SZEMPONT
A Rovatból

Jöhet-e egy újabb gazdasági világválság? – a K&H Bank vezető elemzőjével beszélgettünk

Németh Dávid szerint túl lett pörgetve egy kicsit a világ, és bizonyos, hogy változások jönnek. A magyar bankrendszer azonban sokkal jobb helyzetben van, mint 2008-ban volt.
Fischer Gábor - szmo.hu
2023. április 06.



Az amerikai bankrendszer újabb sokkot élt át, amikor több nagy bank is csődbe ment nemrég. A bankcsődök nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész világot is érintik, hiszen a globális pénzügyi rendszer összefonódott és törékeny. Ráadásul nem sokkal ezután kiderült, hogy a svájci Credit Suisse is nehéz helyzetbe került, amire rendkívül idegesen reagáltak a piacok. Vajon lesz-e ebből nagy válság, mint 2008-ban? Milyen hatása lesznek mindennek a gazdaságra, a politikára és a társadalomra? Németh Dávidot, a K&H Bank vezető elemzőjét kérdeztük a jelenlegi helyzetről, a várható forgatókönyvekről.

– A Credit Suisse összeomlásának voltak előjelei? Várható volt, hogy ez fenyeget?

– Nagy általánosságban volt rá esély, hiszen amikor lassul a gazdaság, vagy akár recesszió van, akkor megnő az esélye annak, hogy egy-egy banknál a nem teljesítő hitelállomány elkezd nőni, és ez problémákat hozhat azoknak, akik amúgy is veszteségesek voltak. Ennek ellenére ez összességében meglepetés volt. Nem számított rá senki, egyelőre nem is tűnik rendszerszintű problémának.

– Mégis, akkor mi az oka, hogy ennyire a figyelem középpontjába került, ha nem rendszerszintű a gond?

– Azért, mert Amerikában volt olyan bank, amelyik csődbe ment, és ilyenkor a piac elkezdi vizsgálni, hol lehet még probléma. Ha visszatekintünk az elmúlt pár évre, akkor

a Credit Suisse esetében már jó ideje nem egy sikeres bankról beszélünk. Többször veszteséges volt, voltak rossz hitelei, még bírságot is kellett fizetnie.

A teljes igazság az, hogy nem volt csődben a bank, inkább annak a veszélye volt meg, hogy a kialakult helyzet miatt az ügyfelek megrohanják, és tömegesen elkezdik kivenni a pénzüket. Azt viszont nehéz lett volna kezelni. Azért kellett gyorsan rendezni a helyzetét, hogy ne alakuljon ki bizalmatlanság a teljes bankszektorral szemben.

– És ez sikerült? Mert elég idegesen reagált mindenki.

– Mert van egy nem annyira régi negatív tapasztalat 2008-2010-ből, hogy mekkora problémát tud okozni, ha megbicsaklik a bizalom a pénzügyi rendszerben.

– Mennyire megalapozott ez a félelem?

– Azt látom, hogy elég gyorsan és jól reagáltak a hatóságok eddig a jelenlegi helyzetre azzal, hogy például jegybanki oldalról óriási likviditási keretet nyitottak meg.

Ez fontos elem, ha azt látják a betétesek, hogy ha akarnak, hozzá tudnak jutni a pénzükhöz, tehát nem kell menekülni.

Ez már önmagában tudja nyugtatni a kedélyeket, illetve az is, hogy van mögötte egy erős tőketulajdonos, aki ha szükség van rá, tudja fedezni a költségeit az adott banknak. Ezek mind-mind megnyugtatólag hatnak.

– Egy ideje fel-felröppennek olyan cikkek, hogy készülőben van egy 2008-as válsághoz mérhető krízis, ehhez képest meglepően jól túléltük 2022-t, amikor egy háború szakadt a nyakunkba, és még a Covid utóhatásai sem simultak el. Segítsen megérteni, így van? Egy vulkán tetején ücsörgünk, ami ki-ki akar törni, vagy a helyzet ennél szofisztikáltabb?

– Nézzük kicsit messzebbről a történetet. A 2008-09-es válságot úgy-ahogy kezeltük. A jegybankok biztosítottak egy 0 százalékos kamatkörnyezetet, sok pénzt tettek a rendszerbe, aztán a kormányok is ugyanezt tették. Tehát nőttek az adósságok, egyre nagyobb adósságállományok halmozódtak föl, amit valahonnan utána finanszírozni kell. Az adósság, ha megrendül a bizalom abban, hogy azt tudja-e majd valaki finanszírozni, akkor nagy problémát okozhat. Továbbá az emelkedő kamatkörnyezet megemeli az adósságterhet.

Ezek mind-mind olyan kockázatok, amik elvezethetnek oda, hogy újabb gazdasági válság jöhet.

Más típusú, mint az előző volt. Nagyon megemelkedtek az ingatlanárak a világban. De emelkedett a részvények ára is, és legutóbb az alapanyagáraktól kezdve az energiákon keresztül minden. Ezek azt sugallják, hogy túl lett pörgetve egy kicsit a világ, ennek egy eleme az is, hogy az infláció is megjelent. Egy idő után ez nem tartható. A munkaerőpiacra ha ránézünk, teljes a foglalkoztatás, nagyon alacsony a munkanélküliségi ráta. Tehát összességében van egy túlpörgetett gazdaság, magas adósságszinttel. Kérdés, hogy meddig tud mindez így fennmaradni.

Németh Dávid

Egyszer ugyanis csak el kellene kezdeni leépíteni az adósságokat. Például jelentős részben a jegybankok finanszírozzák az államokat. Vásároltak egy csomó kötvényt a piacokról, és ezzel finanszírozták az államadósságot. Ugyanígy a bankrendszerben is rengeteg állampapír van, ezek is finanszírozzák az államadósságot, hogy egyáltalán ez a rendszer működni tudjon. Továbbá, ha ránézünk Kínára, ők is folyamatosan nyomják ki a hiteleket. A tavalyi és a tavalyelőtti évben az ingatlanpiaccal is gondok voltak, hosszú hónapokon keresztül csökkentek az ingatlanárak, vagy akár a tranzakciószámok. Ezek a feszültségek azt sejtetik, hogy ebből ki tud alakulni egy válság, egy átrendeződés. A tavaly elindult kamatemelési ciklus is növelte ennek az esélyét. Azt látjuk tehát, hogy az emberek vásárlóereje már csökkent az elmúlt 4-5-6 hónapban, a gyorsan dráguló termékek miatt romlik az életszínvonal.

Ha úgy nézzük, akkor már van egyfajta válság, amiben benne vagyunk. Itt az a kérdés, hogy ez mennyire eszkalálódik.

– Akkor nézzünk egy realista prognózist. Mit lát, hogy mi ennek a legvalószínűbb kifutása?

– Nehéz egy forgatókönyvben gondolkodni. Ha csak az elmúlt négy-öt hónapot nézzük, a tavalyi őszi előrejelzések elég pesszimisták voltak, az energiakrízis miatt nagy recesszióra számítottak. Aztán az év eleje meg optimizmusba csapott át, csökkenni kezdett az infláció. Pár héttel később megint arról kezdtek beszélni, hogy az infláció mégsem lassul, szigorúbb politika kell, és most jöttek ezek a banki események. Sok-sok kérdőjel van folyamatosan. Én azt gondolom, látva, hogy még mindig munkaerőhiány van a fejlett világban, hogy valószínűleg elkerülhető a következő egy-másfél évben az, hogy mély recesszió legyen. Inkább egy elnyúló, stagnáló időszak jön. Egyelőre az látszódik, hogy a kormányok kevésbé elkötelezettek az infláció leszorítása mellett, mint a jegybankok, ami elnyújthatja ezt az egész történetet, és akkor sokáig magas kamatot kell fenntartani. De az sem kizárható, hogy ennek ellenére is recesszió lesz, vagy leesik az infláció. Tehát sok-sok forgatókönyv van, szerintem nagyon lassú növekedés a valószínű.

– Nálunk megtörténhet, hogy hirtelen nehéz helyzetbe kerül egy bank?

– Összességében a magyar bankrendszer erős, egészséges hitelezési- és mérlegadatokkal rendelkezik, és a pénzintézetek működési mutatói még a 2008-as válságidőszakhoz képest is megbízható és robusztus képet mutatnak. A háború kitörése után a Sberbank ugyan bajba került, de nem azért, mert maga a bank problémás lett volna, hanem azért, mert a kihelyezett pénzeit nem kapta vissza, mert be lettek fagyasztva.

– Mitől erős a magyar bankrendszer?

– Nagyon megégette magát 2008-2009-ben a lakosság is, a magyar bankrendszer is. A lakosság hitelállománya kicsi, nemzetközi összehasonlításban is, és a magyar GDP-hez képest is alacsony. Korántsem akkora, mint mondjuk 2008-ban, és a fedezeti háttere is egészségesebb.

Az devizahitelek kikerültek, nagyon sok a fix kamatozású hitel, ráadásul a változó kamatozásúakra a kormányzat moratóriumot is hirdetett, tehát ez most védi a hitelezőket, és a hitelfelvevőket.

A kamattörlesztő teher nem növekszik, tehát valószínűleg tudják törleszteni a hiteleket. Továbbá a magyar bankrendszernek a külföldi forrásigénye megszűnt. 2008-ban még óriási külföldi forrásigénye volt. Részben abból lehet látni, hogy a hitel-betét aránya megváltozott. 2008 körül 160 százalék körül volt ez, ami azt jelenti, hogy 100 forintnyi befizetésből 160 forintnyi hitel volt, most pedig ez lent van 70 és 80 százalék között, azaz most 100 forintnyi betétre csak 70-80 forintnyi hitel jut. Ezt belső forrásokból tudjuk fedezni, ezért nincsen rövid távú külső finanszírozási igénye a magyar bankszektornak, ami akkor fontos, amikor a fertőzési hatásokról beszélünk, ha a bizalmatlanság elindul.

– Tehát, egy hirtelen válság helyett inkább egy elhúzódó stagnálásra lehet számítani, azonban a magyar gazdaság sérülékenysége adott, viszont van egy erős bankrendszerünk, ami ezt részben ellensúlyozni tudja...

– Azt mondtam, hogy 2008-2009-hez képest nem érint meg minket annyira.

– Akkor inkább azt mondhatjuk, hogy van egy erős bankrendszerünk, ami 2008-ban meg nem volt.

– Még gondot okoz jelenleg, hogy

a Magyar Nemzeti Banknak nagyon nagy kiadásai vannak, hogy a forintot erősen próbálja tartani, hogy kiszívja a pénzügyi rendszerből a fölösleges forintlikviditást.

Ez nagy költséget jelent, amit a következő években folyamatosan viselni fog a költségvetés. Tehát a szigorú költségvetéseket kell fenntartani, és nem tud a jegybank olyan támogató lenni a gazdaság növekedése érdekében, mint azt az elmúlt 6-8 évben tette.

– Egy dolog nem fér a fejembe. Szigorú költségvetésről, plusz adókról van szó, ugyanakkor közgazdászok azt mondják, hogy az infláció extra bevételt jelent az állami költségvetésnek az ÁFA-bevételeken keresztül.

– Igen, ez hoz pluszt mindaddig, amíg a fogyasztás megy. De ha a fogyasztás elkezd összeesni, akkor nem fog pluszt hozni. Tehát ez addig igaz, amíg van fogyasztás. Ezen kívül a magas infláció miatt kell a magas kamatot fenntartani, ez viszont többletkamat-kiadást okoz, azaz ezt még le kell vonni.

Az egyik oldalon van többletbevétel, de ott van a többletkiadás is, arról nem beszélve, hogy azért vannak olyan kiadási tételek, amit az inflációval igazítanak ki. Például a nyugdíj ilyen.

Szóval, hogy nem csak pozitív oldala van az inflációnak. Ahol jobban segít, az az államadósság csökkentése, amiatt, hogy a nominális GDP-nk így gyorsabban nő, és akkor amivel osztunk, az gyorsabban nő, mint a számláló.

– Hát ez csak matek.

– Igen.

– Az utóbbi időben volt a forintnak egy hullámvasutazása, ami csillapodni látszott, és tartósan 400 alá erősödött. Viszont nemrég 400 fölé tornázta fel magát, hogy utána újfent visszaerősödjön. Azt azért látjuk, hogy a magyar gazdaság, a magyar infláció, a forint, sokkal szélsőségesebben reagál mindenre, mint akárcsak a környékbeli országok.

– Ha nyugalom van a piacon, akkor a magas kamatkörnyezet, amit a jegybank fenntart, az erősíti a forint árfolyamát. Úgyhogy összességében azt gondolom, hogy a 385-90-es szintek abszolút reálisak, hogy velünk tudnak maradni, azaz nem a 400 felettiek. De ha valami negatív esemény van a világban, vagy velünk kapcsolatban, akkor viszont mindenki egyszerre gyorsan ki is akar szállni ezekből a pozíciókból, azonnal gyengülés van a forintban. Sajnos valószínűleg velünk marad még az idei évben ez a nagy volatilitás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt
A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.


Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője
A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.


Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina a Charlie Kirk elleni merényletről: Ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is
A humoristát nagyon megrázta a konzervatív aktivista szerdai halála. Kirköt egy egyetemi közönségtalálkozó közben lőtték nyakon, esélye sem volt a túlélésre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 12.



„Végtelenül megrázott Charlie Kirk halála” – írja péntek reggeli posztja elején Pottyondy Edina. A jobboldali influenszert szerdán lőtte le egy eddig ismeretlen merénylő. Kirk éppen a Utah Valley Egyetemen tartott közönségtalálkozót, amikor nem sokkal dél után nyakon lőtték. A 31 éves konzervatív aktivista nem élte túl a merényletet.

„Talán azért, mert politikai tartalmakat gyártó influenszer volt. Talán azért, mert miközben nagyjából semmiben sem értettem vele egyet, a gondolatait kifejezetten kulturált módon adta elő. Talán azért, mert kétgyermekes apuka volt. Talán azért, mert alig 31 éves. Vagy azért, mert az infernális gonoszság, ami a halálát okozta, valószínűleg liberális irányból érkezett” - olvasható a humorista bejegyzésében.

„Az, hogy a közélet hova süllyedt az elmúlt évtizedekben, nyilván sokak felelőssége. Lehet joggal mutogatni a szélsőjobbra, a szélsőbalra, Finkelsteinre, a woke radikalizmusra. Lehet hibáztatni a hagyományos médiát, az algoritmusokat, az influenszereket, a társadalom mentális állapotát, a szociális igazságtalanságokat. Lehet vádolni a korszellemet, a kapitalizmust, a Covid-lezárásokat, a jogrendszert. És mindegyikben akad is némi igazság” - tette hozzá az influenszer, aki ezután a megosztottságról ír.

„Ez a szélsőséges megosztottság, amit a politika és a kultúra közösen zúdít az emberre, az az elképesztő indulat, ami világszerte forrong, számtalan tényezőből ered. Aki tényleg szembe akar nézni a valósággal, felteszi magának a kérdést, hogy a felelősség mennyire terheli a saját politikai közösségét”

– írja Pottyondy Edina, aki ezután a közelmúlt eseményeit is felidézi.

„Az elmúlt években egyre több politikai merényletet követtek el Amerikában. Meglőtték Trumpot. Minnesotában két demokrata törvényhozót és feleségeiket lőttek le, az egyik házaspár meghalt. A Képviselőház elnökének férjét kalapáccsal próbálták szétverni, megöltek egy vállalatigazgatót, és most Charlie Kirköt is.”

Pottondy szerint a Kirk halálához vezető indulat hazánkban is jelen van.

„Ne legyen kétségünk: ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is, és egész Európában.

A Ficot megtámadó elmebeteg, a Budapesten garázdálkodó antifák, a Budah*ázy-galeri, vagy éppen az ellenzéki kritikust megtámadó propagandista mind ugyanannak a forrongó erőszaknak a jelei. Nem az a megoldás, hogy egyre hangosabban üvöltjük, hogy a másik a hibás. Ha egyáltalán lehetséges a változás, az csak úgy valósulhat meg, ha jobbak, türelmesebbek, nagyvonalúbbak leszünk, mint a tegnapi önmagunk. Különben a pokolra fogunk jutni mindannyian, még mielőtt meghalnánk.”

„Nyugodjon békében Charlie Kirk! És szégyellje magát mindenki, aki a halálán örömködik. És azok is, akik ezt a tragédiát is arra használják, hogy még több gyűlöletet, még több indulatot öntsenek a világra” – zárja a posztot Pottyondy Edina.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg
Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.


Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.


Link másolása
KÖVESS MINKET: