„Iszonyatosan nagy hős” - a súlyosan beteg Farkas Ricsi is megkapta az oltását
A jászberényi Farkas Ricsiről már többször írtunk. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Voltak sírós mélységek és elképzelhetetlen örömök.
Legutóbb a karácsonyi készülődésről meséltek nekünk. Sajnos a kedvenc ünnepét Budapesten, a kórházban kellett töltenie, januárig nem mehetett haza.
Pánikrohamai miatt azonban decemberben ez még nem ment, de így meg az volt a veszély, hogy ellustulnak a légzőizmok.
Mostanra viszont sikerült napi 8-10 órát teljesen önállóan lélegeznie.
Hat éve már járni nem tud, mert az izmai bemerevedtek, vénásan kell etetni, magától csak keveset tud. Mindezek ellenére sosem panaszkodik.
„Iszonyatos nagy hős, soha nem elégedetlenkedik. Nem azért, mert a mi fiunk, de imádnivaló” - mondja Eszes Ágnes, az édesanyja.
Rettentő nehéz időszak ez nekik, hiszen Ricsinek így is sok a korlát, most aztán teljes szobafogság és az állandó rettegés, mi van, ha a dolgozni járó apa egyszer hazahozza a vírust?
Ágnes és Zoltán három hónapja regisztráltak oltásra, az apa tegnap kapta meg a második AstraZenecát, az anya picit korábban két Szputnyikot. A nagyszülők is megkapták az oltásukat.
„Hiába kértük, hogy a súlyosan beteg gyerek miatt szeretnénk védettséget, nem lehetett előbbre hozni. A végén nekem úgy sikerült, hogy valaki nem ment el, és telefonáltak egy vasárnap reggel, hogy bemegyek-e. Rögtön indultam. Mi nem gondolkodtunk típuson sem, azt reméljük, mind működik” – meséli, hogy kapta az első vakcinát Ágnes.
Egyedül attól féltek, hogy mivel mindkettőjükre szüksége van Ricsinek, egyikük sem betegedhet meg komolyabban semmilyen mellékhatástól.
„Sokat filóztunk. Mi hárman és a kezelőorvosok. Mi is és az orvosok is egyeztettek immunológussal, mindenhonnan az a válasz jött, hogy nagyobb a kockázat, ha nem oltják.”
Régóta velük dolgozó orvosok, minden megbízható szakember véleménye mellett is volt, és van is egy kis félelem.
- mondja édesanyja.
Mivel mindkét immunológus és az orvosok is azt mondták, hogy az oltás a kisebb kockázat, álmatlan éjszakák után meghozták a döntést.
„Ricsi szellemileg teljesen épp, nem a feje fölött döntöttünk, hanem együtt.”
A 19 éves fiú épp lélegeztető maszk nélkül van, így ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe.
„Féltem is, meg nem is. Ugyanaz, amit anya mondott” – magyarázza, hogy érezte magát az oltás előtt.
Szerdán kapta meg az első Pfizert. Picit fájt a karja, kicsit nyomottabb volt, más baja nem lett, nem is lázasodott be. 21-én kapja a második adagot. Reméli, az is ilyen semmiség lesz, és az öt nappal későbbi születésnapjára már el is felejti, hogy oltva volt.
Nagy ünnepség most sem lesz Ágnes szerint.
A születésnapot is otthon ünnepeljük, később is csak kisebb kiruccanások lesznek. Mondjuk egy állatkert, kis kirándulás.”
Az elmúlt másfél évben ezek kimaradtak, csak kontrollra mentek 2-3 hetente. Ha orvoshoz kell menni, ahhoz az autó teljesen felszerelve áll, benne a lélegeztetését segítő gép és palack. Ricsivel most minden mozgás körülményesebb.
„24 órás vénás táplálása van három éve. Összeboszorkánykodom, összekeverek minden fontos összetevőt, ahogy a kórházban tanították. Egy zacskó 36 óra alatt folyik le, utána négy óra szünetet kell tartani. Közben úgy kell számolni, hogy 8 óránként vízhajtót kell adni. Nagyon figyelnem kell, mikor nyitom és zárom az infúziót. Plusz a lélegeztetőgép.” - mondja édesanyja.
Ricsi egy bevásárlást is nagyon szeret, imád a boltban nézelődni.
Anyja felidézi, hogy amikor kicsi volt, a csontvelőátültetés után egy évig nem lehetett kimenni, akkor is csak az volt a program, hogy minden áldott este elmentek kocsikázni, csak hogy ne legyen a gyerek mindig a négy fal között.
Ricsinek három apró kutya most a legjobb barátja, ők bent élnek vele. A legjobb őrei is.
„Amikor megyünk Pestre, beülnek az ölembe, hogy ne menjek el” - mondja nevetve Ricsi. Anyja szerint hihetetlen, hogy vigyáznak rá, ha már cipőt ad rá, izgalomba jönnek.
Ricsi visszamegy apjához, Transformer figurákat nézegetni a neten.
„Sajnos nagyon keveset lehet Zolival, mert neki mindig dolgoznia kell. Most is, hétvégén este 9-re ért haza. Én 24 órában vagyok Ricsivel, ez nekem sosem volt teher a 19 év alatt. Jó vele, szeretünk beszélgetni, poénkodni. Nagyfiúként azonban nyilván szeretne többet lenni az apjával.”
Bár Ágnes sokszor mondja, hogy be kell húzni a vészféket a férje egészsége miatt is, igazán nem lehet. Úgy is nehéz megélni, hogy az apa ennyit dolgozik.
Raiffeisen bank 12051003-00257185-00100007, Eszes Ágnes
Nagyon szeretnek együtt lenni. A szülők azt mondják, nem vágynak el kettesben, nem akarnak pihenni, csak így hármasban.
