SZEMPONT
A Rovatból

„Óriási blama személy szerint Putyinnak is, ami most történik” - Kaiser Ferenc a kurszki ukrán betörésről

A kurszki behatolás felkészületlenül érte az oroszokat, Ukrajna pedig végre sikereket tud felmutatni. A szakértő szerint az orosz lakosság most a saját bőrén érzi, mit jelent a háború, az orosz hadvezetés pedig egyelőre nem igazán tudja, mit lépjen.


Első ízben ért el komoly sikereket orosz földön az ukrán hadsereg a háború folyamán. A Kurszk térségében történt betörés miatt három járásban, nagyjából egy magyarországnyi területen rendeltek el az oroszok rendkívüli állapotot. Miután 75 ezer embert kitelepítettek, hétfőn újabb 11 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. Az orosz erők egyelőre képtelenek megállítani az ukrán előrenyomulást. Az ukrán főparancsnok, Olekszandr Szirszkij szerint már ezer négyzetkilométert tartanak ellenőrzésük alatt, és 30 kilométer mélyen hatoltak be orosz területre.

A nagy kérdés az, hogy mit akarnak elérni az ukránok. Kaiser Ferenccel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével a lehetséges okokról is beszélgettünk.

– Mint ezzel foglalkozó elemzőt, meglepte, ami történt?

– Szerintem mindenkit meglepett. Az, hogy engem meglepett, az egy dolog, de az eddigi eredmények alapján az oroszokat is rettenetesen meglepte ez a támadás. Azt kell látni, hogy tavaly a tavaszinak nevezett, igazából kora nyáron indult és októberre lecsengő úgynevezett ukrán ellentámadás minimális eredményeket ért el. Akkor nem sikerült áttörni a megerősített orosz védelmi vonalakat. Beékelődni sikerült itt-ott, de

mindezzel együtt sem sikerült nagyjából öt hónapnyi, megfeszített küzdelemmel annyi területet elfoglalni, mint amennyit most hat nap alatt birtokba vettek.

Az információk egyelőre csak csordogálnak, tehát én is szorgalmasan figyelek mindenhol. Hozzávetőlegesen azt lehet tudni, hogy legalább egy, de nem kizárt, hogy két ukrán dandár harcol orosz területen, ami nincs tízezer ember, sőt, inkább csak olyan hatezer. Nyilván valamennyi tartalék is van.

– Akik most már egy hete ott vannak.

– A nyolcadik napja zajlik, múlt hét kedden több helyen áttörték az amúgy sem túl acélos orosz védelmi vonalakat, illetve amit tudunk, azt leginkább orosz katonai bloggerek írásaiból tudhatjuk, amit nyilván kemény forráskritikával kell kezelni.

Szerintük a megerősített orosz védelmi állásokat egyszerűen kikerülték az ukránok,

és nagy mélységbe betörve komoly káoszt és zűrzavart okoztak a térségben lévő orosz erők soraiban.

– Nyilván nem célja az ukránoknak, hogy elfoglalják Oroszországot, de akkor mi az értelme egy ilyen akciónak?

– A modern háborúk többdimenziós térben, úgynevezett multi-domain térben zajlanak. Ennek a többdimenziós hadműveleti környezetnek az egyik legfontosabb eleme nem is maga a harcmező, hanem az infokommunikációs tér. Az elmúlt 7-8 hónapban egyre csak azt hallottuk, főleg az oroszbarát propagandacsatornákon, de nyugaton meg az ukránbarát hírcsatornákon is, hogy

mekkora bajban vannak az ukránok, már megint elveszítettek egy falut, már megint visszanyomták őket az oroszok, napok kérdése, hogy összeomlik az ukrán védelem, és a többi.

Ez Nyugaton, Ukrajna legfőbb támogatói között nagyon komoly belső vitákat váltott ki. Hogy érdemes-e még támogatni Ukrajnát, meddig bírják még az ukránok?

De egy hete mindenki erről az ukrán támadásról beszél.

Ha Ukrajna mást nem is ért el, egyrészt rávilágított arra, hogy Oroszország sem sebezhetetlen, másrészt megnyugtatta a nyugati támogatóit és a saját közvéleményét. Növelte a hadvezetésben és az ukrán politikába vetett hitet. Önbizalmat adott egy kicsit az ukrán haderőnek. Ráadásul egyelőre minimális veszteséggel vették birtokba ezt a területet, ami az orosz előrenyomulással szemben szembetűnő különbség. Nagyjából ugyanekkora terület elfoglalása az oroszoknak halottak és sebesültek tízezreibe, ha nem százezer fölötti áldozatba került, valamint irgalmatlan technikai veszteségekbe. Ez az akció nyilván javította a morált a polgári lakosságban is, és a fegyveres erőknél is. Külpolitikailag is megerősíthette Ukrajna támogatását, hiszen ha ilyesmire képesek, akkor valószínűleg még sikeresen tudnak tárgyalni. Az oroszok pedig, akik már szerintem azt tervezték, hogy mit mikor foglalnak el, kicsit meghökkentek.

Oroszországban ezt úgy kommunikálják, hogy terroristák törtek be. Persze, azok nem több ezres számban és nem nehézfegyverzettel hajtanak végre ilyen akciókat.

Az is az orosz kommunikációs stratégia része egyébként, hogy az FSZB, tehát a Föderációs Biztonsági Szolgálat, leánykori nevén KGB felel a védelemért, ezzel is azt hangsúlyozzák, hogy nem is katonai a probléma, holott nyilván az. Az ukrán katonai megfontolás pedig az lehetett, hogy a szorongatott helyzetben lévő kelet-ukrajnai térségből bizonyos orosz erőforrásokat, erősítéseket elvonjanak, ha mást nem, legalább az orosz légierő figyelmét.

Egy szusszanásnyi szünethez jussanak a Kelet-Ukrajnát védők, főleg a Szlovjanszk védői, amit már hónapok óta ostromol az orosz haderő,

és szépen lassan darálja előre magát. Tehát lehet egy ilyen katonai logika is e támadás mögött. Nyilván nem látjuk. Az ukrán vezetés nagyon komoly kommunikációs zárlatot tart. Lehet, hogy ezeket az egységeket jobban fel lehetett volna használni a kelet-ukrajnai front védelmében, de kommunikációs szempontból ez egy zajos siker egyelőre. Azt nem gondolnám, hogy meg akarják tartani ezeket a területeket. Bár Zelenszkij egyik tanácsadója azt mondta, hogy a közelgő béketárgyalásokon lesz cserealap. De szerintem az oroszok rendelkeznek annyi erőforrással, hogy hosszabb távon visszafoglalják ezeket a területeket, mert óriási blama személy szerint Putyinnak és az orosz vezetésnek is, ami most történik. És azt sem hiszem, hogy az ukránok hajlandóak több ezer katonát feláldozni valamiért, amiről mindenki tudja, hogy nem tudják megtartani. Viszont utána a térségben kiépített védelmi vonalakra visszavonulhatnak. Az oroszok most rohamtempóban küldenek oda kétes minőségű csapatokat és belügyeseket, frissen mozgósított tartalékos egységeket. Ráadásul az orosz állami tévé olyan elővigyázatlanul mutatta be, hogy megy az erősítés, hogy

15 perc múlva az ukránok már szét is bombázták, mert a bemutatott felvételek segítségével meghatározták, hol megy a konvoj.

Több tucat teherautót eltaláltak, kiszámolták, merre mehet, mikor érhet oda.

– A készülő ukrán támadásról az oroszok miért nem tudtak semmit sem?

– Ez egy nagyon jó kérdés, ez egy irgalmatlan blama.

– Van-e összefüggésben a művelet elindításának időzítése azzal, hogy megérkezett az első tíz F-16-os Ukrajnába?

– Nem hiszem, mert egy ilyen hadművelet nem úgy néz ki, hogy csettintek egyet, és megindítjuk.

– Inkább arra gondoltam, hogy nem lehet, hogy megvárták vele ezeket az eszközöket?

– Nem kizárt, de az az igazság, hogy mivel az orosz légierő – beleszámítva a haditengerészeti légierőt is – több ezer katonai célra alkalmas repülőgéppel, és ebből legalább ezer vadász-, vadászbombázó és földi célok támadására alkalmas csatarepülőgéppel rendelkezik, nem hiszem, hogy ez a tíz gép jelentős lenne bármilyen szempontból is. Nyilván az ukrán haderő morálját ez is erősíti. Az, hogy úgy mentek át a védelmen, mint kés a vajon, le tudták fogni a megerősített védelmi állásokat, több száz hadifoglyot ejtettek, mind azt mutatja, ahogy Takács Márk kollégám nemrég leírta, hogy a felderítők valószínűleg már napokkal korábban átszivárogtak az orosz védelmen, és nagy mélységben is különféle meglepésekkel, csapdákkal lassítják az orosz erők mozgását. A nagy kérdés az, hogy mit lép erre Oroszország?

– Egy dolgot már léptek, ha ezt ennek a kontextusában lehet egyáltalán értelmezni. A zaporizzsjai erőműben raktak egy jó nagy tüzet, ami messzire ellátszott. Ez figyelemelterelés? Hiszen ha egy atomerőműből füst száll fel, arra az egész világ odafigyel.

– Hát igen, mondjuk a harcok színhelyétől olyan 75-80 kilométerre meg ott van a kurszki atomerőmű is. Részben értelmezhető így is, de az is tény, hogy megint fokozottan elkezdték a polgári infrastruktúrát támadni az oroszok, ahogy már korábban is láthattuk tőlük. Az ukránok akciójának köszönhetően azonban most az orosz polgári lakosság is kicsit saját bőrén érzi a háborút, mert

hivatalos adatok szerint több tízezer oroszt kellett kimenekíteni a harcok színhelyéről.

Tehát most kicsit közelebb került a háború az orosz polgári lakossághoz, ami nem feltétlenül jó dolog, de az ukránok ezt már lassan két és fél éve szenvedik.

– Mi a kimenetele? Mert ahogy mondta az előbb, nem maradhatnak ott. Betörnek, portyáznak, felmutatják a sikert, de valahogyan vagy kiszorítják őket vagy önként kimennek onnan.

– Igen, ráadásul egy háromszög alakú kiszögelésnél, ahogy az ukrán határ benyúlik Oroszországba, onnan törtek előre. Tehát ezt az éket nagyon könnyű a talpánál levágni. És akkor bekerítik őket. Ez a veszély is fennáll. Nyilván az ukrán drónok meg a nyugati műholdak élőben jelzik, ha olyan orosz erő érkezik, amivel szemben már nincs értelme védekezni, illetve az évek óta kiépített védelmi állásaikba tudnak az ukránok visszavonulni. Az is látszik, hogy az orosz vezetés nem is igazán tudja, hogy hirtelen mit lépjen erre. Bagatellizálja a történteket. Valószínűleg már mennek a csapatok, de ez ugyanolyan történet, mint a Prigozsin-puccs.

Az is rávilágított arra, hogy nagy arányban van az ukrán fronton lekötve az orosz haderő.

Tavaly nyáron pár ezer emberrel Prigozsin is majdnem ezer kilométert masírozott keresztül Oroszországon, és nem ütközött erősebb ellenállásba. Kicsit olyan ez a helyzet, mint 1917-ben, amikor elvileg több millió orosz katona tartotta a frontot, és mégis volt egy márciusi forradalom, meg egy októberi hatalomátvétel. Pár ezer fegyveressel meg lehetett buktatni az elvileg több millió katonának parancsnokló kormányzatot, mert alig volt katona a hátországban.

– Felkészülhetünk a közeljövőben hasonló meglepetésszerű ukrán akciókra?

– Nem valószínű. Hadműveleti szempontból egyszer lehet megcsinálni, mert innentől kezdve nyilván az oroszok is komolyabb erőket fognak előrevinni a határhoz,

ami viszont részben tehermentesíteni is fogja a kelet-ukrajnai frontszakaszt.

Tehát még egy ilyen blamát sem az orosz hadvezetés, de személyesen Putyin sem engedhet meg magának. Ha mégis, akkor tényleg igaz az, hogy az oroszok semmiből nem tanultak, de én ezt nem gondolom. Most azért az ukránok is ellőtték a puskaporukat. Amit biztosan tudunk, hogy nagyon komoly humánerőforrás-hiánnyal küzdenek, tehát kevés az ember. Én nem hiszem, hogy még egyszer több mint tízezer embert ki tudnak vonni, pihentetni, kiképezni, titokban felvonultatni. Most már azért az oroszok is jobban fognak figyelni. Ha nem, akkor meg is érdemlik.

– Fognak hullani fejek?

– Valószínűleg igen, mert Putyin tévedhetetlen és csalhatatlan, a katonákat mindig a legkönnyebb leváltani. De az is egyfajta kritika, hogy a védelmet a Föderációs Biztonsági Szolgálat irányítja. Részben kommunikációs csíny is, hogy hát itt nem igazi katonai betörésről van szó, ezek itt csak terroristák, meg bűnözők, meg mit tudom én, minek nevezik őket, de nyilván ebben az is benne van, hogy a nagy vezető bizalma megingott a katonákban. Megint belebegtették, hogy Geraszimov talán már megbukott, de ezt 2022 áprilisa óta lebegtetik, és még mindig a helyén van. De biztos, hogy hullani fognak a fejek, mert hát Oroszországról van szó.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a Washington Post állításai közül
A szakértő szerint a külügyminiszter szándékosan tereli a szót a megrendezett merényletről. Így próbálja elkerülni, hogy a valós időben történő, oroszoknak való jelentéseiről kelljen beszélnie.


Rácz András Oroszország-szakértő egy szombati Facebook-posztban elemezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter reakcióját a Washington Post cikkére, amely egy állítólagos orosz titkosszolgálati tervről számolt be. A szakértő felidézi, hogy a lap arról írt, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SzVR) egy megrendezett merényletkísérletet javasolt Orbán Viktor választási esélyeinek javítására. Szijjártó Péter erre reagálva esztelen összeesküvésnek nevezte a tervet.

Rácz András szerint azonban nem ez az igazán érdekes, hanem az, amire a miniszter nem reagált. Azt írja:

„Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a cikk állításai közül. Belton ugyanis egy európai biztonsági szolgálatra hivatkozva tényként írja le azt is, hogy Szijjártó az EU-s találkozók szünetében rendszeresen felhívja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert és tájékoztatja őt az elhangzottakról.”

A posztban Rácz szó szerint idézi a cikk vonatkozó angol nyelvű részét, majd úgy értelmezi, hogy ez tartalmilag azt jelenti, hogy a magyar külügyminiszter rendszeresen, valós időben tájékoztatja az orosz felet az EU-s megbeszélésekről.

„Ezt hívják a köznyelvben beszervezett ügynöknek vagy informátornak”

– állítja a szakértő. Hozzáteszi, Szijjártó ezzel szemben úgy tesz, mintha a cikknek ez a része el sem hangzott volna, és bár az önmerénylet tervét képtelenségnek nevezi, az őt érintő megállapításról nem beszél.

„Adja magát a kérdés, hogy vajon miért” – teszi fel a kérdést Rácz András. Szerinte az egyik elméleti lehetőség az, hogy a miniszter észre sem vette, hogy róla is szó van a cikkben, de ezt a lehetőséget elveti, mert a csapata valószínűleg szólt neki. A másik, valószínűbb lehetőségnek azt tartja, hogy

„azért nem cáfolja a vádat, mert ha nyíltan tagadná, akkor azzal azt kockáztatná, hogy valamelyik európai szolgálat esetleg kiszivárogtatja a bizonyítékokat arról, hogy igen, Szijjártó tényleg rendszeresen tájékoztatja Lavrovot.”

Rácz András szerint Catherine Belton újságíró közismerten jó forrásokkal rendelkezik, a Washington Post pedig nem az a lap, amely alap nélkül írna ilyesmit egy másik ország külügyminiszteréről. Úgy véli,

Szijjártó is biztos benne, hogy alapos bizonyítékok léteznek, ezért próbálja elterelni a figyelmet azzal, hogy hallgat róla.

A szakértő a posztját azzal a kérdéssel zárja, hogy mennyire normális, ha egy olyan ember Magyarország külügyminisztere, aki nem érzi fontosnak cáfolni egy ilyen vádat.

Rácz szerint „ha a NER-nek vége lesz, Szijjártó éppúgy Moszkvába fog menekülni, mint ahogyan a hozzá hasonlóan az oroszokkal igen szoros kapcsolatot ápoló egykori osztrák kollégája, Karin Kneissl tette 2023-ban.”

A Washington Post szombaton megjelent cikke belső orosz hírszerzési iratokra hivatkozva számolt be arról, hogy az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége a „Gamechanger” fedőnevű forgatókönyv részeként egy Orbán Viktor elleni megrendezett merényletkísérlet ötletét vetette fel. A Kreml dezinformációnak minősítette a beszámolót. A cikkben az is szerepel európai biztonsági tisztviselőkre hivatkozva, hogy Szijjártó Péter az EU-ülések szüneteiben rendszeresen hívta Szergej Lavrovot, és a lap megkeresésére a magyar miniszter nem reagált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Orbán Viktor egy egyedülálló eszköz Oroszország kezében, amit nagyon nem szeretnének elveszíteni
Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében - mondja a nemzetbiztonsági szakértő, aki szerint az orosz beavatkozás célja sokkal messzebbre mutat. A céljuk a nyugati államok korróziója, mert csak így győzhetnek a demokráciák felett.


Komoly hullámokat kavart a Washington Post szombati cikke arról, hogy információik szerint az orosz titkosszolgálat önmerényletet javasolt Orbán Viktor helyzetének javítására a választási kampányban. Az amerikai lap másik állítása szerint Szijjártó Péter rendszeresen felhívja az uniós tanácskozások szünetében Szerges Lavrovot, így az orosz külügyminiszter első kézből értesülhet az ott elhangzottakról. Mindezt a Washington Post nyugati hírszerző szolgálatoktól származó dokumentumokra és információkra alapozva állítja. A magyar és az orosz kormány mindent tagad. Ahogy a VSquare oknyomozó portál korábbi értesülését is cáfolták, ami szerint három orosz hírszerző ügynök érkezett Magyarországra, kifejezetten azért, hogy befolyásolják a magyar választásokat.

De mennyi esélyük van erre a korábbi beavatkozásaik fényében? Hiszen Moldovában, Romániában, Szlovákiában mindez nem sikerült. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő a Partizánnak adott interjújában arról beszélt,

a politikai befolyásolás célja orosz részről nem is feltétlenül egy-egy konkrét választás eldöntése, hanem kifejezetten a nyugati demokráciák korróziója.

A szakértő szerint ezt a célt már a nyolcvanas években is megfogalmazták az amerikai szakértői vélemények az úgynevezett titkosszolgálati aktív intézkedésekkel kapcsolatban. „Hogy mit értek korrózión? Hát azt, hogy folyamatosan és fokozatosan teljes mértékben alámosódik a valóság megismerhetőségének a hite a társadalomban” – fogalmazott Buda.

Úgy véli, a demokráciák azért tudnak működni, mert a társadalom racionális vitákat folytat, hogy a valósághoz legközelebb jusson, és kompromisszumos megoldásokat alakítson ki. Ha ez a hit, valamint az állami intézményekbe vetett bizalom alámosódik, az elkezdi szétrothasztani az adott országot, és ez Oroszországnak jó.

„Oroszország tudja, hogy a demokráciák addig hatékonyak, ameddig működni tudnak, amelyik pillanatban elkorrodálódnak, nem lesznek tovább ellenfél a számára” – mondta a szakértő.

Buda Péter szerint a demokrácia sebezhetőbb, de csak abban az esetben, ha nincs tudatában annak, hogy támadás alatt áll. A hidegháborúban ezt a felismerést évekkel azután tették meg nyugaton, hogy a KGB már önálló stratégiával és infrastruktúrával rendelkezett. A szakértő szerint az orosz-szovjet gondolkodás hosszú távban gondolkodik, és egy folyamatos, totális háborúban áll a Nyugattal. Ezt az orosz eszme és a csekista ideológia megértése nélkül nem lehet értelmezni.

Az orosz eszme lényege, hogy Oroszország egy másik, felsőbbrendű civilizáció, amelynek feladata rendet tenni a világban.

„Úgy fogalmazott a dumának, az orosz dumának az alelnöke, hogy a háború a mi nemzeti ideológiánk” – idézte Buda. Hozzátette, a klasszikus nyugati gondolkodásban a háború a politika folytatása más eszközökkel, Oroszországban viszont a politika a háború folytatása más eszközökkel.

Vlagyimir Putyin a szakértő szerint ennek a csekista szemléletnek a folytatása, és nem véletlen, hogy egy KGB-ezredes került az elnöki székbe. Amikor a Szilovikikről, vagyis az „erős emberekről” beszélünk, akik a fegyveres testületek egykori tagjaiként átvették az állam irányítását, az jóval többről szól, mint hogy Putyin a haverjait hozta magával.

Buda Péter szerint a magyar eset azért egyedülálló, mert a jelenlegi miniszterelnök 16 éve van kétharmaddal hatalmon. „Ez elég sok. Erre már lehet építeni. Ennyi idő alatt el lehetett érni, ki lehetett harcolni bizonyos pozíciókat, fel lehetett szedni ismereteket, ki lehetett építeni kapcsolatrendszert Európában és a NATO országoknak a területén” - fogalmazott a nemzetbiztonsági szakértő.

„Egy ilyen eszközt elveszíteni sokkal nagyobb kár, mint egy pár éve hatalmon lévő miniszterelnököt elveszíteni egy másik országban.”

„A másik, ami miatt nagyon fontos megtartania a magyar miniszterelnököt, az az ő emblematikus szerepe annak az úgynevezett Fekete Internacionáléak az építésében és a nyugati vezetésében” – állítja. Ez a hálózat a szakértő szerint kapcsolódik ahhoz az orosz eszméhez, amely szerint Oroszország védi egyedül a konzervatív és keresztény értékrendet a liberális és hanyatló Európával szemben.

Buda Péter szerint a magyar kormány ezen keresztül, akarva-akaratlanul egy orosz befolyásolási műveletet terjeszt nyugaton.

„Remélem, hogy senki nem gondolja azt, hogy a keresztény értékeknek a megőrzése a célja az orosz titkosszolgálatnak, ahol egyébként a másként gondolkodókat kidobálják a 10. emeletről” – jelentette ki.

Magyarországon szerinte nem a bizalom aláásása a cél, mert az a jelenlegi kormányt gyengítené. Ugyanakkor ha kormányváltás történne, és az új vezetés nem lenne Oroszország iránt elkötelezett, akkor szerinte Magyarország is a destabilizációs műveletek célpontjává válna.

A szakértő beszélt arról is, hogy információi szerint a magyar miniszterelnök évekkel ezelőtt egy zárt körű beszélgetésen arról beszélt, hogy biztosan tudja Putyintól, hogy Ukrajna meg fog szűnni mint szuverén állam.

„És arra készült, és erről beszélt ezen a beszélgetésen, hogy amikor ez be fog következni, akkor ez nagymértékben át fogja alakítani az európai viszonyokat és az európai biztonsági architektúrát” – mondta Buda, aki szerint a terv az volt, hogy Magyarországnak minél előnyösebb helyzetbe kell kerülnie, hogy az újraosztásból jól jöjjön ki.

Azt is hozzátette, hogy valószínűleg sem Putyin, sem a magyar miniszterelnök nem számított arra, hogy a háború nem két hétig fog tartani.

Buda Péter szerint a magyar kormány orosz politikájának köszönhetően az ország a háború szélén táncol, mivel folyamatosan provokálja Ukrajnát, hogy azt ne vegyék fel a NATO-ba és az EU-ba.

„Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében” – fogalmazott.

A szakértő szerint megmagyarázhatatlan Orbán Viktor 180 fokos fordulata, aki 2008-ban még Ukrajna és Grúzia gyorsított NATO-csatlakozását sürgette. „Ezt egy titkosszolgálati elemző, amikor ekkora hasadást lát valakinél, akkor azt mondja, hogy ez azért nem úgy van egyébként, hogy egyszer csak így ébredtem fel. Ennek oka van” – mondta.

A szakértő szerint a magyar szolgálatok rendkívül nehéz helyzetben vannak, mert politikai irányítás alatt állnak, és lényegében a miniszterelnökhöz vannak bekötve. „Mennyire szerencsés, de mindenképpen jellemző, hogy egyúttal a propagandaminiszter a titkosszolgálatoknak is a felügyelője. Ez szinte olyan, mint egy karikatúra, csak nem nevet az ember rajta” – vélekedett.

Elmondása szerint a partneri bizalom is megrendült, és bár bizonyos információkat még megosztanak, de sok mindent már nem. Arra a kérdésre, hogy tud-e arról, hogy tartottak vissza információt a magyar szolgálatoktól, azt válaszolta: „Nem arról, hogy mit, hanem azt, hogy igen.”

Buda Péter szerint a magyar kormány azért van nehéz helyzetben, mert az orosz hamis zászlós műveletek az ő érdekét is szolgálják, és ezt elismerni kellemetlen lenne.

Ennél is kellemetlenebb kérdésnek tartja, hogy miért áll érdekében Oroszországnak, hogy a jelenlegi kormány maradjon hatalmon.

„És akkor eljutunk megint oda, amivel kezdtük a beszélgetést, hogy Magyarország eszköz. Ugye angolul ezt az asset szót használják, amit kifejezetten a titkosszolgálati eszköz, instrumentalizáció értelmében szoktunk használni, Oroszország kezében” – magyarázta. Úgy látja, a probléma az, hogy ebbe a csőbe már 16 éve belementünk, és ebből nem lehet könnyen kiszállni.

A szakértő szerint a megoldás az lenne, ha a politikai elit és a közvélemény megértené, hogy egy komoly ideológiai háború zajlik, aminek a tétje a demokráciák túlélése. Kína szerinte hosszabb távon és mélyrehatóbban, Oroszország viszont sokkal közvetlenebbül fenyegeti Európa biztonságát.

„A probléma pusztán az, hogy addig, amíg mi nem fogjuk fel azt, hogy támadás alatt állunk, addig nincs esélyünk a védekezésre” – mondta.

Szerinte a háború már most is zajlik a nyílt háborús küszöb alatt. „A háború az nem akkor kezdődik, amikor jön valaki és viaszpecséttel aláírt hadüzenetet ad át a Brüsszel közeli NATO-központban.” Hozzátette, Oroszország célja az, hogy Európa ne ocsúdjon fel, és még alvó állapotában lehessen elfoglalni. Ennek elkerüléséhez szerinte Európának fel kell mutatnia az erejét és az akaratát, hogy elkerülje a tényleges háborút.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Felföldi József: Ha egy vezetőn a kényelem, az elhanyagoltság, a fáradtság látszik, az gyakran azt jelenti, hogy a hatalom is elkényelmesedett, motiválatlan vagy éppen erőtlen
A milliárdos nagyvállalkozó szerint a miniszterelnök kolbászos-pörköltös bejegyzései a rendszer elkényelmesedését jelképezik. Úgy véli, a hatalom anyagcseréje lelassult.


Felföldi József egy Facebook-posztban fejtette ki véleményét, amelyben párhuzamot vont a hosszú ideje hatalmon lévő vezetők és a politikai rendszerek „elnehezedése” között. Bejegyzését azzal a gondolattal indítja, hogy a történelemben a birodalmak vezetői gyakran akkor nehezednek el, amikor túl régóta vannak hatalmon. Felföldi szerint egy ország vezetőjének megjelenése már nem egyszerűen esztétikai kérdés, hanem jelkép. Ezt követően arról ír, mit üzen számára Orbán Viktor közösségi oldalának „igencsak erőteljes gasztro vonulata”, megemlítve a pörkölteket, kolbászokat és a zsíros falatokat.

Álláspontja szerint az állandó evészet és az ezzel kéz a kézben járó elhízás szimbolikus jelentőséggel is bír.

„A hatalomnak is van anyagcseréje. Magyarországon pedig ez az anyagcsere mintha egyre lassabb lenne. A rendszer egyre több embert tart el, egyre több kiváltságot oszt ki, egyre több baráti vállalkozást hizlal fel közpénzből. Egyre több a lojalitásért járó jutalom, egyre több a rendszerhez tapadó érdek. A politikai test egyre vastagabb hájrétegeket növeszt magára”

– fogalmazott.

Hozzáteszi:

„Közben az ország izomzata, így az oktatás, az egészségügy, a versenyképes gazdasági rendszer egyre inkább sorvad, gyengül, roskadozik a teher alatt. Ez az igazi elhízás.”

Úgy véli, amikor egy állam túl sok energiát fordít saját magára, és túl keveset a társadalom mozgásban tartására, akkor elveszíti a rugalmasságát, és nem lesz képes gyorsan reagálni a kihívásokra. A vállalkozó szerint a történelem tele van ilyen rendszerekkel, amelyekben a hatalom önmagába záródik, a lakomák megszaporodnak, a fogások pedig pazarlóbbak lesznek, mert a rendszer már nem követel fegyelmet.

„Egy ország vezetője mindig jelképpé válik. A megjelenése, a viselkedése, az életmódja mind üzen valamit arról, hogyan működik a rendszer körülötte. Ha egy vezetőn látszik a fegyelem, az azt üzeni, hogy a rendszer is fegyelmezett. Ha viszont egy vezetőn a kényelem, az elhanyagoltság, a fáradtság látszik, az gyakran azt jelenti, hogy a hatalom is elkényelmesedett, motiválatlan vagy éppen erőtlen”

– írja.

A posztját azzal zárja: „Ezt csak úgy mellékesen leírtam. És további jó étvágyat kívánok Orbán úrnak.”

A debreceni édességipari milliárdos, akit a Quick Milk „varázsszívószál” miatt gyakran „szívószálpápaként” emlegetnek, 2025–2026 során egyre gyakrabban és élesebben nyilvánul meg közéleti kérdésekben.

Korábban is voltak konkrét, nagy visszhangot kiváltó megnyilvánulásai. 2025. november 5-én Iványi Gábor mellett állt ki, a vádemelést a miniszterelnök morális csődjének nevezve. 2026. január 19-én a „biztosvalasztas.hu” domain-ügy kapcsán „komoly arcvesztésről” írt, a felelősséget vezetői hibaként értelmezve. Február 5-én pedig Orbán azon kijelentésére reagált, miszerint „Fidesz nélkül” mindent elveszítene az ország, ezt az agresszor–áldozat viszony nyelvezetéhez hasonlítva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Tóth Gabi megtörte a csendet, ezért távolodott el tőle a nővére, Vera: Ez egy nehéz ügy, de nyilván a testvérem
A testvérek közötti nézeteltérés nem újkeletű, korábban a Megasztár tehetségkutató kapcsán is volt köztük feszültség, amikor Vera kritikával illette a műsort, amit a zsűriben ülő Gabi zokon vett.
Fotó: Nagy Bogi - szmo.hu
2026. március 21.



„Többek között ő is eltávolodott a politikai nézeteim miatt” – mondta ki Tóth Gabi a nővéréről, Veráról, ezzel egyértelművé téve, hogy a testvéri kapcsolatukban a közéleti nézetkülönbségek is feszültséget okoznak. Bár mindketten hangsúlyozzák a köztük lévő szeretetet és a feltétlen érzelmi támogatást, a két énekesnő viszonya tudatosan meghúzott határok mentén működik.

A testvérpár közötti dinamikáról nemrégiben Tóth Vera beszélt őszintén az Én Kék Zónám című podcastben. Elmondta, hogy sokan biztatják, hogy „tanítsa rendre” a húgát, de ő ezt nem tartja a feladatának, és már nem is akarja megállítani Gabit a saját útján.

„Őszintén szólva, én nem tudom őt megállítani, és már nem is akarom. Elnézést kérek, 38 éves, el tudja dönteni, hogy akarja elszúrni vagy éppen előre vinni az életét. Mi támogatjuk őt érzelmileg, ha valamiben elcsúszik. Ez a legtöbb, amit tehetünk”

– szögezte le a Megasztár egykori győztese. Vera azt is elárulta, hogy a családi béke érdekében tudatosan kerüli a politikai témákat, amikor a húgával beszélget - írta a Blikk.

A családi összejöveteleken inkább Gabi kislányáról vagy a fellépéseiről érdeklődik. „Én messziről kerülöm vele a politizálást. Szerintem ennek nincs helye a családi vacsoránál, nem találom helyénvalónak ezt a témát” – magyarázta Vera, aki pszichológus segítségét is kérte ahhoz, hogy jobban tudja kezelni a húgával való kapcsolatát.

Tóth Gabi a Patrióta YouTube-csatornán reagált a helyzetre, megerősítve, hogy a világról alkotott eltérő képük valóban távolságot teremtett köztük. Az énekesnő azonban a nehézségek ellenére is kiáll a testvére mellett.

„Ezzel most megfogtál... Többek között ő is eltávolodott a politikai nézeteim miatt, mert nem feltétlenül gondolunk ugyanazt a világról. És ez egy nehéz ügy, de nyilván a testvérem, és mindig ott leszek bármiben, amiben kell neki, mert szeretem őt”

– fogalmazott.

A testvérek közötti nézeteltérés nem új keletű, korábban a Megasztár tehetségkutató kapcsán is volt köztük feszültség, amikor Vera kritikával illette a műsort, amit a zsűriben ülő Gabi zokon vett. Tóth Gabi közéleti szerepvállalása és politikai nézetei régóta megosztják a közvéleményt. Míg a kormányközeli média gyakran a nemzeti értékek melletti kiállásként mutatja be a megnyilvánulásait, addig a független és ellenzéki sajtó rendszeresen kritizálja a kormányhoz fűződő viszonya miatt. Maga az énekesnő egy 2024-es interjúban „tudatos karaktergyilkosságról” beszélt az őt ért támadásokkal kapcsolatban, és több alkalommal tagadta, hogy politikai kapcsolatai előnyhöz juttatnák a karrierjében.

A jelek szerint a két testvér mára megtalálta a módját, hogyan kezelje a köztük lévő különbségeket: Vera a tudatos távolságtartással és a magánéletre fókuszálással, Gabi pedig a testvéri szeretet és lojalitás hangsúlyozásával igyekszik fenntartani a családi harmóniát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: