Juhász Péter: Én vagyok az új ellenzék, a hatalom kritikájára szerződtem, és egyértelműen ezt is fogom csinálni

Szombaton új korszak kezdődött, megalakult az új parlament és Magyar Pétert miniszterelnökké választották. A Tisza kétharmados győzelme után az alakuló ülést követő népünnepély is megmutatta, mekkora igény van a változásra. Az ide vezető folyamatokat a kegyelmi botrány indította el, és nagy szerepet játszottak benne a gyerekvédelmi ügyek. Juhász Péter sokat tett azérty, hogy ezek a botrányok nyilvánosságra kerüljenek, az ő YouTube csatornáján láttak először napvilágot azok a Szőlő utcai videók, amelyek érzékletesen megmutatták, hogyan bántak a javítóintézetben az oda bekerülő gyerekekkel. És bár sok minden nyilvánosságra került, vannak olyan dolgok, amikről azóta sem tudni biztosat, például létezik-e Zsolt bácsi, az a politikus, aki maga is kihasználta szexuálisan a legkiszolgáltatottabb gyerekeket. Juhász Péter most is azon dolgozik, hogy minél több titokra derüljön fény, de csatornáján nem csak a múlttal szeretne foglalkozni.

Hogyan lett a civil jogvédőből politikus, majd az ország egyik legismertebb influenszere? Milyen lesz a viszonya az új hatalomhoz, és miért gondolja, hogy a politikai tartalomgyártásnak most jön el az igazi ideje? És persze: hol tart a Zsolt bácsi-ügy? Erről beszélgettünk Juhász Péter influenszerrel.

— Most, hogy vége a kampánynak és a NER-nek is, nem fogytak el a jó kis témák?

— Miért fogytak volna? Dehogy fogytak el. Nincs közélet? A választások óta 25 százalékkal magasabb minden számunk, mint előtte. Most lehet végre majd tényleg kritikával élni, nem magunkba fordulva puffogni, hanem nyomni az ügyeket. És remélhetőleg lesz eredménye, lesz hatása annak, amit mondok, és jól alakulhatnak a dolgok. Dehogy fogynak el a témák! Az a meggyőződésem, hogy pont most kell ezt meglovagolni.

Van egy ilyen élménye a fiataloknak, és ezt fenn kell tartani, mert attól lesz tényleg demokrácia, ha ezt ápoljuk. Azaz most van az igazi feladat.

— Miközben nagy dolog történt, abban egyetérthetünk, hogy olyan fogalom, hogy kormánypárti influenszer, valójában nem létezik.

— Ezt is mondtam, amikor megkérdezték, hogy mi a titulusom, azt mondtam, hogy én vagyok az új ellenzék. Végre leraktam azt a bélyeget, hogy óellenzéki vagyok, mert elnézést kérek, ma már Magyar Péter az óellenzéki, én pedig a mindenkori ellenzék vagyok.

Konstruktív kritikával, a megértés szándékával, együttműködésre törekedve. Ez így volt a Fidesszel is, csak kiderült, hogy ők ellenségnek tekintenek, el akarnak tiporni, és semmit nem vesznek figyelembe. Hát akkor az ember befeszül és felveszi a kesztyűt, de nem ez az alapállásom. De például, amikor Draskovics Tibor volt a belügyminiszter, és azt tapasztaltuk, hogy a romákat büntetik a telepsarkon, mert nincs lámpa a biciklin, ezt jeleztük, és érzékenyítő tréninget javasoltunk a rendőröknek, Draskovics úr meghallotta, hogy itt gáz van, és tettek valami értelmes lépést a javaslatunkra, vagy a Helsinki Bizottság javaslatára. Ezt jelenti az, hogy a civilek együttműködnek a hatalommal. Nem ellenségek, hanem jeleznek egy problémát, a hatalom pedig reagál erre.

Na, én erre készülök, hogy ezt lehet normális párbeszéddel csinálni.

— Hosszú volt az elmúlt 16 év?

— Hosszú volt, bizonyos értelemben. Régóta küzdök a rendszer ellen, de én előtte is nagyon hasonló munkát végeztem, csak nem ennyire ellenséges közegben. Nagyon nagy különbség volt 2010 előtt jogvédő munkát végezni. Akkor azért volt valamiféle kommunikáció az éppen aktuális hatalommal, és volt valami hatásunk. A sajtó mégiscsak tudott működni, és ha botrány volt, akkor az botrány volt. Lehetett normálisan építkezni, ahhoz képest, hogy akkor is voltak óriási problémák. Én több területen is dolgoztam, a roma jogvédelemmel kezdve, korrupciós ügyekkel is foglalkoztam már akkor is, de ez a 16 év egész más volt.

Soha életemben nem akartam pártpolitikában részt venni. Egy ideig azt mondtam, hogy belesodorodtam, de persze mindegyik döntés kérdése, és természetesen vállalom azt a döntésemet. 2012-ben Bajnai Gordon megkeresett, hogy az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért csoportot, mint civil szervezetet, vonjuk be a Haza és Haladás Alapítvánnyal közösen egy ernyő alá. Az volt a cél, hogy az aktuális pártok felett, civil alapon hozzunk létre egy szolidaritási közösséget, és így álljunk neki a Fidesz-rendszer lebontásának. Már akkor világos volt, hogy ez csak akkor lehetséges, hogyha egy erő áll szemben egy erővel. Erről szólt az Együtt. Én ebbe léptem be, ennek akkor még nem volt köze a pártpolitikához. Aztán fél évvel később kiderült, hogy az akkori ellenzéki pártok, az MSZP és az LMP nem hajlandóak ebben részt venni. Ekkor az a döntés született, hogy muszáj pártot létrehozni ugyanerre a projektre, hogy Bajnai Gordon miniszterelnökségét támogassuk. Szerintem 2014-ben lehetett volna ezzel kezdeni valamit. Én így kerültem a pártpolitikába, nem hagytam cserben ezt a mozgalmat, lojális voltam az akkori kihíváshoz és a közösséghez. De visszakanyarodva: én soha nem voltam szívvel-lélekkel pártpolitikus, a hatalom soha nem érdekelt, ez talán látszott is.

Ez egy jelentős különbség, azt hiszem, a politikusmentalitás és a civil érdekérvényesítés között. Nem vagyok jó a kompromisszumokban, ha rossz kompromisszumra lenne szükség.

— Civil maradtál, és végül ki is sodródtál ebből a világból. Rájöttél, hogy ezekkel a pártokkal, ebben a struktúrában így nem lehet csinálni?

— Én inkább úgy fordítanám ezt le, hogy ennek az elmúlt 14 évnek, tehát az utolsó kettő előtti időszaknak is óriási jelentősége volt abban, hogy sokan megismerték, mi ez a rendszer, hogy működik, és azt is, hogy hogyan lehet lebontani. Mi már 10 évvel korábban mondtuk ugyanezt. Nemcsak szerencse kellett, hanem egy társadalmi elvárás is volt, hogy az úgynevezett régi ellenzéki pártok legalább egy ponton szűnjenek meg. Szerintem nagyon sokan vannak köztük, akik megérdemlik, hogy később politizáljanak, és politikusként számíthatunk is rájuk. De kellett ehhez egy olyan feladás, amit akkor még nagyon sokan nem értettek. A mentségükre legyen mondva, hogy akkor még nem lehetett ennyire tudni, milyen irányba megy valójában az ország.

Ez akkor még nem volt ennyire egyértelmű. Voltak, akik már 2014-ben is látták, hogy ez az irány, de akkor még nem lehetett komoly bázist felhúzni emögé. "Lépésről lépésre, tégláról téglára" épült meg ez 16 év alatt.

— Amikor újra tervezted magad és influenszer lettél, tudatos döntés volt? 

— Egyáltalán nem terveztem, nem gondoltam erre. Van egy barátom, Gergő, akivel közösen csináljuk ezt a csatornát, ő beszélt rá. Még a poén kedvéért beleálltam egy V. kerületi polgármesteri kampányba. Az nekem egy „brahi” volt, pontosan tudtam, hogy az egy bukó körzet, a választási hangulat felfokozása okán vágtam bele. Aztán amikor megjelent a Tisza Párt, akkor már volt remény is, hogy meg lehet itt valamit változtatni. Akkor már közben Gergővel együtt dolgoztunk abban a kampányban is, meg már korábban is, és ő mondta, hogy csináljunk videókat. Én megkérdeztem, hogy „de kit érdekel az, amit a Juhász beszél?” Mondta, hogy higgyem el, mennyire fontos. Igazából neki köszönhető, hogy ez a csatorna létezik, és a sikere is neki köszönhető. Ami nem látszik, az a háttérmunka, ami legalább olyan fontos, mint ami a képernyőn zajlik. Azokat ő csinálja. Ez a csatorna a kettőnk munkája, de az ő szellemi terméke, mert ő beszélt rá.

— Rendszeresen nézem a videóidat, van egy stílusod, de nem hiszem, hogy ezeket a szövegeket előre megírod. Soha nem érezted, hogy álljunk meg, mondjuk újra?

— Nem, ezt nagyon jól látod. Én kommunikáció szakon végeztem, és 25 éve kommunikációval foglalkozom, ha úgy nézzük. A civil tevékenységem is alapvetően kommunikáció volt. Amikor jogvédőként a roma programmal jártam az országot, akkor a helyi roma közösséggel, a rendőrkapitánnyal, a polgármesterrel kommunikáltam. Voltak mellettem ügyvédek, de én szállítottam be az ügyeket a szakemberekhez, és segítettem helyben érdekérvényesíteni azoknak, akiket képviseltünk. Tehát egész életemben kommunikáltam. A videók viszont tényleg belőlem jönnek.

Nincs vele baj, mert most is bakizom, nem beszélek kerek mondatokban. Ettől vagyok én, ettől lesz szerintem személyes. Tehát ebben van tudatosság is, de a teljes spontaneitás is, azt jól látod. Felkészülök persze, és vannak vágások. Ki tudok mondani két kerek mondatot egymás után, ha tudom a tartalmat. Előtte mindig van jegyzet, és az alapján haladok, de egy-egy gondolat megfogalmazása nincs leírva papírra. A kommentár rész meg úgy megy, hogy fölnyitom a laptopot. Attól függ, mit kommentálok. Ezt már mondtam, hogy nagyon sajnálom, hogy eltűnik a legkényelmesebb formátumom, Orbán Viktor pénteki interjújának kommentálása, mert ott mindig ugyanazt mondta, mindig ugyanazok a panelek jöttek, arra már nem is kellett készülnöm. De még ott is, ha valami ténybeli dolgot ellenőrizni kellett, akkor közben megálltam. A kommentálás nálam úgy zajlik, hogy elindítom a felvételt, és elkezdem kommentálni. Ha valamit le kell ellenőrizni, akkor közben ellenőrzöm. Tudom, hogy Gergő majd úgyis kivágja azt a részt, amíg én utánanézek, hogy a nyugdíjrendszert mikor alakították át utoljára, vagy bármi másnak. Leellenőrzöm, hogy tényszerűen stimmeljen, amit mondok, és megyek tovább. De azt már a saját szavaimmal mondom, nem olvasom fel.

— És tudsz kellően szórakoztató is lenni?

— Ez stílus kérdése. A témák eddig nem voltak annyira szórakoztatóak.

— Csak elég abszurdak...

— Most is lesznek abszurd dolgok, ezek a szereplők még élnek.

— A Zsolt bácsi-ügyről még beszéljünk. Az a kritika hangzott el másoktól, hogy a téma lebegtetése elviszi a fókuszt az igazi problémáról. Érzed ezt?

— Nem. A leghatározottabban nem. Fókuszban van a gyermekvédelem.

Nagyon fontos ez szerintem. Értem, hogy az emberek türelmetlenek. Én annyit kérek, hogy mindenki értse meg: jogilag muszáj, hogy egy megfelelő folyamat végigmenjen, hogy ki lehessen mondani a nevét. De ez a folyamat zajlik, és hamarosan meg fogja tudni mindenki.

— Tisztázzunk egy dolgot. Azt is hallottam tőled, hogy tudod, ki az a Zsolt bácsi. De azt is mondtad, hogy nem biztos, hogy Zsolt, és nem biztos, hogy egy ember. Akkor most melyik az igaz?

— Mindegyik együtt igaz. Van Zsolt bácsi, akiről tudjuk, hogy ő maga, Zsolt keresztnévvel követett el ilyen cselekményeket, mint ahogy számos más ember is.

— Vezető pozícióban volt?

— Igen. És az is egy állításom, hogy egyre biztosabb, hogy ez nem egy magában álló történet, hanem ott másoknak is kell lenniük.Azt is tudni kell, hogy mindenki pedofilozik, de

Lehet, hogy egyébként otthon egy normális családapa. Erre állítom azt, hogy nem csak Zsolt bácsi van. Van az a személy, és van még egy csomó más érintettje az ilyen típusú cselekményeknek.

— Csak tanúvallomás van, vagy van más bizonyíték is?

— Erre nem tudok válaszolni, mert nem tudok biztosat. Nyilván ellenőrzöm a magam módszereivel, amennyire tudom, és olyat tudok most mondani, ami nem megerősített forrás. Írt rám egy ember, aki azt állítja magáról, hogy rendőr, és hogy tudomása van arról, hogy az NNI-nél van videófelvétel. Ezt nemcsak tőle hallottam, és ezért adok hitelt neki, mert más forrásból, jogi körökből is hallottam, hogy van egy ilyen felvétel. Nem aktusról, hanem olyasmiről, ami bizonyító erejű lehet. Hívott valaki, aki biztonsági őr volt, és ő azt állítja, hogy kamerafelvételek vannak arról, ahogy autók hajtanak be egy telepre. Egy zárt terület biztonsági őre volt. Azt mondja, a térfigyelő kamerák felvételei ott vannak nála. Megint nem maga a tett látható rajta, hanem az, hogy éjszaka egy zárt területre bemegy egy megfelelő rendszámú autó, és bemennek fiatalokat szállító autók is. Én azt állítom, hogy valahol kell, hogy legyenek ilyenek, de én nem újságíró vagyok. Én generálni akarom azt, amikor a közösség nyomást gyakorol. Bedobunk egy információt, és ki mit tud, összerakjuk, és a kis mozaikdarabkákból össze fog állni egy kép. És ez össze fog állni.

— Ez élet-halál kérdése azoknak, akik körül most egyre inkább szorul a hurok. Te kaptál fenyegetéseket?

— Nem, így konkrétan nem. Szerintem nem mernék megtenni. Régen kaptam, de az nem nagyon hatott meg. Szerintem nagyrészt ugyanazok a szereplők. Értik, hogy kontraproduktív lenne. Szerintem az is egyfajta fenyegetés volt, ahogy a rendőrség házkutatást tartott nálam a Zsolt bácsi ügy miatt. Pontosan lehetett tudni, hogy az egész jogszerűtlen, nincs semmi jogalapja. Más ezt valószínűleg fenyegetésként éli meg. Én röhögtem. Hajrá, lett belőle egy tüntetés, egy még nagyobb hype, és ennek eredményeként kerültek ki azok a videófelvételek a Szőlő utcai bántalmazásokról, amik kikerültek. Szóval, hajrá!