Jöhet-e egy újabb gazdasági világválság? – a K&H Bank vezető elemzőjével beszélgettünk
Az amerikai bankrendszer újabb sokkot élt át, amikor több nagy bank is csődbe ment nemrég. A bankcsődök nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész világot is érintik, hiszen a globális pénzügyi rendszer összefonódott és törékeny. Ráadásul nem sokkal ezután kiderült, hogy a svájci Credit Suisse is nehéz helyzetbe került, amire rendkívül idegesen reagáltak a piacok. Vajon lesz-e ebből nagy válság, mint 2008-ban? Milyen hatása lesznek mindennek a gazdaságra, a politikára és a társadalomra? Németh Dávidot, a K&H Bank vezető elemzőjét kérdeztük a jelenlegi helyzetről, a várható forgatókönyvekről.
– A Credit Suisse összeomlásának voltak előjelei? Várható volt, hogy ez fenyeget?
– Nagy általánosságban volt rá esély, hiszen amikor lassul a gazdaság, vagy akár recesszió van, akkor megnő az esélye annak, hogy egy-egy banknál a nem teljesítő hitelállomány elkezd nőni, és ez problémákat hozhat azoknak, akik amúgy is veszteségesek voltak. Ennek ellenére ez összességében meglepetés volt. Nem számított rá senki, egyelőre nem is tűnik rendszerszintű problémának.
– Mégis, akkor mi az oka, hogy ennyire a figyelem középpontjába került, ha nem rendszerszintű a gond?
– Azért, mert Amerikában volt olyan bank, amelyik csődbe ment, és ilyenkor a piac elkezdi vizsgálni, hol lehet még probléma. Ha visszatekintünk az elmúlt pár évre, akkor
A teljes igazság az, hogy nem volt csődben a bank, inkább annak a veszélye volt meg, hogy a kialakult helyzet miatt az ügyfelek megrohanják, és tömegesen elkezdik kivenni a pénzüket. Azt viszont nehéz lett volna kezelni. Azért kellett gyorsan rendezni a helyzetét, hogy ne alakuljon ki bizalmatlanság a teljes bankszektorral szemben.
– És ez sikerült? Mert elég idegesen reagált mindenki.
– Mert van egy nem annyira régi negatív tapasztalat 2008-2010-ből, hogy mekkora problémát tud okozni, ha megbicsaklik a bizalom a pénzügyi rendszerben.
– Mennyire megalapozott ez a félelem?
– Azt látom, hogy elég gyorsan és jól reagáltak a hatóságok eddig a jelenlegi helyzetre azzal, hogy például jegybanki oldalról óriási likviditási keretet nyitottak meg.
Ez már önmagában tudja nyugtatni a kedélyeket, illetve az is, hogy van mögötte egy erős tőketulajdonos, aki ha szükség van rá, tudja fedezni a költségeit az adott banknak. Ezek mind-mind megnyugtatólag hatnak.
– Egy ideje fel-felröppennek olyan cikkek, hogy készülőben van egy 2008-as válsághoz mérhető krízis, ehhez képest meglepően jól túléltük 2022-t, amikor egy háború szakadt a nyakunkba, és még a Covid utóhatásai sem simultak el. Segítsen megérteni, így van? Egy vulkán tetején ücsörgünk, ami ki-ki akar törni, vagy a helyzet ennél szofisztikáltabb?
– Nézzük kicsit messzebbről a történetet. A 2008-09-es válságot úgy-ahogy kezeltük. A jegybankok biztosítottak egy 0 százalékos kamatkörnyezetet, sok pénzt tettek a rendszerbe, aztán a kormányok is ugyanezt tették. Tehát nőttek az adósságok, egyre nagyobb adósságállományok halmozódtak föl, amit valahonnan utána finanszírozni kell. Az adósság, ha megrendül a bizalom abban, hogy azt tudja-e majd valaki finanszírozni, akkor nagy problémát okozhat. Továbbá az emelkedő kamatkörnyezet megemeli az adósságterhet.
Más típusú, mint az előző volt. Nagyon megemelkedtek az ingatlanárak a világban. De emelkedett a részvények ára is, és legutóbb az alapanyagáraktól kezdve az energiákon keresztül minden. Ezek azt sugallják, hogy túl lett pörgetve egy kicsit a világ, ennek egy eleme az is, hogy az infláció is megjelent. Egy idő után ez nem tartható. A munkaerőpiacra ha ránézünk, teljes a foglalkoztatás, nagyon alacsony a munkanélküliségi ráta. Tehát összességében van egy túlpörgetett gazdaság, magas adósságszinttel. Kérdés, hogy meddig tud mindez így fennmaradni.
Németh DávidEgyszer ugyanis csak el kellene kezdeni leépíteni az adósságokat. Például jelentős részben a jegybankok finanszírozzák az államokat. Vásároltak egy csomó kötvényt a piacokról, és ezzel finanszírozták az államadósságot. Ugyanígy a bankrendszerben is rengeteg állampapír van, ezek is finanszírozzák az államadósságot, hogy egyáltalán ez a rendszer működni tudjon. Továbbá, ha ránézünk Kínára, ők is folyamatosan nyomják ki a hiteleket. A tavalyi és a tavalyelőtti évben az ingatlanpiaccal is gondok voltak, hosszú hónapokon keresztül csökkentek az ingatlanárak, vagy akár a tranzakciószámok. Ezek a feszültségek azt sejtetik, hogy ebből ki tud alakulni egy válság, egy átrendeződés. A tavaly elindult kamatemelési ciklus is növelte ennek az esélyét. Azt látjuk tehát, hogy az emberek vásárlóereje már csökkent az elmúlt 4-5-6 hónapban, a gyorsan dráguló termékek miatt romlik az életszínvonal.
– Akkor nézzünk egy realista prognózist. Mit lát, hogy mi ennek a legvalószínűbb kifutása?
– Nehéz egy forgatókönyvben gondolkodni. Ha csak az elmúlt négy-öt hónapot nézzük, a tavalyi őszi előrejelzések elég pesszimisták voltak, az energiakrízis miatt nagy recesszióra számítottak. Aztán az év eleje meg optimizmusba csapott át, csökkenni kezdett az infláció. Pár héttel később megint arról kezdtek beszélni, hogy az infláció mégsem lassul, szigorúbb politika kell, és most jöttek ezek a banki események. Sok-sok kérdőjel van folyamatosan. Én azt gondolom, látva, hogy még mindig munkaerőhiány van a fejlett világban, hogy valószínűleg elkerülhető a következő egy-másfél évben az, hogy mély recesszió legyen. Inkább egy elnyúló, stagnáló időszak jön. Egyelőre az látszódik, hogy a kormányok kevésbé elkötelezettek az infláció leszorítása mellett, mint a jegybankok, ami elnyújthatja ezt az egész történetet, és akkor sokáig magas kamatot kell fenntartani. De az sem kizárható, hogy ennek ellenére is recesszió lesz, vagy leesik az infláció. Tehát sok-sok forgatókönyv van, szerintem nagyon lassú növekedés a valószínű.
– Nálunk megtörténhet, hogy hirtelen nehéz helyzetbe kerül egy bank?
– Összességében a magyar bankrendszer erős, egészséges hitelezési- és mérlegadatokkal rendelkezik, és a pénzintézetek működési mutatói még a 2008-as válságidőszakhoz képest is megbízható és robusztus képet mutatnak. A háború kitörése után a Sberbank ugyan bajba került, de nem azért, mert maga a bank problémás lett volna, hanem azért, mert a kihelyezett pénzeit nem kapta vissza, mert be lettek fagyasztva.
– Mitől erős a magyar bankrendszer?
– Nagyon megégette magát 2008-2009-ben a lakosság is, a magyar bankrendszer is. A lakosság hitelállománya kicsi, nemzetközi összehasonlításban is, és a magyar GDP-hez képest is alacsony. Korántsem akkora, mint mondjuk 2008-ban, és a fedezeti háttere is egészségesebb.
A kamattörlesztő teher nem növekszik, tehát valószínűleg tudják törleszteni a hiteleket. Továbbá a magyar bankrendszernek a külföldi forrásigénye megszűnt. 2008-ban még óriási külföldi forrásigénye volt. Részben abból lehet látni, hogy a hitel-betét aránya megváltozott. 2008 körül 160 százalék körül volt ez, ami azt jelenti, hogy 100 forintnyi befizetésből 160 forintnyi hitel volt, most pedig ez lent van 70 és 80 százalék között, azaz most 100 forintnyi betétre csak 70-80 forintnyi hitel jut. Ezt belső forrásokból tudjuk fedezni, ezért nincsen rövid távú külső finanszírozási igénye a magyar bankszektornak, ami akkor fontos, amikor a fertőzési hatásokról beszélünk, ha a bizalmatlanság elindul.
– Tehát, egy hirtelen válság helyett inkább egy elhúzódó stagnálásra lehet számítani, azonban a magyar gazdaság sérülékenysége adott, viszont van egy erős bankrendszerünk, ami ezt részben ellensúlyozni tudja...
– Azt mondtam, hogy 2008-2009-hez képest nem érint meg minket annyira.
– Akkor inkább azt mondhatjuk, hogy van egy erős bankrendszerünk, ami 2008-ban meg nem volt.
– Még gondot okoz jelenleg, hogy
Ez nagy költséget jelent, amit a következő években folyamatosan viselni fog a költségvetés. Tehát a szigorú költségvetéseket kell fenntartani, és nem tud a jegybank olyan támogató lenni a gazdaság növekedése érdekében, mint azt az elmúlt 6-8 évben tette.
– Egy dolog nem fér a fejembe. Szigorú költségvetésről, plusz adókról van szó, ugyanakkor közgazdászok azt mondják, hogy az infláció extra bevételt jelent az állami költségvetésnek az ÁFA-bevételeken keresztül.
– Igen, ez hoz pluszt mindaddig, amíg a fogyasztás megy. De ha a fogyasztás elkezd összeesni, akkor nem fog pluszt hozni. Tehát ez addig igaz, amíg van fogyasztás. Ezen kívül a magas infláció miatt kell a magas kamatot fenntartani, ez viszont többletkamat-kiadást okoz, azaz ezt még le kell vonni.
Szóval, hogy nem csak pozitív oldala van az inflációnak. Ahol jobban segít, az az államadósság csökkentése, amiatt, hogy a nominális GDP-nk így gyorsabban nő, és akkor amivel osztunk, az gyorsabban nő, mint a számláló.
– Hát ez csak matek.
– Igen.
– Az utóbbi időben volt a forintnak egy hullámvasutazása, ami csillapodni látszott, és tartósan 400 alá erősödött. Viszont nemrég 400 fölé tornázta fel magát, hogy utána újfent visszaerősödjön. Azt azért látjuk, hogy a magyar gazdaság, a magyar infláció, a forint, sokkal szélsőségesebben reagál mindenre, mint akárcsak a környékbeli országok.
– Ha nyugalom van a piacon, akkor a magas kamatkörnyezet, amit a jegybank fenntart, az erősíti a forint árfolyamát. Úgyhogy összességében azt gondolom, hogy a 385-90-es szintek abszolút reálisak, hogy velünk tudnak maradni, azaz nem a 400 felettiek. De ha valami negatív esemény van a világban, vagy velünk kapcsolatban, akkor viszont mindenki egyszerre gyorsan ki is akar szállni ezekből a pozíciókból, azonnal gyengülés van a forintban. Sajnos valószínűleg velünk marad még az idei évben ez a nagy volatilitás.
