Megszenvedik a gyerekek az iskolanyitást: minden eddiginél több fiatalt foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata
2021 első hónapjai eddig nem tapasztalt mértékű emelkedést hoztak a serdülők körében a szuicid gondolatok terén: január és május közt megduplázódott azon fiatalok száma, akiket öngyilkossági kísérlettel vitt be a mentő a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórházba.
A Zákány Lili szociológus által moderált beszélgetésen Dr. Tárnok Zsanett, a Vadaskert Alapítvány igazgatója mellett Dr. Szolnoki Nikolett, a Vadaskert gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosa vett részt, míg az UNICEF oldaláról Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi vezetője és Kövécs Laura, az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete osztotta meg a gondolatait.
Dr. Tárnok Zsanett már az elején fontosnak tartotta leszögezni: önmagában nem a szorongás jelensége a probléma.
Ezzel Dr. Szolnoki Nikolett is egyetért, hozzátéve: a szorongás a barátunk, mert összetart minket. Amiatt nem késünk el, nem megyünk át a piros lámpán. A két szakértő szerint éppen ezért nem a teljes szorongásmentesség a cél, inkább megtanulnunk elviselni azt, és emellett is hatékonyan működni a hétköznapokban.
“A pandémia globális szorongást okozott, de ebből tavaly ilyenkor még nem sokat tapasztaltunk a fiataloknál. A járvány elején gyorsan átálltunk az online működési formára, krízisvonalat is működtettünk, de a krízis elmaradt: a gyerekek köszönik szépen, jól voltak.”
Szolnoki is hasonló tapasztalatokról számol be: “Ezek még a ‘mézeshetek’ voltak az első hullám alatt, amikor még azt hittük, néhány hónapig fog tartani ez az egész. Májusra azután rádöbbentünk, ez nem csak átmeneti állapot, és szorongani kezdtünk, hiszen nem tudtuk, mikor lesz vége. Megnőtt azon esetek száma is, ahol huzamosabb ideig altatóhoz, nyugtatóhoz szoktatták magukat a fiatalok, ami korábban nem volt jellemző.”
De nem csak a nagyobbak sínylették meg ezt az időszakot: Szlankó Viola elmondta, az UNICEF kutatásai alapján a szorongásos, depressziós tünetek az ovisok körében is felbukkantak. A kicsiknél 25-30 százalékkal is növekedett a szeparációs szorongás, amit erősített a szülők megbetegedésétől való félelem. A nagyobbak ugyanakkor a társas kapcsolatok hiányától szenvedtek, hiszen így számos olyan esemény elmaradt, ami kritikus szerepet játszott volna a személyiségük formálódásában.
A gyermekvédelmi vezető hangsúlyozta: az UNICEF a járvány ideje alatt kiemelt témává tette a gyerekek és fiatalok mentális egészségét.
Ebben az időszakban túlterhelődtek a gyermekfelügyelők is, akiknek a digitális oktatás útvesztőiben is el kellett igazodniuk - ráadásul kevesebb felszereléssel és kompetenciával, mint a pedagógusoknak.
Ám hogy a probléma nem csak az állami gondozottakat érinti, az Kövécsi Laura szavaiból is kiderült: az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete egy kortársai közt végzett, nem reprezentatív felmérésben kereste a választ arra, hogy élték meg a 13-25 év közöttiek ezt az időszakot.
“A kutatás alapján meglehetősen átfogó képet kaptunk. Amikor arról kérdeztük a válaszadókat, mi volt a legjellemzőbb érzelmük ebben az időszakban, kétharmaduk a motiválatlanságot nevezte meg, amit a fáradtság és a stressz követett. Az elején még örültünk, hogy pizsamában jelentkezünk be az órákra, de ez hamar elmúlt: egyrészt sokan úgy éltük meg, hogy az online oktatás nem volt hatékony, másrészt elmosódott a határ az iskola és a privát életünk között, nem tudtuk különválasztani a kettőt” - mondja.
Laura szerint a tanárok hozzáállása is változó az újraindulás után: van, ahol megértették a lemaradást, míg máshol épp ellenkezőleg, megnőttek az elvárások.
A gyerekek egy jelentős része ugyanakkor kifejezetten örült neki, hogy nem kell bejárnia az iskolába:
Szolnoki hozzáteszi: “Nem csak az állami gondozottakat érinti a probléma, hiszen a beszédhibás, vagy épp autizmus spektrumzavarral élő gyerekeket is rendszeresen cukkolhatják az iskolában. Számukra felszabadító volt, hogy nem kellett bejárni. Olyan figyelemzavaros gyerek is akadt, aki otthon jól tudott haladni, de a 25 fős osztályban már szétszóródik a figyelme.”
Az iskola nem csak a tanulás helyszíne, szocializációs közeget is jelent a gyerekek számára, ahol az érzelmek megélése is fontos feladat - hangsúlyozza Szolnoki.
“Én azt tanácsolnám, induljon a reggel osztályfőnöki órával, ahol meg lehet beszélni, ki hogyan érkezett, mitől fél, minek örül. A rossz érzéseket oldhatjuk azzal, ha beszélgetünk a dolgokról.”
Az UNICEF éppen ezért úgy döntött: ingyenes szupervízióban részesíti a gyermekvédelemben dolgozókat és a pedagógusokat is.
“Mentálhigiénés szakembereink ingyenes szaktanácsadást tartanak, először a gyermekvédelmi szakemberek, majd pedagógusok részére is. Tapasztalataink szerint 3-5 beszélgetés már sokat segít a stresszen és a túlterheltségen, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az ilyen tanácsadás lehetne az állam feladata is” - mondja Szlankó Viola.
Az UNICEF nemzetközi szervezete emellett irányelveket is kidolgozott arra nézve, hogyan kellene támogatni az oktatásba visszatérő gyerekeket, akik közül sokan gyászolnak: Magyarországon például 6-700 gyerek maradt teljesen árván a járvány következtében.
A szakemberek szerint a lelki gyógyulás sem történhet egyik napról a máskra. Beszédes tény például, hogy a kínai lakosság egy része még évekkel a 2013-as SARS-járvány után is szenvedett a poszttraumás stressz tüneteitől.
Családon belül is fontos lehet tudatosítani, hogy a visszatérés hosszabb folyamat lehet, amihez sok türelem szükségeltetik:
Szolnoki szerint olyan ez, mint amikor egy fogságban nevelt kisállatot szabadon engedünk:
“Azt várnánk, hogy boldogan fog szaladgálni, mégsincsen azonnali extázis. Egy kicsit még ül ott, nagyon lassan mozdul meg. A gyerekekkel szemben is fontos tudatosítanunk: elfogadjuk, ha most ötös helyett négyest hoznak haza, esetleg több szorongással indulnak el táborozni, mint korábban."
