerinte a miniszterelnök teljesítményét is méltánytalan olyan szereplők magatartásán, gátlástalanságán megítélno, akik nem viselnek politikai pozíciót.

Mészáros Lőrinc gazdagodásáról azt mondta, arról Mészáros Lőrincet kell megkérdezni. „Egy felnőtt ember, aki nyilvánvalóan el tudja mondani, hogy miből mi lett neki. Én nem tudok ezért felelősséget vállalni” - jelentette ki. Azt elismerte, hogy 22 éve nem jutott volna eszébe, hogy akivel beszélget, egyszer a világ leggazdagabb embere lesz.

„Tudom, hogy ez sok emberben kérdéseket vet fel, de nem a gyerekem, nem az apám, azt javaslom, hogy akinek kérdése van, az tegye fel neki.”

Ezután szóba került Szijjártó 2020-as jachtozása is. A külügyminisztert 2020. augusztus 16-án fotózták le egy Szíjj László kormányközeli oligarchához köthető jachton. Erről most azt mondta, hogy a legjobb barátja, Benkő Szilárd hívta meg a családjával egy hajóútra. Állítása szerint a döntést az is befolyásolta, hogy a Covid-helyzet miatt bonyolult lett volna más nyaralást szervezni a kevés rendelkezésre álló időben. „Így döntöttem. És elmentünk velük” – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy véletlen egybeesés-e, hogy a jacht egy olyan oligarchához, Szíjj Lászlóhoz köthető, akinek cégei állami támogatásokat és megbízásokat kaptak, például a Külügyminisztériumtól is 6 milliárd forintot, Szijjártó Péter azt felelte, a kettő között semmilyen kapcsolat nincs.

„Soha semmilyen összefüggés nem volt az én nyaralásom meg a hajó tulajdonosának gazdasági támogatásai között” – jelentette ki.

Az interjúban szóba került az is, hogy az őt jachtozni hívó legjobb barátja, Benkő Szilárd egyik cége is kapott 280 millió forint állami támogatást a Külügyminisztérium által felügyelt pályázaton. A miniszter elmondása szerint fogalma sem volt arról, hogy a barátja pályázott.

„Szeretném aláhúzni, hogy nem tudtam róla, hogy pályázott, nem szólt, hogy pályázik” – fogalmazott.

„A Szilárd soha egyetlen egy alkalommal sem kért tőlem semmilyen segítséget az ő gazdasági tevékenysége során, soha a büdös életben. És ezt most vagy elhiszik, vagy nem, ez ettől még így van” – mondta. Szerinte több száz másik cég is megkapta ezt a támogatást, és nem lett volna jogos kizárni Benkő cégét a pályázatból csak azért, mert ismerik egymást.

A felesége cégének, az Interior Design Kft.-nek a kiugró, évi 400-500 millió forintos nyereségével kapcsolatban Szijjártó Péter azt mondta, ez a pénz nincs a családi kasszában, a felesége befekteti azt.

A legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy ő közbenjár-e a cég érdekében, amire a válasza egyértelmű nem.

„Soha semmilyen módon nem folytam bele a feleségem tulajdonában lévő vállalkozásoknak az ügyeibe. Ő soha semmilyen segítséget tőlem nem kért, soha semmilyen állami támogatást, állami megbízást nem kapott” – hangsúlyozta.

Szerinte felesége cége azért lehet sikeres, mert „valószínűleg jó menedzsmentet választott, valószínűleg jó munkatársai vannak, jól dolgoznak.” Ezen a ponton a riporter emlékeztette Szijjártót, hogy a cégről nyilvánosan gyakorlatilag semmilyen információt nem lehet elérni, még azt sem lehet megtalálni, mivel foglalkoznak. Ráadásul míg más, hasonló méretű cégek évente 10%-os nyereséget érnek el, a külügyminisztere feleségének cége 20-30%-ot, de volt olyan is, amikor 50%-ot.

Szijjártó Péter azt ismételgette, ő nem folyik bele felesége cégügyeibe, náluk ez nem téma otthon. Arra a kérdésre, hogy kik a cég megrendelői, azt válaszolta: „fogalmam sincs.” Azt azonban tudja, hogy a felesége vállalkozásai nem állnak üzleti kapcsolatban állami cégekkel, mert ezt már az elején tisztázták.

A Fidesz jövőjét firtató kérdésre úgy reagált, „a Fidesz jövője Orbán Viktor nélkül nem elképzelhető”. A választási vereségben szerinte mindenkinek van felelőssége, de Orbán Viktor erről nyíltan beszélt. A jövőbeli feladatairól szólva egy személyesebb témát is érintett.

„Tavaly egy szűrővizsgálat során született egy olyan diagnózis, amit ha az ember szemébe mondanak, azt nem szívesen hallgatja” – mondta, hozzátéve, hogy több beavatkozáson is átesett, és ez a helyzet befolyásolja a jövőbeli szerepvállalását.

„Van egy családom. És van két gyerekem, akik az elmúlt 12 évben nem a nyertesei voltak annak, hogy az édesapjuk sokat volt távol. A legdrágább mindig az elszalasztott idő. Ilyenkor, mikor az emberrel közölnek egy ilyen diagnózist, akkor azért elgondolkodik, hogy hol van a teherbíróképesség vége.”

Azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor nem említette őt a lehetséges utódok között, azt mondta, hálás ezért. „Hál’ istennek soha nem volt ilyen ambícióm. Nekem soha nem volt ilyen ambícióm. Én azt gondoltam mindvégig, hogy a külügyminiszteri pozíció az a csúcs, amit én elérhetek” – fogalmazott.

Kijelentette, hogy biztosan nem lesz a Fidesz vezetője. „Én a miniszterelnök miatt, Orbán Viktor miatt jöttem a politikába, és soha nem vágytam, és nem is vágynék az ő pozíciójára. Ebben biztosak lehetnek” – tette hozzá.

A Fidesznek szerinte változnia kell, mert a politika alapvetően megváltozott, és a teljesítményt ma már leginkább a közösségi médián keresztül mérik.

„Engem nagyon frusztrált, hogy ha az ember elér egy sikert, mert mondjuk egy nagy beruházás eljön Magyarországra és létrehoz sok ezer munkahelyet, az sokkal kevésbé érdekes annál, mint hogy tud-e három jópofa mondatot mondani a TikTokon” – mondta.

Zárásként megerősítette, hogy továbbra is büszke fideszes, de elismerte, hogy a közösségük nem hibátlan, és a jövőben sok mindent másként kell majd csinálniuk.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Az ország megtörhetetlen gerince” – így reagáltak a kommentelők arra, hogy Ruff Bálint kancelláriaminiszter lesz
Nem örültek még úgy miniszternek, mint Ruff Bálintnak. A Partizán Vétójából ismert médiaszemélyiség, egykori tanácsadó Gulyás Gergelyt váltja a poszton, a Miniszterelnökséget fogja vezetni a Tisza-kormányban.


Magyar Péter bejelentette, hogy a Partizán Vétó című músorából ismert Ruff Bálintot kérte fel Miniszterelnökséget vezető miniszternek.

Mint írta, Ruff Bálintot a nyilvánosság főként közéleti szerepvállalásai miatt ismeri, de számára a közigazgatási tapasztalata is kiemelten fontos. Úgy véli, Ruff bizonyította rátermettségét az elmúlt években.

„Az elmúlt években közéleti megszólalásaival nemcsak széles látókörűségét, hanem kérlelhetetlenségét és felelősségtudatát is bizonyította. Magyarországnak pedig hatalmas szüksége van erre”

– véli Magyar Péter.

Mutatjuk, hogy hogyan reagáltak a hírre a leendő miniszterelnök támogatói:

„Ruff Bálint az ország megtörhetetlen gerince. Kiváló választás!”

„Ruff Bálint nekem a biztosíték, hogy jó irányba fogunk menni.”

„Wow, Ruff Bálint miniszter lesz, ez egyszerűen csodálatos! A legjobb embert választotta ki a Miniszterelnökség élére, hogy felügyelje, hogy a valódi rendszerváltáltás tényleg megtörténjen! Bálint nem csak okos, tisztánlátó és egyenes, de érzékeny, csupaszív ember is: a kormány lelkiismereteként fog működni!”

„Gratulálok Bálint, így egy kicsit kevésbé fáj a Vétó megszűnése.”

„Better Call Ruff!”

„Pont most délelőtt hallgattam az utolsó Vétó adást, leülök a géphez, erre ez fogad...”

„És akkor ez most ilyen lesz, hogy kompetens személyek töltenek be pozíciókat? Kell idő mire megszokjuk.”

„Best crossover ever."

„Én most sírva fakadtam a boldogságtól, dr. Ruff Bálint miniszter.

Gratulálok Neki és dr. Lőrinc Viktóriának is! Köszönjük.”

„Ruff Bálint. Már egy hete nem sírtam, úgyis ideje volt.”

„Azt a mindenit! Nagyon-nagyon örülök, hogy Bálint ekkora szerepet kap a kormányban. Hajrá, Bálint, veled vagyunk!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk